A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-12-24 / 52. szám

i lK OLDAL A JÓ PÁSZTOR Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office ’36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: gy évre ............................... . $5.00 One Year ...................................$5.00 él évre ......................................$3.00 Half Year ..........................— ..$3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A MI KARÁCSONYUNK Mikor van karácsony? Azzal kezclődik-e, hogy hirtelen zúzmara lepi be kertünk utolsó virágait? Vagy azzal, hogy a csendes éjszakában vagy ablak­­táblákat osztromló szélviharban megérkeznek az első hópihék? Akkor köszönt-e be, amikor gyermekeink íz újságok vasárnapi mellékleteit szorgalmasan búj­ják, csodálatos villamos vasutak vagy tündérszép alvóbabák hirdetései után kutatva? Vagy amikor va­laki, akit szeretünk, nyilvánvaló zavarát palástolja, gallérbőségünk iránt érdeklődik? Azzal kezdődik-e az ünnep, hogy a főtéren a kö­zös karácsonyfa ezer gyertyája egyszerre felvillan, vagy amikor vásárló sereg lepi el a tóitokat, hogy a '‘mindig kívánt”, vagy a “nehezen nélkülözött” hol­mikat magához váltsa? Akkor érezzük-e először a karácsony lehelletét, amikor az iskolák szabadon en­gedik a gyermeksereget a vakáció gyönyörűségeinek habzsolására, vagy amikor szeretetcsomagokat kez­dünk összeállítani távoli országokban lakó kevésbé szerencsés kedveseinknek? Már itt van, amikor a fo­gadószoba sarkában a mennyezetig érő örökzöld fa ágait szaloncukrokkal és hókristályokkal ékesítjük. Ha vidám társaság teát szürcsölve dicséri a vendég­­' látó háziasszonyt? Vagy csak imádságból, zsoltárból és éjféli mi­séből áll a karácsony? Kártyák címzésének egyhan­gú munkája, vagy gyermekek reménye és kacagása a háttere? Halványuló emlékei sóvárgó felújítása ked­veseinkről, akik elmúltak? Diós és mákos patkó, vagy sült malac párolgó illata, ami felidézi? Zöld koszorú a kivilágított ablakban? Mindez hozzátartozik, a karácsony hangulatá­hoz, az első fagy beköszöntésétől karácsony má­­« sodnapjáig. Sok ország szokásaiból leszürődve, ki­alakult . az amerikai karácsony jellege. Mindenütt is­­karácsony örömeit és vidámságait, a keresz­tény és nem keresztény világban egyaránt. A karácsony mutatja, milyen közel állunk mi emberek egymáshoz. Az arkansasi Paris városa a francia fővároshoz, a newhampshirei Berlin'a néme­tek büszkeségéhez. A georgiai Roma városkában fel­állított karácsonyfa Ugyanúgy meggörnyed az aján­dékok súlyától, mint az olaszok örök városában. És jó emberek az illinoisi Buda községben épenugy örül­nek és szeretnek, mint Pest dombos testvérvárosában. MI fi LEGYEN A SZÉI* SZIGET? Régi időkben, mikor Rómá­ban jártam két ihétre, hatvan esztendő előtt, pártfogóm és lelki atyám elvitt tizenharma­dik Leo pápa alatt a keresz­tény vértanuk sírjához. Hó­nuk alatt a levágott fejekkel vagy szétzúzott testtel reánk meredek a vértanuk csontvá­zai és még néma ajkakkal is hirdették: Hitünknek áldoza­tai lettünk csaknem kétezer év előtt. Fiatalos százfele kapkodó észjárásom könnyelműen vág­ta oda: — Szerencsére az idők és az elgondolások ezerkilencszáz esztendő alatt megváltoztak s ilyen kegyetlenségek többé nem fordultak elő az emberi­ség életében. Lelki pásztorom, aki egyéb­ként az arany szájú pap Hock János volt és aki később itt, Amerikában is felkeresett, szeliden oktatott. — Ez csak a kezdet volt. Később a római császár saját hazájukból szétkergette az utolsó szálig a zsidóságot. Jöt­tek utána mások! Hova lettek az avarok? A longobárdok? A kazárok és annyi más vér­tanú, akik eltűntek a föld szí­néről? Mindig félek, hogy egyszer a magyar névre kerül a sor és iái is ilyen vértanuk leszünk, j Akkor mosolyogtam ezen, mert sejtelmem sem volt ar­ról, hogy százezreket hurcol az orosz kancsuka a szibériai bányákba, holott . . . Ej, maradjunk az első ame­rikai katolikus papok vérta­­nusága mellett, amelynek his­tóriáját csak most, vén fej­jel tanultam meg. Az Urnák 1624-ik évében, tehát mintegy háromszáz esztendő előtt ját­szódott le a vértanuk esete Amerikában. Nekünk, ameri­kai bevándorlóknak soha sen­ki nem beszélt arról, hogy nyolc jezsuita szerzetes élete miként veszett el a keresztény hit uttöis^ szolgálatában. Észak-Amerikát v o 1 také­­pen nem Columbus fedezte fel, hanem aranyat, kincseket ke­reső spanyol kalandorok. Az egyik nagyon hires volt köz­tük, egy Ponce de Leon nevii ember, aki a mesebeli “fiatal­ság forrását”' kutatta. Persze soha nem találta meg, amit én, aki vénségemre Floridá­ban lakom, nagyon sajnálok. Csöbörrel innék belőle, hogy újra fiatal és csapongóan jó­kedvű maradjak. A régi világban, Európában 1 hire ment, hogy Amerikában CSILLAG BETHLEHEM FÖLÖTT... Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ HANGOLJUK FEL LELKÜNK csendes áhítatra; függesszük a szemünk egy távol csillagra. Felfénylik a csillag távol Btlehemben s visszatükröződik az emberlelkében. Megtisztul a lelkünk, Ég felé ver szárnya s palástként hull reánk az Ég szivárványa. Jézus születése, Szent Karácsony napja földi megváltásnak szent örök alapja. Üzenet az Égből fényes csillag szárnyán: Jön az égi követ: az örök szivárvány. Zeng az angyal kórus . . . Dicsérik az Urat, Égi csillag fénye mutatja ag EMBEREK, CSEND LEGYEN ... Üt az égi óra— álljatok meg kissé pár szent égi szóra. Szférák ölelkeznek . . . Örök múlt és kezdet: Isteni Ígérete Jézusban ölt testet. Szent valóra fordul évezredes várás s testet ölt Jézusban az örök megváltás! Ha szivünkben mégis felködlik a kétely s szent hitünk megrontja a tagadás-métely, mégse járjunk soha sötét bűnök utján, inkább oltsuk szomjunk a hit égi kutján. Betlehem csillaga bármily messze, távol: örök fénye mégis lelkűnkben világok Athénben, Görögország fővárosában, Amerika ellen tüntetett a csőcselék. Amerika ellen, amely a háború után, a náci clulás után bőkezű támogatásával talpra állította, a kommunista veszedelemtől megóv­ta Görögországot. Miért dobálták meg kővel az ame­rikai követséget? Azért, mert a görögök ki akarják tessékelni az angolokat Cyprus földközitengeri szi: getről, amelynek lakossága görög, de amely katonai szempontból az angoloknak — és velük együtt az egész szabad világnak — feltétlenül szükséges. A görögök az Egyesült Nemzetek szervezete elé vitték a követelésüket és ott az történt, hogy az ott képviselt nemzetek többsége, köztük Amerika is, el­utasította a görögök követelését. Érdekes, tanulságos ez az eset. Íme, a szabad nemzetek nagy családjában olykor nézeteltérés, ér­dekellentét és civakodás jelentkezik. Némely érdek­­ellentéteket nem lehet méltányosan kiegyenlíteni. Sajnálatos, hogy ez így van, de igy van és ezen nem lehet változtatni ... a szabad világban. A rabnemzeteknél a dolog másképp áll. Ott csa­ládi vita nincsen. A családfő, aki Moszkvában szé­kel, kiadja a parancsot és tizenkét rabnemzet gyáva delegátusai kényszerült lelkesedéssel mint egy em­ber felkiáltanak: “Megadjuk!” Persze, hogy “meg­adjuk,” mert tapasztalás szerint jaj annak, akár Rá­kosi, akár Zapotocki a neve, aki azt mondaná, hogy “elég volt, többet nem adunk!” Ha választanunk kell, a civakodó családot vá­lasztjuk az engedelmes rabszolgacsalád helyett. AZ ILLUSZTRIS VENRÉG Amerikában az elmúlt években kiváló külföldi vendégek jártak. Nem múlik el hét, hogy ne látogat­na el hozzánk a világ valamelyik részéből egy király, egy diktátor, egy köztársasági elnök, politikus, had­vezér, diplomata, vagy színésznő. A látogatókat szí­vesen látják az Egyesült Államokban. Az államfők és miniszterelnökök nem is érnek rá körülnézni a cso­dálatos Amerikában: egyenesen Washingtonba siet­nek, gyorssegélyt kérni. Százmilliós tételről van szó, az amerikai adófi­zető nem tehet mást, mint hogy igyekszik jó képet BÁR NEM KÖVETI ÖT a világ sok népe, közöttünk jár most is Jézus szellemlépte. S ha kételyt is rebeg olykor pogány ajkunk, Jézus szeme mégis mindig ott függ rajtunk. Velünk jár, bennünk él, lelkünket vigyázza, Hiszen Ö az egek nagy ember-halásza. — Megváltó született! Ki fogja fel lényét? Istenfia voltát, mégis ember éltét? Örök rejtély lehet százszor is szent lénye: mégis Ö az élet örök szent reménye. Égi titkok titka, mindenek tudója: Benne zeng az egek égi riadója! SZŰZ HÓPELYHEK ajkán Hozzá száll az ének; Ö adja meg színét fűnek, fának, rétnek. Villám villámlása, egek bősz zengése — mind az ő ajkának égi üzenése. Hegyek, völgyek ölén terítve az oltár s felé zeng ezerszer a sok néma zsoltár. Kételkedsz bár, ember, ime itt a válasz: a földön egyedül azért sohsem állasz. Élted sokszor álom . . . s valóság az álmod; melletted jár Jézus bárha nem is látod. Olykor nem is sejted ? útban már az áldás és leJkedbe szitál az örök megváltás! vágni a játékhoz, amely az ő bőrére megy. De lehetetlen szó nélkül hagyni, ami most tör­tént. A 36 éves, sportedzett iráni sah, Mohammed Reza Pahveli járt nálunk az elmúlt héten csinos fia­tal feleségével. Megható szavakkal ecsetelte népe nyomorát a washingtoni sajtókonferencián. Húsz­millió irni-olvasni nem tudó iráni dolgozik nehezen a mindennapi betevő falatért. Az olaiforrások ismét működnek s igy évi 40 millió dollár bevételhez jutott a kincstárt De ez nem elég. Amerika többszáz mil­liós segítsége tartotta fenn a költségvetés egyensú­lyát. Most még kellene sürgősen 500 millió, hogy Irán továbbra is “kitarthasson” a nyugati nemzetek oldalán. Ugyanakkor az egyik magazinban hozzák a sah trónjának fényképét. A gyémántokkal kirakott trón értéke 60 millió dollár. A hajdani perzsa uralkodók kincstára ugyancsak megér háromszáz milliót. Ha egy király segítséget keres, először nézzen körül a saját portáján. PESTI ELETKEPEK A REGI 10 IDŐKBŐL SZÁZ ITCE BORT! Bergerné nagy örömmel nézegette a levelező­lapot, melyet csak az imént hozott a postás. Szóról szóra ez állt a levelezőlapon: Tisztelt Nagysád! Az ön részére nálam száz liter bort rendel­tek. A rendelniény ki is van fizetve. Amikor azt előre jelezzük, kérem a bor elhozatalára nézve az intézkedést. Schwarz N. és T:a. bornagykereskedők, Promontor — Hát lássa nénémasszony, ilyen kundsaftjaim vannak nekem. Megbecsülnek ám azok. Hát nincs is jobb egy jó bábánál. Csak tudnám, hogy ki lepett meg? No de majd megtudom. A szomszédasszony mosolyogva elismerte min­dennek a helyességét, de azért alattomban majd megpukkadt az irigységtől. — Milyen szerencséje is van ennek a balkezü bábaasszonynak! — sóhajtott, mikor hazaért. Másnap beállított Bergernéhez egy kopott fia­tal ember. — Schwarzéktól jövök. Elküldték az üvegekért. A bort lehúzzuk s úgy küldjük haza. Az üvegeket pe­dig rendesen a kundsaftok adják. — Igen . . . igen! De nekem nincsenek hozzá­való üvegeim. . — Kérem, tessék szerezni. Vagy, ha úgy tetszik, Ibeszerzem majd én. Tudok egy pár jó beszerzési for­rást. Kérek négy forintot s ezzel a dolog el van intéz­ve. Olyan olcsón sehol sem tetszik ennyi üveget kap­ni. Bergerné odaadta a négy forintot. — Aztán hamar küldjék a bort! — szólt a kife­lé loholó alaknak. Az uram nem tud róla. Lesz öröme, ha kedvére ihat. — Amint lehet, rögtön küldjük. Elmúlt két-három nap, egy hét ... A bor csak nem akart jönni. Végre is Bergerné kiirt Promontor­­ra a Schwarz N. és Tsa. bornagykereskedő céghez. A levelezőlap csakhamar vissza került, rajta a szokásos jelzés. Ismeretlen. — Inconnu. Bergerné most már rosszat kezdett sejteni. Mi lesz az ő négy forintjával? A rendőrségre ment, ahol kitudódott, hogy egy már a rendőrségen jól ismert közönséges cselfogás­nak ült fel. A dologban azonban az volt a legbántóbb, hogy a szomszédasszony is megtudta. Az a kiállhatatlan teremtés egyre azzal bosszan­totta : — Szomszédasszony, száz itce bort ide az asz­talra ! vörös'börü indiánok vannak,, akik a keresztény hitet nem ismerik, szinte állati módon élnek és ezek térítésére, Isten hitének terjesztésére nyolc francia katolikus pap vállal­kozott, akiknek úttörője Isaac Jogues jezsuita szerzetes volt. Ez a fiatal pap már tizenhét éves korában belépett a jezsu­ita rendbe és elsőnek vállalko­zott arra, hogy elmegy a va­dak közé ihittéritőnek, bármi sors várakozik reá. A jezsuita szerzetes papok felvételi rendje akkor más volt, mint most. Jó idő óta a rend csak már felszentelt pa­pot vesz tagjai közé és akkor jó ideig mefigyelés alatt képe­zik ki, bogy vájjon van-e ele­gendő lelki ereje a nehéz munkára? A fiatal Jogues atya azonban bátran vállalko­zott arra, 'hogy elmegy Észak- Amerikába és hat éven át a Huron indiánok térítésével foglalkozott. Tíz évvel később azonban, tehát az 1642-ik év­ben, háborúba keveredtek a Huron és az Iroquois indiánok egymással és akkor a jezsuita szerzetes rend kanadai főnö­ke kihallgatásra rendelte Jo­gues atyát Quebec városába. Onnan már René Goupil je­zsuita pap társaságában tért vissza az indiánok közé. Ket­ten azután még hat hittérítő papot vettek reá, hogy csatla­kozzanak a hittérítőkhöz. A kísérlet balul ütött ki. A hittérítők az Iroquois indiá­nok kezébe estek, akik vadul reájuk törtek és szörnyen kí­nozták valamennyit. Isaac és René atyák szenvedtek leg­többet. Bunkósbotokkal mér­tek reájuk nehéz csapásokat, tüzes szénnel égették sebei­ket, ujjaikról marcangoló fo­gakkal letépték a "körmüket. Isaac atyát, akinek jobb kar­ját könyökből levágták, két magasan álló rúdra kötötték karjainál fogva és akkor ha­ditanácsot tartottak a. rabok felett. A döntés természetesen ha­lálra szólott. A vad indiánok­tól másat nem lehetett a je­zsuita papoknak várni. René Goupil atya éppen ke­resztet vetett egy fiatal fiúra, aki Krisztus követője akart lenni, mikor a legényke apja dühében nekirontott s fejszé­vel fejbe vágta. A fiatal pap összeesett és az indiánok cso­dálkozására még keresztet vetett magára, mielőtt meg­halt. Megbámulták ezt a hitet az indiánok, de foganatja nem volt. Ez volt az első keresz­tény vértanú a hit szolgálatá­ban Amerikában. Isaac Joguez atya akkor va­lami módon megszabadult és visszatért Franciaországba, de egy esztendő múltán ismét elment Amerikába azzal a szándékkal, hogy az Iroquois indiánokat a keresztény hitre fogja téríteni és a vad viszo­nyoknak véget vet. Saj nos, ez is meddő kísérlet volt. Az Urnák lG46-ik esztende­jében hittérités közben meg­rohanták az Iroquois indiánok megkötözték és a csoport kö­zepére hurcolták. A közeli er­dőben volt egy magas fa és annak a tetejére mászott az egyik hittérítő és ezeket je­lentette utólag: — Elsőnek az eleven test karjából és hátából husdara­­bokat vágtak ki és azokat sa­ját szeme láttára megsütöt­ték és megették. A még élő és hangosan imádkozó paphoz akkor egy indián odalépett és négy csapással levágta a fe­jét. Jöttek utána a többi vérta­nuk, John de Brebeuk jezsui­ta pap és Anthony Dániel a szabadban levő oltár előtt ép­pen misét mondottak, mikor az Iroquois indiánok rohan­tak és szilaj dühvei agyonver­ték mindkettőt. Mindez 1G48- ban történt és más vértanuk is kellettek a vadaknak. Irtózatos kínzások közben halt meg pár hónappal később Charles Garniel jezsuita atya és rövidesen követte Noel Chanabel jezsuita pap, akit az indiánok darabokra téptek szét és megsütötték. Volt-e valami védelmük a hittérítőknek az indiánok el­len abban az időben? Semmi. De azért Isten irgalmába ve­tett bittel folytatták az alá­zatos áldozatkész munkát és m'a Észak Amerikában Flori­dától fel Kanadáig nincsenek többé vad indiánok. Meg kellett ezt Írni, mert három hét előtt Párisban sír­emléket állítottak a nyolc vér­tanú papnak ezzel a felírással A keresztény hit áldozatai. Áll a márvány emlékkő, de a nyolc áldozatnak sírja nincs, eltűntek az egykori renge­tegben, örökre és nyomtala­nul. Csak Isten kegyelme van rajtuk. A sors úgy akarta, hogy öreg napjainkra a mindig me­leg Florida állam Tampa váro­sába kerüljünk, ahol magyar lelkipásztor nincs. De van negyvennél több jezsuita atya s mi kénytelen-kelletlen azok­nak magyarul gyónunk a töb­bi húsz magyar testvérrel együtt. A jezsuiták nem értik szavunkat, csak a töredelmet nézik és feloldoznak bennün­ket. Most ezek a jezsuita papok adtak oktatást nekünk az ui­­ső amerikai vértanukról és azok emlékének hadd áldoz­zunk mi is imáinkban. SZABAD SAJTÓ A pesti Szabad Népben ol­vassuk, hogy a napokban volt a szabad sajtó megszületésé­nek 10-ik évfordulója. Tíz év előtt jelent meg ugyanis Debrecenben a Nép­lap első száma. Ez volt az el­ső újság Magyarország törté­netében, amelyben végre meg­írhatták az igazságot a kom­munisták. Horváth Márton a neve annak az qlvtársnak, aki ezt irta és aki ezt maga sem hiszi el. DOLGOZÓ NŐK A munkaügyi minisztérium kimutatása szerint ma több nő dolgozik, mint a világhá­ború idején. A 62 millió ame­rikai dolgozó közül majdnem 20 millió nő, a részidőt dolgo­zó nők beszámitásával 25 mil­lió. KÉSZEN VAN MÁR AZ Amerikai Magyar Naptár az 1955-ik esztendőre. Érdekes, hasznos, tanulságos írásoknak, szép verseknek gaz­dag tárháza ez a uj NAPTÁR, az év jelentősebb esemé­nyeit ábrázoló képekkel. A Jő PÁSZTOR NAPTÁRÁNAK ÁRA $1.00 A. NAPTÁRT NEMSOKÁRA megküldjük minden előfize­tőnknek. Aki ezen felül barátai, rokonai részére, ajándéko­zás céljára még egy vagy több NAPTÁRT óhajt, szívesked­jék rendelését minél előbb eljuttatni a JŐ PÁSZTOR kiadó­­hivatalába: 1736 East 22 Street Cleveland 14, Ohio fi (THE GOOD SHEPHERD; _________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Az első amerikai vértanuk Irta: GONDOS SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom