A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-12-17 / 51. szám

*-TKT OLD AI Ä 36 PÁSZTOR. Advent negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács 3:1-6 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esz­tendejében, amikor Poncius Pilátus helytartója vala Judeának és Heródes negyedes fejedelme Galileának, Fülöp az ő testvére pedig fejedelme Itureának és Tra­­chonitis tartománynak s Liziliának, Annás és Kaifás főpapok alatt, lön az Ur igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. És elméne a Jordán egész kör­nyékére, hirdetvén a bünbánat keresztségét a bűnök oocsánatára, mint Írva vagyon Izaiás próféta beszé­deinek könyvében a pusztában kiáltónak szava: Ké­szítsétek az Ur útját, egyenesítsétek az Ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom meg­­alacsonyittatik, és a görbék egyenesekké lesznek, és a göröngyösek sima utakká; és meglátja minden test az Isten üdvösségét. SZENTBESZÉD Krisztus'Urunk előszeretettel vette körül beszé­deinek tárgyait, hasonlatait, példáit az akkori Palesz­tinái életből, hallgatóinak életéből. Azokhoz a me­ző, a szántóföld, a halakban gazdag tó állt a legkö­zelebb, tehát az emberi alakban megjelent isteni böl­csesség ezeket a hallgatóságának ismerős tárgyakat elemezte, magyarázta s ezek alapján igyekezett őket a természetes világból felemelni a természetfeletti életnek színvonalára. Miután pedig bizonyára nem járunk téves utón, ha Krisztus Urunkat követjük, mi is bátran felhasználhatjuk a bennünket körülvevő világ természeti tüneményeit, kézzelfogható tényeit, hogy felül emelkedve ezen a természetes látható vi­lágon, tanulságokat merítsünk lelkünk természetfe­letti élete számára. Az Advent az Ur jövetele előkészítésének ideje. És Advent mai negyedik és utolsó vasárnapa ilykép­­pen az “utolsó simítások” ideje. Mindenféle jövetel­hez pedig ut szükséges, és ezért olyan nagyon találó a mai szent időhöz a mai szent evangélium hasonla­ta az útról. Krisztus Urunk előhírnöke, utjának leg­nagyobb előkészítője, Keresztelő Szent János is jól tudta, hogy hepe-hupás, girbe-görbe utón, hegynek fel, völgynek le haladva igen nehéz, hosszadalmas és bizonytalan dolog a célhoz érni. Ezt tehát Keresztelő Szent János már 1900 éve éppen olyan jól tudta, mint amint tudja ma minden fuvarozó és minden vasúttár­saság. Ám több tanulságot is meríthetünk a mai szent evangéliumból. Valahányszor az evangéliumot olvassuk vagy halljuk, a Szent Lélek segítő kegyelmét kérjük, hogy abból lelkünkre is üdvös tanulságot meríthessünk. És ilyen tanulságot kell merítenünk a mai evangéliumi szakaszból is. Arra kell gondolnunk, hogy végered­ményben az élet minden törvényét a jó Isten alkotta. Az egész mindenség mindenütt hasonló törvények­nek hódol. Amint testünk számára vannak akadá­lyok az előrejutásban, ha utunk folyton hegynek félj völgynek le megy és egyenetlen, úgy a lelki életben is igen gyatrán vagy sehogysem haladunk előre, ha folyton a kevélységnek, dölyfösségnek hegyeibe aka­dunk : olyan nagyon nehéz, sőt lehetetlen ezeket meg­másznunk. És a tunyaság, restség a legtalálóbban mély völgyhöz, szakadékhoz hasonlítható. Abba is saját súlyánál fogva milyen könnyen lezuhanhat egy szikla vagy az ember maga is. És milyen nehéz aztán a völgybe szakadt tömböt ismét felvontatni a sima, jó országúira, milyen körülményes, vagy éppen em­berileg lehetetlen a szakadékba esett turistának me­gint felküzdenie magát a biztos ösvényre. A folyton ravaszkodó, köntörfalazó, csalárd ember életútja valóban a tekervényes zeg-zugos ös­vényhez hasonlít. Ha az ember ilyenen halad, önma­ga se tudja: közeledik-e a céljához? Sohase tudja, mivel találkozik öt perc múlva ösvénye egyik kanya­rulatánál. Az Ur közel vagyon, de zeg-zugos, hepe-hu­pás, hegynek fel, völgynek le haladó uttalan utón sohasem érünk el Hozzá. Ezért feladatunk világos: a kevélységnek, dölyfnek hegyeit át kell vágnunk, a tunyaság völgyeibe sohasem szabad lezuhannunk. Becsületes, állandó szorgalommal fel kell azokat töl­­tenünk, hogy életünk színvonala mindig emberi s istengyermeki méltóságunkhoz illően emelkedett le­gyen. És egyenes legyen abban az értelemben is, hogy nem csavarodik folytonosan jobbra-balra a hazudo­­zás, képmutatás tekergő, mindig célttévesztő irányá­ban, azaz inkább iránytalanságában. POTYA AUTÓZÁS A kormány hivatalnokok rendelkezésére az ország min­den részében 225,000 autó áll. Ez akár sok, akár kevés, min­denesetre az elnöknek fülébe jutott, hogy rengeteg pazarlás folyik. Minden hivatalnak van­nak autói és ezek sokszor a ga­rázsban maradnak, amikor egy szomszédos hivatalnak autóra volna szüksége. Valamiképen meg kellene találni a módját annak, hogy egyik hivatal a másiknak autóit is használ­hassa. Ilyen terven dolgoznak most Washingtonban. Ha si­kerül, 40 millió dollár adópénzt lehetne megspórolni. Azonkívül persze még sok­száz millió dollár adópénzt le­hetne megspórolni, ha min­den más téren is megszüntet­nék az esztelen pazarlást. HALLOTTA MÁR? . . . hogy a Fehér Házban ! 66 szoba van fent és még 30 kisebb-nagyobb szoba s kony­ha lent, a basementben. TÖVISEK A MISSZIONÁRIUS UTJÁN Már jó pár hónap elmúlt, hogy elküldtem az utolsó be­számolót. Több missziós bará­tom aggódó levelet irt kérdez­vén, mi van velem; talán be­teg lettem, vagy mi is történt voltaképen hogy ily soká hall­gatok? Hát legjobb lesz mindenről beszámolnom. így mindenki elképzelheti, milyen utakon kell járnia néha egy misszio­náriusnak. Május 22-én Bonmográba kellett mennem, hogy a kö­vetkező nap ott is és Surgya­­purban is misézzem. Az öreg Mónikkal ebéd után elindul­tunk Morápáiból. Utunk leg­­többnyire száraz rizsföldeken át vezetett. Ebben az időtáj­ban szinte egy élőlényt sem lehet találni ilyen uttalan uta­kon. Két órai gyaloglás után elértük Gyajnagort (a “győ­zelem” Vagy “örömvárost” — nagy pogány szentély a szent folyó holt ágában; valaha itt folydogált a Gangesz). Folyt is rólunk patakokban az izzad­ság. A folyadékveszteséget forró teával pótoltuk. Sokan nem értik, de mégis valóság: ilyen éghajlat alatt egy csé­sze tea jobban enyhíti a szom­júságot, mint egy vödör hideg viz. Aztán félóra vonatozás. Ki­szálltunk Gocsaronban. Egy* ideig rendes “sár-utón”, az­tán megint a rizsföldeken mentünk. Ezen a környéken vagy 3 órával előbb zuhogott a trópusi eső. A talaj még nedves volt, de a tócsák eltűn­tek; felitta a szomjas föld. A párás meleg nagyon kellemet­lenné vált. Testem minden porcikája annyira viszketett, hogy kínomban össze-vissza vakaróztam. Ennek, vagy valami más oknak, a következménye volt egy kis pattanás a jobb lába­mon. Persze ilyen pattanások­ra, melyek nagyon könnyen kiütnek a trópusokon, az em­ber oda sem hederit, mert ahogy jönnek, úgy el is men­nek. De ez a kis gazember ta­nyát akart ütni nálam. Lát­ván, hogy jómagam nem bí­rom elűzni, egyik ápolónőnk segítségét kértem. Adott va­lami kenőcsöt, be is kötözte a sebet. Ellenségem Szt. Job kí­sérőjétől kért tanácsot. Mivel Irta: Fr. POLGÁR ISTVÁN Morápái, India. a modern korban az emberek is sókat harcoltak és harcol­nak, a férgek rájöttek, a leg­célszerűbb, ha beássák magu­kat hosszú háborúra. A kis pattanás követte a korszerű haditaktikát, jól be­­furódott a jobb lábszárba. Mindent kipróbáltunk, hogy kikergessük. Makacsul tartot­ta magát egy hónapon át. Az­tán már azt hittük, hogy vég­leg megadja magát, de a kis ravasz egy éjjelen otthagyta előbbi állását és nem messze uj lövészárokba húzódott. Ezt is bombáztuk. És igy folytató­dott a játék. Magdolna ked­vesnővér már megsokalta ezt a huzavonát. Uj fegyverét a “Ferilex”-et vetette harcba. Ez végre kiűzte az ellenséget a jobb lábszárból. A csataté­ren még látható valami 23 kisebb-nagyobb békés heg: itt folytak az elkeseredett harcok. De a ravasz ellenség ki­használta az áldozat gyönge­­ségét. Befuródott két karjába és azt hitte, hogy megint űz­heti ugyanazt a ravasz takti­kát, mint előbb 3 hónapon ót. Rögtön bevetettük kipróbált “Ferilex” fegyverünket. Meg­semmisítette a bal karon lévő ellenséget, de a jobb karon az ellenség tovább hencegett és dagadozott; napról-napra na­gyobb teret foglalt. Uj fegy­verre van szükség. Az ameri­kai nehéz bombázó “Penicil­lin” mindkét karban jó mé­lyen lerakta hosszú idő után felrobbanó több tonnás bom­báit. Ez használt. Amikor e sorokat irom, az ellenség, úgy látszik véglegesen feladta a harcot. Dühe elapadt, már nem hősködik. A csatamezőn még négy gödör éktelenik. De remélem, hogy nemsokára si­kerül “beturózni” őket ameri­kai túróval. Ez mint jó erő­sítés az utolsó percben jött érsék urunktól. Persze -«-‘-fenti elbeszélés, mint elbeszélés érdekes is le­het. De a valóság könyörtelen volt; sebek is voltak, vér is folyt, fogcsikorgatás is meg­esett. De végre 3 és fél hónapi küzdelem után ember valóban megbecsüli a nyugodt éjsza­kát. Hogy tárgyilagos legyek, ha már kezdtem Szent Jobbal, akit ebben a harcban patró­­nuisnak hívtam, s még az első szerencsétlenségnek sem volt vége, megjött egy uj: vérhas. Ez is tartotta magát maka­csul 2 hónapon keresztül. A doktorok összeszedték min­den tudományukat, de mind hiába. — Istók atyám, hát igy pusztulsz el Bengália síksá­gán a “vértanuiság koszorúja” nélkül ? — -Ne féljen barátom, — biztatott egy buddhista dok­tor. Ismerem én ezt a trópusi bestiát. Megnyilazom. testét 6 injekcióval, betömöm a szá­ját 2x24 kis bombával, körül­öntöm 2 üveg erős folyadék­kal és biztosítom, hogy 10 nap alatt vége lesz a bestiának. Persze Ön legyöngül és leg­alább 2 üveg “erősítőre” lesz szüksége! Hát, uram fia, ez mesebeli! Tíz nap múlva megint ember lehetek, mert most már nagy iramban közeledtem az “ár­nyékhoz”. Amit előbb “én”­­nek neveztem, legalább egy­negyed ha nem egyharmad térfogatát elvesztette. Elmentem tehát buddhista dokoromhoz. Ő rögtön műkö­désbe hozta fegyvereit a fent említett haditerv szerint. Az eredmény csodás volt! Dok­toromat doktorisszimusznak kell neveznem, mert a makacs ellenséget 10 nap alatt való­ban leteritette. Mint Jóbot, szent patrónu­­somat, úgy engem is mégegy­­szer megrohant az ellenség szeptember 3-án. Neve influ­enza. Nem olyan veszélyes, de fejtörést okozhat Most már nem vártunk, hogy az ellen­ség megerősödjék. Két “ba­by” penicillin bombát küld­tünk rá befedtük a talajt pok­rócokkal, hogy biztosabb le­gyen a hatás. A szerencsétlen ellenség pörkiölődött, forgoló­dott, küzködött a létért 2 nap és éjjel. Végre kisznvedett. A harcból én is viselek még né­hány sebet orromon és felső ajkamon. A fenti beszámolómból min­denki megértheti hosszú hall­gatásomat és semmittevése­met. Egyet megtanultam: jó lesz barátságban élni Szent Jobbal. Ki tudja, mikor lehet megint segítségemre. Az idén is a Hotel Cleveland gyöurörii (érmeiben zajlik le az év !egnag.v«»!»b és legfényesebb magyar táueesíélye A Katolikus Aggmenház Elite Bál, amely minden télen legnagyobb és legfényesebb eseményünk, február 6-án vasárnap este lesz a Hotel Cleveland pompás termeiben. Petrásh Lajos városi bíró, az Aggmenház Egyesület fá­radhatatlan elnöke összehívta már lelkes és áldozatkész asszonyait, akik a Lander roadi Magyar Katolikus Agg­menház javára tartandó fé­nyes bált sikerre tudják vin­ni. A gyűlésen, amely a Cleve­land Hotelben folyt le, az Agg­menház Kampány Bizottság kis csoportján kívül szép számban vettek részt a párto­ló tagok is, a következő lelkes tisztikarra bizták az Elite Bál sikeressé tételét: Elnök (East) Andrejkovics József né, alelnök Lulovics La­­josné. Elnök (West) Balunek And­­rásné, alelnök Pápay Ferdi­­nándné. Pénztárnok Jakab Belle, jegyző Pataky Gusztávné. Minthogy az idei Kampány Bizottság felbecsülhetetlen munkát végzett, a gyűlés ki­vétel nélkül mindenegyes tiszt viselő újra megválasztását ajánlotta. A tisztikar: Főelnök: Petrásh Lajos bí­ró, elnök: Fodor Józsefné, al­elnök: Lulovics Lajosné, West sídéi elnök: Bálint Józsefné, alelnök Orosz Józsefné. Pénztárnok: Jakab Belle, titkár: Tóth Pálné, jegyző: Kocsis Jánosné, ellenőrök: Uj­­czó Józsefné, Stiber Istvánná, Tóth Gyuláné, Szegedi János­né és Pataky Gusztávné. A bálra a jegyek árusítá­sát már megkezdték. KÖZBELÉP A U. N. Az Egyesült Nemzetek nagygyűlése 47 delegátus sza­vazataival a szovjet blokk 5 szavazata ellen határozatilag kimondta, hogy a kínai kom­munista kormány jogellene­sen cselekedett, amikor kém­kedés ürügye alatt börtönbün­tetésre ítélt 11 amerikai repü­lőt; hasonlóképen jogtalanul tart fogságban még több száz más amerikai katonát, akik a koreai háborúban estek kom­munista fogságiba. Hammarskjöld, az Egye­sült Nemzetek szervezetének főtitkára, nyomban bejelen­tette, hogy mindent meg fog tenni a jogtalanul bebörtön­zött amerikai katonák kisza­­baditása érdekében. HALLOTTA MÁR? . . . hogy az első földkörüli utazás — Magellan hires ut ja — három évig tartott. XII. Pius pápa utóbbi arcképe Szinte csodával határos a javulás, ami Pius pápa álla­potában az utolsó napokban mutatkozott. Az egyik kezelő orvos azt mondta: “Ez a Má­ria Év csodája!” Mégis súlyos a Szentatya betegsége és a felépülése ki­látása bizonytalan, mert nagy­fokú gyengesége miatt még alapos vizsgálatnak sem lehet alávetni és igy a tudós orvo­sok még azt sem tudják vég­legesen megállapítani, hogy tulajdonképen mi a baj. Az utóbbi napokban a pápa már képes volt folyékony táplálé­kot elfogyasztani. Krisztus nemzetiségi táblázata EVANGÉLIUM Szent Máté 1:1-25 » Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiá­nak nemzetségéről való könyv. Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákobot; Jákob nemzé Judát és testvéreit. Juda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot. Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt. % Salmon nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obeclet Ruthtól; Oted nemzé Isait. Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől. Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abi­­ját, Abija nemzé Asát. Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást. , Uzziás nemzé Joathámot; Joathám nemzé Ák­­házt; Ákház nemzé Ézékiást. Ezékiás nemzé Manassest; Manasses nemzé Á- mont; Ámon nemzé Jósiást. Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babiloni fogságra vitelkor. A babiloni fogságvitel után pedig Jekoniás nem­zé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt. Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliá­­kiinot; Eliákim nemzé Azort. Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot. Eliud nemzé Eleázárt; Eileázár nemzé Matt­­hánt; Matthán nemzé Jákobot. Jákob nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik. Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség és Dávidtól a babiloni fogság­­raviteltől Krisztus tizennégy nemzetség. A Jézus Krisztus születése pedig igy vala: Má­ria, az ő anyja, el jegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lé­lektől. József pedig, az ő férje, mivelhoz igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az Urnák angyala álomban megjelenők néki, mond­ván: József Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneitől. Mindez pedig azért lön, hogy beteljesedjék, a­­mit az Ur mondott volt a próféta által, aki igy szól: Imé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. elózsef pedig az álomból íelserkenyvén, úgy tőn, amint az Ur angyala parancsolta vala néki, és fele­ségét magához vévé. És nem ismerő őt, mig meg nem szülő az ő első­szülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. LUNDY SZIGET KIRÁLYA MEGHALT Az angliai Bristol öbölben van egy kis kopár sziget, Lun­dy Lsiand. Ennek a szigetnek királya volt, most meghalt trónörökös nélkül 69 éves ko­rában. Martin Coles Harman volt első és utolsó királya Lundy szigetnek. Harman mint bankszolga kezdte pályafutását, bank­­igazgató lett s egyidőben 50 millió dollár tőkét képviselő részvónytársaságok élén állt. 1925-ben 86,000 dollárért megvásárolta a kopár szige­tet és ott királlyá kiáltotta ki magát. Tehette, mert a sziget a szárazföld több mint há­rom. mérföldnyire fekszik s ez okból az angol király őfelsé­ge hatalma oda nem terjed ki. Vám, adó ott ismeretlen volt és a korcsmák éjjel-nappal nyitva voltak. Egyszóval ko-. pár kis paradicsom volt Lun­dy Island s Harman király ő­­felsége alattavallói boldogan éltek ott. Egyáltalán, a boldogok szi­gete volt Lundy mindig is. Ko­rábbi évszázadokon tengeri kalózok tanyáztak ott — há­borítatlan boldogságban. JOBB KÉSÖN, MINT SOHA Newark, O. — Katherina OLson asszony 53 év előtt jött I Németországból. Sohasem je­lentkezett az amerikai állam­polgárságért, mert azt hitte, hogy amikor a férje 1938-iban polgár lett, ő is automatiku­san megkapta a polgárjogot. Nemrég felvilágosították a tévedéséről s Olson mama és nagymama levizsgázott, ál­lampolgárnő lett. Papírjai szerint Oilson néni 97 éves, de ő azt hajtogatja, hogy sokkal fiatalabb: mind­össze 95 éves. LIBERACE SIKERE A zenei szakértők szerint Amerikában legalább 50,000 ember van, akik olyan jól tud­nak -zongorázni, mint Libera­te a zongorázó reklámlhős. De az 50,000 kitűnő ameri­kai zongorista közül csak egy kapott heti 50,000 dolláros szerződést Las Vegasban, a Riviera Hotel jövő áprilisi megnyitása alkalmából. A sze­rencsés kiválasztott: Libera­­ce, a bokaharisnyás hányok bálványa. JÓÉJSZAKÁT! Falls City, Neb. — Joe Kau­­cioh elszundikált a kormány­kerék mellett és nekihajtott egy szembejövő kocsinak. Homer Kirk rendőrlbiró Íté­lete igy hangzott: 10 dollár pénzbírság és három óra al­vás a rendőrségen. A JAVULÁS UTJÁN A KÁT. AGGMENHÁZ ELITE BÚ FEBRUAR MN, VASÁRNAP LESI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom