A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-12-10 / 50. szám

fl IK ÖLÜAJj

A Jő PÁSZTOR

Patrick J. Ryan vezérőrnagy az amerikai tábori lelkészi kar főnöke, látogatóban Münchenben volt, Bajorország fővárosában, az amerikai zónában s az ottani amerikai rádió utján üzenetet küldött az orosz rabságban élő többi európai népeknek.

A fő tábori lelkész abból az alkalomból utazott Münchenbe, hogy ott felszentelték a 260-ik amerikai katonai templomot, protestáns, katolikus és zsidó vallásu katonák részére.

Az orosz néphez és az orosz katonasághoz intézett üzenetében Ryan pap-tábornok biztosította az oroszokat, hogy az amerikai tábori papok testvéreket látnak minden oroszban és nem múlik el nap, hogy ne imádkoznának az orosz népért. “Isten nevében, tartsatok ki, legyetek erősek!” — kiáltott fel: “mi bizonyságait látjuk annak, hogy túl fogjátok élni a zsarnoki elnyomást.”

Üzenet a magyar népnek

A magyar néphez intézett üzenetében a tábori lelkész főnök a következőket mondta

“Karácsonykor hatodik

f Advent harmadik vasárnapjára

JT Szent János I. fej, 19-28. szakasz / EVANGÉLIUM

Ez János tanúsága, mikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzája, hogy megkérdezzék őt: Ki vagy te? S megvallá és nem tagaclá és megvallá, hogy én nem vagyok a Krisztus. És kérdezik őt: Hogy van tehát a dolog? Illés vagy-e te? És mondá: nem vagyok. A próféta vagy-e te? Feleié: Nem. Mondák azért neki: Ki vagy tehát, hogy feleletét vigyünk azoknak, akik minket küldöttek? Mit mondasz magad felől? Mondá: Én vagyok a pusztában kiáltónak szava: Egyenesitsétek az Ur útját, amint Izaiás próféta mondotta. A küldöttek pedig a farizeusok közül valók voltak. És kérdék őt, mondván neki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? Felele nekik János, mondván: Én vízzel keresztelek, de köztetek áll, akit ti nem ismertek ... Ő az, ki utánam jövendő, ki megelőzött engem, kinek nem vagyok méltó sarusziját megoldani. Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztel vala.

SZENTBESZÉD

Az Adventek, vagyis az urjöveti időnek legszebb feladata az elménknek s a szivünknek Kriszl tus Urunk földi eljövetelére, földi születésére való ráirányítása és az adventi előkészületi időnek legszentebb célja az, hogy magunkat nemcsak külsőleg, hanem főleg belsőleg is méltókká tegyük egyelőre a földi Karácsonyra, azután pedig az örök Karácsonyra.

Az ember célja pedig a boldogság. A boldogság azonban nem található fel csak egyedül a jó Istenben, vagyis az embert semmi más nem boldogíthatja, mint egyedül csak az Isten bírása. Minthogy pedig itt e földön Istent a maga valójában nem bírhatjuk, nyilvánvaló, hogy az emberiség boldogságának súlypontja nem erre a földre esik, hanem a túlvilágra! Itt a földön legfeljebb ideig vagy óráig lehetünk boldogok és ugyebár milyen hamar s milyen könynyen is kiszalad kezünkből az a földi boldogság!

Ha már az emberek a földi, mulékony boldogságért annyit fáradnak és nélkülöznek, szenvednek, akkor az igazi, az örök boldogságért is fáradnunk, nélkülöznünk és szenvednünk kell.

Az ember földi élete voltaképen nem más, mint Advent, mint előkészület az örök Karácsonyra. Itt a földön folyvást Adventben, vagyis urjöveti időben járunk . . . Mindenkor kész lehetünk arra, hogy az Ur kopogtat s magához szólít bennünket.

Az Ur Jézus világosan megmondotta:

“Nem minden, aki mondja nekem: Uram, Uram, megyen be mennyek országába, hanem aki megteszi az Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az megyen be a mennyek országába.” — Amint már a földi életben is az apa akaratának a teljesítése a gyermek boldogsága, úgy a mennyei boldogság is a rnenynyei Atya, vagyis a jó Isten akaratának teljesítésétől függ.

Az Istenhez, vagyis az örök boldogsághoz vezető ut tehát az Isten parancsolatának szigorú megtartása.

A TÁBORI LELKÉSZ! KAR FŐNÖKE

ÜZEN A SZOVJET RAB NÉPEINEK

éve lesz, hogy Mindszenty 'bíboros hercegprímás, a magyar nép ellenállásának szimbóluma, a börtönben senyved. A magyar nép és az egész világ tudja, hogy Mindszenty bíborost mondvacsinált vádak alapján ítélték el, oly vallomás alapján, amelyet brutális erőszakkal csikartak ki belőle. A magyarok és az amerikaiak nem felejtik el a példát, amit a bátor magyar prímás mutatott. A 'kommunisták nem tudják elpusztítani a magyar nép hitét és vallását.”

Hasonló biztató és buzdító rádió üzeneteket küldött Ryan tábornok a lengyel, litván és észt népeknek is. Az üzeneteket a müncheni rádión kivül a világ minden részébe elközvetitette az Amerika Hangja nagyrádió is Washingtonból.

Hallotta már?

. . . hogy csak az öreg tigrisek falnak embert. A fiatalabb, erőteljesebb állatok vadra vadásznak az őserdőikben.

. . . hogy Iowa államban a halálraítélteknek 1 e g alább egy évig kell várniok a kivégzésre.

Pünkösd után 29. vasárnap Szent Lukács 17. rész, 85, szakasz.

EVANGÉLIUM '

Az időben, amikor bement Jézus egy faluba, tiz bélpoklos férfiú jőve, kik távol megállanak. S fölemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk. Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak. És lön, mikor mentek, megtisztulának . . . Egy pedig közülök, látván, hogy megtisztult, visszatért és nagy fenszóval magasztalván az Istent és arcraborula Jézus lábai előtt, hálát adván, és ez szamaritánus volt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde, tizen tisztultatok meg és a kilenc hol vagyon? Nem találtatott, aki megtérjen és dicsőséget adjon Istennek, hanem csak az idegen nemzebbeli? És mondá neki: Kelj fel, menj el, mert a te hited megszabadított téged.

SZENTBESZÉD

A Szent Péter téren ezrek térdepelnek, imádkoznak XII. Pius pápa felgyógyulásáért.

Valamiképpen azokra a jámbor kérődzőkre emlékeztetett, akik a mi Urunk jászolánál álldogáltak, tűnődvén az isteni ellentmondáson, hogy a testté lett Ige éppen az ő táplálékuk helyén hever. A föld lakóiból a négylábúak közül Isten nem azokat hivta meg Fia születési ünnepélyére, akik testet esznek, nem az oroszlánt, nem a sakált, sem a rókát, hanem a kérődzőket, akiknek száját nem szennyezte be vér s akik békés fáradsággal, alázattal közvetlen a föld porából veszik táplálékukat.

A jóakaratu ember kezdettől fogva szelíden nézett a világra, élőkre és élettelenekre, mindennek és mindenkinek bizalmát előlegzett. Még az oroszlánról is elhitte, hogy a körmeit csak békés vakarózásra tartja. De amiről leginkább meg lehet ismerni: tele volt a szive szolgálatkészséggel és kötelességtudással. Nemcsak ragadozó-ösztön van, van igavonó-ösztön is: a jóakaratu embernek mindig csak az az étel, az a dicsőség és az az öröm ízlett, amelyért tisztességgel megdolgozott.

Kora ifjúságában már arról ábrándozott, hogy nagy szép eszmék jármába hajtja nyakát és ha kell, inaszakadásig huzza többi jóakaratuval szerettei, rokonai, barátai, hazája és az egész emberiség nagy egyetemét, az egyetlen örök, tökéletes igazság és a boldogság felé. De nemcsak a természetes emberi közösségeket eszményítette, keresett elvontabb eszményeket is: a hagyományok szeretetét, a haladás óhaját, a köz, a haza szent érdekeinek és értékeinek szolgálatát. És magára vette mindazokat a köteleket, hámokat és istrángokat, amelyeket minden jóakaratu férfinek kötelessége felvenni, akár magasan járja útját, akár alacsonyan, akár országos gondokat vállal akár csak hétköznapi sorsot. Munkát vállalt, nem tessék-lássék, csupán pénzkeresésre való munkát, hanem hivatást, szolgálatot, amelybe férfihez illő módon beleadhatja szivét lelkét. Istentől kapott minden képességét. Azután megházasodott. Nem érdekből, hanem szive szerint, szeretetböl. Házasságában elfogadta a gyermekáldást, tehát családja lett. Kezdettől fogva barátságot kötött sok derék, tisztességes férfivel, nem egyszer életre szóló, mély barátságot, felékesitve mindazzal a széppel, kinccsel, amely miatt a barátság nélkülözhetetlen a férfi számára. És mert a jóakarat már messziről meglátszott mosolyában, fejtartásában, igavo'nós járásában is, polgártársai nem egyszer kényszeritettek rá közérdekű tisztségeket egyesületben, társadalmi életben, közigazgatásban, a haza sorsának szolgálatában.

Nekiíeszitette tehat a vallat a jóakaratu ember mindama hámoknak, köteleknek, istrángoknak, amelyeket elvállalt. Sarkát belenyomta a sárba, meggörnyedt, izmai kidagadtak s homlokán megcsillant a legszebb diadém, amely férfit ékesíthet: a veríték-. Húzott, húzott reggeltől esteiig, nem egyszer késő éjszakáig.

S amint az igát húzta, egyre nagyobb döbbenettel kezdet figyelni terheire. És egyre nagyobb szorongással nézte az utat a lábai alatt. Érezte, lassan elmúlik dele, meszsziről már lobogtatja árnyait a szürkület, és ő alig-alig haladt, u övi valamit.

Gondolkozni kezdett.

— Nehezek talán terheim ? Nem! Hiszen elbírom őket;

PIUS PÁPA ÁLLAPOTA VÁLSÁGOS

A pápa múlt évi gyomorbaja kiújult és annyira súlyosra fordult az állapota, hogy orvosai a legrosszabbtól tartanak. A múlt csütörtökön összesett, az orvosi jelentés szerint már a halál környékezte, de aztán magához tért és vasárnap már annyira megerősödött, hogy rádió utján szólhatott a hívőkhöz: apostoli áldását

küldte a boldoggáavatási szertartások végeztével.

A betegség pontos leírását eddig mellőzték az orvosok, akiknek jelentéseiből azonban annyi kiderült, hogy a gyomor belső falának .gyulladásáról van szó, és valószínű, hogy gyomorfekély áttörte a ■ gyomorfalat. A legutolsó orvosi bulletin szerint a pápa még egy olyan összeesést, mint a csütörtöki volt, nem élne túl. Operáció nem lehetséges.

még többet is! Csupa természetes közösség, aminek a terhét vállalom, eszméi általános, mindenkire kötelező eszmények ! Kötelességeim hozzátartoznak a leghétköznapibb férfisorshoz!

Lassan ráébredt, hol a baj. Minden kötelessége másfelé huzza. Testén és lelkén örökké osztoznak az emberek és az eszmék, akik szeretik és akiket ő is'szeret.

Felesége, családja úgy fogja, mint valami drágakőből való kincset.

— Itt maradj velünk. Nekünk van hozzád legtöbb jogunk. Miénk vagy legelőször, senkié és semmi másé!

A legokosabb anya, a legodaadóbb feleség is féltékeny a férfi barátaira, de munkájára és eszményeire is. A férfi pedig, ha igazán az, eszményeibe .munkájába éppúgy szerelmes, mmt feleségébe. Az asszony akarja ugyan férjének a pénzt, a dicsőséget, de abba soha sem törődik bele teljesen, ha az odaadja magát hivatásának. S a jóakaratu embernek, ha valóban az, be kell látnia, hogy az asszonyának igaza van ! Legfőbb anyai kötelességét teljesiti, mikor küzd, hogy gyermekei apját fel ne falja férje hivatása és eszményvilága.

Ez azonban még nem minden. A jóakaratu embernek éreznie kellett, hogy eljön az idő, mikor megragadja a haza, elvonja a hivatásától és családjától is:

— Jogom van hozzád és áldozatot követelhetek tőled! Ha kell, az életedet is.

Valóban, feki szereti hazáját és fajtáját, osztoznia kell annak sorsában. De ugyanakkor vallása és eszményei sorsában ! is. Napjai és sokszor éjszakái j végtelen alkudozások között telnek el: mit miért áldozzon fel. És mert mindig szereti azt is, amit fel kell áldoznia, újabb és újabb sebek kerülnek szivén a régiek mellé. Az értékek vitája halálig tart. Morus Tamást a vérpadig kisérte zokogó családja és még ott is birkóztak hitével, eszményeivel királya és barátai, akik bárd alá küldték.

Mikor mindezeket látta és végiggondolta a jóakaratu ember, felkiáltott:

— íme, minél több az emberben a jóakarat, annál több benne'a harc és a küzdelem. Hol van a kiút' és hol a megoldás?

Felkelt és elment a Megértő Bölcshöz. Megkérdezte, hogy hol találhatná meg igazán szive békességét?

Ez igy szólt:

— Ne vedd túlságosan szivedre a kötelességeket. A legfontosabb az ember. Úgy sem lehetsz tökéletes, légy tehát egyszerű ember.

— De ha nem akarok tökéletes lenni, akkor épp az ember vész el belőlem! — kiál-Krisztus Urunk elé tiz pokloS férfiú jőve, kik távol megállónak s nagy fenszóval mondák: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk, szabadíts meg minket a felette súlyos gyógyíthatatlan betegségtől.

Midőn Jézus meglátta ezen poklosokat és meghallotta, hogy őt segélyül hívják, mondá: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak ... Ha a papokhoz elmentek és nekem engedelmeskedtek, hatalmam s gondviselésem folytán biztosan meggyógyultok a poklosságtól. És lön, mikor mentek, megtisztulának. A poklosok, Jézus szavaiban a biztosan bekövetkező gyógyulás zálogát bírva, örömmel indultak útnak. íme, útközben megtörtént ama csoda, hogy a súlyosabb _ poklosságban szenvedő tiz férfiú eme gyógyíthatatlan betegségből Jézus isteni ereje folytán megmenekült.

A szamaritánus, látván azt, hogy megtisztult a poklosságtól, visszatéve a megkezdett utjából és nem ment a többi meggyógyuljál tovább, hanem útját az Ur (Jézus felé vette; a legnagyobb örömtől áradozó ajakkal fennhangon magasztalván az Istent, aki Jézus által őt meggyógyította. És arcraborula a meggyógyulj szamaritánus Jézus lábai előtt, a legmélyebb alázatossággal s a legnagyobb tisztelettel hálát adván. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde, tizen tisztultak meg és a kilenc hol vagyon?

A szamaritánus, akiről itt említés van téve, áb- ~ vázolja a keresztény vallásra később áttért pogányákat, akik aztán hittek Krisztusban s neki hálát adtak, mig ellenben ama kilenc háládatlan azon háládatlan Izraelt juttatja eszünkbe, mely Krisztus szent evangéliumát megvető.

A hálátlanság a lélek ellensége, az érdemek kiürítése, az erények szétszórása, a jótétemények elvesztése. A hálátlanság száritó szél, amely kiszárítja a kegyelet forrását, a könyörületesség harmatát, a malaszt folyamait.

Aztán mondá Jézus a meggyógyulnak: kelj fel, menj el, mert a te hited, amelynél fogva hitted, hogy én meggyógyíthatlak s valóban meg is gyógyítják, megszabadított téged úgy a testi poklosságtól, mint pedig a lelkiektől, azaz a vétkektől.

Azért valószínű, hogy ezen bélpoklos, Isten által felbuzditva, töredelmesen megbánta bűneit és megigazult. Azonfelül elhagyta a szamaritánus felekezetét és a zsidó vallásra tért át; végre pedig Jézus tanítványává lett, megkeresztelkedett és igy kereszténnyé lett, mindenütt hirdetve Krisztus hatalmát és csodatevő erejét és sokakat téritett meg az ő hitére. Erre ösztönözte a hála, melyért Jézus őt megdicsérte.

Kövessük az evangéliumi poklost a bizalomban, hogy Jézusnál segélyt és üdvöt találjunk, de ne kövessük a hálátlanságban a bélpoklosságtól csodálatosan meggyógyult ama kilenc zsidó férfiút, akik fölött a Megváltó panaszkodik. A jólétnek, mely fölött a poklosságtól megtisztult férfiak örültek, mi is, még pedig sokkal magasztosabb értelemben, részeseivé lettünk; tanúsítsuk hálánkat az Ur iránt ezen és minden jóért, melyet tőle minden órában nyerünk, még pedig azáltal, hogy minden órában üdvünk gyümölcsét munkáljuk.

tott a jóakaratu. — S 'hiába nyugszom én bele, hogy nem tudom tökéletesen szolgálni kötelességeimet és eszméimet, ha az eszmék nem nyugszanak bele.

S elment a Szigorú Bölcshöz, neki is feltette a kérdést. Az igy válaszolt:

— Tehetetlen vagy. Megvan az eszmék értékrendje. Válaszd a magasabbat és áldozd fel érte az alacsonyabbrendüt. Csak ez ad megnyugvást, csak ez méltó a férfihez. Ne légy meddő. A pokolba vezető ut jóakarattal van kikövezve.

A jóakaratu ember azokra a nem meddő tevékenyekre gondolt, akik a magasabbrendü eszmék érdekében annyi alacsonyabbrendüt áldoznak fel, hogy a magasabbrendü értéke is elvész. Meg akarta kérdezni, hogy ama bizonyos utat a pokolba melyik fajta jóakarat kövezi gyakrabban és inkább: a tétlen vagy a tevékeny-e?! De oly keserű lett a szája, hogy felelni sem tudott.

Elment tehát a templomba a betlehemi barlang elé, ahol a Kisded sárgán feküdt, gipszangyalok, gipsz pásztorok és gipszből való négylábúak között. Sokáig nézte fenn a kartonpapirból készült szalagon az angyali szózatot, mig végül is úgy csillogott a gyertyafény a könnyein, mint ahogy egykor a jászol körül a jámbor kérdezők szemén Szent Józsefnek, a hűségesnek és jóakaratunak árva mécsese.

És igy sóhajtott:

— Ó, Kisded . . .! Békesség a jóakaratu embereknek . . . ! De adj békességet az emberi eszményeknek is.

A jóakaratu ember balladája

IRTA: SINKÓ FERENC