A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-12-10 / 50. szám

A Jő PÁSZTOR 3-IK OLDAL KALANDOZÁS A KÁRTYA BIRODALMÁBAN A kártyát megtalálhatjuk már a történelem előt­ti népeknél. Eredetéről biztosat mégsem tudhatunk. Általában az a felfogás, hogy a kártya keletről került hozzánk. Nyomait már az egyiptomi hieroglifeken kell keresni. Az első biztos nyomok a kínaiakhoz ve­zetnek; ez azonban nem jelenti azt, hogy ők lenné­nek a kártya feltalálói. Egy kínai szótár azt említi a kártyáról, hogy 1120-ban Sén-Hó császár kedvesé­nek szórakoztatására találták ki. Másik verzió sze­rint a kártya eredete a líbiaiaknak tulajdonítható. A régi görögök és rómaiak nem ismerték a kár­tyát. Az egyik őse a kártyának kétségkívül a kocka­játék volt. Julius Caesar hires mondása “alea jacta est” (a kocka el van vetve) erős bizonyítéka annak, hogy a rómaiaknál ismert és kedvelt játék volt a koc­ka. Az összes irók, köztük Tacitus, megemlítik a nagy játékkedvelést, ami annyira elfajult, hogy még sza­badságukat is eljátszották kockán. A SAKK ÉS A MAHYONG Az eredeti sakkot ma már sehol sem játszák, sőt nem is ismerik. A sakk egyiptomi eredetű és névsze­­rint annyi, mint király. A sakk Európáiban a keresz­teshadjáratok alatt lett ismeretes, 1100 körül. Az ó­­kor népei hosszú táborozásaik alatt páros és párat­lan játékkal, valamint kockával szórakoztak. Home.­­ros említ egy esontocskával való játékot, mellyel el­játszották sajátmagukat is. A spártaiak voltak az egyedüliek, kik eltiltották a szerencsejátékokat. A legnagyobb szerencse játékosok a rómaiak vol­tak. Néró egyetlen tétre 400,000 szeszterciuszt tett fel. A szenátorok még az ülésteremben is játszottak. Mivel azonban törvényeik tiltották a Szerencsejáté­kot, perelni senkit sem lehetett, ha nem fizetett. Egyes források szerint a kártyát a cigányok hoz­ták magukkal keletről s ezektől tanulták el az ara­bok és szaracénok. így az arabokon keresztül jutott el a kártya a spanyolokhoz, olaszokhoz és franciák­hoz. Hiszen az araboktól tanultak az európaiak sok egyéb tudományt is, de ellentmond ennek az, hogy a Korán tiltotta az araboknak a szerencsejátékot. Igaz ugyan, hogy a bor élvezetét is tiltotta, mindazon­által találtak az arabok elég alkalmat az ivásra. A kártya másik őse a Mahyong. Ugyanazok a fi­gurák vannak benne, mint a régi kártyában. Ez a kí­nai játék is keleti eredetet mutat. Annyi tény, hogy a 13-ik században már jól is­merték a kártyát Európában. CARTE ÉS TAROKK A kártya elnevezésének ősét Itália földjén talál­­-juk-meg. Náluk észleljük először “a carte” elneve­zést. Ez az elnevezés tulajdonképpen egy gyerekjá­ték neve volt. A naibi szó eredete spanyol, tehát ez azt mutatja, hogy Spanyolországból került át Olasz­országba. Származtatják a szót héberből is, mely ezen a nyelven varázslót, jövendőmondót jelent. Ezek az Itáliába behozott naibik talán nem vol­tak egyebek, számozott lapoknál. Ezt a játékot az olaszok ellátták Szimbolikus jelekkel. Egy ilyen al­bum fenn is maradt a 15-ik századból; egy firenzei rézműves ötven rézkarcból álló gyűjteményében megtaláljuk. A 15-ik században a naibit tarokk szóval helyet­tesítik. Az uj elnevezést a nyelvtudósok öt nyelvből származtatják. Részint egyiptomi eredetre esküsz­nek; az egyiptomi tarokk 22 lapból állott, alapja az egyiptomi szent szám, a 7-es. A beosztás ezen alapul, három korszakot ölel fel, az aranykort, az ezüstkort és a vaskort. Hátulról kezdi a beosztást éspedig: 21- től 15-ig az aranykor: 21: az idő, 20: a teremtés, 19: a nap teremtése és az emberé, 18: a holdé és az állatoké, 17: a csillagoké és a halaké, 16: Kiűzetés a paradicsomból, 15: a Ihlünbeesett ember, 14-től 18-ig az ezüstkor: 14 : a mértékletesség angyala, 13': a szerencsétlen szám, a halál, 12: a bizonytalan emberi élet, 11: az erő, mely a bölcsesség segítségére siet, 10: szerencsekerék, a szerencse igazságtalanságá­val, 9: a bölcs, aki az igazságot keresi, 8: az igazság a mérleggel, 7-től 1-ig a vaskor: 7: a háború, 6: az ember munkában és gondban, 5: Jupiter megalázza az emberiséget királyokkal, 4: a király az alárendeltség jelképe, 3: a királyné, 2: a büszkeség pávával jelképezve, 1: a bohóc, aki az ember hiszékenységét kigu­­nyolja. A VELENCEI TARÓ A portugálok is maguknak tulajdonítják a ta­rokk elnevezést. Szerintük a három legnagyobb ta­rokkjáték három testvér után lett elnevezve. A ne­vet is portugál eredetűnek tulajdonítják és egy Ta­­rocco nevű embert, — aki hires játékos volt — tart­ják feltalálójának. Mégis Olaszország az őshazája a tarokknak, mert a neve is a “Tarocchi” szóból ered. Az 1500-as években már modern szinü tarokk-kártyák ismerete­sek. Ezekkel az uj színekkel eltűntek a régirajzu ta­rokk-kártyák. Ezek helyett apró történetek vagy me­seképek jöttek. A legrégibb olasz kártyajátékot, a “velencei tárót” 72 kártyával játszották. Ezeknek Egy uj loriadalmi módszer példátlan lehetőségeket tár fel a halászat terén A minap Németország part­jai közelében az Északi-tenge­ren egy szokatlan kísérlet zaj­lott le. Egy hajó néhányszáz lábra eltávolodott a parttól, egy villanydrótot hozva maga után. A hajón volt a drót po­zitív vége, a parton a negativ. Mindkét végén egy ember ült egy áramgerjesztő gép mellett. Egyszerre csak egy nagy ár­nyék suhant át a vizen, jelez­ve hogy a felszín alatt egy cso­port hal úszik. A drótban az áram zümmögése megerősö­dött és a halcsoport úszni kez­dett a part felé, mintegy meg­babonázva, egyeneséin egy nagy hálóba. Ez egyike volt a modern halászat legnagyobb kísérleteinek, amely forradal­mi lehetőségeket igér. Szak­értők, akik látták a kísérletet, azt mondják, hogy ezentúl “farmgazdálkodást lehet foly­tatni az óceánon.” Áram irányítja a halat Szükséges megmagyarázni, hogy mi történt a német par­tok közelében. Egy német tu­dós, Dr. Konrad Kreutzer ta­lálmányát próbálták ki a ha­lak villanyárammal való irá­nyítása tárgyában. A kísérlet bámulatosan bevált. A kísérletben a tudományos elv az volt, hogy ha két pont között áram kering, akkor az áramkörben lévő halak a pozi­tív pont felé kényszerülnek. S ha az áramot egy bizonyos rit­musban erősitik és gyengítik, a halak farka és uszonya ösz­­szehuzódik és kitágul, úszó mozdulattal hajtva őket a po­zitív pont felé. Egy bizonyos áramerősség hajtja a halat. Nagyobb áram­erősség elkábitja és még na­gyobb megöli. Sajátos módon, minél nagyobb a hal, annál ke­vesebb áramra van szükség, így hát még a hal nagyságát is kontrollálni lehet, amit el akarunk fogni. A nagyokat kényszerithetjük árammal a háló felé, a kicsiket pedig sza­badon engedjük. A kísérlet ed­dig édesvízi tavakon jobban bevált, de csak azért, mert a sós tengervízben nagyobb áramerősségre van • szükség. Az elv azonban ugyanaz. A módszer lehetőségei Ennek a módszernek szá­mos lehetősége van a halászat terén. Példának okáért meg le­het vele könnyíteni a lazac út­ját, amint iváskor felfelé ver­gődik a sebesfolyamu patako­kon és folyókon és gyakran ha­lálra zúzza magát a sziklákon vergődésében, ami a halászat­nak veszteséget jelent. Az árammal a lazacot a jövőben kényelmes tenyésztelepeket s oda fognak jutni az áram ál­tal vezetve. Ragadozó halakat távol lehet tartani a tenyé­szettől. Ha ezt a módszert a nyílt tengeren is alkalmazni lehet, A képesztő lehetőségek nyit­nak meg. Az emberiség manap­ság a halszükségletének csak egyötödét szerzi tengerből, a Hobbit édesvízi folyókból és tavakból. Egyszerűen azért, mert a végtelen óceánon na­gyon nehéz a halcsoportok vo­nulását követni. Van az óceá­nokon néhány hagyományosan jólismert halászóhely, amelye­ket bizonyos fajtájú halak lá­togatnak, de a legtöbbje vál­toztatja vonulási irányát, a­­szerint, ahogy a körülmények kedveznek neki. Például az At­lanti Óceán ismert kereskedel­mi útvonalain eltünntek a ha­lak, mert a siirü forgalom za­varja őket. A tenger bősége A óceánok halbősége hihe­tetlen és mégis a véletlenre van bízva, hogy a halfogás egy-egy évben milyen lesz. Egy angol kapitány jelentet­te nemrég, hogy látott egy he­ring csoportot Afrika közelé­ben, amely 4 mérföld hosszú és 2 mérföld széles volt. A csoport oly sürü volt, hogy egy szilárd fal benyomását keltette és nem is mert hajójával a közelébe menni, félve a halak beleakad­nak a kényes szerkezetű haj­tócsavarba. De egy ilyen hal­­csoport — amelyet árammal egy bizonyos helyre Lbet irá­nyítani — egymagában elég az amerikai kontinens táplálá­sára évekig. Halászok eddig csak felszin­ti halakat fogtak, amelyek ál­talában 100 lábnál mélyebb­re nem mennek az óceánban. De az áram segítségével mély­­vizi halakat is lehet hálóba kényszeríteni. Mélyténgerbe leszálló expedíciók jelentették. hogy az óceán még 3-4000 láb mélységben is tele van ha­lakkal — valószínűleg sokkal sűrűbben, mint a felszínen, ahol elvégre az ember a törté­nelem kezdete óta fogja a ha­lakat. A termelés három korszaka Élelmiszer termelésben ál­talában három korszakot kü­­lömböztetünk meg az ősember­től napjainkig. Az első volt a vadászat, a második a pász­torkodás — amikor az ember hatalmas állatcsordákat terelt egyik legelőiről a másikra és nomád életet élt velük együtt —, a harmadik pedig a földmű­velés. A szakértők azt mond­ják, hogy halászat tekinteté­ben még mindig a kőkorszak­­szuk” a halat, ahelyett, hogy “farmgazdaságot" folytatnánk a tengeren.” Az ember eddig csak a szá­razföldön f armerkedett, amely pedig a föld területének csak egyharmada, mig kétharma­da tenger. A tenger sohasem volt kihasználva. Jellemző, hogy az ember táplálkozás cél­jaira csak valami 200 fajta halat használ, holott az ismert halfajták száma 16.000. (Ame­rikában csak 7 halfajta nép­szerű.) A UN már régen felismerte, hogy a tenger eddig ki nem merített táplálkozási lehetősé­geket rejteget, különösen az elmaradott népek számára. A UN szervezetén belül alakult is egy élelmiszer bizottság a halászat fejlesztésére, de a baj az, hogy épen az elmaradott népek halásznak igen kezdet­leges módon, tudományos is­meretek nélkül. A jövő lehetőségei Az árammal való halászat — illetve “farmerkedés” — vi­szonylag igen olcsó. Csak egy kis áramfejlesztő generátorra van szükség és néhány ezer láb vezető drótra. A UN való­színűleg hajlandó lenne ezt a felszerelést megadni az elma­radott népeknek, amelyeknek táplálkozása mérhetetlenül fel­javulva, különösen az annyira fontos protein terén. A hal protein tartalma ugyanis igen nagy. A föld hátán száz és száz millió ember él, állandóan az éhínség küszöbén. Ha olyan krónikus élelmiszer hiány­ban szenvedő osrzágok, mint India vagy Japán, egy tudo­mányos halgazdálkodást tud­nának meghonosítani a tenge­ren, nemzetgazdasági problé­máik javarésze meg lenne old­va. Nem lennének kénytelenek nemzeti jövedelmük egy ré­szét élelmiszer behozatalra fordítani és több tőkéjük ma­radna ipari fejlődésre. Dr. Konrad Kreutzer uj mód szere lehetőséget nyújt erre. És ha arra gondolunk, hogy a föld népének szaporodása sok­kal gyorsabb iramú, mint az élelmiszer termelés — amiért sokan egy évszázadon belül krónikus éhínségtől tartanak —, a módszer áldásnak bizo­nyulhat az emberiség egyik legnagyobb problémájának a megoldásában. LIBERACE SZERELME Hollywood és nagy környé­ke sajtója, vagyis az egész amerikai sajtó időről-időre ér­dekes híradásokat szolgált a hölgyközönségnek Liberace és Joanne szerelméről és közeli holtodiglanéról. Most Joanne Rio, a csinos 22 éves kabaré színésznő, közli Hollywood és környéke nagyérdemű közön­ségével, hogy szerelem nem volt és lakzi nem lesz, mert — tessék tudomásul venni! — az egész história csak hamis pro­paganda volt. A Liberace iro­da sajtófőnöke kürtölte világ­gá a híreket, hogy a lapokban újra meg újra olvasható le­gyen a nagy név: LIBERACE! így “csinálják” Hollywood­ban anagy karriéreket •— mo­zicsillagtól zongoristáig. A házasélei tisztaságát nem becsülték a massachusettsi Sa­­lemben lakott Clarkék: barátaikkal, barátnőikkel férjel­­feleségei cseréltek. Az őrült élvezethajhászás vége az lett, hogy Mrs. Lorraine Clark (a középen, rendőrök sorfala közt) megölte férjét. Életfogytiglani börtönre ítélték s most apa­anya nélkül maradt három kis gyermek. nagyrésze ‘különbözően volt csoportosítva, 22 kár­tya allegorikus volt, a többi pedig király, királynő, lovag és szolga. Színei a keleti kártyából voltak köl­csönözve. Az olaszok a tárnokot először az arab kártyával játszották, amit trappolának neveztek, melynek je­lentése: egérfogó, csapda, verem, csel stb. volt és akik játszották, azok trappolátorok, azaz szélhámo­sok voltak. Látszik, hogy akkor sem volt jó hire a kártyásoknak. Az első trappolakártyaképet III. Al­fonz imádságos könyvének miniatűrjeiről ismerjük. Már az 1800-as években Sziléziában találkozunk ezekkel a kártyákkal, itt már német elnevezések sze­repelnek, valamint az “ász” elnevezést is itt halljuk először. (Folytatjuk) Élet a vasfüggöny mögött BIRKANYIRÁS SZOVJET-MAGYARORSZÁGON A kormány ötödik Békekölcsönt bocsátott ki és a propaganda veri a dobot: jegyezni, minél többet je­gyezni! Az emberek legtöbbjének ugyan sovány a keresete, sovány a kosztja és rongyos a ruhája meg a cipője, de mégis: le kell róni az ötödik Békeköl­csön adóját, mert aki nem fizet, vagy nem eleget fi­zet, azt nyilvánosan megbélyegzik, pellengére állít­ják, “beteszik” az újságba. Gőzerővel dolgozik a birkanyirási propaganda. A terrorról, amellyel a kölcsönjegyzéseket (behajtják, fogalmat ad a következő kis színes riport, amely a pesti Népszavában jelent meg. NEHÉZ KATÓT TÁNCRA VINNI. . . A Kőbányai Textilipar éjszakai műszakjában a jegyzésgyüjtők hosszasan elbeszélgettek egy csinos, fiatal leánnyal. Konci Kató csendesen és figyelmesen hallgatta, mit mondanak. Majd a papírra mutatva fe­lelősségre vonta a két elvtársat: — Mi jogon Írtak be nekem előre 550 forintot? — Hogy lássa, milyen segítséget vár magától az állam — felelt Árvái elvtárs. — Úgy, hát akkor nem irom alá. A jegyzőpár, Árvái és Péterfinél, meghökkenve nézett össze. Konci Kató, aki nemsokára “Kiváló dol­gozó” lesz, 1100 forint az átlagos keresete, nem haj­landó 550 forintot aláírni. No, de Árvái elvtársat sem kell félteni, ha beszélni kell. — Katókám! Nem gondol arra, mire fordítja ál­lamunk a kölcsönt? Látja, most bővítjük a munkás­­otthonunkat. Tudom, maga is szeretne oda költözni, hogy ne kelljen naponta két órát utaznia. —- Szeretnék is, de még a tél előtt — nyelvelt Kató. — No látja — kapaszkodott örömmel e szavak­ba Árvái elvtárs. — Még mindig kitart amellett, hogy nem jegyez 500 forintot? — Ki én! — felelt rendületlenül Kató . .. A két népnevelő erre nem számított. — Nagyon jól tudjuk mi, Katókám, hogy odahar za hat kis testvére van és a szüleit is segíti. De hát há maga segíti az államot, akkor az is többet tud nyúj­tani a testvéreinek és magának is. A régi világban, ha egy ilyen magafajta kislány Pestre jött, legfeljebb ha cselédnek állhatott, most pedig otthonban lakhat, gondoskodnak megélhetéséről, amíg kitanulja a szakmát és ha igyekszik, akkor sztahanovista lehet, mint magam is. / TÁNCRA PERDÜLT KATÓ így megy tovább a mese és a vége — a vége az, hogy Kató belátja a tévedését és az előirt 550 forin­tot még felül is jegyzi. 600 forintot dolb bele a vörösre pingált feneketlen hordóba. A papája, a mamáj,i pneg hat kis testvérkéje ennek biztosan nagyon-ns • gyón örülnek. Mert ők nagyon-nagyon szeretnek éhezni ... ha hinni lehet a kommunista propagandá­nak. EGYMÁST HAJSZOLJÁK BUDAPEST. — A Szabad Nép levelesládájábc A sajószentpéteri Il-es aknán szeptember 1-én termelési értekezletet tartottunk. Az üzem vezetősé­gével, a pártszervezettel és a szakszervezettel együtt az üzem dolgozói megbeszélték, hogyan értük el au­gusztusban a 118.4 százalékos teljesítményt, milyeri jó módszereket, tapasztalatokat alkalmazhatunk to­vább, hogy a bányásznap előtt és utána is teljesítsük a tervet. Augusztusban minden brigád elérte a 100 százalékot, mi például az utolsó napokban 200 szá­zalékon felüli teljesitménnyel dolgoztunk. Ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy a jó munka feltételeit megteremtették számunkra. De le­hetett volna jobb is az eredmény, ha az igazolatlan mulasztók, fegyelmezetlenek nem akadályoznák munkánkat, s minden dolgozó becsülettel kihasznál­ná a 480 percet. Sajnos, ekörül nincs minden rend­ben, különösen a szálláson lakó bányászok egy része maradozik el gyakran a munkából. Fizetés után meg napokig sem látni őket a munkahelyeken. Ezért elha­tároztuk, hogy nem tűrjük meg magunk között a ja­víthatatlan fegyelmezetleneket, rendbontókat. A ter­melési értekezleten Kovács András, Bolgár Gábor, Matisz József és Barna Ferenc dolgozókat, akik is­mételt fegyelmezetlenséggel, bányászokhoz nem mél­tó viselkedésükkel gátolták munkánkat, kiközösítet­tük magunk közül. Ezek után sem fogjuk megtűrni az ilyen magatartást. Az erélyes intézkedés használt. Azóta javult a fegyelem. Úgy dolgozunk, hogy ak­nánk bányászai minél több szenet törlesszenek a szénbányászat adósságából. Mozgi Mihály, vájár Sajószentpéter, Il-es akna OSTROM UTÁN Dienbienphu indokinai erőd ostroma, mint szomorúan em­lékezünk, a franciák szörnyű vereségével, a kommunisták szörnyű győzelmével végző­dött. Kommunista hadifogság ba esett az egész várvédő ka­tonaság s azóta már kienged­ték, hazaengedték a megvert hősöket. Hazaengedtlk Ludwig Men­­ie 33 éves németet is, aki a francia idegenlégió soraiban vitte vásárra a bőrét a szabad­ságért. Hazaküldték, Szibéri­án és Oroszországon át, régi lakhelyére, Köln városába. Szegény idegenlégionárius! Kölnben a rendőrség mindjárt fülöncsipte, mert volt egy el­intézetlen ügye: két rádiót is vett hitelbe, az árukat nem fi­zette meg, ellenben a rádiókat eladta. Az ilyesmit lehet csa­lásnak is, sikkasztásnak is mi­nősíteni, de mindenesetre ti­los más portékáját eladni, öt hónapot kapott Mende, ráadá­sul a dienbienphu öt keserves hónapra. Emlékezzünk a régiekről Farmgazdaság az óceánban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom