A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-12-03 / 49. szám

a m oldal A Jó PÁSZTOR Advent második vasárnapja f EVANGÉLIUM Szent Máté 11. fej., 2-10 szakasz János midőn meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást vár­junk? S felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, je­lentsétek Jánosnak azt, amiket hallottatok és látta­tok. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltá­madnak, a szegényeknek, az evangélium hirdettetik és boldog az, aki bennem meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába lát­ni? széltől lengetett nádat-e, vagy mit mentetek ki látni? Puhába öltözött embert-e? íme, akik puha ru­hákat viselnek, a királyok házaiban vannak. Hát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igenis, mondom nek­tek, prófétánál is nagyobbat. . . Mert ez az, kiről Írva vagyon: íme én elküldém angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. SZENTBESZÉD Miért került János a börtönbe? Ez is egyike an­nak a sok bizonyos miértnek, amit az életben annyi­szor és annyiszor fel lehet vetni és amire feleletet ad­ni senki se tud. Oh, mert hát az élet tele van rejté­lyekkel, tele van titokzatos dolgokkal, az emberi élet olyan, mint a sürü köd, nem enged tisztán és messzi­re látunk, nem enged az események okához eljut­nunk. És mert ez igy van, azért kedves olvasóm, az életet nem kell feszegetnünk, nem kell boncolgat­nunk, nem kell agyunkat azzal a sok “miért”-tel el­­töltenünk, hanem az életet szépen kell leélnünk, min­denben Istennek akaratát, vagy megengedését kell látnunk és következőleg mindenkor meg kell nyu­godnunk. Az életet pedig akkor éljük szépen, ha nem so­pánkodunk, nem jajgatunk, hanem iparkodunk min­denben Isten dicsőségére és felebarátunk javára len­­aii. Iparkodunk meg tenni Isten akaratát abban az állasban, amelyben vagyunk és abban az állapotban, melybe az élet küzdelme bennünket beállított. Ne legyünk saját terhűnkre azzal, hogy szinte folyvást csak másra gondolunk, mások szeretnénk lenni, mint amik éppen vagyunk és mást szeretnénk tenni, mint amit épen tennünk kell. És ha talán nem is megy úgy a dolgunk,, mint másoknak, vagy amint megérdemel­nénk, ne kicsinyeskedjünk, ne zúgolódjunk és ne Várjunk csodákat az Istentől. Megnyugodni 1 Isten rendelésében, mindenben Istennek akaratát látnunk és Isten dicsőségét mun­kálnunk, ezt a szép és nemes életet kell Szent János­tól megtanulnunk. íme, ő börtönbe került ártatlanul, mert megmondotta az igazat Heródesnek és mégis megnyugodott. A világ, amelyet tanított, méltatla­nul,^ hálátlanul járt el vele szemben és még sem zú­golódott. Boldogok vagyunk mi is, ha a világ hálát­lansággal fizet, mert akkor az Isten fog nekünk meg­fizetni egykoron. Ne várjunk hát mi sem hálát attól a világtól, amelytől jutalmunkat se várjuk. A Magyarok Nagyasszonya r. k. Egyház Ötven éves jubileuma Az őszi esőzések Velencében az idén még a szokoíinál is nagyobb felhőszakadásokban je­lentkeztek és az áradás oly nagy, hogy szükséghidakaí kellett felállítani a Szent Márkus téren és más forgalmas helyen, hogy a temp lombaj ár ók akadálytalanul közlekedhessenek. Mit vár a hivő a paptól? A pap olyan ember, mint a hivő — és mégis más CHICAGO. — November 21-én vasárnap volt a Magya­rok Nagyasszonya r. k. egy­ház megalapításának 50 éves jubileuma. A jubileumi szentmisét Misgr. Horváth Ernő, az egy­ház közszeretetben álló plé­bánosa celebrálta papi segéd­lettel. A szent beszédet Msgr. Szabó János south-bendi plé­bános mondotta. Délután a Magyar Háziban volt ünnepi ebéd, amely után rövid program vette kezdetét. A programvezető szerepét Ft. Weisz Lajos töltötte be. Ft. Ádám József jolieti plé­bános ismertette az egyház 50 éves múltját. Az egyház énekkara szépen énekelt, nagy tapsot aratva. A Magyar Tánc-csoport két párja, Czagány-Balázs és Po­­lyák-Orbán, nagyszerű tánc­száma sok tapsot aratott. Ft. Dr. Magyar József tem­­plomépitő plébános szellemes beszédben mondott üdvözle­tét. Skolny Antal tárogatómü­­vész két nagysikerű zene­­számmal szerepelt. Ft. Bob Doyel tartott nagysikerű an­gol üdvözlő beszédet. Matányi János énekelt ma­gyar dalokat nagyszerűen. Végül Msgr. Horváth Ernő pápai prelátus, az egyház plé­bánosa, angol, majd magyar beszédben szeretettel emléke­zett meg az alapítókról, az egyház sok magyar dolgozó­járól. Elmélyülő vallásosság Nyilvánvaló, hogy újabban a papság és hivek sokkal köze­lebb kerülnek egymáshoz, mint ahogyan a múlt század folyamán bármikor is álltak. Vannak, akik ezt a közleke­dést külső, történelmi okokkal magyarázzák, egy bizonyos lelki megrendülés nyomásá­val, melyben a hivő mintegy “ijedtében” fordul oda a pap­hoz, akitől némi biztonságot, vigasztalást vár, s akiben va­lamiféle pót-varázslót lát, aki­nek, tulvilági összeköttetései­nél fogva, talán módjában van elhárítani a fenyegető csapásokat. A jelek azonban arra valla­nak, hogy ezúttal korántsem ilyen fölszínes és külsőséges közlekedésről van szó, hanem benső szükségletről, a vallá­sos élmény elmélyüléséből fa­kadó természetes igényről, a hittételekből táplálkozó élet szükségszerű következményé­ről : találkozásról a vallás szentélyében, a legszentebb misztérium, az áldozat aszta­la körül, az Istenből áradó és a pap által a szentségek révén közvetített kegyelem szövet­ségében, és az élő Krisztustest közös építésének müvében. A vásártéren kivül áll a pap Figyelemreméltó, hogy a körkérdésre adott válaszok között egy sincs (és ez még csak harminc esztendővel ez­előtt is elképzelhetetlen lett volna), amely a papot úgy ál­lítaná elénk, mint világnézeti irányitót vagy valaminő — ilyen vagy olyan — szociális rend harcosát. A kérdezettek valamennyien az egyházi rend szentségét, a papság hitelvi gyökerét és hivatásbeli szent­ségét emelték ki; nem a köz­életi, társadalmi harc porond­ján látták a papot, hanem az oltárnál, annak az alapvető és 1 egmagasztosab'b funkció,] á­­nak a végzése közepett, amely­­lyel áldozatként bemutatja és táplálásunkra kiosztja Krisz­tus valóságos testét és vérét. Egyenlő és mégis más Ezzel a mondhatnék kegyel­mi közeledéssel szükségképen együtt pár egy bizonyos embe­ri szeretet-közöisség kialaku­lása. A múlt században talán éppen ezen a ponton fenyeget­te a legnagyobb veszély pap s hívők kapcsolatát: kölcsönö­sen elidegenedtek egymástól, elsősorban természetesen ott, alhol a nagyipari kapitalizmus sajátos városi életformái en­nek az elidegenedésnek ked­veztek. A hívők többsége nem esz­méit rá arra, hogy a pap is ép­pen úgy huis-vér ember, s ép­pen úgy ki van téve a kísértés­nek, mint bármelyikünk, ugyanakkor viszont hivatásá­nál, fölkentségénél fogva több bármelyikünknél, velünk-egy és mégis más minőségű em­ber ; s éppen ebben a kettőssé­gében hord a mienkénél na­gyobb felelősséget és terhet. Éppen ezért él a miénknél sok­szorosan nagyobb feszültsé­gében mind a küzdelemnek,, mind a hősiességnek. Közös szentség Minden papi élet dráma, és ebben a drámai voltában talán minden egyéb emberi életfor­mánál jobban igényli azt a szeretetet, amely könnyebbé teszi számára benső harcának győzelmes megharcolását. A karját magasba tárva, az imá­­dás s imádság ez őskeresztény mozdulatával áll előttünk: s ha karja lankadni kezd, raj­tunk a sor, hivőkön, hogy se­gítsük, támogassuk a szeretet és imádság erejével, hogy ne engedjük tehanyatlani a kar­ját. így lesz sajátos módon és értelemben a papban megva­lósuló szentség is közös mü, mint ahogyan közös mü a hi­vek szentsége is, így, csakis ebiben a szent­ségből, kegyelemből, az Isten szentségéből táplálkozó és a szentség megvalósítására tö­rekvő közös munkában szü­lethet meg a történelemben továbbélő Krisztus-test való­ságos közössége: a kegyelem­nek az a mindennél mélyebb és áhatóbb átszármaztatása, amely az apostolok és egyház­­atyák idejét, keresztény éle­tét és szellemét jellemezte. Csakis igy válhatik ismét egy testté és lélekké az egyénies­­kedés korában meglehetősen fellazult keresztény közösség. Nem keresztény szociális ak­cióprogramok, v i 1 á gnézeti irányvonalak vagy gazdaság­­politikai elképzelések körül, melyeknél a jogos különvéle­mény eleve kétségessé teszi olyan igazi egység létrejöttét, amilyennek e Krisztus-test harmonikus és szerves egysé­gének lennie kell. Egy ponton nincs külömbség Egyetlen egy program van, amelyben a keresztények közt lehetnek ugyan különféle for­mák, utak és módok, az egyé­niségeknek megfelelően, de nem lehetnek külön vélemé­nyek: a szentség programja, m.ely egyetemlegesen minden keresztényre, keresztény vol­tánál fogva, kötelező. Ennek megvalósításában külön szere­pe, funkciója van a papság­nak is, a hívők seregének is, FELHÍVÁS a gör. kát. MAGYAROKHOZ! Az öt világrészben szétszór­tan élő magyar görög katoli­kusokhoz szeretném karácso­nyi ajándékképen eljuttatni a Szent György Missziós Szö­vetség kiadásában megjelent “Magasztalja az én lelkem az Urat” c. ima és énekes köny­vecskét. Kérem szétszórtan élő hit­­testvéreimet, vagyis azokat, akik nem tartoznak valame­lyik magyar görög katolikus eg.yiházkö'zség!hez, bárhol is élnek a nagy világon, közöl­jék velem címüket s én el fo­gom nekik díjtalanul küldeni ezt a könyvecskét. Karácsonykor, a szeretet ünnepén, szerezzék meg ne­kem azt az örömet, hogy cí­mük közlésével alkalmat ad­janak nekem arra, hogy ezzel a karácsonyi ajándékkal én is örömet szerezhessek nekik. Dr. Papp György kanonok, hamiltoni lelkész. 21B James St., • N., Hamilton, Ont. Canada. A kanadai kommunisták uj cseífogása (Canadian Scene). A kom­munisták Kanadában, a kül­földről jövő uj pénzek segítsé­gével, egyre fokozzák tevé­kenységüket. A kanadai kom munista párt, amely az utób­bi években összezsugorodott, uj erőfeszítést tesz taggyüj­­tésre és növeli politikai tevé­kenységét. A kanadai kommunista párt úgy próbálja félrevezetni a népet, hogy “Haladó Munkás Párt”-nak nevezi magát. A kommunista sajtó közöl­te mostanában, hogy a párt jelölteket állít országszerte a tartományi kerületekben hogy készen legyen a tartományi választásokra, mikor azokra sor kerül, valamint egyre több jelöltet állít a párt az orszá­gos kerületekben is. Ezt Írja Leslie Morris, kom­munista párttisztviselő, a párt sajtójában: “A munkásmozgalomban, a gyárakban, a farmerek, az if­júság, a nők körében és a kul­turális fronton végzett mun­kánk mellett fontos, hogy le­gyenek jelöltjeink a képvise­lő-választásokon, mert igy tudjuk bemutatni azt a poli­tikát, amely befolyásolja majd a Social Credit szavazóit, a szakszervezetek tagjait, az if­jakat és a nőket, valamint a régi vonal pártjainak szavazói valamennyi tartományban, úgy franciául, mint az angolul beszélő Kanadában.” Tehát, a közelmúlt kudar­cai ellenére, a kommunisták minden eddiginél nagyobb lendülettel dolgoznak. Jó, ha minden kanadai meg­hallja a figyelmeztetést. NAGY IDŐK TANÚI A nyugatnémet köztársaság statisztikai hivatala közli, hogy az ország 47 és fél mil­lió lakosa közt hetvenen van­nak, akik 100-ik életévüket meghaladták; 86-an a jövő­ben érik el — ha elérik — A 100-ik évüket taposó és 100 évet, meghaladt németek közt vannak 27-en, akik soha­sem éltek házasságban, kilen­nek még él a házastársa is, és csak hárman váltak el házas­társuktól. 90 és 100 év közt van 17,500 német férfi és nő, 80 és 90 közt körülbelül fél millió. Mindezek az öreg németek tanúi és részben aktiv katonai szereplői voltak az 1870 évi porosz-francia háborúnak, az első és második világháború­nak és sokan közülük átélték az eddigi idők legborzalma­sabb bombázásait. Pünkösd után 28. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 14, 16-24 Mondá az Ur e példabeszédet: Egy ember nagy vacsorát szerze és sokat meghiva. És elküldé szolgá­ját a vacsora idején, megmondani a hivatalosoknak: Jöjjetek, mert már minden el van készitve. És kez­­dék együtt mindnyájan magokat mentegetni. Az el­ső mondá neki: Majort vettem, és szükség kimennem megnéznem azt; kérlek, ments ki engem. És a másik mondá: Öt igás ökröt vettem, és megyek megpróbál­ni azokat! kérlek, ments ki engem. Ismét más mon­dá : Feleséget vettem, és azért nem mehetek. És visz­­szatérvén a szolga, megjelenté ezeket urának. Akkor megharagudván a családatya, mondá szolgájának: Menj ki hamar az utcákra és a város tereire és a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram! meglett, a mint pa­rancsoltad, de mégis vagyon hely. És mondá az Ur a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeritsd bejönni, hogy megteljék az én házam. Mondom pedig nektek, hogy senki ama férfiak kö­zül, akik hivatalosak voltak, nem Ízleli meg az én va­csorámat. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk, midőn egy fő-farizeus házában vendégségben volt ,az evangéliumban megirt példa­beszédet mondta. A vacsora, melyről a felolvasott evangéliumi példabeszédben szó van, nem más, mint a mennyei boldogság és dicsőség; ezt élvezzük a mennyországban. Vacsorának azért neveztetik a mennyei boldogság és dicsőség, mivel este azaz földi életünk bevégzésével és a világ végén veszünk abban részt. / ■ , i És elküldé a családatya szolgáját a vacsora ide­jén, megmondani a hivatalosaknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készitve a vacsorára, a mennyei vacsorára, az örök boldogságra, az Isten él­vezetére. Ők azonban különféle ürügyekkel kimen­tették magukat. És visszatérvén, a szolga jelenté urának, hogy mindnyájan, akik hivatalosak voltak, mentegették magukat. Akkor megharagudván a családatya, mon­dá szolgájának: Menj ki hamar az utcákra és a vá­ros széleire, és a szegényeket, a bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. Krisztus az ő szent evangéliu­mát és tanítását megvétő farizeusok helyébe a kö­zönséges embereket, a szegényeket és az ügyefogyot­­takat választotta a Szentirás ezen szavai szerint: “A vámosok és parázna személyek megelőztek titeket az Isten országában.” És mondá a szolga: Uram, meglett, amint parancsoltad, de még vagyon hely. Még nem telt meg boldogokkal a mennyország, még nem teljes a választottak száma. Követésre mél­tó ezen szolga buzgósága,-aki senkit sem vetett meg, sem a szegényeket, sántákat, vakokat, bénákat, sem más ügyefogyottakat, hanem minél többet és többet meghívni és boldogítani igyekezett. És mondá az Ur a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez és kényszeritsd bejönni, hogy meg­teljék az én házam. Eszerint Krisztus parancsa folytán tehát a mezö­­ségeken, erdőségben és a sövények között élő embe­reket is meg kell hivni az üdvösségre, amint azt az apostolok is megtették és megteszik jelenleg is az apostoli férfiak és hittérítők, kik a föld legsötétebb helyeire is behatolnak ,hogy az ott lakó embereket Krisztus szent evangéliumának világosságával el­árasszák és őket az üdvre meghívják. BIBLIAI JELENETEK HALA Wellington ujzélandi város­ban Florence Holmes öregkis­asszonynak mindennap a háza verandájára dobta az újságot az ujságosfiu. De amikor a fiú megtudta, hogy az éltes hölgy beteg és nem hagyhatja el a szobáját, mindennap bevitte neki az újságot. Most meghalt 80 éves korában az öreg kis­asszony és végrendeletében az újságos fiúra 600 dollárt ha­gyott. “Az újságos fiúra” — akinek nevét nem tudta. A ne­vét most az újságok közlik: John Nicholson. Náthán példabeszéde Dávid ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom