A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-12-03 / 49. szám
a m oldal A Jó PÁSZTOR Advent második vasárnapja f EVANGÉLIUM Szent Máté 11. fej., 2-10 szakasz János midőn meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? S felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek Jánosnak azt, amiket hallottatok és láttatok. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek, az evangélium hirdettetik és boldog az, aki bennem meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől lengetett nádat-e, vagy mit mentetek ki látni? Puhába öltözött embert-e? íme, akik puha ruhákat viselnek, a királyok házaiban vannak. Hát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. . . Mert ez az, kiről Írva vagyon: íme én elküldém angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. SZENTBESZÉD Miért került János a börtönbe? Ez is egyike annak a sok bizonyos miértnek, amit az életben annyiszor és annyiszor fel lehet vetni és amire feleletet adni senki se tud. Oh, mert hát az élet tele van rejtélyekkel, tele van titokzatos dolgokkal, az emberi élet olyan, mint a sürü köd, nem enged tisztán és messzire látunk, nem enged az események okához eljutnunk. És mert ez igy van, azért kedves olvasóm, az életet nem kell feszegetnünk, nem kell boncolgatnunk, nem kell agyunkat azzal a sok “miért”-tel eltöltenünk, hanem az életet szépen kell leélnünk, mindenben Istennek akaratát, vagy megengedését kell látnunk és következőleg mindenkor meg kell nyugodnunk. Az életet pedig akkor éljük szépen, ha nem sopánkodunk, nem jajgatunk, hanem iparkodunk mindenben Isten dicsőségére és felebarátunk javára lenaii. Iparkodunk meg tenni Isten akaratát abban az állasban, amelyben vagyunk és abban az állapotban, melybe az élet küzdelme bennünket beállított. Ne legyünk saját terhűnkre azzal, hogy szinte folyvást csak másra gondolunk, mások szeretnénk lenni, mint amik éppen vagyunk és mást szeretnénk tenni, mint amit épen tennünk kell. És ha talán nem is megy úgy a dolgunk,, mint másoknak, vagy amint megérdemelnénk, ne kicsinyeskedjünk, ne zúgolódjunk és ne Várjunk csodákat az Istentől. Megnyugodni 1 Isten rendelésében, mindenben Istennek akaratát látnunk és Isten dicsőségét munkálnunk, ezt a szép és nemes életet kell Szent Jánostól megtanulnunk. íme, ő börtönbe került ártatlanul, mert megmondotta az igazat Heródesnek és mégis megnyugodott. A világ, amelyet tanított, méltatlanul,^ hálátlanul járt el vele szemben és még sem zúgolódott. Boldogok vagyunk mi is, ha a világ hálátlansággal fizet, mert akkor az Isten fog nekünk megfizetni egykoron. Ne várjunk hát mi sem hálát attól a világtól, amelytől jutalmunkat se várjuk. A Magyarok Nagyasszonya r. k. Egyház Ötven éves jubileuma Az őszi esőzések Velencében az idén még a szokoíinál is nagyobb felhőszakadásokban jelentkeztek és az áradás oly nagy, hogy szükséghidakaí kellett felállítani a Szent Márkus téren és más forgalmas helyen, hogy a temp lombaj ár ók akadálytalanul közlekedhessenek. Mit vár a hivő a paptól? A pap olyan ember, mint a hivő — és mégis más CHICAGO. — November 21-én vasárnap volt a Magyarok Nagyasszonya r. k. egyház megalapításának 50 éves jubileuma. A jubileumi szentmisét Misgr. Horváth Ernő, az egyház közszeretetben álló plébánosa celebrálta papi segédlettel. A szent beszédet Msgr. Szabó János south-bendi plébános mondotta. Délután a Magyar Háziban volt ünnepi ebéd, amely után rövid program vette kezdetét. A programvezető szerepét Ft. Weisz Lajos töltötte be. Ft. Ádám József jolieti plébános ismertette az egyház 50 éves múltját. Az egyház énekkara szépen énekelt, nagy tapsot aratva. A Magyar Tánc-csoport két párja, Czagány-Balázs és Polyák-Orbán, nagyszerű táncszáma sok tapsot aratott. Ft. Dr. Magyar József templomépitő plébános szellemes beszédben mondott üdvözletét. Skolny Antal tárogatómüvész két nagysikerű zeneszámmal szerepelt. Ft. Bob Doyel tartott nagysikerű angol üdvözlő beszédet. Matányi János énekelt magyar dalokat nagyszerűen. Végül Msgr. Horváth Ernő pápai prelátus, az egyház plébánosa, angol, majd magyar beszédben szeretettel emlékezett meg az alapítókról, az egyház sok magyar dolgozójáról. Elmélyülő vallásosság Nyilvánvaló, hogy újabban a papság és hivek sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, mint ahogyan a múlt század folyamán bármikor is álltak. Vannak, akik ezt a közlekedést külső, történelmi okokkal magyarázzák, egy bizonyos lelki megrendülés nyomásával, melyben a hivő mintegy “ijedtében” fordul oda a paphoz, akitől némi biztonságot, vigasztalást vár, s akiben valamiféle pót-varázslót lát, akinek, tulvilági összeköttetéseinél fogva, talán módjában van elhárítani a fenyegető csapásokat. A jelek azonban arra vallanak, hogy ezúttal korántsem ilyen fölszínes és külsőséges közlekedésről van szó, hanem benső szükségletről, a vallásos élmény elmélyüléséből fakadó természetes igényről, a hittételekből táplálkozó élet szükségszerű következményéről : találkozásról a vallás szentélyében, a legszentebb misztérium, az áldozat asztala körül, az Istenből áradó és a pap által a szentségek révén közvetített kegyelem szövetségében, és az élő Krisztustest közös építésének müvében. A vásártéren kivül áll a pap Figyelemreméltó, hogy a körkérdésre adott válaszok között egy sincs (és ez még csak harminc esztendővel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna), amely a papot úgy állítaná elénk, mint világnézeti irányitót vagy valaminő — ilyen vagy olyan — szociális rend harcosát. A kérdezettek valamennyien az egyházi rend szentségét, a papság hitelvi gyökerét és hivatásbeli szentségét emelték ki; nem a közéleti, társadalmi harc porondján látták a papot, hanem az oltárnál, annak az alapvető és 1 egmagasztosab'b funkció,] ának a végzése közepett, amelylyel áldozatként bemutatja és táplálásunkra kiosztja Krisztus valóságos testét és vérét. Egyenlő és mégis más Ezzel a mondhatnék kegyelmi közeledéssel szükségképen együtt pár egy bizonyos emberi szeretet-közöisség kialakulása. A múlt században talán éppen ezen a ponton fenyegette a legnagyobb veszély pap s hívők kapcsolatát: kölcsönösen elidegenedtek egymástól, elsősorban természetesen ott, alhol a nagyipari kapitalizmus sajátos városi életformái ennek az elidegenedésnek kedveztek. A hívők többsége nem eszméit rá arra, hogy a pap is éppen úgy huis-vér ember, s éppen úgy ki van téve a kísértésnek, mint bármelyikünk, ugyanakkor viszont hivatásánál, fölkentségénél fogva több bármelyikünknél, velünk-egy és mégis más minőségű ember ; s éppen ebben a kettősségében hord a mienkénél nagyobb felelősséget és terhet. Éppen ezért él a miénknél sokszorosan nagyobb feszültségében mind a küzdelemnek,, mind a hősiességnek. Közös szentség Minden papi élet dráma, és ebben a drámai voltában talán minden egyéb emberi életformánál jobban igényli azt a szeretetet, amely könnyebbé teszi számára benső harcának győzelmes megharcolását. A karját magasba tárva, az imádás s imádság ez őskeresztény mozdulatával áll előttünk: s ha karja lankadni kezd, rajtunk a sor, hivőkön, hogy segítsük, támogassuk a szeretet és imádság erejével, hogy ne engedjük tehanyatlani a karját. így lesz sajátos módon és értelemben a papban megvalósuló szentség is közös mü, mint ahogyan közös mü a hivek szentsége is, így, csakis ebiben a szentségből, kegyelemből, az Isten szentségéből táplálkozó és a szentség megvalósítására törekvő közös munkában születhet meg a történelemben továbbélő Krisztus-test valóságos közössége: a kegyelemnek az a mindennél mélyebb és áhatóbb átszármaztatása, amely az apostolok és egyházatyák idejét, keresztény életét és szellemét jellemezte. Csakis igy válhatik ismét egy testté és lélekké az egyénieskedés korában meglehetősen fellazult keresztény közösség. Nem keresztény szociális akcióprogramok, v i 1 á gnézeti irányvonalak vagy gazdaságpolitikai elképzelések körül, melyeknél a jogos különvélemény eleve kétségessé teszi olyan igazi egység létrejöttét, amilyennek e Krisztus-test harmonikus és szerves egységének lennie kell. Egy ponton nincs külömbség Egyetlen egy program van, amelyben a keresztények közt lehetnek ugyan különféle formák, utak és módok, az egyéniségeknek megfelelően, de nem lehetnek külön vélemények: a szentség programja, m.ely egyetemlegesen minden keresztényre, keresztény voltánál fogva, kötelező. Ennek megvalósításában külön szerepe, funkciója van a papságnak is, a hívők seregének is, FELHÍVÁS a gör. kát. MAGYAROKHOZ! Az öt világrészben szétszórtan élő magyar görög katolikusokhoz szeretném karácsonyi ajándékképen eljuttatni a Szent György Missziós Szövetség kiadásában megjelent “Magasztalja az én lelkem az Urat” c. ima és énekes könyvecskét. Kérem szétszórtan élő hittestvéreimet, vagyis azokat, akik nem tartoznak valamelyik magyar görög katolikus eg.yiházkö'zség!hez, bárhol is élnek a nagy világon, közöljék velem címüket s én el fogom nekik díjtalanul küldeni ezt a könyvecskét. Karácsonykor, a szeretet ünnepén, szerezzék meg nekem azt az örömet, hogy címük közlésével alkalmat adjanak nekem arra, hogy ezzel a karácsonyi ajándékkal én is örömet szerezhessek nekik. Dr. Papp György kanonok, hamiltoni lelkész. 21B James St., • N., Hamilton, Ont. Canada. A kanadai kommunisták uj cseífogása (Canadian Scene). A kommunisták Kanadában, a külföldről jövő uj pénzek segítségével, egyre fokozzák tevékenységüket. A kanadai kom munista párt, amely az utóbbi években összezsugorodott, uj erőfeszítést tesz taggyüjtésre és növeli politikai tevékenységét. A kanadai kommunista párt úgy próbálja félrevezetni a népet, hogy “Haladó Munkás Párt”-nak nevezi magát. A kommunista sajtó közölte mostanában, hogy a párt jelölteket állít országszerte a tartományi kerületekben hogy készen legyen a tartományi választásokra, mikor azokra sor kerül, valamint egyre több jelöltet állít a párt az országos kerületekben is. Ezt Írja Leslie Morris, kommunista párttisztviselő, a párt sajtójában: “A munkásmozgalomban, a gyárakban, a farmerek, az ifjúság, a nők körében és a kulturális fronton végzett munkánk mellett fontos, hogy legyenek jelöltjeink a képviselő-választásokon, mert igy tudjuk bemutatni azt a politikát, amely befolyásolja majd a Social Credit szavazóit, a szakszervezetek tagjait, az ifjakat és a nőket, valamint a régi vonal pártjainak szavazói valamennyi tartományban, úgy franciául, mint az angolul beszélő Kanadában.” Tehát, a közelmúlt kudarcai ellenére, a kommunisták minden eddiginél nagyobb lendülettel dolgoznak. Jó, ha minden kanadai meghallja a figyelmeztetést. NAGY IDŐK TANÚI A nyugatnémet köztársaság statisztikai hivatala közli, hogy az ország 47 és fél millió lakosa közt hetvenen vannak, akik 100-ik életévüket meghaladták; 86-an a jövőben érik el — ha elérik — A 100-ik évüket taposó és 100 évet, meghaladt németek közt vannak 27-en, akik sohasem éltek házasságban, kilennek még él a házastársa is, és csak hárman váltak el házastársuktól. 90 és 100 év közt van 17,500 német férfi és nő, 80 és 90 közt körülbelül fél millió. Mindezek az öreg németek tanúi és részben aktiv katonai szereplői voltak az 1870 évi porosz-francia háborúnak, az első és második világháborúnak és sokan közülük átélték az eddigi idők legborzalmasabb bombázásait. Pünkösd után 28. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 14, 16-24 Mondá az Ur e példabeszédet: Egy ember nagy vacsorát szerze és sokat meghiva. És elküldé szolgáját a vacsora idején, megmondani a hivatalosoknak: Jöjjetek, mert már minden el van készitve. És kezdék együtt mindnyájan magokat mentegetni. Az első mondá neki: Majort vettem, és szükség kimennem megnéznem azt; kérlek, ments ki engem. És a másik mondá: Öt igás ökröt vettem, és megyek megpróbálni azokat! kérlek, ments ki engem. Ismét más mondá : Feleséget vettem, és azért nem mehetek. És viszszatérvén a szolga, megjelenté ezeket urának. Akkor megharagudván a családatya, mondá szolgájának: Menj ki hamar az utcákra és a város tereire és a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram! meglett, a mint parancsoltad, de mégis vagyon hely. És mondá az Ur a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeritsd bejönni, hogy megteljék az én házam. Mondom pedig nektek, hogy senki ama férfiak közül, akik hivatalosak voltak, nem Ízleli meg az én vacsorámat. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk, midőn egy fő-farizeus házában vendégségben volt ,az evangéliumban megirt példabeszédet mondta. A vacsora, melyről a felolvasott evangéliumi példabeszédben szó van, nem más, mint a mennyei boldogság és dicsőség; ezt élvezzük a mennyországban. Vacsorának azért neveztetik a mennyei boldogság és dicsőség, mivel este azaz földi életünk bevégzésével és a világ végén veszünk abban részt. / ■ , i És elküldé a családatya szolgáját a vacsora idején, megmondani a hivatalosaknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készitve a vacsorára, a mennyei vacsorára, az örök boldogságra, az Isten élvezetére. Ők azonban különféle ürügyekkel kimentették magukat. És visszatérvén, a szolga jelenté urának, hogy mindnyájan, akik hivatalosak voltak, mentegették magukat. Akkor megharagudván a családatya, mondá szolgájának: Menj ki hamar az utcákra és a város széleire, és a szegényeket, a bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. Krisztus az ő szent evangéliumát és tanítását megvétő farizeusok helyébe a közönséges embereket, a szegényeket és az ügyefogyottakat választotta a Szentirás ezen szavai szerint: “A vámosok és parázna személyek megelőztek titeket az Isten országában.” És mondá a szolga: Uram, meglett, amint parancsoltad, de még vagyon hely. Még nem telt meg boldogokkal a mennyország, még nem teljes a választottak száma. Követésre méltó ezen szolga buzgósága,-aki senkit sem vetett meg, sem a szegényeket, sántákat, vakokat, bénákat, sem más ügyefogyottakat, hanem minél többet és többet meghívni és boldogítani igyekezett. És mondá az Ur a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez és kényszeritsd bejönni, hogy megteljék az én házam. Eszerint Krisztus parancsa folytán tehát a mezöségeken, erdőségben és a sövények között élő embereket is meg kell hivni az üdvösségre, amint azt az apostolok is megtették és megteszik jelenleg is az apostoli férfiak és hittérítők, kik a föld legsötétebb helyeire is behatolnak ,hogy az ott lakó embereket Krisztus szent evangéliumának világosságával elárasszák és őket az üdvre meghívják. BIBLIAI JELENETEK HALA Wellington ujzélandi városban Florence Holmes öregkisasszonynak mindennap a háza verandájára dobta az újságot az ujságosfiu. De amikor a fiú megtudta, hogy az éltes hölgy beteg és nem hagyhatja el a szobáját, mindennap bevitte neki az újságot. Most meghalt 80 éves korában az öreg kisasszony és végrendeletében az újságos fiúra 600 dollárt hagyott. “Az újságos fiúra” — akinek nevét nem tudta. A nevét most az újságok közlik: John Nicholson. Náthán példabeszéde Dávid ellen
