A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-11-12 / 46. szám
*2 IK OLDAL A JO PASZTOB (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken_______Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office ’’36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 t «4gjggg>. 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: fK7 évre ............................. . $5.00 One Year .................................$5.00 el évre ....................................$3.00 Half Year .................................$3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. HAZAFIAS NÉPFRONT Az általános elégedetlenség arra kényszeritette a magyarországi szovjetkormányt, hogy az ország ügyeinek vezetését “szélesebb alapra” fektesse. Ez normális észjárású embernek azt jelentené, hogy felhagytak a diktatórikus, terrorista kormányzattal s koalíciót kormányt alakítottak. De erről szó sincs; a Hazafias Népfront se nem koalíció, se nem önkéntes együttműködés, hanem a kommunista terrornak újabb megnyilatkozása. Az ő jelszavuk: “Aki nincs velünk, -az ’ellenünk van!” Sorra felszólítottak tehát a szélen, vagy akár a túloldalon álló személyiségeket, lépjenek elő és nyilatkozzanak: Velünk vagy ellenünk? Ha egyik vagy másik, például Czapik Gyula érsek, a kommunista kormány és párt ellen nyilatkozik, Mindszenty hercegprímás sorsára juthat. Ha egyik vagy másik, például Czapik Gyula érsek elfogadja a meghívást és belép a Hazafias Népfrontba, még mindig többet tehet híveiért, mintha a börtön falai közt sorvadna. így hát a kommunista rend lelkes hívei és gyáva kiszolgálói mellett ott találjuk ebben a vegyes társaságban a szovjetparadicsom üzöttjeit és kiűzöttj'eit is. A hazafias Népfront nem a főtitkárnak, Rákosi Mátyásnak a találmánya. Az ausztriai fasizmustól tulajdonították el a kommunisták nemcsak a gondolatot, hanem még a nevet is. Ausztriában Vaterlaendische Front (Hazafias Front) volt a neve és oda is beterelték a fasiszta rend ellenfeleit, akik úgy vélték, hogy jobb az ellenséggel együtt élni, mint meghalni, éhen veszni. De hogy politikailag vagy gazdaságilag vagy'szellemileg gazdagodott-e ezáltal a Vaterlaendische Front, az kezdettől fogva kérdéses volt; a fasiszta rezsim összeomlása után senkisem kételkedett abban, hogy értéke zéró volt. , LANCER SZENÁTOR ÉS A NŐK William Langer szenátor felesége — mint olvassuk a kedves történetet — néhány hétre elutazott rokonaihoz és a szenátor Öméltósága nagyon egyedül érezte magát a házban. Különösen az estéi voltak magánosak. Nosza rajta mit tett? Meghívott egy csapat asszonyt vacsorára, számszerűit 127-et. A republikánus hölgyek megjelentek, nagyszerű vacsorát tálaltak és a szenátor “pompásan érezte magát” a női társaságban — amint a bizalmas jelentést olvassuk. No már most, az epés nyelvűek részére sietve közöljük, hogy Langar szenátor 72 éves és nem voltak csintalan szándékai a hölgyekkel — valljuk be, 127 hölggyel egyszerre csintalankodni még Casanovának is munkát adott volna. Nem — Langer szenátor csak vacsorázni akart, éspedig női társaságban, mert a “szenátusban sajnos túl sok a férfi és túl kevés az asszony. Az ember előbb-utóbb megunja az örökös férfi társaságot.” Ennek ellenére a fővárosban suttogás indult meg erről a vacsoráról és a hölgyek egy része felhuhuzott szemöldökkel tett fel kérdéseket. Vitatták, hogy “ildomos” volt-e egy “törvényhozó szalmaözvegynek felesége távollété'ben női társaságban tölteni idejét”. Nem tudjuk, hogy azok a hölgyek panaszkodtak-e, akik nem kaptak meghívást a vacsorára, de biztosak vagyunk benne, hogy a vacsorán nem történt semmi, amiről ne lehetett volna fényképet csinálni. Ez a jelentéktelen kis incidens bizonyítja, hogy az epés rosszakaratnak nincs igazi tápanyagra szüksége, ahhoz hogy hallassa szavát. Langer szenátor, lévén politikus, aki érzékeny a közhangulatra, sietve beszüntette a további vacsorákat és vendéglőben fog vacsorázni, amig felesége visszaérkezik a rokoni látogatásból. Nem mindig értettünk egyet a szenátor törvényhozói működésével, de sajnálnánk, ha közéleti pályafutásának ártana az ártatlan kis szórakozás. INGYEN FOGHÚZÁS ’ Egyes honatyák még mindig acsarkodnak Eisenhower elnök társadalombiztosítási tervezete ellen, amelyet egyébként sikerült “jégre tenni” és igy a törvénytervezet megszavazását bizonytalan időre elhalasztották. Szomorú, hogy az orvosok egyrésze is harcol a program ellen, amely amerika szegénysorsu dolgozóinak millióit akarja segíteni ingyen orvosi, fogorvosi és kórházi kezeléssel. A Journal of the American Dental Association azon a címen rohan ki az angol társadalombiztositáti törvény ellen, hogy az “rendkívül népszerű Angliában és amióta életbelépett, annyi a beteg, hogy nincs elég orvos és fogorvos, akik kellőképen foglalkoznak a betegekkel.” Furcsa érvelés, annyi szent. Bűnként rója fel a Passau németországi határvárosból léggömbök viszik a szabad világ bátoriió üzenetét a vasfüggöny mögött élő népeknek. ÉLETVESZÉLYES MÓKÁK Mindég valami uj mutatványt kíván a közönség a komédiásoktól, akik valóban kénytelenek kieszelni és gyakorolni a leglehetetlenebbnek látszó produkciókat, hogy ébren tartsák maguk iránt az érdeklődést s ennek révén könynyen kaphassanak szerződést cirkuszokban, orfeumokban. Kenyérkeresetük a komédiázás, 'tehát igyekezniük kell, hogy folyton kapjanak szerződést, még pedig minél magasabb díjszabással. Attól függ a keresetük nagysága, hogy milyen érdekes a mutatványuk. Érthető tehát, hogy semmitől sem riadnak vissza, hogy mutatványuk rendkívül érdekes lehessen, nem törődnek ilyenkor még az életveszedelemmel sem. Némelyik komédiás-trükk olyan veszedelmes, hogy az előadója mindég el lehet készülve a halálra, ha csak egyetlen mozdulatot téveszt el, vagy nem számítja ki pontosan, hogy milyen lendülettel kell ugrania: azonnal a halálos katasztrófa «érheti. Száz meg száz komédiás pusztult már el veszedelmes kenyérkeresete közben, fiatalságának legszebb éveiben. Bicikli a levegőben Az életveszélyes mutatványok között is egyike a legveszedelmesebbeknek azé az angolé, aki évekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett bicikli-trükk jével. Bejárta már az egész Amerikát és még az erős idegzetű embereket is megfélemlítette mutatványának izgató, életveszélyes voltával. Ez az angol ember eleinte mint bi-A Jó Pásztor Verses Krónikája VOINÍS NAP A HORIZONTON Irta: Szegedy László MIKOR LEMEGY A NAP: ég a hegyek orma; vörös színben ragyog Moszkva ezer tornya. S vcrös tégla falán a Kremlim várnak még vörösebb színben terjengnek az árnyak. Mit főznek, kotyvasztnak a Kremlinen belül? Mi az, mitől minden bolsi jobban hévül? Mi az, mit oly titkon halmoznak halomba? Részint atom, részint már hydrogénbomba! Mit hozhat a jövő? Találgatva kérdjük: suttognak az árnyak, csak nehezen értjük. Békéről beszélnek, harcra készülődnek s véres dübörgését halljuk a jövőnek! BŐSZ KERGE jelszavak köröttünk kerengnek: lélekmérgezői múltnak és jelennek. Uj rendről kárognak, megváltást hirdetnek, vörös prófétái a véres végzetnek. Farkasok bégetnek szelíd báránybőrben s elejtik a hívőt éles farkas tőrben. Békét nyekeregnek, háborút csinálnak s tömegsírját ássák, máris a világnak. Koreában kezdték; ki tudja, hol végzik, mikor majd a lángok felcsapnak az égig. De lángok múltával leszállnak az árnyak s összecsuklanak a vörös bolsi-szárnyak. SZOVJETFÖLDÖN, jaj még nem ég a szövétnek; szovjetföldön most sincs szava még a népnek. Sok száz milljó orosz lelki borsa-sava: egyedül, mindenkor a diktátor szava. Tolstoj könnyes népe . . . cárok holt lelkei: mint régen, most is csak kancsuka jut neki. Ha kondul fölötte majd a végzetóra, mészárszékre megy majd diktátori szóra. S mégcsak meg sem meri a nép majd kérdeni: mért kell saját láncát vérével védeni? Fejük felett lebeg a diktátor végzet, mely láncon tart kétszáz milljós órjás népet! lap a betegnek, hogy orvoshoz merészel menni. Kifogásolja, hogy azelőtt fele ennyien sem jártak orvoshoz. Persze, hogy nem. A magyarázat'egyszerű. Inkább lyukas foggal jártak, inkább a természetre, a véletlenre, vagy házi kuruzslásra bízták egészségüket, mert az orvosi kezelés, mint tudjuk, luxus manapság. Amióta az állam fizeti a doktor számlát Angliában, a betegek gyógyulni merészelnek. Ez a bűnük a fogorvosok szaklapjának cikkírója szemében, Szomorú ez az elvakultság, majdnem olyan elkeserítő, mint az a düh, amellyel Eisenhower programját gáncsolják. Talán az uj kongresszus, amelyben most több lesz a demokrata, keresztül erőlteti a maradiak ellenkezése ellenére is ezt az annyira fontos tervet. cikliversenyző keltett feltűnést s amikor már elsajátította a biciklizés valamennyi fogását, titkát, egy szép napon elhatározta, hogy az artistapályára lép és mint “bicikliművész” fogja mutogatni az ügyességét. Alig pillantott be azonban az artista életbe, hamarosan nagy csalódás érte. Meggyőződött arról, hogy egy egész sereg biciklimüvész mutogatta már az ügyességét és amit ő tudott, azt már sokan tudták. E szerint nem számíthatott arra, hogy különös érdeklődést kelthet a biciklizésével s sóik pénzt kereshet az artistapályáján. Nem cselekedhetett tehát egyebet: elhatározta, hogy valami olyan produkciót fog kitalálni, amilyent még eddig egyetlen egy bicikli-művész sem mutatott be sehol a világon. Nem azért volt angol ember, hogy meg ne valósítsa, amit erősen elhatározott. Mindenféle kísérletezés után abban állapodott meg. hogy begyakorol egy mutat vánvt. melyre még a legvakmerőbb bicikli- művészek sem mertek gondolni: ’ rohanár közben hirtelen bukfencet vet majd a levegőben biciiklistő1 együtt. Ennél életveszélye-1 sebb mutatványt csak keveset lehetett még látni cirkuszban Fél esztendeig mindennap gyakorolta magát ebben a mutatványban, mely eleinte lehetetlenségnek látszott, mert á biciklin ülve nem volt kénes testének olyan nagy lendületet adni, hogy biciklistő1 együtt megfordulhasson a levegőben. Biciklije fölé erős acélivet készíttetett, hogy a mennyire lehet, megóvia magát attól a veszedelemtől, hogy kitörje nyakát, ha esetleg fejjel lefelé zuhan a földre. Száz szór és százszor lezuhant é? nem egyszer meg is sebesült de akaratát semmi sem bírta megtörni: fél év múltán végre sikerült a veszedelmes mutatvány. Most már tudta, hogy miképen kell meglendítenie testét* pontosan kiszámíthatta, hogv mikor kell megkezdenie a biciklihalálugrást. Kardnyelők Manapság csak ritkán látunk kardnyelőket, inkább csak a faluról-falura vándorló komédiás-társaságokban akadnak még ilyenek. Hiszen a komédiás mesterségben is nagy átalakulások történtek az idők folyamán; amit azelőtt megbámultak az emberek, ma már borzadva fordulnak el tő- 1e. Nem is méltó az emberhez hogy gyönyörűséget találton olyasmiben, ami esetleg halált vagy betegségét okozhatja embertársának. Pedig a sok komédiás mutatvány csak az életveszedelmességével keltett érdeklődést. Keletről kerültek Európába ezek a veszedelmes mutatványok ; Keleten még ma is rengeteg sok az olyan utcai komédiás. aki izzó parazsat vesz a szájába, üveget rág és nyel, -tűkkel, hegyes vasakkal Szurkálja át testének valamelyik részét. Az ilyesmivel szerzi meg a szegény utcai* komédiás a betevő falatját s folyton febíróválasztás bótrágyon Részlet Izsák Gyula “Samaritánus” cimü korrajzából (Folytatás) Az egyhangú burdosi életet azzal fűszerezte, hogy olvasgatott könyveket és újságokat. New Yorkban akkoriban jelent meg az első nagyobb magyarnyelvű újság, a “Nemzetőr”, ennek állandó olvasója volt, néha cikket is irt bele. Később jöttek a nagyobb lapok: az “Amerikai Magyar Népszava”, a “Szabadság”, úgyhogy néhány év alatt az egyszerű falusi birójelöltből müveit ember lett, akinek tanácsára mindenki felfigyelt. Nagy lett a meglepetése, mikor néhány év múlva kivel nem találta magát szembe, mint azzal, arí neki életében talán a legrosszabbat, vagy talán a legjobbat tette: az egykori bótrágyi birónéval, Molnár Pálnéval. Mikor meglátta, nem tudta egyszerre, boszszankcdjon-e, sirjon-e, vagy kacagjon-e? De annál hamarabb feltalálta magát az asszony, akiben amugyis egy színésznő veszett el. Úgy kimagyarázta magát, nemhogy haragudni tudott volna rá, még segíteni igyekezett rajta, szivből megsajnálta. El tudta panaszolni, hogy húzta, csalta őket mindenki. Azt elhallgatta, hogy a fényüzéses, nagyratartás vitte el a nagy vagyont. Igaz, hogy az asszony nem volt rossz szivü, nem járt rosszul, aki neki hízelegni tudott, akár férfi, akár nő. Azokból való volt, akik a társadalomban mindig melegítenek maguk körül, arra nem gondolnak, hogy egyszer ők maguk is kihűlnek. — Hej János, — mondotta nagy bőbeszédűséggel, — csak hat hónapig el ne tudtál volna még jönni Bótrágyról, tudod, hogy az öledbe hullott volna a bíróság! Gondold meg, olyan hamar meghalt Kovács Pál, megüresedett a bírói állás, már azt én sem szerettem volna, hogy más lett volna a bíró, mint te. Elmondta aztán, hogyan mentek tönkre, mi vezette Amerikába. Hallotta, hogy Amerikában nagy szükibe vannak a burdosasszonynak, sok magányos férfi volt, akik burdosházakban laktak és étkeztek. Akinek annyi tehetsége volt, hogy egy házat ki tudott árendálni és ócska bútorral berendezni, az sok jó pénzt csinált ezen az utón. Magyarországon sok uj ház felépült és sok hold föld gazdát cserélt azokból a pénzekből, amit az illetők mint burdosgazdák és gazdasszonyok nagy szorgalommal összekuporgattak. Csak ott jött 'be a baj, hogy Molnár Pálné nem erre született. Aki a 'bőkezűséget ^megszokja, az nehezen mond arról le. Abban az időben az volt a szokás, hogy az élelmet a burdosok vették, az asszonynak csak azért fizettek, amiért elkészítette. Természetesen a lakás, mosás külön volt, igy amelyik aszszony bőkezű volt, többe kerülvén a burd, otthagyták a burdosok. így járt Molnár Pájnéjs. Mikor lát- y f ta, hogy egyesivel mindenki elszállingózik? nemhogy ' kereste volna a baj okát, hanem kétségbeesett. “Nekimegyek a víznek, a Riverbe ölöm magam, igy megszégyenitenek”, stb. Ismét csak Szabó János volt az, aki átérezte az asszony fájdalmát, vigasztalta, ellátta jó tanácsokkal. Megmondta neki, hogy mi a baj. Tanácsolta neki, hogy menjen egy más helyre és próbáljon annyit összespórolni, hogy elmehet vele haza, ahol még nincsen minden elveszve. A birtok egyrésze megvolt még akkor, csak igen el volt adósitva. Abból a célból is jött ki egy lányával, hogy ketten hamarosan keresnek annyit, hogy kifizethetik az adósságot. — Még ez a huncut lány is ellenem van — kesergett tovább. — Férjhez akar menni egy amerikaihoz. Ha beszélni tudna vele, talán már meg is szökött volna. — Szabó János azt mondta neki, hogy engedje férjhez menni, hátha megcsinálja vele a szerencséjét. Erről hallani sem akart, nagyobb magyar volt annál, mintsem ebbe belenyugodott volna. ^ Rövid idő múlva tényleg elmentek haza az ókontriba. Otthon férjhezadta a lányait igen rendes emberekhez, de hiába, a vágy csak visszahozta Amerikába, miután a férje meghalt. A birtokot — ami még volt — eladták. 1906-ban már Békeváron találkoztam velük, ahonnan néhány év múlva átmentek az Egyesült Államokba. Nemsokára Molnár Pálné is örök álomra hunyta le szemeit. 1933-ban felkerestem a családot Ohio állam Geneva nevű városában, de ő maga már nem élt. Három ve je lakott ott családjaikkal. Megszaporodtak az unokák és a dédunokák. Az elmúlt háborúban, mint tengerésztiszt esett el egyik dédunokája, valahol a japán vizeken. (Folytatjuk) nyegeti az egészségét és az életét ez a veszedelmes kenyérkereset. A kardnyelés is az ilyen veszedelmes mutatványok közé tartozik s ezért ma már nem is kedveli a közönség. Évekkel ezelőtt Szegeden egy magyar kardnyelő komédiásnak az életébe került a veszedelmes mestersége; az egyik kard, amelyet ledugott a torkán, kilyukasztotta a gyomrát. Bevitték a kórházba, ott rövid idő múlva meghalt. Egy olasz komédiás volt a leghiresebb kardnyelő a múlt század közepén. Bejárta Amerikát és Európát s mindenütt nagy feltűnést keltett a mutatványaival. Mindenféle formájú kardot vitt magával a színpadra, sőt szuronyos puskákat is. A kardokat, szuronyokat egyenként ledugdosta a torkán a gyomrába, majd egyszerre két, sőt három egymás mellé tett kardpengével is megcselekedte ezt. ÖRMÉNY ÉSZJÁRÁS Két örmény atyafi keményen összetűzött egymással, elannyira, hogy mázsás gorombaságokat vágtak egymás fejéhez. Az egyiknek különösen sokat kellett hallani a másiktól, de nem mert ökölre menni, hanem feljelentette a bíróságnál. A tárgyaláson a hiró előhívatja a vádlottat akit csakhamar húsz koronára Ítélt el. Az elitéit leszúrta a húsz koronát e szavakkal: — Lefizetem, de csak azt mondom: tolvaj, gazember az a másik! Mire a bíró újból elitélte. De már erre igy okoskodott az örmény: — No, még ezt lefizetem s nem mondok most már semmit, csaik gondolok valamit. Terjessze lapunkét