A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-11-05 / 45. szám

Ö-IK OLDAL a jo pAsztoh Pünkösd után 22. vasárnap. EVANGÉLIUM. Szent Máté 22. fejezet, 15—21. szakasz. Az időben elmenvén a farizeusok, tanácsot tar­tanak, hogy megfogják Jézust beszédében. S hozzá küldték tanítványaikat a Heródes-pártiakat, mond­ván: Mester, tudjuk, hogy igazmondd vagy és az Is­ten útját igazságban tanítod és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét, mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fi­zetni a császárnak, vagy nem? . . . Tudván pedig Jé­zus az ő álnokságukat, mondá: Mit kisértetek, ti képmutatók? Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig hozónak neki egy dénárt. És mondá ne­kik Jézus: Kié ez a kép és ez a felírás? Mondák ne­ki: A császáré. Akkor mondá nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené. SZENTBESZÉD Az emberek manapság nem egy Ízben és nem egy dologban épen úgy járnak el a vallásbeli kérdé­sekkel, mint ahogyan a mai szent evangélium szavai szerint a farizeusok jártak el magával az Ur Jézus­sal szemben. Kérdést intézned az illetékesekhez, sőt hangoztatják még azt is, amit a farizeusok mondot­tak Krisztusnak: “Mester, tudjuk azt, hogy igazmon­dó vagy és az Isten útját igazságban tanítod, és nem törődöl' senkivel, mert nem tekinted az emberek sze­mélyét’’ s mégis. —sajnos, de igaz —, sokan nem az­ért kérdezik az illetékeseket, hogy megtudják, mit kell cselekedniük, hogy azután azt jó lélekkel köves­sék is, mint ahogy a farizeusok sem azért kérdezték Krisztust, hogy Ót kövessék, hanem azért, hogy kí­sértsék. Az igazság keresése minden dologban, de kivált az istenes dolgokban az embernek és pedig minden embernek a legnagyobb és legszentebb kötelessége. Minden igazságban van azonban egy általános érvényességű elv, amelyet mindenkinek el kell fo­gadnia és ez az elv az, hogy adjuk meg mindenkinek azt, ami őt megilleti. Ezt hangoztatja az Ur Krisztus is az igazságot kereső farizeusoknak, amikor azt mondja: “Adjátok meg, ami a császáré, a császár­nak és ami Istené, az Istennek.” Ezt kell hangoztat­­niok a ma igazságot keresőknek is. Ennek igy kell lenni a családi életben és a mun­kásviszonyban, valamint a társadalmi életben is; másszóval mindenütt az egész vonalon, ahol az em­berek egymással érntkeznek, ahol ember emberrel áll szemben ... Elsősorban a családban ... A gyermeket meg­illeti a szülei részéről az, hogy eltartsák, de viszont a szülők jogos igénye az, hogy a gyermek engedel­meskedjék. A férj megkövetelheti feleségétől a hű­séget, de ugyanakkor a férjnek sincsen jogcíme ar­ra, hogy feleségét bármiben is megcsalja. A feleség megkívánhatja azt, hogy megbecsüljék, de csakis ak­kor, ha maga is megbecsüli önmagát. Sem a férjnek, sem a feleségnek nincs arra joga, hogy a másikától egyszerűen eltartassa magát, hanem igen is: kölcsö­nösen az a kötelességük, hogy egymást mindenben segítsék. Másodsorban a munkásviszonyban. A munkás­nak joga van az igazságos bérre, a jó bánásmódra, de viszont kötelessége is a becsületes dolgozás. Avagy fordítva, amint a munkaadónak joga van arra, hogy becsületes munkát kapjon, ép úgy kötelessége, hogy a munkással — méltányosan bánjon. És a társadalmi életben! ... Ha viselem tiszte­met, teljesítenem kell az azzal járó kötelességeket is. Ha mástól jó pénzt várok, jó anyagot is kell azért adnom. Ha elvárom, hogy más tőlem bocsánatot kér­jen, meg kell neki bocsátanom. Ez a kép nem egy Halloween tököt ábrázol, hanem a Union Oil Company Wilmington Cali­fornia-! olajtároló telepét, amely 80,000 hordóolaj elraktározására alkalmas. Kivont Pál ol«n onoiniíii nti» karácsonyi segítő akció A MENEKÜLT MAGYAROK JAVARA A Katolikus Liga közleményé Az Amerikai Magyar Kato­likus Liga szociális téren egyik fő feladatául tözte ki azon magyar véreink megsegí­tését, kik a kommunista rém­­ui'alom elől menekülve, Euró­pa szabad földjén a menekül­tek sivár, nyomorúságos éle­tét kénytelenek élni. Nem tudván a vasfüggö­nyön keresztül megfelelő se­gítséget nyújtani szeretteink­nek, kötelességünknek érez^ zük figyelmünket azon nehéz sorban élő magyarok felé for­dítani, akije Európában a me­nekültek keserű sorsát vise­lik és nagy számban még ma is táborokban morzsolják le napjaikat szürke reményte­lenségben és lelki csüggedés­­ben. A magyar menekültek ügye nemzeti probléma, mely meg­oldást sürget. A megoldás minden magyarnak egyfor­mán kötelessége. Gondoljunk sok ezernyi szerencsétlen véreinkre, kik­re a nélkülözés, éhezés és ru­­hátlanság szomorú karácso­nya vár. Kötelességünk ezel karácsonyára t e h etségünk szerint egy kis fényt és mele­get sugározni. Nem sokat kérünk, csak használt ruhaneműt, vagy egyéb használati cikket, élel­miszert és pénzadományokat. Ezen adományokat kérjük el­juttatni legközelebbi magyar plébániára. Ha nem volna magyar plébánia a közelben, úgy rövid értesítésre a Kato­likus Liga címmel ellátott címkéket küld, amelyeket a csomagra ragasztva leh Ezerkilencszáz éve annak, ! hogy Szent Pál Kisázsiából át- i kelve Európába, a tengerpart j közelében lévő Philippiből el- ] indult a mai Szalonikibe és ott ; kezdett működni. ( Ebben az időben negyvenöt, legfeljebb 50 éves lehetett, de I külseje szerint már alighanem öregedő, megviselt ember be­nyomását keltette, mert már Damaszkusz óta is jó tizenöt éve futotta a maga hatalmas pályáját a világban. Azonkívül1 élete, a damaszkuszi fordulat előtt sem volt kényelmesnek mondható. Az ifjúságára vonatkozó tör téneti kutatások már majdnem mind bizonyosságát engedik sejteni, hogy a jeruzsálemi templom napjainak és rabbi­jainak ahhoz a missziós cso­portjához tartozott, amely a zsidóság hitének a pogányok közt való terjesztésében is lát­ta Izrael jövendőjét és a le­endő messiási ország megala­pozását. A názáreti Jézus fel­lépésének és működésének há­rom esztendeje alatt ő, a fia­tal tarzuszi rabbi, akinek gye­rek- és ifjúkora a Törvény ki­etlen tanulásával telt el: keleti téritő utakon járhatott, a zsi­dóságnak a Jordánon túli szét­­szóródási-.területén és valószí­nűleg ezért nem találkozott annakidején Jézussal. Jeruzsálembe való vissza­térése után már az apostolok­­vezette formájában találkozott a kereszténységgel, s lépett könyörtelen üldözőinek sorába. Az ő gyakorlati lángesze pil­lantotta meg legelőször és leg­tudatosabban azt is, hogy a Jeruzsálemből 'szétüldözött ke­resztényeknek mindenüvé va­ló szétrajzása tulajdonképen a kereszténység el te rjedését szolgálja, ha nem irtják őket uj helyeiken; ezért ajánlko­zott, hogy vállalja ezt a felada­tot éppen a Jordánon túli ré­szeken, amelyeket ismert. Ez­ért küldette magát Damasz­kuszba. Mikor öszvéren kilovagolt a damaszkuszi kapun át, el kel­lett haladnia ama kőhalom mellett, melyet jelenlétében dobáltak a görög származású Stephanos vértanú csontjai fö­lé, mikor még alig sejtette, hogy annak munkáját fogja folytatni a világban. Az ut innen fölfelé vezet, majd elvonul Béthel mellett, amely Benjámin törzsének volt valaha székhelye. Az ő családja is Benjamin törzsé­ből származott, de ekkor még ő sem tudhatta, hogy ő maga lesz az, akiben be fog teljesed­ni Jákobnak Benjámin törzsé­ről való jövendölése. Jákob mi­kor haldokolt, sorra megáldot­ta fiait és mindegyikről meg­mondotta, mi lesz utódainak a sorsa, vagy pedig ki lesz a be­lőle származó legjelentősebb egyéniség. Amint a haldokló aggastyán előtt zsúfolt homá­lyos képekben tolongott mind­az, ami legkedvesebb fiai utó­daival történni fog: látomásá­ban talán megpillantotta az öszvéren Jeruzsálemből Da­maszkuszba lovaglót, aki a maga szerepét üldözéssel fog­ja kezdeni, de azután áldást hoz mindenkire. íme ez Jákob jövendölése: “Benjamin törzséből való lesz az az erős Farkas, aki kimegy vadászni és eleséget hoz onnét összes testvéreinek!” A törzs történeti léte ekkor már századok óta megszűnt, csak egyes családok tudták magukat leszármazóinak köz­tük az övé. is, Valóban: egész mivoltában volt valami a legnagyobb egyé­niségek villámszerűén ható erejéből. A damaszkuszi for­dulat után szinte éles penge­ként fordult szembe azokkal, akikhez idáig tartozott s uj testvérei szinte félnek attól a villámszerű valamitől, ami be­lőle árad. Ezért első damasz­kuszi működése után három évet kelH^jt-nié az arab siva­tag kietlen magágyában és valószínűleg itt tette szemba­jossá, rövidlátóvá a sivatag kemény, vörös pora. De ugyan­ezen három év alatt hatol teo­lógiai lángelméje Krisztus alakjának mint Messiásnak teljes dogmatikai élményéig. Utána rövid időre visszatért Damaszkuszba és úgy kell megszöktetni őt Jeruzsálembe. S mivel megjelenik, villamos­sággal telik el körülötte a lég­kör, azért elküldik haza, a kis­­ázsiai Tarzuszba; még az első kikötőig is elkísérik, csakhogy biztosak legyenek abban, hogy elment. Pedig ekkor már megpillan­totta küldetését. Életének legkegyetlenebb megpróbálta­tása minden bizonnyal az volt, hogy neki, a világtörténelem egyik legnagyobb méretű sze­mélyes energiájának, most éveket kellett vesztegelnie szülővárosában. De végre az­után eljött az ő ideje, elhívták pontosan arra, amire hivatva volt, pogányokat téríteni, elő­ször Antiochiába, majd Ciprus szigetére, onnan Kisázsiába. A magas kisázsiai fensikon pász­­torkodó és földmivelő kis pa­rasztnép, a galata nép volt az első nemzet, amely Krisztusé lett a 45-től 48-ig tartó első missizós körút három éve alatt,. (Folytatjuk.) A PÁPA A BŰNÖZŐKRŐL Anemzetközi bűnügyi ren­dőrségi bizottság, amelyben 50 nemzet kriminológusai van­nak képviselve, multheti kon­venciója alakalmából megje­lent Pius pápa castel-gondolfoi vidéki székhelyén. A pápa elő­adást tartott részükre a bűn­vádi eljárással kapcsolatos kérdésekről. H a n g o ztatva, hogy a bűnözőkkel, különösen a foglalkozásszerü gonoszte­vőkkel senkisem rokonszenvez, mégis a megtorló eljárásnak nem szabad igazságtalannak lennie. A letartóztatsánál, a kihallgatásoknál szigorúan be kell tartani az előírásokat. Kínzás, narkotizálás elítélen­dő, nemcsak azért, mert az emberi természettel ellenke­zik, hanem azért is, mert az hamis valomásokra vezethet. Megemlítette a pápa, hogy a kínzást már I. Miklós pápa a tizenkettedik században el­itélte. HAMILTONI BÚCSÚ A hamiltoni Sz. Mihály ma­gyar gör. kát. egyházközség, november 7-én ünnepli tem­ploma védőszentjének, Szent Mihály arkangyalnak ünnepét. A már híressé vált hamilto­ni Sz. Mihály búcsú ünnepsé­geinek nagyszerűségét ebben az esztendőben még emelni fogja az a tény, hogy ugyan­akkor fogjuk ünnepelni a Pius pápa által elrendelt Mária Év­nek fő ünnepségét. Ez lesz a kanadai magyar gör. katoli­­kusság ez évi Mária ünnepe. Az ünnepség sorrendje: 8- kor utrenye, fél 11-kor ünnepi nagymise, utána diszebéd, 6- kor vecsernye, utána vacsora, majd az ifjúsági szórakozása kitűnő zenekar muzsikájára. egyenesen a newyorki közpon­ti raktárba küldeni. Az Amerikai Magyar Ka­tolikus Liga az európai ma­gyar menekültek segélyezését pártpolitikai és felekezeti kü­lönbségeken felülálló szellem­ben oldja meg. Éppen ezért szeretettel hívunk minden amerikai magyart, hogy párt­állásra és felekezeti hovatar­tozásra való tekintet nélkül, érezze át kötelességét, jöjjön segítségünkre és vegye ki a részét közös nemzetmentő műnkből. Father Kiss Gyula, elnök, ; Ms gr. Szabó János, alelnök. Baál prófétáinak lemészárlása Pünkösd után 22. vasárnap. EVANGÉLIUM. Szent Lukács 16, 1—31 Mondá az Ur e példabeszédet: Vala egy gazdag ember, bársonyba és bíborba öltözködő, és minden­nap fényesen lakmározó. És vala egy Lázár nevű kol­dus, ki annak ajtaja előtt feküdvék, rakva fekélyek­kel, s kívánva jóllakni csak a morzsalékokból, me­lyek^ gazdagnak asztaláról hullottak; még az ebek is éljövének, nyalván az ő fekélyeit. Lön pedig, hogy meghala a koldus, és az angyalok által Ábrahám ke­belébe vitetek. Meghala pedig a gazdag is, és elte­­metteték. Pokolban pedig felemelvén szemeit, mi­dőn a kínokban vala, látá Ábrahámot távolról, és Lázárt az ő kebelében; és kiáltván, mondá: Atyám Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy vízbe mártván ujjahegyét, enyhítse meg az én nyel­vemet; mert gyötörtetem e lángban. És mondá neki Ábrhám: Fiam, jusson eszedbe, hogy elvetted a jó­kat életedben, és Lázár hasonlóképen a rosszakat; most pedig itt vigasztaltatik, és te gyötörtetek És mindezek felett közöttünk és közöttetek nagy köz vagyon, hogy azok, kik innen át akarnak menni hoz­zátok, ne mehessenek, sem onnan ide át ne jöhessen nek. És mondá: kérlek tehát, atyám, küldd el őt atyáin házába; mert öt atyámfia van, tegyen azok­nak bizonyságot, hogy ne jussanak ők is e kínok he­lyére. És mondá neki Ábrahám: Van Mózesok, és vannak prófétáik, hallgassák azokat. Amaz pedig mondá: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha vala­ki a holtak közül hozzájok menend, bünbánatot tar­tanak. Mondá pedig neki: Ha Mózest és a prófétá­kat nem hallgatják, ha valaki a halottak közül fel­támad, annak sem hisznek. SZENTBESZÉD A dúsgazdag ember a földi életben süket volt a szegény Lázár kérésére, úgy a másvilágon a dús­gazdag ember kérése lett visszautasítva, sőt még fáj­dalmainak nagyítására szemrehányásokkal is lett il­letve. Ábrahám ugyanis a dúsgazdag embernek eszé­be juttatta a nyomorult Lázár iránt tanúsított vise­letét és emlékeztette őt előbbi életére, mondván: Fiam, jusson az eszedbe, hogy elvetted a jókat földi életedben. Te midőn lakmároztál, nem akartál meg­emlékezni Lázárról, sem az Istenről, sem a menny­országról, sem a pokolról; ámde most emlékezzél vissza a te lakmározásaidra, amelyek téged az örök szenvedés örvényébe sodortak . . . Emlékezzél meg arról, hogy te még földi életed folyama alatt kivetted a magad részét, tudniillik a földi javakat, melyeket te valódi javaknak tartottál, elhanyagolva a meny­­nyei javahat, mint amelyek tőled távol voltak s reád nézve teljesen idegenszerüek. Miután a pokolban szenvedő dúsgazdag ember mindezeket tudomásul vette, még egy kéréssel for­dult Áibrahámhoz, mondván: Kérlek tehát, atyám, Ábrahám: küldd el Lázárt a földön élő atyám házá­ba, mert öt atyámfia van és tegyen Lázár azoknak bi­zonyságot, hogy ne jussanak ők is a kínok helyére. S mondá a pokolban szenvedő dúsgazdagnak Ábra­hám: Van Mózesük s vannak prófétáik, hallgassák azokat. Ez előadott példabeszédből az az erkölcsi tanul­ság tárul elénk, hogy a gazdagok ne bizakodjanak el földi javaikban, mint amelyek mulandók és a ha­lál végét jét azoknak; azért ne csüggjenek azokon, hanem minden bizalmukat a jó Istenbe helyezzék és Isten iránti szeretettről földi javaikat részben a sze­gények gyámolitására fordítsák. Rettenetes az Isten Ítélete és borzasztó az örök kárhozat kínjainak gondolata. Föl nem érhetjük eszünkkel a kárhozat kínjainak nagyságát; kimond­hatatlan az és irtózatosabb minden elgondolható fáj­dalomnál, melyet e földön tapasztalhatunk. Az örök kin sohasem enged nagyságából és soha meg nem szűnik. INDOKÍNAI katolikusok DÉL FELÉ VÁNDOROLNAK Vietnam indokínai ország északi részéből, amely a fegy­verszüneti egyezmény alap­ján kommunista uralom alá került, többszázezer család a déli országrészbe vándorolt át. De a tömeges vándorlás nem volt teljes, sokan északon re­kedtek. Most e megrekedtek közül körülbelül 15,000 kato­likus egy tengerparti halász­­faluban gyülekezett, ott vár­tak francia hajókra, amelyek elvinnék őket a déli ország­részbe. Kis csónakokban, tuta­jokban várakoztak, és amikor megpillantották a farneia ha­jókat, oda eveztek. A fran­ciák sorra felvették őket és az áttelepítési akciónál nagy se­gítség volt két amerikai part­raszállási hajó, amelyet az amerikai hadvezetőség e célra bocsátott a franciák rendelke­zésére. A két hajó egyenkint 1300 menekültet helyezett biz­tonságba. A menekülő katolikusok több csónakján a fehér-sárga pápai zászló lengett. FARMER ASSZONYOK SZIVES FIGYELMÉBE A földmivelésügyi miniszté­rium vizsgálódott annak a kérdésnek tisztázása céljából, hogy a falusi, illetőleg városi élet mennyiben befolyásolja a nők testalkatát. A vizsgá­lat eredménye az, hogy a vá­rosi nők karcsúbbak, mint a farmer asszonyok. Ennek oka az, hogy a városban élő nők kevesebbet esznek és különö­sen mészben és B-vitaminban szegény a kosztjuk. A városi nők átlag napi 1780 kalória tápanyagot fogyasztanak, a farmon élő nők sokkal többet. ezerkilencszáz évvel ezelőtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom