A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)
1954-06-25 / 26. szám
PAGE i OLD At A JŐ FASZTöB A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by •— Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: rgy évre .............................v . . $5.00 One Year .....................................$5.00 /él évre .....................................$3.QQ Half Year ..............................$3.00 Intered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A KÉTELKEDŐK Sir John Hunt ezredes, aki tavaly vezetője voit a Mount Everestet megmászó angol expedíciónak, mult héten Moszkvában járt és előadást tartott kalandjáról. Visszatérve a szovjetből, azt mondta, az az érzése, hogy “meggyőzte a szovjet szakértőket”. Meggyőzte miről? Hát arról, hogy csakugyan járt a Himalája csúcsán. Tudniillik az oroszok ezt egyszerűen nem hitték. Az ezredes fényképekkel bizonyított. Az oroszok három napig faggatták, hümmögtek, csóválták a fejüket és most az angol ezredes reméli, hogy meggyőzte őket. De ez nem biztos. Miért olyan kételkedők az oroszok? Miért hihetetlen, hogy egy angol expedíció megjárta a világ legmagasabb pontját? Azért mert nem ők hajtották végre ezt a tettet. Azért mert a harmincas években egy orosz expedíció megkísérelte a hegycsúcs megmászását és kudarcot vallott. Ismerjük az oroszok rögeszméjét, hogy minden emberi haladásnak ők az “élharcosai”. Mindent ők fedeztek fel és találtak fel. Minden más “kapitalista felfedezés” csak az ő felfedezéseik utánzata. Ez a rögeszme annyira hatalmában tartja őket, hogy képtelenek bármilyen más nemzet teljesítményét elismerni. De az angol zászló a Mount Everest csúcsán attól époly vidáman leng, akár elhiszik Moszkvában hogy ott van, akár kételkednek benne . . . NEVETSÉGES TÚLZÁS A new yorki állatvédő egyesületnek azt a felhívását, hogy a vadászatot tiltsák be, mert az állatok megölése “kegyetlenség” — nevetséges túlzásnak tartjuk. Szeretnők megkérdezni a derék állatvédő egyesületi tagokat, hogy esznek-e húst. Ha igen — nincs joguk a vadászat (betiltását követelni. Mert ha a vadállatok megölése bűn, nem látjuk be, miért lenne Kisebb bűn a tenyésztett háziállatok megölése táplálkozás céljaira. Nem hisszük, hogy egy nyúl vagy fácán megölése nagyobb bűn egy ökör vagy birka levágásánál. Nem is szólva arról, hogy ha a vadállatok korlátlanul szaporodhatnának, hamarosan valóságos csapássá válhatnának. Ausztráliában néhány év előtt a nyulak tulszaporodása majdnem mezőgazdasági katasztrófát okozott, mert sáska módjára letarolták a vetést, és a lelőket. Szeretnők, ha a derék egyesületi tagok aggodalmukat az emberi élet védelmében hangoztatnák. ÉVFORDULÓ Junius 17-én volt az első évfordulója annak, hogy az elkeseredett keletnémetországi munkásság felkelt az orosz elnyomók ellen. A százezernyi bátor német munkás fegyverek hijján, kővel, bottal, sörösüvegekkel addig harcolt a vörös Urak ellen, amig az orosz fegyverek le nem tiporták őket. Sokat lelőttek közülük és vagy 12,000-et a felkelés vezetőit az oroszok elfogták és elhurcolták a szovjet paradicsomba. A júniusi felkelés nem hozta meg az áhított szabadságot. Az áldozat azonban nem volt hiába. Ez a nap emlékezetes marad a világtörténelem szabadságharcai között két okból. Először azért, mert Németország volt Marx szülőföldje és a német munkások voltak Marx első követői. Hogy a német munkások tavaly fellázadtak a kommunista kormány ellen, megdöntötték a kommunisták egyik legelterjedtebb legendáját; azt, hogy minden német munkás meggyőződéses kommunista. Ellenkezőleg, a sok százezer felkelő élő cáfolata volt a kommunizmusnak. Másodszor azért, mert megmutatta, hogy a világ minden részében vannak még olyan bátor emberek, akik ha mással nem, bottal és kővel is hajlandók harcolni a tankok ellen, még az életük árán is. Amig ilyen emberek vannak, a szabadság élni fog. ül KORMÁNYT KAPOTT FRANCIA0RSZÄG A francia kormányválság aránylag gyorsan ért véget és általános meglepetésre Pierre Mendes France a 47 éves radikális szocialista győzött. A nemzetgyűlés 419-47 arányban bizalmat szavazott az uj miniszterelnöknek. Több mint száz kommunista is rászavazott, mert azt ígérte, hogy 4 hétén belül véget vet az indokinai háborúnak — vagy lemond. HATMILLIÓ DOLLAR VIGASZAI? Barbara Rockefeller, az olajmilliárdos Winthrop Rockefeller felesége végre megegyezett férjével: hatmillió dollár végkielégítés ellenében hajlandó beleegyezni a válásba. A végállomás: Reno. AZ ELEFÁNT VADÁSZ Irta: SZÉCHENYI ZSIGMON» “Elefántvadász”. De szépen hangzik ez, ott a civilizáció süppedő karszékében, a pattogó kandallótüz, meg a meleg csésze tea mellett, de főleg az öt-hatezer kilométernek fedezékében. Szinte hallom a hazai sóhajokat: — Hej, de bolond jó dolga van annak a . . . — már mint nekem — már megint itthagyott bennünket, bezzeg nem törődik az most senki emberfia bajával, bezzeg nem fájditja fejét a mindenkinek kijáró agysápokkal. Bevette magát az őserdőbe, fütyül most mindannyiunkra, egy gondja van csak, hány kilós foga lehet annak az elefántnak, melyet éppen hajszol. Könnyű neki. Éli világát. Hát hiszen szó sincs róla, élem. Élem a világom, az elefántvadász világát, amely azonban, noha számomra tagadhatatlanul kívánatos és kevés halandónak megadott világ, azért talán mégsem egészen az a nagyon irigylendő, nem is egészen az a netovábbvilág, amilyennek otthon a szakértők kara el szereti képzelni. . Sőt, nemcsak hogy talán, de egészen határozottan nem az. Mondhatnám, hogy a felismerhetetlenségig más. Az elefántvadász napjainak nagyrésze, úgyszólván mindennapi kenyere: hiábavaló fáradtság, nélkülözés, boszszankodás, céljának újból és újból való meghiúsulása, kitartásának, idegeinek és legfőképpen türelmének naponta megismétlődő erőpróbája. Munkanapok ezek, robotnapok, melyek közé csak vajmi ritkán cseppen egy-egy vasárnap. A tegnapi is ilyen volt, a holnapi sem lesz különb, három hete már, hogy az elefánt-fronton a helyzet változatlan. Közismert mondás errefelé, hogy egy elefántbika elejtésére csak háromszáz kilométernyi gyaloglás után tarthat igényt a vadász. Hát, ami az igényemet illeti, az már régen megvolna. > íme egy rövid helyszinrajz. Határtalan tüskeerdőben, kődobásnyi tisztás. A tisztáson térdigérő, barnavörösvizü, ápórodottszagu posvány, ivóvizünk, mosdóvizünk, — ahogy tetszik. Posvány szélén terebélyes fügefa, alatta a sátram. Odébb, a másik fügefa alatt, embereim lakosztálya: sátrukat a fa árnyéka feszíti föléjük, fekhelyet az anyaföld bocsát rendelkezésükre. Vagy húszán vannak. Két “kirongózi”: a környéken járatos vezető. Üres óráikban orvvadászok. az éjjel. Nyomon követem tehát, meg is találom az ágy alatti sárlében, de nem ég. Előkotrom a gyufát, de olyan nyirkos a skatulyája, vagy tiz szál gyufának törhetem le a fejét, tüzet nem fog egyik sem. Hát még milyen nyirkos az ing, a nadrág, a harisnya, még a tegnapi eső sem ért rá A KIRÁLY ÉS A NÉP A spanyolok, nem annyira tudományos, mint inkább tudákos királyáról, VII. Alfonzról szól ez a történet. Alfonz ügyes csillagász volt. A nép ínségéről és annak miképeni megszüntetéséről tanácskozott az államtanácsban, mikor udvarmestere és egyúttal csillagvizsgálója tudtul adta neki, hogy a hold teljes fényében mutatkozik és hogy legújabb látcsövét elhelyezték a csillagvizsgáló erkélyen. Alfonz sietve odahagyta a tanácsk'fe'áat <éa folyton a gyönyörűségesen ragyogó teli holdra függesztve tekintetét, felkiáltott: — Barátaim! Ma uj műszeremmel az embereket fogom látni a holdban! — Felség — szól a nép közül egy elkeseredet hazafi —, ne nézz te az ég felé, ha embereket akarsz látni. Nézz le, a lábad alatt szintén emberek vannak, akik kenyérért kiáltanak hozzád. megszáradni rajtuk. Élvezet beléjük bújni. Hüsitő. De ezek igazán jelentéktelen dolgok. Ezek csupán az ébredést édesítő, kis^ hajnali emlékeztetések, nehogy az ember véletlenül megfeledkezzék magáról és teszem, jókedvűen fütyürészve induljon útnak. KŐSZÍVŰ EMBEREK •Scheffel, a hires német költő itáliai tartózkodása idején egyszer bérmentesítetten levelet kapott Németországból s a levélben csak a következő sorok álltak: “Kedves barátom! Én jól vagyok, remélem te is. Hü barátod Ébert.” •Scheffel rendkívüli módon bosszankodott, hogy ezért a levélért kellett a büntetőportót kifizetnie és elhatározta, hogy bosszút áll. Becsomagolt egy óriási szikladarabot és elküldte bérmentesitetlenül barátjának Németországba. Mikor a barát megkapta a csomagot, vidáman fogott kibontásához, mert Isten tudja, milyen értéket sejtett benne. Milyen nagv volt azonban meglepetése, mikor a sziklakövön kívül a csomagban csak egy kis, Seheffeltől eredő levélkét talált: “Kedves barátom, jólléted hírére mellékelt sziklakő hullott le szivemről. Üdvözöl Scheffel.” * S A Jó Pásztor Verses Krónikája ÉLETSZEMLÉLET MINDENNAPRA 11 éves chicagói fiú azzal .szórakozol!, hogy egy házat gyújtott fel. A tűznek hét halottja volt. Ismertetőjelük: ij, nyilas tegez, lándzsa, bőrkötény. Egy “vadász”: a fegyverekért, töltényekért és fényképező-készülékekért felelős tényező. Ismertet jele: toldozott vászonnadrág, egy tenniszcipő (kettő volt, mikor elindultunk, egyik lemállott róla azóta), pamutból való ródlisapka, tetején bojttal. Egy szakács. Ismertető jele: félszemü, pantallós, nadrág- 3ziján kulccsomó minthogy ő egyúttal a ládákba zárt élelmiszerek kincstárnoka is. Egy “inas”. Ismertetőjele: sárga félcipő, melyből mindkét nagy lábujja kimered, pepita nadrág, a szivárvány minden színét játszó pullover, girárdi kalap perem nélkül, keskenyre kiborotvált mozibajusz. A többiek “hordárok”. Vándorlásom alatt ők viszik a holmimat, igénytelen vadak, még ismertetőjelük sincs. Különben egyforma fekete az egész banda, minél kevesebb ruha van rajtuk, annál tisztességesebbek és viszont. A pullóveres tehát a legnagyobb csirkefogó. Most is: öt óra elmúlt és még hire sincs a komornyik urnák. Pedig ötkor kéne, hogy felébresszen. Szerencsére (vagy inkább: sajnos), ébren vagyok és már jó ideje, különösen ma, hogy zuhog az eső és a sátram már félig beázott. Keresem a villanylámpát, párna alatt a helye, de kiesett1 Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ MIÉRT forog a Föld? Mily célra ,mily végre? S miért sóhajt a lélek mindig csak az Égre? Forog a Föld . .. ámde örök titok óvja: Mily cél felé rohan vén földünk golyója? Mióta forog már? Hány millió éve? S mióta hull rá az aranyos napkéve? Mily hatalom az, mely Földünk létrehozta? Útjait kimérte, forgását okozta? Mily hatalom az, mely űzi irányítja? s csillagmilliókkal útját világítja? Forog a Föld .. .s este behunyjuk a szemünk: s nem lakunk már Földön, mire “megérkezünk...” PATó PÁL Magyarom: ne állj te mérlegre, mert jaj, árnyék hullhat kisded életedre. Tudjuk nagy legény vagy mindig a Bar mellett, hol az italosok hada énekelget. Mikor megszomjazol egy kis itókára, sohasem kérdezed vajon mi az ára? Persze: kultúrára sohasem szomjazol: elmédig ez a szó vajmi ritkán hatol. De ha olykor mégis kultúrát is vágynál: nem vagy oly gavallér, mint mindig a Bírnál... “Minek ez? Minek az? Ez a régi nóta s nem lettél műveltebb 20-30 év óta í ÉNEKEL az Anya: “Vér csillog a tavon: de te azért aludj, drága kis magzatom. Aludj ártatlanom: kis embergerezdem: érted elviselem, nagy súlyos keresztem. Véremmel táplállak, emberré nevellek: küzdelmeken által, mégj óbban szeretlek. És amire végül emberré fogsz nőni: Isten fog csak rólad uj terveket szőni. Háborús hatalmak bár még vérrel írnak: messze száll emléke a sok tömeg sírnak. Tente kis magzatom ... Éjfélt üt az óra: ébredj fel majd egyszer százszor szebb valóra! MAGYARORSZÁGI KÉPESLAP 1865-ben irta Charles Boner, angol író A kolozsvári szállodában selyembutor volt a szobámban, de az ajtót és a szekrényeket nem lehetett bezárni és nem volt egy kancsójuk, amelyben melegvizet hozhattak volna. Idegen errefelé ritkán fordul meg és az erdélyiek, ha utaznak, baráti vagy rokoni házakban szállnak meg. A nemesség mind rokonságban van egymással, mindenütt akad egy-egy nagybácsi vagy Unokatestvér. Én is sokszor élveztem egy-egy református lel, kész, bányaigazgató vagy vállalkozó szives vendégszeretetét. Pedig, minthogy Erdély rövidesen épen olyan kedvelt pontja lesz a világnak, mint Svájc vagy Olaszország, vagy a Rajna vidéke, jó lenne, ha tisztán tartanák a szállodákat. * * * A kovásznál nyaralóknak mindent kell magukkal vinniük: ágyat, főzőedényt, élelmiszert, mert itt semmit se lehet kapni. Azok, akik kellőképen fel vannak szerelve, meghívják azokat, akik nem gondoskodtak magukról. Pedig a kovásznál fürdő valóságos csoda és egyáltalán Erdély egész keleti része tele van csodaerejü forrásokkal. A torjai Büdös-barlang gőze — mondják — kitűnő hatású a szembetegségekre és a köszvényre. A barlang végében van egy kis medence, amely felfogja a szikláról lecsepegő párát. Akik a fürdőt használni akarják, bemennek a barlangba, visszafojtják a lélegzetüket, ameddig bírják ,azután kiszaladnak, lélegzetet vesznek, ismét visszamennek. Mert a barlangban lélegzetet venni: halál. Minthogy a barlang az erdő közepén van s emberi lakóhely nincs a közelében, azoknak, akik használják a fürdőt, maguknak kell valami kunyhót épiteniök, ahol ellakhassanak. * * * Csodálatos, hogy a müveit Erdélyben, különösen a szász lakosság körében mennyire hiányzik a művészet iránti érzék. Szamosujváron például az örmény templomban ráfogták az egyik képre, hogy Tizián festette. Époly kevéssé festette Tizián ,mint én. A hátszegi csodaszép Hunyadi-kastélyt a császár látogatásának tiszteletére bevakolták és fehérre meszelték. Képzeljük el a windsori vagy az edinboroughi kastélyokat fehérre meszelt falakkal! Az Olt völgyében egy tizennegyedik századbeli régi apátság romjait széthordták és malmot építettek belőle. Pedig Erdély rövidesen nem lesz többé az ismeretlen ország és a világ minden részéből csodájára fognak járni árchitekturájának, természeti kincseinek, népviseletinek, szokásainak, várromjainak. De vájjon Heidelberg vonzana-e annyi idegent a világ minden tájáról, ha régi vára nem állna a hegyoldalban ,a Neckar partján? A fényképezés művészete Erdélyben igen előrehaladott. Kolozsvárt, Nagyszebenben, Besztercén oly fényképeket kaptam, amelyek Nyugat-Európában osztatlan bámulatot keltettek. i * * * Csikmártonban meglátogattam egy elemi iskolát. Megkérdeztem a nebulókat, mit gondolnak, honnan jövök. Találgatták a térképen, de nem találták el. Rámutattam Angliára. Határtalanul csodálkoztak, hogv olyan messziről jöttem. De azután szépen meg tudták jelölni az utat, amelyen jöttem. Azt hiszem, nem fogják egyhamar elfelejteni, hogy egy igazi angol járt az országukban. Egyébként bámulatos, hogy mennyit tudnak a gyerekek. Európa minden valamirevaló városát megmutatják a térképen és elmondják a nevezetességét. * * * Szamosujváron olyan intézményt láttam, amelyet nagyon ajánlatos volna Angliába meghonosítani: az óvodát, ahol iskolába még nem járó kisgyerekek szü'eik távollétében gondos felügyelet alatt vannak. A szobák falain díszes képek. ABC-táblák, amelyekről a gyerekek játszva tanulnak. Igazi áldás a munkába járó szülők számára. A kolozsvári színház és az opera elsőrangú. A közönség elegáns. * * * Meghívtak egy estélyre. Minthogy kevés ismerősöm volt, nem szívesen mentem el. De milyen alaptalan /olt idegenkedésem! Egy pillanatig sem éreztem magam idegennek. Tapintatosan intézték, hogy sohase maradjak egyedül. A vendég szeretetnek a legkifiíomultabb formája volt ez. Le kellene Írnom ezt a bált. De hol fogjam meg? (Folytatjuk) megvédte a bajnoki címet Rocky Marciano, a nehézsúlyú boxolás világbainoka megvédte címét a “bitorló” Ezzard Charles el'en. 15 fordulóban győzött a néger boxolóval szemben. A küzdelem véres volt, mert mindkét fél sérüléseket szenvedett. A Yankee Stadium bevétele meghaladta a félmillió dollárt. Ennek tekintélyes része a győztes zsebébe vándorol. 40 százalékot kapott Marciano, 20- százalékot ellenfele.
