A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)

1954-06-18 / 25. szám

A JO pAsztoh

FACHS T» OLDAL

A FEJEDELEM

TIT If A TÖRTÉNELMI 111 IV/I m

RGUÉNYm

IRTA: BOROSS VILMOS

Békés halkan kérdezett valamit Balassától, azután magához intette a kürtöst és rohamot fuvatott.

A kürt ércszavára megszólaltak a seregek összes kürtjei, a lovak ágaskodni, toporzékolni kezdtek.

A lovasok mögött gyalogosok állottak.

Ezek lekapták vállaikról a puskát, töltöttek és várták a további parancsot.

A lovasság rohammal ment neki a fejedelem táborának.

A gyalogosok utána.

A meglepett fejedelem szintén riadót fuvatott és sortüzzel fogadta a Békés-pártiakat. A tüzelés azonban nem riasztotta vissza Békés lovasait.

Balassa Mihály kivont karddal és harsány hangon vezényelt a csapatok élén.

— Hurrá! Előre! Előre! — kiáltotta torkaszakadtából s rohant előre, a fejedelem és főúri kísérete felé.

A fejedelem által adott sortüz után tiz-tizenöt ember bukott le a lóról. De azért nem állott meg a csapat, hanem nyomult előre s vagdalt, szabdalt maga körül.

János Zsigmond már be volt kerítve.

— Meghalsz, de nem hódolsz a töröknek! — kiáltotta a fejedelem felé Balassa Mihály s kardját csapásra emelte.

Ámde, mintha a földből nőttek volna ki, hirtelen minden oldalról lovas tatárok törtek elő. Tizen, húszán jöttek egy-egy Békés-párti lovas ellen.

Irtózatos mészárlás következett. Békés emberei hullottak, mint ősszel a legyek. A tatárok pedig percről-percre szaporodtak.

János Zsigmond és főúri kíséretét annyi tatár vette körül, hogy ágyúval sem lehetett valna'rajtuk rést ütni.

Békés, Balassa, Blandrata és az amazonok teljes erővel harcoltak.

De hasztalan!

Egy órai heves és véres küzdelem után be kellett látniok, hogy csak futással menekülhetnek. A csata elveszett, János Zsigmond a török segélyével legyőzte őket.

Békés takaródét fuvatott, mire a legtöbben megfordultak és a közeli erdőségbe menekültek.

A török az erdő széléig üldözte őket.

Szokol nem tartotta érdemesnek tovább szaladni utánuk.

A csatatér véres halottakkal és sebesültekkel volt tele. Egyforma mennyiségben feküdt Békés-párti és tatár. A sebesülteket szijjakra fűzték és úgy hajtották át a török táborba.

Békés a homlokán sérült meg, mig özvegy Csáki Péternének a lábát sebesitette meg egy vagdalkozó tatár.

János Zsigmond megkönnyebbülten lélekzett fel.

— Ezt ugyan elkerülhette volna Békés, — gondolta magában a fejedelem. — Megverték, katonáit megtizedelték és a haza még sem nyert semmit. A hódolás után egészen megsemmisítem őket. A Békés pártnak mégcsak hírmondója se maradjon, a török szultán tatárjai fojtsák saját vérükbe a Békés-pártiakat.

Békés és társai a zimonyi erdőben találkoztak megint. Együtt voltak mind a hatan.

— A veszteség nagy, — mondotta Békés, — de azért nem nyugszunk addig, míg Szulejmánt és János Zsigmondot le nem fegyverezzük. Halni vagy győzni, legyen a jelszó: gyáva az, aki most meghátrál!

— Halni vagy győzni! — felelte lelkesülten az öt másik vezér s habár véresek és fáradtak voltak, képesek lettek volna újabb támadást kezdeni.

— Majd csel utján vesszük körül a fejedelmet, — folytatta Békés. — Most nem harcolhatunk, most csak menekülésre, elrejtőzésre gondoljunk.

A zimonyi erdő igy telt meg bujdosó erdélyiekkel.

Bujdostak, hogy friss erőt gyűjtsenek az ujabti támadáshoz.

Balassa Mihály egy szénégetőhöz került.

Itt, e fekete világban feküdt le a fűbe, lovát és fegyvereit a szénégető parasztra bízta, ki semmiféle párthoz nem tartozott, amennyiben rác volt és nem foglalkozott az erdőn kívül eső világgal.

A fejedelem a csatatéren ütött tábort.

Ott várta be a következő nap reggelét. Vagyis junius 29-ének reggeli 7 óráját, mikor ugyanis Szüle jman magához rendelte.

Balassa Mihály csakhamar elaludt.

A szénégető szavaiból kivette, hogy ott biztonságban van, hát átadta magát a nyugalomnak.

A nagy és véres csata után még rossz álmok sem gyötörték.

Álmában fejedelem volL Ott ült a gyulafehérvári fejedelmi palota erkélyén — Mariskával, aki szorosan hozzásimult és a vállára borult.

Szerelmes szavakat sugdostak egymásnak. Mariska szerette őt, felesége volt, szerető, kedves felesége !

Épen Mariska nyakát akarta álmaiban átölelni, midőn valaki gyöngéden megrázta a vállát.

__ Ki az? Mit akar? — fiadt fel álmaiból Balassa Mihály.

Az erdő fáin keresztül verődő hold sugarai egy ezüst-páncélos vitézt világítottak meg. A vitéz sisakján három fehér strucctoll volt.

— Mariska! — rebegte Mihály boldogan s felült a fűben.

Mihály, hallgass meg, komoly dolgot akarok veled közölni, — szólalt meg a sápadt arcú amazon.

Balassa felállott és átölelte a leány páncélos derekát.

— Szóljon, nagyságos kisasszony, oh, szólj Mariskám, legszebb álomképem.

— A török bennünket kegyetlenül összevert. Két-három nap kell, mig újra harcképesek leszünk.

— Tudom édesem. De három nap múlva még nem késő János Zsigmondot hazafelé útjában megtámadni.

— A hódolásban akarnám meggátolni.

— Hogyan? Seregek élén már nem lehet.

— Mihály, szeretsz még? — kérdezte Mariska mélyen az ifjú szemeibe tekintve.

— Változatlan hűséggel, Mariska.

— A bosszúálló honleány beszél belőlem. Én megölöm János Zsigmondot.

* — Mariskám, gyönge vagy te ahhoz. Ha nincs

más mód, bizd ream, még az éjszaka elteszem őt az útból.

— Te reád más feladat vár.

— És pedig?

— Öltözz török szolgának és lopódzál Szulejmán sátora közelébe. Te öld meg Szulejmánt, én megölöm János Zsigmondot.

— Nagy és kétes megbízatás. De te mondod és én nem tudok arra “nem”-et mondani.

— Ha szerencsésen végeztünk, tied leszek. Értetted Mihály, a feleséged leszek.

— Mindent elkövetek, hogy megöljem Szulejmánt.

— Én szerelmet színlelve férkőzöm János Zsigmondhoz. Az én müvem sikerülni fog, vigyázz Mihály, légy óvatos, hogy a te munkád is sikerüljön.

— Amit tehát tízezer katonával kivinni nem tudtunk, mi ketten hajtsuk végre. Legyen úgy! Szerelmedért a sátánnal is bírókra mennék. János Zsigmond nem is érdemel egyebet, minthogy leszúrjuk, mint hitvány hazaárulót. A török szultán halála pedig riadalmat okoz, a tatár seregek fejnélkül szélednek el s Békés Gáspár mint Erdélyország fejedelme vonulhat Gyulafehérvárra.

— Áll az alku, Mihály?

— Esküszöm, hogy megölöm Szulejmán császárt.

— Induljunk.

— Megyek, Mariska. Ha nem látnánk egymást viszont, Isten veled, az égben találkozunk.

Mariska átölelte Mihály nyakát.

— Isten veled, Mihály. íme ez a csók legyen záloga szerelmemnek, e csók legyen a véres utón, e csók emlékeztessen, hogy Erdély ellenségét kell legyőznöd.

Mariska megcsókolta Balassa Mihályt.

Balassa Mihály percekig szótlanul és elfogódva tartotta keblén a leányt.

Valamivel később egymás mellett lépdelve iparkodtak Zimony felé.

A csatatéren sürü katonaság vette körül a fejedelem sátorát.

—; Nem félek tőlük, — jegyezte meg Mariska. — Majd beüzenek János Zsigmondhoz, csak előbb te szerezzél magadnak török ruhadarabokat itt a csatatéren.

— Könnyen találhatok olyanokat, van itt elesett török elég. De nin, ott, ama fa mögött, mintha János Zsigmond és Mária bajor hercegnő alakját látnám.

Mihály az előttük elhúzódó s a város belsejébe vezető fasor egyik jegenyefája felé mutatott.

— Az ám, — felelte Mariska, szakasztott olyan alak, mint Mária hercegnő. Vájjon mit beszélhetnek?

— Hogyan?

— A fasor mellett árok húzódik végig. Hason csúszva oda kúszom hozzájuk és kihallgatom őket.

— Én is megyek.

— Csak óvatosan, nehogy megzörrenjen a fü.

Balassa és Mariska lementek az árokba és annak száraz, füvei benőtt belsejében kúszva mentek egészen odáig, ahol a Máriának és Zsigmondnak mondott két alak állott.

Valóban János Zsigmond és Mária bajor hercegnő volt.

— Velem nem lehet dacolni, — mondotta János Zsigmond. — Tudtam, hogy megtalálom felségedet és most foglyom, velem jön, nem eresztem el többé.

— Elvihet magával, de szeretni nem fogom so-Stuart Symington szenátor azt követelte, hogy Joseph McCarthy szenátor eskü alatt valljon pénzügyeiről, mit, kitől ér. mennyit kapott kampánycélokra és hogy mire íorditotta a sok pénzt? ,

ha, — viszonzá a hercegnő. — Fenséged megőrült, szándékosan eltaszitja magától a legjobb embereit. Valóban nagyon sajnálom, hogy lejöttem Erdélybe, szomorú tapasztalatokat szereztem s mindent, de mindent elhittem volna, csak azt nem, hogy fenségedben csalódjam.

— Miben csalódott?

— Először is a jellemében. Oh, nem ilyennek gondoltam én egy erdélyi fejedelmet. Megijed a töröktől, mert az nagyobb erővel jön, mint az erdélyi sereg. Hol van itt a vitézség, az önérzet, a hazafiság?

. . . Sehol! . . . Hanem ez egészen az országra tartozik. Csalódtam fenségedben másodszor azért, mert nem volt hozzám őszinte. Fenséged Békés Mariskát szerette, házasságot Ígért neki és csüful otthagyta.

— Apja ellenségem, nem vehetem nőül a pártütő leányát.

— A legjobb barátságban éltek együtt, most sem mond fenséged igazat.

— Már nem szeretem azt a leányt.

— Pedig én azt akarom, hogy szeresse őt.

— Soha. Vagy fenséged, vagy senki.

— Nézze, fenséges ur, a Békés-pártot rögtön meghódíthatná, ha Békés Mariska kezét megkérné.

— Nem lehet.

— Mi gátolja ebben?

— A török szultán itt van s nekem támadni kellene.

— János Zsigmond, én teszek fenségednek egy ajánlatot, melyet ha elfogad, az ország békéje helyre áll, a törökkel sem lesz baj, vagyis a törököt is legyőzi.

— Mi volna az?

— Figyeljen ream.

— Csupa figyelem vagyok.

^ — Engedjen szabadon, átmegyek a török táborba és a szultán el vezettetem magam. Sírok, rimánkodom előtte, ő valószínűleg lehajol hozzám és ekkor . . . Nos ekkor tőrt döfök a mellébe.

— Megölné Szulejmánt? — kérdezte János Zsigmond meglepetten.

— Egy feltétel alatt megszabadítanám fenségedet a megaláztatástól.

— Ez a feltétel Békés Mariska volna?

— Az.

— De ha én fenségedet szeretem.

— Ne szeressen többé. A milyen nagyon vonzódtam hozzá, most már olyan idegen vagyok. Én majd visszamegyek Bécsibe, vagy ha a törökök elcsipnek^— meghalok. Ezt sem bánom, úgyis meguntam az életemet. Csakhogy én ügyesen fogom csinálni és a szultán halálát csak akkor veszik észre, mikor én már jó távol leszek a török tábortól.

— A hódolást szívesen megváltanám pénzzel, — rebegte a fejedelem elgondolkodva, — házassággal nagy áldozat, igen nagy áldozat volna.

— Pedig úgy tudom, egykor nagyon szerette Mariskát.

— Kimondhatatlanul * szerettem. Az a szerelem azonban szivemnek első lobbanása volt. Eltűnt, melege elpárolgott s most már csak halvány emlékezete él szivemben. Oh, Mária, ne szakadjon el tőlem. Ne legyen gyilkossá sem. A török szövetség megerősíti országomat. Miksa császárt kibékítjük, bátyja haragját lecsillapítjuk s boldogan, megelégedetten élünk egymás mellett. Maradjon sátoromban, várja meg a holnapi komédiát, aztán felejtsük el, hiszen a török szultán hazamegy s nem zaklat többé.

— Mióta tudom, hogy Békés Mariska felséged menyasszonya volt, a legjobb akarat mellett sem tudnám fenségedet szeretni. Mariska olyan szelíd, olyan jó, olyan ártatlan, hogy párját alig lehet találni. Ilyen kedves teremtésnek tudva, nem tudok fájdalmakat okozni. Nos határozzon fenség, hadd megyek a török táborba addig, mig meg nem virrad.

János Zsigmond mellére csüggesztette fejét.

— Hát mindenáron gyilkolni akar? — kérdezte nagyot sóhajtva.

— Hogy megmentsem önt a szégyentől.

— Gondolt arra, hogy életébe kerülhet a vállalkozás?

— Elszántan teszem azt a lépést.

— Nem bánom, legyen fenséged akarata szerint, — mondotta János Zsigmond tompán.

— Holnap itt ezen a vérrel áztatott csatatéren tartja ünnepélyes eljegyzését Békés Mariskával.

— Feltéve, hogy ő is akarja.

— Üzenni fogok neki s barátnőjének utolsó kívánságát aligha fogja visszautasítani.

— Akkor Békés Mariska a feleségem lesz.

— A török szultán pedig nem látja többé a felkelő napot.

Mária hercegnő kezet nyújtott a fejedelemnek.

János Zsigmond ajkaihoz emelte Mária hercegnő jobbját.

— Isten veled, én édes szerelmem, — rebegte a fejedelem érzeménnyel. — Ha majd őt ölelem, reád gondolok, ha majd őt csókolom, azt hiszem a te édes ajkad mézét élvezem. Isten veled! A magyarok Istene segítsen meg elhatározásod keresztülvitelében. Az ég angyalai őrködjenek feletted.

— János Zsigmond, légy boldog Mariskáddal, kit az ég a te számodra teremtett, — felelte halkan Mária. — Kezem véres lesz, de a kiontott pogány vér egy nemzetet és egy angyali szivet teszen boldoggá. Kezem erős lesz és a tőr biztosan találni fog. Isten veled, gondolj reám, ha boldog leszel.

János Zsigmond még egyszer ajkához akarta vonni Mária kezét, de az hirtelen eltűnt mellőle.

János Zsigmond mellére horgasztott fővel lépdelt vissza a katonák seregétől őrizett sátorába.

Mária hercegnő a fasorban haladt.

— Hallottad? — kérdezte Balassa a várkisaszszonytól.

— Fájdalom, minden szót hallottam.

— Mit tegyünk?

— Mária biztosan megöli a szultánt. A hercegnő határozott jellem s nem beszél a levegőbe.

— Eszerint?

— Várunk reggelig.

VEGYES

FURCSASÁGOK

Mindig voltak és mindig leszen olyan emberek, akik valami furcsasággal akarják magukra vonni a közfigyelmet. Ezek közé tartoznak azok, akik különös rekordokat állítanak fel, olyan rekordokat, amelyek nek semmi értelmük nincs.

Keménytojásevési versenyt rendeztek az ausztráliai Melbourneban, amelyet egy James Walk nevű gentleman nyert meg. Ez az ur hatvan darab keménytojást evett meg egy ültében és miután a kemény tojás igen veszedelmes étel nagyobb mennyiségben, a verseny után azonnal orvosi felügyelet alá helyezte magát, de csodák csodája, a hatvan tojás nem ártott neki...

Egy svájci fiatalember ugyancsak furcsa rekordot akart felállítani. Elhatározta, hogy egylábon körülugrálja a világot. Ez az ugrálás nem lehet valami kellemes, mert a különös világjáró egy hét múlva feladta a versenyt és két lábon hazament.

Arthur West amerikai házaló szintén furcsa rekordöt állított fel, de nem feltűnési viszketségéből, hanem kényszerből. Huszonöt évvel ezelőtt még különböző apróságokkal házalt, de nagyon keveset keresett. Egy napon azután pályát változtatott és szerelmesleveleket kezdett irogatni — megrendelésre. Megrendelője éppen elég akadt a farmokon. A fiatalság szívesen fordult hozzá és gyakran megtörtént, hogy egy lány megbízásából levelet irt egy fiúnak és a választ is ő irta, mert a férfi is az ő segitségét vette igénybe.

Miután West diszkrét ember, a címzettek sosem tudták meg, hogy a levelet ő irta. Furcsa is lett volna, ha a szerelmes fiú megtudja, hogy a hozzáintézett levelet nem egy aranyhaju lány, hanem az öreg házaló fogalmazta meg.

Arthur West az elmúlt negyedszázad alatt harrhinezér levelet irt és a harrriincezreidk levél megírása uátn nyugalomba vonult.

Mary Ann Boswell, az angol cigányok királynője, 101 éves korában meghalt. Családja kés-, ollóköszörüléssel és üstfoltozással kereste meg a kenyerét és a népes cigányfamilia folyton vándorolt. Az öreg cigányasszonv jómódú hölgy volt, elegánsan, divatosan öltözködött. A modern lányokat nem szerette, de a cigarettát sem állhatta és élete végéig kitartott a pipa és a tubák mellett. Mindennap, még halála előtt is megivott egy pohár sört.

ATOMLÁTOGATÓ

LOUDON — Az angol kormány közli, hogy . Duncan Sandys, a kabinet tagja és Churchill veje Amerikába jön, ahol “atomkérdésekről fog tárgyalni.” Sandys ugyanis az angol atomkisérletek felügyelője.

9 KISZABADULT

HONG KONG. — A kínai vörösök hosszas huzavona után szabadon engedtek kilenc angol állampolgárt. Állítólag a genfi egyezmény alapján történt ez. Az angolok hosszú hónapokat töltöttek vörös börtönökben és mindenükből kifosztották őket a kommunisták. Még 200 angol van börtönben Kínában.

• Pénzátutalás *

MAGYARORSZÁGBA

500 forint - $19 ,50 Í000 forint - $37 50

TELJES GARANCIÁVAL ÁTUTALUNK HAJÓ- ÉS REPÜLŐJEGYEK Vámmentes csomagok és gyógyszerek.

Kérjen árjegyzéket!

UNIVERSAL C, A.

401 YONGE ST. TORONTO, ONT., CANADA