A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)
1954-05-21 / 30. (21.) szám
«, OLDAL Élet a vasfüggöny mögött Olcsóbb portéka drágább áron Mi ez? —kérdi a vörössapkás Rabi Akiba. — Már megint valami uj a Nap alatt? Hogyan lehet az, hogy egy portéka olcsóbb és drágább, mint amilyen? A magyarázatot megtaláljuk a rab magyar nép Szabad Nép cimü izvesztiájában, imigyen: DOLGOZÓK ÖRÖME Pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájának fontos törekvése az árak tervszerű rendszeres leszállítása. Tavaly nyáron többszáz ruházati cikk lett olcsóbb; utána, szeptemberben körülbelül tizezerféle élelmiszer és iparcikk árát szállították le. A legutóbbi napokban került sor a hús- és zsirárak csökkentésére. A dolgozó nép munkája, a termelés és a begyűjtés eredményei teszik lehetővé az árak fokozatos, rendszeres leszállítását. DOLGOZÓK BÁNATA A dolgozók megelégedéssel, örömmel veszik tudomásul ezeket az intézkedéseket. De sajnos, előfordul, hogy ebbe az örömbe üröm vegyül. A burkolt áremelésekre, a kormány árpolitikájának megsértésére gondolunk. Akad olyan gyár és kisipari termelőszövetkezet, állami és szövetkezeti bolt, amely nem tartja be a kormányzat által megállapított árakat. JÁTÉK AZ ÁRAKKAL Néhány példa. A szeptemberi árleszállításkor jelentősen csökkentették a gyermekjátékok árát. De a Sport-, Játék- és Hangszer-Nagykereskedelmi Vállalat néhány felelős tisztviselője hosszú időn át nem gondoskodott arról, hogy egyes játékokon kicseréljék a régi árjelzéseket. Leszállították a női kabát árát. De a Ruházati Bolt 16-os számú üzlete továbbra is drágábban árusított egyes női kabátokat. A Zalaegerszegi Ruhagyár a leszállított ár helyett a régi, magasabb áron szállította a férfinadrágokat a nagykereskedelmi vállalatnak. A miskolc-gömöri pályaudvar pavilonjában, és több földmüvesszövetkezeti boltban, még nemrégiben is a szeptemberi árleszállítások előtti drágább áron adtak el egyes cikkeket. ÜGY MINT RÉGEN Különösen felháboritóak azok az esetek, amikor az ár jogtalan emelését különböző trükkökkel álcázzák. Megtörténik,, hogy egyes gyárak, kisipari szövetkezetek jelentéktelen “változtatásokat” hajtanak végre egyik vagy másik ruházati cikken. Ezt azután uj cikknek minősitik, amelyre nézve nem érvényes a régebben megállapított fogyasztói ár, tehát nyugodt lelkiismerettel hozzák forgalomba — magasabb áron. Ez az egykori üzletemberek trükkje volt. Leszállították a konzervek árát. Egyes helyeken úgy véltük: ez a legjobb alkalom arra, hogy most már a másod- és harmadosztályú konzervet is elsőosztályuként adják el. „ Az állami kereskedelmi felügyelőség több esetben leplezett le már árdrágítókat. A megyei felügyelőségek azonban, sokszor megengedhetetlenül enyhe ítéleteket hoznak az árdrágítókkal szemben. Még a súlyos ügyek is csak a legritkább esetben kerülnek bíróság elé. gyönyörű álom ha megvalósulna A pesti Népszava közli ezt az elégikus panaszlevelet: Kisfiamnak 35-ös félcipőt akartam vásárolni. Azonban csak szerettem volna. Az Úttörő Áruházban azzal biztattak, hogy az általam kért cipőt éppen most gyártják és majd csak később kerül forgalomba. Hasonló felvilágosítást kaptam az Emke kávéház mellett levő cipőboltban és más üzletekben is. Mintegy két hete azonban örömmel láttam meg ' egy jókivitelü könnyű fiucipőt a kirakatban. Boldogan nyitottam be a Szikra mozi melletti cipőüzletbe, hogy végre megvehessem a szükséges lábbelit. Sajnos, egy kicsit korai volt az öröm, 35-ös méretű nem volt. Nem tehettem mást, elölről kezdtem a keresgetést. Szó, ami szó: 35-ös számút nem kaptam sehol, helyette azt tanácsolták, hogy menjek valamelyik külterületi üzletbe, ott biztosan megkapom. Villamosra ültem és felkerestem a Zalka Mátétéri cipőboltot. Az elárusitónő azonban ott is szomorúan közölte velem: nincs. Azután elmondta azt is, hányszor felhívták már az illetékesek figyelmét ezen hiányra, de mindezideig hasztalanul. Hiábavaló vásárlási körutamon tapasztalhattam, hogy igen sok szülő hasonló “cipőben” jár, mint én és igen sokan hasonlóképpen bosszankodnak, mint én. Jó volna, ha a kereskedelem és a cipőipar felfigyelne arra, hogy minden méretből megfelelő mennyiség álljon a közönség rendelkezésére, mert aki 35-ös cipőt akar vásárolni, azt nem vigasztalja, hogy a 42-es számúból korlátlanul kaphat. Berényi József né. A büszke diósgyőri A pesti Népszavában Írja egy valaki ,aki magát Rajkinak nevezi: Két férfi beszélgetett mellettem a folyosón. Mindjárt láttam persze, hogy nem magamfajta vérbeli idevalósiak. Hamarosan ki is derült: ózdiak, A versenyről beszélgettek. Nem éppen hangosan, de azért minden szót hallottam. Egy darabig csak tettem, mintha a faliújságot A Jó FÄ37T01I Vigyázat — adócsalók! Mindenkin tájai a tud Egy újdonsült adohivatalnok nem régen azt tanácsolta a főnökének, hogy adócsalók ellen a legegyszeirüibb lenne hazugságmérő gépet használ— Barátom, ha itt marad egy darabig, meglátja, hogy nincs szükségünk ilyen gépekre. Az adócsalók maguk teszik a hurkot a nyakuk köré, — felelte a főnök. Az amerikai eb az, hogy mindenki ártatlan, amig bűnösnek nem bizonyul. A polgárok 97 százaléka meg is fizeti a rárótt adót, de 3 százalék minden trükköt megpróbál, hogy kibújjon az adófizetés alól. “Samu bácsi” jóhiszemű a polgáraival szemben és az adócsaló azt hiszi, hogy visszaélhet ezzel . Igaz, hogy egy adóhivatailnoknak sincs Röntgen szeme, ennók ellenére az adócsalók legnagyobb részét elcsípik. Az alábbi esetek is azt bizonyitjáik, hogy ma már igen csekély az eshetőség arra, hogy az adócsaló baj nélkül megússza a dolgot. Vegyük elsőnek “Repülő Aladár” new yorki üzletember esetét. Aladár legalább havonta egyszer repülőgép jegyet vett San Franciscoira. és vissza. A jegyekért csekkel fizetett. Aladár a jegyeket másnap visszaadta a repülő társaságnak, amely természetesen visszafizette a jegy árát. Aladárnak a dolog nem került egy fillérjébe sem és a csekkel bizonyította az adóhivatal előtt “utazási költségeit”, melyeket persze levont az adój álból. Legalábbis ő azt gondolta. Aladár több időt töltött a levegőben, mint Lindbergh, amíg az adóhivatal meg nem nyeste a szárnyait. “Repülő Aladár” most egy állami börtönben csak a képzeletét ho-, csájthatja szárnyakra. Amit Aladár nem tudott, az volt, hogy minden hajó, vonat, repülőtársasáig listát fcészit a visszafizetett jegyek áráról. “Gavallér John” is azt hitte, hogy túljár az adóhivatal eszén, John, aki egy ruhagyár ügynöke volt, minden héten néhányszor barátaival együtt elment valamelyik finom new yorkd vendéglőbe. Étkezés után, amikor a pincér a számlát hozta, John csekkel fizetett, bár a barátok mindjárt visszafizették a rájuk eső részt. A személyi csekkek aztán mint költségnyugták szerepeltek John adóivén. Ezek az álnyuigták egy év alatt 4 ezer Idollárra rúgtak, amit John habozás nélkül levont a jövedelméből márciusiban. Amikor Johnt behívták az adóhivatalba, nem agódott. Kisebb gondja is nagyobb volt annál. Mit neki adóhivatal, amikor itt vannak a csekkek a kifizetett 4000 dollárról. A vendéglők is “bizonyítják”, hogy ő fizette a számlákat. Persze ki , számíthat arra, hogy az adófelügyeiő tudni akarja a megvendégelt üzletfelek nevét és címét? A nemvárt fordulat kínos helyzetbe hozta “Gavallér John”. Nem volt más kiút, mint bevallani az ügyet és elszenvedni a következményeket. A mai súlyos adók még elszánta,bbá és ravasszabbá tették az adócsalót. Némelyik egész haditervet eszel ki az állaim megröviditésére. Vegyük például a clevelandi háztulajdonost, aki tavaly bej elentette az adóhivatalnak, hogy a tornádó $8000 kárt okozott a házán. Az igazság az, hogy ennek az embernek a szörnyű vihar semmi kárt nem okozott. Mikor az adóhivatalnak kijött, a clevelandi csaló egy fényképpel igazolta, hogy a tornádó leszaggatta a háza tetejét, kidöntötte a házfalat, ledöntötte a kéményt. “Samu bácsi” adószedője udvariasan részvétét fejezte ki a fénykép láttára és elment. A clevelandi örömében lehajtott egy pohár pálinkát, hogy sikerült az adóhivatalt. A fénykép, amit mutatott, a szömszéd házáról készült. A díiadaimámor azonban csak két napig tartott. A “tökéletes bűntény” hamarosan börtönbe juttatta a zsenit. A clevelandi ur nem számított arra, hogy minden ilyen katasztrófánál a biztosító társaságok beküldik az állami kárbecslőknek a viharról, tűzről, áiWiKSIjaWWRá'HmMM* «Nr nézegetném, de amikor az egyik azt mondta: “No, ahogy a martinban körülnéztem, azt hiszem, a diósgyőriek elköszönhetnek az elsőségtől” — nem állhattam tovább. Indulataimat fékezve, büszke daccal csak annyit vetettem oda: — Ugyan kérem. Mi, diósgyőriek legyőzünk minden nehézséget. Ilyen bárgyú históriákkal heccelik sztahanovista élmunkára a magyar munkásokat. Második tavasz “Az ember minidig visszatér első szerelméhez” — mondotta egy francia költő. A 74 éves Frank van Loon viszszatért első germekkoiri szereiméihez, a képen látható, most a 77 éves Fenniiehoz. Frank felesége meghalt, a Fannie férje meghalt évekkel ezelőtt s mindkettőjük szivében feléledt az első szerelem édes érzése. Détroitzan most örök hűséget esküdtek egymásnak. A fiatal párnak összesen tizenegy gyermeke van. vagy árvizkárdsulásról készült fényképeiket. Ezeket az adóhivatal emberei ilyen esetnél átnézik és percek alatt kiderült, hogy a fénykép a szomszéd házáról készült. A legravaszalbb csalót az előkelő long islandi kertvárosban csípték el. A csaló, aki úgynevezett köztiszteletben álló tagja volt a gazdag városnegy edn efc, szomszédai nagyleiküségét használta fel terveihez. Bármilyen országos jótékonysági gyűjtés volt, ő minidig jelentkezett “blokk kapitánynak.” Ami annyit jelentette, hogy minden egyes ház gyűjtője neki szolgáltatta be az adományozott összegeket. Az átadott pénzeket a “kapitány” rögtön betette a bankba a saját számlájára — de nem azért, hogy ellopja. Ez azért sem lehetséges, mert a jótékony egyesületek a házról-házra járó gyűjtők összegét összehasonlítják a blokk kapitány által beszolgáltatott összegekkel. Amikor a kapitány átadta az összegyűjtött pénzt, úgy állította ki a csekket, mintha a saját zsebéből adományozta volna az egyesületnek. Idáig nem történt semmi törvényellenes. Azonban amikor az adóbe-' vallás ideje eljött, úgy tüntette fel az adóivén, mintha ő adakozott volna ilyen nagy összegeiket jótékony célokra és neki joga lenne ezt levonni a jövedelméből. A kegyes adományozóinak három éven keresztül sikerült így becsapni az államot. Valahogy azonban minden bűn kiderül és hazánk előkelő, nagylelkű polgára nemcsak a letagadott összeget kellett, hogy visszafizesse, de ráadásul néhány évi börtön büntetést is kapott. Tehát vigyázat, mert azokból a mendemondákból, hogy milyen nagy összeget tudott egyik-másik “okos” letagadni, igen kevés igaz. Valentin Szokolov orosz mérnök egy kongreszszusí bizottság előtt jelentette ezt a szinte hihetetlen esetet: * i 1946-ban, amikor az oroszok összeszedték a, német tudósokat és mérnököket és elrendelték deportálásukat Oroszországba, akkor ő, Szokolov, átvitte Siegfried Gunther német repülőgép tervező mérnököt Berlin amerikai zónájába és politikai menedékjogot kért a maga, a német menyasszonya és Gunther mérnök részére. De az amerikai kémelhárito szolgálat elutasította őket azzal, hogy nem hisz a meséjüknek és inkább azt gyanítja, hogy ők kémkedni jöttek az amerikai zónába. így történt, hogy Gunther mérnök kénytelen volt a szovjet zónáiba visszamenni. ___ umm- "•‘t» . ■ «kw-’1' —— . És ott megtervezte az oroszok számára a MIG-15 repülőgépet, amely Koreában oly sok amerikai katona halálát okozta. Ki ellen, mi ellen harcolunk? A koreai háborúba azért mentünk bele, hogy megmutassuk a szovjetnek, hogy újabb támadást a szabad világ nem tűr el, újabb támadás ellen védekezni fog. Ennek az amerikai nemzeti politikának megfelelően John Muccio koreai U. S. nagykövet egy alkalommal, amikor kongresszusi képviselők látogatóban voltak a koreai front mögött, azt mondta a honatyáknak: “A mi feladatunk itt nem az, hogy a kommunizmus ellen harcoljunk, hanem hogy a kommunista aggressziót (támadást) visszaverjük.” Azt hinné az ember, hogy ez korrekt megállapítás volt, tökéletesen a kihirdetett amerikai nemzeti politika szellemében. De másként vélekedik Styles Bridges new-hampshirei szenátor, a republikánusok rangidős tagja a szenátusban. Ő Mueciót ennek a megjegyzésének alapján nem tartja eléggé kommunistaellenesnek és ezért értésére adta Eisenhower elnöknek, hogy Muccio — aki most szabadságon idehaza van — nem kaphat uj nagyköveti megbízatást. .. . hogy a Nilus folyó 4000 mérföld, a Duna 1750 mérföld hosszú. . . . hogy az indiai “elektromos fa” levelei elektromos árammal vannak telitve, úgy hogy ha megérintjük a leveleit, elektromos ütést érzünk. . . . hogy az amerikai börtönök lakói közt 3.7 százalék nő van. ... hogy Jáva szigetének területe egyenlő Alabama államéval, a lakosság száma pedig Jáván 53 millió, Alabamában 3 millió. . . . hogy a tiszta arany 24 karátos. . . . hogy tábori tüzérség elsőizben a Formigny melletti csatában, Franciaországban, játszott szerepet. A franciáknak két kis ágyújuk volt és azzal halomra lőttek négyezer angol katonát. . . . hogy az Egyesült Államokban négyzetmérföldenkint 52 ember él, Kanadában 3. . . . hogy körülbelül 370 millió mohamedán van a világon. . . . hogy a “francia pudlikutya” szülőföldje nem Franciaország, hanem Németország. ... hogy mi amerikaiak évente átlag 388 tojást eszünk meg. . . . hogy az Egyesült Államok mindegyikében terem burgonya. . . . hogy Korea civilizációija Itizszer olyan régi, mint Amlerikáé. . . . hogy Tyler elnöknek volt legnépesebb családja a Föhér 'Ház lakói közül. Héthét gyermeke volt két feleségétől. Minden meg van bocsátva Truman elnök nemrég látogatást tett a farkasveremben: John L. Lewis bányász uniójának főhadiszállásán, ahol nagyon barátságos fogadtatásban részesítette őt régi dühös ellenfele, John L. ___ ^rn-r *■ ^ John L. ezekkel a Szavakkal mutatta be Trumant az unió vezérkarának: “Bemutatom önöknek az Egyesült Államok violt elnökét, akit szívesebben ineveznék az Egyesült Államok jelenlegi elnökének. '' Ami más szóval azt jelenti, hogy John L. víszszatért a demokratákhoz. Állítólag a negyvenes években, egy elnökválasztási kampány alatt, azért pártolt át a republikánusokhoz, mert Roosevelt nem hívta meg őt ebédre a Fehér Házba. Most visszament a demokratákhoz annak ellenére, hogy őt Truman elnök is megsértette. 1948-ban történt. Valaki azt ajánlotta Trumannak, hogy küldje John L. Lewist mint az Egyesült Államok nagykövetét Moszkvába, mert ő jobban tud ordítani és jobban tud alkudozni, mint a kommunisták. Amire Truman elnök azt felelte, hogy bizony ő nem küldi Lewist nagykövetnek Moszkvába, mert ő még kutyapeeérnek sem all almas. Persze megmondta a magáét John L. is: “Úgy látszik, az elnöknek inem volna inyjére, hogy a kút yaminisztériumban több ész lenne, mint a külügyminisztériumban.” Mindez a múlt kedves és nem éppen ízléses emléke. Mindez el van felejtve, meg van bocsátva. John L. Lewis ősszel már ugyanúgy fog agitálni, ahogyan a bányászai szavazni Szoktak :ademokrata jelöltek oldalán. Ferenc Jóskáté! Bebrits elvtársig A pesti Népszavában így elmélkedik és enyeleg Baktai elvtárs: Az asszonyokról volt szó azon az ünnepi ebéden, amelyet a legjobb hídépítők tiszteletére rendezett a közlekedési minisztérium a Nádor-szállóban, Pécsett. Ezúttal nem mint anyákról vagy uj munkaterületek hőseiről: egyszerűen, mint feleségekről. Bebrits elvtárs vetette fel a kérdést, amikor a megdicsért és megjutalmazott építők sorra vették át a takarékkönyvektől duzzadó borítékokat: Hol vannak az asszonyok? S mindjárt meg is okolta a kérdést. “Ha valaki jól dolgozik, köszönje az életpárjának is, aki pihenésről, nyugodt otthonról, fehérneműről, jó kosztról gondoskodik. Ilyenkor, amikor dicsőség éri, ne álljon itt egyedül. Ha kitüntetést kap, lehetőleg legyen ott az asszony is . . . és a borítékot neki kell átadni!” A teremben felcsattant a nevetés és ha Nagypál elvtárs, főmérnök még nem is asszonyostul ment oda a miniszterhez, Hasenfranz brigádvezető bizony már magával vitte a piruló asszonykát, sőt Nagy Mihály még a hajában fehér szalagot viselő kislányát is . . . Csengtek a poharak, mérnökök és vasbetonszerelők feleségükről beszélgettek, az asszonyokról, akiknek a munkájáról kevés szó esik, de ez a munka közvetve segít az uj utak és hidak épitőinek. Büszkeségtől dagadoznak az asszoinyi keblek: Bebrits elvtárs, a nagyméltóságu vasúti miniszter, megdicsérte az asszonyokat. Ami eszünkbe juttatja Ferenc József császár és király őfelsége kedves mondását: “Mek vatyok elégedve.” Baklövés
