A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)

1954-05-28 / 22. szám

A JÓ PÁSZTOH PAGE S. OLDAL N tXriIrmriIIIIIIiriTI,IflX1ÍXlIIXIIIrIIXXXXXXX^ I Emlékezzünk a régiekről Irta: Kárpáti Aurél Pár perc múlva az ellenkező oldalról fölhangzot­tak az osztrák néphimnusz szakadozott ütemei s az ut legközelebbi kanyarulatánál kibukkantak az ellensé­ges vadászok. Erre a tábornok is megrendült. ^ Minden elveszett s a természetes ösztön mene­külésre késztette. Halotthalványan, elhomályosuló szemekkel nézett megfutamodott csapatai után, majd visszafordult az ellenség felé . Ebben a pillanatban úgy rémlett előtte, mintha a vadászok a nekik szegzett ágyuktól megrettentek volna. Hüledezve bámultak, lábuk elakadt s a hurrá­zás elhalt az ajkukon. A tábornok minden vére a fejébe tódult. A'jó­zan, hideg és számitó katonát, aki nem hitt a roman­tikus hősökben, a lehetetlent megkísérlő pillanatok szédítő láza fogta el. Kemény, sápadt arca, amely mögé mindig el tudta rejteni felindulását, most lá­gyult és hűvös, kék Szemében heroikus tűz lobbant fel. Forró agyán átvillant a gondolat: ^— Még megfordulhat a kocka. És én egyedül, két ágyúval, föltarthatom az ellenséget. Őrület volt, de szép, csodás, nagyszerű őrület. Ebben a pillanatban egy lángszemü költő állt az elha­gyott ágyuk mellett. Keze izgatottan kapott a gyujtózsinór után. A kanóc nem volt seholsem. A gyáván megfutottak azt is magukkal vitték. A varázsnak vége volt. A tábornok feje, mintha villamos ütés érte vol­na, fakón esett vállai közé. Vad elkeseredéssel dobta el csonka, kardját és kilépve a tölténykocsi mögül, aminek oldalán egyre vésztjóslóbban kopogtak az el­lenséges golyók, befutott a fák közé. A kiálló fagyö­kerek közt megbotolva, a sáros talajon minduntalan megcsúszva, ziháló mellel, halálfáradtan botorkált előre. A golyók ide is követték s feje fölött recsegve töredeztek az apró gályák. A háromnapos kimerült­ség a pillanatnyi lázas fellobbanás után ólomsullyal nehezedett rá. A gerincén jeges borzongás futkosott. Szinte öntudatlanul csapott le újra a védtelen ország­úira. Kemény sapkája megingott a fején és szemébe billent. Egy golyó fúrta át a tetejét. Meg sem rezzent, futott tovább, elakadó lélegzettel, megalázva remény és cél nélkül. A meredek utón minden lépéssel alábukott az üldözők lővonalának. A golyók ártalmatlanul zúgtak el a feje fölött. Amint ezt észrevette, újra visszanyerte hidegvé­rét. Segédtisztjében kezdett bizakodni, aki bizonyo­san a megfutottak összeterelésén fáradozik. Óriási ugrásokkal haladt előre. — Kicsit kevesebb mohóság és több hidegvér a célzásban, — mormogta fogai között, amint a golyók egyre magasabban fütyültek el fölötte. Hirtelen fölujjongott. Alatta a kanyarodónál föltűnt segédtisztje egy század tót gyalogossal. — Nem csalódtam benne, — gondolta és egy­szerre minden erejét visszatérni érezte. — Katonák, kiáltotta elfulladva, — utánam! Még mindent meg lehet menteni! Megfordult és a csapat élén rohanni kezdett föl­felé. Sürü golyózápor süvített el fölöttük. — Bátorság, fiaim, hiszen nem találnak! A katonák rendületlenül követték. De ebben a pillanatban egy legény ordítva bukott arcra. Egyszerre vége volt mindennek. A visszaterelt csapat rémülten rohant hátrafelé. Nem volt többé hatalom, amely1 megállíthatta volna őket. A szűk utón egymást gázolva őrült üvöltéssel menekültek. A tábornokot segédtisztje ragadta karon és von­szolta lefelé. A váratlanul fölmerült végső reménynek hirte­len megsemmisülése megbénította minden gondola­tát. Mint két mozgó tárcsa futottak a vadászok golyói között, a föjfreccsenő sárban, halottakon és eldobott fegyvereken keresztül. Gépiesen, öntudatlanul, tor­kukban fojtogató sírással és szivükben a szégyen ke­serűségével. Mögöttük gyors egymásutánban villantak föl a fegyverek és ők sárosán, megtépve, halálrahajszolva futottak tovább lefelé a lejtőn. Vége. Néhány érdekes tudnivaló a balkezessé? lényéről a hozzáfiizodő tévhitekről Rossz tanuló Kay atlantai ékszerész 500 dolláros pályázatot irt ki olyan madárbarát részére, aki az ő Jo-Jo nevű parakeetjét meg tudja tanítani erre a rek­­lámesináló mondatra: “Kay ékszer legszebb.” A győztes parakeet nagyon szépen elismételte párszor ezt a szép elismerő mondást és oktatója megkapta az 500 dollár pályadijat. De aztán a parakeetet cserbenhagyta az emlékezete . . . vagy talán erőtt vett rajta a hiúság . . . Tény az, hogy a második hét­től kezdve a kis madár már egyre csak ezt csacsogta: “Jo-Jo ékszer legszebb.” Megkerül a Stradivari Öt évvel ezelőtt Hollywood­ban ellopták Elliott Fisher he­gedűművész kincsét, a mes­­terhegedüt, amelyet a nagy Stradivarius 1714-ben készí­tett. A biztosítótársaság kifi­zette neki a biztosítási össze­ge, 50,000 dollárt. Most titokzatos módon — egy oaklandi zenésszel folyta­tott bizalmas “alkudozások” eredményeképpen — megke­rült a mesterhegedü és a biz­­tósitótársaság felajánlotta azt a gazdájának, az 50,000 dol­lár visszatérítése ellenében. A világot a jobbkezesek kor­mányozzák és a balkezesek üldözött kisebbség — panasz­kodott egy kiváló orvos a mi­nap egy előadásában, hozzáté­ve, hogy ő maga is balkezes és érzi naponta a jobbkezesek “diktatúráját”. A világon minden a jobbkezesek részé­re készül — a szerszámok, az autók, a bútorok, stb. A bal­kezesek úgy érzik, hogy sen­ki sem emel szót érdekükben, sőt hogy balkezesnek lenni bi­zonyos fokig megbélyegzett­­séget jelent. Az utóbbi évek­ben — és főleg Amerikában — ez a tévhit már nem olyan erős, mint régen volt, de még tartja magát. A "bal" a nyelvben Az emberek közérzését a balkezességgel szemben leg­jobban jellemzi a nyelvhasz­nálat. A legtöbb nyelvben a “bal” egyben helytelent je­lent, sőt némely nyelviben go­noszát, ördögit — mig a jobb helyeset, tiszteletreméltót. A “balkezesek” egyben ügyet­lenséget, sőt szellemi elmara­dottságot jelent. Nem véletlen az sem, hogy azt a politikai irányzatot, amelyet a többség nem helye­sel, “baloldalinak” nevezték el. Nem olyan régen a szülők baljóslatú — tetszik figyel­ni a szót? — szóval baljóslatú jelnek tekintették, ha a gyer­mek balkezes volt. Megvert­­ségnek, boszorkányságnak és hasonló természetfeletti csa­pásnak tekintették és min­dent elkövettek, hogy a gyere­ket “kigyógyitsák” belőle. Ital $ ja bhli ez esséa Az embereknek átlagban 7 százaléka természetesen bal­kezes, ámbár egy részük ké­sőbb áttér a jobbkéz használa­tára, gyakorlat Utján. A ter­mészet azonban nem ismer jobb és balkezességet. Hogy az emberek nagyobbrésze jobb­kezes — az csak évezredek szoktatásának eredménye. Öröklődés utján fejlődött ki az emberben a jobbkéz hasz­nálata. Az állat világban pél­dául hasonló jelenség ismeret­len — az állat mindkét oldali végtagját egyforma ügyesség­gel tudja használni. A természet szándéka az volt, hogy az embernek mind­két keze egyforma ügyes le­gyen. A gyakorlat hozta ma­gával, hogy az egyik kezünket nagyobb mértékben használ­juk, mint a másikat. Az ősem­ber csak az egyik kezével hasz­nálta a lándzsát, egyik kezé­vel evett vagy fogott szerszá­mot. Véletlen következménye, hogy ez a jobbkéz lett. A kezek használatát termé­szetesen az agytekervények irányítják. Évezredes öröklés utján a baloldali agytekervé­nyek feljettebbek, amelyek a jobbkezet irányítják. A lélektani következmények Orvosok azt tapasztalták, hogy ha egy gyermeket erő­szakosan szoktatnak rá egy más kéz használatára mint ami természettől fogva saját­ja, annak kellemetlen követ­kezményei lehetnek. Az erő­szakosan balkezessé tett gyer­mek idegzavaroktól szenved­het, ami sokszor dadogásban vagy más jelenségekben mu­tatkozik. Ha azonban a gyer­mek önmagát neveli át a jobb­kéz használatára — mert nem akar társaitól elütni — an­nak nincsenek káros" követ­kezményei. Az amerikai nevelők ma már nem erőltetik, hogy a balkezesnek született gyer­mek a jobbkezét használja, mert ismerik a következmé­nyeket. Ennek tulajdonítható, hogy Amerikában több a bal­kezes ember, mint bárhol a vi­lágon. A sportok népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy a bal­kezesség ma már nem jelent A jobbkezesek diktatúrája olyan megbélyegzettséget, mint régen. Némely sportág­ban ugyanis előnyt jelent bal­kezesnek lenni — nevezetesen baseballban, boxolásban vagy tenniszben. Miután a játéko­sok zöme mindig jobbkezes, a balkezes sportoló némi előnyt élvez. Tévhitek « , balkéz kirfWt* Mondanunk sem kell, hogy a balkezesség körül rengeteg tévhit alakult ki, sőt egy angol iró irt is egy könyvet “All very sinister” címmel a bal­kezesekről. A tévhitek egyike, hogy aki természetes balke­zesnek maradt meg, annak a balkeze igen erős. Ez tévedés, ami valószínűleg abból szár­mazik, hogy a legtöbb ember­nek a gyakorlatlanság folytán gyengébb a balkeze és azzal szemben a természetes balke­zesé erősebb. Egy másik tévhit, hogy a balkezes “ügyetlen”. Ennek Sarolta hazajött Dániából hazajött a 29 éves műnk hozzászokott a jobbkéz használatához és ha látjuk, hogy valaki a balkezébe veszi a szerszámot vagy tollat, azt “sutának” érezzük. A kézfogás ügyetlensége jobb és balkezes között való­színűleg hozzájárult a balke­zesek iránti ellenszenvhez. Jobb és balkezes ember nehe­zen tud kezetrázni és igy az emberek az ilyen emberrel va­ló kézfogást lehetőleg elkerül­ték. Ma más sok tévhit tünede­­zőben van — hála az újságok és magazinok felvilágosító cikkeinek, de évezredek óta ápolt tévhiteket nem egyköny­­nyü kiirtani a köztudatból. Ámde a sportszerűség és igaz­ság kedvéért meg kell állapí­tani, hogy a balkezesek is megérdemelnék, hogy valaki szót szóljon érdekükben. El­végre a világon 200 millió bal­kezes ember él. A balkezesek érdekében Nagyon kevés szerszám van, ami kimondottan jobbkezesek részére készül, hiszen a leg­több szerszám egyenletes ol­dalú, de mindazonáltal van­nak. De például a legtöbb toll nem jó a balkezeseknek, kivé­ve ha kis gömbölyühegyü csapágy toliról van szó. A csekkek részére az aláírásnak való hely jobbkezeseknek ké­szült. Háziasszonyok — per­sze balkezes háziasszonyok — azt mondják, hogy a sütők, tepsik, fazekak jobbkezesek részére készültek, tekintve hogy milyen irányban van a nyelük. Fogorvosok, ha bal­kezesek kénytelenek drágább felszerelést használni, ahol a fúrógép a balkéz használatára van szánva. Állítólag hegedül­ni a mai hegedűkkel nem le­het balkézzel, és egy balkezes ember vagy megtanul jobb­kézzel hegedülni vagy le kell mondania róla. A balkezesség persze nem egetverő probléma és arány­lag kevés embert érint, de gondoljunk arra, hogy ők még­is egy “üldözött kisebbség.” A természet tette őket kisebb­séggé — ami erősebb bélyeg, mint ha az ember teszi azzá az embert. Nem tudjuk ho­gyan lehet segíteni rajtuk, de problémáikat megértéssel kell Mr. Charles McLeod, aki már nem Mr., hanem Miss, mert Dániában Charlieból operáció utján Sarolta lett. A papája, akinek Charles volt és ma is Charles a ke­resztneve, nagy örömmel lát­ta viszont a leányát, aki még fiú volt, amikor legutoljára látta. “Remélem, Sarolta bol­dog lesz,” mondta a papa. Sarolta pedig azt mondja, hogy ő imi fog egy könyvet oly szerencsétlen teremtések okulására, akik felemás ter­mészettel és szervezettel jön­nek világra és örökös lelki konfliktusban élnek, mert sem az egyik, sem a másik nem köréjben nem találják meg a helyüket és végül is az ön­­gyilkosságba menekülnek. “Én is már az öngyilkosság gon­dolatával foglalkoztam,” mond ta Sarolta. És még valamit mondott Sarolta: “Nagy hiba, hogy amerikai orvosok nem vállal­koznak nemváltoztató ope­rációra.” De rossz hír jött ugyanak­kor Dániából: Az ottani orvo­sok hallani sem akárnak több fiu-lány operációról . . . Autóbuszok ha találkoznak . , .Baltimoreban történt ez a baleset, A két kocsi 70 utasa csak ijedelmet és megrázkód­tatásokat szenvedett. (magyarázata az, hogy sze- szemlélnünk UTAZÁS A FÖLD KÖllfl E«Y PERC ALATT Ll LONDON. — A Beloostrov nevű orosz hajó be­futott London kitkötőjébe és —- ott rekedt. Az angol tengerészeti hatóság lefoglalta a hajót, mert annak tulajdonosai kártérítéssel adósok maradtak egy hol­land hajótársaságnak, amelynek egyik hajóját a né­metországi Kiel csatornában 1952-ben történt össze­ütközés alkalmával a Beloostrov megrongálta. Az orosz hajó addig nem hagyhatja el a kikötőt, amig nem téríti meg a hollandok kárát. NÜRNBERG. — Ingben-gatyában leszállt a vá­ros határában egy kis privát repülőgéppel egy 23 éves cseh. Fogvacogva azzal kezdte históriáját, hogy majd megfagyott a magasságban. Mindjárt amerikai kato­nai uniformisba öltöztették és kihallgatták. Politikai menedékjogot kért és kapott. De miért repült át a vas­függönyön ingben-gatyában? Az amerikai hadveze­­tőség még nem bocsátotta a kiváncsi újságírók elé á fiút s ezért majd csak később tudjuk meg, miért volt oly sietős a szökése a csehszlovákiai szovjetparadi­csomból. PEORIA, 111. — Roland Braun farmer birtoká­nak egy szüzföld darabját feltörte s eközben két he­lyen összesen 75 csontvázra bukkant. A csontvázak mellett semmi nyomát nem találta ruhának vagy más tárgyaknak, miértis valószínű, hogy azokat az embe­reket pőrére vetkőztették, mindenükből kifosztották és azután ölték meg. A csontok megvizsgálása után megállapítást nyert, hogy fehér emberek voltak a tö­megmészárlás áldozatai — úttörő spanyol vagy fran­cia telepesek, akiket az indiánok lekaszaboltak. LONDON. — A város határában egy farmer egy láthatóan kimerült parakeet talált. “Ki vagy és mer­re van a hazád, kis madárka?” — kérdezte a farmer a madarat. “Bobby a nevem és a Wickham Building­­ben lakom,” — felelte a parakeet. A Wickham Build­­ingben a farmer hamarosan megtalálta az eltévedt kis madár úrnőjét. RÓMA. — Május 8-án Florencből különös tün­tető menet indult útnak a 250 mérföldnyire fekvő fő­város felé: 70 vak férfi és nő menetelt több mint egy hétig az országutakon, látó kísérőkkel, Rómába, a parlament előtti térre, és amikor holtfáradtan oda ér­tek, már 600 volt a zarándokló és a helyi vakok együt­tes száma. Deputációt küldtek a parlamentbe, köve­telve a mostani 4000 lira (Ő dollar) havi segély fel­emelését. Hogy követelésüknek nagyobb nyomatékot adjanak, éhség sztrájkba kezdtek a parlament előtti nagy téren. De feladták a sztrájkot, amikor Ígéretet kaptak, hogy kérésüket a képviselőház teljesíteni fogja. A vak zarándokokat nagy útjukon mindenütt megáldották a papok és élelmezésükről bőségesen gondoskodtak a városok és falvak lakói. ATLANTIC CITY, N. J. — Alvin Bergman leets­­dalei (Pa.) lakos 67-ik születésnapját úgy ünnepelte meg, hogy az itteni tengerparti sétányon fel s alá ma­sírozott — összesen 67 mérföldet. A séta hajnali 4-tol délután 5 óra 31 percig tartott. Bergmannak 14-ík születésnapja óta hagyományos ünneplési módja ez: minden évben annyi mérföldet gyalogol, ahány évet hagy maga mögött. KARACHI, Pakistan. — Mohamed Ali minisz­terelnök rendeletére letartóztatták az itteni kommu­nisták 11 vezérét, és még többen következnek utánuk. “A gyalázatos kommunista összesküvést el fogjuk ti­porni,” mondta a miniszterelnök. TAIPEH, Formosa. — Csiang kínai nacionalista vezér repülői elsüllyesztettek egy kisebb kínai kom­munista hadihajót Shanghaitól 150 mérföldnyire. RIO DE JANEIRO, Brazília. — Diákok Belem városában tüntettek az autóbusz viteldijak feleme­lése ellen. A tüntetés eredménye volt: Í8 autóbusz megrongálódott, 93 tüntető megsérült. MOSZKVA. — Okrimovics antikommunista uk­rán politikust, akit állítólag Frankfurtból amerikai repülőgép vitt és ejtőernyővel lebocsátott ukrán te­rületen, kémkedés címén halálra Ítélték és agyon­lőtték. RÓMA. — A kormány kimutatást közölt a négy év óta folyó földreform eddigi eredményéről. 59,000 földtelen parasztcsaládnak összesen 783,000 aker föl­det juttattak nagy birtokokból. A kormány 3032 há­zat építtetett a földhöz juttatott családok részére.^ Te­kintettel arra, hogy Olaszországban több millió a. földnélküli földmivelők száma, ez az eredmény na­gyon csekély és ez egyik magyarázata annak, hogy miért oly erős a kommunista mozgalom a tisztára ka­tolikus országban. HONOLULU. — A hawaii rádió ,érdekes kam­pányt indított meg Hawaiinak az államok sorába való emelése érdekében. “Szavazatokért vért!” — ez a kampány jelszava. Hawaii polgárok vért adnak a Vö­rös Keresztnek, aminek ellenében a kongresszusi kép­viselők és szenátorok szavazatait kérik. FORT BLACKMORE, Va. — John Sailing tá­bornok a múlt héten ünnepelte meg 108-ik születés­napját. A lázadó déliek hadseregében szolgált, de nem fegyverrel, hanem úgy, hogy salétromot ásott, ami puskaporgyártáshoz volt fontos. Tábornoki rang­ja olyan valódi, mint az üvegből csiszolt gyémánt; azonkívül van neki még két más magas katonai rang­ja is: tengernagya a nem-létező nebraskai haditen­gerészetnek és őrnagya a Dél légi haderejének, mely a polgárháború idejében már csak azért sem létezhe­tett, mert az első repülőgép negyven évvel később ké­szült el. GYÁSZJELENTÉS Detroit, Mich. — Talmányi György öregamerikás magyar aki sok éven át Staten Island, N. Y.-ban élt, május 7-én pén­teken rövid ideig tartott be­­tegeskedés után elhunyt 88 éves korában, leánya Mrs. Flo­rence Kubinyi otthonában, 71 Glendale, Highland Park. Te­temét az Evergreen temető­ben elhamvasztották. Gyászolják: két leánya, Mrs. Florence Kubinyi és Hor­­tense, Dr. Kovács Jénőné, fíá George J. Talmányi, úgyszin­tén 5 unoka és 4 dédunoka. A TÁBORNOK Balkezesek — az üldözött kisebbség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom