A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-20 / 12. szám

A JÓ PÁSZTOR PAGE 3. OLDAL Élet a vasfüggöny mögött így £l a magyar munkás Beszélgetés egg szerencsés fickóval, akinél sikerült megszöknie a ”dolgozók paradicsomából99 i— H^dd mondjam el mindenek előtt, hogy mi is az a üzemi demokrácia, amelyről Rákosiék annyit szavalnak. Volte képen ennek azt kellene jelenteni, hogy a dolgozó tömegek dör tenek az egyes kérdések felöl. Valójában azonban a dolog ege szén másként fest... így kezdi elbeszélését ez a fiatal munkás, aki nemrégei még az egyik budapesti vállalat alkalmazottja volt, s akit azér kerestem fel, hogy a munkásság életéről, az üzemek belső vilá gáról nyilatkozzék. — Mindenekelőtt tudni kell, hogy mi az u.n. üzembizottság A szakszervezet az egyes gyárokon belül. Mióta az elnöki tiszt séget megszüntették az ü.b. általában hat tagból áll: 1.) a titkár 2.) a kulturfelelős, 3.) a szociálpolitikai felelős, 4.) a bérfelelős 5.) a műszaki felelős és 6.) az újítási felelős. Nos, egy szép napon a vállalatvezető, — aki Gerö egyik tavalyi intézkedése folytán a legnagyobb u: az üzemben —, kijelöli az uj üzembizottságot, s a listát felter jeszti a szakszervezeti központba. Mire a reszortszindikátus egyil képviselője megjelenik az üzemben és beszédet tart. “Elvtársak, tudomásunkra jutott, hogy a régi üzembizott ság nem felel meg a kövtelményeknek. Ezért a dolgozók ki vánságának eleget téve uj ü.b.-t választunk. így kivánja ezt i demokratikus centralizmus.” Felállítanak egy urnát, s kiosztják a szavazólapokat, rajtul a vállalatvezető által kijelölt nevekkel. Csodák csodája, a mun kásság egyhangúan uj bizottságot választott. .. — Az üzemi háromszögnek mi a tényleges szerepe? — kér­dezzük. — Ez a voltaképen a gyár legfelsőbb fóruma. A vállalat­­vezetőből, üzembizottsági titkárból és a párttitkárból áll. Rend­­szerint a vállalatvezető akarata érvényesül mindig. Az elmúlt évben a párttitkár jelentősége általában csökkent. — Propaganda-e, vagy igazság, hogy állandóan uj gyárak épülnek? — Igazság, — feleli. Az uj üzemek mintha a földből nőnének ki. De nem tudják őket nyersanyaggal, szénnel ellátni. Innen származnak a bajok. Hihetetlenül nagy az acélhiány. Gumi sincs. •— Milyen a munkásság beállítottsága? Mennyire hat a kom­munista propagar^la? — Tévedés volna aizt hinni, hogy a kitartó propaganda nem hozza meg gyümölcseit. Mondjuk igy: részeredményeket ér el az egyoldalú, hazug informálás révén. Viszont a proletariátus rend­kívül bizalmatlan. Egy példa: röviddel ezelőtt bemutatták ne­künk a "Találkozás az Elbán" cimü szovjetfilmet. Annál a jelenetnél, amikor azt mutatják, hogy miként szöknek át az amerikai zónából a szovjetzónába a németek ezrei, akik meggyülölték a jenkiket, a közönség hangos hahotázásban tört ki. tPersize a teremben sötét volt. Másnap senki sem beszélt erről a nevetésről. .. még a pártemberek is hallgattak. így látták jobbnak. — A bolseviki irodalom általában letagadja az emberi prob­lémákat. Szerinte a szovjetember legnagyobb gondja a termelés Igaz-e ez? — Egy példával felelek, mondja. Egy napon üzemünkbe ke­rült Vinczur Kálmán, Rákosi volt sofőré. A műszaki osztály vezetője lett egy csapásra. Ez nem volt neki elég, ki akarta túrni helyéből a vállalatvezetőt, hogy székébe ülhessen. Kiderítette, hogy a vállalatvezetőnek, Vásárhelyinek viszonya van titkár­nőjével, Kerekesnével. A titkos találkákat Óvári Mihály, a párttitkár házában rendezik meg minden szombat délután, Le­ányfalun. A koronatanú a sofőr volt, aki elmondotta, hogy szom­bat délutánonként a vállalatvezető hivatali kocsiján vitte ki a szerelmes találkozóra a párt. Mikor én eljöttem, a vállatvezető elleni fegyelmi eljárás eredményét még nem hirdették ki, de bizonyosra veszem, hogy ima a vállalat vezetője Vinczur Kálmán. — Mondja el egy napját Budapesten. Hogyan él ma a ma­gyar munkás a vörös paradocsimban? — Reggel fél hatkor keltem, hatkor már az utcán voltam, pedig nem laktam nagyon messze aiz üzemtől. És ezt azért, mert az első harcot naponta villamosért kell megvívni. Sokszor 5-6 villamos megy el az ember orra előtt, amig fel tud kapaszkodni egyre. Hihetetlen a tülekedés, az emberek fürtökben lógnak reg­gelenként a kocsik külsején. A munka Voltaképpen hétkor kez­dődnék, de amióta “a munkásság akarata folytán” bevezették a tízperces mozgalmat, tiz perccel hét előtt kell a gyárkuput át­lépni. Persze a másik tizperc az ,amivel az ember a munkaidő után tovább marad a gyárban. A munkás loholva, kétségbeeset­ten érkezik a blokkológéphez. A gép mellett öt-hat- viaszfigura nyújtja feléje a kezét: Truman, Ridgeway, Tito, Eisenhower, Churchill, Acheson, stb. A figurák melletti szöveg pedig ez: Te is az én emberem vagy, szaktárs, mivel elkéstél...” — Mi történik a késön jövőkkel? — Felkerülnek a szégyentáblára. Az első késénél, — bár egyperces legyen is az —, az illetőt 20-tól 30 forintig terjedő pénzbírsággal sújtják. A másodiknál fegyelmi büntetést kap: lefokozzák, elmczditják esetleges szakszervezeti funkciójától, végül ha a késés ismétlődik: elbocsátják. — Milyen elbocsátási módokat alkalmaznak? — Van többféle: 1. )A munkás kérelmére. Ha a vállalatvezető bele egyezik, elmehet. 2. ) Az áthelyezés. Két vállalat megegyezik, s egy munkást áttengednek. 3. ) A munkás kérésére , a vállalatvezető engedélye nélkül. Ezt nevezik önkényes eltávozásnak. Következménye: a munkás két esztendeig nem részesülhet semmiféle kedvezményben, nem kap megfelelő évi szabadságot és esetleges táppénzét megcson­kítják. « 4. ) A fegyelmi utón való elbocsátás. Az illető 6 hónapig nem helyezkedhet el semmilyen más üzemben. — Addig mit csinál? — Az ujját szophatja. Nem kell félni a félelemtől Félelem a bátorság szülőatyja — mondja egy kiváló amerikai iró Amerikában, ahol mindent elemeznek, osztályoznak, újab­ban a félelem áll vizsgálat alatt. A háború, a sok idegletőrés ve­tette fel a kérdést, hogy mi a fé­lelem. Nyilvánvaló már első pil­lantásra is, hogy nem mindnyá­jan egyforma dolgoktól félünk. A cowboy kevésbbé fél egy dü­hös bikától. A tűzoltó kevésbbé fél a tüztől. Az oroszlánvadász kevésbbé fél az oroszlántól. De nagyjában: mindnyájan félünk valamitől és ez a “valami” az ismeretlen veszély. A félelem normális Félelmet okozhat ismerős és ismeretlen veszedelem, de a ve­szély megismerésével csökken a féleliemérzet. Az újoncot, aki életében először van ellenséges tűzben, gyakran páni félelem fogja* el és megfutamodik. Ké­sőbb is fél a veszedelemtől, de már kevésbbé, mint a tűzke­resztségben. Az általános vitához, ami most folyik, egy ismert ameri­kai iró, Alexander R. Wylie szólt hozzá igen érdekes módon. Wylie megerősíti azt az általá­nosan hangoztatott tételt, hogy a félelem “normális”. A félé­­lem nem más, mint az idegrend­szer figyelmeztetése a veszélyre — ugyanúgy, mint ahogy az éh­ség vagy szomjúságérzet figyel­meztet rá, hogy szervezetünk­nek táplálékra van szüksége. Normális félelemérzet nélkül az ember oktalan veszélyeknek tenné ki magát. eg tan uln V a félelmet Ami azonban legérdekesebb Wylie hozzászólásában, az a kö­rülmény, hogy Wylie szerint “élvezni” lehet a félelmet. Azt írja ,hogy akkor érezte legjob­ban magát, amikor meg volt ijedve, mert a félelem leküzdé­se és valamely cselekedet vég­rehajtása félelem ellenében nagy kieléüléssel ,és elégtétel­lel töltötte el. Wylie nem ismerte a félelmet gyerekkorában, hanem később megtanulta. Sajátos nevelésé­nél fogva egyedül nőtt fel és 10 éves karában kerékpáron be­utazta az országot, sohasem gondolva arra, hogy olyan hely­zetbe kerülhet, amellyel nem tud megbirkózni. Már 14 éves volt, amikor életében először is­kolába került — addig magán­úton tanult — és a többi gye­rektől “eltanulta” a félelmet. Hirtelen félni kezdett olyan helyzetekben, amelyekről az­előtt nem tudta, hogy félni le­het tőlük. A félelem azóta is kisérőtár­­sa az Írónak — és bánj. Azt mondja ,hogy a félelem ösztön­zően, serkentően hat rá. Mikor először állt fel nyilvános beszéd­re a torka összeszorult a félelem­től, de nagyon jó beszédet vá­gott ki. Sőt, azt mondták neki, úgy beszélt, mint egy gyakor­lott szónok. Azóta is, valahány­szor félelemmel a torkában áll fel beszélni, a beszéd nagy siker, ha ellenben “nyugodt”, akkor a beszéd is ellaposodik. A félelem mint serkentő Wyile azóta megtudta, hogy ebben nem áll egyedül. Színé­szek, énekesek, általában nyil­vánosság előtt szereplő egyének elismerik, hogy akkor van a leg­nagyobb sikerük, amikor a pá­nik határán vannak. Ezek az em­berek szinte üdvözlik a félel­met, mint egy serkentőszert, mint egy injekciót. Szinte a si­ker biztosítékát látják benne. A “tettek embere” sem féle­lem nélküli. Sőt, katonaorvosok megfigyelték a fronton, hogy nem a “keménykötésü fickók” azok, akik legjobban állják a háború megpróbáltatásait, ha­nem az érzékenyidegzetü em­berek ,akiknek nagy a képzelő­erejük és már előre szenvednek attól a gondolattól, hogy mi vár rájuk. De éppen a félelem ser­kenti őket. Ugylátszik — írja Wylie — hogy félelem a bátor­ság szülőatyja. Bátorság é'it^feCk'lem Hogy ki a “bátor” ember, az természetesen kérdéses. Bá­tor-e az az ember, aki nem fél valamitől? Nyilvánvalóan kü­­lcmbség van az olyan cselekedet között, amelynek kockázatával nem vagyunk tisztában, és az olyan cselekedett között, ame­lyet á veszély tudatában haj­tunk végre. Jack London, a nagy amerikai iró “A tengeri farkas” cimü regényében sokat foglalkozik a kérdéssel. A re­gény egyik szereplője, egy ide­ges iró azt mondja a durva ha­jóskapitánynak: “Ön nem bá­tor, csupán nem ismeri a félel­met.” — Bocsásson meg, hogy eltereltem figyelmét az eredeti kér­déstől. Ott tartottunk, hogy a munkás beért a munkahelyére ... — Igen. Délig dolgozik. Mint tudja talán nálunk a darabbér rendszer dívik. Minden munkásnak óránkint tiz darab kanalat kell legyártatnia. Ez a normája. Ez a 100%. Ha kevesebbet ter­mel, levonják fiizetésévől. Ha többet, bérét kiegészítik ... Szó­val 12-től fél egyig ebéd az üzemi konyhában, napi két és fél forintért, amit béréből automatikusan levonnak. Ez valóságos, csajkarendszer. Az étel silány minőségű, tápértéke alacsony. De olcsó. Ma a munkáscsaládok túlnyomó többsége már csak va­sárnap eszik otthon készült kosztot. A napi munkaidő nyolc és fél óra, szombaton délig dolgoznak. A munkanap azonban csak látszólag fejeződik be akkor, amikor letettük a szerszámot. Majd­nem minden nap van valamilyen értekezlet: pártgyülés, szak­­szervezeti gyűlés, Szabad Nép félóra, termelési értekezlet, kul­­turdélután, koreai bélyegek eladása ... — Az utóbbi hogy történik? — Valamelyi “elvtárs” nagyelőadást tart arról, hogy miért kell a koreai gyerekeknek adakoznunk. Utána következik a gyűjtés. A mi üzemünkben 20 forint volt a legalacsonyabb ösz­­szeg, amit adni lehetett. Aki morgott, azt a párttitkár megfenye­gette, hogy rosszabb munkabeosztást, kedvezőtlenebb munka­­körülményeket kap... így hát mindenki adott... ha ökölbe­szorított kézzel is ... Érmek folytán megállapíthat­juk, hogy bátor csak az olyan ember, aki fél, de félelme ellené­re cselekszik. Az ilyenfajta cse­lekedet kielégülést ad. Vannak emberek, akik szán­dékosan keresik az ilyen­­fajta kielégülést. Félfedezők, kalandorok, hegymászók, stb. azok, akik keresik a kielégülés­nek ezt a formáját. Önként vál­lalnak veszélyeket, amelyeket nem kellene vállalniok és élve­zik azt, hogy a veszély nem sej­tett képességeket és energiákat vált ki belőlük. Vészéig és humor Minden frontkatona vagy minden polgári személy, aki a háború alatt átesett bombázá­son, tanú rá, hogy a humor nem­csak nagy lelki mankó a ve­szélyben, hanem a veszély maga is forrása lehet a humornak. London lakossága a bombázá­sok idején a humornak egy kü­lönleges típusát alakította ki. Divatbajöttek a “bombaviccek”, amelyek utcán, óvóhelyeken ke­letkeztek az idegfeszültség ha­tása alatt. Az idegfeszültség le­vezetésének legjobb formája volt a humor, a veszély kine­vetése. A magyar nyelvben köz­ismert “akasztófahumor” is ab­ból az elképzelésből ered, hogy vannak emberek, akik az akasz­tófa alatt is megőrzik humoru­kat és ez nyilván hasznos ré­szükre. Bármi legyen is a helyzet, Wylie azt tanácsot adja, hogy ne féljünk a félelemtől — ellen­kezőleg, élvezzük! Ha ezt meg­tanuljuk akkor a félelem ahe­lyett hogy bénítóan hatna cse­lekvőképességünkre, egyik nagy erőforrásunk lehet. Miért sir? Viszinszki, a röhögő szovjet ex-külügyminiszter, folyton sir. New Yorkiból sírva ment el, amikor Sztálin utóda Moszkvá­ba hazahívta, most pedig Havre francia kikötőben, ahol a hajója kikötött, megint sírva emleget­te halott protektorát, Sztálint. Washingtonban azt hiszik, azért sir, mert fél. "MM EZT II MEGPRÓBÁLOM” ÍRJÁK százával a reumás betegek Csontszaggatás Vándorló köszuéng Mosogatás BHátfájás Reumás Szúrás és zsibbadás fá idalmafí bánt in. NEM. MIND JÖTTEK ÜRES ZSEBBEL KANADÁBA A legtöbb európai országban mutatkozó devizakorlátozás el­lenére az Európából bevándo­rolt ujkanadások 60 millió dol­lárt hoztak be az országba. Eb­ből az összegből Ontarióba 24 millió dollár került. A múlt évben bevándorolt 160,000 uj kanadás fele Ontario­­ban telepedett meg. Az európai bevándorlás zömét mezőgazda­­sági munkások, bányászok és építőipari munkások alkották. 1946 óta kb. 940,000 személy jött Európából Kanadába. Az egyik bevándorlási tisztvi­selő kijelentése szerint alig akad Kanadában olyan hely, hol legalább egy-két uj üzleti vagy ipari vállalkozás ne uj kanadás­tól származnék. Adófizetők vigasza Jóleső érzéssel olvassa mosta­nában az amerikai adófizető, hogy adógarasaiból Bonnban, Nyugat-Németország fővárosá­ban gyönyörű házakat, palotá­kat építenek az uniformisos és civil nagyok kényelmére. A U. S. nagykövet részére 240,000 dollár költséggel építettek szép lakóházat, de a többi amerikai főtisztviselők is elég kényelmes házakat kaptak, melyek egyen­ként 151,000 dollárba kerültek. Az amerikai lakóháznegyed épí­tése összesen 28 millió dollárba került. Van ott minden földi jó, 458 fényűzéssel berendezett la­kás, privát úszómedencék, teke­pályák, egy 903,000 dollár költ­séggel felépített (és a világbéke érdekében nyilván nélkülözhe­tetlen) klub, továbbá színház, két iskola és üzletek. Jegyárusítás kezdete az egyes előadásokra MÁRCIUS 23. METROPOLITAN OPERA ÁPRILIS 13-TóL 18-IG — PUBLIC AUDITÓRIUMBAN April 13, Eve.: RIGOLETTO: Pons, Madeira, Conley, Merrill, Hines, Scott, Ballet. April 14, Eve.: La GIOCONDA: Milanov, Thebom, Madeira, Tucker, Warren, Siepi, Ballet. April IS, Eve.: CARMEN: Stevens, Gueden, Amara, Roggero, Del Monaco, Merrill, Ballet. April 16, Eve.: BORIS GODUNOV: Warner, Miller, Thebom, Volipka, Lipton, London, Sullivan, Hayward, Baccaloni. Ballet. April 17, Mat.: TOSCA: Kirsten, Conley, DePaolis, Schoeffler, Harvuot, Da­vidson. April 17, Eve.: LA FORZA DEL DESTINO: Milanov, Miller, Volipka, Tucker, • • Warren, Hines, Pechner. Ballet. April 18.: Mat.: DER ROSENKAVALIER: Stevens, Varney, Gueden, Votipka, Lipton, Baum, DePaolis, Alvary, Brownlee. April 18,: Eve.: DON GIOVANNI: Harshaw, Resnik, Conner, Peerce, Siepi,, Baccaloni. Minden ülés minden operához nem kapható, szíveskedjék feltüntetni máso-' dik és harmadik választását. Checkeket erre a névre állilsa ki. Northern Opera Association. _ . , ÁRAK: $8.50, $7.00, $6.50, $5.00, $4.00, $3-00, $2.00, $1.20 (adom.). JEGYIRODA: UNION BANK OF COMMERCE NYITVA D. E. 8:30 és D. U. 5.30 között. Bank főbejárat E. 9th és Euclfd, Cleveland 14, MAin 1-8300. Szövegkönyvek. (Bélyeges borítékot mellékeljen.) — Kizárólag Knabe zongo­rát használunk. UTAZÁS A FÖLD KÖK Ül E«Y PERC ALATT Ll LIVORNO, Olaszország. — Egy 91 éves férfi és 81 éves menyasszony örök hűséget esküdtek egymásnak, miután 53 éven át voltak jegyben. ♦­PHILADELPHIA — A kóbor kutyák összefogdosását a vá­ros átengedte a nőknek, miután kiderült, hogy az Állatvédő Nők Egyesülete olcsóbban tudja ezt a feladatot elvégezni. A nők korábban átlag 3 dollár 75 cent költséggel kerítettek hatalmuk­ba egy kóbor kutyát, mig újabban a város saját rendőr, szol­gálata 7 dollár 71 centet költött egy-egy kóbor kutyára. Persze most már a $3.75-nél többet fognak követelni a nők is, mert ha minden drágult, miért ne lenne drágább a kóbor kutya is? BRANTFORD, Ont. — Donald Adams 50 napi fogházon fe­lül még 10 botütésre szóló ítéletet is kapott a büntetőbirótól, mert a felesége, 95 font könnyű asszonyka, panaszolta, hogy csú­nya verést kapót tőle. Az asszonynak az volt a bűne, hogy ciga­rettára gyújtott; ezért a férje az ágyra fektette és alaposan el­­husángolta. “Legközelebb,” mondta a szigorú férj, “ha megint olyasmit csinálsz, ami nekem nem tetszik, véresre foglak bo­rozni és a sebeidre sót fogok hinteni.” HOLLYWOOD — Sonja Henie, az évtizedek óta hires fiatal korcsolyázó művésznő, szerződést kapott egyórai televíziós mu­tatványra. Az egyórai programért 50,000 dollár munkabért kap. SINGAPORE, Malaya. — A peraki szultán megkegyelme: zett Lee Ménig kínai leánynak, akit a bíróság a kommunista ter­roristákkal való együttműködés miatt, és mert kézigránátot ta­láltak nála, halálra ítélt. Ez aiz a kommunista leány, akiért a magyar kommunista kormány két hét előtt a Budapesten bebör­tönzött Sanders angol állampolgár szábadonbocsátását ajánlottá fel cserébe. Az angol kormány fontolóra veszi a csere ajánlatot.--♦-­BERLIN — A németországi szovjetzónából átjött Berlinbe W. Polthe's felkereste két régi ismerősét, akik régebben a szov­jetzónából megszöktek. Ezek a barátai látszólag szívélyesén fogadták, erős pálinkával leitatták és Polthe erre fecsegni keit dett. Elárulta magát, hogy a kommunista titkosrendőrség meg­bízásából jött s autón el akarta őket hurcolni a szovjetzónába. A komédia vége az lett, hogy Polthét a nyugati zóna rendőrsége letartóztatta. LONDON — Tito, Jugoszlávia diktátora, útban van Anglia felé. Ez nagyon érdekes, mert tudvalévőén Tito csak egy héttel* később szándékozott Londonba utazni a királynő meghívására, a kormánnyal való megbeszélések végett. Nyilvánvaló, hogy Tito azért indult útnak idő előtt, mert közbejött Sztálin halála és ő azt hiszi, hogy a következő héten esetleg olyan nemzetkor.! bonyodalmak állhatnak elő, amelyek szükségessé teszik jelen­létét Belgrádban. Egyébként Tito, a kommunista diktátor, az angol flotta védelme alatt, angol hadihajók kíséretében utazik a Földközi és az Atlanti óceánon át Angliába. Vele vannak: kül­ügyminisztere, főhivatalnokok és tábornokok. ALEXANDRIA — Az egyptomi flotta egyik kisebb hadi­hajója heves viharban elsülyedt s a személyzetből 54-en vizbe­­fultak. A többi matrózokat egy lengyel hajó mentette ki. —♦— HONG KONG — Egy lelkes és vad kínai kommunistát elért ■a végzete. Sai-Jao, aki a kommunista vérbiróság alelnöke volt Toisanban és 1500 “ellenforradalmárt” agyonlövetett, most ál­dozatainak sorsára jutott, mint ellenforradalmárt aigyonlőtték. LANSING, Mich. — Gerald Graves állami képviselő a tör­vényhozó testületben a halálbüntetés visszaállításáról folyó vita során azt a pót javaslatot tette, hogy mondják ki a törvényben, hogy a halálra Ítéltet a kormányzó és minden állami képviselő és szenátor, aki a törvényt megszavazta, köteles legyen meg­kövezni. MANCHESTER, Ky. —- Kentucky államban is vannak kis bányák, melyek szervezetlenül termeltetnek és igy olcsóbban dobják szenüket piacra. A union mindent elkövet, hogy ezekét a bányákat is beszervezze, de ez mostanában seholse megy békésen. Manchesterben készült a union gyűlést tartani, oda igyekeztek két automobilban heten. Köztük volt Charles Ver­milion 50 éves union szervező is. Hyden közelében bokrokból sortüzet adtak le az automobilokra, Vermilion súlyosan meg­sebesült, két bányász könnyebb sebekkel úszta meg a sortüzet. Az állami rendőrség nyomoz, ide eddig nem találtak a lövöl­dözők nyomára. BERLIN — Kelet-Nómetországban, a szovjet zónában, többe két letartóztattak, mert örömmel és megkönnyebbüléssel fogad-; ták Sztálin halálhírét. Egyedül Berlin szovjetzónájában 45 letar­tóztatás történt. OFiEQN BELSŐ KANALAS 0R0SSÁG hatása elismert, százával érkeznek a hálalevelek, amelyekben írják, hogy “OREON” volt csak segítségükre, üvegje $1.50,” egy készlet, 5 üveg, $7.00. Most kapható kapszulákban is, — az ára ugyanannyi. VÖIUIS KERESZT PATIKA 11824 (P) BUCKEYE ROAD CLEVELAND 20, OHIO

Next

/
Oldalképek
Tartalom