A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-09 / 2. szám
PAGE 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Vbunder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday PibliiheJ by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay Jósáéi — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-3028 ______________________53___________________________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ........................$5.00 One Year ........................$5.00 Fél évre .......................... 3.00 Half Year........................ 3.00 Entered aa second class matter September 1st, 1988, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 8rd, 1879. Ebből baj lesz A Magyarok Világszövetsége hetenkint kiküld a nagyvilágba egy kis propaganda röplapot, amelyben a magyarországi állapotokról nagyon szép dolgok vannak, kivéve persze a legcifrább dolgot: azt, hogy a Jóságos és Felszabadító Nagy Sztálin még mindig, nap-nap mellett, hadisarcot hajt be a szerencsétlen magyar népen. Egy idő óta ez a propaganda röplap úgynevezett szerkesztői üzeneteket küld költött elmekre, még pedig prop-üzeneteket, mert prop, vagyis propaganda nélkül manapság magyar betüvetőnek nincsen biztonságban a személyes szabadsága. Aki nem csinál propot, arra munkatáborban vár robot. Az egyik prop-üzenet úgy szól, hogy nem igaz az, hogy az amerikai atomkémek atomtitkokat loptak, merthiszen atomtitkok nem léteznek. Az atom felbontását Rutherford angol fizikus már 1919-ben nyilvánosságra hozta. Végzetesen elirta magát itt a propröpöt felelős kiadóként jegyző Abelovszky József elvtárs. Annak az angol Rutherfordnak tulajdonítja az elsőbbséget az atombontás terén, holott mint igazhitű kommunistának azt kell vallania, hogy mindenben a világon az oroszok voltak az elsők. Ebből még nagy baj származhat. Ha Sztálin és Beria erről értesülnek, akkor Abellovszky József elvtársnak régen rossz. Ez árulás, nyilt lázadás a szovjet ellen, ezért halálbüntetés jár! * Minek a szakértelem? Kissé felhúzott szemöldökkel olvassuk egyes politikusok nyilatkozatait, amelyek értelmében most a postaszolgálat javulása várható, mert az uj postaügyi miniszter, Arthur E. Summerfield személyében “egy politikus és nem egy szakember” kerül a posta élére. Miután Jesse M. Donaldson, a mai postaügyi miniszter igazi szakember, aki mint levélhordó kezdte pályáját, és a postaszolgálat az ő vezetése alatt romlott le, ez úgy fest, mintha csakugyan politikusra. és nem szakértőre lenne szükség a postaszolgálat megjavítására. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Mindenki tudja, hogy a postaszolgálat hanyatlásának oka a posta költségvetésének lefaragása az előző kongresszus által. A postaügyi miniszter kényteken volt a személyzetet csökkenteni, ami a szolgálat ártalmára volt. A mai postaszolgálat gyatrasága nem méltó Amerikához. Kételkedünk, hogy Arthur E. Summerfield, az autókeres; kedő és a republikánus párt kampányának szervezője, pusztán képességeinél fogva meg tudja javítani a szolgálatot. Ha a kongresszus visszaállítja a posta költségvetését, akkor a szolgálat megjavulhat még annak ellenére is, hogy Summerfield nem szakember. A magunk részéről azonban az élet bármely területén előnyben részesítjük a szakembert a laikussal szemben. Úgy vagyunk vele, mint az az orvos, akinek valaki azt mondja, hogy “a sebészek mind csak mészárosok”. Az orvos bólintott és igy válaszolt: “Vágassa ki .a vakbelét egy mészárossal.” Nincs elfelejtve Petőfi! Hál’istennek nincs elfelejtve Petőfi Sándor. A hűbéri és kapitalista reakció ugyan feledésre Ítélte, de Sztálin és a népidemokráciák kiemelték a Talpra Magyart és a többi Petőfi-verseket a múlt lomtárából és uj életre keltették a halhatatlan Petőfit. Mi ez? Egy őrült rikácsolása? Nem. A francia kommunisták lapjában Írja ezt egy Gaucheron nevű elvtárs. Ki ez a Gaucheron elvtárs? Nem tudjuk. 'Csak annyit tudunk, hogy a neve magyarul Balkezest jelent. McCarthy a szenátusban Benton connecticuti demokrata szenátor kezdeményezésére a szenátus egyik bizottsága több mint féléven át vizsgálta McCarthy szenátor pénzügyeit, spekulációit és egyéb vádakat, amiket a kongresszusban és a sajtóban McCarthy ellen emeltek. A vizsgálóbizottság pénteken, az utolsó órában, a kongreszszus szombati összeülése előtt nyújtotta be 400 oldal terjedelmű jelentését. A szenátoroknak igy a legjobb akarat meglett sem lett volna elegendő idejük a jelentés tanulmányozására. így hát szombaton a szenátus megalakult és szó nélkül felavatta tagjai sorába McCarthyt. A bizottsági jelentés szerint McCarthy 10,000 dollár ajándékot kapott — egy törvényt ismertető füzetke összeállítása címén — a Lustron cégtől, amely gyárilag készített házakat. Akkor történt ez az ajándékozás, amikor a Lustron sokmilliós hitelt kért a kormánytól és McCarthy tagja volt annak a szenátusi bizottságnak, ^amely ezzel a hitelüggyel foglalkozott. McCarthy 10,000 dollárt kapott két privát személytől a kommunizmus elleni hadjárata céljaira, és McCarthy ezzel a pénzzel 30,000 bushel szójababot vásárolt spekulációs céllal s amikor a szójababot eladta, 17,000 dollár profitra tett szert. A Pepsi Cola cégtől, amely a cukor racionálás megszüntetését sürgette, 20,000 dollárt kapott McCarthy, aki annak a szenátusi bizottságnak tagja, amely a cukor racionálásának kérdésével foglalkozott. McCarthy a bizottságban a Pepsi Cola álláspontját képviselte és szokatlan élességgel támadta a kormányt. Kiderült az is, hogy McCarthy, amikor megtudta, hogy spekulációi vizsgálódás tárgyát képezik, különböző banketéteit más nevekre Íratta át. Egy appletoni (Wis.) banktól több mint 100,000 dollár kölcsönt kapott értékpapír és termény spekulációra, ami Juhar Juszuf levelei... Tél volt akkor, havat hordó hideg szelek surradoztak éjszakánként a Dráván-tulról, az acélkék horvát hegyek közül. Elég korán igen hideg tél szakadt a világra, reggelenként láttuk, hogy a jégviráglabirintusok vonalában megmegrepedt egy ablaktábla. Ette a fagy az üveget, a rögöt, a felleget s lélegzetet, didergett minden, s naponként negyedöl bükkhasáb parázslóit el a magas cserépkályhában, hogy meleg legyen a szobánk. Kicsinykét szegények voltunk akkoron... Apám már künn aludt a “fekete szobában”, ahol mindig vasárnap van, — a sírban . . . Három szobánk volt, de kettőt ki kellett adni. Az egyikben, amelyik a Szitásék komlósbokros kertjébe nézett, a Sanyo lakott, a sánta írnok. Igen csöndes ember volt, szegény, csak akkor beszélt, ha ivott. S mivel nappal nem ihatott a hivatal miatt, s az éjszakát a vendéglőben töltötte, alig láttuk otthon. A ballába fából volt, s a fából való láb hangosan koppantja a lépést. Ezért előzékenységből, hogy fel ne riasszon hajnalonként, — erre a mostohalábra gumit veretett. Mert nagyon beteg voltam akkor. És kicsiny voltam, gyenge, akár a törpe galagonyabokor, nem adott a gyerekéletemért egy cigánygarast még Kommen ur sem, a járásorvosunk. Az udvari nagyszobában feküdtem, fehérre festett kis vaságyon, velem aludt a láz és mellettem virrasztott a halál... Anyám halottsápadtan üldögélt az ágyacskám élőt s a könnyei, ezek az anyaszivpatakból ömlő, fehér bánatgyöngyök egyre hullottak a fekete ruhájára. Mióta meghalt az apám, szüntelenül feketében járt talpig. Feketeszin az öltözete még ma is. Hisz’ elszakíthatatlan feketeség borult arra, akit tiszta szívből gyászolt. Ezen a napon, délben, bekopogott hozzánk a sánta írnok is. Mivel józan volt, egy szót se szólt, csak meghajolt, aztán oda falábolt az ágyamhoz, megsimogatta a homlokom, hüvelykujjával kis keresztet rajzolt a szemöldököm fölé, sóhajtott és elment... Egy perccel később Parányi Regina jött be, magasszáru cipőjén fagyott hó, kis orra vörös, a szeme pilláján álldogáló könnycsepp, ő volt a másik lakónk ... Parányi Regina, az óvónő is megsinyjgatott s minthogy a töméntelen ovódás-gyerekvers miatt szinte szüntelen versben beszélt maga is, igy szólt hozzám: Van nekem hét kiscsibém, Majd felépülsz kicsikém, Száll a sok por Taranyon, Isten veled aranyom! Irta: BABAY JÓZSEF Taranyi Regina, vereske orrú özvegymenyasszony, amikor azt mondta: “Isten veled aranyom!” — hirtelen elfordult, de én azért láttam, hogy elbiggyed az alsóajka és a pilláján áldogáló könny elindul az orcája gödre felé. Anyám, szegény, hangosan felsirt megint.. . Elment Regina kisasszony is, és nemsokára bekocogott Radetzkyné, a kicsi, vénecske jódadám. Olyan kicsiny, hajlott öregaszony volt már, hogy azt mondtuk róla, elhálhatna a kézimunkakosárban is. — Ki ne mozduljon Radetzkyné, — kérlelte az édesanyám, — nagyon sietek. Negyed óra múlva itthon leszek. — Mönnyön csak nyugodtan tekéntetösasszony, majd elüldögélök én addig a szögénykém mellett, — mondta a szürkeszinü szemével úgy pislogott rám, mint valami berlinerbe kuporgó veréb. Anyám, elment, ketten maradtunk. Ágyam az ablak szomszédságában állott, láztól fáradt szemem az udvaron árvuló juharfát figyelte. Szép fa volt, öreg fa, ezer ágú, barna derekú, szerettem ezt a fát, szerettem az ablakunk felé hajló, nagy vezérágát is, amely a hintámat tartotta. Neve is volt a fápak, — Juhar Juszuf, még a nagyapám keresztelte rá . . . Néztem Juszufot, néztem, és láttam, hogy alig van már levél rajta, a lombtetőn meg már egy sincsen. Ami van, az itt, a felém hajló hintaágon veri hozzám gyönyörüen-hervadt rozsdaaranyát ... Radetzkyné susogott, susogott, hajtogatta keménykontyu, százráncos fejét, félkörré görbült-gémberedett ujjai forgatták a szentolvasót. Gyorsan imádkozott. Kopogtak. Radetzkyné húga jött a Frányó Istwánnémö is csupaősz, hajlott és k^Biy, de szép hivatalt visel^Rvolt a kisváros sirat9ajs§3oJH|||p^lálatos szépen tudotr siM" 'hívogatták is mindenfelé, ahol csak halott volt. Féltem tőle. Lehunytam a szemem, azt hihette alszom, mert igy szólt: — Látod a juharfát? Amire a legutolsó levél lehullik róla, mögáll a lélögzet ebben a kicsiny gyerökben is. Szép halott lössz, beszéjj majd a tekéntetös asszonnyal, hogy én sirathassam el. Mond mög, hogy két forintért végigsiratom az elhaptolásig. És kitipegett. Mikor hazajött az édes anyám, elosonkodott Radetzkyné is. Én ekkor minden maradék erőm összeszedve, feltérdepeltem az ágyban s bámultam Juhar Juszufot... Ijedten szaladt felém az anyám... — Mi az, drága kicsinyem? — Nézem, édesanyám, Juszufot. Mondta a siratóaszszony, hogy amikor lehullik róla az utolsó levél, én is meghalok. Szép hatott leszek, édesanyám . .. Anyám reszketve szorított magához. Szép feje lecsuklott, könnyéi a mellémre folytak. Melegek voltak a könnyei. És aztán csókolt, a hajam, a sovány nyakam, s csak mondogatta nehéz zokogásban: — Nem, nem, nem engedlek, egyetlenem! Egyre gyengülve figyeltem a fát. Anyám meg engem. December első vasárnapjára már csak hét levél volt a hintaágon. És a következő vasárnapra egy maradt... — Ma meghalok, — gondoltam és sokat emlegettem az édesapámat. — Elvihetem a kisdunyhám a sírba? Anyám mellém rogyott s ottmaradt úgy, térdepelve, estig. Reggel, ahogy kiragyogott a nap, kikémleltem az ablakon. A hintaág tele volt levéllel... Másnap reggel még több levél ... Ennek a napnak az éjszakáján rossz álomból ébredtem fel. Azt álmodtam, hogy koporsóban fekszem, a kisdunyha alatt és ott sir emellettem éneklő sírással a Frányóné asszony ... Az ablakon át fényt vert be a telihold, ezüstből. Egészen világos volt a szoba. Szólítottam édesanyámat, nem válaszolt. üres volt az ágya. Egyszer, ahogy kémlelem a fénylő, hideg havas udvart, láttam hogy Juhar Juszu-f hintaága alatt áll valaki egy széken, s leveleket kötözget a hintaágra... Sok levelet... Bizonyosan erős, fekete cérnával... Az édesanyám volt... * A juharfából későn hullik le a levél... . . . hogy a Panama csatorna építése 375 millió dollárba került, még pedig jó dollárokba. . . . hogy sokan “allergiásak” friss festék iránt, más szóval nem bírják ki a festék szagát. Ezen a bajon könnyen lehet segíteni. Egy pár szelet hagymát hideg vízbe teszünk és az újonnan festett szobában állni hagyjuk néhány óráig. . . . hogy Kínában az újszülött apja nem szivart osztogat, hanem piros tojást. . . . hogy Kínában fehér ruhát öltenek magukra a gyászolók. Szobrászművészeink figyelmébe Az Amerikai, Magyar Református Egyesület hivatalos lapjában, a Testvériségben olvassuk “Az Első Ady Szobor” címmel a következőket: Egyesületünk 1952. évi közgyűlése, mint ismeretes, határozatot hozott, mely szerint lehetőleg az 1953. év folyamán emlékművet állít a jelen kor legnagyobb magyar költőjének, a Szilágyságból származott Ady Endrének, a clevelandi Magyar Kultur Kertben. A lelkes egyhangúsággal hozott határozat végrehajtása már folyamatban van és amikor a szobor felállításával kapcsolatos összes részletek tisztázódtak, Egyesületünk a szobor tervére nyilvános pályázatot fog hirdetni és annak nyertesét bízza majd meg az első amerikai Ady emlékmű elkészítésével. Az eddigi tervek szerint a pályanyertes szobor 1953. Decoration Day-n lenne felállítandó megfelelő országos ünnepség keretében. Nincs kétségünk afelől, hogy a jelenleg Amerikában élő neves magyar szobrász művészek nemes versenyre kelve vesznek majd részt a kiírandó pályázatban, hogy olyan alkotás hirdethesse Ady Emlékét, amely méltó a nagy magyar géniuszhoz. Wisconsin állami törvénybe ütközik. Erre a 100,000 dolláron fi lül összeget álnéven vezették tovább a bank könyveiben. Ilyen és még számos hasonló finonciális afférre vetett vili got a szenátusi bizottság vizsgálata. AZ UTOLSÓ SUBA Irta: MÓRA FERENC Kis temetőnkben tudok egy zugot: Az öreg remekes szűcs nyugszik ott. Hires, amit varrt, ködmön és suba, Neve sokáig él a faluba. Magam is sokat elemlegetem. Számon mosollyal, könnyel lelkemen, S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem. Szivemre melegebben ölelem. Sirhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj .amelyen elaludt S valahányszor hörögve sir a szél, Mindig azt gondolom ,hogy ő beszél. Az öreg műhely sir ja vissza tán. Fáj a sötétség néki s a magány. A hideg ellen hallat tán panaszt, — Mi fáj a holtnak, isten tudja azt. Ám megjött a tél tegnap délelőtt, Besziiálla hóval a temetőt, S az öreg szűcs már nem panaszkodik. Az öreg szűcs már szépet álmodik. A hó fehér, selymes, sűrű, puha, Úgy takarja be, mint meleg suba S a télizöld .mely hegyig belevész. Az rajta zöld irhábul a szegés. 1948 KRÓNIKÁJA 12 FEJEZETBEN JANUAR — Az 1848-as ujesztendő napja nyugalmasan és békésen köszöntött Magyarországra. A Pozsonyban ülésező országgyűlés még karácsony előtt félbeszakadt és a követek hazakocsiztak az ünnepekre. Pozsony város szokásos újévi bálját a polgárokon kívül csak néhány ott lakó főnemes látogatta és a csárdás, a keringő meg a lengyelke mellett vigadozva köszöntötték az újév hajnalát. Pozsonyban hálóztak, de annál nagyobb szomorúság uralkodott az ország nagyobb felében. A sok millió jobbágy nemzedékek óta megszokott keserves sorsához újabb baj járult: egymásután két esztendőben pusztított az aszály, különösen a Felvidéken és akárhány megyében a megművelt föld még a vetőmagot sem adta vissza. A búza ára hihetetlenül magasba szökött, egy pesti mérőt, nem adtak 22 bankó forinton alul és ha a szegény nép nem tudta megfizetni, — éhezett. Éhinség és járvány dühöngött a Felvidéken és a bécsi lapok, amelyek sohasem kedvelték különös módon magyarokat, képtelen meséket találtak ki a magyar állapotokról. Egyikük azt irta, hogy Magyarországon már emberhúst esznek és hogy Árvában az egyik, végső nyomorba jutott jobbágy-család gyermekét főzte meg és fogyasztotta el. Ekkora rágalmat Árva megye sem hagyott magán száradni, vizsgálatot indított, ami aztán kiderítette, hogy a meséből egy szó sem igaz. Az viszont igaz, hogy az éhező emberek már kutyahussal táplálkoznak. Bállal és ínséggel — igy kezdődött a nagy esztendő! FEBRUAR — Tavasz közeledtével a szabadság szellője keresztülsuhant Európán és simogatására uj vágyak ébredeztek az önkényuralom elnyomása alatt élő népekben. Páris népe Lajos Fülöp király kormányzatával elégedetlenkedett, aki a szegényeket kirekesztette a választójogból, meg az ország kormányzásából. - # A haladni vágyó szabadelvűek február 22-én este Párizs 12. kerületében nagy banketten akartak tiltakozni a fennálló rendszer ellen, de a rendőrség az utolsó pillanatban betiltotta. Erre— forradalom lett a bankettből! A hatalmas tömeg a külügyminisztérium hires palotája elé vonult a Quai d’Orsay-ra, beverte az épület ablakait és a népszerűtlen Guizot külügyminiszter távozását követelte. A király másnap reggel elbocsátotta külügyminiszterét, de a forradalmat már nem tudta megállítani. Párizs utcáin barrikádokat emeltek, a polgárok megütköztek a király katonaságával és estére 82 áldozata volt a forradalmi napnak. — Harmadnap, február 24-én a forradalmárok kezükbe kerítették a városházát, majd benyomultak a francia királyok palotájába, a fényes Tuilériákba. Lajos Fülöp, miközben a tömeg az ablaka alatt tüntetett, remegő kézzel aláírta lemondását és családjával együtt Angliába menekült. Franciaországban ideiglenesen szocialista kormány vette át az uralmat és a forradalom vihara tovaszáguldott Európa minden irányába. Olasz földön a nép elűzte a kis helyi uralkodókat és egységes birodalomba kívánt egyesülni. Németországban “előparlament” ’ült össze, hogy alkotmányt adjon és még Berlinben is a királyi pálota előtt harcoltak a szabadelvű poroszok. Egész Európa forrongott, a nép jogokat követelt. MARICUS — A pozsonyi országgyűlés rendületlenül tárgyalt. Kossuth Lajos fényes beszédekben terjesztette elő indítványát: írjon fel az országgyűlés a Bécsben lakozó királyhoz, hogy adja meg az ország haladásához szükséges reformokat? De szép javaslatai a sok tárgyalás közben rendre elsikkadtak és a főrendiház konzervatív főurai mindent elkövettek, hogy a haladást követelő felirat soha ne kerüljön az uralkodó elé. A végtelenbe nyúló szónoklatok közben érkezett meg a szívdobogtató hir, hogy március 13-án Bécsben is kiütött a forradalom és a nép elkergette Metternich herceget, az osztrák kancellárt, akiben mindenki a maradi rendszer legfőbb támaszát látta. A szomszédban lejátszódott forradalom hírére egyszerre alábbhagyott a pozsonyi főurak ellenkezése is és másnap már Kossuth vezetésével az országgyűlés egy küldöttsége hajózott Becsbe és magával vitte a hónapok óta óhajtott föliratot, amely alkotmányt kért az országnak és jogot a népnek. A király a tehetetlen V. Ferdinánd, aki helyett nők, tábornokok meg bécsi nagyurak uralkodtak, mindent megígért, abban a reményben, hogy Ígéreteit úgysem kell valóra váltani. Csakhogy közben Pesten a fiatalság megvalósította mindazt, amit a király csak kilátásba helyezett! A pesti fiatalok, Petőfi, Jókai, Irányi, Vasvári vezetésével a Pilvax-kávéház kerekasztala körül üldögélve már régóta tanakodtak azon, miként lehetne a reformokat életbeléptetni. Végre elhatározták, hogy március 15-én a szavakról a tettekre térnek át. Aznap országos vásár volt Pesten és tavaszi eső permetezett a város utcaköveire. Petőfi az egyetem udvarán kora reggel először szavalta el a Talpra Magyart és a diákok tüntető tömege bejárta a Belváros utcáit, miközben egyre nőtt a számuk. így érkeztek el a Landerer-nyomdához, ahol minden cenzúra nélkül kinyomtatták a Nemzeti Dalt, meg a magyar nemzetnek 12 pontba foglalt kívánságait. Megvolt már a szabad sajtó, de ők többet akartak! Átvonultak Budára ahol a helytartótanács, az ország legmagasabb kormányszerve székelt. Amint a hatalmas tömeg az öreg épület előtt megjelent, a Zichy Ferenc elnöklete alatt ülésező helytartótanács nyomban elfogadta a 12 pontot és a könyvei miatt egy évre bebörtönzött Táncsics Mihályt is szabadon bocsátotta. Lelkes diákok húzták Táncsics hintóját át a hajóhídon, Pestre és este ünnepi előadást rendeztek a Nemzeti Színházban. Ebben a boldog pillanatban úgy látszott, hogy a magyar nemzet kivívta végre évszázadok óta óhajtott szabadságát! ÁPRILIS — A pozsonyi országgyűlés, amely hosszú időt töltött már eredménytelen tárgyalásokkal, most lázas munkába kezdett: a törvények hideg, szigorú szavaiba kéllett foglalnia mindazt, ami eddig a magyar szabadságjogokból hiányzott és amit most a felkelt nép kivívott magának. Az ország legkiválóbb jogászai ültek együtt az éjfelekbe nyúló tanácskozásokon, hogy minden jogot és kívánságot megállapisanak. így születtek meg az áprilisi törvények .egy uj Magyarország törvényei. Mindenekelőtt kimondták a legszörnyübb rabság, az évszázados jobbágyság' megszüntetését. Elrendelték a közteherviselést: az eladdig “szűz vállu” nemes a többiekkel egyenlő módon köteles adót fizetni. Elrendelték, hogy a jobbágyok minden-eddigi terhektől, urbértől, robottól, dézsmától, tizedtől megszabaduljanak és hogy felettük peres ügyeikben ne a földesur, hanem a rendes bíróság Ítélkezzék. A nép megkapta emberi jogát, de az ország is kivívta alkotmányos követeléseit. Eszerint a király csak a független és az országgyűlésnek felelős minisztérium utján gyakorolhatja hatalmát, az országgyűlés szabad választásokon a néptől kapja megbízását és a sajtó meg a vallásszabadság támogatja a munkáját. 'FOLYTATJUK) A J6 PÁSZTOR
