A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-30 / 5. szám

PAGE 8. OLDAL A JÓ PÁSZTOR Xavéri Szent Ferenc indiai téritő látogatásának 400. évfordulója Irfa: S. POLGÁR, jezsuita páter, Morapai, India Hetvenedvasárnapra EVANGÉLIUM Szent Máté 20. fej., 1—16 szakasz Hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki jókor" reg­gel kiméne műveseket fogadni szőlőjébe. Megegyezvén pedig a művesekkel egy dénár napibérben, elküldé őket szőlőjébe. És kimenvén három óra tájban, láta másokat tétlenül állani a pia­con. Menjetek ti is szőlőmbe és ami igazságos leszen, megadom nektek . . . Azok pedig elmenének. Ismét kiméne hat és kilenc óra tájban és hasonlóképen cselekvék. Tizenegy óra tájban pe­dig kimenvén, talála más veszteglőket és mondá nekik: Mit áll­tok itt egész nap, hivalkodva? Felelék neki: Mivel senki sem fogadott meg bennünket. Mondá nekik: Menjetek ti is szőlőmbe. Mikor pedig beesteledett, mondá a szőlő ura ispánjának: Hivd elő a műveseket s add meg nekik bérüket, kezdve az utolsók­tól az elsőkig. Előjővén tehát, akik tizenegy óra tájban érkeztek vala, kaptak egy-egy dénárt. Jővén pedig az elsők is, azt vélték, hogy többet kapnak. És átvévén, zugolódának a szőlősgazda el­len, mondván: Ezek az utolsók egy óráig dolgoztak és egyen­lőkké tetted őket művelünk, akik a nap terhét és hevét viseltük. Ő pedig felelvén egyiknek közülök, mondván: Barátom, nem te­szek veled igazságtalanságot; nem egy dénárban egyeztéke meg velem? Vedd, ami a tied és menj; annyit akarok pedig adni en­nek az utolsónak is, mint neked. Avagy nem szabad-e nekem azt tenni, amit akarok? . . . Vagy a te szemed álnok, merthogy én jó vagyok? így lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utol­sókká; mert sokan vannak a hivatalosak, kevesen pedig az (vá­­lasztottak. SZENTBESZÉD Az Ur Jézus, az emberiség isteni Mestere és Megváltója, a mai evangéliumban komoly felszólítást, ünnepélyes szózatot intéz minden egyes emberhez, amidőn azt mondja: “Menjetek ti is a szőlőmbe! . . .” Ezt a felszólítást ismétli Jézus mindannyi­szor, valahányszor csak kimegy az emberek gyülekező helyére, a világ piacára és ott álldogáló, hivatalkodó embereket talál . . t Jézus mindenkihez szól és mindenkit a szőlőjébe küld. Jé­zus szőlője, az Isten szőlője maga az élet, ez a földi élet, amely­ben mindenféle rendű, rangú és korú emberek vannak. — Be bármilyen rendben, tanult vagy tanulatlan, alacsony, magas rangban, vagy bármilyen korban, fiatal vagy öreg korban is van valaki, mindenkinek megvan a maga dolga, a maga hiva­tása, a maga kötelessége. Az isteni Gondviselés az életben min­denkinek kijelölt egy helyet, amelyet el kell foglalni. Az egyik eszével dolgozik, a másik kezével, ki-ki úgy, amint azt a hivatása magával hozza. Minden munkásnak, mert hát mindnyájan Isten munkásai, napszámosai vagyunk, át kell éreznie, hogy az ő munkája értékes. Mindenkinek csak annyiban van értéke, amennyiben köteles­ségét teljesiti ... Az utcaseprő, ha becsülettel végzi munkáját, többet ér önmagában és a közre nézve is, mint az a nagy ur, aki nem' dolgozik. És Isten, az egyedüli igaz ur, egykor nem azt kérdi ám: ki voltál, mi voltál, hanem azt, hogy milyen voltál. Azt mondja majd neked: “Örülj, hü és jó szolgám, menj be Urad örömébe’', ha pedig nem dolgoztál, légy akárki fia is, hallani fogod az Ur könyörtelen, de igaz szavát: “Távozz az örök sötétségbe és ott lészen sirás és fogak csikorgatása.” Minthogy tehát Jézus mindnyájunkhoz szól: “Menjetek ti is szőlőmbe”, és minthogy mindnyájunknak becsületbeli köte lessége a dolog, akkor leszünk mi igazán értékesek, akár mint egyének, akár mint a család, a társadalom, vagy a haza, vagy az Egyház tagjai, ha egymásnak a munkáját nem kicsinyeljük le, senkit munkája miatt, ha az tiszteséges, nem vetünk meg, hanem épen ellenkezőleg, mindenkinek a munkáját megbecsül jük, dicsérjük, mindenkit éppen a munkája folytán és alapján értékelünk. Ebben a pontban talál majd egymásra a tudós, hogy a tu datlant oktassa; a tudatlan, hogy a tudóstól tanuljon; a gazdag hogy a szegényen segitsen, a szegény, hogy a gazdagra ne irigy­kedjék; az ur, hogy a szolgát megbecsülje, a szolga, hogy urához hü legyen. Abban a pontban mindnyájan találkozunk, hogy Istennek a munkásai vagyunk s következőleg a méltó jutalmat is csak az Istentől remélhetjük és kaphatjuk. Isten, mint végtelenül nagy és hatalmas Ur, egyformán jutalmaz. Az Isten igazi országában, a menyországban nincsen irigység, vetélkedés, szevetetlenség; ott mindenki boldog és egymást szerető, mert senkit sem zavar az, hogy a másiknak esetleg valamivel többje van. Iparkodjunk ezt a mennybeli megelégedettséget, ezt a boldogító érzést már itt a földön is biztosítani a magunk számára. 1952 február 15-én Göa indiai portugál gyarmat pátriárkája körlevelet adott ki, amelyben kijelenti. ,hogy december 3-tól egy egész hónapon át ki lesz téve Xavéri Szent Ferencnek a teste hogy a hívők láthassák és tisztelhessék. Már 400 éven át a szentnek a teste ki volt téve sok megpró­báltatásnak. Ugyan mindeddig ép állapotban megmaradt, de most már nagyon kiszáradt. A Szent Szék kívánsága szerint meg szeretnék őrizni mentül jobban a nagy apostolnak az ereklyéjét. így most egy lég­mentes tartályba bezárják, me­lyet aztán nem szabad fölnyitni. Persze már most rengetegen jelentkeznek nem csak Indiából, de az egész világból is, hogy Goában hódoljanak a nagy misszionárius előtt, és hogy még utoljára megcsókolják azokat a szent lábakat, melyek megtet­tek 10 év alatt körülbelül 100 ezer kilométernyi utat. Mielőtt részletesen megírnám a szentnek a működését, küzdel­meit, szenvedéseit és diadalait, idézni szeretném ennek az apos­tolnak a kereszt győzelmére irá­nyuló haditervét. Mielőtt Xavéri Szent Ferenc elhagyta Goát, 1552 áprilisban, hogy a kereszténységnek uj területet nyerjen Kínában, irt a generái­­sának, Loyolai Szent Ignácnak és Lisszabonban időző rendtár­sának, Fernandeznak, követke­zőképpen: “Az a tervem, hogy behatoljak Kínába és onnét Ta­tárországba (Mongoliába); az­után északon át haladva bejut­nék Európába és onnét áttérnék Afrikába, hogy végre megint visszajussak Ázsiába.” Tehát ebből látjuk, hogy Xavéri Szent Ferencnek nagy tervei voltak, lázas szomjúság, hogy az egész ismert világot megnyerje Krisztus birodalmá­nak. Most pedig kövessük a nagy misszionáriust a bölcsőjétől egész a koporsójáig, és talán a mi sziveink is fölmelegednek, fölbuzdulnak az isten szereteté­­ben ,a halhatatlan lelkek meg­mentésére. mosolygott s igy győztesek let­tek 1515-ben Navarrán. Ugyanabban az évben Xavéri Szent Ferenc édesapja meghalt. A győztesek lerombolták a Xa­véri várt, de éppen hagyták a lakóhelyiségeket. Castiliában 5 év után kitört a forradalom és a navarraiak azt hitték, hogy a francia segítség által kiverhetik Navarrából a castiiiakat. Kemény ellenállás­ra találtak Pampelonában, ahol Loyolai Szent Ignác volt a pa­rancsnok. De mikor ő össze­esett az ellenség golyója által, a katonái kapituláltak. Nemso­kára a castiliak nagy hadsereg­gel jöttek és átkergették a fran­ciákat a Pireneusokon. Sok na­­varrait halálra Ítéltek, de ké­sőbb meg kegyelmeztek, igy Ferenc testvéreinek is. Mikor a két hős 1524-ben visszajött, Fe­­rencünk is égett a vágytól, hogy kitüntesse magát, — mint édes­apja a tudomány harcterén. Párisi kollégium Hol is szerezné meg a tudo­mányszomjas ifjú a bölcsessé­get, ha nem Párisban, a világ leg­híresebb egyetemén? 1525 nya­rán útnak indult Pampelona, Bordeaux, Peitiers, Tours, Páris felé és a Szent Bárbára kollégi­umban az úgy nevezett “latin városnegyedben” kapott hajlé­kot. A tanrend és fegyelem na­gyon szigorúak voltak. Fölkelés 4 órakor; 5-kor már kezdődtek az első előadások. Mindennap misehallgS.tás. Az iskolákban nem let£<y£|sem székek, sem padok; ä hallgatók szalmán ül­dögéltek keresztbetett lábakkal. Az egész nap tele volt előadá­sokkal. Csak vasárnap és kedd, csütörtök délután volt alkalom Az újkor elején Min. Roosevelt adományokat kap a March of Dimes részéra unokáitól, Ni­­iuát-ól és Haventól, akik tavaly maguk is poliobau szenvedtek Xavéri Szent Ferenc 1506-ban született a büszke Spanyolor­szágban. Épp 11 év előtt Colum­bus fölfedezte Amerikát (1492). Csak 3 év után, 1445-ben Vasco Ja Gama fölfedezte Indiát, kö­rülhajózva Afrikát. És mikor Fereneünk 16 éves volt, 1522- fcen Magellan megtette az első körutat a föld körül és igy be­bizonyította, hogy föld gömbö­lyű. Fzck a felfedezések óriási érdeklődést keltettek nemcsak a poli ikai és a gazdasági élet­ben, hanem láthatatlan lehetősé­geket adtak a taulmányoknak, mint az Evangéliumnak is. Ez a kor egyrészt megmutat­ta, hogy az emberi szellemnek nagy képességei voltak, de más részt, hogy annyira fölfujta ma gát, hogy senkire sem akart mái figyelni, független akart lenni. Itt van a bölcsője a kolonizáció­­nak, a humanizmusnak, a pro tcstántizmusnak, a nagystílű­­katolikus missziós térítéseknek. Xavéri Szent Ferenc meglát­ta először ennek a világnak a világosságát 1506 április 7-én a Xavéri várban, az akkor függet­len baszk Navarra tartomány­ban. Az édesapja és anyja a tartomány legtekintélyesebb ne­mes családjai közé tartoztak, ahol a jámborság ,tanultság és hit irányadók voltak. Castiliának politikai étvá­gya nagy volt. Be akarta kebe­lezni Navarrát és 3 évi véres harcok után sikerült is. Ferenc­nek a két bátyja, Mihály és Já­nos harcoltak a eastiliák ellen, de a spanyoloknak a szerencse h vörös egyházüldözés fekete könyve Az országos katolikus hírszol­gálat ös:zeállitotta a kommunis­ta kormányok bünlistáját, mely azt mutatja, hogy Prágától Pyongyangig mindenütt, ahol a kommunisták az urak ,eddig pa­pok, szerzetesek és apácák ez­rein kívül 161 püspököt és más főpapot vettek üldözőbe vagy gyilkoltak meg Sztálin követői. A fekete lista élén a kínai kommunisták állnak. Ők 84 püs­pököt és más főpapot börtönöz­­tek be vagy kergettek száműze­tő be. Az üldözöttek közt van hét amerikai születésű püspök és három amerikai származású % apostoli prefektus. Az egyik amerikai püspök, F. X. Ford, meghalt a kínaiak börtönében. Kina után következik Orosz­ország. Ott az üldözöttek száma azért kevesebb, mert a katoli­kus egyház működése mindig korlátozva volt, lévén az ortho­­lox egyház mindenkor a hiva­­alos vallás. Az üldözött főpapok száma “csak” 29 és ebben a számban benne vannak a hábo­­’u után erőszakkal a szovjet bi­rodalomba beolvasztott balti or­szágoknak, Let tor: zágnak, Lit­­/ániának és Eszteországnak, igyszintén a Hitlerrel szövet­ségben a világháború első sza­kában elfoglalt lengyel terüle­teknek főpapjai. Az üldözött főpapok közt két bíboros van: Mindszenty és Ste­­pinac, továbbá 31 érsek. Koreában ,a kommunista ha­talomban levő országrészben, 3 püspököt, 2 prefektust börtö­­nöztek be; ezek egyike ameri­kai püspök, aki állítólag már életét vesztette a börtönben. Magyarországon Mindszenty bíboros hercegprímáson kívül bebörtönöztek egy érseket és két püspököt. sportra. A nagy szünidő csak egy hónapra terjedt ki, szeptem­berre. A diákok megmutatták a tehetségüket a színpadon, a mu­zsikában, a szépirodalomban. Persze voltak olyanok is, akik éjjelenkint átlépték a kollégi­um falait, hogy a könnyelmű életnek hódoljanak. A króniká­sok azt jelentik, hogy a mi szen­tünk igen jó sportoló volt, ki­váltképpen a futásban és az ug­rásban. Xavéri Szent Ferenc Boldog Fáber Péternek köszöntheti, hogy nem veszítette el a szüzes­ség liliomát. Ennek a parasztim­nak az őszinte jámborsága és a jó példája megőrizték az egye­nes utón, habár Fereneünk né­ha-néha estekint kiillant a kol­légiumból ... 1528-ban megismerkedett egy sánta, sovány kis emberkéve], Loyolai Ignáccal. Annakidején Fereneünk gyűlölettel és lené­zéssel viseltetett ez ember iránt, mivel koldulásból élt, és igy gyalázatot hozott a nemesség­re. És mikor Ignác megkérte, hogy segitsen neki a tanulásban. Ferenc átküldte Fáber Péterhez. Ignác és Péter gyorsan nagy ba­rátok lettek, mert a jámborsá­guk ugyanarra a talajra talált. Időközben Xavéri Ferencéknek otthon nem mentek jól az ügyeik, nagyon lecsúsztak. Fe­reneünk meg akarta menteni a család rangját. És a sántikáló Ignác segített neki többször, koldulván pénzt. És mikor Xa­véri Ferenc 1531-ben kollégiumi tanár lett Dormans-Beauvais­­ben, sok tanítványt is gyűjtött az uj professzornak. Ez pedig nagyon emelte az öntudatát és megtömte az erszényét is. Es­­ténkint Ignác, Ferenc és (Péter sokat beszélgettek és vitatkoz­tak. Ferenc csak a nagyravá­gyó álmodozásait fejtegette, mi­re Ignácnak csak ez a válasza volt: “És ha ezt elérted, akkor mit teszel? ... És ha az ember az egész világot megnyerte, mit használ majd neki, ha elveszíti a lelkét? ...” Ferenc nagyon ke­mény dió volt! Három hosszú évig hallgatta Ignácnak az in­telmeit, látta a jámbor életét, mint Fáber Péternek a gyönyö­rű példáját. S végre a kegye­lem győzött és a hiú Ferencből jámbor Ferenc lett, szentéletü, nagystílű világ misszionárius lett! (Folytatjuk) A tékozló fiú EVANGÉLIUM Szent Lukács XV. 79. Mondá az Ur e példabeszédet: Egy embernek, két fia vala. És mondá az ifjabb közülük atyjának: atyám, add ki nekem az örökségrészt, mely engem illet. És elosztá nekik az öröksé­get. És nem sok nap mülva, összeszedvén mindent ifjabbik fia, messze tartományba méné, és ott eltékozlá örökségét buja élet­tel. És miután mindent megemésztett, nagy éhség lön azon tar­tományban, és szűkölködni kezde. És elmenvén azon tartomány­nak egy polgárához szegődött, ki majorjába küldé őt, hogy őriz­ze a sertéseket. És kiváná gyomrát megtölteni a vadgyümölcs­­csel, melyet a sertések falának, de senki sem ada neki. Magába térvén pedig, mondá: Hány béres bővelkedik atyám házában kenyérrel, én pedig itt éhen halok! Felkelek és atyámhoz me­gyek, és mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég és te ellened; már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem, csak béreseid közé fogadj be engem. És fölkelvén, elméne atyjához. Mikor még messze volt, meglátá őt atyja, irgalmasságra indula, és hoz­zája futván, nyakába borula, és megcsókolá őt. És mondá neki fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; már nem va­gyok méltó, hogy fiadnak neveztessem. Atyja pedig mondá szol­gáinak: Hamar hozzátok elé a legjobb ruhát, és öltöztessétek fel őt; adjatok gyűrűt kezeire, és sarpt lábaira; és hozzátok elé a hizlalt bor jut, öljétek le, együnk és vigadjunk; mert ez az én fiam meghalt vala, és fölébredt: elveszett vala, és megtalálta­tott. És elkezdtek vigadozni. Az ő idősbik fia pedig a mezőn va­la, és midőn visszatért, g házhoz közeledvén, hallá az éneklést, vigadozást. És szólitván egyet a szolgák közül, kérdező, mi do­log ez? És az mondá neki: Öcséd jött meg, és atyád a hizlalt bor jut ölette le, hogy visszatért egészségben. Erre megbosszan­­kodék, és nem akart bemenni. Atyja tehát kijővén, kezdé kérni őt. Amaz pedig felelvén, mondá atyjának: íme, annyi esztendő óta szolgálok neked, és soha sem hágtam át parancsodat, de soha sem adtál nekem egy gödölyét, hogy barátaimmal vígan elkölthettem volna; midőn pedig ez a te fiad, ki vagyonodat ellatorkodta, megjött, a hizlalt borjut ölted le neki — pedig mon­dá néki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem tied; de most vigadni és örvendezni illett, mert ez a te öcséd meghalt vala, és fölébredt; elveszett vala, és megtaláltatott. SZENTBESZÉD A HALLGATAG FÉRJ DETROIT. — Mrs. Caroline Nemith megnyerte válóperét, amikor elmondta, hogy ez el­múlt 12 évben ő támogatta fér­jét, aki nem dolgozott. De ennek tetejébe még a férj nem is be­szélt vele, hanem csak Írásban érintkeztek, ami sok volt az asz­­szonynak. A szerető atya a legnagyobb örömmel fogadja vissza té­kozló fiát, aki hazajött s bűneit töredelmesen megbánta. így az Istennek és az ő angyalainak a vétkeit töredelmesen megbánó bűnös ember megtérése fölött nagy öröme van; nemkülönben Isten a vétkeit töredelmesen megbánó és megtért bűnös embert ugyanolyan, vagy még jobb állapotba helyezi, mint aminőben a bűn elkövetése előtt volt. A bűnös ember vétke által elhagyja Istenét; azután, átlát­ván nyomorúságát, melybe lelkét döntötte, magába száll és meg­ismervén érdemtelenségét, sőt büntetésre méltónak vallván ma­gát, megalázza magát Isten előtt és végtelen irgalmasságához folyamodván, kegyelemért asdekel, hogy Isten felejtse el a sé­relmet, engedje el neki az örök büntetést és tekintse ismét atyai szemmel. Az Isten nem is taszítja el magától a megtérő bűnöst, ha az szivének fájdalmával utálja vétkeit, azaz szeretné, ha soha nem követte volna el azokat és felteszi magában, hogy ezentúl jám­borul él és nemcsak kerüli a gonoszságot, de eleget is tesz min­den elkövetett bűneiért; a tett kárt, gyalázatot, szenvedést, me­lyeket másoknak okozott, kárpótolja; az Istentől rámért bajokat békével eltűri és ahol csak alkalma nyílik jóságos cselekedete­ket gyakorol. Csakis az ily lélekkel való megtérés az, amely egyrészt bünbocsánatot eszáözölt ki az Istennél, másrészt érde­met szerez az üdvösségre. Gondoljuk meg mindnyájan azt, hogy legnagyobb jótevőn­ket sértjük meg a bűn által. Gondoljuk meg, hogy e legnagyobb jótevőnk, az Ég és a föld mindenható Ura, ismét a legmelegebb szeretettel fogad vissza keblére, ha lemondunk az erkölcstelen életről. Hát ez ne tartson vissza bennünket minden bűntől? Ez ne legyen képes minket, ha bűnbe estünk, megtéríteni? Hálát­lanok vagyunk mindnyájan, ha a jótéteményt bűnnel viszonoz­zuk, de még hálátlanabbak, ha a kegyelmet nem fogadjuk el, sőt, bűnt bűnre halmozván, azt vissza is utasítjuk. Ettől őrizzen meg mindannyiunkat a kegyelem és irgalom Istene. Koreában ezt az uj plasztik öltönyt próbálják ki, amely min . össze 4 font és tökéletes védel­met nyújt a hideg ellen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom