A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-30 / 5. szám
PAGE 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Pounder: B T. TáRKANY alapított* Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ........................ $5.00 One Year ........................S5.00 Fél évre ........................... 3.00 Hall Year ........................ 3.00 Entered as second c I a sr matte, Sepcenioer 1st, 0*8». al trie Post Office ol Cleveland, Ohio, ander the Act of March. 8rd 1879. Hangzavar a bdmlházbaa A Népszava cimü pesti izvesztijában “A világ zsandára” cimü cikket olvassunk. Rövid bevezetés után, amely úgy szól, hogy a régi magyar faluban a csendőr volt a nép elsőszámú ellensége, megtudjuk, hogy ez a cikk Amerikáról szól. Amerika a világ zsandára, vagyis elsőszámú ellensége. Miért? Azért, mert az oroez kommunista párt nemrég tartott országos kongresszusán ezt megállapították. Ez tehát dogmatikus, megdönthetetlen igazság, másképp vélekedni halálos bűn. Nos, olvassuk, miben áll Amerika zsandárkodása? Abban, hogy fegyverkezésre kényszeríti a még nem Sztálin csizmája alatt nyögő népeket, és abban, hogy mindenütt a világon a fasiszta kormányokat, a nép ellenségeit támogatja és pénzeli. Például — no, tessék kitalálni, melyik a tipikus fasiszta ország, amelyet első példának lehet említeni!... — például Tito Jugoszláviája fasiszta ország. Dehogyis fasiszta Tito! Kommunista ő. De Sztálin utasítására a világ minden kommunista lapja fasisztának mondja őt, mert ellenállt Jugoszlávia gyarmati kizsákmányolásának. Dühösek a balkáni kommunista testvérre, mert nem adta el a lelkét, a fiatalságát, a búzáját az orosz imperalizmusnak a világhóditási politika szolgálatában. Fasiszta terror van Franciaországban . .. Görög fasiszták, török fasiszták.. . Mindenütt most nem annyira az uralkodó osztályok, hanem az amerikai zsandárok csinálják á fasizímust... Nem kisebb szaktekintély állitja ezt, mint Beria, az orosz gestapo rettegett főhóhéra. Ez őrült hangzavar végső akkordja persze biztató szóbar csendül ki: A népek ellenállnak az amerikai fasiszta zsandár rohamainak és küzdenek nemzeti függetlenségükért, írja a pesti ÁSYesztija, Hát ez az! Ezért az őrült hangzavar! Sztálin kiadta a jelszót, hogy be kell f uralkodni a «nacionalista pártokba és vakondok-móldra vermet ásni a fasiszta kormányok lábai alá. Ez a Moszkvában elhatározott uj politika nem újság. Már a háború előtt is tapasztaltuk, hogy a kommunisták szövetkeztek a nácikkal, a fasisztákkal, hogy egyesült erővel romlásba sodorják nemzetüket. A romlás, az összeomlás az ő reménységük. II. Nagyapám egy szer-egy szer még gondolt a matrózra, néhanéha visszaidézte emlékezetébe a matróz furcsa szavait: “Hajókat fogók kérni a kormánytól... katonákat és munkásokat... és elmegyünk, elhozzuk az aranyat.” Ilyenkor mosolygott. Kicsit tamáskodó, kicsit szomorú" mosollyal, mert a vagyona fantasztikusan fogyott és jövedelmei nem voltak. Később mind gyakrabban foglalkozott a matrózzal . . . bizonyos nyugtalansággal mondta magának, hogy talán mégis jobban meg kellett volna vizsgálnia a matróz dolgát. De azután haragudott és szégyelte magát . . . minden koldus aranyhegyekről álmodik, ő Is ott tartana már? így múlt el húsz esztendő és. e húsz esztendő alatt nagyapám teljesen tönkrement. Minden pénzét elgyüjtötte, adósságokat csinált és a hitelezői fojtogatni kezdték. El kellett adnia mindenét, a palotáját, a gyűjteményét, mindent, ami neki kedves és drága volt. Nem nehéz megérteni, hogy a nagyapám majdnem beleőrült ebbe a dologba. Nem a szegénység fájt neki, hanem az, hogy egyszerre elveszíti mind azt, ami az életét széppé tette, ami az élete volt. És amikor elelárverezték a gyűjteményét, amely annyifelé sodródott, ahányfelől került, halálra szántán hagyta el a palotáját. A cselédsége már régen otthagyta, csak a kapus tartott ki mellette az utolsó pillanatig. És nagyapám ellágyulva és meghatottan ment be a kapus lakásba, hogy régi, hü szolgájától elbúcsúzzék. A búcsú nagyon érzékeny volt. A kapus sírva csókolt kezet nagyapámnak, nagyapám pedig még egyszer végigjártatta tekintetét a kapus szobáján, az utoLó állomáson. És egyszerre meglepetve kiáltott fel. .. a szekrény tetején, tarka, piszkos zsebkendőbe kötve valami idomtalan csomagot pillantott meg. Nagyapámnak kitűnő emlékezőtehetsége volt, rögtön megismerte, hogy ez az a zsebkendő, amelyben a matróz húsz év előtt az aranykövet hozta. — Mi ez? kérdezte a kapustól. A kapus a homlokára ütött: — Ó, én vén szamár. Erről bizony egészen megfeledkeztem. Ezt a csomagot egy ember hozta a gróf urnák, régen, nagyon régen .. . — Mikor? — Mikor is? Bizony lehet már húsz éve annak. Nagyon beteg ember volt. Megkérdeztem tőle: “Mi van abban a csomagban? Furcsán nevetett és azt mondta: “Egy darab kő. Alkalmilag adja át a gróf urnák.” Aztán elment. Megnéztem, csakugyan egy darab közönséges piszkos kő volt. Föltettem a szekrény tetejére, hogy majd megemlítem a gróf urnák, de bizony kiment az eszemből. Aztán, hogy a gróf ur sohasem kérdezte, egészen megfeledkeztem róla. Azóta itt van, szerencsére nem veszett el. . . Nagyapám intett a kapusnak, aki levette a szekrényről a csomagot. És nagyapám most másodszor bontotta ki a tarka zsebkendőt, maga sem tudta miért olyan rettenetes izgatottsággal? Valami babonás vonzódással volt régi életének e furcsa emlékéhez és beteges kíváncsisággal billentette félre a követ. A* kő alatt poros, megsárgult papirost talált, a papiroson pedig ezt a pár sort, amelyet a matróz látogatása után tiz nappal irt: — Gróf ur, ön volt az egyetlen ,aki bízott bennem, aki hitt nekem. Az emberek süketek és ostobák, senki sem akarja meghallani szavamat. Én, fájdalom, már nem bírom tovább, velem maholnap végez a betegség. De legalább önnek legyen haszna a földfedezésemből. Önre hagyom a titkomat. Ne késlekedjék, menjen el az aranyért, mielőtt mások ráakadnának. Annak az országnak a neve, ahonnan ezt a követ hoztam: California. Nagyapám fölorditott. De már későn. Akkor már a világ minden részéből Californiába tódultak az aranyásók, akkor már hosszú esztendők óta dúlt ott az aranyháboru, akkor már nem volt ott mit keresnie . . . Húsz évvel előbb kellett volna a levelet megkapnia és akkor is ... ki tudja? Talán mégsem a portás feledékenységén múltak az én miliőim ,hanem más titokzatos, nekünk örökké elrejtett, örökké érthetetlen valamin, ami minduntalan úgy intézi az élet sorját, hogy az egyik meglátja az Ígéret földjét és a másik bemegy, az egyik ülteti a fát és a másik leszedi a gyümölcsét .. . A NÉPBIRÓSÁG NEM TUD KENYERET CSINÁLNI Szovjet-Romániában tiz hónappal ezelőtt nagy tisztogatási akció volt: Anna Pauker és a többi kommunista nagyságok kegyvesztettek lettek, mert hány mutatkozott a nemzeti éléstárban. Gyenge volt a termés és az ipari termelésben is fennakadás állt be. A népbiróság egyre-másra börtönbe vetett czabotőröket. De a közélelmezés Romániában még ma sem kielégítő. A szigorú Ítéletek nyomában nem termett se búza, se áldás. Most a kormány elrendelte, hogy a városokban a munkások lakóházuk körül veteményes kertet miivélj enek meg. Ez majd talán inkább segít valamit az élelmiszerhiányon, mint a .répbirák ítélkezése. Ljlekmérgezés Prágából szűkszavú távirat jelenti, hogy Thomas Frejke, egy ífjukommunista, öngyilkosságot követett el. A dolognak nem lenne nagyobb fontossága, mert a vasfüggöny mögött az öngyilkosság mindennapos jelenség, de ennek a Frejke nevű ifjúnak esete eltér a többitől. Frejke volt az, aki a legutóbbi politikai bünperben követelte, hogy apjára mondják ki a halálos Ítéletet. Ki is mondták és az apát felakasztották. A lélek mérgezés* valamennyi módja közül a kommunista világban az a legszörnyübb, amely a gyermekeket a szülők ellen uszitja. A kommunisták szemében a szülők generációja a régi generáció, amelyet “likvidálni”, kell, és egy uj nemzedéket felnevelni kommunista szellemben. Az ifjúságot biztatják, hogy árulkodjon szülei ellen és mindennaposak a letartóztatások a gyermekek árulkodása miatt. Szülő a gyermekével szemben gyanakvó, mert tudja ohogy a megmérgezett lelkű gyermek képes a tömlőébe vagy a hóhér kezére juttatni. Neim tudjuk, mi késztette Thomas Frejkst az öngyilkosságra. Talán éjszakánként egy fehér árnyék látogatta meg, amelyben felismerte apját. Vannak a lélek alvilágának cellái, ahová a méreg nem tud leszivárogni és a természetes emberi ösztön még működik. A lelkifurdalás, amely például arra készteti a bűnöst, hogy visszamenjen a tett színhelyére — öntudatlan vezeklési szándékból — ilyen cellája a léleknek, ahová nem hatol el a méreg. A megmérgezett ember énjének jobbik fele önmagát bünteti meg. Keresztényi kötelességünk azt kivánni, hogy Thomas Frejke halálában találja meg azt a leki nyugalmat, amely a földön nem adatott meg neki . Nincs többé toasz fej Az olvasó talán még emlékszik a békebeli budapesti lapok hirdetésére. Éveken át hirdette egy kozmetikai cég állítólagos nagy horderejű felfedezését, egy hajkenőcsöt, amely újra növeszti a dús sörényt a kopasz koponyákon. “Nincs többé kopasz fej!” rikoltották a nagy betűk és a ferencjóskás idők magyarja, ha gyérülni kezdett a haja, sietve beszerzett egy nagy tégellyel a csoda-kenőcsből. Mondani se kell tán. hogy a haja tovább hullt, amig aztán annyi se maradt, ami-A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR MESSZE VOLGA PARTJÁN van a fogolytábor: hol hóvihar veri, hol söpri a zápor. Hol a Föld lelke is muszkamódra dobban: magyarok ezrei szenvednek még ottan. Senkisem firtatja, számon sohsem kéri, hogy melyiket milyen sors, pusztulás éri. Messzi van a Tisza, messzi van a Sajó s jeges kézzel markol szivükbe a való. Messze van a Kárpát... az ős Hármas Halom s örli a lelkűket rabság és fájdalom. Durván összetákolt szalmaágy fekhelyén, hazájára gondol sok-sok magyar legény. TITKOS LEVELET KAP most két fogoly anyja, előre megdermed, amikor megkapja. Előre megered két szeme sirájsa, mert koperíán a cim másnak az Írása. S előre megsejti lelke iránytűje, hogy csak rossz hirt hozhat másnak a betűje. Mért is lenne másnak rajta a címzése? S egyre sötéiebb lesz lelkének sejtése. Betűzi a címzést... Reszkető az Írás s fojtogatja megest előre a sirás. "Özvegy Pór Jánosné__Kismajsa-Kunhalom ..." Megmarkolja szivét a jeges fájdalom. FORGATJA KEZÉBEN a gyűrött levelet; jaj', hiába minden, — bévül a felelet. Reményét biztatja, fájdalmát csititja s a gyűrött koperlát végül felszakit ja. ... Hátha mégsem oly rossz? Hátha nem olyasmi? S szeme könyfátyolán kezdi elolvasni. "Idegen fogolykéz Írja e levelet... Kedves néném fia itt hagyott engemeí! Ha haza juisz testvér, suttogta elhalón. csak annyi még hátra a mondanivalóm: Messzi, van Kunhalom ... messzi magyar hazám: Isten áldjon, drága özvegy édesanyám!" K rónika! I ért fésűt, kefét érdemes lett volna tartani a házban. Azóta is látjuk, hogy időnkint felbukkannak hírek a sajtóban legeslegújabb felfedezésekről. Most azonban nem valami hóbortos feltaláló, de egy neves egyetem laboratóriuma hozta nyilvánosságra, hogy évekig tartó tanulmányozás után rájöttek a kopaszodás okára . “Az emberek túlsókat mossák a fejüket és nem pótolják a hajzsirt, amely nélkül a fejbőr kiszárad, korpásodni kezd és elindítja a kopaszodás! folyamatot. A másik oka a kopaszodásnak két latin nevű bacillusfajta, amelyeket a borbélyok segítenek terjeszteni. Sok helyütt neim fertőtlenítik a hajkeféket és r fésűt és igy a baktériumot átviszik a fertőzött fejről az egészséges hajgyőkérre. A haj kémiai anyaga egy feloldatlan protein, amelynek mü-neve “keratin.” Az amino acid molekulákból álló protein tápanyagáról megfelelő diétával, nem pedig hajkenőccsel gondoskodhatunk. Vagyis a sürü haj és a kopasz fej titka: hogy helyesen, vagy helytelenül táplálkozunk-e. Azok a népek, amelyek több tojást, tejet ,túrót,.vajat, sajtot fogyasztanak, tartósabb hajjal, dusabb szőrzettel rendelkeznek. á két nagy m Simor hercegprímás egy Ízben rokonát, Szigeti Józsefet, a Nemzeti Színház művészét fogadta. Szigeti amúgy családiasán fehér pantalonban jelent meg az eminenciás nagybácsi előtt. A hercegprímás ezzel kezdte: — Kedves öcsémuram, Magyarország hercegprímása nagy ur ám, akihez nem illik igy jönnöd. Szigeti zsebrevágta a dorgálást, de másnap újra megjelent a palotában. Fényes diszmagyar volt rajta s a mikor a hercegprímás meglátta, alig győzte dicsérni figyelmességét. Távozóban megkérdezte a hercegprímás Szigetit: — Kedves uramöcsém, nincsen valamire szükséged? — Kedves eminenciás urarnbátyám, — felelte Szigeti, — a Nemzeti Szinház művésze nagy ur ám, akinek neift illik ilyen ajánlatot tenni. .. Szólt és távozott. jé tanács Evanston anyakönyvi hivatalának vezetője nem elégszik meg azzal, hogy a házasfeleket öszeadja, hanem boldoggá is akarja tenni őket. Ezért összeállította a “házassági boldogság alapszabályait”, melynek nyomatott példányát mindenkor az esküvői szertartás befejezése után nyújtja át a fiatal párnak. A “házassági boldogság alapszabályai” többek között ezeket tartalmazzák: Naponként mondd a feleségednek: “Szeretlek.” Ha csak lehetséges, mondd ezt többször is. Nem tüdja elég sokszor hallgatni. Mondd a férjednek naponként, hogy okos és ügyes. Ez hizeleg neki és növeli önbizalmát. És csak neked van ebből basznod. Bízzatok egymásban. A bizal-Iria: ÜSZTÖK ISTVÁN Olasz József és Gyúró József öregamerikások még ma sem felejtették el ezt a nagyon régen az óhazában megtörtént esetet. A hízott disznót meg a csendőröket máigis emlegetik. Szülőfalujukban a főutcán volt a csendőrőrs. Gondosan körülkerítették, nehogy a magas deszka kerítésen át az utcáról a jórakelők beláthassanak. Az utcára csak a pofonok csattanáét lehetett hallani, amikor Tömöri őrsparanesnok a tyúklopással vádolt cigányokat vallatta hátul a kertben a disznóól ^ellett. A Lakatos Tóni úgy vallott mint a karikacsapás, amikor már az ötödik pofont kapta; még azt is bevallotta, hogy tavaly nyáron is ő lopta el az urasáig tarka kocáját a kondáról; pedig azt ssnki nem kérdezte tőle. A vizi malomból a nagy malomkövet csak azért nem lopta el, mert olyan súlyos volt ,hogy nem birta felemelni — hadarta sebesen vallatása közben. Majd kiderül minden a tárgaláson — okoskodott magában Lakatos Tóni. Merthogy bizony ő olyan ártatlan volt abban, amiért vallatták, hiszen amikor a bűneset megtörtént, ő Misklccon ült a törvényszéki börtönben csikólopásért. Dehát Tömöri őrsparancsnok vallatása közben még szóhoz sem hagyta jutni. Unokaöccse, ifj. Lakatos Zsiga alatt már a föld is nedves lett, kínjában nem birt magán uralkodni, ahogy a csendőrpofcnokat kapta. Az őrmester hatodik pofonja után sírva nyöszörögte: — Csókolom a kezsit-llábájt tisthelyettes uram, bevallók, mindent, csak ne tessék agyonlapitani. Gondoljon ázs öt apró árvámra! Nemsokára vasraverve kisérték be a főszolgabirósági fogdába a két cigányt a csendőrök. Az öreg hajdúra, János bácsira rákiáltott a szolgaboró ur: „ — Úgy vigyázzon ezekre a cigányokra, mint a két szemére, nehogy reggelig Imegszökjenek! János bácsi, az öreg hajdú, minden órában odaosont a fogdaajtó kémlelő nyílásához. A két félholtra vert cigányt nem kell őrizni, olyan nagy gonddal — gondolta magában •—, hiszen úgy alszanak egymás mellett a gyalulatlan deszkaágyon mint a medvék. Éjfélután már rájuk se hederitett. A kát cigány meg a fogdában bezzeg nem aludt, csak úgy tettették magukat, a sarokból a rongyokat úgy helyezték a deszkaágyra, mintha két alvó ember elnyujtózva feküdne ott. Rossz kalapjukat pedig olyan ügyesen tették oda, ahol a fejüknek kellett volna lenni, hogy az öreg János hajdú, amikor az ajtónyiláson betekintett, azt hitte, hogy a két cigány alszik mint a bunda. Az ajtó^/iellett, ahova kintről nem lehetett belátni, Lakatos Tóninak a vállára felkapaszkodott unokaöccse Lakatos Zsiga. A padlás alatt éppen kétrét görbülve fért el. Ujjaival kitapogatta a padlást és ahol a legkórhadtabb volt a deszka, nekifeszitette a fejét és az izmos fiatal cigány néhány perc múlva kinyomta olyan nagyságban a korhadt padlás deszkát a fejével, hogy azon át egymásután felkapaszkodtak a padlásra. Onnan már nem volt nehéz a cserépzsindeles tetőn át a szabadba jutni. Az idő éjfélután félkét óra volt, amikor a kertek alatt elérték a csendőrőrsöt. Útközben a patkóló kovács félszinjéből egy emelő vasat magukhoz vettek, a vizi molnárnak az udvaráról meg zajtalanul ellopták a kétkerekű taligát. A csendőrőrs háta megett a sötétben hagyták a taligát. A feszitő vassal szakavatott mozdulatokkal a deszka kerítésen olyan rést bontottak ki zajtalanul, hogy azon egy nagyobb hordó is befért volna. A hidasban az öreg koca nagy szuszogással aludt. Már hat hónapja hizlalták a cendőrök. Tercsinek nevezik a vén jószágot. Közel járt már a kétszáz kilóhoz, alig látszottak ki a sok kövérségből az apró szemek. Nappal kémlelte és tervezte ki a két cigány a Tercsi ellopását, amikor a Tercsi deszkaólja mellett egymásután kapták az ötkilós pofonokat. Tercsi mitsem törődött azzal, hegy a cigányok a feszitővassal hátul egymásután csendben leszedték a deszkákat és őt egy cső piros kukoricával a nyíláson át kicsalták a taligához. Kint a szabadban Zsiga cigány a feszitővassal úgy a két füle közé csapott Tercsinek, hogy hangtalanul oldalára dőlt. Tóni meg hirtelen öszeszoritotta a száját két markával, nehogy az ütéstől elnyikkantsa magát. Tercsi elkábult a hatalmas ütéstől, a két markos cigány feltette a taligára és a kertek alatt a taguton elhúzták a szomzéd falu széléig. Ott az öreg cigány vajdát felrázíák gyorsan álmából és gondjaira bízták Tercsit. A két cigány a taligát meg a feszitővasat hazafelé menet visszatette oda, ahonnan ellopták, azután a kora hajnali sötétben visszamentek a főszolgabírói fogdába. A tetőn át leereszkedtek, a zsindeleket a helyükre rakták, a padlásdszkákat is visszaillesztették helyükre és azután visszafeküdtek a deszkaágyukra és ahogy előbb volt álcázva az ágy, elrendeztek magukon mindent. Reggel nyolc órakor, amikor János hajdú kinyitotta a fogda ajtaját, a két cigány hangosan horkolva aludt. A hajdú felrázta és a főszolgabíró elé kisérte őket. A főszolgabiró két újabb pofonnal szabadon engedte őket, mert a cendőrőrsparancsnok telefonon értesítette a főszolgabírói hivatalt, hogy a szomszéd csendőrőrs elfogta az igazi tetteseket, akik az uraságtól hat tyúkot elloptak. Vándor cigányok tették, akik átvonultak a községen. Akkor fogták el őket a csendőr járőrök, amikor a szomszédi' falu szálén a tyúkokat akarták megsütni nyárson. így Lakatos Tóni és Lakatos Zsiga a két szolgabirói pofon után hazamentek a hajdába. A szomszéd faluból a vajda, Lujza lányával egy fedett füles kosárban, füvei letakarva akkorra átküldött a Tercsi torkapecseny éjéből, egy jókora darabot, amit még az éjjel feldolgoztak odaát. Tóni és Zsiga vigan belakmárobott a torkapecsenyéből, azután valóban álomra hajtották fejüket és estig fel se ébredtek. A csendőrök arra lettek figyelmesek reggel, hogy Tercsi a szokásos módon nem kér enni, iigen csendben volt. Az őrsparancsnok elment hátra megnézni. Megdöbbenve látta, hogy ismeretlen tettesek éjjel ellopták a Tercsit és a hizlaló falára azt írták: — Jövőre még kövérebbet hizlaljatok! matianság a szerelem temetője. Ha az idők folyamán úgy tűnne fel neked, hogy elviselhetetlen a férjeddel (feleségeddel) együttélni, jusson eszedbe, hogy férjed (feleséged) is kénytelen veled élni. Bocsáss meg mindég, de erről ne vezesss naplót. Gondolj arra, hogy egy rossz házasság is jobb, mint semilyen. AZ ARASilKŐ Irta: HBLTAI JENŐ CIGÁNY FURFANG
