A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-23 / 4. szám

A JŐ PÁSZTOR

PAGE 8. OLDAL TM-aí.iffj i' ....................

Kőzy Horváth József beszéde Mindszenty hercegprímás bebörtönzésének évfordulóján

A zsarnokságnak nein liiki ólaink be!

Jézus meggyógyít egy bélpoklost EVANGÉLIUM Szent Máté, 8, 1—12

Az időben, mikor Jézus lejött a hegyről, nagy sereg követé őt. És ime, egy bélpoklos jőve hozzá, imádá őt, mondván: Uram, ha te akarod, megtisztithasz engem. És kinyújtván kezét, Jézus illeté őt, szólván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal megtisztiiia poklossága. S mondá neki Jézus: Nézd, ezt senkinek se mondd, hanem eredj mutasd meg magad a papnak és áldozd föl az ajándékot, melyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik. Mikór pedig bement Kafarnaumba, egy százados járula hozzá, kérvén őt és mondván: Uram, szolgám inaszakadtan fekszik házamban s kegyetlenül gyötrődik. Mondá neki Jézus: Megyek és meggyógyítom őt. És felkelvén a százados, mondá: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval móndjad és meggyógyul az én szolgám. Mert hisz én is hatalom Matt álló ember vagyok, katonák lévén alattam; s ha mondom ennék: Menj, ő megy, és a másiknak: Jöszte, ő jön; és szolgámnak: Tedd ezt és teszi. Hallván Pedig ezt Jézus, csodálkozék és mondá követőinek: Bizony mondom nektek, nem találtam ekftöra hitet Izraelben — Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról és telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiai pedig majd ki vettetnék a külső sötétségre, ott lészen sirás és fogak csikargatása.

SZENTBESZÉD

Két gyötrődött, két szenvedő ember járult egykoron mai széni evangélium szerint — Jézushoz. Az egyik zsidó poklos volt, maga szenvedett, tehát saját magáért könyörgött, amikor ázt mondta: “Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem”; a pogány ellenben másért szenvedett, tehát nem magáért, hanem a SZÖlgájáért esedezett, amikor igy szólt: “Uram, szolgám házamban fekszik inaszakadtan és gonoszul gyötrődik”, Jézus az irgalmas, a könyörületes, mind a kettőn segít; a zsidón épugy, mint a pogányon.

~ A zsidónak azt mondja: És azt akarom, tisztulj meg; de hozzáteszi: “és áldozd fel az ajándékot, melyet Mózes parancsolt”, vagyis légy hálás az Istennek gyógyulásodért.

A pogánynak is felel Jézus és azt mondja: “Elmegyek és meggyógyítom szolgádat.” A zsidó, amint látjuk, egyenesen kéri Jézustól a gyógyulást; igaz ugyan, hogy hozzátette: — Ha skarod, meggyógyíthatsz; a pogány ellenben, jóllehet nem is inagáért könyörög, csak egyszerűen jelenti Jézusnak szolgája betegségét.

Ha egy kissé jobban megfigyeljük Krisztus kettős feleletét, vagyis azt, amit a zsidónak és azt, amit a pogánynak ad, észre kell venni, kedves olvasó, hogy Krisztus a pogánynál mintegy kedvesebben járt el talán bizony azért, mert Jézust meghatotta a pogány nemes eljárása, hiszen a zsidó csak a saját maga baja miatt, a pogány ellenben más baja miatt fordult hozzá, de sokkal talán inkább azért, mert Jézus a pogányban több hitet, több bizalmat és alázatosságot látott, mint a zsidóban. És valóban, amikor Jézus végighallgatja a pogány elmondja: “Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak égy szóval mondd és meggyógyul az én szolgám”. Krisztus — jhint az írás mondja — csodálkozott és igy szól követőinek: bizony mondom nektek, nem találtam ennyi hitet Izraelben.”

Amint egykoron, úgy ma is kétféle gyötrődő, kétféle szenvedő járul a csodatevő Jézushoz a keresztények között is. Vannak olyan keresztények, akiket csak a saját bajuk, vagy betegségük késztet Jézushoz fordulni és próbálni alázatosnak lenni.

Vannak sokan, talán igen sokan, akik mintegy vakon és Siketen járnak a nagy világban, akik nem látják embertársaik hyómorát, nem hallják a testileg és lelkileg szenvedő felebarátaik keserves jajjait, sőt vannak még olyanok is, akik — nemhogy könyörület fogja el szivüket — nem is szeretnek a más bajára gondolni sem. Az ilyenek csak akkor fordulnak Jézushoz, ha bajban vannak s akkor is csak úgy imádkoznak: Uram, szabadíts meg minket, csak minket, mert elveszünk.

Dr. Max Otto Garten, visszatérve Délamerikából, előadást tart Los Angelesben a fejzsugoritásról — egy délamerikai indián szokásról. Az előadó két zsugorított fejet tart kezeiben.

II.

Mindszenty kezdettől fogva világosan látta, hogy mire megy a játék. Nem volt titok előtte, hogy Moszkva, illetőleg budapesti csatlósai miért szüntetik meg a katolikus egyesületeket, miért nem engedik a katolikus sajtót, miért rabolják el a felekezeti iskolákat és oszlatják fel a szerzetesrendeket. A harc kimenetelét illetőleg nem voltak vérmes reményei. De inkább választotta a vereséget és a börtönt, mint az igazság elárulását és az Egyháznak Moszkva és a kommunizmus eszközéül való kiszolgáltatását.

Mindszenty József elfogatása, megkinoztatása, és életfogytiglani börtönre való elitéltetése megrendítette, elgondolkoztatta, de nem téritette meg a világot. A tragikus események hoszszu sorának kellett elkövetkeznie, hogy a vágyálmaiból felébredő, a kommunista propaganda hazugságaira rádöbbenő, Moszkva imperializmusát felismerő Nyugat meglássa és kimondja, hogy Magyarország prímásának igaza volt!

Mindszenty elfogatása óta egyre gyorsuló tempóban változik a szabad világ gondolkozásmódja a kommunizmust illetőleg. Különösen vonatkozik ez a megállapítás az Amerikai Egyesült Államokra, amely egyre bátrabban és áldozatosabban vezeti a harcot az istentelen bolsevizmus és az orosz imperializmus ellen a szabad világ védelmében, a rabságban szenvedő népek felszabadítására.

Mindszenty áldozata meghozta a gyümölcsét, példája követésre talált!

Amíg Mindszenty szabadon volt, akadhattak magyarok, akik ebben vagy abban a rész-Ha a sors kegyelme jó lenne hozzám, megadná azt, hogy ez a mesém karácsony napjára jusson el azokhoz, akiknek a mai szenvedéséből más részt nem tudok adni. Mi faluról, szegény családból származtunk és karácsonyfánkat édesapám vágta ki az erőn és azt otthon asztalt szilvákkal, dióval, almával rakták tele. A karácsonyi ajándék uj gyerek-csizmából állott, 'de nekem egy alma hozta az igazi örömet.

Karácsony reggelén templomba mentünk és útközben az egyik almát szorongattam kezemben. Ezt a szép piros almát látta meg özvegy Erdős Jánosnc fia Pali, akinek igazán nem volt karácsonya és valami azt súgta nekem: Add oda ezt az almát Palinak, Legyen neki is.

Látszott a fiú arcán a boldogság, de tanúja volt ennek véletlenül a papunk is, aki mise után megszólította apámat:

— Ebből a gyerekből én pa pót csinálok, ha megengedi.

Ennek a karácsonyi almának jutalma lett az, amit pályámon elértem. Ádámot és Évát az alma ejtette bűnbe, de nekem az adta meg igazi hivatásomat. Végtelenül fáj, hogy most még almám sincs senki részére kará csony napjára. Bár kenyerem lenne! Ezzel a feljajdulással azonban ne rontsam karácsony igazi értékét. Inkább bizonyos Jánosról beszéljek, akinek csaknem kétezer év előtt kezdetben Joel volt a neve.

Ez a Joel gyerek kis zsidó fiúcska volt ,hiszen kétezer év előtt még csak az egy igaz Istenben, mindnyájunk teremtőjében hittek az emberek vagy pogáletkérdésben nem értettek vele egyet. Abban a pillanatban azonban, amikor a börtön kapui bezárultak mögötte, az egész magyarság egységesen sorakozott fel mögéje. A szabadságáért küzdő magyarság, a vasfüggöny mindkét oldalán Mindszenty Józsefben látja eszményképét és iránymytatóját.

A kicsiny Magyarország prímása négy év alatt nem hogy feledésbe nem merült, de a szabad világ csodált hőse.

Áruig szabadon volt, tízezrek hallgatták; ma, amikor börtönben van, százezrek és milliók kiváncsiak tanítására.

Imádkozzanak!

Mit mond ez a börtönéből prédikáló esztergomi érsek vele együtt szenvedő magyar népének ezen az évfordulón?

Azt, amit 1045 december 23-án a csepeli pélbánia templomban mondott az összegyűlt munkásságnak: “Szeressük a hazát; valaha miénk volt öröme, most legyen a miénk a bánata is.”

Az esztendő utolsó vasárnapja az amerikai püspöki kar intézkedése következtében “az elnémított egyháziról való -meg emlékezés napja, “Day of Reparation.” 30 millió katolikus imádkozik ma Amerikaszerte a kommunizmus áldozatául esett testvérekért. Bizonyos vagyok abban, hogy sok millió azoknak a nem-katolikus amerikaiaknak a szárna, akik szintén résztvesznek ebben az emlékezésben és ebben az imahadjáratban. Katolikus, protestáns és zsidó vallási; amerikai áüamoolgárok milliói és millióáw^Rdkoznak és gondolkoznak ma azon, hogyan lehetne újra szabaddá tenni a vasfüggöny mögötti népeket.

nyok voltak, akik Istenek egész csoportja felett rendelkeztek és alapjában — egyikben se hittek. Joel Kána városában élt, amelynek vidékéről az a hir volt elterjedve az emberek között: Itt van az idő, hogy az Ur által Ígért Megváltó eljöjjön és megszabadítson minket a római pogány ok nagy elnyomásától.

Hallotta ezt Joel a szüleitől is, akik szintén várták a Megváltót, de általában úgy élt és úgy viselkedett, mint a többi kis fiúcska. Tudták róla, hogy komoly, szorgalmas gyerek, aki nem húzódozott a munkától, nem lustálkodott. Ennek dacára nagyon tudott örülni mindennek, ha valami kellemes meglepetés érte.

Ezért volt Joel részére olyan nagy öröm, mikor szülei azt mondták neki:

— Mivel egész héten át jó voltál, most jön az egyik rokonunk lakodalma Kána városában és arra téged is elviszünk magunkkal. De tedd meg a -magadét és ha segítségre lenne szükség, ne rejtőzzél el, hanem tedd meg a legjobbat, amire képes vagy.

Van-e olyan gyerek a föld hátán, aki ne szeretne lakodalomba menni? Megörült annak nagyon Joel is. Még a füleit is tisztára mosta, hogy ne kifogásolják, pedig ez igen nagy szó egy fiúcska részéről. Ragyogó arccal ment a lakodalomra ,de nem szökött ki a többi fiúval az udvarra meg a kertbe játszadozni. Látta, hogy a háziaknak nagyon sok a munkájuk, segítségükre sietett, még az edények mosása körül is. Szemei azonban folyton jártak, hogy

így teljesedik be Mindszenty József kívánsága, aki 1948-ban az Internation News Service tudósítójának kérdésére, hogy az amerikai katolikusok mit tehetnének a magyar katolikusok érdekében, ezt felelte: “Imádkozzanak ... és emlékeztessék a világot az Atlanti Charterra.”

Mindszenty József azáltal lett a kereszténység hőse és a kommunizmus elleni harc szimbóluma, hogy habozás és félelem nélkül beleállott a htvallók és mártírok kétezer éves sorába.

Mi pedig, Mindszenty népének fiai és leányai, vasfüggönyön innen és vasfüggönyön túl, akkor ünnepiünk méltóképpen, ha az emlékezés könnyei és a dicséret szavai helyett megfogadjuk, hogy mindaddig imádkozni, szenvedni és küzdeni meg nem szűnünk, amig Sztálin vörös csillaga helyett Krisztus fénylő keresztje nem ragyog újra a budai vár fokán; amig valósággá nem válik az a program, amit Mindszenty József 1945, október 14-én hirdetett meg a budapesti Szent István Bazilika előtt az ifjúság tízezreinek ujjongása közben: “A mi eszményünk olyan Magyarország, amelynek alapja a valláserkölcs, támasza a nemzeti érzés, fiai és lányai hívők és magyarok.”

Bármennyire messzinek és reménytelennek tűnik is ma ez a program .amikor annak meghirdetője börtönben szenved; amikor dgykori ujjongó fiatal hallgatósága fölött orosz katonák és kommunista rabtartók őrködnek: ha a zsarnokságnak be nem hódolunk, ha imádkozni, szenvedni, dolgozni és küzdeni meg nem szűnünk, Sztálint és az ő zsarnokságát is el fogja érni és el fogja söpörni a Heródesek, Nérók és Hitlerek sorsa.

kik azok a vendégek, akik az asztalok körül ülnek.

A lakodalmasok között volt egv jóságos arcú idősebb aszszony, akit férfikorba való fia kisért, akiről azt mondták, hogy Názáreth városába való ács az, akinek Jézus a neve. Bár először látta Joel, nagyon tetszett neki ez a férfi és ha csak tehette, akkor maga szolgálta ki az ételekkel. Körülötte ültek barátai is, akikkel beszélgetett.

A lakodalom közben történt, hogy a násznagy sápadt arccal szólott a jóságos nőnek:

— Sok a vendég, szegény a házalja és nincs több boruk.

A nyájas arcú asszony nem habozott, csak csendes hangon válaszolta neki:

— Szólj Jézusnak, a fiamnak, hogy segítsen rajtuk.

A Jézus nevű férfi hosszan, komolyan nézett anyjára, látszott rajta, hogy mélyen gondolkozik, mintha mondaná, hogy ideje még nem érkezett el, de azután intett a feléje tekintő szolgáknak:

— Töltsétek meg a kőből való korsókat vízzel.

Mikor ez megtörtént, intett:

— Vigyetek a korsóból a násznagynak.

És ezzel megtörtént az első krisztusi csoda. A legjobb bor lett a vízből. Látta ezt a kis Joel is és óvatos hangon apjától kért belőle kóstolót, de az intette:

— Nem való gyermeknek a bor.

Elbusult a gyerek, de azután észrevette, hogy valaki csak félig itta ki a poharát és félretolta, amire gondolta, hogy abból iszik. Már nyúlt is volna utána, mikor eszébe jutott apjának ti-A 3 utal óm nem marad el

Irta: EGY ÓHAZAI KANONOK

Zakkeus vasárnapja

v EVANGÉLIUM \

Szent Lukács, 19, 1—10

Azon időben: Jőve Jézus Jerikóba, és egy Zakkeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag vala, kívánta látni Jézust, hogy ki ő; de nem láthatná a seregtől, mert alacsony termetű vala. És előre futván, felhága egy vad fügefára, hogy lássa őt; mert ott vala átmenendő. És midőn ama helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és mondá nel£i: Zakkeus, sietve szállj le, mert ma a te házadban kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. Mikor ezt mindnyájan látták, zugolódának, mondván: hogy bűnös emberhez tért be. Megállván Zakkeus, mondá az Urnák: Uram, ime javaim felét a szegényeknek adom; és ha valamiben valakit megcsaltam, négyannyit adok vissza. Mondá neki Jézus: Ma lett üdvössége e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia; mert az ember fia azt jött keresni és üdvözíteni, mi elveszett vala.

SZENTBESZÉD

Zakkeus vámszedő volt és mint ilyen sokakat megkárosított, bűnös módon szerezte vagyonát és éppen ezért, mikor Jézus bement ennek a nyilvános bűnösnek a házába, megszólták Jézust, mert az emberek úgy gondolkoznak, hogy ki kivel barátkozik, olyan őmaga is. Ámde Jézus azért tért be Zakkeus házába, hogy megtérítse őt. Jézus ugyanis, amint bement a házba, tanítani kezdett.

Zakkeus hallgatja Jézus tanítását, lelkifurdalást érez, ba látja bűnösségét és azért azt mondja Jézusnak: “Uram, ime ja vaimnak a felét a szegényeknek adom és amiben valakit megká rositottam, négyszer annyit adok vissza”. Jézus erre azt mondja: ma lett üdvössége e háznak.

Igen, Zakkeus megtérésével üdvösséget szerzett önmagának és háza népének, mert belátta azt, hogy a vagyonnál, a földi jólétnél és örömöknél van drágább kincs és ez a mi halhatatlan lelkünk és ezt a halhatatlan lelket földi dolgokért nem szabad áruba bocsátani, gonosz cselekedeteinkkel nem szabad elveszteni, mert, mint a szenfirás mondja: “mit ér, ha az ember az egész világot is megnyeri, de ha lelkének kárát vallja?”

Jézus tanítása nem tiltja a földi vagyon szerzést, de szabályozza, mert ez kell az élet fenntartásához. Jézus is, mikor a földön élt és tanítványaival járt-kelt, perselyók volt és ebből fedezték kiadásaikat. Jézus nem tiltja a földi mulatságokat, vidámságot, hiszen ő is ott volt tanítványaival a kánai menyegzőn. Élvezzük az élet örömeit, szórakozásait, de mindig úgy, hogy azok élvezete által lelkünk ne valljon kárt.

Lelkünk drága kincs, mert az Isten kepére van teremtve amint, a szentirásban, a teremtés könyvében olvassuk: “Az Isten az ember orcájára lehelé az élet leheletét és igy lön az ember élő lénnyé.” A mi ősünk tehát a Mindenható Isten és az ő végtelenül szerető szive adta meg a léleknek a létezés jogát. És hogy ezt a drága kincset, a mi lelkünket, el ne kótyavetyéljük, nemcsak arra kell törekednünk, hogy hosszú legyen a mi földi életünk, hanem hogy ez az élet Krisztus tanítása szerinti élet legyen. <

Az emberek életük meghosszabbítására vagyonokat költenek, de hogy életük erényes, igazi keresztény élet legyen, azzal már keveset törődnek. Sajnálják azt a pár lépést megtenni, mely a templomba vezet; sajnálják azt a küzdelmet, melyet a kisértések a test gonosz kívánságai és emberi gyengességeik ellen kell folytatni. Az* ilyen emberek elmerülnek az anyagiakban, mint Zakkeus tette, földi erszényök talán teli van, de lelkűk kincsesládája üres.

Mások felteszik, magukban, hogy ezentúl becsületes életet fognak élni, de ez csak beváltatlan Ígéret marad életük végéig, amikor meg kell jelenniük Krisztus itélőszéke előtt. És akkor mi lesz? Egy festő lángban álló háznak festette le a poklot, melynek ajtajára ez volt írva: “Holnap.” Igen, a pokol csupa jószándékkal van kikövezve. Drága kincs a mi lelkünk, azért ne halasszuk az időt, hogy lelkűnkkel törődjünk.

POLITIKA ÉS PROFIT

A szenátusban váratlanul ellenzéke támadt Wilson General Motors-elnöknek, akit Eisenhower honvédelmi miniszteri állásra szemelt ki. Egyes szenátorok nem tartják megengedhetőnek, hogy honvédelmi miniszlalma és visszahúzta kezét. De .észrevette ezt a mozdulatot a csodát tevő Jézus és szívbe markoló hangon mondta:

— Ne félj, Joel! Szót fogadtál apádnak és ezért jön idő, amikor majd. csodálatos jutalmat kapsz.

Akkor még nem értette ezt a kis Joel, aki később János apostol lett, de jött idő, három év múlva, mikor a nagy ünnepre Jeruzsálembe ment szüleivel és kisegítő fiú gyanánt ott volt a vacsorán, amelyet azóta is mindig “az utolsó vacsora” névén emlegetnek.

Ennpk során hívta magához az asztalfőn ülő Jézus és mondta neki:

— Ehol a bor, amely az én vérem. Ebből igyál most és életed során át mindig ilyen módon áldozz emlékemnek.

Ez a példa mutatja, hogy szerénységgel párosult szorgalmas jóság mire vezet az életben.

tér legyen egy ember, akinek két és fél millió dollár értékű General Motors részvényei vannak s ennek folytán érdekelve van abban, hogy General Motors a mostani óriási hadi rendeléseken nagyobb profitot érjen el.

A General Motors Corporation a hadügyminisztériumban előterjesztést tett, hogy a hadiszállításoknál az eddiginél nagyobb hasznot engedélyezzenek. A nagyobb haszon Wilsonnak mint részvényesnek is pénzbeli előnyt jelentene.

M AM3z üdvözölte Eisenhower elnököt

Az Amerikai Magyar Szövetség főtitkára, Balogh E. István, a szövetségbe tömörült több mint félmilliónyi magyar származású amerikai polgár nevében köszöntötte Eisenhower elnököt felavatása alkalmával.

Az AMSz felajánlja az elnöknek legkészségesebb részvételét abban a lélektani fegyverekkel folyó harcban, amelynek végcélja Magyarország felszabadítása; továbbá felajánlja közreműködését a felforgató elemek elleni küzdelemben.