A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-23 / 4. szám

A JŐ PÁSZTOR PAGE 8. OLDAL TM-aí.iffj i' .................... Kőzy Horváth József beszéde Mindszenty herceg­prímás bebörtönzésének évfordulóján A zsarnokságnak nein liiki ólaink be! Jézus meggyógyít egy bélpoklost EVANGÉLIUM Szent Máté, 8, 1—12 Az időben, mikor Jézus lejött a hegyről, nagy sereg követé őt. És ime, egy bélpoklos jőve hozzá, imádá őt, mondván: Uram, ha te akarod, megtisztithasz engem. És kinyújtván kezét, Jé­zus illeté őt, szólván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal megtisz­­tiiia poklossága. S mondá neki Jézus: Nézd, ezt senkinek se mondd, hanem eredj mutasd meg magad a papnak és áldozd föl az ajándékot, melyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik. Mi­kór pedig bement Kafarnaumba, egy százados járula hozzá, kér­vén őt és mondván: Uram, szolgám inaszakadtan fekszik há­zamban s kegyetlenül gyötrődik. Mondá neki Jézus: Megyek és meggyógyítom őt. És felkelvén a százados, mondá: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval móndjad és meggyógyul az én szolgám. Mert hisz én is hatalom Matt álló ember vagyok, katonák lévén alattam; s ha mondom ennék: Menj, ő megy, és a másiknak: Jöszte, ő jön; és szolgám­nak: Tedd ezt és teszi. Hallván Pedig ezt Jézus, csodálkozék és mondá követőinek: Bizony mondom nektek, nem találtam ek­­ftöra hitet Izraelben — Mondom pedig nektek, hogy sokan jön­nek majd napkeletről és napnyugatról és telepednek Ábrahám­mal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiai pedig majd ki vettetnék a külső sötétségre, ott lészen sirás és fogak csikargatása. SZENTBESZÉD Két gyötrődött, két szenvedő ember járult egykoron mai széni evangélium szerint — Jézushoz. Az egyik zsidó poklos volt, maga szenvedett, tehát saját magáért könyörgött, amikor ázt mondta: “Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem”; a po­gány ellenben másért szenvedett, tehát nem magáért, hanem a SZÖlgájáért esedezett, amikor igy szólt: “Uram, szolgám házam­ban fekszik inaszakadtan és gonoszul gyötrődik”, Jézus az ir­galmas, a könyörületes, mind a kettőn segít; a zsidón épugy, mint a pogányon. ~ A zsidónak azt mondja: És azt akarom, tisztulj meg; de hoz­záteszi: “és áldozd fel az ajándékot, melyet Mózes parancsolt”, vagyis légy hálás az Istennek gyógyulásodért. A pogánynak is felel Jézus és azt mondja: “Elmegyek és meggyógyítom szolgádat.” A zsidó, amint látjuk, egyenesen ké­ri Jézustól a gyógyulást; igaz ugyan, hogy hozzátette: — Ha skarod, meggyógyíthatsz; a pogány ellenben, jóllehet nem is inagáért könyörög, csak egyszerűen jelenti Jézusnak szolgája betegségét. Ha egy kissé jobban megfigyeljük Krisztus kettős felele­tét, vagyis azt, amit a zsidónak és azt, amit a pogánynak ad, észre kell venni, kedves olvasó, hogy Krisztus a pogánynál mintegy kedvesebben járt el talán bizony azért, mert Jézust meghatotta a pogány nemes eljárása, hiszen a zsidó csak a sa­ját maga baja miatt, a pogány ellenben más baja miatt fordult hozzá, de sokkal talán inkább azért, mert Jézus a pogányban több hitet, több bizalmat és alázatosságot látott, mint a zsidó­ban. És valóban, amikor Jézus végighallgatja a pogány elmondja: “Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak égy szóval mondd és meggyógyul az én szolgám”. Krisztus — jhint az írás mondja — csodálkozott és igy szól követőinek: bi­zony mondom nektek, nem találtam ennyi hitet Izraelben.” Amint egykoron, úgy ma is kétféle gyötrődő, kétféle szen­vedő járul a csodatevő Jézushoz a keresztények között is. Van­nak olyan keresztények, akiket csak a saját bajuk, vagy beteg­ségük késztet Jézushoz fordulni és próbálni alázatosnak lenni. Vannak sokan, talán igen sokan, akik mintegy vakon és Siketen járnak a nagy világban, akik nem látják embertársaik hyómorát, nem hallják a testileg és lelkileg szenvedő felebará­taik keserves jajjait, sőt vannak még olyanok is, akik — nem­hogy könyörület fogja el szivüket — nem is szeretnek a más bajára gondolni sem. Az ilyenek csak akkor fordulnak Jézus­hoz, ha bajban vannak s akkor is csak úgy imádkoznak: Uram, szabadíts meg minket, csak minket, mert elveszünk. Dr. Max Otto Garten, visszatérve Délamerikából, előadást tart Los Angelesben a fejzsugoritásról — egy délamerikai indián szokásról. Az előadó két zsugorított fejet tart kezeiben. II. Mindszenty kezdettől fogva világosan látta, hogy mire megy a játék. Nem volt titok előtte, hogy Moszkva, illetőleg buda­pesti csatlósai miért szüntetik meg a katolikus egyesületeket, miért nem engedik a katolikus sajtót, miért rabolják el a fe­lekezeti iskolákat és oszlatják fel a szerzetesrendeket. A harc kimenetelét illetőleg nem vol­tak vérmes reményei. De inkább választotta a vereséget és a bör­tönt, mint az igazság elárulását és az Egyháznak Moszkva és a kommunizmus eszközéül való kiszolgáltatását. Mindszenty József elfogatása, megkinoztatása, és életfogytig­lani börtönre való elitéltetése megrendítette, elgondolkoztat­ta, de nem téritette meg a vilá­got. A tragikus események hosz­­szu sorának kellett elkövetkez­nie, hogy a vágyálmaiból feléb­redő, a kommunista propaganda hazugságaira rádöbbenő, Moszk­va imperializmusát felismerő Nyugat meglássa és kimondja, hogy Magyarország prímásának igaza volt! Mindszenty elfogatása óta egyre gyorsuló tempóban válto­zik a szabad világ gondolkozás­módja a kommunizmust illető­leg. Különösen vonatkozik ez a megállapítás az Amerikai Egye­sült Államokra, amely egyre bátrabban és áldozatosabban vezeti a harcot az istentelen bol­­sevizmus és az orosz imperializ­mus ellen a szabad világ vé­delmében, a rabságban szenve­dő népek felszabadítására. Mindszenty áldozata meghoz­ta a gyümölcsét, példája köve­tésre talált! Amíg Mindszenty szabadon volt, akadhattak magyarok, akik ebben vagy abban a rész-Ha a sors kegyelme jó lenne hozzám, megadná azt, hogy ez a mesém karácsony napjára jus­son el azokhoz, akiknek a mai szenvedéséből más részt nem tu­dok adni. Mi faluról, szegény családból származtunk és kará­csonyfánkat édesapám vágta ki az erőn és azt otthon asztalt szil­vákkal, dióval, almával rakták tele. A karácsonyi ajándék uj gyerek-csizmából állott, 'de ne­kem egy alma hozta az igazi örö­met. Karácsony reggelén templom­ba mentünk és útközben az egyik almát szorongattam ke­zemben. Ezt a szép piros almát látta meg özvegy Erdős Jánosnc fia Pali, akinek igazán nem volt karácsonya és valami azt súgta nekem: Add oda ezt az almát Palinak, Legyen neki is. Látszott a fiú arcán a boldog­ság, de tanúja volt ennek vélet­lenül a papunk is, aki mise után megszólította apámat: — Ebből a gyerekből én pa pót csinálok, ha megengedi. Ennek a karácsonyi almának jutalma lett az, amit pályámon elértem. Ádámot és Évát az al­ma ejtette bűnbe, de nekem az adta meg igazi hivatásomat. Végtelenül fáj, hogy most még almám sincs senki részére kará csony napjára. Bár kenyerem lenne! Ezzel a feljajdulással azonban ne rontsam karácsony igazi értékét. Inkább bizonyos Jánosról beszéljek, akinek csak­nem kétezer év előtt kezdetben Joel volt a neve. Ez a Joel gyerek kis zsidó fiúcska volt ,hiszen kétezer év előtt még csak az egy igaz Isten­ben, mindnyájunk teremtőjében hittek az emberek vagy pogá­letkérdésben nem értettek vele egyet. Abban a pillanatban azonban, amikor a börtön kapui bezárultak mögötte, az egész magyarság egységesen sorako­zott fel mögéje. A szabadságá­ért küzdő magyarság, a vasfüg­göny mindkét oldalán Mind­szenty Józsefben látja eszmény­képét és iránymytatóját. A kicsiny Magyarország prí­mása négy év alatt nem hogy feledésbe nem merült, de a sza­bad világ csodált hőse. Áruig szabadon volt, tízezrek hallgatták; ma, amikor börtön­ben van, százezrek és milliók kiváncsiak tanítására. Imádkozzanak! Mit mond ez a börtönéből pré­dikáló esztergomi érsek vele együtt szenvedő magyar népé­nek ezen az évfordulón? Azt, amit 1045 december 23-án a csepeli pélbánia templomban mondott az összegyűlt munkás­ságnak: “Szeressük a hazát; va­laha miénk volt öröme, most le­gyen a miénk a bánata is.” Az esztendő utolsó vasárnap­ja az amerikai püspöki kar in­tézkedése következtében “az elnémított egyháziról való -meg emlékezés napja, “Day of Repa­ration.” 30 millió katolikus imádkozik ma Amerikaszerte a kommunizmus áldozatául esett testvérekért. Bizonyos vagyok abban, hogy sok millió azoknak a nem-katolikus amerikaiaknak a szárna, akik szintén résztvesz­­nek ebben az emlékezésben és ebben az imahadjáratban. Kato­likus, protestáns és zsidó vallá­si; amerikai áüamoolgárok mil­liói és millióáw^Rdkoznak és gondolkoznak ma azon, hogyan lehetne újra szabaddá tenni a vasfüggöny mögötti népeket. nyok voltak, akik Istenek egész csoportja felett rendelkeztek és alapjában — egyikben se hittek. Joel Kána városában élt, amely­nek vidékéről az a hir volt el­terjedve az emberek között: Itt van az idő, hogy az Ur által Ígért Megváltó eljöjjön és meg­szabadítson minket a római po­gány ok nagy elnyomásától. Hallotta ezt Joel a szüleitől is, akik szintén várták a Megvál­tót, de általában úgy élt és úgy viselkedett, mint a többi kis fiúcska. Tudták róla, hogy ko­moly, szorgalmas gyerek, aki nem húzódozott a munkától, nem lustálkodott. Ennek dacára nagyon tudott örülni minden­nek, ha valami kellemes megle­petés érte. Ezért volt Joel részére olyan nagy öröm, mikor szülei azt mondták neki: — Mivel egész héten át jó voltál, most jön az egyik roko­nunk lakodalma Kána városá­ban és arra téged is elviszünk magunkkal. De tedd meg a -ma­gadét és ha segítségre lenne szükség, ne rejtőzzél el, hanem tedd meg a legjobbat, amire ké­pes vagy. Van-e olyan gyerek a föld há­tán, aki ne szeretne lakodalom­ba menni? Megörült annak na­gyon Joel is. Még a füleit is tisztára mosta, hogy ne kifogá­solják, pedig ez igen nagy szó egy fiúcska részéről. Ragyogó arccal ment a lakodalomra ,de nem szökött ki a többi fiúval az udvarra meg a kertbe ját­szadozni. Látta, hogy a háziak­nak nagyon sok a munkájuk, se­gítségükre sietett, még az edé­nyek mosása körül is. Szemei azonban folyton jártak, hogy így teljesedik be Mindszenty Jó­zsef kívánsága, aki 1948-ban az Internation News Service tudó­sítójának kérdésére, hogy az amerikai katolikusok mit tehet­nének a magyar katolikusok ér­dekében, ezt felelte: “Imádkoz­zanak ... és emlékeztessék a vi­lágot az Atlanti Charterra.” Mindszenty József azáltal lett a kereszténység hőse és a kom­munizmus elleni harc szimbólu­ma, hogy habozás és félelem nél­kül beleállott a htvallók és már­tírok kétezer éves sorába. Mi pedig, Mindszenty népé­nek fiai és leányai, vasfüggö­nyön innen és vasfüggönyön túl, akkor ünnepiünk méltókép­pen, ha az emlékezés könnyei és a dicséret szavai helyett megfo­gadjuk, hogy mindaddig imád­kozni, szenvedni és küzdeni meg nem szűnünk, amig Sztálin vö­rös csillaga helyett Krisztus fénylő keresztje nem ragyog újra a budai vár fokán; amig valósággá nem válik az a pro­gram, amit Mindszenty József 1945, október 14-én hirdetett meg a budapesti Szent István Bazilika előtt az ifjúság tízezrei­nek ujjongása közben: “A mi eszményünk olyan Magyaror­szág, amelynek alapja a vallás­erkölcs, támasza a nemzeti ér­zés, fiai és lányai hívők és ma­gyarok.” Bármennyire messzinek és re­ménytelennek tűnik is ma ez a program .amikor annak meghir­detője börtönben szenved; ami­kor dgykori ujjongó fiatal hall­gatósága fölött orosz katonák és kommunista rabtartók őrköd­nek: ha a zsarnokságnak be nem hódolunk, ha imádkozni, szen­vedni, dolgozni és küzdeni meg nem szűnünk, Sztálint és az ő zsarnokságát is el fogja érni és el fogja söpörni a Heródesek, Nérók és Hitlerek sorsa. kik azok a vendégek, akik az asztalok körül ülnek. A lakodalmasok között volt egv jóságos arcú idősebb asz­­szony, akit férfikorba való fia kisért, akiről azt mondták, hogy Názáreth városába való ács az, akinek Jézus a neve. Bár elő­ször látta Joel, nagyon tetszett neki ez a férfi és ha csak tehet­te, akkor maga szolgálta ki az ételekkel. Körülötte ültek ba­rátai is, akikkel beszélgetett. A lakodalom közben történt, hogy a násznagy sápadt arccal szólott a jóságos nőnek: — Sok a vendég, szegény a házalja és nincs több boruk. A nyájas arcú asszony nem habozott, csak csendes hangon válaszolta neki: — Szólj Jézusnak, a fiamnak, hogy segítsen rajtuk. A Jézus nevű férfi hosszan, komolyan nézett anyjára, lát­szott rajta, hogy mélyen gon­dolkozik, mintha mondaná, hogy ideje még nem érkezett el, de azután intett a feléje tekintő szolgáknak: — Töltsétek meg a kőből való korsókat vízzel. Mikor ez megtörtént, intett: — Vigyetek a korsóból a nász­nagynak. És ezzel megtörtént az első krisztusi csoda. A legjobb bor lett a vízből. Látta ezt a kis Joel is és óvatos hangon apjától kért belőle kóstolót, de az intette: — Nem való gyermeknek a bor. Elbusult a gyerek, de azután észrevette, hogy valaki csak fé­lig itta ki a poharát és félretolta, amire gondolta, hogy abból iszik. Már nyúlt is volna utána, mikor eszébe jutott apjának ti-A 3 utal óm nem marad el Irta: EGY ÓHAZAI KANONOK Zakkeus vasárnapja v EVANGÉLIUM \ Szent Lukács, 19, 1—10 Azon időben: Jőve Jézus Jerikóba, és egy Zakkeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag vala, kívánta látni Jézust, hogy ki ő; de nem láthatná a seregtől, mert alacsony termetű vala. És előre futván, felhága egy vad fügefára, hogy lássa őt; mert ott vala átmenendő. És midőn ama helyre jutott, feltekint­vén Jézus, látá őt, és mondá nel£i: Zakkeus, sietve szállj le, mert ma a te házadban kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. Mikor ezt mindnyájan látták, zugolódának, mond­ván: hogy bűnös emberhez tért be. Megállván Zakkeus, mon­dá az Urnák: Uram, ime javaim felét a szegényeknek adom; és ha valamiben valakit megcsaltam, négyannyit adok vissza. Mondá neki Jézus: Ma lett üdvössége e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia; mert az ember fia azt jött keresni és üdvözíteni, mi elveszett vala. SZENTBESZÉD Zakkeus vámszedő volt és mint ilyen sokakat megkárosí­tott, bűnös módon szerezte vagyonát és éppen ezért, mikor Jézus bement ennek a nyilvános bűnösnek a házába, megszól­ták Jézust, mert az emberek úgy gondolkoznak, hogy ki kivel barátkozik, olyan őmaga is. Ámde Jézus azért tért be Zak­keus házába, hogy megtérítse őt. Jézus ugyanis, amint bement a házba, tanítani kezdett. Zakkeus hallgatja Jézus tanítását, lelkifurdalást érez, ba látja bűnösségét és azért azt mondja Jézusnak: “Uram, ime ja vaimnak a felét a szegényeknek adom és amiben valakit megká rositottam, négyszer annyit adok vissza”. Jézus erre azt mond­ja: ma lett üdvössége e háznak. Igen, Zakkeus megtérésével üdvösséget szerzett önmagának és háza népének, mert belátta azt, hogy a vagyonnál, a földi jólétnél és örömöknél van drágább kincs és ez a mi halhatatlan lelkünk és ezt a halhatatlan lelket földi dolgokért nem szabad áruba bocsátani, gonosz cselekedeteinkkel nem szabad elvesz­teni, mert, mint a szenfirás mondja: “mit ér, ha az ember az egész világot is megnyeri, de ha lelkének kárát vallja?” Jézus tanítása nem tiltja a földi vagyon szerzést, de sza­bályozza, mert ez kell az élet fenntartásához. Jézus is, mikor a földön élt és tanítványaival járt-kelt, perselyók volt és eb­ből fedezték kiadásaikat. Jézus nem tiltja a földi mulatságo­kat, vidámságot, hiszen ő is ott volt tanítványaival a kánai me­nyegzőn. Élvezzük az élet örömeit, szórakozásait, de mindig úgy, hogy azok élvezete által lelkünk ne valljon kárt. Lelkünk drága kincs, mert az Isten kepére van teremtve amint, a szentirásban, a teremtés könyvében olvassuk: “Az Is­ten az ember orcájára lehelé az élet leheletét és igy lön az em­ber élő lénnyé.” A mi ősünk tehát a Mindenható Isten és az ő végtelenül szerető szive adta meg a léleknek a létezés jogát. És hogy ezt a drága kincset, a mi lelkünket, el ne kótyavetyéljük, nemcsak arra kell törekednünk, hogy hosszú legyen a mi földi életünk, hanem hogy ez az élet Krisztus tanítása szerinti élet legyen. < Az emberek életük meghosszabbítására vagyonokat költe­nek, de hogy életük erényes, igazi keresztény élet legyen, azzal már keveset törődnek. Sajnálják azt a pár lépést megtenni, mely a templomba vezet; sajnálják azt a küzdelmet, melyet a kisér­tések a test gonosz kívánságai és emberi gyengességeik ellen kell folytatni. Az* ilyen emberek elmerülnek az anyagiakban, mint Zakkeus tette, földi erszényök talán teli van, de lelkűk kincsesládája üres. Mások felteszik, magukban, hogy ezentúl becsületes életet fognak élni, de ez csak beváltatlan Ígéret marad életük végéig, amikor meg kell jelenniük Krisztus itélőszéke előtt. És akkor mi lesz? Egy festő lángban álló háznak festette le a poklot, mely­nek ajtajára ez volt írva: “Holnap.” Igen, a pokol csupa jószán­dékkal van kikövezve. Drága kincs a mi lelkünk, azért ne ha­lasszuk az időt, hogy lelkűnkkel törődjünk. POLITIKA ÉS PROFIT A szenátusban váratlanul el­lenzéke támadt Wilson General Motors-elnöknek, akit Eisen­hower honvédelmi miniszteri állásra szemelt ki. Egyes szená­torok nem tartják megengedhe­tőnek, hogy honvédelmi minisz­lalma és visszahúzta kezét. De .észrevette ezt a mozdulatot a csodát tevő Jézus és szívbe mar­koló hangon mondta: — Ne félj, Joel! Szót fogadtál apádnak és ezért jön idő, amikor majd. csodálatos jutalmat kapsz. Akkor még nem értette ezt a kis Joel, aki később János apos­tol lett, de jött idő, három év múlva, mikor a nagy ünnepre Jeruzsálembe ment szüleivel és kisegítő fiú gyanánt ott volt a vacsorán, amelyet azóta is min­dig “az utolsó vacsora” névén emlegetnek. Ennpk során hívta magához az asztalfőn ülő Jézus és mond­ta neki: — Ehol a bor, amely az én vé­rem. Ebből igyál most és életed során át mindig ilyen módon ál­dozz emlékemnek. Ez a példa mutatja, hogy sze­rénységgel párosult szorgalmas jóság mire vezet az életben. tér legyen egy ember, akinek két és fél millió dollár értékű General Motors részvényei van­nak s ennek folytán érdekelve van abban, hogy General Mo­tors a mostani óriási hadi ren­deléseken nagyobb profitot ér­jen el. A General Motors Corpora­tion a hadügyminisztériumban előterjesztést tett, hogy a hadi­szállításoknál az eddiginél na­gyobb hasznot engedélyezzenek. A nagyobb haszon Wilsonnak mint részvényesnek is pénzbeli előnyt jelentene. M AM3z üdvözölte Eisenhower elnököt Az Amerikai Magyar Szö­vetség főtitkára, Balogh E. Ist­ván, a szövetségbe tömörült több mint félmilliónyi magyar származású amerikai polgár nevében köszöntötte Eisenho­wer elnököt felavatása alkal­mával. Az AMSz felajánlja az el­nöknek legkészségesebb rész­vételét abban a lélektani fegy­verekkel folyó harcban, amely­nek végcélja Magyarország felszabadítása; továbbá fel­ajánlja közreműködését a fel­forgató elemek elleni küzde­lemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom