A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-16 / 3. szám

PAGE 8. OLDAL A JÓ PÁSZTOR Vizkereszi után 2. vasárnap Szent Lukács 2. fej., 42-52. szakasz Mikor Jézus tizenkét esztendős, lett felmenvén szüleivel Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint s bevégezvén az ünnep­napokat, midőn visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott ma­radt Jeruzsálem városában és nem vevék észre a szülei. Vélvén pedig, hogy az utitársaságban van, mennének egy napi utat és keresék őt a rokonok s ismerősök között. Mikor nem találták, visszatérőnek Jeruzsálembe, keresvén őt. S lön, három nap múl­va megtalálák őt a templomban a tanitók között ülve, amint hallgattá és kérdező őket. Álmélkodának pedig mindnyájan, akik őt haliák, az ő okosságán és feletein. És meglátván őt szülei, el­­csodálkozának. És mondá neki az ő anyja: Gyermekem, miért cselekedtél igy velünk? íme atyád és én, bánkódva keresünk té­ged . . . Ö pedig mondá nekik: Miért, hogy engem kerestetek? Wem tudtátok, hogy az én Atyám dolgaiban kell lennem? De ők nem érték a beszédet, melyet nekik mondott. Akkor hazatért velük és Názarethbe méné és engedelmes vala nekik . . . Anyja meg szivében tartja vala mindez igéket. Jézus pedig növekedők bölcsességben és korban és kedvességben Istennél s embereknél. SZENTBESZÉD Ha családunk szegény a föld javaiban, gondoljunk arra, hogy a Szent Család sem völt gazdag. Pedig, végeredményben, Jézu­sé volt a föld minden kincse. De Övé volt az ég minden drága­sága is — s ez aztán végtelenül boldoggá tette a Szent Családot. Es, ha igaz keresztények vagyunk és szent hitünk szerint élünk, jól tudjuk, hogy Jézus égi kincsei ezek az örök értékek, most is mindnyájunk rendelkezésére állanak. Tehát valóságban, igaz, örök javak dolgában mi is mérhetetlenül gazdagok vagyunk. És ha a szorgalmunk és Isten áldása földi javakhoz is hozzá­segít, ezeknek rabjai sohasem leszünk, hanem “tizedünket” há­lából visszaadván Istennek, nélkülözhető javainkat megosztjuk a nálunknál szegényebbekkel. Vallásosságot is tanulhatunk a Szent Családtól. A vallásos­ságban is persze a lélek a legfontosabb: hogy Isten gyermekei legyünk, ezeknek is érezzük magunkat, — ezekhez méltó legyen életünk a szív érzelmeit tekintve. De a vallásosságnak azokat a gyakorlatait is el kell végeznünk, amelyek testünk engedelmes­ségét is megkívánjuk. Az ember nem csupán lélekből áll, — akkor angyal volna. Hanem lélekből és testből. És a test is Isten teremtménye, tehát Urának engedelmességgel tartozik a test is. Amit kimutat például templomba járással, józan önmegtagadá­sokkal, böjtökkel. A názárethi Szent Család valóban elmondhat­ta volna, amit annyiszor hallunk: Ugyan miért menjünk a temp­lomba, mikor Istent közelebb is meg találhatjuk? Isten Egyszülött Fia állandóan, személyesen jelenvolt a názárethi Szent Család­ban! a jeruzsálemi templom Jézus személyes jelenléte nélkül határozottan kevésbbó szent hely volt, mint a Szent Család názá­rethi háza Jézus jelenlétében. S ime, a Szent Család, az Élő Isten emberré lett Egyszülött Fiával együtt “fölment a templomba . . .” És pedig szokás szerint, nem amikor kedvük tartotta, hanem a vallási szabályok értelmében. És az ütjük nem félóra volt, hanem hat-hét nap. Ez azután a mi részünkre is. Azt is megmondja mindnyájunknak a mai evangéliumi sza­kasz, hol találhatjuk meg Jézust a legbiztosabban. Természete­sen a templomban. Ezt nevezetesen mi elmondhatjuk, akik oly szerencsések vagyunk, hogy Jézus Krisztus templomainkban az Oltáriszentségbén lényegileg és valóságban épen úgy jelen van, mint volt akkoriban a papok és Írástudók közt. És ma is ott szól hozzánk kegyelme sugallataiban, a szentmise szövegének min­den mondatában, minden imában, minden prédikációban. Ezer más tanulságtól eltekintve, még csak egyetlen további lelki hasznot merítsünk e Szent Család-ünnepből: Soha, de soha ne ejtsük ki Jézus, Mária s József szent neveit tiszteletlenül vagy épp káromkodva. Hanem sokszor legyen lelkűnkben kö­vetendő példának Jézus, Mária, József képe és sokszor legyen ájtatos imában ajkunkon Jézus, Mária, József szent neve. És adja meg mindnyájunknak a jó Isten, hogy halálunk percében is az utolsó szavak, melyeket már kékülő, bénuló ajkaink még egyszer ni tudnak ejteni, ezek legyenek: Jézus, Mária, József! A kongresszus megnyitó ülése. Alsó képünkön Sam Rayburn, * ház volt speakere átadja hivatali jelvényeit Joseph Martin-A zsarnokságnak nem hódolunk be! Közy Horváth József beszéde Mindszenty herceg­prímás bebörtönzésének évfordulóján Jézus megkereszteltetése Szent Máté, 3, 13—17 Azon időben eljőve Jézus Galileából a Jordán mellé János­hoz, hogy megkereszteltessék tőle. Janos' pedig ellenzé, mond­ván: Nekem kell tőled megkereszteltetnem s te jössz hozzám? Felelvén pedig Jézus, mondá neki: Hagyd ezt most, mert igy illik teljesítenünk az egész igazságot. Akkor ráhagyá. Megkereszteltet­­vén pedig Jézus, azonnal feljőve a vízből és ime megnyilának neki az egek és látá az Isten lelkét galamb képében lejönni és rászállani. És ime szózat lön mennyekből, mondván: “Ez az én szerelmes Fiam, akiben nekem kedvem telik.” SZENTBESZÉD Azon időben, mikor keresztelő Szent János hirdette az is­teni Megváltót s maga fölé helyezte, mondván, hogy ő arra se méltó, hogy Jézus sarusziját megoldja és mikor keresztelő Szent János mindenkit bünbánatra serkentett és keresztelt s igy elő­készítő az embereket Krisztus malasztjára, eljőve Jézus Galileá­ból és pedig Názáret nevű városkából, ahol magánosságba vo­nulva élt törvényszerinti (fogadott) atyjával, Józseffel, akinek munkájánál segítségére volt harminc éves koráig. Ezen idő el­teltével Jézus a Jordán folyó mellé ment Jánoshoz, hogy meg­kereszteltessék általa. János pedig ellenzé a keresztelést, mondván: Nekem kell tőled megkereszteltetnem-és te jössz hozzám? Felelvén pedig Jé­zus, mondá keresztelő Szent Jánosnak: Hagyd ezt most, engedd meg hogy én most megkereszteltessem általad, mert igy illik teljesítenünk az egész igazságot. Amint ezt meghallotta keresztelő Szent János, engedett Krisztus kérésének s őt megkeresztelte a Jordán vizében, har­minc éves korában, Róma építése után 780-ik év január hó 6-án. Megkereszteltetvén pedig Jézus, azonnal feljőve a vízből s ime, megnyilának neki az egek és látá az Isten lelkét galamb képé­ben lejönni s rászállani. Nem keresztelő Szent János keresztsé­­gének erejénél fogva, hanem Krisztus alázatosságának és imád­ságának az érdeménél fogva nyílt meg az ég és szállott le a Szent­lelek Ő reá, mert az imádságra és az imádkozóra szállt le a Szent­lélek. S ime szózat lön mennyekből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem telik. Amint a levegőég megnyílt, e csillogó nyílásból tündöklő fehér galamb szállott le Krisztus szent feje tetejére és amig rajta ült, ezer nyílásból hallatszott az említett szózat. Mielőtt Krisztus Urunk tanítói hivatalát megkezdte volna, ritka példáját adta az alázatosságnak. A Tanító a tanítványnak, az Ur és az élő Isten Fia a szolgának, a hírnöknek alávetette ma­gát. Ebből nyilvánvaló, hogy minden nagy dolognak jó kezdete az alázatosság. Az Ur Jézus először- cselekedettel tanította azt, amit később élőszóval is előadott. Isteni Megváltónk megalapította a keresztség szentségét és annak felvételét elrendelte, ime, Isteni Mestérünk saját maga ment előre jó cselekedettel, példával, megkeresztelkedvén csupán vízben, hogy a vízben s Szentiélekben történendő keresztség felvételére az embereket ösztönözze. Aki mást jóra oktat, előbb maga is tegyen jót. \ New York és környékének magyarsága karácsonykor ha­talmas tiltakozó gyűlést rende­zett Mindszenty József bíboros hercegprímás bebörtönzésének szomorú évfordulója alkalmá­ból. A tiltakozó gyűlésen el­hangzott beszédek tartalmát az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió elközvetitették az egész világba, a vasfüggöny mö­gé is. A gyűlés magyar ünnepi szó­noka Közy Horváth József pá­pai kamarás volt. A nagyszabá­sú szónoklatból közöljük az alábbi legfontosabb részeket: Istenért, Egyházért, Hazáért Mindszenty József személyi­sége és szerepe meg nem érthető és meg nem magyarázható a ma­gyar történelmi háttér és az ő egyéni háttere nélkül. A magyar nemzet ezer éven keresztül abban a meggyőződés­ben védte a Duna-medencét, hogy amikor a kelet felől be­rontó kunokkal, tatárokkal, vagy a dél felől rohamozó törö­kökkel szembeszáll, nem csak a saját életét és otthonát védi, hanem a nyugati keresztény kultúrát is. Az esztergomi érsekek, Ma­gyarország prímásai ebben a hivatástudatban és ebben a küzdelemben mindig az élen voltak. Többen közülök hazájuk és a nyugati keresztény kultúra védelmében csatatéren vesztet­ték az életüket. Az isteni gondviselés 1945- ben, orosz megszállás és kom­munista veszedelem idején eb­be az esztergomi érseki székbe ültette az a Mindszenty Józse­fet, aki kora fiatalságától kezd­ve szerelmese volt a magyar történelemnek; aki szabad ide­jét magyar történelmi tanulmá­nyoknak szentelte; aki ennek a keresztény kultúrát védő ma­gyar hivatástudatnak öntudatos katonájaként szállt szembe már 1919-ben az első kommunista kí­sérlettel és 1944jben a német náci megszállással. Ezt a hivatástudatot és annak férfias vállalását fejezi ki Mind­szenty József sugárzóan szép és megrázóan fenséges jelmonda­ta: “Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a költelességet rója rám a nagyvilágon legár­vább népem történelmi szolgá­lata.” A világ katolikus püspökeihez intézett segélykiáltásában pedig 1948 junius 19-én, ezt irta: “Ha Magyarország a marxizmus martalékává válik, azt egész Európa meg fogja sinyleni.” Ez a kettős háttér, ez az ele­venen élő magyar és szemé­lyes hivatástudat érteti meg ve­lünk, hogy az uj esztergomi bí­boros érsek kinevezésének első napjától (1945 október 2.) kezd­ve ugyanolyan határozottsággal szállt szembe az orosz megszál­lókkal és az általuk patroni­­zált kommunizmussal, mint leg­nagyobb elődei a primási szék­ügy festő Mfsete Veszélyes a munka a tűzoltó állomás helyiségében Cservenka Mátyás 41 éves vá­rosi festő, aki a 4191 W. 40th streeten lakik, a Engine Co. 31. 747 E. 152nd streeti tűzoltólak­tanyáján az emeleti helyiség­ben festett. Amint visszahátrált hogy a festést vizsgálja, bele­esett abba a nyílásba, amelyen a tüzóltok tűz esetén egy rúdon lecsúsznak, hogy hamarosan a kocsijukba ugorhassanak. Cservenka 12 láb mélybezu­hant és valószínűleg gerinctö­rést szenvedett. A Huron Road kórházban fekszik. ben a pogány tatárokkal vagy a török hóditókkal. Egész világ ellen 1945 október 7-én Esztergom­ban ezekkel a szavakkal fog­lalta el az érseki széket: “Ha Is­ten-atyám és Mária-anyám segít, akarok lenni népem lelkiisme­rete, hivatott ébresztőként ko­pogtatok lelketek ajtaján, a föl­tetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem né­pemmel és nemzetemmel. Éb­­resztgetem nemzetünk megszen­telt hagyományait, amelyek nél­kül az állati lét gyökértelensé­­gével egyesek talán igen, de a nemzet temetője, múltja, törté­nelmi tanítása nélkül nem él­het.” 1945-nek apokaliptikus nem­zeti katasztrófájában egy Moszkva talpa alatt vergődő ki­csi nemzet lelki vezetője részé­ről ez a kemény és határozott magatartás nem volt népszerű és nem volt veszélytelen, mert nemcsak az orosz megszállók­kal és kommunista helytartóik­kal állott szemben, de időlege­sen szembekerült szinte az egész szabad világgal is. Meggyőződésének igazságába és utjának helyességébe vetett hitén kívül a kezdet kezdetén egyetlen erőforrásra támaszkod­hatott csak: a magyar nép meg­értésére és szeretetére, amely foglalkozásra, vallásra és párt­állásra való tekintet nélkül kezdettől fogva vele volt és vé­gig kitartott mellette. 1945-ben a világpolitikát, a vi­lág közvélményét nem tények, hanem vágy-álmok irányították. A náci szörnyeteg elleni hábo­rúban kifáL*tk-. szabad világ béke és nyugalom ütán áhítoz­va, szívesen elhitte a moszkvai propaganda szólamait, hogy a szovjet demokratizálódott és le­mondott világhódító szándékai­ról. Még keresztény körökben is akadtak j ószándék u férfiak, akik a kommunista rezsimmel való együtt működés lehetősége és szükségessége mellett kar­doskodtak. Mindszenty hajlandónak mu­tatkozott egy “modus vivendi” Sok millió magyar gyereknek nem volt ebben az évben kará­csonya. Megbízható hírek jelen­tették, hogy a szülőhazában tör­vényerejű rendelet tiltotta el ezt az ünnepet, sőt kettős mun­kát kellett végezzenek a dolgo­zó kezek; igy a gyermekek ré­szére nem mosolygott fel a ka­rácsonyfa. A szülőknek ajándé­kokra úgyse tellett volna. Jó, ha száraz kenyeret tudtak adni az apróságokank. Nem volt jobb dolguk azok­nak a magyar gyerekeknek se, akik az európai nyugati men­­helyeken élték át ezt a kará­csonyt. Megülhették azt hitük szerinti módon, de az a valaki, akit Amerikában Santa Claus néven ismernek, oda alig jutott el. A kivétel a kis Sárossy le­ányka volt, akinek nagybátyja a messze Amerikában olyan va^ gyonra tett szert, hogy özvegy nénjét sok pénzzel segíthette ad­dig is, amig az uj világba juttat­hatja. Erről a kis leányról és egy csodatevőnek mondott szobor­ról szól ez a mese. Bajorország fővárosában, Münchenben van egy utca, ame­lyet úgy hívnak,- hogy Maria­­hilfen Strasse. Azt jelenti ez magyarul, hogy “Mária segíts utca”. Az utca nevének eredete a régi korba mégy vissza, mikor a benne ma is meglevő templo­mot építették, abban Máriának, Jézus anyjának szép szobrot ál­lítottak, amelyről hamarosan el­terjedt a hir, hogy csodatevő szobor. Elzarándokolt ahhoz a szoborhoz egy bal lábára béna bajor ember, de előbb kifara­gott fából egy emberi formájú kidolgozására a megszálló orosz csapatok és a legyőzött ország, a kommunista erőszak nyomása alatt álló kormány és az egyház között, de nem volt hajlandó el­veket feladni, törvénytelensége­ket elnézni, kegyetlenkedéseket szónélkül hagyhi, az egyházat a kommunista térhódítás szolgá­latába állítani. Voltak, akik elvben egyetér­tettek vele, de kifogásolták hajt­­hatatlanságát és szókimondását. Ő azonban dühödt ellenségek­kel és naiv barátokkal szemben egyaránt vallotta és hirdette, hogy: “Az erőszak és a zsarnok­ság annál nagyobb lesz, minél kevesebb ellenállásra talál.” Akármennyire furcsán hang­zik is ma, amikor őt a hitvallók, mártírok és szabadsághősök kö­zött emlegeti a világ: a valóság az, hogy öt-hat évvel ezelőtt a keresztény világ egy része is kissé hitetlenkedve és fejcsó­válva kisérte akcióit. Nem akarok igazságtalan len­ni. A legaktívabb keresztény szellemi erők a nácizmus elleni ellenállásban együtt harcoltak a kommunistákkal, ahol bizonyos bajtársaiasság fejlődött ki kö­zöttük. Ezek a keresztények el sem tudták képzelni, hogy a kommunisták részéről a bajtár­­siasság abban a pillanatban megszűnik, amikor Moszkva azt már nem látja hasznosnak. A másik oka ennek a keresztény oldalról jövő tartózkodásnak Mindszenty Józseffel szemben az a körülmény volt, hogy egyik­másik vasfüggöny mögötti or­szág vezetői a kommunista ré­giméi szemben megalkuvó ma­gatartást tanúsítottak. Ő világosan látott Mindszenty Józsefet fájda­lommal töltötte el a nyugati ke­resztény világ egy részének vaksága; munkájának sikerét kérdésessé tette egyes vasfüg­göny mögötti keresztény veze­tők megalkuvó magatartása, de meggyőződését és elhatározott­ságát egyik sem ingatta meg. (Folytatjuk) ballábat, azt letette a szobor elé i éb ime, úgy kizsugorodott a nyo­morék lába, hogy csárdást is 1 táncolhatott volna vele. i Az első történte után nagy di- 1 vatja lett az a efajta zarándok- J lásnak. Még az utcát is a csoda­tevő szoborról nevezték el. Hat- 1 van év előtt, a nyár során ma- j gam is meglátogattam a hires , templomot és bámulva, néze- ; gettem azt a sok ezer, gipszből készült emberi tagot, kezeket, lábakat, amelyek a falakra vol­tak akasztva. Valóságos iparág fejlődött ki a templom körül a nyomorékok szolgálatára. Húsz krajcárért már egészen jó gipsz lábacskát árultak a közeli bol­tokban, de kaphatott márvány­ból valót is az, aki jobban meg­fizette az áárt. A csodatevő szo­bor azonban nem törődött vele, hogy olcsó vagy drága volt-e a lábai elé rakott holmi. Nyomo­réknak hagyta a nyomorékot, akármivel jött az kedveskedni. A magam tamáskodó esze nem azért vitt a templomba, hogy csodát lássak. Az igazság kedvéért jó lesz, ha mindjárt megmondom, hogy a külömben nagyon szép szobornak a temp­lomot vezető szerzetesek nem tulajdonítottak semmi csodate­vő erőt. Éppen csak a hagyo­mány kedvéért hagyták a dolgo­kat a maguk menetére, hiszen mindig akadtak bizakodók, akik az egyre rosszabodó világban azt mondták: — Mostani nehéz időkben ti­tokban kell tartani az ilyen dol­got. Különösen manapság lett ez veszedelmes. De mikor utoljá­ra jártam Münchenben, velem I volt hűséges párom is, aki addig nem nyugodott, amig einem vit­tem erre a helyre abban a re­ményben, hogy az a szobor eset­leg segítene fájdalmaktól kin­­zott bal karomon. El kellett bi­zony menjek oda, pedig jóeleve megmondtam: — Nem hizsek én más csoda­tevő helyben, mint a tokaji öreg pincében. Aki annak aszú borából iszik, talpra szökken, ha félhalott volt is. Erről a csodálatos helyről Ír­tak most nekem azzal, hogy mostanság tömegesen járnak oda a magyar hazából mene­kült honfitársak. És buzgón fo­hászkodnak: Szabadíts meg a gonosztól, akinek Stalin a neve. A sok látogató között volt a kis Sárossy leányka is, a Julis­ka. Ez az ártatlan 8 éves gyerek nézegette-bámulgatta a sok gipszből való emberi tagot a fa­lakon és kérdezte: — Anyám, minek itt ez a sok kis láb, meg a sok kis kéz? Az anya elmesélte neki a cso­datevő szobor titkát. Miként lett a csonka lábból egészséges láb a szobor előtt. Mikor azu­tán kijöttek a templomból, a vá­sárosok között egyszer csak megállóit a gyerek és az egyik márványból faragott szivecské­­re mutatva, csaknem könyörög­ve kérte: — Ezt vedd meg nekem, anyukám. — Minek volna az neked, ap­róságom? Amire a magyar szenvedése­ken átesett gyerek válaszolt: — Odatenném a szobor elé és kérném, hogy javítsa meg azok­nak a szivét, akik miatt most Magyarországon nincsen ke­nyér. Hej be szép lenne, ha a szobor ezt megtenné. De sokan len­nénk amerikai magyarok, akik térden csúszva mennénk a szo- I borhoz hálálkodni. Bangha Antal Kanada keresztényei A kanadai országos statiszti­kai hivatal népszámlálási adatai szerint az utolsó 10 esztendőben a katolikus egyház és a United Church mutatott fel taglétszám emelkedést. Az 1951 évi népszámlálás ada­tai szerint a katolikus egyház Kanada lakosságának 43.3 szá­zalékát tudja magáénak; 14,- 009,429 összlakosságból 6,069.- 496 tagot számlál. Második helyen a United Church of Canada áll, amely­nek tagsága meghaladja a 2,867,- 271 létszámot, ami az utolsó 10 évben 658,613 gyarapodást je­lent. Az anglikán egyház taglét­száma 1,754,368-ról 2,060,720-ra emelkedett. A Presbyterian Church in Ca­nada taglétszáma jelentősen esett: 830,597-ről 781,747-re. Hasonlóképpen esett a baptis­ta egyház luteránus egyházzal együtt. Érdekes a tatisztikai hivatal közlése, hogy Kanadában 2,420 pogány van. Üzenet indiai missziós paptól Mivel legutóbb két Ameriká­ból érkezett légipostái levélből kiloptak 15 dollárt, arra kérem amerikai jótevőinket, hogy ezentúl kegyes adományaikat ne egyenesen hozzám, hanem a következő címre küldjék: Rév. Fr. I. Nikolic, 20 Cardi­nal Hayes Place, New York 7, N. Y. Fr. S. Polgár, S J. Morapai, P. O. Mograhat, 24 Parganas, ‘ India. Ki segít a szegény magyarokon?

Next

/
Oldalképek
Tartalom