A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-16 / 3. szám
A JÓ PÁSZTOR ÄGE 5. OLDAL A FEJEDELEM CSALOGÁNYA EREDETI REGÉNY (232-ik folytatás) Panna tehát dolga végezetlenül járkált Pozsony utcáin. A fejedelem udvarában viselt szép cifra köntöse már elszakadozott róla és egyáltalán nem volt olyan állapotban, hogy valamennyire is udvarképes lett volna,. Pénze, amit a szülei felkutatására indított utazására szánt, elfogyott. Mindehhez még az is járult, hogy közben valahogyan meghűlt és lázas beteg lett. Panna semmibe sem vette a betegséget, de szerencsétlenségére éppen azon a napon, amikor már azt határozta el, hogy itthagyja Pozsonyt, és máshol igyekszik majd a szülei nyomára jutni, valamilyen módon, éppen akkor az alattomos láz kitört és levette a lábáról. Az utcán esett össze, úgy vitték be a járókelők az ispotályba, ahol egy hétig olyan volt az állapota, hogy az orvosok már-már lemondtak az életéről. A kilencedik napon azután magához tért és örvendetes javulás állott be, úgyhogy már el is akarta hagyni a kórházat. Nagy nehezen tudták még egy hétig benntartani, de csak úgy engedték ki, hadd menjen, ha tud. De bizony először nem tudott. Úgy szedték fel a kórház előtt megint és vitték vissza szobájába. Nagyon elkeseredett volt ekkor Czinka Panna. Szomorúságában csak egyetlen vigasza volt. Még pedig az, hogy amikor már egy kicsit összeszedte magát és mozogni is tudott valamelyest, kérte szerezzenek neki hegedűt. Mikor megkapta, akkor egész nap szebbnél-szebb nótákkal vidította meg busitotta a kórház lakóinak életét. Olyan hire támadt a játékának, hogy a legsúlyosabb betegek is áthozatták magukat az épület másik részéből, csakhogy a csodálatos hegedű játékban gyönyörködhessenek. Az, hogy hegedülhetett, szemmelláthatólag jót tett a betegeknek, de elsősorban jót tett magának Czinka Pannának. Szinte csodálatosan gyorsan kapott erőre azután, hogy megengedték a hegedülést. Az ispotály vezetője maga is sokszor gyönyörködött a szép cigánylány játékában. Magister Schweringer komoly zeneértő volt és igy kellőképpen méltányolni tudta ezt a sok rejtett finomságot, ami Panna játékában rejlett. így történt aztuán, hogy amikor a lány már meggyógyult, az orvos gondoskodott arról, hogy egy jobb vendéglőben, ahol szálloda is volt, muzsikálhasson. Panna itt a játékáért teljes ellátást és némi készpénzfizetséget is kapott azokon a borravalókon kivül, amit a vendégek adtak. Panna csak azért vállalta el ezt az állást, amihez egyáltalában semmi kedve sem volt, mert nem akarta az orvost megszomoritani, miután az annyira a szivén viselte a sorsát és azt hitte, hogy ilyenformán a lehető legjobban gondoskodott volt betege sorsáról. Természetesen az első napon tudta már Pániig, hogy hoszszu ideig nem fog a pozsonyi vendéglőben muzsikálni, de úgy vélte, hogy a kietlen zord időben igen jó lesz, ha meghúzódik valami biztos helyen, hogy azután az idő jobbrafordultával ismét a maga útjait járhassa. Elhatározta, hogy elfogadja a felajánlott foglalkozást, főleg annak a meggondolásának eredménye volt, hogy ilyen forma elfoglaltsága mellett, mikor is az egész napja szabad, mert a vendéglőben csak este kell muzsikálni, bőven marad ideje arra is, hogy a szülei után nyomozzon, illetve, hogy felőlük valami uj adatot megtudjon. Maga sem gondolta azonban azt, hogy olyan gyorsan ér majd véget pozsonyi szereplése, mint amilyen gyorsan tényleg végétért. Az történt ugyanis, hogy mindjárt az első napon úgy tiz óra felé egy ismeretlen utasember tért be a vendéglő ivójába, akinek poros és viseltes ruhái tanúsították, hogy az illető messze földről jött. KÉTSZÁZTIZEN'HATODIK FEJEZET. A rejtelmes utas. Az utas csendesen letelepedett az ivó egyik asztalához és kezdetben szerényen viselkedett. Abban a pillanatban azonban, amikor a belső szobában megszólalt a Czinka Panna hegedűje, mintha teljesen kicserélték volna az eddig békésen ülő embert. Hirtelen felugrott, szinte megbabonázott^ nézett a belső szoba ajtaja felé, mintha valami csodálatos dolgot tapasztalt volna, vagy mintha kisértetet, vagy rossz szellemet mutatott volna neki csalóka képzete. Úgy látszott, azon tusakodott magában, hogy bemenjen-e a másik szobába meggyőződni arról, vájjon az-e a Hegedűs, akinek tartotta, vagy csak feldúlt idegállapotában érzi-e olyan csodálatosnak ezt a hegedüjátékot, mint amilyennek valamikor régen egy másik helyen és egészen más körülmények között érezte valakinek a hegedüjátékát. Erősen gondolkozott azon, hogy mitévő legyen. Azután mégis úgy döntött, hogy nem megy be az ivóból a vendégszobába. Tudta ugyanis azt, hogy ha tényleg az a hegedüjátékos, akit gondolt, akkor az menten elszalad előle, amikor meglátja, mint ahogy elszaladt a Selenio Georgio-ünnepségről. Éppen ezért az utas, aki most már nem is volt olyan fáradt vagy legalább is nem érezte a fáradságot, csendesen kilopózott az ivóból az udvar felé kerülve és nagy óvatosan a vendégszoba abalkához lopakodott. Mikor benézett az ablakon, akkor már tudta, hogy sejtelme valóra vált. A hegedűs csakugyan nő volt és csakugyan Czinka Panna. A fáradt utas Vinczédi Marci volt, aki most igyekezett vissza Bécsbe és útközben megpihenni tért be a pozsonyi fogadóba. Panna persze nem vett észre a dologból semmit, mert ha csak a századrészét is sejtette volna annak, hogy mi vár rá még az éj folyamán, akkor valószinüleg inkább nyomban leszaladt volna a közeli Dunapartra és a folyamba vetette volna magát.. . így azonban, miután nem tudott sepimiről semmit, a legnagyobb nyugalommal játszotta a szebbnél-szebb dalokat, még pedig olyan tökéletességgel, hogy a hallgatóit mind megbüvölte. Ezzel viszont csak azt érte el, hogy Marci még jobban bomolt utána és minden erejét össze kellett szednie, nehogy berontson a vendégszobába és elragadja a lányt. Hogy mégis, habár a legnagyobb erőfeszítéssel, de uralkodott érzelmeinek ilyen viharos megnyilvánulásán, annak az a meggondolás volt az crka, hogy belátta, nem tudná tervét úgy megvalósítani, ahogy szeretné. Egészen biztos volt abban, hogy az esetben, ha ilyesmit megpróbálna, akkor a vendégekkel gyűlne meg a baja. De meg azután Panna sem egyezett volna bele szépszerével abba, hogy Marcival menjen, hiszen már nem egy Ízben, eléggé érthető módon tudtára adta azt, hogy mennyire irtózik tőle. Most egyetlen pillanat alatt, villámgyorsan végigszáguldott agyán minden, emlékezett arra, hogy Panna milyen kimondhatatlan utálkozással vette tudomásul azt, hogy a törzs törvényei szerint most már ehhez az emberhez tartozik. Emlékezett rá, hogy milyen örömmel nézett rá a lány abban a pillanatban, amikor a fúriává vált felesége, Emilia grófnő megzavarta a szép ünnepséget és emlékezett arra is, hogy most már milyen nagy idő óta keresi hiába azt az asszonyt, akitől egy másik kedvéért akart megszabadulni. Arra is emlékezett, hogy otthon, Bécsben, Boriska várt rá. de ez az egyetlen pillanat ezernyi részéig jutott csak az eszébe, a másik percben már elfelejtett mindent, mert csak egyetlen gondolat foglalkoztatta, hogy Pannát, akihez szinte földöntúli szenvedély kényszeritette, végre a karjaiba zárhassa. Volt azonban annyira önfegyelmezett a számos kudarc után, ami a lánnyal kapcsolatban érte, hogy nem rontott be a szobába, hanem a legnagyobb nehézségek árán bár, de mégis uralkodva érzelmein, megvárta kint a sötét udvaron, amig a vendégszobából az utolsó vendég is elmegy, megvárta, amig Panna a vendéglőstől is elbúcsúzik. Úgy számított ugyanis, hogy a lány nem alhatik a vendégszobában és ha szállásra megy, okvetlen ki kell lépnie az udvarra, vagy az utcára. A véletlen ellene volt látszólag, a vendéglősné ugyanis egy, az étteremben nyíló kis kamrában vetett ágyat Panna számára. Szerencséje viszont abban volt Marcinak, hogy a kis kamrának az udvarra nyílt az ablaka. Ezt Marci az utolsó pillanatban vette csak észre, akkor, amikor már-már átkozta a gyávaságát, hogy előbb nem mert berontani a vendégek közé és nem ragadta el a lányt. Éppen azon gondolkozott, hogy másnap reggel milyen uton-módon tudja majd a lányt kicsalni a városból valami hamis üzenettel, amikor megpillantotta a kis kamrában gyújtott mécs lángját. Minthogy a vendéglősné azt hitte, az udvaron nincsen idegen, nem is függönyözte be nagyon a kis kamra ablakát, úgyhogy a mécses fényét Marci megláthatta. Nyomban készen volt a haditervével. Először is gálád módon kiélvezte azt, hogy a mit sem sejtő Panna milyen nyugalommal vetkőzik le előtte, azután várt türelmesen addig, amig Panna eloltotta a mécsest. Akkor közelebb lépett az ablakhoz, s minthogy felfedeztetésétől most már kevésbé kellett tartania, nyugodtan az ablakhoz nyomta a fülét és hallgatózott, mikor tanúsítja Panna egyenletes lé’ekzése azt, hogy a lány már az igazak álmát alussza. KÉTSZÁZTIZENHETEDIK FEJEZET. Leányrablás. Mikor meggyőződött arról, hogy a lány alszik, előbb óvatosan körülnézett, hogy nipcs-e valaki a közelben. Megnézte azt is, hogy merre veheti az útját legkönnyebben, ha a lánynyal, vagy anélkül esetleg menekülnie kellene. Meggyőződött arról, hogy a kutyák erős láncon vannak-e és csak amikor a helyszint teljes tökéletességgel ismerte, akkor lépkedett nagy óvatossággal az ablakhoz. Az ujján levő brilliánsgyürüvel néhány karcolást ejtett az ablaküvegen, majd óvatosan benyomta azt, de úgy, hogy élivei esett le és nem csinált semmiféle zajt. Mikor ezzel készen volt, akkor benyúlt az igy támadt nyilason és szépen kinyitotta a belülről becsukott ahlakkapcsokalMfilfcwS'át az ablakot még nem tárta ki, mert nem akarta, hogy az erősen beáramló hidegebb levegőtől Panna idő előtt felébredjen. Az volt ugyanis a terve, hogy nem fogja felébreszteni a lányt. Hogy ne ébredhessen fel idő előtt, arra is volt gondja. A zsebéből egy kis üvegcsét vett elő. Annak tartalmából néhány cseppet cseppentett egy kendőre, majd igen óvatosan felnyitotta az ablakot. Most egyetlen hatalmas ugrással benntermett a szobában és Panna ágya mellé ugrott. Egy pillanat ezredrészéig elnézte a nyugodt boldogságban alvó lányt, de a másik pillanatban amikor észrevette, hogy a lány megmozdul, az előbbi titokzatos folyadékkal átitatott kendőt arcára szorította. Panna, aki sohasem aludt mélyen — ezt még a szabadban való kóborlásai alatt szokta meg — most is azonnal felriadt, amikor a kendő hozzáért. Édeskés fanyar szagot érzett, amely az első pillanatban megdöbbentetté. A második pillanatban már azt érezte, hogy nehezen lélekzik, kezével el akarta hárítani, a szája és orra elől azt a furcsa valamit, amiről nem tudta, hogy került oda. De nem tudta a kezét felemelni, mintha ólomból lettek volna, olyan súlyosaknak érezte a karjait. Kiáltani szeretett volna de akkor vette észre, hogy aká,r7 hogy is erőlködik, egyetlen hang sem jön ki a torkán. Minden erejét megfeszítve ki akart ugrani az ágyból, de ezt sem tudta keresztülvinni. Érezte, hogy az ereje egyre fogy, végre egészen könnyűnek és súlytalannak érezte magát. Utolsó gondolata az volt, hogy ez biztosan a halál. Jaj, gondolta magában, hát meg kell halnom, mielőtt a szüléimét megtalálnám ? Ugylátszik, nagyon bűnös teremtés lehetek, hogy ezt a forró kívánságomat nem teljesítette az ég. Azután nem gondolt többé semmire, hanem mély, nagyon mély álomba merült. Marci belépésétől Panna elalvásáig alig telt el több idő, ■mint ameddig tizet számol az ember. Az az altatószer ugyanis, amit Marci a kendőre tett, bőven elég lett volna arra is, hogy egészséges férfit elkábitson. Pannát, aki különben is gyönge nő volt, most pedig betegsége után még jobban legyengült, pillanat alatt elkábitotta az altatószer. Mikor Marci látta, hogy milyen gyorsan végzett a lánynyal az altatószer, kissé megijedt. Az altatót ugyanis Dorkától, a csibójhegyi öreg boszorkánytól kapta, de eddig még soha nem próbálta ki. Most tulajdonképpen azért vitte magával az utazására, mert az volt a terve, hogyha Emíliát megtalálja, először elkábitja ezzel az altatószerrel, hogy azután végezhessen vele. A boszorkány úgy magyarázta neki, hogy a szer öt cseppje belehelve mély kábulatot és rövid alvást, tiz cseppje hoszszu, tetszhalálhoz hasonlatos állapotot, tizenöt cseppje belehelve lassú halált, húsz cseppje egy kanálnyi vízben vagy tejben feloldva pedig azonnal halált okozhat. Mikor Marci látta, hogy Panna milyen gyorsan elcsendesedik, megijedt, hogy talán nem jól számolta a cseppeket, vagy nem jól emlékezett a boszorkány utasításaira, sőt az is eszébe jutott, hátha Dorka tudatosan mondott neki rossz adatokat a szer hatását illetőleg, mert ilyen módon akart neki kellemetlenséget szerezni. Csak akkor nyugodott meg némileg, amikor megállapította, hogy Panna szive, ha alig hallhatóan is, de rendszeresen ver. Úgy, ahogy tudta, felöltöztette a lányt, majd szépen kitette az ablakon. A leány hegedűs iszákját és egyéb szegényes holmiját összekötötte, azután maga is az ablakon kivül termett a holmikkal egyetemben. Most jött a dolog nehezebb része. Ki kellett jutnia valahogy az utcára a zárt udvarból. Pannát mindenekelőtt egy hordóhoz támasztotta, úgyhogy a lányi kábult állapotában úgy festett, mintha részeg volna. Közben a kapu zárját vizsgálta meg. Szerencséjére és Panna szerencsétlenségére a zár már nagyon rozsdamarta volt, úgyhogy Marci egyetlen hatalmas ütéssel, amelyet egy kővel ejtett, egyszerűen leütötte a kapuról. Most már gyerekjáték volt a nyitott kapun az utcára kisétálni. De azért még sem volt minden veszélyen túl Marci, mert az éjjeli bakterek, meg a katonai őrjáratok este tizenegy óra után is cirkáltak a városban. Minden igazhitű keresztényember ilyentájban már az igazak álmát aludta ágyasháza mélyén, miért is az őrjáratoknak szigorú parancsuk volt, minden teremtett lelket, lett légyen az férfi, vagy nő, minden körülmények között megfogni, amennyiben este tizenegy óra után az utcán találnák. Az ilyen módon megfogott embereket, amennyiben józanoknak találtattak és kellőleg meg tudták okolni kimaradásukat, illetve helybeli lakással rendelkeztek, a járőr parancsnoka szabadon bocsájtotta, de szigorúan meghagyta, hogy másnap reggel jelenjen meg a kapuőrségnél, mert a parancsnok előtt felelnie kellett arra, hogy miért mászkált éjnek idején az utcán. Ha ellenben nem veit józan, akit megcsíptek, vagy ha nem volt pozsonyi polgár, végül ha akármiért gyanússá vált a járőrparancsnok előtt, akkor egyszerűen bevitte az őrszobára és reggelig, amig a városparancsnok megkezdte a kihallgatásokat, az őrszoba'kemény priccsén elmélkedhetett a szerencsétlen áldozat azon, hogy miért adta fejét tilalmas dolgokra. Hogy pedig ki a gyanús, ki nem, az egyedül az őrjáratvezető belátásától függött. Mondják, hogy némi pénzmag ellenében senki fia nem volt gyanús az őrjáratok előtt, sőt olyasmit is rebesgettek, hogy illő honorárium ellenében viszont mindenféle hamis nevet és címet is be lehetett mondani az őrjáratvezetőnek, aki néha személyesen is ismerte, a tiszteletre, vagy kevésbé tiszteletreméltó polgárokat, de nem vett erről tudomást, sőt arról sem, hogy olyan utcát és házszámot mondanak be, ami egyáltalán nem is létezik nemes Pozsony fő- és székvárosban. * * * Mindezekről hallott ugyan Marci, mégis nem tartotta valószínűnek, hogy olyan lelkiismeretlen őrjáratvezető akadjon, aki előtt ne legyen gyanús a rossz ruháju idegen és a lány, aki láthatólag nincsen öntudatánál és akit úgy cipel magával. Tanácsosabbnak látta hát, ha mellékutakon kerül minél meszszebb attól a vendéglőtől, ahol a nevezetes tettet elkövette. Minden körülmények között még reggel előtt el akart jutni Pozsony városából. Egyrészt azért, mert csak az éj oltalma alatt merészelhetett egy kábult leánnyal járni a városban, másrészt, mert reggelre részben felfedezik a lány megszöktetését, részben Panna is magához tér már akkor, s valószinüleg nem lesz hajlandó arra, hogy szépszerével kövesse. Ezért hát nagy óvatosan a fellegvár felé lopózott. Az volt a terve, hogy az általa ismert lejáraton lejut a lánnyal együtt abba a cellába, ahonnan a titokzatos alagút nyílik. Ha a cella üres, akkor jó, ha valami címeres gazember £l lakója, akkor azt arany ígéretével rá lehet bírni arra, hogy velük szökjön. Hogy a cinkos napvilágot látott volna-e még valaha ezek után, azt egyelőre még nem tudta Marci, de túlságosan valószínűnek nem tartotta a dolgot. Ha azonban esetleg valami olyan ember lenne a cella mostani lakója, akit nem lehet arany Ígéretével elkápráztatni, akkor Marci egyszerűen a vele levő titkos cseppek segítségével végez az illetővel. Ilyen szépen tervezgette ki az utón a dolgokat Marci. Ment, mendegélt elgondolkozva és közben észre sem vette, hogy már régen elhagyta azt a helyet, ahol valaha a fellegvár kazamatáinak az a része állott, amelyet éppen az ő és a Palotai grófi pár rejtélyes eltűnése után bontattak le. Marci elgondolkozva ment tovább, de egyszerre csak ijedten megállóit. Most ébredt annak tudatára, hogy a környék külseje már nem olyan, mint amilyen volt legutóbbi ittjárta alkalmával. Előbb csodákozva nézett körül, mintha azt kérdezte volna magától, hogy nem tévedett-e, de azután látta, hogy nem. A többi épület, ami kissé távolabb volt attól a helytől, ahol az egyre jobban ránehezedő Pannával állott, éppen úgy volt még mindig, mint azelőtt. Csak éppen a legfontosabb, legalább is számára a legfontosabb épület, a kazamaták azon részének a lejárata, ahol a titkos alagút volna, nem látszott sehol. Marci tanácstalanul bámulta a frisen felépült házakat, amelyek a kazamaták helyén állottak. Egyetlen pillanatig az járt az eszében, hogy talán valaki más is rájött a titkos útra és akkor most már semmi sem maradt meg abból a sok kincsből, amit ő felfedezet. Marci kétségbeesett. Eszébe jutott, hogy itt, alig néhány méternyire a lába alatt, valahol egy hosszú és a boldogság felé vezető ut tátong és ő néhány méternyi buta sziklafal miatt el van zárva a szabadulástól. Kiteszi magát annak, hogy mindjárt reggel felfedezik ittlétét és becsukják,, ha ugyan nem fejezik le a leányszöktetés miat. Másrészt az is rettenetes volt számára, hogy most, amikor már a kezei között volt az, aki után egész életében vágyott, amikor már itt volt mellette Czinka Panna, akkor a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán ismét elveszítse az imádott nőt. Mert azzal nyomban tisztában jött, hogy a nővel együtt nem menekülhet. Még egyedül esetleg sikerül valahogy kilopózni kapunyitáskor a városból, de Pannával együtt nagyon is feltűnő jelenség lett volna a kapuőrök számára, úgyhogy meg sem kockáztathatta a menekülést. Már-már azon gondolkozott, hogy a lányt az utcán levő padok valamelyikére fekteti és ő maga minél hamarabb eltűnik, amikor mintha az égből pottyant volna le, egy szekér fordult ki a vár egyik kapuján. A szekér lovacskái csendesen poroszkáltak, mert a katonaruhában levő kocsis egyáltalán nem nógatta az állatokat. Különben is kár lett volna sietni, mert az idő még csak háromfertály ötre járt, a város kapuit pedig csak fei’tály óra múlva ötkor nyitották. így hát a kocsis bőven nekilátott egyelőre a pálinkás butykosnak, mitől tökéletesen elálmosodott. Marci egyetlen pillanat alatt készen volt a haditervvel. Mindenekelőtt megállította a kocsit, azt mondva, hogy nagyon fáradt. Mikor az felvette a kocsira, hirtelen altatószerrel itatott zsebkendőt borított a fejére. Ettől a különben is mámoros kocsis persze, nyomban elaludt. Marci most ruhát cserélt vele és bedobta a kocsi belsejébe, ahol ponyva alatt mindenféle ócska limlom feküdt. Mikor ezzel elkészült, odairányitotta a lovakat, ahol előbb Pannát hagyta, azután a még mindig alélí lányt is a kocsi sátra alá dugta és most már a legnagybbb lelkinyugalommal poroszkált tovább a lovaival az úgynevezett nyitrai kapu felé. A kaput a Nytira felé vivő országút miatt hívták nyitrai kapunak. Mire odaért a kapuhoz, éppen felkelt a kapuőrség, nogy a kapunyitás előtt szokásos reggeli imához sorakozzék. A lármára és a kürthangra a kocsi belsejében levő két áléit ember ébredezni kezdett. Szerencsére Marci észrevette a dolgot s a fejükre mért néhány barátságos ütéssel megint elkábitotta a katonát is, a leányt is. Pannát persze kíméletesebben kezelte, mint a katonát, de rá kellett vágjon aprókat az p fejére is, mert különben a kapuőrségen észrevették volna a dolgot. így azonban sikerült minden baj nélkül kijutni Pozsony városából. i (Folytatjuk), WILEY SZENÁTOR FIGYELMEZTETÉSE WASHINGTON. — Alexander Wiley szenátor, a szenátus külügyi bizottságának vezetője egy éles nyilatkozatban figyelmeztette Németországot s Franciaországot, hogy nem járulnak hozzá a közös európai építéshez és halogatják elhatározásukat, Amerika meg fogja vonni tőlük a gazdasági segélyt. Wiley szerint az európai hadsereg gondolata most van lendülete csúcspontján és ha nem valósítják meg, akkor “tehetetlenségi nyomatékénél fogva ki fog múlni.” LOVÁSZY IMRE házi készítésű kolbászok Stand F-2, Weit Sióé Market BUCKEYE JEWELERS BRILL1ÁNSOK, ÓRAK, ÉKSZEREK. EZÜSTÖK KITŰNŐ ÓRA ÉS ÉKSZER JA VITAS 11611 BUCKEYE RD. Tel: RA 1-0584 CLEVELAND 2 0, OHIO Sieve Szalai a régi megbízhatóság alapján intéz el mindenféle BIZTOSÍTÁST Ohio állam hiteles közjegyzője HÁZAK, TELKEK, FARMOK ▼étele és eladása \ 10701 Buckeye Rd., Cleveland, O. Telefon: GA 1-1414 OPTIKUS SZOLGÁLAT Szemorvosa előírását gondosan és pontosan teljesítjük. — Szemüvegeket javítunk, szorosabbra csinálunk. Eltört üveget megfelelővel pótolunk. PRECISION OPTICAL DISPENSING CO. L. V. PROHASKA — Magyarul beszélünk 9915 Euclid Ave., Cleveland —- CE 1-4961 22580 Lake Shore Blvd. — RE 1-5779 Gyógyszer recepteket a leglelkiismeretesebben elkészítünk K. N. Bannon R. W. McLeod BOulevard 2-2200 The KURTZ DRUG Co. 14715 Detroit Avenue Lakewood, Ohio Ax Orvosi Tudomány ELISMERI m mébfullánk mérgének hat* •át rheumatikus esetekben. A “MUSCULAID” as egész világon az egyedüli olyan gyógyszer, mely méhfullánk mérget tartalmaz. Enyhitoleg hat arthritis, rheuma. viszketegség, c*ipő és derékfájás, viszér. tágulás, görcs és hülés eseteiben. Kérjen INGYENES bővebb értesítést és győződj»» meg a valóságról. Cím r John Tóth, 1143 Hill crest Road, South Bend 17, Ind. Lorain Avenue Upholstering & Furniture Repair Shop KÁRPITOZÁS ÉS BÚTOR JAVITAS Rendelésre készült nappali szoba bútorok. 10010 LORAIN AVE. ME 1-6360 Cleveland, O. J. F. S Y KORA FRISS SERTÉSHÚS, FRISS KOLBÁSZ, FÜSTÖLT SONKA, SZALONNA — ZSÍR New Central Market STAND NO. 70. Cleveland, O. Legszebb Ajándék! SZENT CSALÁD, II. kiadá.u ima és énekei könyv színes képekkel és oktatásokkal, erősebb kötésben $3.50-ert, bőrkötésben aranyozott szegéllyel $5.00-ért kapható az alábbi címen: Msgr. STEPHEN D. NYÍRI, 435-10th Ave., MUNHALL, PA. NYITVA ESTÉNKÉNT 9 ÓRÁIG LEGNAGYOBB ÉS LEGFINOMABB FALPAPÍR választék a városban. Jöjjön el. — Ismerkedjék meg velünk. Kitűnő minőségű festékek. THRESHER SIPES B. P. S. KEM-TONE Ingyen költségvetés. — Ingyen házhozszáliitás. OLIVER’S DISTINCTIVE WALLPAPER & PAINTS 2808 Lorain Ave. WO 1-8421-22 KATOLIKUS-CÉG! • A SOUTH NORWALKI MAGYAROK TEMETKEZÉSÉT LEG JUTÁNYOSABB ARON VÉGZI A. J. COLLINS CO. TEMETKEZŐ ÉS BALZSAMOZÓ North Main St., South Norwalk BÚTOROK ÉS LAKÁSBERENDEZÉSEK V1CTROLÁK ÉS LEMEZEK Telefonszám: 747 Nagy választék paplanokban és elsőrendű blankettekben is. Pártolja Hirdetőinket!
