A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-02 / 1. szám

A JÓ PÁSZTOR PAGE S. OLDAL Folyik a történelem A közelmúlt történelemnek hm a Jelen történelemnek tetemrehlréee •A VÖRÖS NAPOLEON VI. AZ ELSŐ ÁRNYÉK Trockijnak, aki a vörös hadsereket megteremtette, nagyon sok hive volt a hadseregben azután is, amikor ő maga már szám­űzetésben élt. Ez nem' volt titok a Kreml urai előtt sem és min­dent elkövettek, hogy a trockista mételyt kiirtsák a hadseregből. De ez nem ment könnyen, annak ellenére, hogy a kémek ez­reit csempészték be katonasorban a hadseregbe. Lassanként ki­alakult egy hatalmas trockista összeesküvés körvonala, mely­nek az volt a célja, hogy a Kremlt két összeesküvő ezred körül­fogja és Sztálint minden hi vével együtt lefogják, az ellenálló­kat nyomban agyonlövik. Ugyanakkor négy összeesküvő ezred megszállja Moszkva fő közlekedési vonalait, a vasúti állomásokat, a telefonközpon­tot, a táviró hivatalt és az összes fontosabb középületeket és még aznap este megalakítják az uj trockista kormányt. A lázadásra kijelölt határidő előtt azonban két nappal az összeesküvés negyven vezetőjét hirtelen letartóztatták, akiknél listákat találtak, melyeknek alapján egy nappal a lázadás kitö­rése előtt még kétezer embert tartóztattak le. A lázadás végleg elmaradt. A letartóztatottak között volt egy Ivan Bogumilov nevű tiszt is, aki Tuhahevszkinek ordonánc tisztje volt. Az ordonánc­­tisztnek már akkor csak egy szavába került volna, hogy Tuha­­hevszki sorsa örökre meg legyen pecsételve. Csak annyit kel­lett volna mondania, hogy Tuhacsevszki is benne volt, vagy leg­alább tudott az összeesküvésről. De az ordonánc tisztet egye­lőre hiába vallatták, kinozták, nem akart Tuhahevszki ellen val­lani. Kétségtelen, hogy az ordonánc tiszt — akár igaz volt, akár nem — előbb-utóbb rávallott volna Tuhaheszkire, de qjielőtt még erre kerülhetett volna a sor, öngyilkosságot követett el. Legalább is az volt a hivatalos jelentés, hogy felakasztotta ma­gát cellája vasrácsára. De a feltevés az volt, hogy a marsall hívei akasztották fel, hogy ne vallhasson a marsall ellen. Ez alkalommal Tuhaheszki még megmenekült, de a gyanú árnyéka ráesett és a legszigorúbb titkosrendőri felügyelet alatt állott. Alig pár hónap múlva következett el a hires per Radek ellen, akit számos más társával együtt szintén trockiista össze­esküvéssel vádoltak. Radek a kommunista pártnak egyik igen jelentékeny tagja, de egyben Tuhaveszki barátja is volt. A tárgyalás során Radek — mint általában minden orosz vádlott — mindent magára vállalt, csak egyet tagadott kono­kul: hogy Tuhahevszkij is benne lett volna az összeesküvésben. A marsall tehát újra megmenekült, de az árnyék újra rája esett és ezúttal sokkal súlyosabban, mint az első esetben. A BITÓ ÁRNYÉKÁBAN Alig ültek el az előbbi összeesküvések véres izgalmai, a vi­lág hirtelen megint Oroszországra figyelt fel. Váratlanul letar­tóztatták az orosz kommunizmus legnagyobb marxista tudósait: Kamenevet, Zinovjevet, Baljukint, még hét hirneves társukat és Tuhahevszki marsallt. Eleinte a vádlottak mindent tagadtak és Európa és Ame­rika sajtója általános támadásokat intézett Oroszország és véres rendszere ellen. Az oroszok csak annyit válaszoltak a támadásra, hogy ezút­tal nyilvános tárgyalást fognak tartani, amelyre előre meghív­ják az egész világ sajtóját is, amely azután meggyőződhet arról, hogy bűnösöket vagy ártatlanokat itélnek-e el. A világsajtó megelégedett ezzel a válasszal és várták a nyil­vános tárgyalás határnapját. Három hónapig nagy csend borult az egész esetre, amikor az orosz sajtó váratlanul közölte a nyilvános tárgyalás határ­napját és a kormány nevében meghívta a világlapok tudósi tóit a tárgyalásra, hogy meggyőződhessenek a legtökéletesebb tör­vényes formákról. VALLANAK A nagy per tárgyalásán úgyszólván az egész világsajtó ki­küldöttjei és diplomatái vagy azok megbízottjai jelen voltak. A formalitások után megkezdődött a tárgyalás. A vádlot­takkal közölték, hogy kémkedéssel, összeesküvéssel és hazaáru­lással vannak vádolva. A bíróság elnöke azután sorban megkér­dezte tőlük, hogy kínozták, bántalmazták vagy egyéb módon kényszeritették-e őket vallomásaik megtételére? Valamennyi vá­lasz kemény “NEM” volt. Ekkor külön-külön felolvasták az ellenük emelt vádat %s feltették a kérdést, elismerik-e bűnösségüket? Ekkor jött a világmeglepetés, aminek a titkát akkor még — és azután is jósokáig — senkisem tudta megfejteni. Valameny­­nyi váldott tudta, hogy beismerő vallomás esetén biztos halál vár rájuk, de ennek ellenére nemcsak azonnal beismerték bű­nösségüket, hanem átkozták magukat, magukra vállaltak olyan bűnöket is, amikkel nem is vádolták őket, és erősitgették, hogy nemcsak az egyszerű kivégzést, hanem a legszörnyübb kinhalált érdemlik meg. A világsajtó valósággal lázban volt, mert ilyesmi még soha­sem történt meg egyetlen politikai tárgyaláson sem. De a leg­nagyobb feltűnést talán Tuhahevszki vallomása keltette. Ennek külön fejezetet szentelt minden újság. A,VÉG . . . — Igaz-e — fordult hozzá a tárgyalás elnöke, — hogy ön résztvett a trotcijista összeesküvésben? — Igaz! Nemcsak résztvettem, hanem én voltam az össze­esküvés legfőbb irányitója. — Igaz-e, hogy Ön körül akarta fogni a Kremlt, meg akarta szállni az összes középületeket és forgalmi gócpontokat és el akarta fogatni a mai kormányzat minden tagját? — Igaz . . . De nemcsak ennyi, hanem az is igaz, hogy a kor­mány tagjait és a kommunista párt négyezer tagját ki akartam A FEHÉR KONTINENS Az örök jég és fagy honában, az Antarcticon valamikor meleg égövi ősállatok tanyáztak.__ A kontinens a jégkorszak maradéka A “világ fenekén” — ahogy gyakran mondják — egy jéggel borított ország terül el. A neve: Antarctic. Több mint egy mér­föld vastag jégkéreg borítja. Ez a földrész, amelyet sokan a ha­todik kontinensnek neveznek, a világ legkevésbbé ismert része. Területre több mint kétszer olyan nagy, mint az Egyesült Államok. Néhány pingvinen és odatévedt vándormadáron kívül nincs élőlény ezen az óriási te­rületen. Nincs növényzet sem. Még a zuzmó, ez az igénytelen moszat is hiányzik. Egyes helye­ken ugyan nem borítja jég a kontinenst, de a talaj ott is úgy át van fagyva, hogy mag nem csírázhat ki. J égkorszak napjainkban Szinte hihetetlen elgondolni, hogy az örök jégnek és dermedt­ségnek ezt a honát valamikor meleg égövi növényzet borította és növényevő ősállatok lakták. Ma ez a világ leghidegebb ré­sze, sokkal hidegebb, mint az északi sarkvidék. Az Antarctic­­ba esik bele a déli sark, holott a közhiedelem szerint az északi sark a világ leghidegebb pontja. Az Antarcticon azonban még nyáron sem emelkedik a hőmér­séklet a fagypont fölé. A jég so­hasem olvad és még a partmenti viz hőmérséklete is közel áll a fagypontHoz. Egyesek szerint a viz ma melegebb, mint évszáza­dok előtt, ami arra enged kö­vetkeztetni, hogy egykor ez a jégmező is meg fog olvadni. Ha ez bekövetkezik, nagy katasz­trófára vezetne, mert az Antarc­tic jegének megolvadása több­száz lábbal emelné a tengerek szintjét. Ez a lehetőség még sok­millió évig nem fenyeget. Valójában ez a föld a jégkor­szak maradéka. Akik valaha az Antarcticra tették lábukat — tavaly is járt ott egy amerikai expedíció —, nem győznek be­telni a dermedtség birodalmá­nak kísérteties szépségével. A levegő zöld és áttetsző. A he­gyek csúcsai mintha zöld jégből lennének. Az egész terület csil­log, mintha zöld üvegből lenne és ha napsugár tör át a felhő­kön, zöld fény szikrázik a leve­gőben. Jelenségek az Antarcticon A bátor kutatóknak, kik időn­­kint meglátogatják a földnek ezt az idegen és félelmetes ré­szét, sok furcsa jelentéghez kell hozzászokniok. Például ahhoz, hogy szivárványt lehelnek. A nedvesség az ember leheletében nyomban jégkristállyá változik, amint elhagyja a száján és va­lami rejtélyes fénytörés folytán a szivárvány színeiben játszik. A másik nehézség a tájékozó­dás. A furcsa fénytörés miatt a tárgyak nem azon a helyen van­nak, ahol látjuk őket. Egy em­ber elindul egy sátor felé és amikor azt hiszi, hogy odaért, felfedezi, hogy a sátor oldalt van. Árnyék nincs, ami még jobban zavarja a tájékozódást. Egyszer előfordult, hogy egy traktoros jeep — az egyetlen közlekedésre képes jármű ezen a területen — egyik sátortól a másik felé indult, amikor kitört a vihar. A két hajtó órákig ke­ringett és nem talált el a má­sik sátorhoz, amely 200 lábnyira volt. Végül emlékeztek az uta­sításra ilyen esetre és megáll­tak. Mikor a vihar elmúlt, a hó­ba vágott nyom azt mutatta, hogy több mérföldes körben ke­ringtek — mindig üldözve a sá­tor képét, amely máshol volt, mint ahol látták. Az Antarcticon ösztönös a balra fordulás. Ember és állat önkéntelenül balra fordul. Az expedíció kutyái sem voltak ki­vételek. A szél mindig jobbról balra söpri a havat. A nap min­dig jobbról balra fordul. Az északi sarkon ez az ösztön ép­pen fordított: balról-j óbbra for­dul minden. Tudósok azt mond­ják, hogy az egyenlítőtől észak­ra a bal jobb fordulat az ösztö­nös, délre pedig a jobb-bal for­dulat. A külön súly Eleinte az expedíció tagjai nem tudták, hogy a déli sarkon nehezebbek lettek legalább egy fonttal, anélkül, hogy híztak volna. A külömbséget a föld vonzó ereje okozza, amely a sar­kok közelében nagyobb. A kü­­lömbség egy tonnánál kitesz 10 fontot. Vannak más jelenségek is, amelyek próbára teszik egy gyengébb ember idegeit. An­tarctic a “fehér sötétség” orszá­ga. Fehér a levegő — kivéve, amikor a zöld fénytörés jelent­kezik —, fehér az ember, állat és élettelen tárgy. Két ember sétál egymás mellett és egyszer­re az egyik eltűnik, de a hangja tovább hallható, amint beszél. A másik folytatja a sétát és hallja a hangot maga mellett. Azután újból feltűnik mellette a társa. Magyarázat nincs erre a rejtélyes jelenségre. Az élet bomlásának szokásos jelenségei — rozsda, penész, rot­hadás, stb. — nem léteznek az Antarction. Senki sem tudja, miért. Talán ebben a légkörben nem tudnak megélni a bomlást okozó baktériumok? A világ fagyasztó szekrénye A gondolat, hogy Antarctic a világ fagyasztókamrája lehetne,, már régi. Byrd admirális ,aki járt az Antarcticon, már a har­mincas években javasolta, hogy az Antarcticot helyezzék nem­. . . hogy az első tehenek Co­lumbus második hajózása alkal­mával, 1495-ben vándoroltak be Amerikába. . . . hogy a cafeteria, amely nem kávéház, sem vendéglő, ha­nem a kettő együtt, chicagói származású lokál. . . . hogy a Fehér Ház, Eisen­hower és Mamie otthona a kö­vetkező négy évben, nem ere­deti amerikai építészeti alkotás, hanem másolata egy Írországi hercegi kastélynak. . . . hogy mi amerikaiak több kávét iszunk, mint a világ ösz­­szes többi népei együttvéve. . . . hogy a héber nyelv az egyedüli ősi nyelv, amely még ma is élő nyelv — olyan, ame­lyet nemcsak tudósok értenek, hanem egyszerű emberek be­szélnek is. . . . hogy a kutya szinvak. Csak világost és sötétet lát, de a színeket nem tudja megkülön­böztetni egymástól. . . . hogy indiai tartomány­ban a családi vagyon kezelője az asszony s férje halála után ő az egyedüli örökös. zetközi ellenőrzés alá és hasz­nálják éléskamrának, biztosíté­kul éhség ellen, tároljanak egy bizonyos mennyiségű élelmi­szert itt, amelyhez csak válság esetén lehetne hozzányolni. Az élelmiszer itt évezredekig is el­áll. Az egymást követő expedíciók gyakran meggyőződtek az An­tarctic csodálatos konzerváló ké­pességéről, amelyet nemcsak a hideg okoz, hanem a baktériu­mok hiánya. Egy kutya 20 év előtt megfagyott és állva ma­radt a hóban. Mikor a követke­ző expedíció rátalált, ugyanúgy állt ott, mintha életben lenne. Egy darab elejtett marhahús 20 év múlva is tökéletesen friss volt, bár kicsit vesztett az izé­ből. Még a papír sem sárgul meg, mint a mi légkörünkben. A kihalt ösállatok Geológusok állapították meg, hogy az Antarctic valamikor napfényes, zöld terület volt. Ős­­állatok lakták, a roppant dino­­saurus és társai. Ember nem la­kott soha ezen a területen, mert ember még nem is létezett, ami­kor az Antarcticot tropikus nö­vényzet borította. Az ösállatok elpusztultak, amikor a jégkor­szak rábocsátkozott a világra, és most a mérföldnyi vastag jég alatt vannak. A világ többi ré­széből a jég lassan visszahúzó­dott, az egyenlítőtől a sarkok felé, de az Antarcticon megma­radt. Lehet, hogy sokmillió év múlva ott is el fog tűnni. A vastag jég alatt az Antarc­tic talaja tele van értékes fé­mekkel, amelyek kiaknázása ál­landóan ott szerepel a tudósok gondolataiban. De a jégrétegtől lehetetlen hozzáférni a talajhoz. Még atombombával sem lehetne a sziklakemény, mérföldnyi je­get megbontani. A jégtakaró fel­töréséhez olyan erő kellene, amely valószínűleg magát a föl­det is kilendítené pályájából. Az ember állandóan próbálko­zik az Antarctic megismerésé­vel. Nem múlik el év, hogy va­lamely állam tudományos ex­pedíciót ne küldene a földnek erre a rejtélyes részére. De az ember csak a terület szélét ké­pes megismerni. Az Antarctic jégbe burkolva őrzi titkát... HALÁL AZ IVÓBAN CHICAGO. — Michael Cas­­sello, egy 42 éves épitőmunkás, aki egy nővel tért be egy ivóba, szóváltásba keveredett két fér­fival, akik a nőre megjegyzése­ket tettek. A szóváltás során Cassello pisztolyt rántott, lö­völdözni kezdett és meg is se­­besitette a két embert. Ebben a percben rendőr lépett az ivó­ba, aki felszólította az indula­tos embert, hogy ejtse le a fegyvert. Cassello a rendőrre akarta emelni pisztolyát, aki azonban megelőzte és lövése ha­lálos volt. A BÁRÁNY ÉS A GONOSZ Élt egyszer a világon egy na­gyon gonosz ember, aki embert nem tisztelt, Istent nem szere­tett. Durva önzésből készült vastag páncélruhát hordott és gyűlöletből csinált mellvértet magának, hogy senki se tudjon a szivéhez férkőzni. Büvkövek­­ből épült házban lakott. Innen járt be a világ piacára, hol azzal foglalkozott, hogy szorgalmas munkával 'darabokra törte a tízparancsolatot. Egy napon útban volt szolgái­val együtt a világ piaca felé, szembetalálkozott a hófehér bá­ránnyal, aki sok kicsi bárányt vezetett füves legelőkre, hogy ott jóltartsa őket. A keskeny utón nem tudták kikerülni egy­mást. A fehér bárány megállt az ut közepén. Szelíden nézett a na­gyon gonosz emberre és kérte őt, hogy térjen vissza arról az útról. A gonosz ember nem azért volt nagyon gonosz ember, hogy hallgatott volna a jó szóra. Dü­hösen mordult a hófehér bá­rányra: — Elmenj előlem, mert mind­járt halálra adlak! — Ki vagy te, hogy parancsolni mersz ne­kem? — Én a Bárány vagyok — fe­lelte a hófehér bárány — kell, hogy visszafordulj erről az út­ról s arra menjél, amerre én mondom neked. Hej, most haragudott csak meg igazán a nagyon gonosz ember. Dühösen kiáltott hátra a szolgáinak: — Hé, emberek, mit tegyünk itt ezzel, aki az utunkba mert állni? — Feszítsd meg! — kiáltottak azok. + — Úgy is van — kacagott a nagyon gonosz ember. — Vigyé­tek fel arra a hegyre. Feszítsé­tek fel egy fára. Legalább meg­tanulja, hogy nem jó a hatalma­soknak az útjába állni. A szolgák, akik cseppet sem voltak jobbak, mint a nagyon gonosz ember, megragadták a. fehér bárányt és durva kezek­kel vonszolták fel a hegyre. Fent a hegyen hatalmas nagy keresztre fektették, de nem volt mivel odaszegezni. Az egyik szolga lefutott az útra a nagyon gonosz emberhez és ijedten je­lentette neki: — Nincsen szögünk és nin­csen kalapácsunk. A nagyon gonosz ember le­tört egy darabot a mellvértjé­ből. — Ebből csináljatok szöget — mondotta. Aztán a páncéljából is letört egy darabot és a szolga lábaihoz dobta. — Ez meg jó lesz kalapács­nak. A Báránynak hullott a vére. Saját vérétől lett piros a hófe­hér kis bárány. És ahogy hullott a vére, úgy szállt el belőle las­san az élet. A nagyon gonosz ember épp az utolsó percben ért oda. Felnézett a keresztre, hon­nan a Bárány mérhetetlen sze­retettel tekintett reá. Aztán látta, amint a Bárány­nak szóra nyílik az ajka. Vala­mi gyenge sóhajt hallott: — Atyám, bocsásd meg ne­ki... És látta, amint a Bárány le­hajtotta a fejét és meghalt. Ebben a pillanatban egy vér­­csepp hullott reá. És az a vér­­csepp keresztülhatott a páncél­ján. Keresztülhatott a testén, de a nagyon gonosz ember ezt nem vette észre, mert a test nem ér­zi meg a Bárány vérét. Csak mi­kor a szivéhez ért, akkor érzett valami furcsa fájdalmat. A na­gyon gonosz ember hirtelen meglátta azt a sok bűnt, amit életében elkövetett. Most már sajnálta,hogy meghalt a Bárány és nagyon fájt neki, hogy éppen az ő gonoszsága adta őt halál­ra. Leült a kereszt tövébe és megindult" szeméből a bünbánat forró könnypatakja. Koromsötét éjjel volt, mikor elindult a hegyről. Pirkadni kezdett a hajnal, mikor a sirhoz ért, amit nyitva talált. Benézett a sírba. Tekintete a Bárány holttestét kereste, de nem látta sehol. A sírbolt üres volt. Borzasztó fájdalom hasított a szivébe, mert eltűnt a Bárány. Rémülten nézett szét és tekinte­te megakad egy kicsike bárány­kán, aki ott állt mellette, de akit nem vett észre eddig. — Miért sírsz jó ember? — kérdezte a kisbárány. — Ej, nem vagyok én jó em­ber — legyintett — én vagyok a nagyon gonosz ember. Még a páncélruhám is önzésből van és a gyűlöletből készült a mell­vértem . — Lehet ,hogy ez igy volt eddig — felelt jósá^isan a kis­bárány, — de mindezekből nincs már rajtad semmi. És tényleg, amint végigtekin­tett magán a nagyon gonosz em­ber, látta, hogy nincs rajta sem az önzés páncélja, sem a gyűlö­let mell vért je. — De azért én mégis nagyon gonosz vagyok — sirt a nagyon gonosz ember — mert megölet­tem a Bárányt. — Nem te ölted meg őt. Is­ten adta Őt halálra a te bűneid váltsága miatt. Mert a halál is, az élet is Isten ajándéka. Te csak felszögeztetted őt a ke­resztre és észre sem vetted, hogy a bűneidet is odaszegezték melléje — nyugtatta meg a kis­bárány az embert. — A Bárány ugyan meghalt, de fel is táma­dott, mert a Bárány él és élni fog mindörökké! — Ez igaz? — kételkedett az ember. — Igaz — felelt a kisbárány — ha nem hiszed, nézz fel arra a hegyre, ahol megfeszítették. Ebben a pillanatban szállt ke­resztül az égen a hajnal első napsugara. Az ember felnézett a hegyre és a kereszt előtt ott látta állni ragyogó fényözönben a Bárányt, aki meleg szeretettel tekintett rá. — Ó, Uram, van-e bocsánat az én bűneimre? — kérdezte sírva az ember. — Van — felelt szelíd szere­tettel a Bárány — mert úgy sze­rette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy ha valaki hiszen ö benne el ne vesszen, hanem örök élete le­gyen ... HAZA HÍVJAK WASHINGTON — Arthur V. Watkins ut’ahi republikánus szenátor azt követeli, hogy ve­gyék el- William O’Dwyer, New York volt polgármesteré­nek útlevelét és idézzék a bűn­­kutató bizottság elé, amely az alvilággal való kapcsolatairól kíván bővebb részleteket hal­lani. BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN az összmagyarságnak I \ Az Amerikai Magyar Református Egyesület PITTSBURGI SZERVEZŐJE TUSAI B. MIHÁLY 132 Sylvania Dr. R. D. 1. Library, Pa. Telefon: :OLimpia 3-5587 végeztetni . . . — Igaz-e hogy ön titokban tárgyalt a német vezérkarral, hogy segítsenek a vörös uralmat leigázni? — Igaz ... De nemcsak ezt tettem. A német vezérkarral megállapodtam, hogy iparban, kereskedelemben és nevelésben a németek fogják irányítani az országot és az ország nyersanyag­­készletét 25 éven át szabadon kiaknázhatják . . . A Vörös Napóleont a többiekkel együtt sortüzzel kivégez­ték. KIN70 VK7I^F<’TÉ^ílt'I Jár a bőrbaj legtöbb formAja, melyek v ioLruL 1 gjjll közül a r ü h leggyakoribb. Ragályos és gyorsan terjed, tengernyi kint, kellemetlenséget okoz. Mások is elkaphatják és ha elhanyagolják, csak jobban elhatalmasodik. Utálatos betegség. » VAKARÁSSÁ! cs&k JOBBAN izgatja a beteg felületet, tétlenséggel pedig előse­gíti a baj elhatalmasodását. Bele húzódik a bőrbe, vérbe, egész szervezetbe. — Ha ebben a bántalomban szenved, ennek kitűnő ellenszere a NAPHTIN SZAPI^N .együttes használata kiválóan hat, bérmentve, o OO JÓDKÁLI BELSŐ SZER teljes utasítással ................................................. Z_H." : VÖRÖS KERESZT PATIKA, 11824 P. Buckeye Rd., CLEVELAND 20, OHIO ; , NöV* mmui»* *»«««* ................... «»»»»> m Cím. + » .......« «. • ............ m mm« ♦ ...«♦ >>«» ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom