A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-09 / 2. szám

A JÓ PÁSZTOR PAGE 5. OLDAL (232-ik folytatás) * A fejedel'emasszony szőkesége mellett éles ellentétként hatott Ocskayné szép barna haja. Amint ez a két szép asz­­szony megállott egymás mellett, olyan kép volt, hogy festő­nek, valóságos vérbeli festőnek kellett volna lennie annak, aki e két gyönyörű jelenséget méltóan tudná megörökitesi. Hát még amikor kisvártatva a fejedelemasszony belsőbb ter­meinek ajtaja megnyílt s Emilia grófnő jött közéjük. A gróf­nőnek egészen barna, cigányos volt az arcbőre, haja ébenfe­kete, úgy hogy méltó harmadik volt a két szép asszony között. Amikor Ilona meglátta Emíliát, nem túlságosan jól érezte magát, mert tudta, hogy Emília még mindig szerelmes Ocs­­kayba és az utón is valószínű meg fog ragadni minden alkal­mat arra, hogy a fejedelemasszony háta mögött kivesse, illet­ve tovább szövögesse az Ocskay köré font hálót. Mégis, bár mindezt előre sejtette, a lehető legszivélye­­sebben viselkedett vetélytársnőjével szemben. Ezt azonban kizárólag a jelenlevő fejedelemasszonyra való tekintettel cse­lekedte, no meg azért is, mert nem tartotta ildomosnak, hogy ■amikor a fejedelem képviseletében és megbízásából jár, ma­gánügyeit is előkotorja. Emilia nem azért volt jó emberismerő, hogy ne tudta vol­na nyomban megállapítani, hogy Ilona féltékeny rá, s nem azért volt kitűnő színész, hogy bár még jobban lángolt Ocs­­kayért, mint valaha, ne tudta volna Ilonát az ut folyamán ta­núsított viselkedésével meggyőzni arról, hogy már egyáltalán nem érdekli a férje, sőt a férfiak sem és hogy rövidesen amúgy is lemond a világi életről és zárdába vonul. Ez azért nem tör­tént meg eddig, mert nem akarta magára hagyni Rákóczinét. Most azonban, amikor az isteni gondviselés akaratából már múlófélben van küldetése mellette, hiszen ha a dolog jól megy, akkor Rákócziné rövidesen végleg vissza fog térni az urához és nem lesz többé szüksége rá. Akkor — legalább igy mondta Emilia Ilonának — visszavonul a neuhauseni apácák közé. Ilona még álmában sem mert volna arra gondolni, hogy mindazt, amit Emilia mondott, kizárólag az ő megtévesztése céljából találta ki és valójában sokkal kevésbé volt hajlandó lemondani Ocskayról, mint eddig bármikor. A kihallgatás alkalmával Ocskay és Rákócziné elhatá­rozták, hogy harmadnapon indulnak meg Kassa felé. Az érke­zés napját és a másnapot ugyanis részben az ünnepeltetésnek, részben a pihenésnek szentelték. Pálffy bán, a pozsonyi helyőrség parancsnoka vacsorát adott egykori zsoldosa tiszteletére. A bán persze sokkal nagy­úribb gondolkodású volt, semhogy egyetlen mozdulattal is éreztesse Ocskayval, hogy még igen jól emlékszik viselt dol­gaira. Ehelyett úgy ő, mint felesége és leányai is nagyon szí­vesen fogadták az Ocskay házaspárt. Ocskayék különben a pozsonyi fellegvárban voltak megszállva Pálffyék lakosztá­lyaival szomszédos lakosztályokban. A vacsorát követő napon Pálffy és Ocskay sokat beszélgettek a fejedelem és a bécsi udvar között fennálló differenciák megszüntethetőségének le­hetőségeiről. Beszélgetés- közben a trónteremben is megfor­dultak és itt Pálffy megmutatott egy nagy vasládát Ocákay­­nak. — Látja ezt a nagy vasládát. Ocskay ram? — kérdezte a bán. — Ebben őrizték elődeink a szent koronát és a koro­názási jelvényeket. — Miért mondja gróf uram, hogy csak őrizték? — kér­dezte Ocskay —, hát már nincsen benne? — Sajnos, nincs — felelte Pálffy — még a mostani csá­szár elődje Bécsbe vitette valamennyi szent ereklyénket ak­kor, amikor a Rákóczi szabadságharc kitört, mert úgy vélte, hogy itt nincs elég nagy biztonságban. Azóta nem hozták vissza, pedig az országgyűlés már több Ízben feliratot intézett ebben a tárgyban az uralkodóhoz. — És a császár nem hallgat az országgyűlésre ? De hi­szen ez törvényellenes! — Tudjuk mi azt nagyon jól. Eleget is fáj azért a szi­vünk. Mert higyje el Ocskay uram, ha a labanc táborban har­colunk is, ennek a hazának a sorsa éppen úgy a szivünkhöz van nőve, mint magának a fejedelemnek. A császárt semmi­féle módon nem lehet meggyőzni arról, hogy a koronának az ország fővárosában a helye. Azt mondja, nem adja ki a jel­vényeket addig, amig Rákóczi nincs leverve, vagy legalább is, amig nem békültek össze, mert — azt állítja a császár — a magyarok, ha megkapnák a koronázási jelvényeket, képe­sek volnának valakit királlyá koronázni. Esetleg az ellensé­geskedések alatt valami kuruc-csapat hirtelen rajtaütéssel el­foglalja a várat, vagy körülzárja és akkor nem tudják már a fontos ereklyéket megmenteni attól, hogy Rákóczi kezére ke­rüljenek. Hát azért nincsen most ebben a hatalmas ládában semmi. — Biz ez elég szomorú — hagyta helyben Ocskay a bán szavait ——, de talán majd csak rendbe jön még a magyar ügy is, talán majd megtalálják a fővezérek a béke és engesztelő­­dés hangját és módját is. — Ezt adja a jó Isten, de minél előbb, tiszta szivemből kivánom. De még mást is mondok. Ocskay uram, kegyelmed is sokkal előrevihetné ám a békesség ügyét! Még pedig azzal, hogy a fejedelemnél odahatna, hogy minél hamarabb dönt­sön az elébe terjesztett feltételeinkről. Mert megsúgom ám, de közöttünk maradjon a szó, hogy ha a fejedelem most nem fogadja el azt, amit a császár felajánlott, akkor elhatározott dolog: a fegyverszünet lejárta után inkább a franciáknak adunk egynémely engedményt, csakhogy időlegesen fegyver­nyugvást kérhessünk tőlük és onnan azalatt minden csapat nagyobb részét Magyarországba hozva, úgy ellátjuk a kegyel­metek baját, hogy csak úgy nyekkenni fog a fejük tőle. Azért mondom Ocskay László uram, hogy ha már nem tulná rábe­szélni a fejedelmet arr.a hogy fogadja el a feltételeket, akkor igyekezzék a maga részéről minél előbb befejezni a háborút, mert bizohy mondom, ha elfogjuk kegyelmedet, nem igen ússza meg a dolgot fejvesztés nélkül. Vagy a legjobb lenne persze, ha mást csinálna. De én olyan tanácsot nem adok, hogy bárki is elhagyja a zászlót, amelyhez felesküdött. Annyit mondhatok azonban, hogy úgy én, mint a családom, minden­kor szívesen látjuk Ocskayné asszonyomat és Ocskay uram fiát is családi birtokomon. Vöröskő várában. Bármi történjék is, ott biztonságban lehetnek akármeddig. — Igen nagyon megköszönöm a gróf uramnak irántam való jóságát és a szives meghívást is. Egyelőre azt hiszem, jó hely kis családom számára Sztropkó is. Ám a sors utjai kiszá­míthatatlanok és igy nem tudhatjuk azt sem, mit hoz a jövő. Ha esetleg úgy fordulna a világ folyása, hogy az én váram nem lesz eléggé biztonságos, akkor Ígérem kegyelmednek, hogy okvetlen és elsősorban szives meghívása fog eszembe jut­ni és élni is fogok az alkalommal, hogy annak eleget tegyek. A beszélgetés után Ocskay körüljárta a fellegvárat. Azt mondta, hogy csak az építményre kiváncsi, valójában azon­ban azt a titkos folyosót szerette volna felfedezni, amelyről Ács uram beszélt. A dudvági molnár úgy mondta neki betegágyán, hogy a fellegvár délnyugati részén levő kazamaták alól indul ki a titkos folyosó. A helyet annál könnyebb megtalálni, mert a robbanás romba döntötte a kazamaták nagy részét. Ocskay tehát rombadőlt kazamatákat keresett minden­felé és sehogysem volt megelégedve szemléje eredményével. A kazamatáknak ugyanis semmi nyoma nem volt azon a ré­szen, amelyet a molnár megjelölt. Romokban még kevésbé. Ilyen formán, minthogy kérdezősködni nem kérdezősködhe­tett senkitől, mert akkor vagy rávezette volna akaratlanul a császáriakat a kincseket rejtő alagút nyomára, vagy ártatla­nul olyan gyanúban keveredett volna, hogy akkor, amikor a fe­jedelem képviseletében jött, kémkedik. Ez a vád pedig egy­általán nem illett az általa most viselt nagy tisztességhez, így hát végül is azzal a meggyőződéssel tért vissza lakosztá­lyába, hogy Ács József uram akarattal vagy akaratlanul, fel­ültette, mikor a titkos alagutról mesélt neki. Ocskay nem tudhatta azt, hogy amióta Palotai gróf és neje is eltűntek a"titkos utón, Pálffy bán egészen átépittette a ka­zamatákat. A titkos útra ugyan nem tudtak rátalálni, de egy másik titkos útra akadtak, amely azonban egészen rövid volt, és a város falain kivül egy elhagyott erdei tisztáson ért véget. Ekkor megnyugodtak a kedélyek, hogy a foglyok ezen az utón szöktek el a kazamatákból. Pálffy bán úgy intézkedett, hogy a titkos utat betemessék, ami aznap készült el, amikor Ocskay megérkezett. A nap további részét felesége társaságában töltötte Ocs­kay. A fejedelemasszonyt is, Pálffy bánékat is meg kellett látogatniok. meg még néhány előkelő főúri családot. Érde­kes volt megfigyelni, hogy a főúri hölgyek milyen csodálat­tal néztek Ocskayra és milyen kitüntetően bántak Ocskay­­nével, aki pedig csak egyszerű köznemesi családból szárma­zott és nevelése sem volt olyan, mint a főúri dámáké, akik igen sokfélét tanultak össze-vissza a külföldi tanítóktól és ta­nároktól és akik más körülmények között valószínűleg észre sem vették volna Ocskaynét, az egyszerű kis vidéki asszony­kát, de most nem tudták, hogyan járhassanak minél jobban a kedvében. * * * Másnap korán reggel már alig lehetett mozogni a po­zsonyi szűk utcákon. Ember ember hátán tolongott, mert min­den épkézláb benszülött, sőt a környék népe is látni akarta a fejedelem nejét és a hires és rettegett Ocskayt. KÉTSZÁZTIZENHARMAD1K FEJEZETT A diadalut A város határáig, illetve a labanc vonalakig maga Pálffy bán is elkísérte a fejedelemasszonyt. Amikor a bán szívélyes szavakkal elbúcsúzott Rákóczinétól és Ocskayéktól, vagy száz lépést csak a kis szakasz Ocskay-huszár kisérte a magas uta­sokat. Azután értek a kuruc diszkisérethez, ezek természetesen élénk üdvrivalgással fogadták a fejedelemasjszonyt. Innen, ettől a perctől kezdve valóságos diadalmenet volt Minden helység, még a legkisebb falucslÄif'koi is dia­dalkapuval várták Rákóczinét, aki kimojidJjjjÄUaj^l_lioldog volt. Útközben kapta meg Ocskay a fejedelel^^rtesitését ár­ról, hogy ne Kassára vigye a feleségét, hanem Nyitra várába, mert Rákóczi már nem birta kivárni azt a két napot sem, ami­vel az ut hosszabb Kassára, mint a pozsony-nyitrai és ezért inkább ott várta be a feleségét. Az utazás elég kellemesen telt el. Emilia nagyon vigyá­zott arra, hogy egyrészt Rákócziné előtt ne lepleződjenek le érzelmei Ocskay irányában, mert a puritán jellemű fejede­­iemasszony sohasem bocsátotta volna meg Emíliának azt, ha valamilyen módon rájött volna arra, hogy a grófnő egy nős embert szeret. Másrészt azért is nagyon kedvesen viselkedett Emilia Ilonával szemben, mert mindenképpen meg akarta nyerni a maga számára rokonszenvét. Úgy számitott ugyanis, hogy egy­részt ilyen módon könnyebben kitapasztalhatja a kedves,'de egyszerű asszony sebezhető pontjait, aminek majd alkalom­­adtán okvetlenül használt veheti még, mert' arról, hogy Ocs­kayt meghódítsa, a világért sem mondott volna le egyetlen percig sem. Azzal, hogy a feleségéhez nagyon kedves volt. Ocskayt is jobb belátásra akarta maga iránt hangolni, tudván azt, hogy a vezér ezidőszerint egyáltalában, még gondolatban sem fog­lalkozik mással, csak a feleségével, tehát a ravasz grófnő jól számitott akkor, amikor úgy okoskodott, hogyha Ocskayné­­nak a kedvében jár akkor ezzel Ocskayt is megnyeri. Az utón a fejedelemasszony és palotahölgyei — mert Emíliának és Ilonkának ez volt a hivatalos cime — vidám tere­feréltek. Nyitra előtt Emilia valamiért kiszállt a kocsiból és egy másik kocsiban keresett valamit. Hogy mi dolga volt, nem tudta sem a fejedelemasszony, sem Ocskayné. Egyszer csak azt látták, hogy egy lovon vágtat el mellettük, melyet férfimódra ült meg, igen erősen megbotránkoztatva ezzel egy utmenti kis tót falucska lakosságát. Emilia azonban nem tö­rődött ezzel semmit, hanem a fejedelemasszonynak és Iloná­nak barátságosan intve, tova vágtatott. Mondott ugyan va­lamit arról is ,hogy hova indul, de a szavát a kocsizörgés és a lovak patáinak lármája által okozott hangzavarban nem lehetett megérteni. KÉTSZÁZTIZENN'EGYEDIK FEJEZET A titokzatos üdvözlés így háf csak a fejedelemasszony és Ilonka ültek a kocsi­ban, amikor egy mellékutról éppen a kocsi elé kanyarodott ki egy kuruc kapitányi egyenruhás tiszt, akit mindössze néhány ember kisért. A kis csapatot senki sem vette észre a kiséret előtt lovagoló tagjai közül és igy Ocskay sem tudott a dolog­ról, meid; ő a csapat élén lovagolt. A kuruc kapitány nagy cso­kor orgonát tartott a kezében és udvariasan hajbókolt lova hátáról a fejedelemasszony felé, majd szívélyesen köszön­tötte Ocskaynét is. — Nagyságos fejedelemasszony! — kezdte a beszédet a kapitány. — Urunk, II. Rákóczi Ferenc Nyitra város végső ha­tárában várja kegyelmedet, de engem előre küldött, hogy meg­vigyem Nagyságod iránt való szives hajlandóságát, amelynek zálogául ime átnyújtom ezt a virágcsokrot és kivánom, vala­hány kehely van ezen csokor virágain, annyi boldog eszten­dő kelyhét ihassa ki a fejedelemasszony ura és családja kö­rében. A fejedelemasszony néhány szives szóval megköszönte a 3zép virágot és azt üzente a kapitány által, hogy alig várja már az urát meglátni. És mielőtt a kapitány illő reverendák­kal elvégzett köszöntés után elvonult volna, egy kis ágat le­tört a csokorról és a kapitánynak adta, küldetése jutalmául. A kapitány szeme szinte földöntúli boldogságban úszott, ami­kor a virágot kapta a fejedelemasszonytól. Szemei fényében az elragadtatás dicsfénye ragyogott. Mégegyszer széles komplimentet vágott a kalpagjával és Ocskaynétól is elbúcsúzva, elvágtatott. Ha a fejedelemasszony nem lett volna úgy elfoglava a virágok — kedvenc virágjai­nak — nézésével, akkor minden bizonnyal észrevette volna hogy a kapitány olyan határozott és mégis kedves módon né­zett Ocskaynéra, mint aki valamit meg akar tiltani és azt is észrevehette volna, hogy Ocskayné a pillantásra lesütötte a szemét és álig észrevehetően, beleegyezően megbiccentette a fejét. Ha ezt nem is vette észre a fejedelemasszony, bezzeg ész­revette azt, hogy azután, amikor tovább folytatták az útjukat. Ocskayné zavara nőttön-nőtt. Különösen pedig akkor jött za­varba Tisza Ilona, amikor a fejedelemasszony az uráról kér­dezősködött. Ezt a kérdezősködést nem lehetett furcsállani, mert Rá­kócziné évek óta elszakítva élt élete párjától és igy bizony ta­lán már azt is elfelejtette, hogy a fejedelemnek milyen a kül­seje. Ezt mondta Honának a fejedelemasszony és bevallotta egyben azt is, hogy 'amikor utoljára látta az urát, akkor az még alig hogy túl volt az ifjúkoron. Még a bécsi nevelés ha­tása alatt álott, teljesen csupasz képpel járt, nem hordott sem bajuszt, sem szakállt. Most tudja, biztos, egészen másképpen néz ki, mert ennyit hirül adtak neki, hogy az ura bajuszt nö­vesztett, a haját is kurucmódra viseil és nem rizsporozza, mint ahogy az a nyugati udvaroknál a főuraknál szokásban volt. Éppen ezért nagyon kiváncsi volt Rákócziné arra, hogy váj­jon milyen is lehet hát a férje. Ocskayné azért jött mind nagyobb zavarba, amikor ezt a kérdést kezdte feszegetni a fejedelemasszony, mert Ocs­kayné, noha csak egyszer látta Rákóczit, akkor is messzebb­ről, rögtön tudta, amikor a kuruc kapitányra nézett, hogy az nem a fejedelem hírhozó követe, hanem maga a fejedelem saját személyében, aki ilyen módon akart megbizonyosodni arról, hogy megismeri-e vájjon a felesége annyi év után, ami­kor a külseje, de még az arckifejezése és a beszédmodora is teljesen megváltozott. Szomorú szívvel látta Rákóczi, hogy a felesége egészen elfelejtette, mert hiszen ha nagyon jól emlékezett volna rá. akkor még annyi év után is fel kellett volna ismerje még ab­ban az esetben is, ha mint most történt, a külseje egészen más volt, mint mikor utoljára látták egymást. Még akkor is, ha fényes fejedelmi kiséret nélkül, egyszerű ruhában találkozik vele. Rákóczi látta, hogy Ocskayné megismerte és igy azért parancsolta meg egyetlen szemrebbenésével a hallgatást, mert egészen ki akarta próbálni a hatást. Csak akkor vidult fel, amikor a fejedelemasszony egy virágot leszakítva a kalpag­­jára tűzte. Ocskaynét, aki kitalálta az egész tervet, nagyon bántotta, hogy a fejedelemasszony az álöltözetben nem ismeri fel , az urát, miután azonban a fejedelem hallgatást rendelő paran­csával nem mert szembeszállni, szerette volna, ha anélkül, hogy ezt a parancsot megszegné, valamilyen módon mégis a fejedelemasszony tudomására hozhatta volna az egész tény­állást. Éppen azon gondolkozott, hogy ez miképpen volna le­hetséges, amikor a fejedelemasszony azzal a kérdéssel fordult hozzá, hogy tulajdonképpen milyen most a férje? Természetes, hogy Ilona nagyon zavarba jött ennél a kér­désnél. A fejedelemasszony ezt a zavart arra magyarázta, hogy Ilonkának talán tetszik a fejedelem és azért nem mer róla beszélni. Megkérdezte hát, hogy milyen forma férfit szeret Ilon­ka. De a válaszból nem lett okosabb, mert az asszonyka egyre csak azt felelte, hogy neki csak'egy férfiideálja volt, van és lesz örök életében, még pedig a tulajdon férje, Ocskay László. — Nos és a fejedelem? — kérdezte Rákócziné — ő nem tetszik? —— Oh, a fejedelembe nem lehet az ember szerelmes, lega­lább is az ilyen magamfajta asszony. A fejedelmet tiszteljük, istenitjük és szeretjük, mint apánkat, mert gondviselő atyja ő az egész magyar nemzetnek. A fejedelemasszony végre megunva a sok körfalazást, nyíltan megkérte Ilonkát, mondaná hát el, milyen a fejedelem külseje. Ocskayné most példálózni kezdett, hogy a termete éppen olyan, mint ezé a»kapitányé, az arca is éppen olyan, a hangja is. A végén a fejedelemasszonynak is szeget ütött a fejébe a nagy hasonlatosság, és megkérdezte, hogy nem-e maga a fejedelem volt hát az, aki a virágokat átadta, a tulajdon kül­dötteként. Ekkor azután Ilonka is kénytelen volt bevallani, hogy bi­zony maga Rákóczi adta át a virágokat a feleségének. A fejedelemasszony erre majdnem sirVafakadt és sokáig szomorkodott azon, hogy nem ismerte meg, nem érezte meg, hogy az urával beszélt az előbb. A végén aztán még Ilonkának kellett vigasztalnia. Hogy a fejedelem kellemetlen érzését megszüntessék, azt találták ki, hogy a fejedelemasszony majd úgy viselkedik, mintha már elejétől fogva ráismert volna az urára és csak a tréfa kedvéért nem borult a nyakába. Tanúbizonyságot is ta­láltak erre mindjárt, még pedig annak a kis virágocskának képében, amit a fejedelemasszony adott az urának. GYORS HÁZASSÁG DETROIT. — DoA C. Hart közkatona, aki Californiában ál­lomásozik, 24 óra szabadságot kapott nősülésre. Repülőgépen érkezett Detroitba, ahol meny­asszonya már elintézte az előze­tes teendőket. A repülőtérről egyenesen a templomba ment, majd félóra hosszat maradt a menyegzői lakomán. A “nászút” abbóDállt, hogy ifjú felesége ki­­kisérte a repülőtérre és Hart másnap jelentkezett szolgálati helyén. LOVÁSZY IMRE házi készítésű kolbászok Stand F-2, West Side Market BUCKEYE JEWELERS BRILL1ÄNSOK, ÓRAK, ^ ÉKSZEREK» EZÜSTÖK KITŰNŐ ÓRA ÉS ÉKSZER JAVÍTÁS 11611 BUCKEYE RD. Tel: KA 1-0584 CLEVELAND 2 0. OHlfl Moreland Radio Shoppe REFR1GERATOROK, MOSÓGÉPEK SWEEPEREK és BÚTOROK legjobb rádió szolgálat 12525 Buckeye Road Tel: LO 1-5657 Este nyitva Tulajdonosok: WEISS TESTVÉREK Cleveland, Ohio Síeve Szálai a régi megbízhatóság alap­ján intéz el mindenféle BIZTOSÍTÁST Ohio állam hiteles közjegyzője HÁZAK, TELKEK, FARMOK Tétele és eladása 10701 Buckeye Rd., Cleveland, O. Telefon: GA 1-1414 OPTIKUS SZOLGÁLAT Szemorvosa előírását gondosan és ponto­san teljésitjiik. — Szemüvegeket javítunk, szorosabbra csinálunk. Eltört üveget meg­felelővel pótolunk. PRECISION OPTICAL DISPENSING CO. L. V. PROHASKA — Magyarul beszélünk 9915 Euclid Ave., Cleveland CE 1-4961 22580 Lake Shore Blvd. — RE 1-5779 —*■ — ■ —B ■■ t-APTHIKUh Gyógyszer recepteket -d leglelki­ismeretesebben elkészítünk K. N. Bánion R. W. McLeo'" BOulevard 2-2200 The KURTZ DRUG Co. 14715 Detroit Avenue Lake wood, Ohio Az Orvosi Tudomány ELISMERI a mébfullánk mérgének hat* sát rhcumatikuB esetekben. A “MLJSCU­­LAID” az egész világon az egyedüli olyan gyógyszer, mely méhfullánk mérget tar­talmaz. Enyhitölcg hat arthritis, srheuina viszketegség, csípő és derékfájás, viszér* tágulás, görcs és hülés eseteiben. Kérjen INGYENES bővebb értesítést és győződjön meg a valóságról. Cim: .John Tóth, 1143 Hillcrest Road, South Bend 17, Ind. < Lorain Avenue Upholstering & Furniture Repair Shop kárpitozás és bútor javítás Rendelésre készült nappali szoba bútorok. 10010 LORAIN AVE. ME 1-6360 Cleveland, O. J. F. S Y K ORA FRISS SERTÉSHÚS, FRISS KOLBÁSZ, FÜSTÖLT SONKA, SZALONNA — ZSÍR New Central Market STAND NO. 70. - Cleveland, O. KÉTSZÁZTIZENÖTÖDIK FEJEZET. A gyógyitó hegedüszó. Amikor Czinka Panna az Ocskay-kastélyból való elszöké­­se után nekiindult az országúinak, hogy negyedrészét bejárja, végre is hiábavaló utat végezzen, még nem tudta azt, hogy milyen kalandokba fog belesodródni ezen az utján. Ami azt illeti, Panna nem félt a kalandoktól, mert éppen­séggel nem volt gyáva természetű, no meg cigány vére egye­nesen hajtotta is a kalandok felé, de azért az egész utazást bizonyára el sem kezdte volna akkor, ha előre tudja, ami rá vár. Mindenekelőtt nem ment volna el Pozsonyba, ahol végül is azt kellett megtudnia, hogy senki semmiféle felvilágosítást nem akar adni sem Palotai grófról, sem nejéről. Mindössze annyit sikerült hosszas utánjárásra és nagy­­nehezW megtudnia, hogy a grófot és feleségét árulás címén letartóztatták. De hogy azontúl mi lett a sorsuk, arról nem tudott pontos értesülést szerezni, mert ahány emberrel be­szélt, azok közül senki sem tudott vagy nem akart felelni er­re a kérdésre. Aki pedig végül mégis felelt, az sem mondott egészen biztos dolgot, mert hiszen teljes bizonyossággal tu­lajdonképpen senki sem ismerte a grófi pár sorsát. Volt, aki azt mondta, hogy a gróf és neje valami nagyon fontos titkok birtokában vannak és mivel semmiképpen sem akarják a titkot elárulni, a bán élethossziglan egy földalatti börtönbe záratta őket. Mások viszont ugyancsak valami titokról beszéltek, ame­lyet a gróf,és neje véletlenül tudtak meg és aminek sehogy sem szabadott kitudódni. Hogy ez ne történhessen meg, a bán kénytelen volt mindkettőjüket halálra Ítélni. A dolog azon­ban olyan rejtelmes volt, hogy még a halálos Ítéletet is csak titokban hajthatták végre. Mások viszont azt mesélték, hogy a grófot szabadon en­gedte a bán, de el kellett hagynia az ország területét. Végül arról is hallott Panna, hogy Palotai gróf és felesége valamilyen módon elmenekültek a vár börtönéből. Hogy' ez azonban milyen körülmények között történt, arról nem tud­lak pontosan adatokat adni. (Folytatjuk) Legszebb Ajándék! SZENT CSALÁD, 11. kiadású ima és énekes könyv szines képekkel és oktatásokkal, erősebb kötésben $3.50-ert, bőrkötésben aranyozott szegéllyel $5.00-ért kapható az alábbi címen: Msgr. STEPHEN D. NYÍRI, 435-1 Oth Ave., MUNHALL, PA. NYITVA ESTÉNKÉNT 9 ÓRÁIG LEGNAGYOBB ÉS LEGFINOMABB FALPAPÍR választék a városban. Jöjjön el. — Ismerkedjék meg velünk. Kitűnő minőségű festékek. THRESHER SIPES B. P. S. KEM-TONE Ingyen költségvetés. _— Ingyen házhozszállítás. OLIVER’S DISTINCTIVE WALLPAPER & PAINTS 2808 Lorain Ave. WO 1-8421-22 KATOLIKUS-CÉG! A SOUTH NORWALKI MAGYAROK TEMETKEZÉSÉT LEGJUTÁNYOSABB ÁRON VÉGZI A. ]. COLLINS CO. TEMETKEZŐ ÉS BALZSAMOZÓ North Main St., South Norwaik BÚTOROK ÉS LAKÁS- „ BERENDEZÉSEK VICTROLÁK ÉS LEMEZEK Telefonazám: 747 Nagy választék paplanokban és elsőrendű blankettekben is. A FEJEDELEM CSALOGÁNYA EREDETI REGÉNY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom