A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)
1952-01-25 / 4. szám
Jö PÁSZTOR PAGE 5. OLDAL EREDETI REGÉNY (184-ik folytatás) Ezért nem szívlelhette a császárt, ezért szállt vele nyíltan szembe és ezért kellett eltávoznia a neuhasuseni kolostorba. És ezért szökött meg olyan könnyű szívvel a kolostorból, amikor Vinczédi Marci hívta, mert az anyjától valahogy elidegenedett, igazi szülőjének mindig csak az apját tartotta. * Micsoda fájdalom volt azután, hogy megtudja apja elestét. És ez is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Emilia leiké vad ösvényekre tévedjen, hogy nem volt mellette senki, nem volt senki, aki irányítsa, tanítsa, megmutassa, hogy melyik a helyes ut és melyik a helytelen. Nem volt mellette az anyja jóságos szeretetével és hiányzott az apa, akit annyira szeretet. Mi lett belőle? Hamvai ott nyugszanak a bécsi temetőben és véletlen, vagy inkább az Isten különös kegye vezette oda, havas téli délután. Akkor tudta meg, hogy anyja a déli hadszíntérről hazahozatta Wohlfahrt Jeromos hamvait, hogy legalább hazai földben nyugodjanak, igy akarta levezekelni azt a vétkét, amelyet vele szemben elkövetett. Arra, azonban sohasem mert volna gondolni, hogy az anyja ilyen könnyen eldobja az özvegye fátyolt és más nevet vegyen fel. S most mégis ezt kellett hallania. Özvegy Wohlfahrt Jeromosnéból Palotai László grófné lett. ' És abban a pillanatban, amikor megbizonyosodott előtte ez a tény, mérhetetlen gyűlöletet érzett az anyja uj férje iránt. Megcsappant az a kevés szeretet is, ami még meg volt a szivében anyja iránt, azt az ideges férfit azonban, akinek nevét most anyja viseli — egyenesen gyűlölte . . . * A legjobban sohasem szerette volna megismerni ezt az embert, akinek most azt kell mondani: apám, de aztán mégis felülkerekedett benne a kíváncsiság és amikor meghallotta, hogy anyja Palotai gróffal, a második férjével Pozsonyban tartózkodik, elhatározta, hogy Magyarország felé utaztában útba ejti ezt , a várost is és ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy réglátott anyjával találkozzék és megismerje — mostohaapját . . . ‘ V , '0 162. FEJEZET Anya és leánya zett minél kedvesebben, minél meghittebben viselkedni, hogy megnyerje a gróf rokonszenvét . . . Aztán? Ki tudja mi következik , . , * A viszontlátást természetesen hosszú, hosszú beszélgetés követte, hiszen anyának és leányának éppen elég közölnivalója volt egymással. Minka elmesélte mindazt, aminek egy részét Emília ugyan rnár Bécsben hallotta, de amely az anyja előadásában mégis csak másként hatott és jobban tudta érzékeltetni azokat a borzalmakat és szenvedéseket, amelyeken ez a szegény, szerencsétlen asszony keresztülment. — Hidd el, drága Emíliám — fejezte be Minka a hosszú elbeszélést, amelynek során feltárta az egész elmúlt esztendők történetét a sok szenvedés után, amelyen keresztülmentem, az következett volna, hogy tényleg megbolondulok, ha a jó Isten csodálatos kegyelme nem rendeli mellém ezt az embert, -akit még apád előtt ismerlem, aki az első szerelmem volt . . . Szeresd őt nagyon, kislányom, ne feledd el soha, hogy nagyon jó volt az anyádhoz és nagyon szeret . . . És hálatelt pillantást vetett Palotai grófra. Most Emílián volt az elbeszélés sora. Felelevenítette a múltját attól kezdve, hogy elhagyta a neuhauseni kolostort. | Persze nem mindent úgy mondott el, ahogyan történt, voltak dolgok, amelyeket szépített, de voltak olyanok is, amelyeket egészen elhallgatott. A kolostorból való megszökését azonban bevallotta. Elmondta, hogy útjába került egy férfi, akinek megvesztegető lénye elcsavarta a fejét s azután rutul elhagyta. Ez ellen a férfi ellen bosszút esküdött. •* Azután bevallotta azt is, hogy jelenleg Rákócziné és a fejedelem köpött üzeneteket közvetít, de megint elhallgatta azt, hogy mindezt a császári kancellária megbízásából teszi. Palotai gróf, aki már korábban bevallotta, hogy a császári ezredesi ruha nem fejezi ki az érzelmeit, ezt azonban Emilia abból is tudta, amit anyja a házasságuk létrejöttéről elmondott, ezekre a szavakra örömmel kiáltott fel: — Rákóczihoz mész, kedves leányom? Akkor ez igazán nagyszerű . . . Éppen azon sopánkodtunk, hogy a Bercsényinek küldött levelem, amelyben az átpártolásról írtam elkallódhatott, milyen jó lenne, ha most mindenről értesítenéd Rákóczit . . . Emilia mosolyogva bólintott: — Szívesen, nagyon szívesen! A mosoly mögött azonban vad kegyetlenség bujt meg’ és ebben a pillanatban elhatárpzta, hogy ezzel a megbízatással fogja elveszejteni Palotai grófot, a mostohaapját, aki elfoglalta anyja szivében az apja helyét . . . És ezért gyűlölte, végtelenül gyűlölte. 163. FEJEZET Váratlan találkozás A postakocsi már egyre közeledett Pozsony felé, a fellegvár : kontúrjai már látszottak is, amikor Emilia kitekintett a kocsi - ablakán és minél jobban közeledett, annál hevesebben dobogott. a szive, nyugtalanította, izgatottá tette a küszöbön levő találkozás. Vájjon hogyan fogadja anyja és hogy viselkedik majd vele szemben a mostohaapja . . . De talán még ennél is jobban nyugtalanította az a körülmény, hogyan viselkedik majd ő a szüleivel szemben, vájjon lesz-e elég lelkiereje ahhoz, hogy elnyomja a szivében felgyülemlett keserűséget és amikor szembetalálkozik velük, megőrizze a nyugalmát? Félt, nagyon félt attól a pillanattól, amikor újra szembetalálkozik az anyjával, de még jobban félt a mostohaapjától való találkozástól . . . Mindegy! Túl kell esni rajta! Bécsben csak annyit tudott meg, hogy Palotai gróf a pozsonyi fellegvár parancsnoka. Mikor tehát megérkezett, először a fellegvárhoz hajtatott, ahol viszont megtudta, hogy melyik szállodában bérelt lakást a gróf, aki a pozsonyi tartózkodást csak átmeneti jellegűnek tartotta s ezért keresett otthont a vendégfogadóban. Palotai gróf és Minka együtt voltak, amikor belépett a vendégfogadó szobalánya és jelentette, hogy vendégük érkezett: Wohlfahrt Emilia grófnő. Minka boldogan sikilott fel: — A leányom! De nagyon megörült Palotai gróf is, hogy végre megismerheti azt a leányt, akiről Minkától annyit hallott. A következő pillanatban megnyílt az ajtó és hosszú, hosszú idő elmúltával szembeállt egymással: anya és leánya. És a háttérben ott volt a harmadik: a mostohaapa. Minka boldogan csókolgatta a leányát, a könnyei hullottak a nagy meghatottságtól és remegve mondogatta: — Emilia . . . Emilia . . . Drága kicsi lányom . . . Édes angyalom! A nagy öröm alól Emilia sem tudta kivonni magát Az anyai szeretet néhány pillanatra elfojtotta azt a imásik érzést a szivében, amig csak az anyja nagy, könnyben úszó szemeit látta, maga is boldog volt és örült a viszontlátásnak, amikor azonban tekintete a háttérben levő mostohaapára esett, megint elfogta a keserűség. De ezért szinészkedett, jó arcot vágott, amikor az anyja bemutatta Palottai grófnak és a császári ezredes gyengéden és szeretetteljesen homlokon csókolta. — Minka mindig úgy emlegetett kedvesem, hogy kis leánykám, édes kis leánykám — mondotta a gróf — s erre most egy nagy, szép és elegáns hölgy toppan elénk ... Ez aztán igazán meglepetés . . . Nagyon örülök, hogy megismerhettelek s kívánom, hogy te is olyan szeretettel légy hozzám, mint amilyen szeretettel kívánlak én egész életemben körülvenni . . . Emilia ellenszenvét azonban még ezek a szép, meleg szavak sem tudták lefegyverezni. Ha rá is nézett Palotai grófra és jóságot olvasott is ki a szeméből, az arcából, ezt az enyhítő érzést mindjárt elkergette és maga elé idézte az apja, az édesapja jóságos képét s ebben a pillanatban lett volna százszor kedvesebb, százszor jobb hozzá Palotai gróf, akkor is csak gyűlölni, halálosan gyűlölni tudta volna. Egyelőre azonban elfojtotta magában ezt az érzést, igyeke-Emilia a következő napon készült tovább indulni, igy egy napja volt, amelyet arra használt fel, hogy bejárja és megismerje Pozsonyt. Figyelmesen járkált az ősi város utcáin, megfordult a sétaterén, egyszer csak azt érezte, — aminthogy az ember min-1 dig megérzi az ilyesmit, — hogy egy szűrös szempár tapad rá és a tekintet nem akar elmúlni. Megfordult és kereste, honnan mered rá a szúrós tekintet, körülnézett, de sehol nem látott senkit. Egyszer azután a sétatér egyik fájára tekintet és úgy tetszett, minha mögötte egy férfi bújna meg. Közelebb lépett, a férfi ekkor kiugrott és tovairamodott. Egyetlen pillanatig látta csupán Emilia, de ez a röpke pillanat is elég volt ahhoz, hogy felismerje élete megrontóját: Vinczédi Marcit. Elhatározta, hogy most nem engedi ki a karmai közül . . . Megfoghatatlannak tetszett előtte, hogyan került el Marci ilyen hamar Bécsből, ahol most volt az esküvője, amelynek akaratlanul is szemtanúja volt, nem tudta, hogy azután, hogy ő postakocsira ült, Marci is elszándékozott hagyni Bécset, sőt miután a postakocsi elment, külön fogattal el is hagyta, hogy Pozsonyban keresse meg annak az alagútnak a nyílást, a mely a pozsonyi várat a Csiboj-barlang alagút rendszerével összekötötte. Marci, amikor megpillantotta Emíliát, — akinek a szeme elé érthető okokból nem akart kerülni, — elrejtőzött egy fa mögé és onnan figyelte, hátha meg tud valamit arról, mi yezette volt feleségét Pozsonyba, mikor azonban Emilia felfedezte a rejtekhelyét és eléje indult, fel kellett adni ezt a tervét és az volt, hogy minél előbb kereket oldjon előle. Emilia azonban elérkezettnek látta az időt a bosszúra. Az a körülmény, hogy Palotai gróf, a mostohaapja a pozsonyi fellegvár parancsnoka és rendkívül befolyásos ember, megérlelte benne a gondolatot, hogy a kettősházasság, bigámia miatt feljelenti és holtbiztosra veheti, hogy Vinczédi Marcit egész bizonyosan meg fogják egy fejjel röviditeni. Emiatt tehát nyomon követte, hiába igyekezett eltűnni Marci a sétatér forgatagában, szívósan kitartott mögötte, kérlelhetetlenül üldözte, hogy meg tudja hová és merre vezet az útja, megtudja, hová uszíthatja utána a rendőrség embereit. És igy folyt az üldözés utcáról utcára. Marci tudta, hogy Emilia követi. Sokszor már-már azzal a gondolattal foglalkozott, hogy megáll és bevárja az asszonyt, hogy megtudja mit akar, de azután mégis felülkerekedett benne a másik terv, hogy eltűnjön előle, mert abban azután egészen biztos volt, hogy Emilia semmi jót nem tartogat a számára és nem jó szándékkal üldözi ilyen kitartóan, ennyi szivósággal. Marci, mint mindenütt, Pozsonyban is nagyon ismerős volt, pompásan feltalálta magát és a szerencse is kedvezett számára, hogy egy olyan utcába fordult be, amelynek első háza két kijárással birt. Amint a sarokhoz ért, úgyhogy néhány pillanatra eltűnt Emilia szemei elől, futólépésben rohant az első kapualjig, ott hirtelen beugrott, azután a ház másik kapuján más irányban vette útját. A csel sikerült. Emilia elveszítette a nyomát. (Folytatjuk) SANTA MONICA, Cal. — A California déli részében történt felhőszakadásoknak az egyik áldozata egy Stradivári hegedű volt, amelynek értéke körülbelül 50,000 dollár. Egy muzsikus hóna alatt szorongatta a drága hegedűt, amikor a tengerpart mentén autója felborult s ő a kocsiból ki ugrott, hömpölygő áradatból sikerült ugyan kimenekülnie, de a hegedűt elsodorta az ár. A muzsikus már értesítette a pótolhatatlan veszteségről a biztosítóintézetet, de ^másnap az elvesztett mesterhegedü megkerült, három mérföldnyire a baleset színhelyétől a tenger hullámai a partra vetették. Megkerült, sós vizzel átitatva, a drága Stradivari. WASHINGTON— Az országos főszámvevő közli; hogy a paritásos farmsegély program során a kormány (Commodity Credit Corporation) által felvásárolt gabonából igen sokat elloptak. A C.C.C. dallasi főirodájához tartozó öt állam területén közel négy millió dollár értékű gabonát loptak el. Még pedig pyivát raktárcégek dézsmálták meg a kormány készleteit; eladták a kormány gabonáját, amikor magas voll a piaci ár, aztán oly körülmények álltak be, hogy nem tud ták a lopott gabonát pótolni. Most országos vizsgálat indul és semmi kétség, hogy még sok milliós lopásokra fognak rá jönni a többi államokban, ahol a kormány, megfelelő tárolóhelyek hiányában, kénytelen elevator operatoroktól és másoktól bérelni raktárhelyet. WASHINGTON — A népszámlálási iroda becslése szerint az Egyesült Államok lakosságának száma most 155 és fél millió. NEW YORK — A szőrmeszakmában válság jelei mutatkoznak. A drágaság miatt a nép millióinak oly sokat kell költeniük élelmezésre, hogy kevesebb jut ruházkodásra és még kevesebb prémes fényűzésre. A szőrmeiparban körülbelül 12;000 a munkások száma, d© jelenleg alig 3600 áll munkában, a többi vár jobb időkre vagy más szakmában, hadiiparban keres elhelyezkedést. A szőrmeipari munkásoknak kettős bérrendszerük van: a szezonban 110 dollár az átlagos hetibér, nyáron kevesebb. De most sem egyik, sem másik bért nem kapják a legtöbben. Akik pedig dolgoznak, azok fizetését heti 8 dollárral leszállították. BAY CITY, Ohio. — John Andrews üzletember befizette több mint 500 dollár évi jö védelmi adóját, de megtagadta a 88 dollár Social Security adót fizetni, amelynek fizetésére az uj törvény őt mint önálló dolgozót kötelezi. Adósztrájkjá! Andrews azzal indokolja, hogy ő jobban tud magáról gondoskodni, mint a kormány. Szerinte mindenkinek magának kell gondoskodnia arrób hogy öregkorára legyen miből élnie. Az adóhivatal b© fogja hajtani rajta az adót s ezzel az affér le lesz zárva. Sok- zaj semmiért. Vagy talán jó reklám az üzletembereknek ez az akadékoskodás. LOUISVILLE, Ky. — Egy 32 éves asszony válópert indított tiz évvel idősebb férje ellen, mert ez, amióta televízió van a házban, nem beszél vele, hanem folyton a televízió előtt ül. NEW YORK — Murtagh forgalmi réndőrségi biró, aki egy idő óta igen szigorú büntetéseket mér ki automobilistáknak, még szigorúbb rendszabályokat javasol most. Éis pedig: a hajtási engedélyek kiadását szövetségi hatóság ellenőrizze, annak meg akadályozására, hogy a hajtó, akitől egyik államban meg vonják a hajtási engedélyt, ne szerezhessen újat egy másik államban. Ennek az ellenőrzésnek megkönynyitésére a biró nézete szerint szükséges lenne ujjlenyomatok vételé minden automobilistától. A bírónak erre az állásfoglalására egy egyetemi diák esete adott okot, akitől New York államban megvonták a hajtási engedélyt, mire ő floridai számtáblával tovább kocsikázott New Yorkban. WASHINGTON — Egy F. B.I. nyomozó egy washingtoni hotelben ismerős arcot pillantott meg. Azt gyanította, hogy az újonnan érkezett vendég Amerika leghirhedtebb csekkhamisitója, Frederick E. Peters. Odament hozzá, megkérdezte, hogy hívják. Azt felelte a vendég, hogy ő Paul Carpenter, éppen most érkezett New Yorkból a külügyminisztérium meghívására. Uruguay fővárosában. Montevideoben országos zenei ünnepség lesz s enne kelőkészitésében az Egyesült Államokat ő, Carpenter, fogja képviselni. Amikor erre az F.B.I. ember azt felelte, hogy “ismerlek, jómadár,” Carpenter beismerte, hogy ő a hires Peters, aki sorozatos csekkhamisitások miatt köröz Chicago, Philadelphia, Tampa és Birmingham. Peters nemcsak mint ügyes csekkhamisitó hires, hanem mint Fregoli is, vagyis mint az átváltozás művésze. Négy évtizedes bűnöző karriérje során fellépett mint Franklin D. Roosevelt, mint miniszter, pap, egyetemi tanár, stb. Néhány évvel ezelőtt New Yorkban ötévi börtönre Ítéltek egy üzletembert csekkhamisitás címén s csak miután ez leült három és fél évet, derült ki, hogy a csekkeket Peters hamisitottá. Peters ezt beismerte s az ártatlanul elitéit ember Dewey kormányzótól “kegyelmet” kapott, ráadásul még pár ezer dollár kártérítést is. De nem sokáig élvezte az állam nagylelkűségét, másfél év múlva meghalt mint szabad és becsületes ember. DETROIT — A Wayne megyei birósági segédhivatali tisztviselőnők fizetését 1951 december 17-re visszamenőleg felemelték 532 dollárral. Fizetésük most évi 6408 dollár. NEW YORK — Joseph Holohan newyorki tőzsdei ügynök visszatért olaszországi útjáról és a szövetségi hatóságok előtt beszámolt bátyja, William Holohan őrnagy halálának körülményeiről, amelyeket olaszországi vizsgálódása során meg tudott állapítani Holohan őrnagyot a háború idején két olasz származású amerikai katona meggyilkolta a németek által megszállt olasz országrészben. Mint a vizsgálat kiderítette, ez politikai gyilkosság volt. Holohan őrnagy a két katonával repülőgépről ejtőernyővel leszállt az ellenséges front mögött; küldetése az volt, hogy rejtekhelyéről irányítsa az amerikai repülőket, akik fegyvereket dobjanak le olasz partizánoknak a németek elleni frontmögötti harcra. Mármost, Holoban őrnagy és katonái közt nézeteltérés merült fel arra nézve, hogy hol dobjanak le az amerikaiak fegyvereket: ott, ahol kommunista partizánok vannak, vagy ott, ahol nem-kommunisták tikos katonai alakulatai vannak. Holohan a nem-kommunista partizánokat akarta előnyben részesíteni s emiatt ölték meg katonái. Az őrnagy meggyilkolása után á két katona dirigálta rádió utján a fegyverek ledobását s az eredmény az volt, hogy 40,000 olasz kommunista partizán fegyverhez jutott. A háború befejezése óta e fegyverekből 8000-et megtaláltak, úgy hogy minden valószínűség szerint körülbelül 32,000 ember részére elegendő puska és lőszer most olasz kommunisták kezében van. Az olasz kormány büntetőbírósági felelősségrevonást tervez a két olasz származású amerikai katona ellen, de jogi nehézségeik merültek fel, amennyiben amerikai jog szerint amerikai állampolgárokat nem lehet idegen államnak kiadni. Viszont amerikai biróság nem Ítélkezhet felettük; polgári biróság azért nem, mert a gyilkosság nem amerikai területen történt, katonai biróság pedig azért nem, mert a két katona már leszerelt s nem tekinthetők katonai személynek. De talán mégis talál az olasz és az amerikai kormány valamilyen megoldást, hogy ez a szörnyű bűn ne maradjpn megtorlatlan. Pincéjében gyermekek “BUJÓCSKÁT játszanak? térjen át villany szárításra! Ha bent szárítja ruháját, sok értékes helyet vesz el a régi-módi akasztós ruhaszáritás. A ruha könnyen piszkolódik is — a fűtés berendezésből származó por és piszok által és a család apró tagjainak fogdosásától! Egy villanyszáritó kiküszöböli ezeket a problémákat . . . ruháit teljesen kiszáríthatja az automatikus szabályozó egyetlen beállítása utján . . . és Ön megszabadul a ruhaszáritási kényelmetlenségtől örökre. Keresse fel villany eszköz árusítóját a modern villany száritó bemutatásáért még e héten. Ez a jó vétel megoldja a modern nagymosást. “TEN O’CLOCK TUNES’; Síit “dktS Rádión a hét öt napján — Hétfőtől péntekig Reggel 10-kor—WGAR és W1CA • Este 10-kor WHK 4 A FEJEDELEM CSALOGÁNYA
