A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)

1952-06-20 / 25. szám

A JÓ PÁSZTOR ' PAGE T. OLDAL A FEJEDELEM TIT If A Történelmi Ili na REGÉNY mm IRTA: BOROSS VILMOS A múltat nem nézed. Munkában meggyörnyedt vén apáddal nem törődöl, pedig hajh! sokszor virasztott aggódva temelletted ez a vén ember, mig ennyire felnevelt. A jelennek élsz te is, a jelennek, mely — amint látom — még gyötrelmeivel is édes és kedves neked. — Az öreg ember elhallgatott és szomorúan bólintgatott fe­jével. — Bölcs és igaz szavak, látszik, apám is sokat forgolódott az urak között, különben nem tudna ilyen szépen beszélni. Min­den szó, melyet kimond, égeti szivemet. Égeti ... és ... és mégis .... mennem kell apám! Egy titkos hang azt súgja ben­nem, hogy távol a kedves szülői háztól, távol a jó barátok és ismerősöktől, messze idegenben uj élet, szebb jövendő, szerelem, üdvösség, gyönyör várnak reám. Egy titkos hang azt súgja ne­kem, hogy feltalálom őt. Sápadt arcán kivirit az életrózsája és e rózsák csak nekem, egyedül nekem nyilnak. Engedjen édes­apám szemrehányás nélkül útra. Ne kivánja, hogy itt az erdő bus magányában elsorvadjam ,hiszen anélkül is beteg és gyönge vagyok. — Kit akarsz feltalálni, te boldogtalan fiú? — kérdezte az öreg kerülő, fia bánatos arcát szánalommal vegyes szomorúság­gal vizsgálva. A fiú hallgatott. Lesütöttt szemeit, nem tudott öreg édes aty­jának könnyben úszó szemeibe tekinteni. — Nos, nem felelsz? — sürgette a kerülő. — Oh, apám, nem merem kimondani! — rebegte az ifjú ön­magával küzdve. — Olyan nevetséges az hangosan kimondva! Nem, nem . . . legyen az az én titkom, legyen az én csalódásom, hogyha az a bensőmben támadt hang hamis! — Csakhogy én tudom, ha nem mondod is. Szegény fiam, most már kétszeres okom van arra, hogy sirassalak. A megra­kott szekér után hiába futsz, mondja a közmondás; de a csillag sem száll le az égről, hogy megcsókolja a föld porát, tartom én. Nem is csalóka álom, hanem lidércfény az, mely téged elvakit. A pusztában eltévedt ama vándorhoz hasonlítasz, ki a sötét éj­szakában bujdácsolva, a messze távolban szeliden lobogó fényt lát felragyogni és keresztül-kasul göröngyös, tüskés földeken a fénynek tart, mert azt hiszi, hogy csendes tanyára, nyugalmas hajlékra talál. Megy, megy, homlokán kiüt a verejték, térdei fáradtan meg-megcsuklanak, szomjúság és éhség gyötri, lábai vérzenek, a lélekzete fogy, nem lát, nem hall, csak akkor tér magához, midőn a nyugalmas hajlék helyett a mocsárban ver­gődik a halállal! Oh, ne vágyakozzál a messze távolban csillogó fény után! Földhöz ragadt szegény parasztok vagyunk. Miénk az erdő és mezők vadvirága, szedjük ezekből, szedjél ezekből és meglásd szivedbe égi nyugalom vonul. — Édes apám, nagyon kérem, ne beszéljen tovább igy, mert sirásra fakadok, holott nem illik a könny katonaviselt ember sze­mébe. Az a messze távolban lobogó fény nem bolygó tűz, hanem tündöklő csillag, mely a meny ország mesés szép utait ragyogja be. A várkisasszony szende arca lopódzott a szivem rej tekébe. Őt látni, őt szolgálni, őt bírni, életemnek legszebb álma, szivem­nek legédesebb vágya. — Teljesülhetetlen vágy. Jól mondtad az imént: nevetséges ezt hangosan kimondani. Bizony fiam szomorú dolog, hogy e hiú ábrándért elhagysz engem és gyászba boritod mindkettőnk éle­tét. Mert Békés Mariska nem lesz, nem lehet a tied soha. Zár­dába vitték, amint a várbeli cselédektől tudom, Csáki Péter tart rá számot. De azért nem marasztallak tovább. Szived úgyis el­fordult tőlem, vakon visz a szerelem heve. Jól van, menj. Nem haragszom, csak fáj, nagyon fáj. — Édes apám, egy vigasztalást hagyok hátra a kend számá­ra. Ha csalódnám, ha nem találnám őt fel, ha nem juthatnék kö­zelébe, ha nem bírhatnám, visszatérek e kisded hajlékba és nem távozom belőle többé soha. Csalódott szivem itt vérzik majd el; összetört lelkem innen száll a másvilágra.-— Csakhogy mire te visszatérsz, az én fáradt testem kint pihen a temetőben, édes anyád sirhantja mellett. Vigasztalást tehát nem nyújthatsz nekem. Én azonban utravalóul elmondok neked valamit, szivleld meg, aztán bomolj tovább a Békés-familia után. — A várur zsarnok, ezt én is tudom. — Anyádnak gyilkosa, igen, fiam.' — És atyám szolgálja őt? — kérdezte Mihály megütközéssel. — Mit tegyek? Kicsiny voltál, mikor anyád meghalt, hová, merre mentem volna? — Békés hogy ölte meg anyámat? — Szerelmére vágyott, felcsalta a várba, rázárta az ajtót s anyád, hogy meneküljön a gyalázattól, kiugrott az ablakon, le a vártövében lévő sziklákra és szörnyet halt. — Miért nem mondta ezt édes apám eddig? — Mert nem tudom bizonyítani és mert nem akartam, hogy tudjad. Már most tudod. Az a lány, aki miatt elhagyod tehetet­len öreg atyádat, anyád gyilkosának leánya. Menj fiam, menj és borulj a lábaihoz a gyilkosnak, hogy adja neked a leányát. Az öreg erdőkerülő szemei szikráztak. A keserűség és gyűlő let, a fájdalom és harag reszkettek hangjában. A fiú vállat vont. — S ha úgyis volt! Az apa bűneiért nem vethetjük mejg a gyermekeket. Hanem azért gyógyuljak csak meg teljesen, Békés uramat megszámoltatom. Isten engem úgy segédjen, anyám ha­lála nem marad megbosszulatlanul. Az apa kérlelő szava nem inditotta meg a fiú szivét. Meg­maradt elhatározása mellett . , Másnap két lovat és egy rossz szekeret keritett. Kezet csó­kolt atyjának, nagynehezen felült a szénából rakott ülésre és elhagyta gyermekéveinek ifjúságának tündérvilágát, a szülői há­zat. Hiába! A szerelem hatalma végtelen. A szülők iránt érzett szeretet eltörpül akkor, midőn a gyer­mek szivében a szerelem szikrája lángra gyűl. Hiába könnyek, hiába kérlelő szavak, az atya, az anya sem tudja visszatartani gyermekét, ez kiröppen és uj otthont alapit magának. Az öreg kerülő ráborult az asztalra és úgy siratta elvesztett fiát. Egyetlen örömét, vigasztalóját, támaszát! Balassa Mihály Gyulafehérvárra hajtott. Még otthon megtudta, hogy Mariskát az édes atyja zárdába vitte, azért indult tehát Gyulafehérvárra. — A zárdák ajtajainak is zárjuk van, — gondolta magában — és amely ajtó kulccsal nyilik, amögül kilehet azt hozni, akit mögéje csuktak. Ugyanazon napon, melyen Balassa Mihály Gyulafehérvárhoz közeledett, ott a már előbb leirt események voltak készülőben. Gyorsan határozott és — legyőzte Gáspárt. 10. FEJEZET A zárda iiika Délben a város csöndes és nyugodt volt. Csak a piacon maradt ás hevenyében összerakott két emelvény emlékeztetett a reg­geli eseményekre. Az utcákon a fejedelem zsoldosai cirkáltak, megállani vagy csoportosulni nem volt szabad senkinek. János Zsigmond meghitt embereivel és — Balassa Mihállyal ebédnél ült. Jobbja mellé ültette a jobbágy ifjút, ki ezúttal másodszor mentette meg az életét. — Nagy vakmerőséget követtél el, — szólt a fejedelem Ba­lassa Mihályhoz fordulva. — Nem tudom, hogy fogjuk eligazítani a dolgot. — Igen egyszerűen, fenség, — viszonzá a jobbágy. — Békés Gáspárt fel kell akasztani. — Azzal még nincs segítve a bajon. — Miféle bajon? A baj elmúlt és ehhez hasonló lázadás nem egyhamar lesz Erdélyben. — Tudod-e, hogy hazudtál? — Tudom. — A török követ megjött, itt van a palotámban, minden em­ber tudja. — Még sem tudhatja, különben nem hitte volna el a nép. — Megjelenésed váratlan, szavaid részvétkeltők voltak. En­nek köszönheted hogy a nép hitt és agyon nem vert. — Cél szentesíti az eszközt, mondják az Írástudók, — felelte Mihály. — A hazugság sikerhez juttatott, fenséged megszaba­dult a nép dühétől, Békés Gáspár pedig fenséged foglya. — Az eredmény bámulatos. De mit csinálok a török követtel? — Megmagyarázza neki fenséged, hogy a mi történt, mind ő miatta volt, tehát ne mutatkozzék az emberek előtt, mert agyon­ütik. — így nem beszélhetek vele.-— Csukássá le, fenséged. — Az meg kész török háború volna. — Bízza reám fenség. Én meggátolom, hogy addig, mig az izgatottság tart, a török követ ne mutatkozzék az emberek előtt. — Beteg vagy, kímélned kellene magadat. — Majd meggyógyít az Isten. Fenségedért teszem, amit te­szek. — Hálás is vagyok irántad, Mihály. SzólLmit adjak neked? Országomnak melyik várát és uradalmát kívánod? — Nem kívánok én sem várat, sem uradalmat fenség. — Pénz kell? — Nem kérek azt sem. Apámról kegyeskedjék gondoskodni fenségednek, én majd csak meg leszek valahogy. — Az öreget ide veszem a palotába. — Nem szívesen fog jönni. Neki kedves az erdő, aztán a foga­­rasi temetőben nyugszik az édes anyám. Az a sir is visszatartja. — Miben segítsem hát? — Kegyeskedjék egy fiatal embert melléküldeni, ki elvégez­né apám teendőit. Ezzel segítve volna rajta. — Meg fog történni. A fiatal ember még ma útnak indul. — Köszönöm, fenség. — Te itt maradsz az udvaromban, nemde? — Csak addig fenség, mig a török követet vissza nem küld­tük hazájába. — Aztán elmégysz? — El. — Hová? — A jó Isten tudja. Megyek arra, amerre a lábaim visznek. Cél nélkül, életuntán, árván és betegen. — Nem jól érzed magad itt nálam? — Oh, nagyon jól. — Avagy van egy helyed, ahol jobban érzed magadat? — Még nincs, de akarom, hogy legyen. — Szerelmes vagy, mi? — Miért tagadnám, fenség? — Az vagyok, igen. Szivem min­den melegével szeretek egy földreszállott angyalt. — És nem lehet a tied? — Ilyen nyomorékon ugyan melyik leánynak kellenék? Sze­gény jobbágy leány sem jönne hozzám. — Gazdagot szeretsz? — Dúsgazdagot, fenség. — Fogadd el az általam felajánlott ajándékokat és te is gaz­daggá leszel. — Szegényen boldogabb az ember, csak egészsége legyen. Szegénynek maradok, s ha meggyógyultam, azon leszek, hogy j is, kit szeretek, érezze jól magát.-— Annak bájos szegénységben élni, ki jóléthez szokott. Mert ne hidd, hogy a szerelem mindent pótol. Legkevéssbé pótolja a vagyont. De még idővel magadnak is rosszul esnék szegénység­ben látni azt, kit talán épen a jólét-asztalánál tündökölni láttál. Ismétlem tehát, gondold meg, fogadd el segítő jobbamat, felemel­lek a porból, véget szakitok szegénységednek, s imádott hölgyed meg lesz kiméivé az anyagi gondoktól. — Nagyon köszönöm a fenséged jóságát, de nem fogadok el semmit. Ismerem a szegény emberek családi életét, a legtöbben boldog egyetértésben és kölcsönös szeretetben élnek egymással, mig a gazdagok, oh a gazdag házasfelek élete nagyon szomorú! Napokig, sőt heteken és hónapokon át mogorván és szótlanul ke­rülgetik egymást, a férjnek terhére van az asszony, az asszony pedig nem nagyon busul az ura után. — Felteszed arról, akit szeretsz, hogy kedvedért lemondana a földi javakról? (Folytatjuk) A Perth Amboy-i Szűz Mária Egylet Cartereti, New Brunswicki Osztályok által RENDEZENDŐ NAGYSZABÁSÚ KÖZÖS PIKNIK JUNIUS 22-ÉN, VASÁRNAP D. U. A KIES FEKVÉSŰ SZÉPEN BERENDEZETT LINWOOD GROVE helyiségében. (Lincoln Highway No. 27, Stelton, N. J.) A zenét a hires Kára és Németh testvérek szolgálják. INGYEN bus járat Carteretről. Indulás a Szent Erzsébet tem­plomtól. Megáll Woodbridgen a Main és Amboy Ave. Inslee St. és Amboy Ave., Lawrence St. 1 és 3 órakor. PERTH AMBOYBÓL: Indul a Cortland St. Megáll Fayette St. Kirkland Pl. Keasbey és Rogan corneron. NEW BRUNSWICKRÓL: Indul a Szent László Halitól minden órában. BELÉPŐJEGY 75 CENT. Lesznek finom magyarosan készült ételek és italok és több meg­lepetés. Mindenkit szeretettel hiv és vár a RENDEZŐSÉG. Magyar Nap! 1952. JULIUS 1-ÉN, KEDDEN A KENNYWOOD PARKBAN ízletes magyar ételek. — Magyar tánc a magyar tánc­teremben. — Elsőrendű magyar program s a magyar szépségek bemutatása. Köszönetnyilvánítás ALULÍROTTAK hálás köszönetét mondunk rokonainknak, ba­rátainknak és mindazoknak, akik felejthetetlen emlékű édesanyánk, a 77 éves korában elhunyt Özv. Szemán Istvánná junius 9-én végbement temetésen résztvettek, a ravatalra virágot helyeztek, drága halottunk lelkiüdvéért szentmisét szolgáltattak, autó­jukat rendelkezésünkre bocsájtották vagy a halottvivői tisztet be­töltötték. Külön mondunk köszönetét Ft. Koffer Lipót plébános urnák, a Szent Anna Egyházközségi Iózsafüzér Társulat tagjainak, akik_ a ravatalnál imádkoztak, úgyszintén Leo Sullivan urnák, aki a temetést figyelmesen és kegyelettel rendezte. Drága halottunk nyugodjék békében! Pittsburgh, Pa., 1952. junius 17. Gyászoló gyermekei: Özv. Vár'adi Ferencné és gyermekei, Szemán János és cs., Subert 1st­­vánné és es. INNEN-ONNAN JAKAB ANDRÁS a Jó Pásztor utazó képviselője 234 Wilson Si., Johnstown, Pa. Tel.: 37-8395 Repülő baleset LORAIN, O. — Rétay Antal üzletember múlt vasárnap West Branch, Mich.-ben felszállás al­kalmával lezuhant gépével és ő is, utitársa is súlyos állapot­ban kerültek kórházba. Rétay törést szenvedett bal lábán és mindkét bokáján. Ujamerikás halálos balesete MARION, 111. — Schneider Lajos ifjú ujamerikás a Bujdo­só István és két fia áltál nemré­gen Marionban alapított gyár­ban véletlenül hozzáért egy a vihar által megrongált magas­feszültségű árammal telt veze­tékhez, ami azonnali halálát okozta. Schneider Lajos és fél évvel ezelőtt mint D. P. érke­zett Amerikába. Aranylakodalom TOlLEiDO, O. — Anyák Nap­ján ünnepelték meg házassá­guk 50. évfordulóját Karcsák János és felesége Madák Bor­bála. A Szent István templom­ban szent misét hallgatott az örvendező család, aztán ottho­nukban szép ünnepélyt rendez­tek a jubilánsok tiszteletére a család tagjai és a barátok soka­sága. Ott volt az aranylako­dalmas asszony testvére Bors Antalné is, Clevelandból. Kar­­csákéknak hat gyermekük van és egyelőre öt unokájuk. NEW BRUNSWICK & KÖRNYÉKE Horváth Vilmos, 2 Maple St. New Brunswick, N. J. Telefon: Charter 7-6608. A Szűz Mária Egylet piknikje A Perth Amboy-i Szűz Mária Egylet anyaosztálya a New Brunswick és Carteret fiók osz­­, tályaival együtt vasárnap jú­nius 22-én a Linwood Grove he­lyiségben szezonnyitó pikniket rendez. Minden jel arra mutat, hogy a három osztály rendezé­sében ez lesz a legjobb nyári szabadtéri mulatság. Mind a há­rom osztály részéről a legjobb rendezők mindent megtesznek, hogy a közönség jól érezze ma­gát. A Kára-Németh testvérek el­sőrendű zenekara fog játszani. Régen nem volt még olyan jól megrendezett mulatság, mint most vasárnap lesz a Linwood Grove helyiségében a Szűz Má­ria egylet piknikje, mely iránt nagy az érdeklődés. Ott lesz minden barátja a magyar tár­sadalomnak. Hírek Pittsburgh cs környékéről ____________________________ — TÓTH J. JÁNOS. a Jó Pásztor Pittsburgh és vidéki irodavezetője, 75 Cust St., P. O. B. 5589. Tel: HA l-2760,Pitlsburgh, Pa. Oklevelet kapott PITTSBURGH — Vasárnap, junius 8-ikán örömnapja volt a hazelwoodi magyar egyházi és társadalmi életben köztisztelet­nek örvendő id. Bendzsuk János­nak, aki 1913-ban jött ebbe az országba Tornagörgőről, Abauj megyéből, és nejének Gyula Ka­talinnak, aki 1911-ben vándorolt az uj hazába Somodi községből, Abauj megyéből. Leányuk Ce­cília ezen a napon kapta meg a Duquesne egyetemen gyógy­szerész diplomáját. Ezt a nevezetes napot szép partyval ünnepelték a boldog szülők. Jelen voltak; Ft. Hoffer Lipőt, a Szent Anna hitközség segédlelkésze, ifj. Bendzsuk Já­nos és neje, Martin József és ■ neje, (Mészáros György, Stuper József és neje, Tondora Bálint és neje, Dzurikanin János és ne­je, Abbiatte Ferenc és neje, Gic­­quelais Lajos és neje, özv. Schwab Gyuláné, Heger József és neje, Kalász Imre és neje, Papp Ferencné, Stefurovszky János és neje, Newman Náthán és neje, Kokuth István és neje, Dr. Pandy Ferenc, Máj ár István és neje ,Olasz János és neje és Tóth J. János, a Jó Pásztor kép­viselője. A megjelentek közül sokan szép ajándéktárgyakkal halmoz­ták el Bendzsuk Cecíliát. Halálozás PITTSBURGH — Özv. Sze­mán Istvánná 77 éves korában meghalt. Temetése a Szent An­na róm. kát. templomból ment végbe a magyarság nagy részt­­vétte mellett. Az elhunyt 31 évvel ezelőtt jött az Abauj me­gyei Kenyhec községből. A gyászszertartást Ft. Hoffer Li­pót, a Szent Anna Hitközség se­gédplébánosa végezte. Az el­hunytat gyászolják: gyermekei özv. Váradi Ferencné és leánya, Szemán János és családja, Su­bert Istvánná és családja, 11 unoka és 9 dédunoka; nővére özv. Dzuró Istvánná és kereszt­­kománéja Ondis Jánosné. Az el­hunyt 21 évig élt özvegyen Vá­radi Ferencné leányával, aki be­tegségében az utolsó óráig gon­dozta. Piknik a Kossuth Parkban McKeesport, Pa. — a Verhovay Segély Egylet 226-ik fiókja és a Magyar Társaskör kuglizó csapata junius 8-án va­sárnap a Kossuth Parkban is­merkedési pikniket tartott, Nagy Árpád kitűnő zenekara muzsikált, mindenki jól mula­tott. * Már reggel 10 órakor meg­kezdődött a szalonna pritási verseny. Ez régi emlékeket idé­zett fél .amikor még a magyar földben termett búzából sütött barna kenyérre csepegtették a szalonna zsirját az akkor fia­tal, most már őszhaju magya­rok. Az első dijat Demeter János, a másodikat Tóth Ferenc, a harmadikat Jack Hare kapta. Az első dij egy asztali önműkö­dő gyújtó volt, benne ezüst ci­garetta tartó, melyet Debrecze­­ni Ferenc közbenjárásával Goodman Sámuel órás és ék­szerész ajándékozott. A pikniken megválasztották Miss Magyar McKeesportot — Mikolics Evelyn személyében; udvarhölgyei Balogh Marianne és Bárczi Rosemary lettek. A választó bizottság volt: Buck András és neje, Breda István, Fazekas Ernő és Szebedinszky Jenő. A siker érdekében dolgoz­tak: Debreczeni Ferenc elnök, Breda István alelnök, Viszokay György pénztáros, Fazekas Er­nő és ifj. Nagy Sándor ellenő­rök, Garancsy László és Mar­­czin Sándor. A sütésnél és a konyhán fáradoztak: Debre­czeni Ferencné, Bálint János­né, Nagy Sándorné és Jeremiás Ferencné, lunch jegy eladás­nál: Czettő István, Kálmán Já­nos, belépőjegyek eladásánál Debreczeni Ferencné, Fazekas Ernőné, Breda Istvánné és Fa­zekas Albertné, hűsítők felszol­gálásánál Fazekas Ernő, Wag­ner Ferenc, Garancsi László, Breda István, Balogh Károly, Marczin Sándor és Fazekas Al­bert. Magyar Nap PITTSBURGH — A U.M.C.A. szervezet a) szokásos Magyar Napot julius 1-én kedden fogja megtartani a kies fekvésű Kennywood Parkban. A részletekről lapunk jövő heti számában talál jelentést az olvasó. BUCKEYE JEWELERS BRILLIÁNSOK, ÓRAK, ÉKSZEREK, EZÜSTÖK KITŰNŐ ÓRA ÉS ÉKSZER JAVÍTÁS 11611 BUCKEYE RD. Tel: RA 1-0584 CLEVELAND 20. OHIO

Next

/
Oldalképek
Tartalom