A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)

1952-05-23 / 21. szám

PAGE 8. OLDAL A JŐ PÁSZTOR >rt WHWMVttHmMVMMWVMWWMVmMWVVMVMVVMVWm** Husvéí után hatodik vasárnap , EVANGELIUM Szent János. 15, 26—27; IS, 1—4 Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, ki az Atyától származik, ő majd 'bi­zonyságot tesz én felőlem és ti is bizonyságot tesztek, mert kez­dettől fogva velem vagytok. — Ezeket mondottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.- Ki fognak zárni benneteket a zsinagó­gából, sőt eljön az idő, hogy ipindaz, aki megöl titeket, szolgá­latot vél tenni az Istennek. S ezeket fogják cselekedni veletek, mert nem ismerték az Atyát, sem engemet. De ezeket szólottám nektek, hogy mikor eljövend az óra, rájok emlékezzetek, hogy én megmondottam nektek. Mindezt pedig kezdetben nektek nem mondottam, minthogy veletek valék. SZENTBESZÉD A mi Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele előtt meg­újítja apostolainak a vigasztaló Szentlélek elküldésének Ígé­retét. Az utolsó vacsorán mondott főpapi búcsúbeszédében már említést tett nekik a Szentlélek elküldéséről és felhívta a fi­gyelmüket, hogy készüljenek el Annak méltó fogadására, ami­kor igy szólt hozzájuk: “Most én elmegyek és elküldöm nektek az igazság lelkét, aki majd megtanít benneteket minden igaz­ságra”. Szívleljük meg mi is az Üdvözítőnek ezen szavait és már most törekedjünk lelkünket előkészíteni a közeledő pünkösdi szent ünnepekre. Mit tegyünk, hogy a Szentlélek ajándékaiban minél inkább részesüljünk? Először is törekedjünk magunkból eltávolítani mindazt, ami a Szentiéleknek nem tetszik. Kerüljünk minden bűnt és bünre­­vezető alkalmat, ami gyűlöletes az Isten előtt s lelkünket el­távolítja Tőle. Isten szereti a szenvedőket, a kisértésben levőket, de hogyan is szerethetné azokat, akik szándékosan halmoznak bűnt bűnre? A súlyos bűn kiöli belőlünk az Isten barátságát, a bocsánatos bűnhöz való ragaszkodás pedig csökkenti lelkünk ellenálló ere­jét. Ne szomoritsátok meg az Isten Szentlelkét! A mi lelkünk legyen a Szentlélek temploma, tabernáku­­luma . . . Tisztítsuk meg minden folttól, minden szennytől! Kerülj ük a világ szellemét, amely csupa sötétség és hazug­ság és útját állja a kegyelemosztó Szentlélek működésének. A Világ elvei s felfogása teljesen ellenkeznek Jézus Krisztus örök erejű tanításával. A világ megveti az alázatosságot, a sérelmek megbocsátását, a szegénységet és minden boldogságot a földi f javakban s élvezetekben keres. De ha mi ezen üres és veszedel-1 mes földi javak utáni vággyal töltjük el lelkünket, úgy teljesen képtelenné válunk a Szentlélek indításainak és kegyelmeinek befogadására. A földhöz tapadt ember a földet, az égiek után vágyódó ember a menyeit kedveli. Legyünk továbbá összeszedettek. Tekintsük csak az aposto-' lókat: együtt vannak az utolsó vacsora megszentelt termében tiz napon keresztül áhitatos imádságban és mélységes várakozás csendjében. A csendben és áhitatos összeszedettségben minden gondolatuk, vágyuk és várakozásuk a Szentlélek befogadására összpontosul. Törekedjünk mi is buzgó imádsággal szivünkben a Szent­lélek Úristennek, az igazság lelkének megfelelő lakóhelyet biz­tosítani, hogy méltókká váljunk az Ő kegyelmeinek elfogadá­sára. Kavarja fel indításaival a mi lelkünket és lángolja fel buz­galomra és erőre a mi szivünket, hogy igazi krisztusi életünkkel tanúbizonyságot tehessünk mi is Krisztusról. Mert a mi életünk csak akkor lesz Krisztus evangéliumának tanúbizonysága, ha a sziveket átalakító Szentlélek éltető ereje hatja át. A REGÉNYHOS ÉRSEK Két végén égő gyertya Május nemcsak a virágzás és a szerelem hónapja, hanem a papi hivatások ébredéséé, az Is­tenre nyíló lélek szerelmének időszaka is. Ilyenkor futnak be a szemináriumokba és a teoló­giai karokba az ifjak felvételi kérelmei. Ezért terelődik ilyenkor a hí­vek figyelme a papi pályákra és hivatásokra. De nemcsak ezért. A történelemnek vannak csendes, pihenő, kiegyensúlyo­zott korszakai. Ilyenkor a papi pálya is nyugalmas, előre meg­szabott keretek között folydo­­gáló életet jelent. Amikor azon­ban a társadalom élete mély, benső forrásba jut, amikor a lelkek mélyén vajúdó vágyak és szenvedélyek hullámverése ostromolja a történelem part­jait, akkor a papi élet is kiárad az elmélyülés és az isteni csend kikötőiből. Vájjon ki tagadhat­ná, hogy ma ilyen korszakban élünk? Ezekben a korszakokban kü­lönösen érdekes, a papi élet. Mert igaz ugyan, hogy a pap hivatása szerint arra rendelte­tett, hogy főpásztorával egység­ben a változatlan, az időtlen, az örök igazságot hirdesse, de ezt az igazságot a nyughatatlan, az áradó, az időben változó törté­nelemre kell ráoltania. A papot valósággal keresztre feszíti a sorsa Isten és az em­ber, az időtlen most és a vál-A milánói dóm színes félho­mályában a főoltár confessiójá­­ban szinezüst koporsóban pihen, ami Borromeo Károly érsek-bi­­boros porhüvelyéből megma­radt. Most is nemesfém csillogá­sa öleli körül selyemkazulába borított tetemét, mint ahogyan egykor bársonyba pólyálták, mi­dőn 1538-ban az aronai várban a napvilágot megpillantotta. Mert nagy családból szárma­zott a gyermek, a Gonzagákkal, a Colonnákkal állott rokonság­ban és anyai nagybátyja, IV. Pi­us pápa, 21 éves korában bíbo­rossá nevezte ki, miután már hétéves korában egy apátság birtokosa volt. Rajta múlt, hogy az arany csillogása nem kábította el, ha­nem mindinkább kibontakozott a múlandó fény életéből és a külső szenny és szegénység éle­tének burkában az örök élet fé­nyességének útját készítette elő. Huszonnégy éves volt, mikor titokban pappá szenteltette ma­gát és a római udvar pompáját a legnagyobb egyszerűséggel cserélve fel, elfoglalta a milá­nói érseki széket . Még 22 évet élt, egyre tá­volodva a tizenhatodik század közepének csábitó pompájától. Egymagában, lóháton járta be egyházmegyéjét, hogy vizitálja és az ő szorgalmazásával befe­jezéséhez jutott tridenti zsinat rendeletéit papirosból életre váltsa. Keze sebes volt átél fagyától s harmincas éveinek végén már öregnek látszott. Folytonos böjt­től csontos arcára rászáradt a bőr, hátát a sok fáradtság meg­­görnyesztette, állandóan álmos volt, amint megérkezett, hosz­­szu sorokban vártak rá hívei, kiket az éjszakai órákig hallga­tott ki és segített úgy, hogy sok­szor egy garasa sem maradt. “Valamire való vezér csak szé­ken alhatik.” — volt gyakran ismételgetett mondása. A szó szoros értelmében be­teljesedett ez a szólásmódja, mi­kor 1576—78-ban a fekete halál tört rá székesvárosára. A város spanyol kormányzója, Aya­­mon márki elmenekült, szét­széledlek az urak is vidéki kas­télyaikba. Milanóban pedig ott maradt a szegény nép, kenyér­­telenül és a pestis rémével szivé­ben. És ott maradt az érsek. Végigjárta a zsúfolt kórházakat, ellátta a betegeket szentségek­kel és mindenütt sajátkezüleg segített az ápolásban is. Éléstá­rait már régen kiürítette és asz-Msgr. Klenner F Hubert Ft. Klenner F. Hubert lelki­­pásztort, aki egyike a legkivá­lóbb és legtehetségesebb ma­­gyarszármazásu katolikus pa­poknak Pius pápa lelkészi szol­gálatának 50-ik évfordulója al­kalmából Monsignor rangra emelte. Ms.gr. Klenner F .Hubert Er­délyben született 1876. decem­ber 22-én. Kora fiatalságában jött az Egyesült Államokba. Ta­nulmányait a Detroiti Egyete­men és a windsori Assumption Collegeban végezte és teológiai tanulmányait a St. Francis Se­­minariumban, Milwaukeeban fejezte be. Felszentelése után három év­vel a detroiti Szent Kereszt egy­házközség plébánosává nevez­ték ki. 16 évig volt a magyar ró­mai katolikus egyházközség plé­bánosa, amikor 1922-ben püspö­ke Sacred Heart plébánosé ne­vezte ki. Ugyanabban az évben kinevezték az újonnan szerve­zett Sacred Heart szeminárium­ban tanárnak, ahol azóta a gö­rög, latin és német nyelvet ta­nítja. Mikor 1937-ben a Sacred Heart plébániát a színes katoli­kusoknak adta át a püspök, Ft. Hubert a Sacred Heart szeminá­­riűmba költözött. tala tábláján aludt, mert utolsó ágyát is elvitette a betegeknek. Egész egyháztartománya édes­atyját siratta benne, midőn 1584-ben a szeretet és az önmeg­tagadás életéből az örök szere­tet hazájába költözött. tozó idő között: míg az örök istenit akarja érvényesíteni az alakuló emberi létben, addig a történelem árjában élő ember a maga időhöz kötött életét, gon­dolatait és törekvéseit akarja bélehcfrgonyozni az elmulhatat lanság birodalmába. Az egyik — hivatása szerint — az istenit akarja belekapcsolni az emberi­be, az időtlent az időbe, a má­sik a mulandót az el nem muló­­ba, az emberit az istenibe. A nemzedékek a maguk történel­mi helyzetére és változó körül­ményeire szabott eszméit, gon­dolatait és vágyait halhatatlan­ná és örökkévalóvá akarják ten­ni. Ha az európai szellem törté­netének mozgalmait és harcait olyan szemkápráztató képekben lehetne ábrázolni, mint amilye­nek a csatajelenetek nagy fres­kói, címül azt irhatnók alájuk: Az örökkévalóság megostromlá­­sa. Az európai civilizáció és kul­túra története minden korszak­ban tele volna ilyen monumen­tális festményekkel. Csak az épületek stílusa, a kosztümök anyaga és szabása más, -— a ro­mántól a barokkig, az empireig és a felhőkarcolókig, a páncél­tól a kezes-lábas szerelőruháig —, de a jelenet benső tartalma mindig azonos: a történelmi idők viharában csattogó zász­lókat akarják kitűzni és örökké­valóság bástyáira. íme, igy kerül bele a pap mint a tanító Egyház hierchiájá­­nak eleven tagja a harcok for­gatagába. Szerepét és Egyházá­nak szerepét is korok, idők és helyzetek szerint különbözőké­pen ítélik meg. A “világ fiai” néha úgy érzik, hogy mint örök­kévaló eszmények hordozója, a pap és az Egyház az akadálya az időkben bontakozó emberi törekvéseknek, s annak, hogy ezek a szándékok megvalósulja­nak, meghódítsák a jövőt és raj­ta keresztül az örökkévalóságot. Ilyenkor ő az ellenség, akiről azt hiszik, hogy erőszakosan el akarja állani a történelem út­ját. Máskor azok az erők, ame­lyek a maguk kihűlt és elörege­dett eszményeit védik, abban a hiszemben, hogy azok már meg­hódították az örökkévalóságot, a papokat és az Egyházat tolják oda a paizsul uj eszmék uj har­cosainak tüze elé, hogy az isteni rend nevében oltalmazzák, az elmúlásra Ítélteket. Némelyek azt várják a paptól, hogy merül­jön el a korszak hatalmi, esz­mei, gazdasági vagy nemzeti küzdelmeiben, legyen “eggyé” népével, az örökkévaló igazsá­got pedig állítsa az idő, a hala­dás, az években mérhető célok szolgálatába. Ugyanakkor a jámborság mélységeiben élők azt követelik, hogy papjuk le­gyen minden földi vonatkozás­tól mentes, emelkedjék ki az idők áramlataiból és lebegjen mindig a krisztusi ige fényessé­gében. Elfeledkeznek arról, hogy a pap is hozzá van kötve kora és nemzete társadalmához. Mert amennyire igaz, hogy a papnak igen nagy szerepe lehet hívei lelkiségének és magatartásának kialakításában, éppúgy nem ta­gadható az sem, hogy a pap tár­sadalmi és közéleti alakját is igen erősen formálja annak a társadalomnak viselkedése, amelyből vétetett. Két végén meggyujtott gyer­tya a pap. Tisztán és ragyogva fénylik az örökkévalóság izzó lángjától, de benne kell égnie az idők forróságában is. Aligha lehet kegyetlenebb sze rep ennél, de talán nincs is szebb feladat, mint az eget ost­romló korszakok s egy földi pa­radicsom vágyától izzó idő szá­mára világítani az örökkévaló keresztény igazságok és szere­tet tiszta fényével. Mindezt tudniok kell azoknak az ifjaknak, akik ma a papi hi­vatás nehéz útjára lépnek. MSGR. HRIBAR NYUGALOMBAN A St Mary’s Church plébánosa 84 éves AZ ÉV KATOLIKUS ANYJA kitüntetést ez évben eisőizben né­ger asszony kapta, a 48 éves Mrs. M.aceo A. Thomas, akinek kilenc gyermeke közül hat a képen látható. Spellman biboros érsek nyúj­totta át a néger anyának a kitüntetésről szóló oklevelet. Mrs. Thomasnak két fia a katonaságnál szolgál. Monsignore Vitus Hribár, a clevelandi St. Mary’s egyház­­község plébánosa, 84 éves ko­rában nyugalomba vonult. Utódjául Edward F. Hóban ér­sek, a Clevelandi R. Kát. Egy­házmegye főpásztora, Rév. Matthias A. Jager-t, a barber­­toni Sacred Heart Egyházköz­ség plébánosát nevezte ki. Úgy Msgr. Hribár, mint Rév. Jager a ma Jugoszláviához tartozó Laibachban született. A barbertoni Sacred Heart Church plébánosa Rev. Joseph V. Celesnik lett, aki Cleveland­ban született s eddig a euclidi St. Christine Church segédlel­­ikésze volt. Bibliát kérnek Bennett vezérőrnagy, a kato­nai lelkészi kar uj főnöke, Ko­reából azt az érdekes hirt hoz­za, hogy* a koreai katonaság és civil lakosság köréből egyre töb­ben kérnek bibliát. A fiatalság körében érdeklődés mutatkozik a keresztény vallás iránt. Zárda szentelés A bridgeporti Szent István r. kát. Egyházközség újonnan fel­épített zárdaépületét a parókiái iskola mellett vasárnap, május 25-én délután szentelik fel a templomban tartandó Mária ko­ronázási ünnepély után. A fel­szentelést a hartfordi püspök, John O’Brien végzi és utána az Egyház népe megtekinti az uj kápolnát és az Irgalmas Nővé­rek lakószobáinak berendezé­seit, amelyeket jószivü magya­rok adományaiból vásároltak. Magas vendég a Szt. Anna templomban PITTSBURGH — Ft. Ryan Péter katolikus missziós atya, aki Korea Seaul városában szü­letett, az elmúlt vasárnap a Szent Anna templomban mind a három szent misén szentbe­szédeket mondott angol nyel­ven. A Szent Annt hitközség hívei szép adományai járultak a koreai szenvedő nép felsegé­lyezéséhez. Ryan atya ismer­­tete a koreai háború borzal­mait. Ft. Ryan a pittsburghi me­gye püspök engedélyével meg­látogatja a megyéhez tartozó róm. kát. hitközségeiket. Kossuth emléktábla ST. LOUIS — Május 30-án, Emlékezés Napján fogják le­leplezni a márványoszlopra he­lyezett bronz emléktáblát, amely Kossuth Lajos 100 év előtti látogatását a városban örökíti meg. A leleplezési ün­nepélyre meghívták a város és Missouri állam előkelő képvi­selőit. Leleplezés után banket lösz a M'agyar Házban. A Szentatyák vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János 17, 1—13 Azon időben: Jézus az égre emelvén szemeit, mondá: Atyám! eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged; amint hatalmat adtál neki minden test fölött, hogy min­dennek, akit neki adtál, örök életet adjon. Ez pedig az örök élet, Jézus Krisztust. Én téged dicsőítettelek a földön; a munkát el­végeztem, melyet rám bíztál, hogy megcselekedjem. És most dicsőíts meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőséggel, melyet bírtam tenálad, mielőtt e világ lett. Kijelentettem a te nevedet, az embereknek, kiket nekem adtál e világból. Tieid vol­tak, és nekem adtad őket; és a te beszédedet megtartották. Most megismerték, hogy minden, amit nekem adtál, tetőled vagyon. Mert az igéket, melyeket nekem adtál, közlöttem velők, és ők elfogadták, és igazán megismerték, hogy tőled jöttem ki, és el­hitték, hogy te küldöttéi engemet. Én őérettök könyörgök. Nem e világért könyörgök, hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ők tieid. Az enyéim mind tieid, és a tieid enyéim; és én meg­­dicsőittettem bennők. Én már nem vagyok e világon, de ők e világon vannak, és én téhozzád megyek. Szent Atyám! tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy eggyé legyenek, mint mi vagyunk. Mig velők voltam e világon, és tartottam meg őket a te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem; és senki sem veszett el közülük, hanem csak a kárhozat fia, hogy az irás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket mondom e világon, hogy az én örömöm teljes legyen bennök. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk, midőn szenvedése előtt utoljára mondott ünnepélyes imát önmagáért, tanítványaiért s minden jövendő hívéért, az égre emelvén szemeit, mondá: “Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged!” Hogy a hívők ezen megdicsőülés által, amelynél fogva meg­ismerik, hogy te igaz Isten vagy s én igaz Fiú, a világ Meg­váltója, elnyerjék az örök életet; mert az örök élet abban áll, hogy megismerjenek tégedet, mint igaz Istent és a Jézus Krisz­tust, akit te küldöttéi, hogy hívén ő benne, üdvözöljenek. Mert senki sem üdvözölhet másképen, hanem csak a Jézus Krisztus­ban való élő hit által, amelynek alkatrészei a remény és a sze­retet és kifolyásai a jó cselekedetek. A munkát, melyet reám bíztál, elvégeztem, hogy megcsele­kedjem. Azért mondja Krisztus: “a munkát elvégeztem”, mert a megváltás dicsőséges munkája az Ő akaratában el volt már végezve, mivel épen készült a kereszthalálra menni. És éppen azért, mert a rám bízott munkát elvégeztem és irántad való szeretetből megaláztam magamat a kereszthalálig, mostan di­csőíts meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőséggel, ame­lyet bírtam tenálad, mielőtt ez a világ lett. Én tőlük távozom és hozzád megyek vissza, ők pedig e vi­lágon maradnak, hogy az én szent evangéliumomat és a tiedet az egész földkerekségen hirdessék. Mig velük voltam e világon, én tartottam meg őket a te tekintélyeddel, hatalmaddal és erőd­del, mint hozzájuk menesztett követed. Akiket nekem adtál, megőriztem és senki sem veszett el közülök, hanem csak a kár­hozat fia: Judás. Most pedig, óh Atyám, halálom s feltámadásom után nyom­ban te hozzád térek vissza és ezeket mondom e világon feltá­madásomról, mennybemenetelemről és az Atyámhoz való visz­­szatérésemről, hogy apostolaimnak s tanítványaimnak oly nagy jók felett velem együtt teljes örömük legyen s reméljék, hogy rövid idő alatt a mennybe, az én dicsőségembe fogom őket fel­venni. Kövessük mi is mindnyájan az Ur Jézus példáját, aki, mi­dőn szenvedése előtt utoljára imádkozott önmagáért, tanítvá­nyaiért és minden jövendő hívéért, az égre emelve szemeit, bi­zalomteljesen fordult a mennyei Atyához; emeljük fel mi is sze­meinket az égre járuljunk bizalommal a kegyelem királyi szé­kéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk. RABMUNKÁRA FOGOTT PAPOK Csehszlovákiában 51 kényszermunkatáborban foglalkoz­tatják a bebörtönzött katolikus papokat és apácákat A csehszlovákiai kommunista kormány brutális náci-módsze­reket alkalmaz a papok, szerze­tesek és apácák ellen, akik nem hajlandók belépni a “nemzeti katolikus egyházba” és hajtha­­tatlanul ragaszkodnak az igazi katolikus egyházhoz. Akár bűn­cselekményekkel vádolják az egyházi személyeket, akár nem, mindegyik előbb-utóbb koncen­trációs táborba kerül. A “bű­nösöket” a büntetés kitöltése után a börtönből a táborokba hurcolják. Eddig 51 tábort állítottak fel az ország minden részében ki­zárólag egyházi személyek ré­szére. Több helyen kolostorokat és zárdákat alakítottak át mun­katáborokká. A papokat és apá­cákat a legkülönbözőbb, de min­den esetben nehéz munkákra fogják. Dolgoztatják őket far­mokon és gyárakban, gáztelepe­ken, útépítésnél, erdőirtásnál, gátépítésnél. Ahol rabmunkások tízezreit foglalkoztatják, pél­dául a jáchymovi urániumbá­nyákban ,ott az egyházi sze­mélyeket a többiektől úgy kü­lönböztetik meg, hogy fehér ke­resztet varrnak rabruhájukra. Megbízható jelentések van­nak arról, hogy a fegyelem a papi munkatáborokban nagyon szigorú. A legcsekélyebb sza­bálytalanságot embertelen szi­gorral torolják meg s több eset­ben kivégeztek papokat bírói eljárás nélkül. A boryi munkatáborban a fia­tal papokat kommunista átne­­velésben részesítik. Marienbad fürdőhelyen a papok lakóháza­kat építenek az orosz tisztek ré­szére. Nyitra mellett egy bün­tetőtábor van, amelyben a “bé­­kétlen” elemeket igyekez meg­­puhitani. A semilyi táborban ál­lítólag — még meg nem erősí­tett hírek szerint — papokat és apácákat gyógyszerek és gyógy­módok kipróbálásánál kísérleti nyulakként használják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom