A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1951-07-27 / 30. szám

AZ AMERIKAI MUNKÁS MAGYAROK KINCSES ÚJSÁGJÁNAK EGYETLEN EGY MAGYAR HÁZBÓL SEM SZABAD HIANYOZNIAI The GOOD SHEPHERD is the largest Hungarian Weekly Newspaper in America Beolvadt lapok: KERESZT és EGYETÉRTÉS Szeretettel fogadd szivedbe és otthonodba ezt a léleknemesitő lapot! 29. ÉVFOLYAM CLEVELAND, O., péntek, 1951 julius 27. EGYES SZÁM 10 CENT No. 30. SZÁM A JÓ PÁSZTOR Mi. történt a JAN Jordán királyát, a 69 éves Abdallát agyonlőtte egy arab terrorista, a volt jeruzsálemi mufti (moha­­medán főpap) hive. A mufti, aki a háború idején Hitlerrel cim­­borált, most száműzetésben él Kairóban, Egyiptom fővárosában. A merénylet Jordán királyság fő szentélyében, a jeruzsálemi Omar mecsetben történt, amely azon a sziklán áll, amelyről a Korán szerint Mohamed fehér lovon a mennyekbe szállt. A me­­rénylőt nyomban lelőtték a király testőrei. Abdalla királyt az angolok segitették trónjára s katonai és financiális támogatásban is részesitették, miáltal abba a helyzetbe jutott, hogy a zsidó állam alakulása elleni arab nemzeti hadjáratban a főszerepet játssza. Az izraeli fegyverszünet óta azonban éppen ő állt a bé­­külékeny tábor élére, miértis a többi arab államokkal ellentétbe jutott. A mufti még egyre szent háborúra־ tüzeli az arabokat Izrael ellen s a jeruzsálemi gyilkos merénylet annak a jele, hogy a harcias elemek még mindig nem nyugodtak bele az uj palesz­­tinai államalakulásba. Az arab országokban a nép szörnyű nyo­­mórban él s uraikat nyugtalanítja az európai színvonalú kor- Hiányzás és életmód Izraelben, amely felnyitja az elnyomott arab tömegek szemét s általános elégedetlenségnek lesz az okozója. Mohamedán fanatikusok egy másik közelkeleti országot is nyugtalanságban tartanak: Per­­zsiát, amelynek újabban Irán a neve. Az angol olaj müvek kisa­­játitása után a perzsa miniszterelnök, az öreg és makacs Mos­­sadeg kereken kijelentette, hogy semmiféle engedményre nem hajlandó, angoloknak takarodni kell és ők, a perzsák, annak ad­­ják el az olajat, aki azt megfizetni. Ezt a nagyhangú kijelen­­tést, amely könnyen háborúra is vezethetett volna Perzsia és Anglia közt, Truman elnök nem vette túlságosan komolyan. Te­­heránba, Perzsia fővárosába küldte, mint személyes megbizott­­ját, Averell Harrimant, hogy közvetítsen Perzsia és Anglia közt. A mohamedán fanatikusok és a kommunisták közös frontot har­­coltak a megegyezés ellen, tömegtüntetéseket rendeztek az ut­­cakón és gyilkos merénylettel fenyegették meg Harrimant. Mégis, Harriman közvetítése sikerrel járt. Mossadeg megpuhult és haj­­landónak nyilatkozott, hogy újra tárgyaljon az angolokkal. En­­nek az engedékenységnek az a magyarázata, hogy a perzsa kor­­mány nem tudja az ezer millió dollár értékű abadoni olaj mű­­veket igazgatni, nem tudja a termelést biztosítani, mert nincse­­nek elegendő számban olajipari szakértői. Amerikaiak nem vál­­lalkoznak arra szerepre, hogy a perzsákon segítve hátbatámad­­ják az angolokat, orosz “segítségtől” pedig még a legfanatiku­­sabb mohamedánok és általában az uralkodó örök félnek — nem ok nélkül. Spanyolországgal szemben uj politikai irány alakult ki Amerikában s ennek messzemenő következmé­­nyei vannak. Truman elnök, Acheson külügyminiszter ajánla­­tára, alkudozásba bocsátkozott Franco diktátorral, hogy enged­­jen át több légi bázist, repülőteret az európai szövetséges had­­erők részére. Franco ehhez hozzájárult és ezzel Spanyolország belépett az európai védelmi szervezetbe. Az angolok és a fran­­ciák sokáig ellenezték Franco diktátor bevonását a demokrati­­kus népek szövetségébe, de a világhelyzet úgy alakult, hogy Amerikának és az egész szabad világnak szüksége van minden segítségre, bármely oldalról jöjjön is az. Hogy a világuralomra törő szovjet ellen Európát meg lehessen védeni, az Amerika vezetése alatt álló szabad világ támogatja Jugoszláviában Tito kommunista diktatúráját és mostantól kezdve támogatja Franco fasiszta diktatúráját is. Szövetkezni kell Spanyolországgal, mert úgy ’Európában, mint az északafrikai tengerparton kitűnő kato­­nai bázisokat kaphatunk spanyol területen. Ez minden más szem­­pontnál fontosabb. Az angol és francia ellenkezés tisztára politi­­kai okokra vezethető vissza: a spanyol fasiszta diktatúra nép­­szerütlen ezekben az országokban. Amerikában is népszerűtlen s kormányunk éveken át félig-meddig diplomáciai bojkott alatt tartotta. De most Amerika befolyását latbavetette, hogy Franco enyhítse diktatúráját és megértésre talált. Franco átalakította kormányát. Az uj kor- Hiányban kevesebb a fasiszta elem és több a katolikus és a mo­­narchista elem ;azonkívül Amerikának és a demokráciáknak még azt az engedményt is tette Franco, hogy a kereskedelmi minisz­­térium élére olyan politikust állított, aki kötött állami gazdái­­kodásnak nem hive. A katolikus befolyást fokozni fogja az, hogy a kutluszminisztériumot a jelenlegi vatikáni nagykövet vette át. A monarchistákat pedig azzal nyugtatta meg Franco, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a spanyol trónkövetelőnek fia Juan le­­gyen az ő oldalán egyelőre régens (trónörökös) és 30. életéve elérésével megkoronázzák királynak. Ennek a megoldásnak azon­­ban súlyos akadálya van, mert a trónkövetelő, a fiatal Juan apja, már most magának követeli a spanyol trónt, Franco pedig a ki­­rályság visszaállítását későbbre akarja halogatni. A kínaiak elkobozták Shanghaiban az amerikai olajtársaságok üzemeit és olajkész­­létéit, sokmillió dollár értékben. Ez előrelátható volt, miután a kinai kommunisták korábban az angol olaj vállalatok egész va­­gyonát is elkobozták, annak ellenére, hogy — Amerikával el­­lentétben — az angolok elismerték a kinai kommunista kor­­mányt. Az amerikai olajvállalatoknak igazgatói és főtisztviselői még mindig Shanghaiban vannak: a kinai kormány megtagadta nekik az elutazási engedélyt. Az olajmüvek kinai munkásai “lelkesedéssel” vállalták, hogy ezentúl többet fognak termelni, mert maguknak termelnek. Más szóval, megkezdődik a sztaha­­novista munkahajsza, amelyet a magyarországi hírekből isme­­rünk. Kína olajhiányban szenved, amióta Amerika és Anglia beszüntette az olaj szállítását. EBBEN A PAGODASZERÜ épületben tölti ; pihenőidejüket, a fegyverszüneti bízott­­ság tagjai és az újságírók. Itt étkeznek va !.:mennyien, miközben az újságírók beszél­­nek és a tisztek hallgatnak. Koreában kétséges a fegyverszünet Moszkvából megjött az utasitás: ragaszkodni az amerikai csa­­patok kivonulásához! Amikor e heti lapunkat zár­­juk, még függőben van a fegy­­verszünei kérdése. A múlt szom­­bati ülésen a kommunista kato­­nai bizottság a fegyverszünet el­­ső feltételéül követelte az ősz­­szes idegen katonaság kivonulá­­sát Koreából, vagyis azt, hogy a kinai csapatok visszavonulnak a mandzsuriai határra, ahol most is fő felvonulási állomá­­saik vannak, az amerikai csapa­­tok ellenben pár száz hajón utazzanak el messzire, a több száz mérföldnyire levő Japánra vagy más szigetekre és a több ezer mérföldnyire levő ameri­­kai kontinensre. Az amerikai bizottság kereken kijelentette, hogy erről még csak beszélni sem lehet a fegyverszüneti alku­­dozás során, mert ez politikai és diplomáciai kérdés, amelyet csak a végleges békekötéssel kapcsolatban lehet megoldani. A kommunisták látták, hogy ezen a ponton az amerikaiakkal alkudozni nem lehet. Ezért a tárgyalás azonnali szünetelteté­­sét javasolták s ehhez az ameri­­kai delegáció hozzájárult. E hét közepén esedékes a kommunis­­ta válasz, hogy ezen az alapon tovább tárgyalnak-e, vagy pe­­dig ismét az ágyuk és légibom­­bák szólaljanak meg. A meggondolás! idő alatt a ko­­reai és a kinai kommunisták Moszkva tanácsát és utasítását kérték s még nem tudhatjuk, hogy a felsőbb rendelkezés ho­­gyan szól. Egyelőre csak az el­­lenséges rádió közvetít vésztjós­­ló üzeneteket: hogy ragaszkod­­ni fognak követelésükhöz. És a teljesen tönkrevert észak-kore­­aiak rádiója éppen úgy mint a háromszor egymásután alaposan megvert kínaiak rádiója azt bömböli, hogy csodálkoznak az DRÁGUL A POSTA IS A kongresszus póstaügyi bi­­zottságai megszavazták a postai díjszabás emelését. Valószínű, hogy a drágítás hamarosan tör­­vénnyé válik. A terv szerint a postai levelezőlap portója 1 cent helyett 2 cent lesz, a közönsé­­ges levélé 3 cent helyett 4 cent, a légiposta levélé 6 cent helyett 8 cent. Harminc százalékkal emelik az újságok és f oly óira­­tok szállítási diját még pedig három éven át évenkint 10—10 százalékkal. A csomagszállitás diját is emelni fogják. amerikaiak makacsságán, hí­­szén ők elvesztették a háborút. Az ilyen nagyhangú rádiózás azonban még egymagában nem lenen ok a nyugtalanságra, hí­­szén a kommunisifáknak éppen azért, mert sorozat veresége­­két sze” veitek ,óta, szűk-HOBAN _ ÉRSEK XII. Fiús pápa Edward F. Hoban clevelandi püspököt ér­­seki rangra emelte. Ez a rang­­emelés a kiváló főpap személyé­­nek szól s hivatalos cime, sze­­mélyi érsek, arra utal, hogy ő nem egy érsekség élére kerül, hanem továbbra is a clevelandi egyházmegye püspöke marad. Az ilyen személyi kitüntetés nem egyedülálló: az amerikai püspökök közt még öt van, akik érseki címet és rangot kaptak a Vatikántól. béremelést kaptak A Western Union 17 cent óra­­bér javítást ad munkásainak, mi által a vállalat kiadásai évi 12 millió dollárral emelkednek. A vállalat a szövetségi ellenőrző hatóságoktól engedélyt kért, hogy a táviratok díjszabását fel­­emelhesse. A munkások nemso­­kára szavazni fognak, hogy elfő­­gadják-e a fizetésjavitást, mely valamivel kevesebb, mint amennyit követeltek. Julius 2-ikára sztrájkot terveztek, de azt lefújták, hogy módot adja­­nak a vállalatnak újabb aján­­latra. Ez az uj ajánlat: 17 cent, vagyis 40 órás munkahétnél 6 dollár 80 cent. Fejedelmi ajándékot kapott az elnök Egy Tallstrom nevű dusgaz­­dag ausztráliai tiz Audubon festményt ajándékozott Truman elnöknek. A képek amerikai va­­dakat és madarakat ábrázolnak s értékük körülbelül 150,000 dől­­lár. Petain meghalt Petain tábornagy, az első vi­­lágháboru hőse, a második vi­­lágháboruban a nácikkal együtt­­működött, hazaárulás miatt élet­­fogytiglani börtönre ítélt áruló, 95 éves korában a börtönben meghalt. ségük van győzelmi propagan­­dara. De ha újra szembenállnak egymással a katonai bizottsá­­gok, ott, zárt ajtók mögött, pro­­pagandának nincs helye, sem értelme. Ott fog eldőlni, hogy Moszkva háborút vagy békét akar-e. Tekintettel arra, hogy Moszkva éppen az utolsó hetek­­ben erőteljes békepropagandát kezdett avégből, hogy Amerika j és a szövetségesek fegyverkezé-! sét lelassítsa, Washingtonban * mégis bíznak abban, hogy vé­­gül is a koreai és a kinai kom­­munisták meghátrálnak a csapa-1 tok kivonásának kérdésében. E ! lehetőség mellett szól az a tény is, hogy az oroszoknak érdekük,' hogy negyedmilliónyi amerikai katonaság hosszabb időre le le­­gyen kötve Koreában. EGY ZÁSZLÓ ALATT Párisból, ahol Eisenhower tá-1 bornok főhadiszállása van, azt jelentik, hogy Eisenhower egy­­séges szövetséges haderőt akar szervezni. Ennek az amerikai­­európai hadseregnek egy zászla­­ja lenne, a katonáknak egyenlő uniformisuk és — természetesen — valamennyi nemzeti osztag egy és ugyanazon főparancsnok­­ság utasításait követné. Az an­­golok még ellenzik e tervet, de a kontinentális nemzetek, köz­­tűk a nyugati németek, hozzájá­­rultak. Egyelőre az a terv, hogy egy hadseregbe forrasztják az összes amerikai, francia, olasz, nyugat­­német, belga, holland és luxem­­burgi haderőket. Eltemették a cigánykirályt Toledo, Ohioban eltemették Steve Nick Davist, a brazíliai cigánytörzs királyát, aki 42 éves korában szívbaj következtében meghalt. A gyászoló törzs ideig­­lenes kormányzót nevezett ki, akinek helyébe majd a trónörö­­kös, a 15 éves James Davis lép, amikor eléri 21-ik életévét és cigánykirálynét vesz maga mel­­lé. A Davis dinasztia törzse azért nevezi magát brazíliainak, mert ősei Portugáliából Brazi­­liába, a portugál gyarmatba ván­­doroltak s onnan jöttek Észak- Amerikába. A férfiak fő foglal­­kozása a nyári karnevál, a nőké j övendőmondás. Mi történt a héten ״ ״ ״ AMERIKÁBAN A drágulás elleni harcban a kongresszus fórumán még csak e héten lesz döntés, de annyit már most megállapíthatott Eric Johnston, az árszabályozási hi­­vatal egyik vezetője, hogy a fogyasztó, a közönség általában rósz­­szül járt. Győztek az úgynevezett érdekeltségek, vagyis az ipari és az üzleti körök, amelyeknek a kongresszus republikánus és délidemokrata többsége sorra megszavazta a kívánt engedmé­­nyékét, minek folytán biztosítva lesz ezek részére a magasabb profit, és a közönség részére a még fojtogatóbb drágaság. Johns­­ton szerint sokezer millió dollárral többet fog a nép áldozni az ipari és üzleti érdekeltségeknek. Hogy hány ezer millió dollár ajándékot fognak kapni a fogyasztók rovására, azt még nem lehet tudni, mert a szenátus júniusban, a ház pedig a múlt héten egy­­mástól eltérő javaslatokat készített, amelyeknek összeegyezte­­tése most közös kongresszusi konferencia dolga lesz. De annyi máris bizonyos, hogy amikor elkészül a törvény, amely a jövő héten, julius végével automatikusan megszűnő ellenőrzést egy vagy két évre meghosszabbítja, a profit lesz a győztes és a nép — elsősorban a nemszervezett munkásság, a fehérgallérosok, a nyugdíjasok nagy tömege — lesz a vesztes. A magas árak visszasrófolása, angolul rollback, a fő probléma. Truman elnök különösen az élőmarha árak magasságát kifogásolja, amelyek a húst és egyéb szükségleti cikkeket is mértéktelenül drágítják. A kormány nemcsak követelt, hanem el is rendelt visszasrófolást, de augusz­­lus 1-től kezdve az uj törvény lesz érvényben, amely az elnök ár­­szabályozó hatalmát megbénítja. A szenátus egyáltalán megfősz­­tóttá ettől a jogtól az elnököt, a ház csak 10 százalék visszasrófo­­lást enged meg a május 19-i magas árból. Másik probléma: a pro­­fit biztosítása. Az érdekeltségek sürgetésére a ház oly rendelke­­zést akart a törvénybe iktatni, amely szerint az árakat csak oly­­képpen szabad befagyasztani, hogy a termelőknek és a kereske­­dőknek minden egyes árucikken a profit biztosítva legyen. Á demokraták kézzel-lábbal harcoltak ilyen rendelkezés ellen, amely azt jelentené, hogy a törvény garantál az üzletemberek­­nek profitot. Végül is diadalmaskodott a józan belátás és ilyen rendelkezés a törvénytervezetből kimaradt. A profitért folyó ádáz küzdelem többi fejleményeit .ezúttal nem részletezzük; a? olvasót majd megismertetjük a végleg kialakuló árszabályozási, illetőleg helyesebben árdrágitási törvénnyel. Hogyan vált lehetségessé ilyen törvényhozás? A szélsőséges álláspontoktól mindig tartóz­­kodé New York Times a következőkben látja a baj okát: 1. A kongresszusban a republikánusok és a velük szövetkezett délidé­­mokraták többségben vannak s ezek mindenáron korlátozni akar­­ják az elnök hatáskörét; ennek a politikai célnak elérésére min­­den eszközt megragadnak. 2. Az üzleti érdekeltségek már égé­­szén nyíltan beavatkoznak a törvényhozásba és a közérdek ellen befolyásolják a szenátorokat és képviselőket. 3. A nép közönye, amelynek folytán kongresszusi képviselői úgy érezték, hogy nem lesz ártalmukra a fogyasztókat károsító törvényhozás. 4. Az a tény, hogy e pillanatban az árak nem drágulnak, sőt egyes cik­­kekben olcsóbbodás mutatkozik. A további drágulás veszélye azonban igen nagy: erre újból és újból figyelmeztették a repub­­likánus-délidemokrata közös frontot Truman elnök is, Wilson moz­­gósitási főnök is, Johnston és Di Salle árszabályozási igazgatók. Az, hogy pillanatnyilag nincsen általános áremelkedés, különle­­ges okra vezethető vissza. Ugyanis amikor a koreai háború kitört, az üzleti világ felemelte indokolatlanul a szükségleti cikkek nek is, a hadiszereknek is az árait. Minden üzletember bizonyosra vette, hogy rohamos drágulás és ennek folytán kitűnő profitle­­hetőség lesz és ezért nagy mennyiségben vásároltak árut. Most oly nagyok a készletek, hogy nehéz azokon túladni, még pedig fő leg azért, mert csak az ipar, az üzlet és a szervezett munkásság jutott Korea óta több pénzhez, a lakosság nagy többsége ellenben nem tud lépést tartani a drágulással s kénytelen-kelletlen tartóz­­kodik vásárlástól. De a felelős köröket nem téveszti meg a pilla­­natnyi helyzet. Tudják, hogy nemsokára lényeges változások lesznek a gazdasági életben. A haditermelés fokozódik és a civil szükségletekre való termelés csökkenni fog, ugyanak­­kor pedig ezer meg ezer millió dollár friss pénz lesz a zsebekben, profitok és munkabérek. Rövidesen ennélfogva a kereslet és a kínálat egyenlőtlensége miatt az árak ugrásszerűen emelkedni fognak, ha törvény nem emel gátat a drágításnak. Ilyen törvényt kért Truman elnök a nép érdekében — ilyen törvény hozatalát kereken visszautasította a szenátus és csak kis részben telj esi­­tette a képviselőház. A jövő héten majd meglátjuk, mit főz ki a szenátus és a képviselőház közös értekezlete; még a legjobb esetben is — ha a ház javaslata jut előtérbe — további drágu­­lásnak nézünk elébe. “A fogyasztó nem kapja meg azt, ami meg­­illeti,” mondotta az árszabályozási igazgató s a háziasszonyok ezt a mondást százszor és ezerszer fogják ismételgetni, de akkor már késő lesz. Csak egy menekvés lesz: leszállítani az igényeket, minden portékából az olcsóbbat, a gyengébb minőségűt vásárolni. Egy munkanap — $100,000 Detroitban az Ainsworth Ma­­nufacturing Co. egymillió dől­­lár kártérítésre perli az autó­­munkás uniont, mert 1100 mun­­kása tíz napon át sztrájkban volt néhány elbocsátás miatt. A per jogalapja az, hogy a sztráj­­kot nem hagyta jóvá a union központi vezetősége. A kereseti összeg napi 100,000 dollár, va­­gyis a cég egy-egy munkásnak napi munkáját körülbelül 100 dollárra becsüli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom