A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-12-29 / 52. szám
PAGE 8. OLDAL JÓ PÁSZTOR NGÉLIÜ Vizkereszt előtti vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 2, 33-40. És az ő atyja és anyja csodálkozának azon, amiket felőle mondtak. És megáidá őket Simeon és mondá Máriának, az anyjának: “íme, tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben és jelül, melynek ellene mondanak, neked magadnak is tőr fogja átjárni lelkedet, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szívből a gondolatok. És vala egy Anna nevű próféta aszony, Fanuel leánya, Aser törzséből, ki igen előrehaladott napjaiban, miután férjével hét* esztendeig élt szüzessége utá» s már nyolcvannégy éves öznégy volt és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgálván éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órában odajővén, dicséré az Urat és szóla felőle mindazoknak, kik várják vala Izrael megváltását. És miután mindent elvégeztek az Ur törvénye szerint, visszatérőnek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekszik és erősödik vala, telve bölcsességgel és az Isten kegyelme vala rajta. SZENTBESZÉD Még füleinkbe cseng a karácsonyi ének, amely Istennek dicsőségét, a jóakaratu embereknek pedig békességet hirdet; még halljuk a bethlehemi pásztordalt, mely az Ur Krisztus jászolához szólít bennünket, még érezzük bensőnkben az ajándékozásnak, a szeretetnek édes melegét és kedves örömét, m'ég szinte látjuk magunk előtt a kisded Jézust pólyákba takarva és jászolba féktetve, és íme a mai szent evangélium azt mondja Krisztusról: “tétetett ez sokaknak romlására és föltámadására Izraelben.” Hogyan, hát Krisztus nemcsak sokak föltámadására, hanem sokak romlására is van? Nincs itt valami bántó ellentmondás, valami erkölcsi lehetetlenség? Sajnos, nincs, mind ez, amit a mai szent evangélium mond, bármily különösen és szinte hihetetlenül is hangzik, mindez keserű valóság, komor igazság. Krisztus Urunk ugyanis, bár szeretetből jött e földre és üdvöziteni akart és akar ma is mindenkit, nemcsak kegyes Megváltónk, hanem egyben — szigorú biránk is... Mert ne gondoljuk, hogy Krisztus csupán azért született, hogy mi egyszer egy évben Örvendezzünk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért tanított, hogy mi gyönyörködjünk tanaiban és azokat megbámuljuk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csakis azért szenvedett és' halt meg, hogy mi csak siránkozzunk, hanem igenis, Krisztus azért született a földnek, hogy mi megszülessünk lélekben az égnek; azért tanított, hogy tanítását elfogadjuk és kövessük; azért szenvedett és halt meg, hogy mi is tudjunk Érte szenvedni, s ha kell, meg is halni. ___________ Annyira sivár és komor ez a kijelentés, hogy az ember el sem hinné, ha maga az élet meg nem magyarázná azt. De hát tnegmagyarázza. Gondoljunk csak a föld javaira! Isten azokat kétségtelenül az emberek javára adta és rendelte és — mégis ugyebár mily sokaknak vannak romlására. Mennyi embert tesz jobbá és nemesebbé a pénz s mennyi embert tesz másként gonosszá. A természetnek erőit 'és törvényeit fnennyi ember használja ki a maga javára, de másrészt mennyi ember fordítja azokat maga ellen, a maga kárára. A tűz, a víz, a két legerősebb elem, ugyebár mennyi hasznot hajt, de mennyi kárt okoz! Újév napján szívesen felejtkezik׳ meg a köztudat arról, hogy ez a nap aránylag eléggé későn lett a polgári év kezdőnapja; tulajdonképpen és lényegében: Jézus névadásának ünnepe. Amikor eltelt a nyolc nap — mondja a közvetlenül születésű után következő eseményekről Lukács — nevét Jézusnak hívták, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még fogantatott volna. Valóban, ha nemtörtént volna erről a névről külön híradás, bizonyárra máskép nevezték volna el, hiszen az apa, akié a névválasztás és a névadás joga és kötelezettsége volt, rendszerint a család ׳és a nemzetség hagyományos férfineveinek valamelyiket adta Jézus nemzetség-tábláján nem látjuk, hogy elődei közül va!amelyik ezt a nevet viselte volna. Pedig ősi és sokak által hordott név volt. Ezt a nevet kapta tehát a kis judeai faluvároska szélén született nyolcnapos csecsemő Augustus császár uralkodása alatt. A Szenátus már régóta meghozta azt a törvényt, hogy születésének havát augusztusnak nevezzék el a császárról, a világbirodalom és mintegy az emberi időszámítás hódolatául. Sejthette-e valaki, hogy a birodalomnak abban a félreeső és • jelentéktelen tartományában, ott is egy néhány házcsoportból álló helyiségben a legelők szélén világraj ött kicsinyke gyermek nevének csillaga egykor túl fogja ragyogni nemcsak az ő nevét, hanem minden más névnek dicsőségt a földön? Pedig nem lehet elképzelni egyszerübb és alázatosabb körülményekét azoknál, amelyek között ez a névadás megtörtént. A fiúcskán József végrehajtotta — mert ez is az ő kötelessége volt — azt a szertartást, amelyet Mózes törvénye az Úrral kötött szövetség jelképezésére irt elő, s mely által a körülmetélt népe vallási közönségének tagjává lett, felnővekedve beléphetett a teplomba, ott lehetett az áldozatok bemutatásán, s húsvéti lakomán maga isajánlhatott fel áldozatot. Ugyanakkor alávettett, a mózesi törvénykönyv nem kevesebb, mint hatszáztizenhárom erkölesi és szertartási parancsának! Az alázatnak nincs mélyebb és finomabb megnyilvánulása a lét egész rendjében, mint az, hogy a Második Személy, a testet feloldott Ige népének éppen olyan egyszerű tagjaként kívánt a földre lépni és ott évtizedeken át élni, mint akárki más. De nevébe, ebbe az egyszerű névbe előre belefonódott az a fény s zengés, mely fölébe emelte nevét minden más névnek, úgy hogy hasonló név még nem volt a földön. Az emberiség kulturtörnénetében seni történt hasonló jelenség: hogy egy névnek és viselőjének necsak egy kisebb vagy nagyobb országban és kultúrkörben épüljenek templo-KÉPESLAPOK ; MÁZSASZÁMRA Lourdesi csoda 50־ik évfordulója Francia katolikus lapok beszámólnak arról az egyházi ünnepségről, amelyet Lourdesban rendeztek az egyik legérdekesebb gyógyulás ötvenedik év• fordulójának emlékezetére Ott volt maga a főszereplő is, a ma már 79 éves Gabriel Gargam, aki akkor tett fogadalmának megfelelően, azóta minden év augusztusában Lourdesba utazik s ott 15 napon, át, mint önkéntes felügyelő, ingyenes szolgálatot teljesít a medencék nél. Gargam annakidején vasúti alkalmazásban állt. Rajta volt azon a vonaton, amelyet 1901 áprilisában Angouleme közeié ben szerencsétlenség ért. Sok | utas életét vesztette s Gárgam is annyira összeroncsolódott,hogy a párisi kórházban, ahová beszállították, lemondtak életéről. Négy orvos irta alá a bizonyitványt arról, hogy teljességgél gyógyíthatatlan s legfeljebb néhány hónapja van hátra. A vasúttársaság, amelyet a család kártérítésért beperelt, erre a bizonyítványra támaszkodva, feltűnő “nagylelkűséggel” évi 6000 frank járadékot ajánlőtt meg a 28 éves férfi részére, ami akkor valóban fényes megélhetést biztosított. Gargam édesanyja, aki már hallott Lourdesről, mindenáron azon volt, hogy fia keresse fel a kegybelyet. “Mamám, tudod, hogy hitetlen vagyok” — utasította el Gargam. “Tudom, fiacskám, — hangzott a felelet — de ha te nem hiszel Istenben, hisz az édesanyád és a Lourdesi Szűz nem fogja megtagadni egy édesanyátói kegyelmét.” Gargam mégis engedett s édesanyja kíséretében hordágyón tette meg az utat a betegek vonatával. Hordágyon vitték 1901 au■ gusztus 1-én a könyörgő körmenetben is. S ekkor történt, hogy Gargam egy hirtelen mozdulattál felült, majd lelépett a hordágyról és a saját lábán ment tovább a Szentség után. Nyomban behívták az orvosi irodába, amely a szentély közelében van. Harminc orvos vett részt a vizsgálatban, köztük a hires Boissarie. Megállapításuk az lett, hogy nem is gyógyulás történt, hanem a szó teljes érteimében: uj életre támadás. Képzelhető, hogy mekkora feltűnést keltett világszerte a hir. A hivő katolikusok égi csődával magyarázták, a nemhivők pedig önszuggesztióra hivatkoztak és kétségbe vonták a gyógyulás valóságát. Mi itt csak a tényeket rögzítettük meg és a dolog érdemi részébe bele sem szólunk. A legérdekesebb azonban most következett. A vasuttár saság azzal a megokolással,hogy lám, a halálra szánt rokkant mégis felépült, megvonta tőle az évjáradékot. Gargam erre ujból beperelte a társaságot a párisi polgári törvényszéken és meg is nyerte a pert. Megnyerte azért, mert a négy orvos, akik nem sokkal előtte Írásban adták, hogy■Gargam gyógyithatatlan, nem volt hajlandó Gargam gyógyult voltát tanusitani. Gargamnak igy az évi 6000 frankja is megmaradt s mint a tények mutatják, megmaradt hozzá ez élete is. Volterra egy kis község Olaszországban. Postamestere egyben kihordó is, aki mindaddig kényelmesen el tudta látni a hivatalát. Most azonban ijedten és sürgősen kért kisegítő erőt, mert már-már belefulladt a képeslevelezőlapok és a kisebb-na gyobb csomagok áradatába. Azért nem tud megbirkózni velük, mert a címzett, egy Fül vio Signorini nevű fiúcska tanyán lakik, jó messze a belső területtől. így került nyilvánosságra a nem mindennapi eset. A kis Fulvio nemrégiben panaszos levelet irt egy ifjúsági hetilapnak. Elmondta benne, hogy iskolatársai “földrajzi ver• senyben” állnak egymással. Képeslapokat gyűjtenek az olasz föld építészeti és egyéb nevezetességeiről s ebben szüleik is segítik őket. Csak ő, a kis Fülvio nem megy semmire, mert az ő édesapjának nyomaveszett a hadifogságban, árván kell éldegélnie és rokonai sincsenek, akik a hivatalos gyám címére neki írhatnának. Alig jelent meg a szép és megható levél, két napra rá több mint ezer képeslapot kapott a kis Fulvio Olaszország legkü• lönbözőbb tájairól, ma pedig, tizezrekre megy a napi kézbesítés. A képeslapok súlya már több mázsát nyom. Ajándékokat, sőt pénzt is ka pott Fulvio az ő ismeretlen kis barátaitól. A küldemények özönlése persze nem fog a végtelenségig tartani, de a fiúcska legyőzhetetlenül első lett a földrajzi versenyben, nemcsak volterrai, de egészen bizonyos, hogy országos viszonylatban is. Képzelhetjük boldogságát amelyet annak köszöhet, hogy a szeretet ösztönösen eltölti a tiszta gyermeki sziveket. JÉZUS NEVEN Al' JÁN mok, hanem az egész világon, minden kontinensen, dicsősége és hatalma hanyatlás nélkül, sőt mindig nővekedve éljen meg ezeréveket. Az Olimposz! Zeusz csak a görögség kultárterületén volt isteninek tisztelt név, ott is csak a görögség történetének századai alatt, míg puszta vallástörténeti emléké nem enyészett, templomai és szobrai pedig művészettörténeti adatokká. Mohamed csak az araboknak és néhány ázsiai és afrikai népnek prófétája; szerepe és hatása nem lépte túl azok határait s ma egyni azokat, akik ellen tulajdonképpen re sorvad. Buddha nem tudta legyőzfellépett, India megszámlálhatatlan istenét, s az egyik lett közöttük az állatok, démonok és istenségek pantheonjában. Amint tanított, annak Indián kivül sohasem volt értelme és éppen a keresztény kultúra által teremtett modern kultúrának és civilizációnak eredményeivel és tényeivel szemben pedig ma már végleg nincs értelmes Indiában sem; még néhány nemzedék s éppúgy vallástörténeti és müvészettörténelmi emlékké válik, mint a görög nép vallása. Ezzel szemben a születése után a nyolcadik napon Jézus nevet kapott gyermek diadala töretlenül és egyre nagyobb méretekben terjeszkedve vonuit át minden századon és minden kultúrkörön, s ahol csak megjelenik a neve és temploma, akár Afrikában, akár Indiában, aká!• Ausztrália benszülöttei között, mindenütt megjeleik vele valami csodálatos: az emberiség megszabadulása egy titokzatos belső sötétségtől, benső lelki megkövesedettségek egész sorától: a bűntői. Semmi kétség, az ember kulturtörténete is igazolja, hogy a Jézus nevet viselő volt az Egyetlen, aki meg tudta és meg tudja szabadítani az emberiséget éppen ettől. ÖNKÉNTES ZSAROLÓK A kinai kommunista kormány azt állítja, hogy az Amerikában élő kínaiak megzsarolása alsóbb hivatalnokok visszaélése. A kormánynak nem is jutnak tudomásárá a zsaroló levelek. Eszerint a zsarolók, akik az Amerikában élő kínaiak családtagjait elfogatással fenyegetik, ha nem küldetnek dollárokat Amerikából, a maguk felelősségére cselekszenek igy. Önkéntesek, akárcsak a Koreában harcoló kinai katonák százezrei . . . Nem élni nehéz, hanem szeretni. A szeretetnek nem a könnyed rokonszenv, derék szívj óság vagy a'kár a velünk született emberiesség formájában történő megnyilatkozására gondolok, hanem az igazi keresztény szeretetre. Arra a szeretetre, amely teljes egészeben cselekvő, a megváltás vallására, a szellem megtisztult odaadására. Nagyon nehéz ilyen !szeretettet a magunkénak mondhatni, pedig ez az egyetlen igazi, bátor szeretet. (Saint-Exupéry) AZ ANYA Mindszenti hercegprimás könyve A Philosophical Library, New York, kiadásában megjelent Mindszenty József magyar hercegprímás könyve angol nyelven: “ The Face of the Heavenly Mother.” A hercegprímás könyve eredetileg német nyelven jelent meg és az angol kiadás a német könyv fordítása. A magyar szővég nem került kiadásra. A könyv az anyáról szól, akit az ótestameptumi korban minden nép többéJteüésbbé elárendőlt személyként kezelt és csak a kiválasztott nép volt az, amely megtalálta az anyaság tisztaságát és szépségét és azt Isten kezébe helyezte. Behatóan foglalkozik az ótestamentummal, kiemelve annak anyatiszteletre oktató részeit számos utalással arra, hogy az, aki nem becsüli anyját, szerencsétlen és megvetett lesz. Máriát az összes asszonyok mintaképének és ideáljának mutatja be. Végigvezet az anyai szenvedés minden fázisán. A kereszt árnyékában és a golgothán, ahol ő emberfeletti erővel el tudta viselni az élet legnagyobb fájdalmait. A hercegprímás megvilágít ja könyvében azt a nagy és gazdag ajándékot, amelyet a művé• szetek minden ága az Egek ki• ránynőjének alakjával nyert Hivatkozik az irodalom egyik gyöngyére, Dante “ Divina Co• médiájára”, továbbá arra, hogy a zeneköltészet, legnagyobb müvei Máriát dicsőítik, úgyszintén a képzőművészetek legnagyobb alkotói is Madonna képekkel és szobrokkal gazdagi,tották a világot. A köny megrendelhető a következő cimen: Philosophical Library, Inc., 15 East 40th St. New York 16, N. Y. SZILVESZTER A béke első pápája az év utolsó napján halt meg Mikor Szilveszter estéjén aranyos csillanással villog a bor az összekoccanó serlegekben, vájjon hány embernek jut eszébe az a férfiú, akiről a haldokló év utolsó napját elnevezték? I. Szilveszter, ősi római család sarja, elsőként lépett Róma püspöki székére (314—335) azután, hogy az Egyház elhagyhatta a katakombákat. Constantinus császár jóvoltából a Lateránusok nemzetségének egykori palotáját foglalhatta el és ott megalapitotta a lateráni bazilikát, a Város és a földkerekség egyházainak fejét és édesanyját. I Huszonegy esztendei békés pásztorkodás után 335 december 31-én halt meg, miután az egész idő alatt a császárnak és a Római Birodalomnak tanácsadója volt, s igy őbenne tiszteljük a Béke első pápáját. A béke első pápája egyúttal a karácsony pápája is. Az ő uralkodása alatt vetődött fel Rómában a gondolat, hogy Jézus születését meg kell ünnepelni. Trónralépésével egyidőben a külső harcoktól megszabadult Egyházat rögtön belső küzdelrÁek láza kezdte emészetni: Arius Alexandriában uj tant kezdett hirdetni, mely szerint Krisztus csupán fogadott fia Istennek, teremtmény, bár legkiválóbb az emberek között. Az uj ünnep elsősorban ezen eretnek mozgalom ellen irányult, melyet Szilveszter az első egyetemes zsinat által Niceában Ítélt el (325). Uralkodása második évtizedében hozták be׳ a karácsony ünnépét Rómában, mely nem homályositotta el Jézus test szerint való születésének történeti tényét, bár az arianizmus elleni küzdelemben pillanatnyilag talán némelyek előtt tanácsosnak tétszett volna erről nem szólani. Szilveszter à hagyomány embere volt, s igy karácsony első ünneplésében egybekapcsolta Krisztus földi születésével, az Ige örök isteni születését. Másik vértelen arcvonalon is küzdenie kellett Szilveszternek: a pogányság reakcióként jelentkező mozgalmával, mely elavult sokistenhitét a napimádás egyetlen-isten hitével akarta feleserélni, s igy szembeszegezni azt a keresztények egyistenhitével. Ezért választották a napisten születésének napját, december 25-ét, az Igazság napja, Krisztus születése ünnepéül. Szilveszter volt végül az első földi halandó, akit Szent Mártonnai együtt szentnek kezdtek tisztelni, ámbár nem volt vértanú. Mikor tehát ünnepének estjén megszólalnak a harangok, muzsikájuk nemcsak a béke kenkölt gondolatát s a hagyományokhoz való ragaszkodást hirdeti, hanem azt is szivünkbe vési, hogy nemcsak a vérüket hullató hősök lehetnek nagyok, hanem a mindennapi élet porondján küzdő emberek is. GÖRÖG IOKTMjCS I ׳******************************************************************* Karácsony utáni vasárnap Simeon, az agg, a küzdelemben megőszült, a tapasztalatokban meggazdagodott ember igy szólt egykoron a Boldogságos Szüzhöz: “íme, tétetett ez, tudniillik Krisztus, sokak romlására él föltámadására Izraelben és jelül, amelynek ellen mondatik...” “A te lelkedet is tőr járja át.” Még füleinkbe cseng a karácsonyi ének, mely Istennek dicsőségét, a jóakaratu embereknek pedig békességet hirdet, még halljuk a betlehemi pásztordalt, mely az Ur Krisztus jászolához szélit bennünket, még érezzük bensőnkben az ajándékozásnak, a szeretetnek édes örömét, még szinte látjuk magunk előtt a kisded Jézust pólyába takarva és jászolba fektetve, 8 íme a mai evangélium azt mondja Krisztusról: “tétetett ez sokak romlására s föltámadására Izraelben.” Hogyan, hát Krisztus nemcsak sokak föltámadására, hanem sokak romlására is van? Nincs itt valami bántó ellenmondás, valami erkölcsi lehetétlenség? Sajnos, egyáltalán nincs, mindez, amit az evangélium mond, bármily különösen és szinte hihetetlenül is hangzik, keserű valóság, komor igazság. Krisztus Urunk bár szeretetből jött a földre és üdvözíteni akart és akar ma is mindenkit, nemcsak kegyes Megváltónk, hanem egyben szigorú biránk is. Mert ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért született, hogy mi egyszer egy évben örvendezzünk, hogy az Ur Jézus csak azért tanított, hogy mi a tanaiban gyönyörködjünk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért szenvedett és halt meg, hogy mi sopánkodj uk, hanem Krisztus azért született a földnek, hogy mi megszülessünk lélekben az égnek, hogy tanítását elfogadjuk és kövessük; azért szenvedett és halt meg, hogy mi is tudjunk Érette szenvedni s ha kell, meg is halni. Ha a Karácsony nekem csak nagy ünnepem és semmi más, ha Krisztus tanítása én előttem csak gyönyörű tan, nem pedig parancs, akkor — bármennyire komoran hangzik — a romlásomra van. Gondoljunk a föld javaira! Isten azokat kétségtelenül az emberek javára adta és rendelte — és mégis mily sokaknak vannak a romlására. Mennyi embert tesz jobbá és nemesebbé a pénz s mennyi embert tesz gonosszá! A természetnek erőit és törvényeit mennyi ember használja ki a maga javára, de másrészt mennyi ember fordítja azokat maga ellen, — a maga kárára! Mennyi jót tehetek, mondjuk, csak egy késsel, de mennyi rosszat tehetek öninagamnak vagy másnak ugyanazzal! Tőlem függ, egyedül tőlem, hogy mit jelent reám nézve ! Krisztus, hogy üdvözítőm avagy kárhoztató birám lesz-e? SZENT CYPRIANUS A római Karthágóban született Kr. u. 200 körül Cyprianus, ki már ifjúkorától kezdve a tudománynak élt. Pogány volt, ünnépéit szónok, akinek védőbeszédeit, bölcseleti fejtegetéseit szívesen hallgatták a fórumon. Lelke azonban nem talált megnyugvást, a filozófusok egymásnak ellentmondó tanai nem adnak feleletet az élet nagy kérdéseire: honnan a világ és mi az értelme? A nagyváros pogány életének szennye is rájaragadt s mint maga mondja, rossz hajlamai második természetévé váltak. Látta azonban a szép életet is azoknál a visszavonult életet élő, mindig mindenkin segíteni kész embereknél, kiket a tömeg “krisztusiaknak” nevezett. Megismerkedett egy közülük való müveit férfiúval, Caeciliusszal, ki a karthagói egyház papja volt s kitől megkapta az egykori karthagói ügyvéd, Tertullianus mü» veit. Uj világosság gyűlt fel Cyprianus lelkében, de a kétségek nem hagyták el. Azt a tanácsot kapta, hogy csatlakozzék a hitjelöltekhez, mit meg is tett. Husvét szent éjszakáján, 246-ban felvette a keresztség szentségét és ettől kezdve csodálatosan érezte, hogy minden megszilárdult benne, amiben előbb kételkedett. A városszerte ismert tudós férfiú lépése nagy hatást keltett; a keresztények rajongó szeretettel vették körül. Cyprianus értől kezdve éjjel-nappal a Szentirást tanulmányozta és nem térhetett ki a követelés elől, hogy keresztsége után két évvel a karthagói egyház presbitere legyen, majd nemsokára, a püspök halála után, annak utóda s a jó pásztor mintaképe. Pogányok, eretnekek garmadával tértek meg, mikor Cyprianus szavának ízes kenyerével táplálkoztak. Beszédeit, leveleit, könyveit leírták és terjesztették; az Egyház tanítója a mai napig. Nemes életére 258 szeptember 16-án vértanúhalála tette fel a koronát. "Fegyverszünet" Koreában i i I <
