A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-09-14 / 37. szám
A JŐ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD PAGE 3. OLDAL Folyik a történelem A közelmúlt történelemnek és a Jelen történelemnek tetemrebivása El akarták rabolni Vilmos német császárt Hl. Este nyolc óra volt, amikor a kalandos expedíció az amerongéni kastélyba érkezett. Bezörgettek a hatalmas kapun, de az nem nyílt meg, hanem csak egy rácsos kémablakon tekintett ki egy holland katona. Lea ezredes rászólt, hogy azonnal vezesse őket az őrség parancsnoka elé. Az őrszem kinyitotta a kaput és bevezette őket a kastélyba. Csakhamar egy gyönyörűen béréndezett könyvtárszobában találták magukat, melynek nyitott kandallójában hatalmas tűz lobogott. Néhány perc múlva egy szemmelláthatóan izgatott fiatal ember nyitott be hozzájuk. A kastély tulajdonosának, Vilmos császár vendéglátó házigazdájának, Bentinek grófnak a fia. A Iátógátoktól érkezésük célja felől érdeklődött. — Sajnálom — mondta Lea ezredes — nem árulhatom el látogatásom célját másnak, csak a császárnak. A fiatal gróf a szomszéd szobába lépett. A nyolc amerikai a könyvtárszobából hallotta, hogy ott beszélget valakivel, akit a gróf “felségednek” címzett. Tehát a császárral beszélt. A császár mély torokhangon németül válaszolt. Majd a gróf felvette a telefont és hosszú holland nyelvű beszélgetést folytatott valakivel. Távolléte alatt egy lakáj lépett a szobába. Ez a hajdani porósz őrmester szivarral és jeges vízzel kínálta a látogatókat. Erre egyikük angolul azt a megjegyzést tette, hogy, úgy látszik, Európában egészen helytelen fogalmak vannak az amerikai izlésről. A lakáj nem szólt semmit, de két perc múlva már pálinkával és pezsgővel tért vissza. Amikor a fiatal Bentinek gróf visszajött, közölte velük, hogy a császár csak akkor hajlandó őket fogadni, ha pontosan előre megmondják látogatásuk célját. Lea ezredes megismételte, hogy csak a császárnak mondhatja meg mondanivalóját. Ebben a pillanatban uj személyiség lépett a szobába: az amerongeni poígármester, aki kitünően beszélt angolul, de kérdéseivel neki sem volt több sikere, mint a fiatal Bentiek grófnak. A gróf és a polgármester visszavonultak és újra hosszú telefonálás kezdődött. Amikor megint megjelentek, közölték, hogy őfelsége a leghatározottabban kijelentette, hogy csak fogadja őket, ha előre megmondják miről van szó. Lea ezredes ekkor jött csak rá a hollandi ajánlólevél értékére, amikor válaszul a császár erélyes üzenetére, felmutatta ismeretlen szövegű ajánlólevelét. A levél láthatólag nagy benyomást tett a grófra és igy szólt: — Ezek szerint tehát önök az amerikai kormány hivatalos küldetésében vannak itt? — Egyáltalában nem. Mint újságírók jöttünk, amit Brüsszelben is megmondtunk, amikor útlevelet kértünk. « Lea ezredes ezzel a feleletével eljátszotta annak a lehetőségét, hogy a császár elé kerülhessenek, bár Bentinek gróf egy utolsó lehetőséget nyújtott neki, amikor igy szólt: — Mit értenek ez alatt, hogy “mint újságírók?” Ez az amerikai hadseregnek valami szakkifejezése, vagy pedig önök tényleg riporterek? — A szó maga helyett beszél — felelte mostmár titokzatosan az ezredes, aki észrevette, hogy előbbi válassza egyáltalában nem volt diplomatikus. A gróf és polgármester újra elhagyták a könyvtárszobát, hogy újabb tanácskozást tartsanak, mely ezúttal félóra hosszat tartott. Azzal tértek vissza, hogy Vilmos császár hajlandó őket fogadni, ha becsületszavukat adják, hogy Wilson elnök, Pershing tábornok, vagy legalább House ezredes megbízásából jöttek. Ám Lea ezredes elszalasztottá a legutolsó alkalmat is, amikor kijelentette, hogy ilyesmit ő nem tehet, mert ez nincs benne az ő utasításaiban. Ez megint homályosan volt mondva, mire egy óra hosszáig tartó tanácskozás és vita kezdődött, melybe a gróf ezúttal őket is belevonta. A nyolc amerikai nem vette észre, hogy a polgármester és a !gróf e hosszú vitával csak ki akarják huzni az időt, amig titkos utasításaikat végrehajtják. Pedig csak egy pillantást kellett volna vetniök a szabadba, hogy meglássák, mi készül ott. A helyzet ugyanis, az volt, hogy a polgármester titkon alarmirozta az amerongeni helyőrséget, mely kivül-belül megszállta és körülkerítette a kastélyt és a kastély fáira és falaira gépfegyveres katonákat vezényeltek. Az amerikaiak autóit is lefoglalták és néhányezer ember a környékről is összecsődült. Közben a gróf és a polgármester néhány holland tiszt társaságában újra megjelentek és a gróf tréfásan ezt kérdezte: — Amerikában mindig éjjel szoktak a hivatalos vagy nem hivatalos közegek császárlátogatóba járni? Lea ezredes hidegvérüen válaszolt: — Mi demokrata ország vagyunk és nálunk valóban ez a divat . . . — Mi is demokrata ország vagyunk és nálunk meg az a di- Vit, hogy néhány század diszkiséretet adunk az éjjeli császárlálogatók mellé . . . Tessék követni a tiszteket — szólt mosolyogva a gróf. Az amerikaiak autóikba ültek, miközben látták, hogy az egész helyőrséget mozgósították tiszteletükre. A gróf és polgármester mosolyogva kezet fogtak velük és a gróf igy szólt:-- Adják át megbízóiknak szívélyes üdvözletünket és emlékül ezt a szép holland fapapucsot. — És mosolyogva, kedves gúnynyal az autóba tett egy pár.kicifrázott holland fapapucsot. Az amerikaiak ekkor már tudták, hogy megbuktak vakmerő vállalkozásukkal. Az öreg révész vigyorogva fogadta őket a holland tisztek társaságában és elégedetten megjegyezte: “Mindjárt éreztem, hogy halszaguk van valamennyiüknek . . .” Mire az egyik amerikai ő mester nagyot káromkodott és fogatlan, buta vén kecskének nevezte őt. Ez Reilly őrmester volt, akinek zsebében megtalálták a császár szobájából “emlékül” elvitt hamutartót. Az amerikai zónában akkor már értesültek a vakmerő kalandról és megérkezésük után nyomban letartóztatták őket. Porshing tábornok, az amerikai expediciós sereg főparancsו AZ ÁRULÓ MOZDULAT William B. Ziff professzor tanulmányokat végzett az emberi mozdulatokról és könyvet irt tapasztalatairól A mai ember egész élete a tudomány fürkésző tekintete alatt áll. Vizsgálják szervezetünk működését, szokásainkat, hangulatainkat, politikai véleményeinket — és újabban mozdulatainkat is. William B. Ziff professzor, aki a Yale egyetemen a gyakorlati lélektani előadója, évek óta tartó tanulmányokat folytat a kérdésben és tapasztalatait most könyvben irta meg “Az áruló mozdulat” címmel. Politikasok, ügyvédek, bírák nagy haszonnal forgathatják ezt a könyvet, mozdulatainknak ezt az elemző tankönyvét, de a laikus érdeklődésére is számot tarthat. Hires emberek mozdulatai Bizonyos mozdulatok, testtartások önmaguktól értetődően éreztetik velünk az illető hangulatát s igy ezeket már természetesnek vesszük. A lehajtott fej a kétségbeesés, csüggedés jele. Ha a magasba emeljük tekintetünket, reményt fejezünk ki. A hátravetett fej a dac jele. Lehetetlen elképzelni, képen vagy színészi ábrázólásban egy dacos embert lehajtott fejjel. Hires' emberek közismert mozdulatai, testtartásai ,jól tükrözik vissza jellemüket. Roosevelt féloldalt hajtott feje és hetykén magasba meredő cigarettaszipkája önbizalmat s optimizmust sugárzott. Churchili leszegezett feje és elfőjtott kis mosolya humorral vegyes dacot. A legutóbbi kongresszusi vizsgálaton az egész ország láthatta televízión Frank Costello, a racketeer arcát. Rebesgető tekintete, amely sohasem nézett a kérdező szemébe, elárulta, hogy ennek az embernek sok a takargatni valója. Alapvető mozdulatok Vannak alapvető mozdulatok, amelyek tökéletes biztonsággal elárulnak hangulatot, lelkiállapotot és jellemet. Ziff professzor szerint például oly ember, aki karjaival testétől távol gesztikulál, nyílt és őszinte. Aki gesztikulálás közben testéhez közel tartja karjait, zárkózott és bizalmatlan. Egy ember, aki a mellén összefonja karjait, ellenálló, sőt harcias hangulatban van. A kissé féloldalt hajtott fej a kételkedés jele. Akik mind a két kezüket használják beszéd közben, töbnyire hevesvérű emberek, akiket indulatuk ural, nem az ítélőképességük. A mások szemét kerülgető tekintet általában rossz lelkiismeretet árul el, de megrögzött gonosztevők nagyon jól képesek uralkodni ezen a mozdulatukon is, és nyílt tekintettel hazudnak. Akik gyakran néznek a földre, tűnődő természetűek. Akik kezüket szeretik a zsebükben tartani, általában fesztelenek. Az áruló beszédmodor Érdemes a beszédmodort is tanulmányozni, különösen oly embereknél, akik sokat beszélnek a nyilvánosság előtt. Mozdulataik többet árulnak el, mint szavaik. A szónok, akinek mindkét könyöke az emelvényen nyugszik, nyugodt és magabizó, ennek folytán valószinüleg őszinte. Azok akik mindkét kezükkel megragadják az emelvényt, elszántak, de nem okvetlenül biztosak véleményűkben és hajlamosak a szószátyárkodásra. Akik válluknál magasabbra emelik karjaikat, többnyire׳ demagóg szónokok. (Emlékezzünk Hitler s Mussolini égnek emelt karjaira). Amerikai politikusok közül Huey Long, Louisiana volt kormányzója állt legközelebb ehhez a fajtához. !Érdemes figyelni a dohányos embereket is. Az ideges és nagy nyomás alatt dolgozó vezetőember rendszerint dörzsölő mozdulattal oltja ki cigarettáját. A szórakozott fajta engedi, hogy kiégjen a hamutálcáján. Aki befelé tartja kézében a cigawUs. több-j nyire zárkózott és ravasz. Aki’ belebámul a cigaretta füstjebe, és nem néz az emberre, akivei beszél, mellékgondolatai vannak. A jellemző kézfogás Talán még jellemzőbb az emberekre a mód, ahogyan kezet fognak. Óvakodjunk az olyan embertől, akinek kézfogása túl■ erőteljes: többnyire szinészke dők, benyomást akarnak tenni ránk. A jóindulatú ember kéz-MIKOR ENGEM BESZÉDRE HÍVNAK A világért se ijedek meg olyankor, mikor engem nyilvános alkalmakkor beszédre hívnak, csak nevetek önmagámban, mert tudom, hogy nálam gyengébb szónok nincs a föld kerekén. A sors a legkisebb szónoki tehetséggel se áldott meg, bár nem dadogok, nincs lámpalázam, csak éppen gúnyosak a gondolataim. Néhai Hock János, az aranyszáju pap, akivel holtig tartó oarátságban voltam, tanitgatott arra, hogy bátorságom ne szálljón a nadrágszárába, ha beszédre szólítanak. Ha nem is tudod, mondotta, hogy miről szavalj, az előtted szólók bizonyára monlanak nehány öles bolondságot. Abba akaszd a lőcsödet, azt tréfáld ki és sikered lesz. Ezt a jó tanácsot követem azóta is. Legelsőnek azt, hogy a szónok legyen rövid, ne járjon sokat a szája, harsogja el a gondolatát száz vagy kétszáz szóban és azután fogja be a nyelvét és üljön vissza a helyére. És azután, ha van reá érzéke, mondjon valami tréfás dolgot, amin a hallgatóság nevessen. Van azonban ennek más titka is. A szónok mindig önmagát gúnyolja ki, mert azon mindenki nevet, ellenben ha másokkal csufolódnék, azok rossz néven vennék. Főtisztelendő Báli István detroiti római katolikus pap mondta nekem egyszer: — Öreg ur, miért tünteti fel maga mindig úgy a dolgot, hogy nagy szamár, hiszen sokkal több esze van, mint sok más embernek? Megmondtam őszintén: — Mert én önmagámra nem tudok megharagudni, mint mások tennék, ha gyengéiket a nyilvánosság előtt nevetség tárgyává tenném. Nos, julius negyedikén egyik vidéki városunkban jártam és a magyar ünnepélyen engem is szólásra hívtak. Éppen csak enynyit mondtam a hangszóróba: — Két nappal ezelőtt Vass Bertalan barátom figyelmeztetett, hogy ne beszéljek ezen a gyűlésen, mert akkor bizonyosan eső lesz. Mikor kérdeztem, hogy miért lesz eső, azt felelte, hogy mindig jçn az eső, amikor a szamár ordítozik. Ennyit mondtam, egy szóval se többet. És nem is zavarta eső a szép ünnepélyt. Farkas Balázs noka, később, amikor az eset baráti körben szóba jött, mosolyogva jegyezte meg: — Egy évi fizetésemet adtam volna oda, ha én is elkísérhettem volna e derék fiukat Hollandiába. AZOK A NŐK fogása többnyire pumpáló és gyakran nemcsak kezünket, hanem karunkat is szorongatja. A gyors kézszoritás öntelt emberre vall, akit sajátmagán kivül semmi sem érdekel. Aki nagy kört ir le kezével, mielőtt kezet fog, szinészies természet. A “langyos” kézszoritás, amely rendszerint ellenszenves, nem is olyan rossz jellemre vall. Az ilyen emberrel jól meg lehet férni. Vigyázni kell azonban a kézfogás megítélésénél más dőlgokra is. Például köztudott dolog, hogy nagyon erős emberek kézfogása bágyadt. Ez csak annyit jelent, hogy nem meri nagy erővel megszorítani kezünket, félve, hogy kárt tesz bennünk. Sebészek, zenészek, akik nagyón érzékenyek a kezükre, szintén “rossz kézfogók.” A nők, akik nincsenek hozzászokva kézfogáshoz, gyakran balkezüket nyújtják, amiből nagyón suta kézfogás jön ki, de ebből sem vonhatunk le következtetést. Óvatosság ajánlatos Általában — figyelmeztet Ziff professzor — ajánlatos óvatosságot alkalmazni, mikor az emberek jellemét mozdulataik alapján tanulmányozzuk. Vannak emberek például, akik mozdulataikban utánoznak valakit. Ez bizonyos mértékben szintén jellemző lehet, de mégsem fejezi ki az illető jellemét. És ezután a mozdulat nem az egyetlen külső megnyilvánulása egy embernek, amelyből következtetni lehet jellemére. De jó megfigyeléssel hasznos segédeszköz lehet az emberek megfigyelésében. A mozdulatok tanulmányozása csak egy része az emberi jellem körül végzett felderítő kutatásoknak. Ma már kézirásunk, beszédmodorunk, sőt álmaink is vizsgálat tárgyát képezik. A kutatás célja, hogy az ember megismerje önmagát. Talán jobb emberek leszünk általa. 10VÁSZY IMRE házi készítésű kolbászok Stand F-2, Welt Side Market A missisznek fejébe szállt a gazdagság George K. Morrow dusgazdag floridai bankár özvegye, aki nemrég meghalt, végrende!etében 50,000 dollárt hagyott Dusty nevű négyéves Boston terrier fajtából való kedvenc kutyájára. A hagyatékot a végrendelet' értelmében egy megbízott fogja végrehajtani, akinek kötelessége lesz, hogy Dustyt élete végéig a legfinomabb pecsenyékkel, p 0 r t e r h ouse steak, pork chops, stb. élelmezze. Továbbá kiköti a végrendelet, hogy Dusty e fejedelmi adományokat csak addig élvezheti, amig “agglegény” marad. Mrs. Mary Morrow e bolondos rendelkezésén kivül okosat is rendelt el : másfél millió dollárt hagyott egy floridai kórháznak. Az asszony ingatag Felix Platauna litván származásu detroiti autógyári munkás 58 éve, abban a korban van tehát, amikor szép szóval már csaknem lehetetlen női szivet meghódítani. Amikor tehát megismerkedett Alexandrával, egy 38 éves litván leányzóval, nem szerelmes szavakkal közeledett féléje, hanem ajándékokkal. Csupa olyan kedves apróságokat ajándékozott neki, amiket bizonyara nagyon nélkülözött a németországi D.P. táborban. Amikor Alexandra kimondta a boldogító igent, Platauna nagylelkűsége nem ismert határt. Vett menyecskéjének egy uj autót, olyan szépet, amilyent nemcsak a lágerben, de még litván hazájában sem látott még soha. És vett Alexandrának ékszereket is, drágákat is meg hamisakat is, ruhákat, nylonharisnyákat tucatjával . . . Hat héttel az esküvő után egy este, amikor a gyárból hazajött, Platauna ütésén találta a lakást. Nemcsak Alexandra hiányzott, hanem sok egyéb is. Ez Újév napján volt. Alexandra mindmáig nem került elő. De most már hiába is jönne vissza, Lila Neuenfelt birónő már kimondta a válást hütlen elhagyás cimén. Szenzációs fogyókúra — ilyen még nem volt ! Nem Hollywoodból, hanem Chicagóból jelentik: Edwin L. Baron feltalált egy uj, szenzációs, páratlanul sikeres fogyókúrát, amilyen még nem volt ^oha az emberiség sokezer és sokmilliós éves történetében. Hipnózisos fogyókúra. így kell kövér nőkről a felesleges unciákat és fontokat leszedni : —‘ Alszik, alszik, alszik, — mondja halkan a hipnotizőr. És a kövér nő delejes álomba merül. —■ Alszik, alszik . . . Álmodik . . . Finom falatokról álmódik, olyan ételekről, amelyekben sok a cukor, a kéményitó, a zsir és az olaj . . . De utálja ezeket az ételeket . . . Pfuj !... Ezt Edwin L. Baron, a hipnotizőr mondja, de — akár hiszik, akár nem — a kövér nője csakugyan megutálják a hipnózisos álomban a cukrot, kéményitót, zsirt és olajat tartalmazó eledeleket. És többé nem esznek azokból, vagy csak igen keveset esznek. És az eredmény: az első négy héten 10-20 font sulyvesZ- tés ! A terebélyes hölgyek kéthetenkint jelentkeznek a mesterfogyasztónál és — akár hiszik, akár nem — minden egyes rapportnál kevésbbé és egyre kevésbbé terebélyesek. Ha ez igy megy tovább, csőntig lesoványodnak a hipnotizált asszonyságok. Ami sok, az sok Thomas Ox newporti (R.L) fiatal férjnek nem tetszett, hogy a felesége 35 macskát tart a házban. Amikor aztán a ház macskaállománya 70-re szaporodott, beadta a válókeresetet. És a biró kimondta á válást. MATRACOK ÚJJÁALAKÍTÁSA quilteket rendelésre készítünk TOLL OUILT PAPLANOK SZOLGÁLAT VÁROSSZERTE MODERN BEDDING COMPANY 3118 LORAIN AVE. ME 1-7919 Cleveland, Ohio Árajánlatot készséggel adunk. GAYERS FLORAL Shop VIRÁGOK MINDEN ALKALOMRA MAGYARUL BESZÉLÜNK SÜRGÖNY SZÁLLÍTÁSI SZOLGALAT 3033 Lorain Avenue Tel.: ME 1-1988 Cleveland. Ohio GAZDAG történelmi múltja van a Great Miami folyó völgyének is. A francia őrnagy Celoron de Bienville , ׳aki 1749-ben kelt át a Miami folyón, hogy meglátogassa az indián falvakat a mai Piqua helyén, beszámolójában azt irta, hogy útja felejthetetlen volt. Két évvel később, 1751-ben Gist kapitány, a virginiaiak megbízottja, az Ohio Land Company alapitója, látogatta meg ezeket a Miami indián falvakat. “A vidék” — Írja —- “gazdag pulykákban, szarvasokban, őzekben, mindenfajta vadakban, buffalókban, amelyekből 30-40 látható néha a legelőn. A föld a Great Miami folyó mentén nagyon gazdag, sik terület és bővelkedik szálfaerdőkben. Az indiánok a Great Miami és beleömlő Mad folyó mentén épült Miami és Shawnee falvakban tervezték meg a Kentuckybe való betöréseket. Ezeknek a betöréseknek akart véget vetni George Rogers Clark generális 1780-ban,׳ mikor expedíciót vezetett jól felfegyverzett kentuckyibeliekkel. Elpusztitóttá ez a sereg a Shawnee Piqua falut a Mad folyó mentén a mai Springfield közelében. Ennek az indián falunak helyét, amely Tecumseh szülőhelye, ma George Rogers Clark generális szobra jelzi. Ez a szobor hirdeti Clark generális győzelmét a shawnee-i indiánok fölött. Newcome Tavern, amely Day-tonban a Great Miami partján áll, jelenleg népszerű múzeum. Ez a fatörzsekből 1799-ben épült muzeum eredetileg erőditmény volt, amely az indián harcok ;Során a telepeseket védelmezte. Később B e n j amin Van Cleve, Dayton első telepeseinek egyike, mint tanitó müködött ebben í tavernben. Ebben volt Van Cleve hivatala is. amikor 1803-ban . , Prés. Hnrrison postám esterreniemorial North Bend neveztek ki.
