A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-09-07 / 36. szám
I A JÓ FÁS^TÖS — THE GÖÖD SHËFHÊH© PAGE 3, ÖLDAL * ■ i Folyik a történelem | A közelmúlt történelemnek és • i Jelen történelemnek tetemrehlvá»■ : : fe■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■*-« El akarták rabolni Vilmos német császárt ii. A hősi nyolcak szerencsésen Liège belga határvárosba érkeztek. Itt szomorú szívvel értesültek arról, hogy útlevél nélkül nem léphetik át a holland határt. És hogy az útlevél megszerzése rendszerint hetekig tart. Lea ezredes, akit mint a washingtoni szenátus demokrata szenátorát hivatalos körökben rendszerint jól ismertek, egykori kollegájához, Brand Whitlockhoz fordult, aki akkor az Egyesült Államok belgiumi követe volt. Az egész társaság tehát felkerekedett és Brüsszelbe, Belgium fővárosába autózott, hogy ott várják be az útlevelek kiállítását. Whitlock követ elsősorban ütjük célja iránt •érdeklődött. Lea ezredes kissé kitérőleg, kissé titokzatosan válaszolt, hogy az ő ütjük személyes ügy, de az utat mégis egyenruhában akarják megtenni. De Lea ezredes a követségi titkár előtt még azt is megjegyezte, hogy' “nem-hivatalosan” újságírói küldetésben jár nak. Ez annál is hihetőbb volt, mert Learól általában tudták, hogy odahaza Nashvilleben két újságja is van. Bár úgy mondták — egész becsületesen — hogy magánügyben utaznak Hollandiába, a követségi titkár úgy tett, mint aki megérti, hogy jelen esetben mit kell érteni a “magánügy” aiatt és az útlevélben az Egyesült Államok szenátorának tűntették fel. Igaz, hogy Lea ezredes előzőleg valóban tagja volt a szenátusnak, de az utolsó választáson kibukott. Lea ezredes becsületesen figyelmeztette is a követségi titkárt, hogy már két esztendeje nem tagja a szenátusnak, de a titkárnak különvéieménye volt erről es ezt felelte: “Aki egyszer szenátur volt, az szenátor marad örökre!” Idáig tehát jól ment minden, mintha a szerencse címeres bölcsőben ringatta volna őket. Ezt jó jelnek tekintették. Remélték, hogy a szerencse ütjük további folyamán is dajkálni fogja őket. Jókedvűen mentek tehát a hollandi követségre, hogy vizűmot szerezzenek és egyben, ha lehet, ajánló levelet is kapjanak, amely arra is felhatalmazza őket, hogy Hollandia területében amerikai egyenruhában saját katonai autóikon utazhassanak. Az engedélyt és az ajánlólevelet meg is kapták. De mivel hollandul volt írva, egy Skót sem értettek belőle és kissé gyanakodtak is, hogy a holland követség esetleg gyanúsaknak találta őket és ezt bele is írták az “ajánló levélbe”, amelyet ők olyan büszkén szorongatnak a zsebükben. . . Egyikük egy angolra fordított Jókai regényre emlékezett, amelyben többek között az állott, hogy egy magyar ember Sztambulba ment panaszra a budai pasa ellen és odáig egy hónap alatt jó 500 kilométert gyalógóit, hogy igazságot nyerjen. Sztambulban barátságosan meghallgatták és levelet adtak neki a budai pasához, azzal a biztatás sál, hogy csak gyalogoljon vissza újabb 500 kilométert, mutassa fel a levelet a budai pasának és minden nyomban becsületesen el lesz intézve. Mikor azután a panaszos egy újabb hónapi gyaloglás után visszaérkezett Budára és ott a levelet boldog örömmel megmutatta a budai pasának, az figyelmesen elölvasta a levelet, azután beszólitott két üszküdárt, (ajtóőrt) és rájuk parancsolt, hogy verjenek a talpára 50 botütést, mert Sztambulból a “Fényes Portáról” ez a parancs érkezett. ., Szorongtak tehát egy kissé, vájjon nem hasonló sors vár-e rájuk is . .. De fordítva volt. Az ajánló levél, mint később megtudták, felhívta a hollandi vámőrséget és rendőrséget, hogy az amerikai “bizottságnak” (itt már bizottság lettek) adjanak meg minden elképelhető segítséget, melyet az érvényben lévő szabályok megengednek, mert Lea szenátor és kísérete az Egyesült államok kormányának hivatalos kiküldetésében járnak Holtandiában. A szerencse tehát még mindig tovább dajkálta őket. Ez az ajánlólevél valósággal “Szezám nyílj meg” volt, melynek felmutatására minden ajtó nyomban kitárult előttük. 1919 január 5-én reggel indult el a kis csapat Brüsszelből és este 7-kor lépték át a holland határt. Az ajánlólevél láttára a holland katonák fesszes vigyázz állásban tisztelegtek az “amerikai misszió” előtt. A kis csapat azonban nemsokára váratlan akadályra búkkant. A Rajna egyik mellékágán átvezető hidat az árvíz elsodorta és csak kompon lehetett közlekedni. A révésznek azonban nem imponált az ajánlólevél; nem is imponálhatott, mert — nem tudott olvasni. Csak azt látta, hogy idegen egyenruhás emberekkel van dolga és bizalmatlan volt irántuk. Félig rábészélésre, félig fenyegetésre nagynehezen mégis átszállította őket a kompon, de mikor arra kérték, hogy itt várja meg őket az éjszakai órákban, amig vissza nem jönnek: a révész ridegen nemmel válaszolt. Éjjel nincs közlekedés a kopon, mondta és ha volna is, nem várná meg őket, mert ő szokatlannak, gyanúsnak találja azt, hogy egy idegen ország katonái egyenruhában sétálgassanak Hollandiában. Ilyesmi az ő életében még nem fordult elő. És már indította is a kompot visszafelé, utánuk kiáltva, hogy csak reggel nyolckor jön vissza. A kis k dandorcsapat tanácstalanul nézett össze. Eszerint hiába is sikerülne éjjel elrabolni a császárt, ha csak fényes nappal vihetnek magukkal, amikor már fél Hollandiát fellármáznák a császár elrablása miatt! És mindezt egy csökönyös öreg révész miatt, akinek különvéleményé van a világ folyásáról, mert a mindenható ajánlólevelet nem tudja elolvasni! A szerencse, mely eddig dajkálta őket, elpártolt tőlük. Egy írástudatlan öreg révészt dobott utjukba, hogy világraszóló tervüket elbuktassa. Ám újabb tanácskozás után arra a gyermekes gondolatra jutottak, hogyha szép szavakkal megmagyarázzák a császárnak, hogy saját éle. bevágó érdeke, hogy “önként”, esetleg álruhában kövesse őket, akkor tervük még mindig sikerülhet, mert az őrség nem fogja észrevenni, hogy nyolc amerikai katona helyett most kilencen jönnek vissza . .. Az volt ugyanis a tervÿk, hogy a császár jellegzetes bajuszát leborotválják és katonai ruhába öl-MRS. GUERRERO MAGANHÁBORUJA Egy leprás filippino nő bátorsága nagy részben hozzájárult győzelmünkhöz a Fülöp szigeteken HA NEM ÉRZI MAGÁT JÓL Néhány hónap előtt a kormány a Medal Freedom ezüst pálmalevelével a legnagyobb amerikai civil érdemrenddel — tüntetett ki egy Mrs. Joey Guerrero nevű filippino nőt, aki jelenleg Carville, La.-ban, az ország egyetlen leprás táborában él. Mrs. Guerrero története csak most kezd nyilvánosságra kerülni.Ez az asszony egyike a világháború legnagyobb polgári hőseinek. Spellman new yorki kardinális külön kitüntetésben részesítette “a kérésztényi erőért”, amelyet küldetése során mutatott. Ennek az asszonynak nagy része volt a Fülöp szigeten aratott gyözelműnkben. A fiatal leprás Joey — teljes nevén Josefina— apácának akart menni, de fiatal korában tüdőbajos lett. Szülei, akik egy kis ültetvényen laktak, elküldték Manilába, a fővárosba. Ott ismerkedett meg Dr. Renata Maria Guerrero orvossal, aki meggyógyitotta -— és feleségül vette. A házaspárnak egy kislánya született és a családi boldogság teljes lett volna, ha egy újabb tragédia nem dúlja fel. A férj észrevette, hogy felesége napról napra gyengül. A férj egy szakértő kollegájával vizsgáltatta meg, aki tapintatosan közölte a tragikus valóságot: lepra. — Kezdeti állapotban van —mondta az orvos — és ma már sokatigérő kezelési lehetőségek vannak. De a gyermekek nagyon fogékonyak iránta. így hát a Guerrero házaspárnak egy tragikus döntést kellett hoznia. Gyermeküket elküldték nagyszüleihez és ők maguk — az orvos férj segítségével — megkezdték a harcot a lepra ellen. Nemrégiben még a leprásoknak Manilában égy csengettyűt kellett rázniok az utcán, jelezye közeledésükét. Ma már ez a kegyetlen rendszabály nem létezik, mert a tudomány felismerte, hogy a lepra nagyon kevéssé fertőző. De gyógyszerekre volt szükség és gyógyszerek nem voltak — mert Pearl Harbor bombázása után kitört a háború. Egy telefonhívás A japán megszállás után egy este Joey telefonhívást kapott. Egy távoli nőismerőse volt, aki a házához kérte. Kiderült, hogy ez a ház volt a manilai földalatti mozgalom főhadiszállása. Az asszony megmagyarázta, hogy a mozgalom egyelőre információkat gyűjt a japánokról, azokat Ausztrá'iába küldi MacArthur főhadiszállására s igy szegiti tervezni a felszabadítást. Joey csatlakozott a mozgalomhoz. Eleinte egyszerű megbizásokát kapott. Például, miután japán barakokkal szemben lakott, számolnia kellett, hány japán katona és jármű érkezik a táborba. Később a rakpartot kellett figyelnie, rajzokat és jelentéseket készítenie .Éles szeme felfedezett álcázott japán ágyúállásokat, megfigyelte mikor mennek ki az aknarakó hajók, milyen irányba és mennyi idő múlva térnek viszsza. Jegyzeteit egy kivájt gyűmölcsbe rejtette el. Egyszer egy japán katona megállította és szatyárból kivett néhány gyümölcsöt. Szerencsére a kivájt gyümölcs a jegyzetekkel nem volt köztük, de attól kezdve Joey nem csinált jegyzetekét, hanem mindent emlékezetére bízott. A foglyok segítése Joey “ szerencséje” az volt, hogy leprás. A japán katonák, amikor már a tünetek kezdtek kiütközni rajta, messzire elkerülték. Mint leprásnak, megengedték, hogy az internáló táborba bejárjon, ahol sok amerikai fogoly volt, közöttük szintén néhány leprás. A fogolytábor őrei sohasem motozták meg a leprás nőt, aki hátizsákjában élelmiszert, gyógyszert, ruhaneműt vitt neki. Sok manilai és amerikai fogoly neki köszönheti, hogy átvészelte a borzalmas éveket. Joeyt mint a fogolytábor mentőangyalát kezdték megismerni. Százan és százan vannak, akik ma is hálával emlékeznek vissza a leprás lányra, aki akkor már 100 fontra fogyott le. És közben gyűjtötte az információkat a foglyoktól. Egy japán őr egyszer meghúzta varkocsra kötött haját. A varkocsban — copf — néhány feljegyzés volt, de jó erősen volt belekötve és a húzással nem jött le. Közelednek az aSnértkaiak 1944 szeptemberében a közeledő amerikai hajóhad és repülőgépek megkezdték Manila bombázását. Először azokát az ágyúállásokat, raktárakát, rejtett repülőtereket robbántották fel, amelyeket Joey a térképen megjelölt. A japán hadvezetőség gyanakodni kézdett a földalatti mozgalomra. Sok filippino guerillát elfogtak és halálra !kínoztak. Joeyt, va!ahányszor egy járőr bekísérte, mindig azonnal elbocsátották. Leprája jó menedéket nyújtott neki. A japán kémeihárító tisztek nem akarták kihallgatni. Az amerikai hajóhad még a tengeren volt és közeledett a Fülöp szigetek felé, amikor Joey már rádión információkat adott a japán aknamezők helyzetéröl. A hadvezetőség viszont kérdéseket intézett a földalatti mozgalomhoz, hogy lehetséges volna-e a várost védő aknamezőket felrobbantani. Joey hajlandó volt mindenre vállal-ÉJSZAKAI KALAND (Folyt, a 2-ik oldalról.) hogy már a férjeura se tudta felismerni azt. Azért is tévedhetett oe a szomszédasszonyhoz, vigasztalta magát. Fekete Károly is megfogadta magában, hogy soha többet nem iszik annyi sokat, logy a saját lakását se ismerje meg. Már a felesége nyaklevesét is megbocsátotta. Másnap tiszta fejjel józanul karonfogta feleséget és ugyanzzon az utón amelyiken előző éjjel úgy megjárta a mély árokkal, meg a szomszéd asszonnyal is, Zsuzsával elment sétálgatni. Aláaosan szemügyre akarta venni a mély árkot is meg a szomszéd házakat is, nehogy máskor is előfordulhasson vele olyan szégyen.- «1»» >:׳־:•IvIVB De hiába kereste a mély árkot, azt sehol nem találta. Pedig jól emlékezett vissza, hogy előző éjjel négykézláb ugrotta át ízt az árkot. Kezdett gondolkodni és rájött, hogy éjjel semmiféle árok nem volt útjában. Az egyik utcai villanyoszlop árnyéka vóit az, amit ő részeg fejjel, ároknak nézve négykézláb ugrott át. töztetve kicsempészik magukkal a kastélyból. És mivel a császár csak reggel kilenc óra után szokott felkelni, mikor szökését észrevennék, akkorra ők már a Rajna túlsó partján volnának, mert az öreg révész reggel nyolcra már újra ott lesz és szűkség esetén erőszakkal is kényszerítik őt az átkelésre. így felvidulva és megnyugodva, jobban mondva saját Imagukat elbolonditva, elindultak egyenesen az amerongeni kastély felé, ahol a menekült Vilmos császárt őrizték. (Folytatjuk) kozni, de ehhez a feladathoz nem értett. Mégis ő hajtotta végre. Egy kosár főzelék Egy este, amikor az amerikai partraszállás már napok kérdése volt, egy japán katonaruhába öltözött bajtárs surrant be Joeyhoz. “Itt van egy kosár főzelék” — mondta és a sötétség leple alatt eltűnt. A “főzelékes kosárban” kicsiny, de nagyhatású bombák voltak a főzelék alatt, dróttekercsek és egy használati utasítás, hogyan kell az aknákat felrobbántani. Attól kezdve Joey minden éjszaka kisurrant a várost körülvevő mezőkre. És azon a hajnalon, amikor az amerikai hadihajók megjelentek a manilai öbölben, a városhoz vezető aláaknázott utak felrobbantak. A partraszállással Joey munkája ,még nem fejeződött be. Üzeneteket vitt a hegyekből a partizánok főhadiszállásáról az amerikai csapatokhoz. Nem egyszer lopakodott át a japán hadállások vonalán, fényképekét készítve és az információt eljuttatva a hadvezetőséghez. És az egész idő alatt betegsége rosszabbodott. A gyógyulás utján A háború után Mrs. Guerrero “magánháborujának” részlétéi kezdtek a közönség elé kerülni. Ez a csodálatos aszszony egymaga egy hadsereggél felérő hőstetteket hajtott végre. A kongresszus egy külön törvényben amerikai állampolgársággal ruházta fel. Azután Carville, La.-ban a leprás táborban helyezték el, ahol a tudomány által elért legújabb gyógymódokkal kezelik. Joey azóta a gyógyulás utján van. Közeledik az idő, amikor elhagyhatja a telepet. De Joey nem hagyja abba magánháboruját — a külömbség csak az lesz, hogy a leprások vigasztalásának és ápolásának akarja szentelni életét. “Isten kifutóiának” tekinti magát és meg akarja hálálni az embereknek azt, amit érte tettek. Joey élete az emberi önfeláldozásnak egyik legszebb megnyilatkozása. HOGY eddig csak kétszer költözött be agglegény a Fehér Házba: James Buchanan és Grover Cleveland. HOGY levelezőlapon nem szabad az adóst felszólítani, hogy fizesse meg az adósságát. A törvény előírja, hogy ilyen kellemetlen tartalmú Írásnak borítékban van a helye. HOGY Amerika legnagyobb tava a Superior. Kitérjedése 31,820 négyzetmérföld. HOGY nincsen abban semmi különös vagy természetellenes, ha a sertés naponta egy fontot hízik. HOGY az ősszel lehulló falevél a legjobb humuszt adja. HOGY Macftson volt az Egyesült Államok első elnöke, aki hivatalában hosszú nadrágot viselt. Az előző elnökök térdnadrágban jártak. HOGY Amerikában a folyók az államnak, nem pedig az országnak tulajdonát képezik. HOGY a folyó jobbpartja az, amely jobbkézfelől van, amikor a viz folyása irányába tekintünk. HOGY Washington (Distriet of Columbia) lakóinak nincsen választójoguk. HOGY Dél-Amerika azték őslakóinak bőven volt aranyuk, mégis a kakaóbab volt náluk a pénzegység. HOGY a rigó 15 évig él. HOGY a Mapaim, a gazolin gyujtóbomba, amellyel a koreai háborúban az amerikai repülők a kinai “önkénteseket” felgyújtják, nem uj, már az ókorban használtak égő folyadékot, kátrányt ily célra. ELÉGTÉTEL Oktalan dolog kockáztatni legdrágább !kincsét — egészségét. A helyes táplálkozás a legfontosabb az egészséget illetőleg, de van eset, amikor nem figyelünk arra, hogy mit Sioux City iowai város temetőjének igazgatósága nem engedte meg egy Koreában felesett őrmester temetését, mert indián. Amikor Truman elnök erről értesült, azonnal úgy rendelkezett, hogy ak indián őrmestert, aki a második világháborúban is harcolt hazájáért, az Arlington Nemzeti Temetőben helyezzék díszsírhelyen örök nyugalomra. LET'S EXPLORE OHIO EÄULT SETTLEMENTS A Sandusky folyó, no meg a Scioto folyó volt az a két fontos viziut, amelyeken egykor az indiánők eljutottak csónakon az Érié tora és az Ohio folyóra. Csak természetes volt, hogy az indiánok a Sandusky folyó mellett építettek fontos falvakat. Korai történetünkben sokat szerepelt Upper Sandusky és' Lower Sandusky. Lower Sandusky helyén . épült fel Fremont, O. város. Az 1812-ik évi háborúban Fort Stephenson, amely Fremontban volt, sokáig ellenállt az indiánok es az angolok ostromának. Turisták láthatják ma is Fremontban eszünk s az eredmény, gyomor-zavar, gyenge, leromlott *állapot, idegesség. Ilyen esetben HADACOL, a bámulatos táplálék pótlék, megszünteti azokat a rondellenességeket, amiket Vitamin BI, B2, Niacin és Vas hiánya okoz szervezetünkben. A HADACOL gazdag Vitaminokban és Ásványokban s kellemes folyadék formában kerül eladásra s mint ilyen gyorsan felszívódik a vérbe, ahol azonnal érezteti hatását. Legyen hát méltányos önmagával szemben. Ne szenvedjen tovább sajgó fájdalmakat, amikét Vitamin Bl B2, Niacin és Vas hiánya okoz. A segítség olyan közel van, mint a sarki patika. 1Csak egy HADACOL van. Minden drug storeban kapható. Próba üveg $■1.25, nagy gazdaságos családi üveggel $3.50. ___________________Lili:___— MEDVEJÁRÁS Detour michigani felső félszi■geti partmenti faluban pár nap óta hatalmas fekete medvék sétálnak nyugodtan, nem bántanak senkit. Főleg a szcmeteskosarakat túrják és a községi szemétdombot látogatják előszeretettel, élelmet keresve. A különős vendégjárásnak okát abban látják, hogy tavaly Ontario kanadai tartományban nagy erdőtüzek voltak s elpusztították a sürü cserjés medve-lakóhelyekét. A falu népe, különösen az asszony nép ijedten bezárkózik a házakba, ha medve jön látogatóba s azoknál bebocsáttatást kér. az “Old indián-nevű ágyút, amelyet az amerikaiak az angol és használtak. Rutherford B. Hayes, az Egyesült Államok egykori elnöke, Fremontban lakott. Vele együtt nyolc amerikai elnök volt eddig Ohio szülöttje. Hayes elnök 20 akeres Spiegel Grove birtoka Fremont közeiében, ma Hayes Memorial Library és Hayes Museum. Ebben a museumban van egy hatalmas Íróasztal, amelyet Abraham Lincoln elnöktől Theodore Roosevelt elnökig az összes amerikai elnökök használtak. Sok más történelmi nevezetességű tárgy látható ebben a múzeumban. A fürdőhelyek az Erie tavon, amelyek annak a helynek közeié• ben vannak, ahol a Sandusky folyó beleömlik a tóparti Sandusky öbölbe, Ohio legszebb és legnépszerűbb pontjai.
