A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1951-09-07 / 36. szám

I A JÓ FÁS^TÖS — THE GÖÖD SHËFHÊH© PAGE 3, ÖLDAL * ■ i Folyik a történelem | A közelmúlt történelemnek és • i Jelen történelemnek tetemrehlvá»■ : : fe■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■*-« El akarták rabolni Vilmos német császárt ii. A hősi nyolcak szerencsésen Liège belga határvárosba ér­­keztek. Itt szomorú szívvel értesültek arról, hogy útlevél nélkül nem léphetik át a holland határt. És hogy az útlevél megszer­­zése rendszerint hetekig tart. Lea ezredes, akit mint a washingtoni szenátus demokrata sze­­nátorát hivatalos körökben rendszerint jól ismertek, egykori kollegájához, Brand Whitlockhoz fordult, aki akkor az Egyesült Államok belgiumi követe volt. Az egész társaság tehát felkere­­kedett és Brüsszelbe, Belgium fővárosába autózott, hogy ott várják be az útlevelek kiállítását. Whitlock követ elsősorban ütjük célja iránt •érdeklődött. Lea ezredes kissé kitérőleg, kissé titokzatosan válaszolt, hogy az ő ütjük személyes ügy, de az utat mégis egyenruhában akarják megtenni. De Lea ezredes a követségi titkár előtt még azt is megjegyezte, hogy' “nem-hivatalosan” újságírói küldetésben jár nak. Ez annál is hihetőbb volt, mert Learól általában tudták, hogy odahaza Nashvilleben két újságja is van. Bár úgy mondták — egész becsületesen — hogy magánügy­­ben utaznak Hollandiába, a követségi titkár úgy tett, mint aki megérti, hogy jelen esetben mit kell érteni a “magánügy” aiatt és az útlevélben az Egyesült Államok szenátorának tűn­­tették fel. Igaz, hogy Lea ezredes előzőleg valóban tagja volt a szenátusnak, de az utolsó választáson kibukott. Lea ezredes becsületesen figyelmeztette is a követségi titkárt, hogy már két esztendeje nem tagja a szenátusnak, de a titkárnak különvé­­ieménye volt erről es ezt felelte: “Aki egyszer szenátur volt, az szenátor marad örökre!” Idáig tehát jól ment minden, mintha a szerencse címeres bölcsőben ringatta volna őket. Ezt jó jelnek tekintették. Remél­­ték, hogy a szerencse ütjük további folyamán is dajkálni fogja őket. Jókedvűen mentek tehát a hollandi követségre, hogy vizű­­mot szerezzenek és egyben, ha lehet, ajánló levelet is kapjanak, amely arra is felhatalmazza őket, hogy Hollandia területében amerikai egyenruhában saját katonai autóikon utazhassanak. Az engedélyt és az ajánlólevelet meg is kapták. De mivel hollandul volt írva, egy Skót sem értettek belőle és kissé gyana­­kodtak is, hogy a holland követség esetleg gyanúsaknak találta őket és ezt bele is írták az “ajánló levélbe”, amelyet ők olyan büszkén szorongatnak a zsebükben. . . Egyikük egy angolra fordított Jókai regényre emlékezett, amelyben többek között az állott, hogy egy magyar ember Sztambulba ment panaszra a bu­­dai pasa ellen és odáig egy hónap alatt jó 500 kilométert gya­­lógóit, hogy igazságot nyerjen. Sztambulban barátságosan meg­­hallgatták és levelet adtak neki a budai pasához, azzal a biztatás sál, hogy csak gyalogoljon vissza újabb 500 kilométert, mutassa fel a levelet a budai pasának és minden nyomban becsülete­­sen el lesz intézve. Mikor azután a panaszos egy újabb hónapi gyaloglás után visszaérkezett Budára és ott a levelet boldog örömmel megmutatta a budai pasának, az figyelmesen elöl­­vasta a levelet, azután beszólitott két üszküdárt, (ajtóőrt) és rájuk parancsolt, hogy verjenek a talpára 50 botütést, mert Sztambulból a “Fényes Portáról” ez a parancs érkezett. ., Szorongtak tehát egy kissé, vájjon nem hasonló sors vár-e rájuk is . .. De fordítva volt. Az ajánló levél, mint később megtudták, felhívta a hollandi vámőrséget és rendőrséget, hogy az ame­­rikai “bizottságnak” (itt már bizottság lettek) adjanak meg minden elképelhető segítséget, melyet az érvényben lévő sza­­bályok megengednek, mert Lea szenátor és kísérete az Egyesült államok kormányának hivatalos kiküldetésében járnak Holtan­­diában. A szerencse tehát még mindig tovább dajkálta őket. Ez az ajánlólevél valósággal “Szezám nyílj meg” volt, melynek fel­­mutatására minden ajtó nyomban kitárult előttük. 1919 január 5-én reggel indult el a kis csapat Brüsszelből és este 7-kor lépték át a holland határt. Az ajánlólevél láttára a holland katonák fesszes vigyázz állásban tisztelegtek az “amerikai misszió” előtt. A kis csapat azonban nemsokára váratlan akadályra búk­­kant. A Rajna egyik mellékágán átvezető hidat az árvíz el­­sodorta és csak kompon lehetett közlekedni. A révésznek azon­­ban nem imponált az ajánlólevél; nem is imponálhatott, mert — nem tudott olvasni. Csak azt látta, hogy idegen egyenruhás emberekkel van dolga és bizalmatlan volt irántuk. Félig rá­­bészélésre, félig fenyegetésre nagynehezen mégis átszállította őket a kompon, de mikor arra kérték, hogy itt várja meg őket az éjszakai órákban, amig vissza nem jönnek: a révész ridegen nemmel válaszolt. Éjjel nincs közlekedés a kopon, mondta és ha volna is, nem várná meg őket, mert ő szokatlannak, gyanús­­nak találja azt, hogy egy idegen ország katonái egyenruhában sétálgassanak Hollandiában. Ilyesmi az ő életében még nem fordult elő. És már indította is a kompot visszafelé, utánuk kiáltva, hogy csak reggel nyolckor jön vissza. A kis k dandorcsapat tanácstalanul nézett össze. Eszerint hiába is sikerülne éjjel elrabolni a császárt, ha csak fényes nap­­pal vihetnek magukkal, amikor már fél Hollandiát fellármáz­­nák a császár elrablása miatt! És mindezt egy csökönyös öreg révész miatt, akinek külön­­véleményé van a világ folyásáról, mert a mindenható ajánlóleve­­let nem tudja elolvasni! A szerencse, mely eddig dajkálta őket, elpártolt tőlük. Egy írástudatlan öreg révészt dobott utjukba, hogy világraszóló ter­­vüket elbuktassa. Ám újabb tanácskozás után arra a gyermekes gondolatra jutottak, hogyha szép szavakkal megmagyarázzák a császárnak, hogy saját éle. bevágó érdeke, hogy “önként”, esetleg álruhában kövesse őket, akkor tervük még mindig sikerülhet, mert az őrség nem fogja észrevenni, hogy nyolc amerikai katona helyett most kilencen jönnek vissza . .. Az volt ugyanis a tervÿk, hogy a császár jellegzetes bajuszát leborotválják és katonai ruhába öl-MRS. GUERRERO MAGANHÁBORUJA Egy leprás filippino nő bátorsága nagy részben hozzájárult győzelmünkhöz a Fülöp szigeteken HA NEM ÉRZI MAGÁT JÓL Néhány hónap előtt a kor­­mány a Medal Freedom ezüst pálmalevelével a legnagyobb amerikai civil érdemrenddel — tüntetett ki egy Mrs. Joey Gu­­errero nevű filippino nőt, aki jelenleg Carville, La.-ban, az ország egyetlen leprás táborá­­ban él. Mrs. Guerrero történe­­te csak most kezd nyilvánosság­­ra kerülni.Ez az asszony egyike a világháború legnagyobb pol­­gári hőseinek. Spellman new yorki kardinális külön kitün­­tetésben részesítette “a kérész­­tényi erőért”, amelyet külde­­tése során mutatott. Ennek az asszonynak nagy része volt a Fülöp szigeten aratott gyözel­­műnkben. A fiatal leprás Joey — teljes nevén Josefi­­na— apácának akart menni, de fiatal korában tüdőbajos lett. Szülei, akik egy kis ültet­­vényen laktak, elküldték Mani­­lába, a fővárosba. Ott ismer­­kedett meg Dr. Renata Maria Guerrero orvossal, aki meggyó­­gyitotta -— és feleségül vette. A házaspárnak egy kislánya született és a családi boldog­­ság teljes lett volna, ha egy újabb tragédia nem dúlja fel. A férj észrevette, hogy felesé­­ge napról napra gyengül. A férj egy szakértő kollegájával vizsgáltatta meg, aki tapinta­­tosan közölte a tragikus való­­ságot: lepra. — Kezdeti állapotban van —­­mondta az orvos — és ma már sokatigérő kezelési lehetősé­­gek vannak. De a gyermekek nagyon fogékonyak iránta. így hát a Guerrero házaspár­­nak egy tragikus döntést kel­­lett hoznia. Gyermeküket el­­küldték nagyszüleihez és ők maguk — az orvos férj segít­­ségével — megkezdték a har­­cot a lepra ellen. Nemrégiben még a leprásoknak Manilában égy csengettyűt kellett rázniok az utcán, jelezye közeledésü­­két. Ma már ez a kegyetlen rendszabály nem létezik, mert a tudomány felismerte, hogy a lepra nagyon kevéssé fertőző. De gyógyszerekre volt szükség és gyógyszerek nem voltak — mert Pearl Harbor bombázása után kitört a háború. Egy telefonhívás A japán megszállás után egy este Joey telefonhívást kapott. Egy távoli nőismerőse volt, aki a házához kérte. Kiderült, hogy ez a ház volt a manilai földalatti mozgalom főhadi­­szállása. Az asszony megma­­gyarázta, hogy a mozgalom egyelőre információkat gyűjt a japánokról, azokat Ausztrá­­'iába küldi MacArthur főhadi­­szállására s igy szegiti tervezni a felszabadítást. Joey csatla­­kozott a mozgalomhoz. Eleinte egyszerű megbizáso­­kát kapott. Például, miután ja­­pán barakokkal szemben la­kott, számolnia kellett, hány japán katona és jármű érke­­zik a táborba. Később a rakpar­­tot kellett figyelnie, rajzokat és jelentéseket készítenie .Éles szeme felfedezett álcázott ja­­pán ágyúállásokat, megfigyel­­te mikor mennek ki az aknara­­kó hajók, milyen irányba és mennyi idő múlva térnek visz­­sza. Jegyzeteit egy kivájt gyű­­mölcsbe rejtette el. Egyszer egy japán katona megállította és szatyárból kivett néhány gyümölcsöt. Szerencsére a ki­­vájt gyümölcs a jegyzetekkel nem volt köztük, de attól kezd­­ve Joey nem csinált jegyzete­­két, hanem mindent emléke­­zetére bízott. A foglyok segítése Joey “ szerencséje” az volt, hogy leprás. A japán katonák, amikor már a tünetek kezdtek kiütközni rajta, messzire elke­­rülték. Mint leprásnak, meg­­engedték, hogy az internáló tá­­borba bejárjon, ahol sok ame­­rikai fogoly volt, közöttük szintén néhány leprás. A fo­­golytábor őrei sohasem motoz­­ták meg a leprás nőt, aki háti­­zsákjában élelmiszert, gyógy­­szert, ruhaneműt vitt neki. Sok manilai és amerikai fogoly neki köszönheti, hogy átvészelte a borzalmas éveket. Joeyt mint a fogolytábor mentőangyalát kezdték meg­­ismerni. Százan és százan van­­nak, akik ma is hálával emlé­­keznek vissza a leprás lányra, aki akkor már 100 fontra fo­­gyott le. És közben gyűjtötte az információkat a foglyoktól. Egy japán őr egyszer meghúz­­ta varkocsra kötött haját. A varkocsban — copf — néhány feljegyzés volt, de jó erősen volt belekötve és a húzással nem jött le. Közelednek az aSnértkaiak 1944 szeptemberében a kö­­zeledő amerikai hajóhad és repülőgépek megkezdték Ma­­nila bombázását. Először azo­­kát az ágyúállásokat, raktára­­kát, rejtett repülőtereket rob­­bántották fel, amelyeket Joey a térképen megjelölt. A japán hadvezetőség gyanakodni kéz­­dett a földalatti mozgalomra. Sok filippino guerillát elfogtak és halálra !kínoztak. Joeyt, va­­!ahányszor egy járőr bekísér­­te, mindig azonnal elbocsátot­ták. Leprája jó menedéket nyújtott neki. A japán kémei­­hárító tisztek nem akarták ki­­hallgatni. Az amerikai hajóhad még a tengeren volt és közeledett a Fülöp szigetek felé, amikor Joey már rádión információkat adott a japán aknamezők hely­­zetéröl. A hadvezetőség viszont kérdéseket intézett a földalat­­ti mozgalomhoz, hogy lehet­­séges volna-e a várost védő ak­­namezőket felrobbantani. Joey hajlandó volt mindenre vállal-ÉJSZAKAI KALAND (Folyt, a 2-ik oldalról.) hogy már a férjeura se tudta felismerni azt. Azért is tévedhetett oe a szomszédasszonyhoz, vigasztalta magát. Fekete Károly is megfogadta magában, hogy soha többet nem iszik annyi sokat, logy a saját lakását se ismerje meg. Már a felesége nyakleve­­sét is megbocsátotta. Másnap tiszta fejjel józanul karonfogta feleséget és ugyan­­zzon az utón amelyiken előző éjjel úgy megjárta a mély árokkal, meg a szomszéd asszonnyal is, Zsuzsával elment sétálgatni. Alá­aosan szemügyre akarta venni a mély árkot is meg a szomszéd házakat is, nehogy máskor is előfordulhasson vele olyan szégyen.- «1»» >:׳־:•IvIVB De hiába kereste a mély árkot, azt sehol nem találta. Pedig jól emlékezett vissza, hogy előző éjjel négykézláb ugrotta át ízt az árkot. Kezdett gondolkodni és rájött, hogy éjjel semmiféle árok nem volt útjában. Az egyik utcai villanyoszlop árnyéka vóit az, amit ő részeg fejjel, ároknak nézve négykézláb ugrott át. töztetve kicsempészik magukkal a kastélyból. És mivel a csá­szár csak reggel kilenc óra után szokott felkelni, mikor szökését észrevennék, akkorra ők már a Rajna túlsó partján volnának, mert az öreg révész reggel nyolcra már újra ott lesz és szűk­­ség esetén erőszakkal is kényszerítik őt az átkelésre. így felvidulva és megnyugodva, jobban mondva saját Ima­­gukat elbolonditva, elindultak egyenesen az amerongeni kastély felé, ahol a menekült Vilmos császárt őrizték. (Folytatjuk) kozni, de ehhez a feladathoz nem értett. Mégis ő hajtotta végre. Egy kosár főzelék Egy este, amikor az ameri­­kai partraszállás már napok kérdése volt, egy japán kato­­naruhába öltözött bajtárs sur­­rant be Joeyhoz. “Itt van egy kosár főzelék” — mondta és a sötétség leple alatt eltűnt. A “főzelékes kosárban” kicsiny, de nagyhatású bombák voltak a főzelék alatt, dróttekercsek és egy használati utasítás, ho­­gyan kell az aknákat felrob­­bántani. Attól kezdve Joey minden éj­­szaka kisurrant a várost körül­­vevő mezőkre. És azon a haj­­nalon, amikor az amerikai ha­­dihajók megjelentek a manilai öbölben, a városhoz vezető alá­­aknázott utak felrobbantak. A partraszállással Joey mun­­kája ,még nem fejeződött be. Üzeneteket vitt a hegyekből a partizánok főhadiszállásáról az amerikai csapatokhoz. Nem egyszer lopakodott át a japán hadállások vonalán, fényképe­­két készítve és az információt eljuttatva a hadvezetőséghez. És az egész idő alatt betegsége rosszabbodott. A gyógyulás utján A háború után Mrs. Guerre­­ro “magánháborujának” rész­­létéi kezdtek a közönség elé kerülni. Ez a csodálatos asz­­szony egymaga egy hadsereg­­gél felérő hőstetteket hajtott végre. A kongresszus egy kü­­lön törvényben amerikai állam­­polgársággal ruházta fel. Az­­után Carville, La.-ban a leprás táborban helyezték el, ahol a tudomány által elért legújabb gyógymódokkal kezelik. Joey azóta a gyógyulás utján van. Közeledik az idő, amikor elhagyhatja a telepet. De Joey nem hagyja abba magánhábo­­ruját — a külömbség csak az lesz, hogy a leprások vigaszta­­lásának és ápolásának akarja szentelni életét. “Isten kifutó­­iának” tekinti magát és meg akarja hálálni az embereknek azt, amit érte tettek. Joey éle­­te az emberi önfeláldozásnak egyik legszebb megnyilatko­­zása. HOGY eddig csak kétszer költözött be agglegény a Fehér Házba: James Buchanan és Gro­­ver Cleveland. HOGY levelezőlapon nem szabad az adóst felszólítani, hogy fizesse meg az adósságát. A törvény előírja, hogy ilyen kellemetlen tartalmú Írásnak borítékban van a helye. HOGY Amerika legna­­gyobb tava a Superior. Kitérje­­dése 31,820 négyzetmérföld. HOGY nincsen abban sem­­mi különös vagy természetelle­­nes, ha a sertés naponta egy fontot hízik. HOGY az ősszel lehulló fa­­levél a legjobb humuszt adja. HOGY Macftson volt az Egyesült Államok első elnöke, aki hivatalában hosszú nadrá­­got viselt. Az előző elnökök térd­­nadrágban jártak. HOGY Amerikában a fo­­lyók az államnak, nem pedig az országnak tulajdonát képezik. HOGY a folyó jobbpartja az, amely jobbkézfelől van, ami­­kor a viz folyása irányába te­­kintünk. HOGY Washington (Dist­­riet of Columbia) lakóinak nin­­csen választójoguk. HOGY Dél-Amerika azték őslakóinak bőven volt aranyuk, mégis a kakaóbab volt náluk a pénzegység. HOGY a rigó 15 évig él. HOGY a Mapaim, a gazo­­lin gyujtóbomba, amellyel a ko­­reai háborúban az amerikai re­­pülők a kinai “önkénteseket” felgyújtják, nem uj, már az ókorban használtak égő folyadé­­kot, kátrányt ily célra. ELÉGTÉTEL Oktalan dolog kockáztatni legdrágább !kincsét — egész­­ségét. A helyes táplálkozás a legfontosabb az egészséget ille­­tőleg, de van eset, amikor nem figyelünk arra, hogy mit Sioux City iowai város teme­­tőjének igazgatósága nem en­­gedte meg egy Koreában felesett őrmester temetését, mert indi­­án. Amikor Truman elnök erről értesült, azonnal úgy rendelke­­zett, hogy ak indián őrmestert, aki a második világháborúban is harcolt hazájáért, az Arlington Nemzeti Temetőben helyezzék díszsírhelyen örök nyugalomra. LET'S EXPLORE OHIO EÄULT SETTLEMENTS A Sandusky folyó, no meg a Scioto folyó volt az a két fontos viziut, amelyeken egykor az indiá­­nők eljutottak csónakon az Érié tora és az Ohio folyóra. Csak természetes volt, hogy az indiánok a Sandusky folyó mellett építettek fontos falvakat. Korai történetünkben sokat szerepelt Up­­per Sandusky és' Lower Sandusky. Lower Sandusky helyén . épült fel Fremont, O. város. Az 1812-ik évi háborúban Fort Stephenson, amely Fremontban volt, sokáig ellenállt az indiánok es az angolok ostromának. Turis­­ták láthatják ma is Fremontban eszünk s az eredmény, gyo­­mor-zavar, gyenge, leromlott *állapot, idegesség. Ilyen esetben HADACOL, a bámulatos táplálék pótlék, megszünteti azokat a rondelle­­nességeket, amiket Vitamin BI, B2, Niacin és Vas hiánya okoz szervezetünkben. A HADACOL gazdag Vita­­minokban és Ásványokban s kellemes folyadék formában kerül eladásra s mint ilyen gyorsan felszívódik a vérbe, ahol azonnal érezteti hatását. Legyen hát méltányos önmagá­­val szemben. Ne szenvedjen to­­vább sajgó fájdalmakat, ami­­két Vitamin Bl B2, Niacin és Vas hiánya okoz. A segítség olyan közel van, mint a sarki patika. 1Csak egy HADACOL van. Minden drug storeban kapható. Próba üveg $■1.25, nagy gazda­­ságos családi üveggel $3.50. ___________________Lili:___— MEDVEJÁRÁS Detour michigani felső félszi­­■geti partmenti faluban pár nap óta hatalmas fekete medvék sé­­tálnak nyugodtan, nem bánta­­nak senkit. Főleg a szcmetesko­­sarakat túrják és a községi sze­­métdombot látogatják előszere­­tettel, élelmet keresve. A külö­­nős vendégjárásnak okát abban látják, hogy tavaly Ontario ka­­nadai tartományban nagy erdő­­tüzek voltak s elpusztították a sürü cserjés medve-lakóhelye­­két. A falu népe, különösen az asszony nép ijedten bezárkózik a házakba, ha medve jön látogató­­ba s azoknál bebocsáttatást kér. az “Old indián-nevű ágyút, amelyet az amerikaiak az angol és használtak. Rutherford B. Hayes, az Egyesült Államok egykori elnöke, Fremontban lakott. Vele együtt nyolc amerikai elnök volt eddig Ohio szülöttje. Hayes elnök 20 akeres Spiegel Grove birtoka Fremont közeié­­ben, ma Hayes Memorial Library és Hayes Museum. Ebben a mu­­seumban van egy hatalmas Íróasztal, amelyet Abraham Lincoln elnöktől Theodore Roosevelt elnökig az összes amerikai elnökök használtak. Sok más történelmi nevezetességű tárgy látható ebben a múzeumban. A fürdőhelyek az Erie tavon, amelyek annak a helynek közeié• ben vannak, ahol a Sandusky folyó beleömlik a tóparti Sandusky öbölbe, Ohio legszebb és legnépszerűbb pontjai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom