A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-07-29 / 30. szám

PAGE 8. QEUÄXi A Jó PÁSZTOR — int. GOOD SHEPHERD Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM • * ** Szent Lukács 16. fej., 1—9 Az időben vala egy gazdag ember, akinek sáfára vala és azt bevádolták nála, hogy eltékozolta az ő javait. És előhiván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? Adj számot sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz az én sáfárom. Mondá pedig a sáfár magá­ban: Mit csináljak, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? Ka­pálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Tudom, mit tegyek, hogy mikor elmozdit a sáfárságból, befogadjanak engem a házaikba. Magához hiván tehát urának minden egyes adósát és mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak? Az pedig feleié: Száz csöbör olajjal. És mondá neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar és irj ötvenet. Azután kérdé a másiktól: Hát te mennyi­vel tartozol? Az pedig feleié: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő adósleveledet és irj nyolcvanat. És dicséré az ur a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai okosab­bak a maguk nemében a világosság fiainál. Én is mondom nek­tek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. SZENTBESZÉD A hűtlen szolga története nem ritkaság ma sem az emberek között. Csodálatos, mily kitünően ismerte az Ur az emberi termé­szetet, hogy példája ma is épen olyan friss és találó, mint volt abban a korban, amikor az emberi élet, a társadalmi berendez­kedés egészen más volt. Tudjuk, hogy az Isten saját szolgálatára rendelt bennünket. Ez a hosszú szolgálat nincsen évekhez kötve, hanem kezdődik attól a pillanattól, amikor az ember öntudatra ébred, és tart egészen a sírig. Az isteni szolgálatnak megvannak a maga tör­vényei, belevésve az emberi természetbe s lefektetve a tízparan­csolatnak az emberi életet szabályozó pontjaiba. Hányán, de hányán hágják át a mai napon ezeket a paran­csolatokat! Bármerre nézünk ma a világban, bármilyen ország­beli bármily foglalkozásbeli embereket nézünk, szomorú szív­vel kell tapasztalnunk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik az isteni parancsolatokat betartják és egyre több azoknak a száma, akik bármilyen áron, lelkűk tisztaságával nem törőd­ve, semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy a saját múló földi életüket gyönyörűségben töltsék. Mi a jelensége a vallásnak és az Ur tanításának a földi sáfár­­kodócra vonatkozólag? Hol kezdődik a yallásnak ir-ány4tó-és-&€^ folyásoló szerepe? Nem is hinnök, milyen hihetetlen korán! Az emberi élet leg­­kezdetén. A kis iskolások ülnek a padokban és amikor az egyik közülük a földre pillant, észreveszi, hogy ott egy pénzdarab fekszik. Nem nagy összeg, mindössze egy “nikli”. Ez a nikli a Jancsi gyereké volt, akinek a mamája uzsonnára adta, de elő­adás közben elejtette és nem vette észre. A pénz ott fekszik a Pista gyerek lábánál, aki le is hajol érte s fölveszi. Senki sem látta ezt a mozdulatot, mindenki az előadást figyelte. Pista gyerek lelkében a gondolatok körben futnak. Te, hiszen senki sem tudja, hogy a pénz nálad van. Milyen szép nagy adag fagylaltot lehet ezért kapni ... De ugyanakkor egy másik hang is megszólal a fiatal lélekben: Te Pista, mit mondott a tisztelendő ur az iskolában? Kik a becsületes fiuk? Mik azoknak a köteles­ségei ilyenkor? Mit mondott az édesanyád odahaza? . . . Pista erre nagyot sóhajt, mint a birkózó, aki éppen befejezte a küzdelmet. Vallásos lelke legyőzte a rossz gondolatot és előrehajolva meg­böki a hátát Jancsinak: Te Jancsi, leejtetted a pénzedet! Hányszor marad el ez a hátbabökés az életben manapság, különösen a felnőttek között, akikre közpénzek vannak bízva. Ki tudja, mi történik a falak mögött, ahol senki sem lát sem­mit, ahová nekünk, egyszerű embereknek nincsen betekintésünk, de ha volna is, mit értenénk meg abból a szövevényes számtö­megből, abból a 'még szövevényesebb könyvvezetésből, ahogyan az üzleti manipulációk írva vannak. Nem lehet minden ember minden percét állandóan figyel­ni, vájjon mindenben becsületesen sáfárkodik-e és ha van al­kalma arra, hogy saját hasznára fordítson valamit, amikor a dolog úgy sem fog kiderülni, vájjon ellenáll-e a kisértésnek? Mi ellenőrzi az embert ilyenkor? Bizony a vallás az egyetlen ellenőrzés, bizony ez az a lelki rendőr, ki ott áll az illető mel­lett és figyelmezteti: Te ember, az a pénz talán az árvák, özve­gyek pénze, akiknek ez életet vagy halált jelent, gondolj az Is­tenre, aki lát téged, s nem tudhatod, nem kerül-e saját gyer­meked vagy feleséged egyszer olyan helyzetbe, hogy az ő pén­zük is valakinek a becsületességétől függ? A hűtlen sáfárt előbb vagy utóbb eléri az Ur keze, akár­hogyan is bujkál és jaj neki! A HIT GYÓGYÍT Boldoggá avatják az ir ácsot, ikit a hit ereje leszoktatott az ivás szenvedélyéről Englewood, N. J. katolikusai imádkoznak, hogy a Matt Tál­­bot ir ács boldoggá nyilvánításá­ra irányuló, már néhány év óta folyamatban levő vizsgálat ked­vező eredményre vezessen. Matt Talbot 16 éven át megrögzött iszákos volt s erős hite kigyó­­gyitotta ebből a rettenetes be­tegségből. Minden nap hajnali 2 órától fél ötig imádkozott, 5 órakor misére ment a templom­ba és napi több mint tiz órai munkája közben és után is imád­kozott és estéit léleképitő köny­vek olvasásával töltötte. Vasár­napokon több mint nyolc óra hosszat térdelt az istentisztele­tek alatt. Heti keresetéből csak két dollárt tartott meg magá­nak, a többit az egyháznak adta jótékony célokra. Hálóhelye gyalulatlan fapad volt. XII. Plus pápa 1946-ban, ami­kor a boldoggányilvánitási eljá­rást megindította, ezt a kijelen­tést tette a megjavult alkoholis­táról: “Matt Talbot a keresztényi erényeket valósággal hősies mértékben gyakorolta.” Hitéleti Rovat NEKEM NINCS BAJOM A KIKÖZÖSÍTÉSSEL Világi hatalma, fegyverekkel biro" hadserege, sőt földi érte­lemben vett országa sincs a ró­mai Pápának, minden katolikus ember legfőbb lelkipásztorának, de erkölcsi ereje mégis minden más uralkodó fölé emelte és emeli. Amerikai elnökünk a pá­pákat jellemző erkölcsi súly megbecsülése gyanánt szemé­lyes nagykövetet tart udvará­ban, a Vatikánban. Nehéz napokat él most a pápa és vele együtt a katolikus hí­vők. Moszkva benne látja leg­nagyobb ellenfelét és ezért tör megrontására. Ha a Vatikánt megdöntheti, könnyűszerrel vé­gezhet a sok felekezetre oszlott protestánsokkal, kikre majd ké­sőbb jár a rúd. Egészen bizo­nyos, hogy Stalinék azokkal is le fognak számolni. Európában itt-ott már meg is kezdték. A katolikusok csehországi ül­dözésével szemben a pápa egyik legerősebb fegyveréhez nyúlt. Kiátkozott az egyházból minden katolikust, ki kommunista vagy rokonszenvező. Ez a kiátkozás nem olyan, mint azt a Biblia ó-szövetségi részéből ismerjük. A főpap nem szórt hamut fejére, nem hasogatta meg ruháit, nem mondta el azokat a rettenetes szavakat, amelyek megfagyaszt­ják a bűnösben a lelket és örök­re elkárhoztatják. Egyszerű, szürke hangú nyilatkozatot tett, amely a katolikus egyház köte­lékéből kirekeszt mindenkit, aki Moszkva mellé húz. Ilyen em­ber többé az egyház szentségei­ben nem részesülhet. A kirekesztő rendelet olvastá­-fa-megdöbbenteni', mai veit ab­ban egy pont, amely felől úgy éreztem, hogy magamra is vo­natkozik. Fájdalmasan kelle­metlen lett volna, ha hitbuzgó pápista feleségem és unokáim közepette kirekesztenek a kato­likus egyházból. írtam tehát nagy sietve érsekemnek és kér­deztem: Vájjon reám is vonatko­­zik-e a kirekesztő pápai írásnak az a része, hogy az is bűnös, aki Moszkva eszméit hirdető újságo­kat, könyveket olvas, rádiót hallgat? Megírtam érsekemnek, hogy? Irta: GONDOS SÁNDOR halljak, semmivel se űszem elő­re a saját egyházam, érdekeit. Krisztus se beszélt v>lna ördö­gök felől, ha létezéseket nem tudja. Jó ember az érsek, nyomban válaszolt. Kedves le; kiben ma­gyarázta meg, hogy Jiiátkozás­­nak e^ a tilalma reá."nem vo­natkozik. Még tréfál:! is volt kedve. Azt mondta, h>gy olvas­hatok én már akármt, rajtam már nem lehet többit rontani. De azért áldását külde. Tűnődtem felette, bgy elvég­re én nem vagyok livétel, hi­szen van jónéhány nillió kato­likus a világon, akii hasonló helyzetben vannak, ^udós, ta­nult koponyák, akik csak úgy folytathatják a magik küzdel­mét a szélsőségek ellm, ha an­nak érveit olvassák. Ilyn ember például maga Harry S.Truman, a mi nagy országunk tlpig be­csületes elnöke. Ilye. Dean Acheson, a külügyministerünk, Marshall tábornokunk, sőt Ro­bert A. Taft szenátorul«. Ezek­re nézve legfontosabb, hogy tud­jak, mit hirdet a világnak a bal­oldal. Ám egészen egyszerű képzett­ségű, kevés iskolát járt ameri­kai magyarok tömegének, akik egyházuknak itt fenntartó oszlo­pai, talán használ ez a pápai ti­lalom. Azoknak nagy gyengéje, hogy készpénznek vesznek min­den szót, ami nyomtatásban ke­rül eléjük. Sokszor méj az én bolondságaimat is. Hát hég azt, ami látszólag az igazsf.1 köntö­sébe van öltöztetve! Nr j látják meg a ravaszkodó pá^Jt által __________ _ as^M^ipa pai tilalom. Lényege »égi la­tin mondásra van alapítva: “Amiről nem tudok, arra nem vágyom.” Azt jelenti ez, hogy aki nem tud valami felől, nem is érdek­lődik utána. Aki életében soha nem ivott pezsgőt, az nem is ki­­kánkozik utánna. (Bár én se kós­­tomtam volna soha.) De van egy más igazság is, amely ezt mondja: — Eszméket, gondolatokat nem lehet fegyverekkel, erő­szakkal megölni. A krisztusi vallás teremtőjét hasztalan feszítették keresztre. Csak a földi test pusztult el azon, nem a világot megváltó, is­teni gondolatok. Diadalmasan uralkodnak azok ma is a föld ke­rekén és minden támadás lepe­reg róluk. Ezzel szemben vi­szont igaza van a baloldalnak is, mikor azt mondja: Mi is elveket, gondolatokat hirdetünk és azok se pusztulhat­nak el. Nincs kifogásom ellene! Ép­pen csak annyit mondok, hogy adjanak időt azoknak az eszmék­nek kiforrására, terjedésére, ne próbálkozzanak erőszakkal, bör­tönökkel, akasztófákkal, kény­szermunka táborokkal. Aki nem akar pacalt enni, arra erőszak se kényszerítheti, hogy jó étvágy­­gyal falatozzék belőle. A krisz­tusi tanítások csaknem kécezer évig vártak érvényesülésre. Má­ról-holnapra azok terjedése se ment és a szentek elpusztítása csak növelte erejét. Ez a törté­nelmi példa mutatja azt, hogy erőszakkal nem lehet eredmé­nyeket elérni. Csak az igazság­gal! És annak semmi szüksége erőszakra, mert úgyis érvénye­sül A HATALMAS CSÁSZÁR ÉS A HATALMASABB PÁPA Mikor néhai Baltha^r De­zső, Debrecen nagy rformá­­tus püspöke köruto járt Amerikában, Detroitb^ Bel­la Gábor palotának ií beillő otthonában tanyázott, Ott, bizalmas körben se beszélt azonban másként, min mikor tömegekhez szólott. Igyszer azt mondta: nekem a toliforgatás a mester­ségem, abból élek és fennakad­nék, ha nem tudnám, hogy mi­ről beszél a baloldali sajtó és a rádió. Ha nem tudom, hogy mi az álláspontjuk, hogyan bocsát­kozhatok velük — néhanapján — vitába? Azzal, hogy behu­nyom szemeimet, viaszkkal elzá­rom füleimet, ne lássak és ne — Ha a lábamat üík meg keményen, egész testm fáj. Ha hátbavágnak, meiemben is érzem. Aki nekünk refor­mátusoknak árt, az minden más Krisztus tanítását követő felekezetnek okoz kár,. Csak a formákban v különbözünk, nem a lényegben, a Irisztusi tanitásokban. Régimódu orgonán játszik Rév. Alexander Santi li.a világ egyik legkitűnőbb orgonamüvésze, a római eí­­házi zeneakadémián. Ez az orgona 800 évvel ezelőt: I- szült. Rev. Santini most észak- és dél-amerikai köiuia készül s sok helyen fog orgonán játszani az 1950. ssei­­évi zenei világprogram keretében. Rövid pihenés után hozzá­tette : — lÉln köztársasági érzésű ember vagyok, de azt mon­dom, hogyha már királyok és pápa között kellene válogat­ni, kálvinista létemre inkább a pápához húznék. Addig vol­tak kis emberek a királyok, amig félniök kellett a pápa erköcsi erejétől. Gondoljatok Canossára. Ez. a bizonyos Canossa egy ma már rombadőlt kastély északi Oloszországban, de ne­ve ott maradt csaknem kilenc­­száz esztendeje a történelem­ben. Az Urnák 1060 körüli esz­tendejében a német császár, aki akkor a római szent biro­dalom császára nevet viselte, negyedik Henrik névre hall­gatott és aféle Hitler fajtájú ember lehetett, aki az egész világ ura akart lenni. Fejébe szállt a dicsőség és elkezdte lefoglalni az egyházi javakat, amire a pápa keményen tilta­kozott. Eb ura a fakó, kiáltotta Hen­rik császár és 1076-ban gyűlést hivott össze Worms városába, amely javaslatára kimondta, hogy a pápát leteszik trónjáról. A pápa ekkor hetedik Gergely volt. Erős jellemű ember, aki nyomban kiátkozta az egyház­ból a császárt, amire lázadás tört ki Henrik ellen. Ekkor ébredt a gőgös császár arra, hogy a pápa erkölcsi ereje és tekintélye na­gyobb. Szégyenkezve ugyan, de elment Canossába, hogy bocsá­natot kérjen a pápa megsértése miatt. Úgy érezte Gergely pápa, hogy példát kell szolgáltasson és meg is tette. Három napig váratta Henrik császárt mezít­láb, szőrcsuhában, nyakán kö­tél-hurokkal a kastély udvarán és csak akkor oldozta fel az egy­házi átok alól. Manapság a pápa senkit nem ?iiiiiiiüiiUiiiiiHÍMHNÍíiiiiiiuiíMiiiiiiliniiMilliiili{3llillliillllt]|||lil|i||||UiiUIUHIiiUUlHliHliiaUlinUiliiQHinüiiiiiüiiiiiiiiliiiHiiiiUiUiii^ Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 14 rész, 58. Az időben látá Jézus a nagy sereget és könyörüle rajtok s meggyógyitá betegeit . . . Beesteledvén pedig, hozzá jövének tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt, bo­csásd el a sereget, hogy a faluba menvén, maguknak eleséget ve­gyenek . . . Jézus pedig mondá nekik: Nincs szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni . . . Feleiének neki: Nincs itt csak öt kenye­rünk és két halunk. Jézus mondá nekik: Hozzátok ide nekem azo­kat. S miután meghagyta, hogy a sereg telepedjék le a szénára, vévé az öt kenyeret és a két halat és az égre tekintvén, meg­­áldá és megszegé és a tanítványoknak adá a kenyereket, a ta­nítványok pedig a hatalmas seregnek. És evének mindnyájan és megelégedének. És a fennmaradt hulladékokból tizenkét ko­sárral szedtek össze. Akik pedig ettek, azoknak száma mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. És mind­járt kényszerité Jézus a tanítványokat beszállani a haj ócskába és előre átmenni a tengeren, mig elbocsátá a sereget. SZENTBESZÉD Nemcsak a durva káromkodást tiltja az isteni parancsolat, de megköveteli azt is, hogy legyen bennük annyi lelki finom­ság, hogy meggondolatlanul se éljünk vissza Isten nevével. És mit látunk, hogy szokszor olyan emberek, akik sohasem károm­kodtak, sőt lelkűk mélyéből elitélik azt, megfeledkezve maguk­ról hiába veszik Isten szent nevét és sok módon visszaélnek a vallás szent gondolataival. Nem ritkaság, hogy egyesek minden csekélységre borura­­derüre veszik Istennek szent nevét és mindennapi beszédeikbe belekeverik a vallás szent dolgait. Jön haza a férj a vásárról és kérdi felesége, no mennyiért adtad el a tehenet? A férj megmondja az összeget. A feleség ösz­­szecsapja kezeit és felkiált “Ó, jó Istenem, hogy tudtad ezt meg­tenni!” Vagy valaki megy és megbotlik és felkiált “Jézus Mária.” Mi ez? Nem bűn, de keresztényhez nem illő könnyelműség. Vagy valaki azt mondja: Imádom a természetet, imádom a szép ze­nét. Mi ez? A finom keresztényi lelkülethez nem illő meggon­dolatlan elszólás. De van ennél károsabb könnyelműség. Későn vetődik haza a férj. Felesége kérdőre vonja, hol voltál? A férj megmondja, hogy hol volt. A feleség azt mondja, nem hiszem, esküdj meg! O mily káros~Ronnyelmüség valakit ilyen semmi ügyben esküre erőltetni! Eskü nincs minden körülmények kö­zött eltiltva. Isten megengedte, hogy az életre kiható nagy ese­ményeknél az igazság megerősítése céljából az ő szent nevét tanúságul hívjuk. Maga az Ur Jézus Krisztus is megesküdött, amikor Kaifás főpap kérdésére “Megesketlek téged az élő Is­tenre, hogy valid meg nekünk, te vagy-e Krisztus, az Isten fia.” Feleié neki Jézus: “To mondád.” Visszaélnek az isteni dolgokkal, akik fogadalmat tesznek és azt nem tartják meg. Szép keresztényi gondolat, ha valamely ké­résünk teljesítéséért Istennek tetsző jó cselekedetet ajánlunk fel; ide akkor ígéretünket meg is kell tartani. Mert azt mondja a szentirás: “Sokkal jobb fogadalmat nem tenni, mint a foga­dalom után az ígéretet meg nem tartani.” Visszaélnek a vallás fenséges eszméivel, ha a szentek neveit reklám céljából élelmi és más közszükségleti cikkek elnevezésére használták és olyan néven hirdetik. Visszaélnek Isten szent ne­vével a különféle vallási szekták, akik például máról-holnapra egész biztos dátumra hirdetik és hirdették a világ végét. A vallási szent dolgokkal való visszaélésnek van egy más neme is, amikor az ember megkísérti az Istent. Istenkisértés pél­dául, ha valaki ok nélkül veszedelemnek teszi ki magát azzal a gondolattal “majd megsegít az Isten.” Istenkisértés az igazság kiderítésére csodát követelni. Mint például a mai zűrzavaros vi­lágban, amikor oly sok kegyetlenséget és igazságtalanságot lá­tunk, sokan azt mondják: az Isten miért tűri ezt, miért nem tesz csodát és nem pusztítja el a gonoszokat és engedi, hogy a jók annyit szenvedjenek? Hogy Isten csodákat tehet, vallásunk tanítja és a katolikus egyház vallja is azt. Akik úgy gondolkoznak, hogy az Isten kíván­ságukra csodát tehet, azoknak téves fogalmaik vannak az Isten­ről, mert saját szolgájuknak akarják az Istent lealacsonyítani.: Egy időben a farizeusok csodát követeltek Jézustól. Jézus, mint a szentirás mondja, felsóhajtva lelke mélyéből mondá: “Minek kér jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.” “Ne dobjátok a szent dolgokat az ebeknek” mondotta Jézus. Ezzel parancsot adott arra, hogy a vallási dolgokat mindig kegye­­letes megilletődéssel kezeljük és a szent dolgokat nemcsak rossz­akaratból, hanem meggondolatlanságból vagy csak könnyelmű­ségből is ne rángassuk le a hétköznapi élet porába. parancsolhatna Canossába bo­csánatkérésre, de ilyen külső büntetésre nem is hajlandó. An­nak, aki az egyházzal szembe­száll, kész a megbocsátás, ha őszinte bünbánatot tanúsít. Úgy, amint azt a Megváltó irta elő. Lélekbelileg kell megbánni az egyház ellen elkövetett hibát, éppen úgy, mint az a gyónásnál van előírva. Azt hirdette a leg­magasabb tanítás, amely az em­beriséget a legmagasabbra emel­né: — Aki megtér: üdvözöl. A büntetés, amelyet a pápa most hirdetett meg a tévelygők­kel szemben, erkölcsi értékű, nem nyilvánul meg földi bünte­tés módjára. És jóvátétele köny­­nyü az őszinte megbánás utján. De ez a megbánás legyen csak­ugyan őszinte, mert egyházak papjait, félre lehet vezetni, de a Mindenhatót, aki olvas a lelkek­ben, soha. És a végső ítélet a Mindenható kezében van! Farkas Balázs

Next

/
Oldalképek
Tartalom