A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-10-21 / 42. szám
PAGE 2. OLDAU Ä Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre -------------------$4.00 One Year _____________$4.00 Fél évre--------------------2.00 Half Year____________2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. JUBILÁL A VILÁGTANÁCS Az Egyesült Nemzetek Szervezete október 24-én ünnepli meg negyedik születésnapját. Világszerte jubiláris ünnepségeket rendeznek ez alkalomból. Ha a jubilálást szószerinti értelmében vesszük — a latin eredetű szó örvendezést jelent — erre vajmi kevés ok van, merthiszen az utolsó négy év alatt a világ gondjai és bajai inkább megnövekedtek. De ki tudja, nem lenne-e ma már háború, ha négy éven át a felhevült szenvedélyek nem higgadtak volna le a szócsaták fórumán, a kis és nagy nemzetek tanácsában? Kisebb jelentőségű konfliktusok esetében, aminő volt az indonéziai függetlenségi harc, a zsidó-arab háború, stb., az Egyesült Nemzetek szervezete jó szolgálatot tett a béke ügyének. Idővel talán nagyobb feladatok megoldására is képes lesz. A jövő kétséges lévén, e jubiláris alkalommal inkább tekintsünk vissza a múltba, nézzük, mi hasznos munkát végzett a nemzetek tanácsa négy év alatt. Sokat tett a népek politikamentes megsegítése érdekében. Megszervezte termésfeleslegek eljuttatását olyan népeknek, amelyekről a mostoha természet nem gondoskodott. Ragályos betegségek, járványok leküzdése terén szép sikereket ért el, például Egyiptomban pár hét alatt elfojtott egy kolerajárványt. Görögországban a malária-megbetegedéseket leszorította 80 százalékról 5 százalékra. Az IRO szervezet hontalanok százezreit élelmezi, közel 400,000-et közülük elhelyezett a világ minden részében, hetven országban. Négy és fél millió gyermeknek juttat élelmet, gyógyszereket^ ruhát, cipőt. Mindez igen hasznos és értékes teljesítmény, hiszen amikor a népek jólétét emeljük, a világ békéjét szolgáljuk. De igazi hivatását az Egyesült Nemzetek szervezete csak akkor töltheti be, ha meg tudja szüntetni a politikai feszültséget, amely háborús felkészültségre és erők és értékek pazarlására kényszeríti a nemzeteket a vasfüggönyön innen és túl. v Ä emet kÉkSET ** HERCEGPRÍMÁST NEM LEHET BÜNTETLENÜL BÁNTANI A német kérdés kezelése a nyugati demokráciák szempontjából bonyolultabb lett, mióta a szovjet dajkasága alatt felállították a keleti német köztársaságot is, amelynek a szovjet nagy önkormányzati jogokat biztosított. Miután a nyugati zóna németjei nem élveznek ilyen széles önkormányzati jogokat, vágyódó tekintetet vetnek a keleti oldalra. A probléma kezelése igen nehéz. A szövetségesek nincsenek ^meggyőződve, hogy a németek a demokrácia gyakorlásában megtették a kezdő lépéseket. Minden jel épen az ellenkezőjére vall. A nácizmussal rokonszenvedő túlzó nemzeti elemek egyre erősödnek. Egy ilyen mentalitással átitatott Németországnak nagyobb önkormányzati jogokat adni kész veszedelem. Hasonlóan nagy veszedelem megengedni, hogy a nyugati zóna németjei a szovjet báb-Németországában lássák ideáljukat. A jobbérzésü, demokrata hajlamú német vezetők nem tagadják, a szövetségesek előtt, hogy ők maguk is kénytelenek a nacionalizmus húrjait pengetni, mert a német tömegek képzeletére csak ezzel lehet hatni. És vájjon nem jobb-e — kérdezik — egy erős Nyugat-Németország, mint egy egyesitett Németország a szovjet irányítása alatt? Ebben a kérdésben persze az a sejttetés, hogy ha a szövetségesek nem adnak nagyobb önkormányzati jogot saját zónájukban a németeknek, a nyugati német zóna hamarosan csatlakozni fog a keleti zónához és egész Németország a szovjet irányítása alá kerül. Sajnos, ez komoly lehetőség. A demokráciáknak politikai bölcseséget, türelmet és előrelátást kell alkalmazniok, hogy e lehetőség bekövetkezését megakadályozzák. De ugyanakkor gondoskodniok kell arról is, hogy Németország gazdaságilag virágzó legyen ugyan, de soha többé katonai nagyhatalom. Arról, hogy magyar hercegprímást, a Vatikán bíboros egyház-fejedelmét, Esztergom érsekét elfogták, megkinozták, .börtönre Ítélték volna, Mindszenty Józsefen kívül nem tudok példát, De arról, hogy egyik prímásunkat elverték, most kaptam igaz históriát. Radnay Sándor volt ez a prímás, aki 1810 körül, püspök korában, visszaváltotta családjának Nyitra megyében levő birtokát, amelyet egyik őse elzálogosított. A birtok ekkor özvegy báró Splényi Jánosné kezén volt, akinek unokája vette nőül a nemzet csalogányát, a nagy magyar színésznőt, Blaha Lujzát. A püspöki ügyvéd a kölcsön összegét letette Losoncon a bíróságnál, kamatokkal együtt, amire az ítélet felszólította báró Splényinét, hogy a földeket a kastéllyal együtt adja vissza a prímásnak. A báróné azonban azt üzente vissza: — Előbb fizesse meg a prímás azt is, amibe az uj épületek kei-ültek. A táblabiirák azonban azt felelték: — Előbb adja vissza a zálogtartó a birtokot, aztán beszélnek az épületek felől. Kirendelték az egyik megyei esküdtet, hogy iktassa be a birtokba a prímást, de hire jött, hogy a báróné nem enged, erőszakot fog használni. Mondta erre a prímás: — Elmegyek húgommal együtt magam is. .Remélhető, hogy Magyarország prímására az özvegy báróné nem fog kezet emelni. A falu szélén levő kastélyhoz egy patak hidján kellett keresztül menni. Elől járt a prímás, kezében magasra tártva egy ara ceresztet, utána jöá hajadon • iga 'Vb' .nTTi T^réndéiG hivatalos személy, az esküdt. Alig lépett azonban a prímás a hidra, a báróné jól bepálinkázott béresei és jobbágyai rohanták meg, kiverték kezéből a feszületet és leteperték a földre, ahol rugdalni'kezdték. Odarohant azonban a pri-KIJÁRÓK ALKONYA Különleges bizottságot neveztek ki, amelynek az lesz a feladata, hogy kivizsgálja a kijárók tevékenységeit. Frank Buchanan demokrata képviselő áll a bizottság élén, melyben három demokrata és három republikánus foglal még helyet. Az elnök sürgette a “lobby” elleni harcot, mert tűrhetetlennek találja, hogy a kongresszusi folyosókon valósággal rajzanak a kijárók. Különböző érdekeltségek, nagyvállalatok fizetik ezeket a “suttogók^t”, akik igyekeznek befolyásolni a honatyákat egyes törvények mellett vagy ellen. Persze csak azok mellett, amelyek az érdekeiket szolgálják és azok ellen, amelyek érdekeiket veszélyeztetik. így például lobbyzás folyik tüzzel-vassal a munkás szervezetek biztosítást követelő uj szerződései ellen. A hatalmas bizto sitó társaságok féltik az üzleteiket, ezért ellenzik Lewis, a bányászunió elnökének és Murray, a CIO elnökének nyugdíj és betegsegélyző terveit. Truman elnök országos társadalombiztosító tervét szintén ezek a “súgók” igyekeznek elgáncsolni. A súgókra nem haragszunk, elvégre azért fizetik őket, hogy befolyásolják a honatyákat. De a rendszernek valóban véget kell vetni és eltávolítani őket a kongresszusi folyosókról. Irta: GONDOS SÁNDOR más húga, a főpap elé állott és kiáltotta: —- Üssetek agyon engem, de bátyámat ne bántsátok! A részeg tömeg erre visszavonult. Az esküdt a támadás láttára nyomban elszelelt Nagytapolcsányba és onnan kért segítséget a megye alispánjától. Az alispán viszont a megye székhelyén levő vértes ezred kapitányát, az osztrák Feuerstein bárót kérte az Ítélet végrehajtására és egy század vértes katonával nyomban kivonult a helyszínére. Mikor a katonákat meglátta, Splényi bárónő bezáratta a kastély kapuját és pisztollyal fenyegetőzve kiabálta, hogy oda senki fia nem teszi be a lábát. A vértesek kapitánya azonban nem ijedt meg. Udalovagolt a kapuhoz és bekiáltott: — Ne bolondozzék bárónő! A törvény törvény, azzal nem szabad ellenkezni. Visszakiabált a báróné: — Nem úgy van az! írásom van nekem a magam igazáról. Az osztrák báró erre furfanggal élt: — Mutassa meg nekem, a báróné az Írásokat, Engedjen be a főhadnagyommal, aztán meglátjuk. Kinyitották a kaput erre, bement a kapitány és a főhadnagy a bárónéhoz és nyomban megragadták az okoskodó özvegyet, meg az ügyvédet, aki az ellenállást tanácsolta. Megkötözték mindkettőt és akkor a kapitány lekiáltott: — Tíz legény jöjjön be azonnal töltött fegyverrel a kastélyba. Erre aztán beadta derekát mindenki és báró Splényinét, meg az iiaj^édet az alispán ft he. Nyitrúi ra, a megye hazához. De elvittek vagy ötven bérest is, akik a hercegprímást megverték. Másnap már össze is ült a bíróság és elképedve hallgatta, i amint a jó leikéről hires Radnay Sándor hercegprímás azt mondta: — Engeín nem bántott senki és nem kívánom senkinek megbüntetését. Hajadon húga is ezt mondta, de nemcsak a tanuk, hanem maguk a béresek is bevalloj> ták, högy bizony megverték a főpapot. Két perces tanakodás után a táblabirák kihirdették az ítéletet, amely egy cseppet se volt enyhe. A bárónét hat évi börtönre Ítélték, de azt nem töltötte ki, mert rabságának második évében meghalt. Az ügyvéd öt évi börtönt kapott. Mi lett a cselédséggel, akik kezet emeltek a prímásra? Azok a régimódi igazságszolgáltatás büntetésével ismerkedtek meg. Lehúzták mindegyiket a deresre és huszonötöt hegedültek el rajtuk kemény somfa botokkal. Bezzeg manapság . . . De ez már politikába vágna: és arról hallgassunk. SZÍNÉSZ MINT POLITIKUS Egressy Gábort, a Nemzeti Színház nagy művészét 1848- ban kbrmánybiztossá nevezték ki. Igen komolyan fogta fel megbízatását, városról-városra járva, hazafias szónoklatokat tartott és lelkesítette' a népet. A böszörményi piacon nagy beszéde közben kis szünetet tartott, elővette a zsebkendőjét és megtörölte a homlokát. Ekkor egy cívis odaszólt a szomszédainak: — Most vigyázzanak. Mindjárt meg fog halni. Én már láttam egyszer igy meghalni a debreceni szinházban. A Jó Pásztor Verses Krónikája Írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR EGYMÁST MARCANGOLJÁK SZINEK IfÁLTAKOZiNAK, lobbannak a lángok, vérvörösebb színben lángol a zsarálnak. Újra elárulták Pesten a "nép-hazát," meg kellett hát védni a "népfront" igazát. Akasztófát kapnak a Rajk László és Pálffy s hóhérkezén fognak másvilágra szállni. Nemrég még ők álltak a vörös csúcsokon s ki nem volt jó bolsi, ők kínozták agyon. Most meg őket mondják bolsi árulóknak, magyar népi fronton kötélre valónak. . ... Uj árulók" jönnek; a Tegnap lezárul; mily Nép-Állam' az, mit mindenki elárul? OTT AHOL A VOLGA harsogva kanyarog, habjai közt sírnak még a magyar dalok. S akármilyen volt is a faj, vagy "szemlélet," ott pusztult el sok-sok ezer magyar élet. E uj hir szárnyal felénk messze Szovjel-földrül; aki a hirt hallja riadtan felhördül. ...Váratlanul hullott békés tudatunkba: felrobbant az első szovjet-atombomba! Szovjet aíomgyárak, nagy vörös mezőkben, ki tudja, hogy mi lesz a közel jövőben? Sohasem volt még oly szörnyű véres ború, ha kitör majd egyszer az atomháború MÚLTBA ÉS JÖVŐBE nézett már a látnok, ellobogtak már a 48-as lángok. Száz éves dicsőség, elmúlt történelem, s gyakran szégyenkezik a múlton a jelen. Lelkünk ércharangja kondult, zúgott, búgott s néhány lelkes szónak kissé be is rúgott... Leszedtük az öreg Petőfit a polcról s lelkesen szavaltunk dicső negyvennyolcról. "Mily nagy emberek és mily nagy idők voltak s a szent szabadságért mily dicsön harcoltak!" Majd a testvériség csordult ki a szánkból s mámoros lett sok-sok szónok enszavától. "...Ha kell: a szent harcot újra megharcolják..." És ehelyett másnap egymást marcangolták EGY PÁR JÓ TANÁCS Kézadáskor vigyázz, ne szorítsd erőben a másiknak a kezei?,* eSTfu^nrnr^a^T'iTíitfalt: - nem élvezet. ♦ » Ha melletted egy ismerős kinyitja a levéltárcáját, pénzt elővenni, ne less belé abba a tárcába. ♦ ' -i Barátod a járdán valami nővel jön, akit nem ismersz: barátodra nézz, mikor köszönsz, ne pedig a nőre sandíts. ♦ Ne olvass belé az újságjába, aki melletted ül a villamoson. De ha a te lapodat segít az ismeretlen szomszéd olvasni, várd meg udvariasan, mig ő is végigfutotta, ami azon az oldalon érdekli, csak azután lapozz áf, ♦ Ha vacsorán vagy, szemed ne felejtsd rajta azon a szerencsétlen vendégen,aki a rántottcsirkével ügyetlenkedik. ♦ Ha sánta jön szembe, észre ne vegye, hogy lepillantottál a lábára. ♦ Ne említsd a jóembereid előtt, hová vagy meghiva, ha azokat oda meghívni nem szokták. ♦ Halálhírt sohse újságolj. ♦ Mindenkinek előre köszönj. ♦ Olyan társaságban, ahol vannak szép nők és nemszépek is vannak, a nemszép nőkhöz éppen olyan figyelmes légy, mint a széphez. Gábriel Asztrik uj könyve a párisi diákéletről Dr. A. Gabriel, premontrei kanonok, a Notre Dame-Egyetem professzorának leguj abb értekezéséről ad hirt a “Scholastic” legutóbbi száma. Az “English Scholars in Paris” című könyvében Gábriel profeszszor a párisi egyetemen és iskolákban tanult angol és ir diákok és mesterek életéről és munkásságáról számol be, beiktatva az angol és magyar egyetemi és kulturális kapcsolatok történetét. így megemlékezik Lukács esztergomi érsekről, kiről a XII. századi hires angol költő és pá-BALOGH ISTVÁN VALLOMÁSA A Szabadság napilapból vesszük át ezt a vezércikket, amelynek tartalmával egyetértünk Egy vidéki magyarnyelvű lapban olvassuk azt a vallomást, amelyet Balogh István, az Amerikai Magyar Szövetség ügyvezető igazgatója tett a szenátus bevándorlási albizottsága előtt. Ebben a vallomásban Balogh István “megbélyegezte” Jávor Pált, a kiváló színészt. Hogy miből állt a “megbélyegzés”, arra kár szót vesztegetni, annyira nyakatekert ferdítés. A lényeg az, hogy a kommunistabarátság gyanúját igyekezett ráirányítani. Ez a mesterkedés az Amerikai Magyar Szövetség egy főtisztviselője részéről, az amerikai magyarság legnépszerűbb és közszeretetben álló művésze ellen nemcsak megdöbbentő, de — hogy enyhén fejezzük ki magunkat — nem felel meg a tényeknek. Jávor Pál, a művész magánélete és politikai magatartása nem épen közismert az amerikai magyarság előtt, de épen elég ismeretes belőle, hogy az ilyen árulkodó vallomás képtelensége szembeszökővé váljon. Jávor Pál, a Nemzeti Színház és a Vígszínház kiváló művésze, száz magyar film főszereplője, Európa minden országában becsület szerzett a magyar színjátszásnak. Magyar filmjeit idegennyelvü feliratokkal játszották és kevés olyan népszerű művésze volt a magyar színjátszásnak, mint ő. Mégis vándorbotot vett a kezébe, mert nem bírta a jelenlegi rendszer fullasztó levegőjét. A nyilas időkben harcolt Hitler talpnyalói és cinkosai ellen. Jávor Pál az óhazai náci uralom alatt az ellenállás egyik legbátrabb képviselője volt. Együtt szenvedett börtönbüntetést Sopron-Kőhidán Mindszenty hercigprimással, akinek ajánlólevelével érkezett Amerikába is. Kivándorlásának oka az óhazai magyar kommunista kormányzat volt, amellyel mindvégig szembenállt. Felesleges mondani, hogy Jávor a mai magyar kormányzat dédelgetett kedvence lehetne, ha otthon maradt volna. Hogy egy színész számára, akinek a nyelv a kenyere és hivatása és aki hazája ünnepelt művésze volt, mit jelent a kivándorlás egy idegennyelvü országba, azt nem nehéz megérteni. De Jávor Pál ezt a sorsot vállalta, mert nem akarta alávetni magát a kommunista terroruralom önkényének. Ezt az embert a kommunistabarátság gyanújával illetni, legalább is nevetséges. Balogh István szereplésével kapcsolatban emlékeztetnünk kell az olvasót, hogy ő volt az, aki az elmúlt elnökválasztási kampány idején az amerikai magyarság szavazatait, illetéktelenül és kérdezés nélkül elígérte a republikánus tábornak. Annakidején hangoztattuk is kifogásainkat e ténykedése ellen, amely politikailag kínos helyzetbe sodorhatta volna a magyarságot. Hozzá kell tennünk, hogy szereplése azóta sem megnyugtató. Ő az, aki bevándorlási affidavitokat szerez, egyéneknek, akik az amerikai demokrácia szempontjából kétes multuak. Ő az, akinek személye a legnagyobb akadály az Amerikai Magyar Szövetség eredményes működése útjában. Nagy kár, hogy Balogh Istvánnak ilyenirányú tevékenysége erősen rontja a Szövetség hitelét és akadályozza abban, hogy csakugyan az amerikai magyarság szószólója legyen. A legfőbb ideje, hogy az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósága, amelyben helyet foglalnak és tartoznak a legnagyobb amerikai-magyar testvérsegitő intézmények, mint például a Verhovay Segély Egylet főtisztviselői is, gátat vessen Balogh titkár ur káros működésének. HIBÁS VOLT A KEZELÉS Pista nyolc esztendős korában féloldali tüdőgyulladást kapott és két nagyhírű egyetemi tanárt hívtunk hozzá. Hamarosan összekaptak. Az egyik azt mondta, hogy a német orvosok módjára kell kezelni. Valami kanalas orvosságot szedjen be a gyerek, amig a tüdőt ellepő vizenyő önmagától felszívódik. A másik az angol orvosok gyógymódja mellett kardoskodott. Ki kell vágni az egyik oldalbordából egy darabocskát, azon a nyíláson keresztül két ezüst csövet tolni a tüdőbe, amelyek a vizenyőt levezessék. A gyerek apjával mi az angol gyógymódot választottuk és a fiú életben maradt. A német rendszer hive azonban büszkén dicsekedett vele, hogy a harmadik szomszédban fekvő tüdőgyulladásos beteget kanalas orvossággal kezelte és az is talpra állott. Eszembe jutott erről az, hogy Budapesten egyszer egy fiatal ember beállított az egyetemen egyik hires orvostanárhoz, aki jól megvizsgálta és végül nyersen mondta: — Barátom, önnek legfeljebb még két hónapja van hátra az életből. , Nagybusan távozott a tanártól a fiatal ember, de az utcán találkozott egyik barátjával, aki maga is orvos volt és aki biztatgatni kezdte: , , , . , ,, — Ne essél kétségbe! Bécsben most uj gyógymódot hasznainak a te betegségedre. Jól tennéd, ha teás megpróbálnád. Megpróbálta a nekikeseredett fiatal ember az uj gyógymódot és csakugyan meggyógyult. Egy esztendő múlva találkozott az orvos-tanárral, akinek elmondta, hogy ime nem halt meg, teljesen egészséges. A tudós tanár megvetően legyintett keze vei és bosszúsan mondta: _ Ez csak úgy lehetséges, hogy magát hibásán kezeltek. BANGHA ANTAL RAJTA, MAGYAR, Hl A HAZA! Az ifjúság 1848 március 14-én este, a Pilvax Kávéházban értesült a bécsi forradalomról. Éjfél felé volt. Vajda János bezárta az ajtót, hogy határozat nélkül el ne széledjenek. És megállapították, mit fognak tenni másnap. . » Petőfi összehajtott papirost vett elő. A Nemzeti Dal kézirata volt. Egy jurátus, Szikra Ferenc nevű, belepillantott és meglátta a költemény első sorát: “Rajta, magyar, hi a haza!” — Barátom, szólt a költőhöz, előbb talpra kell állítani a magyart, azután — rajta! Petőfi hallgatott a tanácsra, megváltoztatta az első sort. Masnap az egész országdn végigharsogott a Talpra magyar. risi diáktársa Walter Mapes a legnagyobb lelkesedés hangján szól. Gábriel professzor értekezése Antwerpenben (Belgium) jelent meg, és a Szent Norbert Nyomda kiállítása. A szerző a könyvpf. n kanadai élet egv kiválóságának B. E. Bedolfe-nak ajánlotta. Az értekezés első, bevezető része egy tanulmánysorozat nak. amelyet a szerző a közeljövőben rendezendő párisi egyetemi ünnepségekre készít, amidőn a Sorbonne 700 éves alapításáról emlékeznek meg.
