A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-10-14 / 41. szám

PAGE 2. OLDAE A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ____________$4.00 One Year _____________$4.00 Fél évre ____________2.00 Half Year _______2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. ITT A VÁLASZ Azok a nagyszájú, csahos kommunisták, akik tengerentúl és itthon folyton azzal érvelnek, hogy milyen “rettenetes” néger­üldözés folyik Amerikában, ismét választ kaptak. Erről azonban hallgatnak, mint dinnye a fűben. Délen .amelyet mindig elrettentő példaképen szoktak a vi­lág közvéleménye elé állitani, a déli liberálisok egyengetik a néger szavazók útját. Az elmúlt 8 év alatt komoly eredmények koszo­­ruzták ezeket a becsületes erőfeszítéseket. A Supreme Court, mint ismeretes, megsemmisítette a “fehér” előválasztásokat. Bár a “poll tax” még mindig akadályokat gördit a néger szavazók elé, a fejlődést nem lehet letagadni. Memphis, Atlanta, Jacksonville és New Orleans városokban néger éppen olyan könnyűszerrel szavazhat, mint fehér ember. Richmondban tiz évvel ezelőtt 3000 néger szavazott csak, azidén már tízezer. Jellemző a helyzetre, hogy Richmondban néger vá­rosi tanácsost választottak. Oliver W. Hill néger jelölt szavazó­inak egyharmada fehér ember volt. Délen ma már több és jobb állások nyilnak meg a négerek előtt. Mindez azt bizonyítja, hogy a fejlődés menete feltartózha­­tatlan. A kommunisták elfelejtik megemlíteni azt, hogy itt nem a kormányzat nyomja el “a néger kisebbséget”, hanem ellenkező­leg, védi és támogatja, egyenlő jogokat biztosítva a számára. ;COLUMBUS NAPJA 1492 október 12-én Columbus Kristóf és társai, hónapok óta tartó kalandos tengeri ut után földet láttak. A föld, amelyet ők India partjainak képzeltek, egy uj világrész volt — Amerika. Az Egyesült Államok azóta is október 12-ét e rendkívüli esemény emlékének szenteli. A pillanat, amikor Columbus hajójának őre az árbóckosárból elkiáltotta magát, hogy földet lát, a világlőrtehétóftl ' foídtt­pillanatot, hogy egy uj kor kezdetét jelölik vele. Az úgynevezett “újkor” 1492-vel kezdődik. Egy uj földrészt xeuezlcK fel, amelyen uj nemzet keletkezett, az Amerikai Egyesült Államok. Röviddel felfedezése után ez az uj földrész és rajta áz uj nem­zet már az emebriség nagy reménye lett. Függetlenségi harcaival inspirálója lett hasonló mozgalmaknak és vezető nagyjai egy olyan korszellemet honosítottak meg, amely évszázadok minden történelmi viharát elbírta. Évszázadokon át Amerika az emberiség reménye volt. Be­váltotta a hozzá fűzött reményt, mert ma már az emberiségnek egyik vezetője. Mindmáig megmaradt- az ígéret Földjének, a tá­voli meseországnak, amely után a földnek csaknem minden lakó­ja vágyódik. Gazdag és erős lett, de erejét mindig a jó ügyek, az elnyomottak és az igazság szolgálatába állította. Minden eszme, amely a haladás ügyét szolgálta, valami módon összefüggésben állt Amerikával. A mi Alkotmányunk szolgált mintául sok más demokratikus nép alkotmányának. Ennek az uj világnak megszületését ünnepeljük Columbus Day alkalmával. Okunk van az ünneplésre. Az emberiség törté­nete más fordulatot vett volna, ha az uj világ nem szól bele a réginek történelmébe. TÉNYVIZSGÁLÓK Tények néha csalnak, megtévesztenek s ezért alaposan a dolgok mélyére kell nézni. (Most sztrájkban áll fél millió acél­ipari munkás, naponta milliókra rug a kár, amit a vállalatok és a munkások szenvednek s minden dollárveszteségnél nagyobb a veszély, amely az egész amerikai, sőt a világgazdaságot fenye­geti. Minden ok megvan tehát, hogy kárhoztassuk a történteket. És mégis: éppen ez a sulyos-konfliktus fog előbb-utóbb enyhíteni a tőke és a munka közti harc hevességén. Mert ez az első kollek­tiv alkudozás, amelyben döntő szerepet játszott egy uj »békéltető intézmény, a tény vizsgáló bizottság. Bátran megjósolhatjuk, hogy a jövőben is, ha valamely bérharc minden békéltetési kí­sérlet ellenére zsákutcába jut, a tényvizsgálás fogja megmutatni a kivezető utat. A tényvizsgáló bizottság mérlegeli a vitában álló felek állításait, érveléseit, számadatait és azok összevetésével véleményt mond, ajánlásokat tesz. Minthogy a tény vizsgáló bi­zottság szakértő és érdektelen személyekből áll, a megállapítások és ajánlások meggyőzően hatnak. Előbb-utóbb a legmakacsabb alkudozó fél is kénytelen e pártatlan bizottság véleményét helyes­nek elfogadni s a helyestől a kötelezőig már csak egy rövid lépés. Sehol másutt, mint igazi demokráciában nem lehet egyszerű ténymegállapításnak és véleményezésnek ilyen erős hatása. A bizottságnak nincsen hatósági jellege, a kényszerítés fegyverei nem állnak rendelkezésére. Hatalma mindössze abban áll, hogy segít kialakítani egy közfelfogást, közvéleményt. És a közvéle­mény befolyása alól demokráciában senkisem vonhatja ki magát, még a leghatalmasabb sem: Amerikának és a világnak legna­gyobb acéltermelője sem. Oly hatalmas közvélemény-formáló ereje volt az acélipari tényvizsgáló bizottság megállapításainak, hogy az autóiparban is amelynek tényeit és számait a bizottság nem vizsgálta, az egyik nagyvállalat, a Ford Company, elismerte azok jogosult­ságát s önszántából megadta munkásainak azt, amit megadni az acélipar nagy része még idegenkedik. Ugyanakkor a messzi Hawaii szigetéről jelentés jön arról, hogy ott a rakodómunká­sok 159-napos sztrájkjának sikerült véget vetni — azon az alapon, AZ ÉKESSZÓLÓ BESZÉD TITKAIRÓL Irta: GONDOS SÁNDOR ___________ A Jó PÁSZTOR -í THE GOOD SHEPHERD_____________ Az én papom, katolikus pap, csak pár év óta él Ameriká­ban és ma is mestere a latin nyelvnek. A katolikus egyházi szertartások, a misén kezdve, mind latin szövegüek, a kispa­­pok nevelése, nem Ameriká­ban, latin nyelven történik és az Európából jöttek javarésze tud annyit-amennyit latinul. Akit Amerikában neveltek ka­tolikus papnak, éppen csak annyit tud ebből a régen ha­lott nyelvből, hogy elmondja miséjét, azt is nagyon angolos kiejtéssel. Az én papom itt se hanya­golja el azt, hogy a katolikus vallás hivatalos nyelvét, a la­tint gyakorolja. Ahányszor együtt megyünk a nyilvános könyvtárba, mindig elvisz egy­két latin nyelvű könyvet, leg­utóbb azt, amelyet kétezer esz­tendő előtt bizonyos Tacitus nevű tudós irt. Miről? Az ékes­szólás titkai felől. Sokszor gúnyolódtunk felet­te, hogy mi magyarok milyen szónokló nemzet vagyunk. Egy-egy magyar diszebéd vé­gén legalább harminc szónok vágja ki a rezet és nem ritkán megborzad a hátunk, mikor szólásra emelkedik piripócsi Pattogós János honfitársunk, a Reszegei Kölcsönös Betegse­­gélyző, Temetkező és önkép­ző Egylet örökös elnöke és kezdi: — Testvérek, mikor honfog­laló Árpád apánk őseinkkel be­vonult szülőhazánk földjére... Ez még tűrhető lenne, de egyik-másik szónokló honfi­társ Ádam iikapánkkal kezdi a paradicsom kertben és há­romnegyed óra kell neki, amig a mai napig eljut. Szeretjük derék asszonyain­kat azzal vádolni, hogy nagyon pörög a nyelvük, nem fogy el ajkaikról reggeltől napestig a szó. Alaptalan vád ez! Csak tessék megfigyelni a magyar társas ebédeken, hogy mikor a konyháról beszólitják Nyelves Sáró asszonytj a főszakácsnőt, nem mond az soha többet husz­­harminc szónál. Keze-főzté­­nek kitűnő volta a legszebb ékes-szólás. Ezt csináljuk mi utánna, férfiak! Ám maradjunk a kétezer év óta porladó latin bölcsnél, aki­nek Tacitus volt a neve és aki az ékesszólás titkairól szóló Írásában azt mondja: — Ha az ember tudja, hogy nyilvános helyen beszédet kell tartson, készüljön arra előre. Tervezze ki a mondanivalóját, ismételje el többször az elő­adás mikéntjét és akkor biztos lehet felőle, hogy sikert fog ér­ni szavaival. Aki nem készült fel kellően a beszédre, azon érezhető az idegesség, az aggo­dalom és ez kinossá teszi sze­replését, Nagy esze volt azonban en­nek a latin bölcsnek, mert ezt is mondja: — Az igazi hatást azonban rendesen a rögtönzött beszé­dek érik el. Kivételes tehetség és gyakorlat kell hozzá, hogy valaki talpraálljon és rögtö­nözve beszéljen — bátran, me­részen és a legtöbb esetben humorral fűszerezve. Szép a buzavetés, amely szántás, bo­­ronálás, acatolás, néha öntö­zés eredménye, de még szebb a kék búzavirág, amelyet a természet minden előzetes ké­szülődés nélkül vált a búzák közé a talajból. Szép a jól ké­szített beszéd, de még szebb a vadvirág, a rögtönzött, a me­leg szónoklat. Ebből a latin könyvből, amelyet Pater Walter segítsé­gével olvasgattam, láttam, hogy magunkfajta sokat locso­gó, keveset mondó szónokok­ban már kétezer esztendő előtt se volt semmi hiányosság. Ta­citus jőszivü ember, de oda­vágja: — Fel kellene akasztani az üres fecsegiőket! A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR BÉKÉRŐL BESZÉLNEK MI-KOR LEMEGY A NAP, ég a hegyek orma s vörös színben ragyog Moszkva ezer iornya. S vörös tégla falán a kremlim várnak még vörösebb színben terjengnek az árnyak. Mit főznek, kotyvasztanak a Kremlinen belül? Mi az, mitől minden bolsi jobban hévül? Mi az, mit oly titkon halmoznak halomba? Napfényén a titok: szovjet-atombomba! . . . Mit hozhat a jövő? Találgatva kérdjük, mert a Kremlin szavát soha meg nem értjük. Békéről beszélnek, harcra készülődnek s véres dübörgését halljuk a jövőnek! DE HA DEDERGÜNK IS a lelki fagy alatt, kishitünek lenni egy percre sem szabad. Mertha a lelkűnkben hit és eszme lángol: sok sötét problémánk eloszlik magától. Hinnünk kell a hitben, szebb, békés jövőben; lelki varázslatban, fénylő eszmekőben. Hinnünk kell uj célban, uj embertavaszban, mesélő erdőben, zengő kék tavakban. . . . Hinnünk kell jóságban, tisztább boldogságban, lelkűnkből fakadó földi megváltásban. Országokat dönthet bár az ATOM romba: erősebb a LÉLEK, mini az atombomba! VÉSZES BÁR A JELEN, sokszor álmot látok: virágos jövőben olykor messze szállók. Álmát látom jónak, álmát látom szépnek, gyümölcsét a földön a békevetésnek. Álmodom, hogy gondok, harcok messze szálltak; hogy a harcmezőkből virágmezők váltak. Álmodom: nem lesz már gyilkos harc, csak élet; nem lesz földön többé véres végítélet. Nem lesz több könnytenger, gyilkolás, vér, átok s szivünkben kinyílnak majd a dalvirágok. . . . Boldog lesz az ember az egész világon: VALÓSÁG lehet ez, vagy csak kába ÁLOM? amelyet a kormányzó által kijelölt tény megállapító bizottság ajánlott. Ott a tény vizsgáló bizottság már junius végén nyilatko­zott. Sok bajt és kárt lehetett volna elkerülni, ha a union koráb­ban belátta volna, hogy a bizottság ajánlotta megoldás elfogad­ható. Mindenesetre jobb későn, mint soha. A tényvizsgáló bizottság intézményének méltatásánál nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egyeztetésnek ez az újfajta módja Truman elnök kezdeményezésére vezethető vissza. Amiről eszembe jutott Poló­­nyi Géza, a nagy magyar ügy­véd, aki egyszer az örökké lo­csogó Széli Kálmán miniszter­­elnöknek egyik másfél órás be­széde után azt iriondta: — Kegyelmes uram, ha nem lennék szegény ember, ezért a beszédért adnék neked jó szívvel legalább huszonötöt. — Mit? — Kérdezte Széli Kálmán. — Babér koszorút? — Nem, — felelte Polónyi, huszonötöt a deresen, Ám eszembe jutott az ame­rikai tréfa is, mikor az öreg néger valahol Georgia állam­ban vasárnap délben hazatért a templomból és odaszólt az asszonynak: — Ez a vendég-pap másfél órán át nagyszerű beszédet tar­tott a templomban. Megkérdezte az ebédet ké­szítő asszony: — Mit mondott? ' Amire az öreg néger megka­parta fejét és halkabban fe­lelte : — Azt nem mondta meg. Az egykori nagy latin bölcs­nek az ékesszólás titkairól írott munkájából egyet tanul­tam meg. Ezt: jobb, ha nem tartunk beszédeket. TÚLJÁRT 4 RABLÓ ESZÉN János bácsi sötét éjszaka ban­dukol hazafelé áz erdőn át. Bal­kezében batyuját szorongatja, jobbvállára pedig görcsös fur­­kósbotját vetette. Nagy gonddal viseli gondját a batyunak, mert benne őrzi a vásáron eladott Riska tehén árát. Az erdei utón egyszerre egy gyanús alak tűnik fel. János bá­csi meggyorsítja lépteit és igye­kezik úgy viselkedni, mintha nem fogott volna gyanút. Min­den hiába. A férfi útját állja:- A vásárról jön, öregapám, ugy-e? — kérdi a csavargó. — Onnan bizonyj,— feleji Já­nos bácsi. —• Hát akkor bizonyára pén­ze iß van! — Dehogy van! . . . — Nem hiszem! Elég legyen a tréfából. Ide a pénze feléyel, vagy baj lesz. — Nem bánom — vakargatja János bácsi a fejét. — Odaadom a pénzem felét, de csak akkor, hogyha az a másik ember ott maga mögött nem követeli a másik felét. .— Egy másik ember? — cso­dálkozik a csavargó és hátra­pillant. János bácsi sem rest, furkós botjával jól fültövön üíi a csa­vargót és bátyustól, pénzestől nagy sietve odébbáll. KIBŐL LESZ JÓ FÉRJ? Aki nemcsak a lányhoz ked­ves, hanem a mamához is. De Vigyázat: ha tuLkedves, már éppenolyan gyanús, mintha egyáltalán nem volna kedves. Aki tisztelettel beszél a szü­leiről, de nem hivatkozik unos­­untalan rájuk: a mama igy, a mama úgy . . . Aki öregasszonyoknak is át­adja a helyét a villamoson. Aki örülni tud semmiségek­nek és olyasminek is, ami so­hasem lehet az övé. Aki szívesen marad kettes­ben a természettel. Aki nem unatkozik akkor se, ha egyedül van. Aki örömét tudja találni a munkában anélkül, hogy csak a munkájának élne és bele­fulladna saját munkája verej­tékébe. Aki mellett nem érezük a szükségét annak, hogy folyton szórakoztassuk. Aki tudja méltányolni a gyengédséget. Aki nem dicsekszik saját nagyságával, ellenben belátja saját hibáit. Testvér! Légy tagja a Cleve­landi Magyar és Székely Szövetségnek! MIKOR A KÁDÍ TANAKODIK \ A kádi arab szó és azt jelenti, hogy biró. Temérdek irás ma­radt arról, hogy a régi korbeli kááik milyen bölcsen intézkedtek. Nem törődtek sokat a törvény hideg betűivel, hanem szivük ér­zését és saját bölcs eszük gondolatát követték. A múltkoriban tanúja voltam annak, amint egy ilyen bölcs amerikai kádi afelett gondolkozott, hogy miként büntethetne meg egy pofozkodó magyart úgy, hogy az annak legjobban fáj­jon. Végül elmosolyodott Paul Scherrer, a biró és kimondta az ítéletet: ^ — Harminc nap a dologházban, de annak végrehajtását fel­függesztem. Menjen és a legnagyobb npagyar egylet tajainak szí­ne előtt kérjen bocsánatot a panaszostól. Biz ez szégyenteljes volta miatt nagyon fájdalmas Ítélet volt, de eleget kellett annak tenni. Ám az egylet tagjai finom érzékkel el se mosolyodtak a bocsánatkérésre. Valamivel később együtt borozgatva a bíróval, elmeséltem neki, hogy a mi szülőhazánk egyik legnagyobb jogásza Szilágyi Dezső volt, előbb, egyetemi tanár, majd igazságügy miniszter és végül a képviselőház nagytekintélyű elnöke. Óriási koponya. Fé­lelmetes vitatkozó és az egyetemi vizsgáknál nagyon szigorú ta­nár. Reszkettek tőle a tanitványdk. Szilágyi Dezső a büntetőjogot tanította és megkövetelte, hogy a törvényt, amelynek Csemegi kódex volt a neve, mindenki hiba nélkül tudja. Büszkén mondom, hogy ennél egyszerűbb, jó­zanabb és alaposabb büntetőtörvénye más nemzetnek nem volt. Egyszer olyan vizsgázó került Szilágyi Dezső elé, akiről ma­ga a szigorú tanár is tudta, hogy a legjobb tanuló. Minden sza­va mutatta nagy tudását, de a szigorú tanártól úgy félt, hogy csak suttogva mert beszélni. Szilágyinak azonban — véletlenül — jó kedve volt, tréfálkozni kezdett és a Rendesnél lágyabb hangon fordult a fiatal emberhez: — Mondja meg nekem, de gondolkozzék felette, melyik a ne­hezebb büntetés: az öt évi börtön, vagy életfogytiglani fegyház? Igen gyorsan felelt a sokat tudó vizsgázó: —- Az életfogytiglani fegyház. Mosolyogni kezdett Szilágyi Dezső és barátságos hangon mon­dotta: — Téved, kedves öcsém! Az életfogytiglani fegyházat még mindenki kibírta, de az öt évi börtönt nem. Meghalt, mielőtt az öt év lejárt volna. Bangha Antal “Ha ember vagy és nem ökör .. Pestszentlőrinc városban járván a napokban, ahogy az ottani Üllői-uton ballagok, egyszer csak megállásra torpantott egy kocs­ma ablakában az alábbi rigmus: Közhírré tétetik, Itt csak jó bor méretik. , Minthogy pedig a költészetnek legalább anyira barátjává^ gyök, mint a jó "bornak, e kettős érzelemtői indittatväTmaris be­léptem Sebestyén Mártonnak, nyilván önmagáról a “Marci bá­csihoz” elnevezett italmérő helyiségbe, ahol is igy köszönnék tisztességtől: , — Két deci rizling kéretik! — Mint költőt ig üdvözölhetem? — kérdeztem poharamat feléje emelve tisztelettel. I — Dehogy! — hárította el magától szerényen a babért. — Az unokám irta! És azt is ott, la! És a szemközti falra mutatott, ahol meg az alábbi négysoros versike volt olvasható egy papendekli lapon, ékes, rajzos be­tűkkel kiverve: * « A viz erőt ad az ökörnek, A bor és sör az embernek. Legyen tehát italod a bor és sör. Ha ember vagy és nem ökör. * Érdeklődésemre, hogy ezek után láthatnám-e már a költőt is, azt a felvilágosítást kaptam, hogy épperi Pesten van. Egyéb­ként most “mén” — igy mondta a büszke nagyapa — a hetedik gimnáziumba. BECSAPOTT A VILLÁM ebbe a chicagói házba. Nem sok maradt meg belőle. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom