A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-09-24 / 39. szám

PAGE 2. OLDAL A Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: 1». 1. XARKANY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy érre...........................$4.00 Fél évr«............................ 2.00 SUBSCRIPTION RATES One Year..........................$4.00 Half Year....*,.................... 2.00 Magyarországra és Kanadába: egy évre $6.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Pest Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3 1879 De szép lehetne a világ! Mit remélhetünk a párisi UN tárgyalástól? Az UN vezértanácsa Párisban kezdte el tárgyalásait. A vál­sággal terhes világ lélegzetvisszafojtva figyeli, hogy mit hatá­roznak, mit döntenek a Szövetséges Nemzetek a berlini éhség blokád ügyében, a palesztinai kérdésben, az olasz gyarmatok ügyében, az atomellenőrzés és a lefegyverzés kérdésében. A szovjet, mint azt a moszkvai rádió is jelentette, felkészült a harcra a nyugati hatalmak ellen. Molotov és Visinszkij fognak beszélni és elelnezni mindent, amit a nyugati hatalmak kíván­nak. Ilyen feszült légkörben, ellenséges hangulatban nehéz lesz békét köti és véget vetni a hideg háborúnak. A legtöbb, amit re­mélhetünk, — mondotta egy UN diplomata az amerikai újság­íróknak — hogy meghosszabbitjuk ezt a bizonytalan békét. Az oroszok célja-----kiszorítani a nyugati hatalmakat Ber­linből. A nyugati hatalmak — még háború kockáztatása árán is — maradnak. Az amerikai atomellenőrzési tervet ellenzi a szovjet, amely azt szeretnék, ha minden amerikai atombombát megsemmisíte­nének. Ugyanakkor azonban nem engedik meg az orosz gyárak, bányák és üzemek nemzetközi ellenőrzését. Nem könnyű az UN szerepe, hálátlan feladatot vállalt, de ez a generáció, amely két világháborút szenvedett át, mégis azt reméli, hogy sikerül a békét megmenteni. (Mint Marshall külügyminiszter mondotta: nagy körültekin­téssel, bölcsességgel és higgadtsággal kell hozzányúlni ehhez a kényes kérdéshez. A Föld és népe A múlt héten a világ tudósainak egy számottevő csoportja tartott nemzetközi kongresszust Washingtonban. Amiről a tudó­sok beszéltek, kissé ijesztő volt: a világot éhínség fenyegeti. Nem ideiglenes, átmeneti válságról van szó. Nem a háború vagy rossz termés okozza bajt. A válság állandó jellegű és a rideg tényekben gyökerezik: a föld lakossága gyorsabban nö­vekszik, mint ahogy a föld teremni tud. A tudósok előadták, hogy valamikor, évszázadok előtt volt egy természetes tényező, amely elodázta az éhínség veszélyét. Az állandó járványok szakadatlanul tizedelték a föld népét s akik életben maradtak, azoknak nem kellett éhenhalástól tar­tani. A tudomány kiküszöbölte a járványokat, ami egy uj ve­szély forrásává vált. Ha csak uj gazdálkodási módszereket nem eszelünk ki, egy évszázadon belül ez a föld szűk lesz az emberi­ség számára. íme egy lélekemelőén szép feladat a tudomány részére. A termelés tudományos módszerekkel való fokozása nem meg­oldhatatlan kérdés. Tudjuk, hogy vannak elmaradt országok, ahol harmadrész annyi terem sokkal jobb minőségű földön, mint más országokban gyatrább talajon. Tudjuk, hogy a tudo­mány ma már ki tudja küszöbölni a szárazságot — minden gaz­da rémét — mesterséges esőcsinálással. A tudomány lehető­ségei korlátlanok. Az atomsugárzás maga is hatalmasan fokozza a terméshozamot. Az emberiség eddig azonban nem sok jelét adta, hogy méltányolni és használni tudja a tudomány vívmá­nyait. Amit a tudomány kitalált, azt a politika — az emberi együttélésnek gyakran esztelen szabályozója — elrontott. A washingtoni kongresszuson elhangzottak talán figyelmez­tetésül szolgálnak majd a politikusoknak, hogy itt az ideje oko­san és ésszerűen felhasználni azokat a kincseket, amelyeket Isten teremtett az emberek részére itt e földön. Tudós emberek megálla­pították, hogy a Föld kéthar­mada viz, egyharmada szá­razföld. Az emberi test is igy aránylik: kétharmada romló, pusztuló, laza, vizes anyag és csak egyharmad szilárd, a csontozatunk. Tépelődő, emberekkel fog­lalkozó felebarátaink szájá­ból de sokszor hallottam és Írásaikban de sokszor fordul elő álomnak is szép vágyuk, hogy milyen jó is lenne, ha úgy fordulna valahogy, vagy úgy fordítaná valaki a világ sorát, hogy kétszer akkora legyen a szárazföldek sokasá­ga, mint manapság. Akkor nem csupán hegyin-hátán él­­nénének az emberek, hanem levegőben, több napi járásra egymástól. Nem acsarkodná­­nak egymásra, ha véletlenül az egyiknek nagyobb földecs­­kéje lenne, mert tudná azt, hogy neki is lehetne, ha akar­ná, de akkor többet is kelle­ne dolgoznia. Erejükben bíz­va hasíthatnának az embe­rek akkora karéj földet, amit meg tudnának művelni munkájukkal, szorgos kezük­kel, verejtékükkel. Nem tud­ná senki felpiszkálni az em­berben lakó ördögöt azzal, hogy látod annak van, de ne­ked nincs, azért vedd el at­tól, mert neked is annyi jo­god van a földhöz, mint ne­ki. Pedig az írás is arra tanít, hogy ne kívánd el fe­lebarát feleségét, házát, földjét és ami a tulajdona, hanem szerezzél magadnak a magad emberségéből és nem úgy, hogy amit ő két kezé­vel megszerzett, te úgy ve-Irta: HOLÉCZY ISTVÁN szed el tőle, hogy leütöd a kezét és elrablód, ami közöt­te van. Akkor nem lehetné­nek ostoba és iitödőtt embe­rek, akik hazát, vallást, al­kotmányt felrúghatnának, sőt még hiveket toboroznak ker­ge és iitődött tévtanaiknak, mert a józanok kiseprüznék a határból és ostoba tanaik­kal vernék félholtra a felfor­gatókat. Akkor csak az politizál­hatna, akinek olyan munka­teljesítmény van a háta mö­gött, amire a rászavazó eldi­csekedhetne a széles világ­nak a hive vagyok, aki két keze munkájával bizonyítot­ta be, hogy érdemes követni őt és tanácsát megfogadni. Kiki magának és magáért dolgozna, nem pedig herék­nek. Akkor a közmondás is megállná helyét, hogy ki mint vet, úgy arat. A sok munka, amit magun­kért művelünk, nem adna időt, hogy másokat lenéz­zünk, félrevezessünk. Nem mondanánk egymásnak, hogy jött-mentek, mert ép ésszel tudnánk, hogy valamennyien jöttünk valahonnan és me­gyünk valahová. Ha az emberek békessége­­sen és békességben egymás­tól jó távol élnének, többet törődnének háztájukkal és családjukkal. Minden emberi lénynek valamelyik porciká­­jában megbújik a lustaság egy icipicikét, de azt hiszem, messzire menni gyalog, arra valamennyien lusták va­gyunk. így aztán ha menni nem szeretünk, kevesebbet jönnénk össze vagy csoporto-Vak veterán dicsérete Holta napjáig büszkén mutogathatja William Hooper, a világháború veteránja, a bizonyítványt, amit elbocsátása alkal­mával egy országos hirü s a háború idején jócskán gazdagodott gyárvállalattól kapott. Úgy szól ez a privát “becsületben elbo­csátás”. hogy W. Hooper az üzemben kitűnő munkát végzett mint vasesztegályos s csak a rendelések és munkák változott elosztódása a külömböző műhelyeit és munkahelyek közt tette elháríthatatlan szükségességgé elbocsátását. Az igazgatóság biz­tos abban, hogy minden vállalat, amelynél Mr. Hooper a jövő­ben alkalmazást fog találni, hasonlóképpen a legnagyobb mér­tékben meg lesz elégedve munkájával. Ez az elismerés nagyon szépen hangzik s csak egy szépség­hibája van: az, hogy hazug. Ugyanis a kitűnő munkást nem ezért vagy azért volt kénytelen a kitűnő vállalat elbocsátani, hanem egyesegyedül azért, mert szemevilágának 90 százalékát kioltotta a háború fúriája, vagy akárminek nevezzük az eszte­len pusztítás fékezhetetlen elemeit. Tiz százalék látóképességü munkásnak ez a sorsa a könyörtelen gazdasági életben, amely harc mint minden élet. Ez az ipari vállalat úgy gondolja, hogy a versenyben könnyen alul maradhat, ha rokkantakat foglalkoz­tat, mint az a vállalat, amely száz százalékos munkaerőt foglal­koztat. Ez a csupasz igazság s ezt sem a kétségbeesett veterán könnyei, sem a szánakozó felebarát könnyei nem enyhíthetik. Nyolc hónappal ezelőtt kapta az elsőrangú munkás iiimmmmmmmmimmmmmmmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiii azt a kitüntető okmányt, de uj munkalehetőséget nem tudott kapni. Mitévő legyen? A rokkantsági penzió, amit a veterán hivataltól kap, nem elég egy ember és egy család tisz­tességes megélhetésének biztosítására. Aki részleges rokkant­sága ellenére dolgozni tud és akar, annak részére munkát kell találni. Ha a privát gazdaság íratlan törvénye ezt lehetetlenné teszi, Írott törvényt kell csinálni. Egy gazdag ország, amelynek negyven ezer millió dolláros évi költségvetése van, nem hagy­hatja cserben a rokkantakat: sem a véres háború rokkantjait, sem a munkafront elesettjeit. Truman elnök az október 3.-ával kezdődő hetet országos rokkant hétnek nyilvánította ezzel a jelszóval: “Adjatok mun­kát testi fogyatkozásban szenvedő embereknek!” William Hooper és sorstársainak ezrei, tizpzrei most abban reménykednek, hogy a Rokkantak Hetében nem csak könnyeket fognak ontani, ha­nem tenni is fognak valamit értük azok, akiknek a segítésre módjuk van. sulnánk, kevesebb alkalmunk lenne a magunk dolgaival hetvenkedni, nem lenne pletykálni okunk és módunk, mert nem tudnánk kibeszélni valakit. A férfiak nem dicsér­hetnék a puskájukat, amivel majdnem elefántot lőttek, és a horgászbotjukat, amivel ép­pen hogy csak cápát nem fog­tak, de leette egy kis hal a horogról a kukacot. Ezek a kis dolgok irigységet gerjesz­tenek a májban és ellenséggé teszik még a legjobb bará­tokat is. Nem atombombán törnék tudósok a fejüket, hanem igazságosztó gépen. Ha va­lakinek panasza volna, hogy a szomszédja elszántott a földjéből egy barázdát, vagy önhatalmúlag kerítését a szomszédja kárára kijjebb tolta, vagy az erdejében ki­hasogatta a magfákat, akkor a bepanaszlott az igazságosz­tógép elé állana és ha való­ban elkövette a bür^, az igaz­ságosztógép úgy fejbe vágná a károkozót, hogy nem a tal­pain járna azután, hanem a fülein. Ha egymástól távol lakná­nak az emberek, az asszo­nyok nem nézhetnének be más konyhájának ablakán és nem beszélhetnék ki, hogy a szomszéd asszonynál mit főz­tek. Nem avatkoznának bele, hogy a szomszéd asszony hány tojást tegyen kotlósa alá. Nem panaszkodnának el a másik határban, hogy a szom­szédjukat nem értik, pedig már mennyi tanácsot adtak neki és mégis sárga a frissen mosott fehérneműjük, pedig a viz ugyanaz, amivel ő is mosni szokott. Nem volna alkalmuk egy­másnak szidni a férjeiket, ha az botlik egyszer, vagy mond­juk máskor. Nem jósolhatnának egy­más álmaiból, igy nem volna alkalom kellemetleneket mon­dogatni. Nem tudnák, ki kihez jár vendégeskedni. A hívatlan kandúrokat el­vernék a háztól. Istenfélők lennénk és nem imamalmok. Hinnénk a kö­nyörgésünk meghallgatásában, és nemcsak azért járnánk templomba, mert illik oda el­menni. Mennyi minden rosszaság nem lenne, aminek közvetve vagy közvetlenül megadtuk az árát. Azt szeretik egyesek hangoztatni, hogy nincsen olyan dolog' a világon, ami­nek ne lenne meg az oka vagy értelme. Ez szent igaz, de az értelmet magunknak kell kibogozni és az okra ma­gunknak kell rájönni. Egy őszintén nyújtott fele­baráti kéz megszorítása száz­szor többet ér, mint ölelke­ző álbarátok sisera hada. Talán eljön az az idő, mi­kor több lesz a föld, mert az óceánok odaadják az em­bernek, amivel nekik több van. Ez aranykora lesz az emberiségnek. De mikor fog egyszer már békében élni a világ ? “MINDENT MEGPRÓBÁLJA­TOK ÉS AMI Jó, MEGTART­SÁTOK” A könyvecske, melynek ez a cime, angol eredetű, de most magyar nyelven is megjelent és a kiadók elhatározták, hogy az első ezer példányt ingyen küldik meg azoknak, akik azt kérik Ezen fontos könyvecskét kü­lönböző nyelven már több mint egy millió ember olvassa és most az amerikai magyar­ságnak is van alkalma tartal­mával megismerkedni. Aki egy igazán szép és ál­dásos könyvet óhajt megsze­rezni, írjon azonnal az alan:i címre. A könyvet azonnal és díjmentesen küldjük címére, ameddig a készlet tart. A cim a következő: Pacific Press, P. O. Box 211, South Chicago 17, 111. Kincses Jó Pásztor Népszerű ismertetések a tudomány, a kutatás, a történelem, földrajz, találmányok, felfedezések, a csillagászat, a ter­mészet, az állat es növényvilág, stb. köréből. Zrínyi Miklós a költő, államférfi és a hadvezér A nádorhelyettes nem akar nádort Magyarország függetlenségét nem egyszer bocsátotta áruba egy-egy méltatlan önző fia. így történt ez a nádorválasztás esetében is. Ebben az időben Lippay János érsek volt a nádor helyettese. Minthogy a nádori szék betöltéséig ő gyakorolta a nádor jogkörét: mindent elkövetett arra, hogy minél későbben válasz­­szanak nádort, mert azt már tudta, hogy ő nem lehet a jelöltek között. Másfél évig sikerült is elhalasztania a választást. Mikor azonban már tovább nem lehetett a választást halasztgatnia: elő­terjesztést tett Bécsbe, hogy ne válasszanak többé nádort, ha­nem nevezzenek ki helyette királyi “helytartót” és nevezze ki őt a király helytartónak. A bécsi kormány örömmel fogadta ezt az előterjesztést. Hi­szen a nádor a magyar alkotmányosság szerve volt, mig egy kinevezett helytartó egyszerűen a bécsi Kormány és a király szolgája lett volna. A magyar országgyűlés azonban erélyesen közbelépett és követelte a nádorválasztást. Mert a választott nádor a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Zrínyi Miklóst nem jelöli a király Bécs nagyon sok jó magyar hazafit eltudott tántorítani a magyar ügytől. A pénznek és rangnak nagyon sok jó hazafi nem tudott ellenállni. Ezek közé tartozott Lippay érsek is. Amikor látta, hogy a nádorválasztást nem lehet tovább ha­lasztani: elment Bécske a királyhoz és azt mondta neki, hogy Zrínyi annyira szélsőséges magyar, hogyha ő lesz a nádor, ha­marosan elfogja szakítani Magyarországot Ausztriától és ő fog a királyi székbe ülni... Bécsben halálra rémültek ettől a lehetőségtől és a király elhatározta, hogy Zrínyit nem jelöli a nádori méltóságra . . . A jelölés ugyanis a király alkotmányos joga volt és alkotmány szerint ez ellen semmitsem lehetett tenni. A királynak öt jelöltje volt. Ezek között volt Lippay érsek/ is ... A jelöltek között csak egy értékes ember volt: báró Wes­selényi Ferenc. Zrínyit nagyön szivén ütötte, hogy a jelölésből kimaradt, a forrongó országyülést mégis ő csilapitotta le, kijelentve, hogy báró Wesselényi mindenféleképen méltóan fogja betölteni a ná­dori méltóságot és ezért minden jó magyar szavazzon ő reá. Lippaynak azonban szintén nagyon erős volt a pártja. Pénz­zel, javak osztogatásával és rang Ígérettel nagyon sokat meg­nyert a maga számára a “Karok és Rendek” közül. Zrínyi azonban egész pártjával együtt Wesselényire szava­zott és igy nagy többséggel Wesselényi lett a magyar nádor. “Zrínyi Miklós erősiti a határokat . . Zrínyi Miklós és a bécsi kormány között egyre nagyobb lett a szakadék. Ekkor indult meg az a mozgalom, hogy a magyar nemzet ad­ja fel szabad királyválasztási jogát és a királyság öröklés utján töltessék be. „ Zrínyi ezt teljes erejével ellenezte és az “ország árulóinak” nevezte Lippay érseket és Forgács Ádámot, akik a szabad király­­választás feladásának a vezérei voltak. Ezért Lippay és Forgács bepanaszolták Zrínyit, — bár béke állapot vagyon a birodalom és Törökország között: Zrínyi mégis azzal ingereli a törököket, hogy hatalmasan erősiti a határokat... Becsből nyomban jött az utasítás, hogy Zrínyi hagyjon fel a határerősitéssel és ne ingerelje ilyesmivel a törököket. Zrínyi ekkor diplomatikusan azt válaszolta, hogy belátja Bécs igazát és ezért ő a maga részéről is fegyverszünetet köt a törökkel . . . Bécs ettől annyira megijedt, hogy kérve-kérték, ne tegye ezt és inkább erősítse tetszése szerint a határokat . . . TITKOS HANG AZ ÉGBŐL ezt kiáltja felénk: "Késik bár, de mégis uj kor közéig felénk. ... Jók legyünk, hogy a Jót közelről láthassuk. Hogy a zsoltárokat békén hallgathassuk. . . . Arra vigyázzunk csak, mit Isten parancsol S ne térjünk el soha ettől a parancstól. Akkor nem lesz éltünk űzött vadak sorsa S lesz majd az Életnek újra sava-borsa. Isten féket rak majd a pusztitó árra S nem pusztít sem bolsi, sem a dölyfös "árja." Nem emelik trónra a sok bűnt és vétket S a megtisztult Ember Isten elé léphet!" MERT VÉSZES HULLÁMOK ringatják most gályánk S rajta hánykolódik bolygó "életpályánk." . . . Hogy küzdünk meg ennyi bajjal, ennyi vésszel? Megáld-e az Isten elég szivvel, ésszel? . . . Kinek kezébe jut életünk kormánya? S lesz-e életünknek szilárd "alkotmánya?" követjük-e, akik Isten utján járnak? Vagy jövőben újabb halálszirtek várnak? Keresztényi lesz-e végre majd az utunk? Vagy újra bűnöknek csábja után futunk? . . . Eltévedt Testvérem: utad merre halad? Megleled-e Istent? — megleled-e magad? MITŐL FÜGG JÖVENDŐNK? Mitől függ a sorsunk? . . . Verses Krónikánkban most jövendőt mondunk. Attól függ a sorsunk, attól függ az éltünk: Ahogyan cselekszünk, ahogyan majd élünk. Ember vagy az Állat jut Földön majd szóhoz? Farkas vagy a bárány megy inni a tóhoz? . . . Megszünik-e Földön elnyomatás, járom: Valóra vál-e sok "szabadnemzet"-álom? Bűnök kinkeresztjén, kihajt-e a Béke S lesz-e az embernek végre menedéke? Lesz-e megállás a bűnös szenvedélyben? Mi záporoz le ránk? Pokol vagy az Éden? A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR Zrínyi a hadászat nagymestere Zrínyinek minden tette, minden könyve a magyarság iránti nagy szeretetét tükrözi visza. A magyar történelemben Mátyás király volt az ideálja, aki alatt az ország hatalmas volt, nagy volt, független volt és aki előtt Bécs is reszketett. Hiszen Mátyás “fekete hadserege” Bé­cset is meghódította. Zrínyit valószínűleg nem alaptalanul vádolták azzal, hogy uj független magyar királyságot szeretne létesíteni. Ha a magyar főurak akkor valóban inkább magyarok lettek volna, mint főurak: a magyar független királyság játszva létre is jöhetett volna Zrínyi alatt. Hiszen Zrínyi nemcsak költő és államférfi volt, de korának legnagyobb hadvezére is. Minthogy béke volt, egyelőre nem harcolhatott, de a hadi­tudományról olyan szakszerű könyvet ir, amivel közel 200 évvel előzte meg korát. Hadiszakértők azóta több ízben kimutatták, hogy I. Nagy Napoleon, korának legnagyobb katonai zsenije, Zrínyi Miklós hadászati .könyvének utasításai szerint szervezte meg hadsere­gét és vezette győzelmes hadjáratait. Ha a magyar főurak akkor Zrínyivel egyetértenek: akkor Magyarország függetlenségét Zrínyi vezérlete alatt játszva kivív­hatták volna. Ma .már minden hadiszakértő egyetért abban, hogy Zrínyi fölényesen összetörte volna az osztrák hadsereget. (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom