A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-08-12 / 32. szám

PAGE 8. OLDAL Ä Jö PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Pünkösd után tizedik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 18. fej., 9—14. Az időben mondá Jézus némelyekhez, akik elbizakodtak, hogy ők igazak s másokat megvetettek, e példabeszédet. Két em­ber méné föl a templomba, hogy imádkozzék, az egyik farizeus, a másik pedig vámos. A fariezus megállván, igy imádkozék ma gában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek: rabló, igaztalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer bőjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távol állván, szemét se merte fölvetni az égre, hanem mellét verve mondá: Isten, légy irgalmas, nekem, bűnös­nek. Mondom nektek: ez megigazulva méné haza, inkább minti amaz, mert mindaz, aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. SZENTBESZÉD Az Ur nem tartja helyesnek azoknak az álláspontját, “akik magukban biznak, mint afféle igazak.” Az ilyenek túlságosan felbecsülik az önérzetüket és azt hiszik, hogy ők szentek. Túlsá­gosan nagyrabecsülik az erejüket s a jóra való hajlandóságukat: azt hiszik, hogy őket semmiféle kisértés sem döntené le. Szép az önbizalom, sőt indokolt esetben bizonyos fokig kö­telesség is önmagunk megbecsülése, de egyedül magunkban ne bizzunk sohasem. Buktak már el angyalok is,' Krisztus közvet­len környezetéből is kikerült egy feketelelkü Judás. Ezek mind jók voltak valamikor. A magunk törekvésén és munkáján felül az Isten kegyelmétől várjuk az erőt és kitartást. Az Isten kegyel­mének pedig a forrásai a szentségek és az imádság. A mai szent evangéliumban az Ur Jézus két imádkozót mu­tat be. Az egyik jól imádkozott, a másik rosszul. A farizeus felszállott az emberi gőg, a túltengő önérzet, a lel­ki elbizakodottság és önteltség csúcsára és annan dicsekedett az Urnák saját jócselekedeteivel. Miközben megvető szemekkel néz­te a porban, az önmegalázásban s az önbeismerésben Istenhez só­hajtozó és irgalmát esdeklő vámost. A gőgös farizeus önmagát tolta fel, a vámos kisebbítésével. Túlozta önértékét és cselekedeteinek olyan tulajdonságokat mlajdonitott, a melyek azokban nincsenek meg. Egyszóval ked­vét lelte a tévedésben s az igazságtalanságban. A vámos pedig leszállóit bűnös mivoltának mélyére s mellét verve, Isten irgal­mát kérte. A farizeust a gőg és önhittség magaslatáról az Isten letaszította a megvetés mélyébe és a vámost pedig a megaláz­kodás porából fölemelte a megigazulás fényébe. A farizeus rosszul imádkozott, mert csak a jót emelte ki ön­magáról és csak a rosszat ismerte el másokról. A vámos jól imád­kozott mer őszinte önbevallással rebegte el bűnös tévedéseit s vallotta be gyarló mivoltát. Sokaknál előfordul nemcsak az imánál, hanem egyik leg­fontosabb lelki cselekménynél is, a szentgyónásnál, a farizeus hibája. Vannak, kik azt gyónják, ami nem bűn, sőt érdem: hogy ők vallásosak, szentmisére járnak és imádkoznak, nem bántják a más jószágát. Arról azonban, hogy irigyek, szeretetlenek és szivükben haragtartók, rágalmazók, buja gondolatokkal van­nak tele, csak nagy faggatásra akarnak tudni valamit. Nem gon­dolják meg, hogy hiába ép lelkűknek ezer szerve is, ha egy halálosan beteg. Igen csúnya a farizeus viselkedésében még az is, hogy a maga küláőséges jóságának kiemelése mellett — másokat megitél. Megitéli a vámost. Jézus a Szentirás más helyén igen óv bennünket ettől a bűn­től, parancsot adván: ne Ítéljetek! Bizony sokszor tévedünk fele­barátaink megítélésében, főleg elítélésében. Ügyeljünk tehát a mások fölött való ítélkezésben. Megszeretjük a szent evangélium szavai után ezt a vámost és ugyan miért? Azért, mert töredelmes alázattal, lélekből fakadó őszintesége példája annak, hogyan kell embernek Istenhez for­dulnia. Lehet, hogy sokszor fáj nekünk a büszkék megvetése, a gő­gösök lenézése. Bizony nem baj, testvér! .. . Hidd el, sokkal kí­vánatosabb a szegény vámoshoz hasonlítani, mint a gőgös fari­zeushoz, — mert nem az a fő, hogy mit tart felőled a világ, hanem az, hogy ott lehess a vámos mellett az Ur igazi követésében. LEVÉL MÁRTUSKA ANYJÁNAK Asszonyom! Érdeklődéssel olvastam leve­lét. Ha nem irta volna azt, hogy: “Kétségbe vagyok esve! Mindent megteszek, hogy ezt az őrült gondolatot kiverjem Mártuska fejéből”, boldognak mondtam volna Önt. De igy?! Mert mi is történt? 10 éves kislánya vasárnapi szentmiséről hazajőve, gyermekes fontosko­dással félrehivta Önt, és megsúg­ta kis szive nagy titkát: beszélt a Jézuskával és megígérte Neki, hogy apáca lesz. Ön kétségbe­esett erre az ártatlan közlésre, saját szavai szerint “mindent megtesz, hogy ezt az őrült gon­dolatot kiverje Mártuka fejé­ből”, és engem arra kért, hogy segítsek ebben a gyilkos munká­ban. Gyilkos munkát mondtam. Mert Isten kimondhatatlan le­ereszkedéssel megérintette Kis­lánya szivét. Úgy, mint a múlt században egy 3 éves kis francia leánykáét Lisieux-ben. S ma ezt a gyermeket Kis Szent Teréz né­ven a világon mindenütt tisztel jük. Hiszen az Ön ágya felett if ott függ rózsahullató képe. Ta Ián éppen az Ön tiszteletét há lálta meg azzal, hogy hivatási eszközöltt ki az Uristentlő leány kája számára. Mert a hivatás kitüntetés. A Királyok Királya, az Örök Sze retet, emberi kötelékkel, a sze retet kötelékével von magához egy emberi szivet. Kit előbb, kit később. És jaj annak, aki az örök Szeretet hívását nem köve ti. Nem azért, mintha büntetést kapna. Nem. Isten szabad kezet enged a léleknek Választhat a Teremtő és teremtett között. Vá laszthat gyémánt és kavics kö zött. De emberi szeretet ki nem tudja tölteni azt az űrt, amit csak Isten szeretete tud kitölte­ni. Ismer Ön olyan embereket, akik nem követték a hivatás sza­vát? Én ismerek. Lelkűket a ki-Hitéleti Rovat TOLNA NÉPE HÓDOLT A SZENTVÉR ELŐTT A község fölött a bátai domb­tetőn, a tolnai búzaföldek s a Duna fölött két templom állt egykoron. Azután hosszúidéig csak romjai e két templomnak. 1932-ben a bátai emberek egy akácfából ácsolt kereszttel kap­tattak fel a “hegyre” s leszúrták a régi templomok helyén. 1939 őszén pedig ott áll már a harma­dik templom. így van hát: kilenc évszázad óta ez itt a harmadik Isten-háza a bátai monostorhegyen. Az elsőt 1090 táján építtette Szent László király s melléje bencés apátságot alapított, hogy a szerzetesek szelídítsék, tanít­sák s neveljék földművelésre és kereszténységre a Duna környé­kén élő szilaj népeket. Az első templom a tatárjárás idején pusztult el. Helyébe gót stílus­ban épült Isten-házát emeltek a szerzetesek s ez a templom a XV. század elején már országos­­hirü búcsú járóhely volt, mert ott történt meg a Szentvér cso­dája. Turóczi krónikájában olvas­hatunk először az égi jelről, mely intést adott a Báta környéki magyaroknak. A krónika szerint 1415-ben Gara János, kiszaba­dulván a spalatói fogságból, a bátai monostor templomába vit­te súlyos bilincseit a Megváltó Szentvérének dicsőségére és fo­gadalmának emlékére. Ez a né­hány szó az első jelentés a bátai Szentvérről. 1434-ben IV. Jenő pápa bucsu­­járó hellyé avatta a báltai apát­ság templomát. Ezidőben a Ró­mában tartózkodó Zsigmond ki­rály és Hunyadi János kérte a pápától a bucsuengedélyt. A pápai irat beszámol arról is, hogy a monostor templomában az Ur napjának tiszteletére ösz­­szegyült hivősereg előtt vérezni kezdett az Oltáriszentség. Mikor és hogyan történt e csodálatos esemény, arról közelebbről nem számolnak be a leírások... A elégitetlenség szomjúsága égeti. Hogyan képzelhette azt Asszo­nyom, hogy én segédkezem egy emberi lélek Isten felé szárnya­lását megakadályozni? De mert hozzászólásomat kér­te, engedje meg, hogy még né­hány sort írjak Mártuska vélt hivatásáról. Hogy igazi-e a kis­lány hivatása vagy csak gyer­meki rajongás mondatta vele a szavakat, azt csak az idő fogja megmutatni. Ha 5—6 év múlva is ezt fogja mondani, akkor mer­heti remélni, hogy valóban az Ur “Kívánta meg leánya szép­ségét”. (44. zs.) De most semmi­­isetrs se harcoljon ellene. Hagy­ja a kislányt fejlődni szépen. Ha alkalma nyílik rá, bízza olyan kezekre, akik értik ennek a ritka virágnak kezelését. Szeretném, ha megértene, Asszonyom. Levelemből talán azt gondolja, hogy rossz helyre fordult segítségért. Nem, a leg­jobb helyre fordult. Asszonyom ingem, mint kisleányt 9 éves ko­romban érintett meg az Ur. Vé­gigszenvedtem a lebeszélések­nek minden változatát és Ön -udja, hog most milyen boldog togadalmas vagyok. Hagyja Is­­;en kegyelmét működni Márius­zában,imádkozzék érte, kérdezze meg az Úrtól: “Mi lesz ebből a gyermekből?” És tanulja meg mondani: Uram, ha akarod, Ne­jed adom. Hosszúra nyúlt levelem befe­jezem. Imádkozom Önért Asszo­nyom, hogy ha kell, szívesen tudja a “templomban bemutat­­ni” gyermekét. Mártuskának pe­dig kérem az igazi hivatás és a benne való álhatatosság kegyel­mét. Isten Önnel Asszonyom! Krisztusban igaz hive Anicia nővér bátai Szentvér oltára előtt tér­delt egykorHunyadi János a hi­res bátakörnyéki csata után ... s 1526-ban néhány nappal a mo­hácsi csata előtt a gyenge és könnyelmű II. Lajos király ott torpant meg az oltár előtt s ha­tározta el, hogy a bünbánat szentségéhez járul. * A második templomot néhány nap múlva elsöpörte a történe­lem zivatara. S a harmadik templomot a romok helyén, év­századok múlva a megboldogult Fájth Jenő címzetes apát, a köz­ség plébánosa építette fel. A ki­tűnő történelemtudós lelkese­dése, buzgalma mozgósította a község s a környék népét. 1939 ősz végén már állt a har­madik templom. És ami csodá­latos: a magyar történelem egyik legsúlyosabb megpróbál­tatása, a második nagy világhá­ború zivatara keskeny ívben el­kerülte. Még csak egy karcolás sem esett a Szentvér újonnan felépült templomán. ❖ A Szentvér csodája ma is élő valóságot jelent e környék 'dol­gos, búzatermelő népének. Julius 3-án Jézus Szentvéré­nek ősi kegyhelyén nagy engesz­telőnapot tartottak dr. Virág Fe­renc pécsi megyéspüspök veze­tésével. Messzi községekből za­rándokoltak ide a hívők. Az em­berek szombaton még arattak, de kora hajnalban már utrakel­­tek az uj búzatermésből font koszorúkkal felékesitett zászlók­kal. Jöttek ide Dunaszekcsőről, Mohácsról, Bajáról, Lánycsók­ról, BätaszekMuTr. A szekszárdi szőlők vidékéről... Felvonultak Vannak emberek, akikből sugár­zik a szeretet és a béke. Szivünk­ben olvadni kezd a jégcsap, ha közel kerülünk hozzájuk, és sze­­lid szavuktól elsimulnak a bosz­­szuállás hullámai. Az Egyház liturgiája ezt a tulajdonságot egyenesen mint Istentől adott kiváltságot hirdeti Portugália nagy nemzeti szentjéről: Szent Erzsébet királynéról. Egész élete túlcsordul a sze­retettől, mellyel még házasság-Csoda gyógyulások Lourdesból újabb két csodás gyógyulást jelentenek. Mindkét esetben az orvosi bizottság meg­állapította, hogy a beállt gyógyu­lásnak nem lehet orvosi magya­rázatát adni; az egyházi hatóság ennélfogva kinyilatkoztatta, — hogy csoda folytán történtek a gyógyulások. Egy négyéves délfranciaorszá­gi fiú agyhártyagyulladás foly­tán elvesztette szemevilágát és lábai, karjai megbénultak. Há­romszor bemártották a lourdesi forrás vizébe s a harmadik eset utána a fiú hirtelen felemelte a jobbját és rámutatott egy bicik­lire. Hamarosan tökéletes lett a látása és megtanult járni is. Egy 45 éves asszony torokrák­ban szenvedett. Kétszer megope­rálták s amikor a kór megint je­lentkezett, az orvosok kijelen­tették, hogy az eset reményte­len, harmadik operáció nem se­gítene. Az asszony már halálán volt, amikor elvitték Lourdesba és többször bemártották a for­rás vizébe. Hazatérve Nizzába, állapota rohamosan javult s az orvosok megállapították, hogy teljesen kigyógyult az általában gyógyíthatatlannak tekintett be­tegségből. Nyolc hónap alatt öt­ven fontot hízott s most teljesen egészséges. a somber ekeik vagy 450-en, majd a bozsókiak, de eljöttek hódolni még a távoli Pécsről is .. . mit­­sem törődve a zuhogó esővel. Többezres sokaság zsúfolódott a templomba, mikor áldást oszt­va bevonult dr. Virág Ferenc pécsi megyéspüspök. A főpapi szentmisén a szentbeszédet dr. Erdélyi Gyula c. apát mondta. A bűnről, a vezeklésről és az engesztelés fontosságáról be­szélt a bucsusoknak. A búzából font koszorúk alázatosan meg­hajtották fejüket a gyóntató­székben a napcserzett arcú ma­gyarok. Szinte szünet nélkül osztották ki az Oltáriszentséget az áldoztató rács előtt egész dél­előtt. Délután az uj termésből font buzakoszorut áldották meg szentbeszéd kíséretében, majd Vida István plébános ismertette Báta nagy történelmi múltját. Este 9 órakor szentségimádás volt; a fogságból hazatértek he­lyezték le hálájukat az oltár elé... az a fiatal bátai férfi is, aki épp ezen a napon tért vissza a hadifogságból szülőfalujába. Az emberek nem akartak hinni a szemüknek, összecsókolták, el­szaladtak a családjáért, rokona­iért. Külön kis körmenet ala­kult, igy vonult a hazatért hadi­fogoly a monostorhegyen épült harmadik templomba. Harsány i Ferenc szekszárdi káplán esti szentbeszéde után megindult a gyertyás körmenet. A dunamenti búzaföldek népe lobogó lánggal a kezében és szi­vében körüljárta templomát, és Jézus kiontott Vérének kegyhe­lyén könyörgött a boldog jöven­dőért. törő férjét is körülvette és bá­mulatos gyöngédségének isteni melegével végre is jó útra téri­tette. Nem elégedett meg azzal, hogy kórházakat és lelencháza­kat alapított; naponként ápolta sajátmaga is a betegeket, hiszen Jézus sebeit vélte gyógjyitani testükön. Ha éhínség sorvasztot­ta országának valamelyik táját, személyesen szervezte meg a se­­gitőakciót. A Nyolc boldogság szellemé­ben ragyogó szépségében virult ki benne a boldognakhirdetés: “Boldogok gy békességszerzők, mert ők bírják a földet.” Életé­ben több mint tiz háborúnak vetett végett. Békét közvetített Portugália és Kasztilia között; kibékítette Aragóniát Kasztiliá­­val; fegyverszünetet hozott lét­re Szicília és Nápoly között; vé­get vetett az áldatlan testvérhá­­borunak nagyatyja és atyja, férje és lázadó öcsé, majd férje és saját fia .között. Elég volt je­lenlétének Közelsége és a har­coló felek máris megkötötték a fegyverszünetet. Alattvalói az ország édesany­jának tekintették a hosszú ideig uralkodó királynét, aki 65 éves korában, 1336-ban eltávozott népe köréből, hogy az Istennél éljen. Krisztus dipolmatája volt ez a törékenységében szépséges asz­­szony; derűs bölcsességben csil­logó egyénisége az evangélium tavaszát varázsolta vissza né­hány évtizedre Portugáliában. Nem mindenki tudja róla, hogy anyai ágon az Árpádok csa­ládjából származott: IV. Béla és Szent Erzsébet testvérhugának, Jolánta királynőnek volt az uno­kája. Benne Szent István háza, a világnak legtöbb szentet ter­mő dinasztiáj a aj ándékozott nagy szentet Európa egyik nem­zetének. A BÉKESZERZŐ SZENT ERZSÉBET Pünkösd után tizedik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 17. rész, 72. Az időben egy ember méné Jézushoz, térdre borulván előtte és mondá: Uram könyörülj fiamon, mert holdkóros ós kínosan szenved, mert sokszor esik tüzbe és gyakran vízbe. Én bemutat­tam őt tanítványaidnak, de nem gyógyíthatták meg őt. Felevén pedig Jézus, mondá: Oh hitetlen s romlott nemzedék meddig leszek veletek, meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt ide, hozzám ... S megfeddé őt Jézus és kiméne belőle az ördög s meggyógyult, a gyerek azon órától. Akkor a tanítványok titokban Jézushoz já­­rulának qs mondván: Miért nem Űzhettük mi ki azt? Mondá nekik Jézus: a ti hitetlenségtek miatt. Mert bizony mondom nek­tek: Ha annyi hitetek leend, mint a mustármag, s mondjátok e hegynek: Menj innét amoda elmegyen, és semmi sem lesz nek­tek lehetetlen. Ez a baj pedig nem űzetik ki, hanem csak imádság és böjtölés által. Mikor pedig Galileában tartózkodtak mondá nekik Jézus: az Ember Fia az emberek kezeibe adatik és meg­ölik őt, de harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD A negyedik parancsolat azt mondja “Tiszteld atyádat és anyádat!” Miért kell tisztelnünk szüleinket? Először is azért, mert Isten parancsolja. Nincs a világon még olyan szoros kötelék, mint a milyet maga a természet font a szülők és a gyermek közé. Mégis azt látjuk, hogy az Ur Isten még ezt se találta elegendőnek és ezért szükségesnek látta ezt a viszonyt külön parancsolattal meg­erősíteni. Isten parancsa szerint a gyermeknek nemcsak azért kell tisz­telnie szüleit, mert tőlük kapta életét. Ha csak ezért kellene tisztelni szüleinket, akkor annak, aki szüleitől beteges, vézna vagy nyomorék testet kapott, nem kellene tisztelni szüleit. Isten parancsa szerint nem csak azért kell tisztelni szüleinket, mert ?zok idősebbek, okosabbak, tapasztaltabbak, mert hiszen a gyer­mek lehet szüleinél tapasztaltabb, okosabb; hanem azért, mert Isten parancsolja. Nem az számit, hogy gazdag-e apád, kedves-e anyád; még az se számit, hogy ők jók-e vagy telve vannak hibák­kal, bűnökkel .hanem az számit,TTogy Isten minden körülmények között megköveteli és parancsolja a szülők tiszteletét. Mikor a gyermek szülei előtt áll, a szülők szava mögül ki kell hallania az Ur szavát: Fiam, ha nem fogadsz szót, nem a tu­datlan atyával vagy a gyöngéd anyával állsz szemben, hanem a mindenható Istennek földi követével. Már pedig a követ szemé­lyé mindenütt szent és sérthetetlen, mert képviseli a küldőjét. A szülők a gyermek előtt az Istennek ilyen földi képviselői és ezért az erkölcsileg bukott anya vagy romlott atya homlokán iS ott ragyog az Istentől kapott szülői méltóságnak egy halvány sugara. Ezt érezte meg az a fiatal ember, aki mellett egy nap fe­­gyenc csapat ment el az utcán és hirtelen odalépett a fegyencek­­hez és az egyiknek megcsókolta a kezét. A fogházőr rászólt, “mit csinálsz, rabnak kezet csókolsz?” Igen, feleié az ifjú, mert ő az én apám. Az ifjúnak igaza volt, mert az Isten által adott szülői tekintélynek a valóságát, a bélyegét semmi sem törölheti le. Gyermekek, tiszteljétek szüléiteket és tanuljatok engedel­meskedni nekik, mert ha megrendül a szülői tisztelet, az meg­rendíti a társadalomban a felsőbbségnek kijáró tiszteletet. Gyer­mekek tanuljanak tiszteletet attól, akiről Írva van, hogy, bár Isten volt, engedelmeskedett szüleinek. Tanuljatok attól, akinek ke­nyere volt, hogy teljesítette a mennyei Atya akaratát. Tanulja­tok attól, aki egész földi életében nem cselekedett mást, mint engedelmesen követte az Isten akaratának útját, pedig ez az ut a kereszthalálba vezetett. Az Isten Fia, Krisztus engedelmes volt egészen a kereszthalálig. A szülők tiszteletét megköveteli maga a természet is. A kis gyermek ösztönösen ragaszkodik szüleihez, a nagyobbak már tudatos szeretettel, a felnőtt pedig aggóddó gondoskodással. A szülők szeretete egész éltünk folyamán végig kisér bennünket Még a felnőtt, családos embert is, egész a szülők sírjáig* Tudjá­tok, mikor lesz az ember öreggé? Amikor megnősül és családja lesz? Nem, hanem akkor amikor meghaltak szülei. Hány ember' nek, mikor szülei elhaltak, hangzik el ajkáról az a keserű szem­rehányás: csak most tudom, mit jelentettek nekem életemben szü­leim! Most jut eszükbe gonoszságuk nagysága, hogy keserítették szüleiket és sajnálkozva mondják, bárcsak ki tudtam volna mon­dani az akkor oly nehezen jövő szavakat: édesanyám, édesapám, bocsássatok meg. Szomorú sajátsága az emberi természetnek, hogy sokszor csak akkor veszi észre, mily kincsei voltak, amikor már elvesztette azokat. * A szülői szeretetnek örökké ragyogó példáját mutatja az ötödik században a pogány római Corjolánusz. Corjolánuszt ha­zájából Rómából száműzték, ő bosszúból hazája ellenségeihez szegődik és nagy hadsereggel Róma ellen indul. Polgártársai kérlelik, hogy ne bántsa szülőhazáját, de a kö­nyörgés mit sem használ. Végül kiküldik az ellenséges táborba a római anyák élén Corjolánusz anyját Veturiát. Veturia fia lábai elé borul és úgy könyörög Rómáért. A bosszútól lihegő, a vérig sértett fiú, akit semmiféle kérés idáig nem lágyított meg, felemeli anyját, átöleli, megcsókolja és azt mondja: “Anyám megmentetted Rómát, de elvesztetted fiadat.” Földosztó püspök San Servero püspöke, Fran­cesco Orlando 137 földműves családnak 29 éves szerződéssel kiosztotta a Szent János és Szent Szeverin székesegyház földjeit. A szerződések ünnepélyes át­adása a Rerum Novarum megje­lenésének évfordulóján tartott ünnepségen történt. Uj templom a budai Rózsadombon A Rózsadombon épült uj temp­lomot vasárnap ünnepélyes ke­retek között áldották meg. Az ünnepségen résztvett a főváros képviselője, valamint az egyházi élet sok vezető egyénisége. Pártolja Hirdetőinket!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom