A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-12-23 / 52. szám
A JŐ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD PAGE 9. OLDAL Békességei boldog karácsonyt KÍVÁN A . Jó Pásztor minden magyar csalódnak si^Bi^aaaaaaafiMsaaaaiaeaagaaaRiawaaaaaiCOWC^cwpaaaiMaaaaaaaaaaflMaflaMaaatftiMaig^ A történelmi kutatás semmi közelebbit sem tudott arról, hogy mikép jutott a Szent Család a betlehemi istállóba. A hivő lélek nem is keresgeti ennek körülményeit. Egyszerűen elfogadja a legvalószinübb megoldást: az Isten akarta úgy... Az Ur terveiben igy határozta el és azután meg is találta a módot, az eszközt arra, hogy Szent Józsefnek útját a szegény ütött-kopott istálló felé terelje. Amit a történelem nem tud kideríteni és amit a hivő lélek nem kutat, a nép képzelete pótolja. E képzelet szülte azokat a legendákat, amelyek a betlehemi éjszakáról, József keserves szálláskereséséről és arról szólnak, ahogyan Betlehem városából az istállóba került. Egy ilyen népköltötte legenda a sok közül a következő: — Még megpróbáljuk itt, az utca másik oldalán azt a nagy száláshelyet. Talán ott akad még számunkra valami kis sarok,— igy biztotta Szent József Máriát Betlehem város végén. Bizony már több mint egy órája kopogtatják végig a házak ajtait. Mária már alig tudja vonszolni magát. A viselős asszonyok gyöngesége még fáradtabbá tette, mint amilyen a hosszú ut után és a szálláskeresés sikertelensége között lenne. Mindenhonnan elutasították őket. Egymás hegyén-hátán tolongnak ma Betlehemben az emberek, akik a népszámlálásra jöttek. Csak annak szorítalak még egy kis helyet, aki csengő ezüsttel tud fizetni érte... József tarsolyában pedig nemhogy ezüst volna, hanem a rézpénz is igen csekély számú. Szegény külsején, bár “fSzwPvwli d iuJiája és eihanyagolas sem látszott rajta, mégis észrevehető volt a nincstelenség... Bekopogtatott a szálláshely már bezárt ajtaján. Bentről lárma hallatszott. Az összezsúfolt sok vendég beszélte meg a napközben történteket és bizony civódásra is jutott alkalom. Másodszor és harmadszor is kopogtatott József. Az ajtó azonban nem nyilt ki. Befelé került az udvarra és ott próbált szerencsét. Itt már nem kellett kopogtatnia. A szállásgazda épp az udvaron szidta a szolgáját. — Mihaszna fráter! Kihajtod a tehenet és a szamarat a külső istállóból és nem viszel neki szénát. Csak a magad bendőjére gondolsz, de arra nem, hogy az az állat is enne. — Uram, jól tudod, hogy ma nincsen helyén a fejem. Hiszen elsőszülöttem világrajöttét várom. A feleségem reggel óta vajúdik. Remeg érte a lelkem és nem csoda, hogy elfelejtettem szénát is vinni, amikor kihajtottam a tehenet. De mindjárt pótolom. Viszem a hátamon. Csak addig ne történjék valami baj idehaza. A szállásgazda észrevette József és Mária közeledését. Tudta, hogy mi járatban vannak. Mérgesen mordult rájuk: — Nem látjátok, hogy minden tele van már? Láthattad az előbb, hogy még a tehenemet és szamaramat is kihajtottam az istállóból és kivitettem a barlangistállóba, mert még az ő helyükön is népszámlálásra jött zsidók feküsznek ma éjszaka. — De uram, — könyörgött József — nézz a társamra. Látod, hogy viselős. Essen meg rajtunk a szived és szoríts valami helyet. — Pusztulj innen, elég már a bajom! Ha Irta: KISS GYULA Hullanak elétek az én bus könnyeim ... Ezer kis forró csepp, ezer kis üzenet: Anyám, karácsonykor veletek leszek! i S jövőre talán, majd ..« De ha mégse lenne, Ha mégsem segitne a jó Isten haza, Gyújtsátok csak meg a gyertyákat, anyám, Minden könnyes, boldog karácsonyéjszaka. S ott leszek én mindig A meleg lángokban, Rejtőzve, félve bátorítva, gyújtva, Mig megsegíti Isten a magyart, Ki a téli éjben, csontigvágó szélben Reménytelenül odakünn maradt. S akkor kéz a kézben, szeretetben újra Veletek leszek a karácsonyfa alatt! Anyám, ősz hajad megcsillan a fényben, Mig gyertyát gyújt öreg, remegő kezed, S hogy ott álltok még sejtelmes sötéten Arcotokon már dereng a szeretet, A sárgalángu, örök-szép karácsony . . . — És hiába vár a magyar határon Géppisztolyos őrség, Drótkerítés, akna, Ott leszek én is együtt veletek! Nézzetek fel a karácsonyfára: Arany-angyalhaj zuhatagába — Ott csillog majd az én tépett hajam, Sárga, kis lángokkal az én lelkem támad Enyhe melegével egyre-egyre jobban .. . A csillagszórókban az én szemem lobban S a szaloncukronban a mennyei fán, Selyempapirban, ezüst sztaniolban A csókjaim vannak, édesanyám! S mig ajkatokon zeng a “Mennyből az angyal” Elgörbült gyertyácskák finom peremein Megsokasodott lecsorgó viasszal boldog merengéssel nézi álmát, a férfi —Szent József — pedig a háttérből tisztelettel figyeli mindkettőt. Feltűnt neki, hogy sem a tehén, sem a szamár nem evett a szalmából semmit. Ott áll mindkettő a közelben, mintha a hűvös reggeli szellőt akarnák elfogni testükkel a gyönge újszülött elől. Nem nyúlnak a szalmához, mert akkor kikellene huzni annak szálait a csendesen szendergő Kisded alól... A gyermek pedig oly különös. Fény sugárzik belőle; az arca angyalian szép, sőt még ennél is szebb... * Egy időre rá Heródes poroszlói vették körül Betlehemet. Házról-házra jártak és ahol kisgyermekeket találtak, elvitték anyjától. Hamar hire kelt ennek. A város szélén levő szálláshely szolgája is hallotta az eseményeket. Az ő feleségének is kicsinye született épp azon az éjszakán, amikor a barlangistállóban is világra jött egy Gyermek. A jászolban fekvő Gyermek gondolata eszmét adott a szolgának. Köpenyébe takargatta kicsinyét, megfogta gazdája tehenének kötőfékét, hátára felkötött egy ölnyi szénát és kiment velük a barlangistállóhoz. Itt aztán a jászolaljára szénát tett, ráfektette gyermekét, betakarta szénával és elébe kötötte a tehenet. A kicsinyke sirt egy-két verset, azután elpihent... elaludt... , , A szolga pedig látszólag dolgára ment, de a szive mélyén remegett és lopva nézett a barlangistálló felé. Heródes poroszlói átkutatták minden házat. A város végén fekvő szállásházát is. Sőt még a barlangistállóba is kinéztek. Az egyik bekukkantott. Csak a jászolt látta, a mely előtt jámboran állt és kérődzőit egy tehén. Hatalmas teste eltakarta a jászolban fekvő gyermeket. — Csak egy tehén van itt és semmi más, «— állapította meg a poroszló. Az ut széléről tépett füvei letörölte rövid kardjáról a vért, amelyik a betlehemi kisdedek leölésénél rátapadt. Azután visszaindultak eJruzsálem felé, mert Heródes parancsát teljesítették. * így fizette meg a Mindenható — a nép legendája szerint — a betlehemi szolgának irgalmasságát. Szívj óságáért elsőszülött fiának életét mentette meg az Ur. irkirkirkirkirirkir-k-irkirkirkirkirkiriri):i(irAifk-k 0 0 benneteket beszorítanálak, talán egyik-másik viszakérné a péitóét:.J^fá^‘?nSrmég a magadét sem fizetnéd meg, nemhogy a káromat pótolnád! Aztán odafordult a szolgájához, aki megállóit s részvéttel nézte a sápadtarcu, fáradt Máriát. —• Mozogj dolgodra, éhesek már az állatok — s azután sarkonfordulva, bement a szállásházba. József kint maradt. Ez volt Betlehem utolsó háza és ennek kapuja sem nyilt meg előttük. Bezáródott az utolsó remény is, hogy fedél alá juthassanak ezen az éjjelen. Nem konyult azonban le feje csüggedten, hanem épp ellenkezőleg: az ég felé emelkedett fel. Tekintetével ott, a felhőkön túl lakozót kereste. Hozzá szállott sóhajtása s kérése, mely ebben a pillanatban meghallgatásra talált. A szolga szólalt meg közelükben: — Jertek velem. Az éjszakára meghúzhatjátok magatokat a barlangistállóban... Nem valami fényes hely, de szükségből megteszi. Én szívesen adnék szállást tinéktek, de az én feleségem is várandós és épen most vajúdik... Elmentek a szolga után, aki hatalmas szénaköteget fűzött a vasvillára és azt cipelte a hátán a szállásmester barmai számára, melyeket erre az éjszakára kitelepítettek, hogy a helyükre is a népszámlálásra jött zsidók feküdhessenek. így jutott a Szent Család a betlehemi barlangistállóba. * Másnap reggel ismét eljött a szolga, hogy urának jószágai után nézzen. Bámulva látta, hogy a jászolban az illatos szénán anyja köpenyébe takarva egy Kisded pihen. Anyja Egyszer, régen született Valaki... S vele leszállóit a földre egy darab mennyország. Kicsiny városka vagy te,' Betlehem, ott az olajfaligetek, fügefaerdők koszoruzta domb oldalán. Melletted a barlang, ráborul az Isten szavával telt mélységes csend, az ünneplő magán... Bent rideg jászol, nyirkos a lég s zizegő, szúrós szalmán fekszik az isteni Kisded, évezredek reménye, emberi szivek leghőbb vágyainak kielégítője. A sóvárgó felsóhajt, a pokol majd megrendül lépése nyomán és Róma fölött felragyog a kereszt és az Evangélium... Ő a kikelet a madárdalos földön, virágokat fakaszt majd, szebbeket, illatosabbakat, mint az első hajnal napján a játszi napsugár. Előtte a Szent Szűz imádva térdel, szeretettől ittas lelke, liliom, ajka méz, szive rózsa szál. Angyali szárnyak suhogása hallatszik, megcsendül énekük a szent, csendes, rejtelmes éjben: “Dicsőség magasságban az Istennek és békesség a földön, a jóakaratu embernek!” Ember, tiéd az Isten, a lélek édessége, örök ifjúsága. Egyszer született Valaki... Boldogság harmata száll a szivekbe, diadalmas erő, öröm a lelkekbe. Azóta édes az rmádás, mélységes a szeretet, fönséges az engesztelés, szép az ártatlanság, bájos az erény, mélységes az élet. Azóta ragyognak versenyt emberi szemekkel a fenyőillatos estéken kigyult gyertyácskák. S ha éjjeli misére kondul a harang, fehér galamb száll a föld fölött el a béke olaj ágával, hogy édes béke, szent szeretet fonja koszorúba a világ minden táján templomba siető emberi szí-Karácsony mindenfelé nyörgök génuai Szent Katalinnal, hogy Jézus legyen Szivemben, — az Örökkévalóság eszemben, a világ lábaim alatt, az Isten akarata tetteimben és mindenekfelett az Ö szeretető ragyogjon én bennem. Krisztus Jézus született, örvendezzünk ... Egy régi középkori legenda beszéli el: Isten megengedte Ádámnak, hogy elhagyhassa a pokol tornácát és az első karácsonyestén megjelenhessék ő is a betlehemi jászolnál. Gábriel arkangyal kisérte el. Ádám leborult a Kisded előtt, aki azért jött a földre, hogy jóvátegye, amit az első ember és utána a többi emberek bűneikkel elrontottak. Mélységes bünbánattal áldotta az Ur irgalmasságát, amelyik az égi trónusról a földre küldötte egyszülött Fiát. A bensőséges áhítatban eltöltött percek után Ádám felütötte a fejét és láthatóan gondolkodott. Odafordult Gábriel arkangyalhoz és megkérdezte tőle: — Isten angyala! Nem értek valamit... A próféták azt jövendölték, hogy a Messiás uralkodni fog. Miért nem született hát királyi palotában és miért jött e világra rongyos istállóban? Azt is Írták a jövendölések, hogy népének vezére lesz és hatalma leigáz mindent. Miért szegény tehát az anyja és miért fekszik szalmán, amikor övé lehetne a világ mikben ?líiáíi®^sÍia?Íi-Gábriel arkangyal végighallgatta Ádámöt és felvilágosította a betlehemi szegénység okáról: Ádám! Ennek az istállónak szegénységéből tanuld meg a boldogság titkát. Örülrii akkor, amikor gazdagság vesz körül béhhúil: két, lehet. Csillogni a dicsőség és fény sugarában szintén lehet. De tudd meg, hogy az ilyen boldogság függ a földi javaktól és legszebb perceit is megkeseríti a gondolat, hogy mi lesz, ha mindezek a javak elvesznek és a dicsfény kialszik. A földi kincsek nélkül is boldognak lenni: igazi boldogság. A Messiás pedig erre az igazi boldogságra is megtanítja az embereket. Valóban áldott tanítás az, amelyet a betlehemi istálló szegénysége adott nekünk ... Nem minden ember tud vagyont, kincseket gyűjteni és dicsőséget kivívni. Ha a boldogság a vagyonhoz és dicsőséghez lenne kötve, mily kevesen örülhetnének csak ezen a földön! Ámde Jézus más utat is mutat,, amely az igazi boldogsághoz vezet. A bethlehemi istálló legendája “MA SZÜLETETT MEG A MEGVÁLTÓ . . ” KARÁCSONYI ÜZENET I ■ veket Mert jegyszer született Valaki.. . Lelkemben vágyak égnek, tervek születnek, szent elhatározások hevülnek. Leborulok a barlang nyirkos kövére és az áhítattól édes, mély álomba szédülve, bizalommal kö--J_k_1_____1_i_i_____1_i_________________1_1_á_i_1_1_i_J_k_á_1_i_i_1_i_á_k..
