A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-12-02 / 49. szám
PAGE 8. OEDAE Ä JŐ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD I Advent második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent M.áté 11. fej., 2—10. szakasz János midőn meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanitványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? S felelvén Jézus, mondá nekik: Eimenvén, jelentsétek Jánosnak azt, amiket Hallottatok és láttatok. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik és boldog az, aki bennem* meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől lengetett nádat-e vagy mit mentetek ki látni? Puhába öltözött embert-e? íme akik puha ruhákat viselnek, a királyok házaiban vannak. Hát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat... Mert ez az, kiről Írva vagyon: íme én elküldém angyalomat szined előtt, aki elkészíti előtted utadat.’ SZENTBESZÉD A mai szent evangéliumban Keresztelő Szent Jánost a fogságban találjuk. Még nem is olyan régen a zsidók Messiásnak, Megváltónak tartották s ime, most már fogságba vetik, hogy mihamar lefejezzék. Tegnap Messiás, ma fogoly, holnap már halott... Ez rövid foglalatban Szent János élete, ez általában a világ barátságának a képe. Ma ünnepelt vagy, népszerű és hires, s talán már holnap épen azok hagynak el, akik fölemeltek, hogy holnapután már eláruljanak. Ma gazdag vagy s holnap talán már szegény s meglehet, hogy holnapután már koldusbotot is vehetsz a kezedbe. Ma erős vagy, egészséges, holnap talán már elveszhet erőd, tönkremehet egészséged és megeshetik veled is, hogy holnapután már kiterítenek. Ez, kedves olvasóm, megengedem, hogy talán erős, de mégis igaz képe és rövid foglalata az ember földi életének. És hány és hány esetben kérdezhetjük az életben azt, amit Jézustól kérdeztek egykor tanyitványai, midőn egy vak ember mellett elhaladtak: “Mester, ki vétkezett, ez-e, vagy a szülei, hogy vakon született?” Kérdezhetjük Szent János esetében is, akit a fogságban találunk: Ki vétkezett, szülei vagy ő, hogy börtönbe került. És a felelet az, hogy szülei nem vétkeztek, hiszen az írás szerint Zakariás és Szent Erzsébet mindketten igazak voltak, járván az Urnák minden parancsaiban és igazságaiban feddhetetlenül. Ámde Szent_János sem vétkezett, hiszen róla pedig maga Krisztus azt Jnond ja, hogy ő több a prófétánál. Miért került hát mégis a börtönbe? Ez is egyike annak a I sok bizonyos miértnek, amit az életben annyiszor és annyiszor fel lehet vetni és amire feleletet adni senki se tud. Oh, mert hát az élet tele van rejtélyekkel, tele van titokzatos dolgokkal, az emberi élet olyan, mint a süni köd, nem enged tisztán és messzire látnunk, nem enged az események okához eljutnunk. És mert ez igy van, azért’ kedves olvasóm, az életet nem kell feszegetnünk, nem kell boncolgatnunk, nem kell agyunkat azzal a sok “miért”tel eltöltenünk, hanem az életet szépen kell leélnünk, mindenben Istennek akaratát, vagy megengedését kell látnunk és következőleg mindenkor meg kell nyugodnunk. Az életet pedig akkor éljük szépen, ha nem sopánkodunk, nem jajgatunk, hanem iparkodunk mindenben Isten dicsőségére és felebarátunk javára lenni. Iparkodunk mag tenni Isten akaratát abban az állásban, amelyben vagyunk és abban az állapotban, melybe az élet küzdelme bennünket beállított. Ne legyünk saját terhűnkre azzal, hogy szinte folyvást csak másra gondolunk, mások szeretnénk lenni, mint amik épen vagyunk és mást szeretnénk tenni, mint amit épen tennünk kell. És ha talán nem is megy úgy a dőlünk, mint másoknak vagy amint megérdemelnénk, ne kicsinyeskedjünk, ne zúgolódjunk és ne várjunk csodákat az Istentől. Megnyugodni Isten rendelésében, mindenben Istennek akaratát látnunk és Isten dicsőségét munkálnunk, ezt a szép és nemes életet kell Szent Jánostól megtanulnunk. íme, ő börtönbe került ártatlanul, mert .megmondotta az igazat Heródesnek s mégis megnyugodott. A világ, amelyet tanított, méltatlanul, hálátlanul járt el vele szemben és még sem zúgolódott. Boldogok vagyunk mi is, ha a világ hálátlansággal fizet, mert akkor az Isten fog nekünk megfizetni egykoron. Ne várjunk hát mi sem hálát attól a világtól, amelytől jutalmunkat se várjuk. Szent János a szenvedésben, a börtönben is Isten dicsőségét szolgálta. Nem járhatott-kelhetett ugyan a világban, hogy hirdesse a Megváltó eljövetelét, hogy a lelkeket az Istenhez vezesse, elküldte hát tanítványait, hogy ők maguk győződjenek meg a Messiás eljöveteléről... Iparkodjunk mi is a lelkeket, az embereket Istenhez küldeni. Istenhez vezetni, amint csak lehet: hol szóval, hol példával, vagy legalább is imádságunkkal. Legyünk Szent Jánosok, kivált most: Adventben; készítsük el a lelkeket az Ur eljövetelére, a Karácsony szent ünnepére. Amen. Hitéleti Rovat Szent Év — a tékozló fiuk visszatérésének éve Bocsánat azoknak, akiket a vétkezés szerencsétlensége sújtott Brazília elnöke a Szentév alkalmából amnesztiarendeletet adott ki. A rendelet bevezetőjében arra hivatkozik, hogy az 1950-es esztendőt minden keresztény nép a szentévi jubileum ünneplésének szenteli s az ősrégi ha-Tartalmazza a társadalom harmonikus együtélésének szabályait és Isten hivatalos szolgálatának előírásait. Nem lehet csodálat nélkül olvasni ezeket a bámulatos szépségű oldalakat. Itt találjuk meg a jubielumi esztendő legrégibb A SZENT ÉV PROGRAMJÁT a pápa megbeszéli Msgr. Pignedoli közponii bizottsági főtitkárral. BOLDOGGÁ avatják A mártír szerzetest A munkások apostala Lengyelországban egyre növekszik egy szerzetes tisztelete. Kolbe Maximilian, a Szeplőtlen Lovagjai rend alapítója, annakidején önkéntesen halálba ment, hogy megmentsen egy családapát. A németek letartóztatták és az auschwitzi koncentrációs táborba szállították. Itt rendki- j vül sokat szenvedett és mártírhalált halt. Mély és hősies lelkiélete és jótékonysága ismeretes volt már elfogatása előtt is. Varsóban megkezdték --az adatgyűjtő —eljárást- Kőibe., boldoggáávatása érdekében. 1 Nemrégiben halt meg 71 éves korában Amerikában Marent Péter, a munkások apostola. Marent Péter Franciaországban született s mint ifjú vándorolt ki munkára az Egyesült Államokba. Itt sokáig mint kőműves, erdőmunkás és bányász kereste kenyerét. Alaposan megismerte1 tehát a munkások életét. Rengeteget dolgozott erkölcsi és anyagi felemelésükért. Katolikus Munkás címen folyóiratot is szerkesztett számukra. A folyóiratot égy new yorki munkáslakás..k.o n y. h á jáh.an szerkesztették hosszú időn keresztül . gyomány szerint ez az év a bűnbocsánat és a jó útra térés esztendeje. A kegyelmi rendeletet a brazil parlament előtt Costa igazságügyminiszter beszéd kíséretében jelentette be, ami | — mint az CXsservatore Ro' manó ezzel kapcsolatban Írja— rendkívüli figyelmet érdemei, mert fogalmazásának pontosságával minden várakozást felülmúl. Meglepőnek kell mondanunk, hogy laikus ember a keresztény eszme tökéletes átérzése mellett ilyen bámulatos hittudományi tájékozottsággal rendelkezik. Éppen ezért Costa miniszter beszédét röviden ismertetjük. A jubileum eredete Az ókori irodalom egyik legszebb fejezete — mondotta á miniszter —- kétségkívül a Levictus sugalmazott könyve, amelyben az Ur megadja a választott nép vallásos életének jogi szabályait, A könyvben a jog és a liturgia kettős fogalmáról van szó. forrását is. Üld meg a szombatot, mondá Isten Mózesnek, s a hetedik esztendő a föld szombatja és az Ur pihenője legyen. Számlálj magadnak továbbá hét évhetet, az a/ hétszer !>-*4J,Fát összesen negyvenkilenc ’ esztendőt s tedd szentté az ötvenedik esztendőt s hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert az örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát és térjen vissza ki-ki eredeti családjához, mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. (Lev. 25.) A szombatévre vonatkozó fejezet tartalma nagyon gazdag. Tanítja a szent istenfélelmet, a bölcsesség kezdetét a tisztelettel és szeretettel együtt, a teremtmény alávetettségét a Teremtőnek, a/ isteni igazságba vetett bizalmat és a rendületlen bizonyosságot a jó jutalmában és a gonosz büntetésében. Tanítja, hogy Isten a Gondviselés és hogy reá kell bíznunk magunkat a Gondviselésre; el A SZENTPÁLIAK KÉT FILLÉRJE Az őszi ragyogásban aranyló nyárfákkal szegett somogyi utakon csillogó szemű magyarok, ünneplőbe öltözött férfiak, asszonyok igyekeznek Zselicszentpál, a domboldalban fekvő szegényes kis falucska felé. Kevesen kocsin, a szegények — az igen nagy többség — gyalogosan szaporázva, hogy idejében ott legyenek a templomszentelésen. Mert templomot szentel a 435 lelket számláló község Templomot, amelyre már oly hosszú ideje hiába vágyott. A templomot szentelő Badalik Bertalan veszprémi püspök mondja el szentbeszédében, hogy 210 éve, 1739-ben áldotta meg egy andocsi ferences barát az akkor épült templomot, de ennek ma már romjai sem láthatók. A szentpáliáknak régen hiányzik az Isten-háza, amely nem csupán az Ur hajléka, de a hívek otthona is. Hiányzott, hogy nem az ő haranguk szava szólít déli pihenőre, szentmisére, esküvőre, temetésim. A vágyakozást most .váltották tettre. Két évvel ezelőtt fiataL. tetterős..plébános került a faluba» s ekkor elhatározták a hívek, hogy ä szabadságharc százéves évfordulóját templomépitéssel ünnepük meg. Szegény emberek mind, még középparaszt sem akad köztök. S ezek a kisemberek két év leforgása alatJ 200,000 forintot adtak össze az ingyen teljesített munkán kívül.. Csodát tett itt az erős akarat és az áldozatkészség. Nemcsak pénz, tégla és munka akadt az építéshez; -volt. aki csikót ajándékozott a templomnak; a “templom csikaját” maga a plébános hajtotta a kaposi vásárra. És ma készen áll a templom, a Magyarok Nagyasszonyának szentegyháza. Dombtetőn áll, a lábánál szétterülő falu tisztára csinosított házai felett magasodik az ég felé karcsú tornya. A maradandó nagy alkotások nem a gazdagságon vagy szegénységen múlnak, valamint az alkotás nagysága sem mérhető köbméterekben vagy forintokban. Az egyetlen mérték az evangéliumi szegényasszony két fillérje, és ezt a két fillért a szentpáliak odavitték a templomdombra. ... | — - Kopp Jenő •kell fogadnunk szándékait és | szeretnünk kell, xpert ő ma| ga az Isten, aki a szabad emj bért az örök boldogságra és a dicsőségre vezérli. Az Ur ajánlja a türelmes és jóságos szeretetet, amely megbocsátja a bűnök sokaságát. Elrendeli a múló javak megvetését, a világ ügyeitől való elszakadást s a lélek felemelését az éghez. És ami a legfontosabb, az ősi törvény e fejezetében benne van a tulajdon társadalmi feladatának határozott megállapítása, az uzsora elitélése és az emberi iszemélyiség méltóságának elismerée a közösség keretében. A zsidók a szentévet “Jóbel évnek”, a keresztények Szentévnek nevezik. E szó, jóbei”, a kost jelenti, amely a nyájat vezeti, s névátvitellel a kosszarvat, az abból készült kürtöt, az ünnepélyes kiírtharsogást, amellyel a boldog és bőséges esztendőt köszöntötték. A szent esztendő Az Egyház, amely már ősidők óta megismételte a jóbei (latinosán a jubileum) ünnep ségeit, 1300-ban, VIII. Bo fác pápa kezdeményezésére szent évnek nevezte az ünnepet, mert ez áz az év, amelyben megújul a keresztény szellem, legyőzvén a sötétség szellemét, s a teremtmény tökéletesebbé válik. Az Istenhez való emelkedés esztendeje, a béke esztendeje ez, s az emberek közötti egyetértésé. “Adj ó Uram békét a mi napjainknak, békét a telkeknek, békét a családoknak, békét a nemzetek között” — mondja a Szentatya megindító gyönyörű imájában, amelyet 1948 karácsonyán fogalmazott meg a Szentévre. Szent ez az év azért is, mert Isten imádásának a lélek öntudatos és önkéntes alávetésének ideje, de szent azért is, mert a tékozló fiuk visszatérésének esztendeje, “a nagy visszatérés és a nagy megbocsátás esztendeje”, — mondja a Szentatya. A magábaszállásé, amely aláveti a testet és megerősíti a szellem elsőbbségét; a bünbánaté, amely felemel s megtisztít; az imádságé, amellyel az Ur meggyőzni engedi magát. Áz imádságban az ember bizonyos értelemben mindenható mert az Ur enged a mi imáinknak. A Szentév tehát különösképpen a magábaszállás, a biinbánat és az imádság esztendeje. 4 bűnök bocsánata Az igazságügyminiszter ezután elmondotta, hogy mint katolikus nemzet, a brazil nép sem hanyagolhatta el a maga hozzájárulását a Szentévhez. De nem maradhat el a brazil kormány hozzájárulása sem, mert a kormány nem választhatja el magát a néptől, hanem hűséges a néphez, a nemzeti hagyományokhoz és Isten iránti kötelességeihez. Éppen ezért csatlakozik a kegyelem esztendejének ünnepségeihez, a bántalmak megbocsátásához. A köztársaság elnöke e nemes érzelmektől áthatva bocsánatot kíván adni azoknak, akik hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak és meg akarja adni ezúton a lehetőséget a jó útra való visszatérésre mindazoknak, akik azt őszintén óhajtják. A kormány meg kívánja bocsátani és el kívánja felejteni a vétkeit azoknak, akiket az a szerencsétlenség ért, hogy vétkeztek. Nem vak megbpcsátásfóU;T van......szó,-amely a bűnre biztat, hanem ................................................................................ Pünküsd után 26. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Jánostól. XII. rész, 66. Mondá az Ur e példabeszédet: Egy gazdag embernek földe bőséges termést ada. És gondolkodik valä magában, mondván: Mit miveljek? mert nincs hova gytijtenem terményeimet. És mondá: Ezt cselekszem: Elbontom csűreimet, és nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden terményeimet lés javaimat. Azután mondom lelkemnek: Lelkem! van sok jószágod, sok esztendőre éltévé; nyugodjál, egyél, igyál, vígan lakozzál. Az Isten pedig monda neki: Esztelen! ez éjjel számon kérik tőled lelkedet; a miket tehát szerzettéi, kié lesznek? így vagyon, a ki magának kincset gyűjt, és nem gazdag az Istenben. SZENTBESZÉD A lopást a világi hatóság is bünteti, ezért van a törvény tömérdek paragrafusa, ezért van a bíróság, rendőr, börtön. Hát miért kellett az Istennek közbelépése és kötelezni az embert, ‘ne lopj! kötelezni a magánvagyon megbecsülésére? Hát nem elég a világi törvény? Nem elég, mert ehhez szükséges az Isteni törvény is. * ' ^ ':r ' Ha végignézünk a világon, fogjuk látni, hogy ma is a lopás megélhetési forrás, egy szövetkezet nemzetközi szervezettel, külön szabályokkal, betörő és rabló iskolákkal. Rablóbandák garázdálkodnak szerte a világon. Tömérdek a törvény, de nem lehet annyi, hogy az emberi gonoszságot mindenben megkösse. Sok a paragrafus, de sokan vannak, akik ügyesen tudnak azok között kibújni. Ezért volt szükség a hetedik parancsban oly törvényre, mely ! minden gonoszságot megköt; oly paragrafusokra, melyek alól kibúvó nincs; oly rendőrre, aki elől nincs menekvés. Az élet tele van különféle finom ravaszságokkal és cselfogásokkal, melyeket a világi törvény nem büntethet, csak a lelkiismeretre hivatkozó isteni törvény tud megakadályozni. Ezért mondja a Szentirás: “Nem tudjátok-e, hogy az igaztalanok nem fogják bírni Isten országát?” (Kor. 1, 6, 9.) A rendezett társadalmi életnek alapja az isteni parancsolatoknak a betartása. Az igazis vallásos lelkűiét. Egy kis katekizmus ugyanis többet ér, mint egy szakasz rendőr, Léptem nyomon rablásokról, betörésekről olvasnak az emberek és elszörnyüködve csapják össze kezüket és mondják: “hová jutottunk, milyen elvetemült a világ!” És talán azok háborodnak fel, akiknek ahhoz egyáltaláh nincs joguk, mert azt aratják, amit vetettek. Hogyan? Hát úgy, hogy ha kérdezzük tőle, miért háborodol fel annyira? Szoktál-e templomba járni, gyónni, áldozni? “Nem szoktam, de ez az én privát ügyem, mit érdekel az másokat?” De bizony érdekel. Mert mi mindnyájan részei vagyunk egy nagy szociális egységnek, kik egymásnak példát adunk. Ha tehát nem hiszel Istenben, nem élsz Isten törvényei szerint, akkor miért higyjenek a te alkalmazottaid, miért tartsak meg az Isten törvényeit? — és egyszer csak azt fogják neked mondani, ha nincs Isten, akkor nincs örök élet, nincs rossz, akkor az a fő, hogy minél többet élvezzek mások pénzén, amelyet akár lopással, csalással szereztem meg. A magántulajdon jogos és hasznos, de vannak bizonyos határai és veszélyei, amelyek miatt azonban nem volna szabad eltörölni. A magántulajdonból bizonyos társadalmi egyenlőtlenség következik, a gazdagok és szegények osztálya. A szegénység mindig nyomasztó, de azt teljesen megszüntetni nem lehet, mert, amint Jézus mondotta: “Szegények mindig vannak veletek.” (Máté, 26, 11.) A szegénységet akkor se tudnák megszüntetni, ha eltörölnék a magánvagyont, sőt a szegénység ezzel csak nőne, mert ha nincs magánvagyon, akkor nincs az embernek kedve a munkára. Vagyoni téren nem kivánhatunk egyenlőséget, épen úgy, amint más téren se lehetünk egyenlők. A beteg nem egyenlő az egészségessel, a gyenge az erőssel, az alacsony a magassal, a tudatlan a tanulttal. Szükség volt az isteni törvényre, hogy a szegényt mentse meg a zúgolódástól, a gazdagot pedig mentse meg az önzéstől és hogy gazdagságával Isten akarata szerint eljen, hogy ne legyen keményszivii a szegénnyel szemben. A régi pogány világban a szegénység szégyen volt, a betegség szerencsétlenség, azért nem törődtek velők. Sőt, újabb korban egy német bölcselő, Nietzsche, azt hirdette, hogy “a gyengék, betegek semmi részvétet nem érdemelnek,, ne segítsünk rajtok, hanem hagyjuk őket mielőbb elpusztulni.” De mióta Jézus elmondotta a gyönyörű példabeszédet a dúsgazdagról és a szegény Lázárról, megtudjuk, mire kötelez bennünket a vagyon. Hallgassuk meg, mit fog mondani az utolsó ítéletkor: “Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre. Mert éheztem, nem adtatok ennem, szomjuhoztam és nem adtatok innom . . . mezítelen voltam és nem ruháztatok fel engem. Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek egynek a legkisebbek közül, nekem se cselekedtétek. ’ (Máté, 25, 41.) Mit jelentenek az Urnák ezen szavai? Azt, hogy minden embertársunkban Krisztust kell látnom és kérdeznem magamtól: “Mivel tartozom Istennek ezen felebarátomban?” Akkor mennyi harag gyűlölet, keserűség szűnne meg a földön! egyéni bocsánatról azok számára, akikre hatott az őszinte bánat és a megtisztító büntetés, s akik alkalmasnak mutatkoznak arra, hogy vissza tudnak térni a társadalmi együttélésbe, ama emelkedett rendelkezések szellemében, amelyek- az- evangéliumi . tékozló fiú lelkét eltöltötték. Templomot építenek Csopak község 900 szegény hive templomépitéshez kér segítséget. Kéri a jólelkü vallásos embereket, hogy adományaikat Egyház község, Csopak,,. Hungary címre küldjék.
