A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-07-29 / 30. szám

PAGE 2. OLDAL Ä Jó PÁSZTOK— THE GOOD SHEPHERD A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published, every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzsläy József Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ...*_________$4.00 Fél évre ............................2.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ____________$4.00 Half Year ..................2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. FARKASOK—BÁRÁNYBŐRBEN MINDENKI ÁRULÓ? Ha hinni tudnánk a magyarországi lapok'híreinek, azt kel­lene hinnünk, hogy abban a szerencsétlen országban mindenki hazaáruló, mindenki ellenség. A kormány sorra megrendel min­den városban, minden faluban tiltakozó népgyüléseket, ame­lyeken a szónokok lerántják a leplet gaz árulókról s a hallgató­ság közt elvegyült százpercentesek bőszen halált követelnek az árulók fejére. De sem az ordítozok, sem a hallgatók nem tud­ják, miről van szó. A legújabb nagy árulási affér a Rajk bukott miniszter esete. Mit csinált Rajk és mit csináltak összeesküvő társai, az Andrássy ut 60 rabjai? Ezt senkisem tudja. A belügy­minisztérium kiadott egy közleményt, amely szerint “Rajk és bandája a minisztériumot a reakció fellegvárává tette.” Hogyan tette a minisztériumot a reakció fellegvárává? Ezt senkisem tudja. De hát diktaturás országban a népnek nem is kell semmit tudni; csak éppen éljenezni vagy halált kiáltani kell, ha erre felülről kiadják a jelszót. A külügyminisztérium is nyilatkozik s hasonlóképpen sem­­mitsem árul el. Azt mondja, hogy ebben a minisztériumban “már jóideje pártszerütlen magatartás volt tapasztalható.” Csak sej­teni lehet, hogy mit jelent ez. Titoizmust jelent, vagyis az orosz elnyomással és kizsákmányolással szemben tanúsított valamilyen ellenállást. Régebben az ilyesmit — idegen elnyomás elleni ellen­állást — hazafias magatartásnak nevezték. Ma “pártszerütlen” az ilyen magatartás. A némaság városa volt, most a suttogás városa Budapest. “Rémhirek” járnak szájról-szájra. Vas Zoltán, az ország gazda­sági diktátora, “lebukott.” Boldizsár Iván, a propagandafőnök, megbukott. Pálffy altábornagy, a hadügyminisztérium politikai osztályának főnöke, az Andrássy ut 60-ban van. Szakasits, az “államfő”, gyanús, a Rajk-féle összeesküvők egyike, Justus Pál, súlyosan terhelő vallomást tett, amely szerint a magyar nép­­köztársaság elnöke titoista, vagyis áruló. És igy tovább. Ahol minic denki gyanús, ilyen hirek kerülnek forgalomba. És időnkint k;ug "derül, hogy a Moszkva füttyére^áncölok gyahüjU'csäkiigyän J,V- alaptalan: tényleg vannak, egyre nagyobb számban vannak Ma­gyarországon titoisták. Más szóval, a Rákósi-féle szovjet-kormány­zatnak már erős belső (a kommunista párton belüli) ellenzéke van. Ennek bizonyságra az is, amit Bécsből jelentenek: Magyar­­országból egyre többen szöknek át, akik magukat kommunisták­nak vallják. Két szláv származású ameri­kai egyetemi tanár, R. Stocki és R. Lenkin megtanítottak egy uj szóra: “genocide.” Azt jelenti ez, hogy rosszakaratú, de nagy hatalommal rendelkező embe­rek nem egyeseket, hanem egész fajokat, egész nemzeteket pusz­títanak el. Ezt próbálták Hit­ler és bűntársai a zsidókkal. Ha rajtuk múlik, kiöltek volna a föld színéről minden zsidó em­bert. A múlt év decemberében nem­zetközi értekezlet volt Párisban, a United Nations kebelében és annak leghangosabb, legtöbbet beszélő tagja Platon D. Moro­zov volt, aki Stalint és társait képviselte. Ez az értekezlet ki­mondta, hogy a genocide néven ismert tömeg-gyilkosság tilos és ezt a határozatot az orosz Mo­rozov is aláirta. Az Amerika biztonságában élő két egyetemi tanár most a még szabad szlávok nevében til­takozik az ellen, hogy ilyen, nemzetközi megállapodáson Moszkva neve is szerepelhessen. Azt mondják és nyomban bizo­nyítják is, hogy az a tömeg-gyil­kosság, amit Hitlerék az üldö­zött zsidósággal szemben követ­tek el, eltörpül amellett, amit Stalinék csinálnak. A jogsza­bály az, hogy “a bíróság elé tisz­ta kézzel kell járulni” és ezzel Stalinék nem hivaloghatnak, mert sokkal véresebb a kezük. íme a bizonyítékok: Genocide tömeg-gyilkosságot követett el 1921 és 1923 között Moszkva Ingermanland lakossá­gán, összesen 400,000 emberen. Ezek az emberek Leningrád mö­gött laktaé nagy műveltségű skandinávok voltak é= közülök csak néhányarazzal ve gyilkossá^ dJ idők, uj er- izü thií vannak. A népi demok- bal :ia a nőnek teljes egyenjo- tés ságot adott a férfival. Ami bal _ — «-I *1 Wmam W—Kftrrrrt-delt orosz katonák sortüze alatt. 1930-ban számolta fel Moszk­va a Don folyó és a Kuban fo­lyó között élő doni kozákságot aként, hogy hírmondónak se ma-Irta: BAflGHA ANTAL radt, mert ragaszkodtak szabad­ságukhoz. I Az 1932-ik évben kezdődött meg az ukrla földművelők, öt millió embei kipusztitása egye­nesen Stalir rendeletére. Ezek ukrán kisgadák voltak, akik nem akartai kolchozba állani, amire egy nilliót agyonlőttek, két és fél miáót Szibériába vit­tek és a mgmaradottaktól el­vettek minién élelmet, úgy hogy éhenhí.tak. Ma nincs uk­rán földmüv.lő parasztság, csak a helyüket Tfoglalt fehér oro­szok. A Kerch alszigeten lakó gö­rögöket Mosiiva leölette, illet­ve mintegy Hatezret közülök Szibériába huBaltak bányamun­kára. Ez a ftziget hadászati szempontból fontos Moszkva uraira nézve, alik az ott élő 120 ezer görögöt nt n tartották meg­bízhatóknak. A második jv *y háború során a lengyelek urát ritkították meg azzal, hog főleg a tanult embereket irtot ák ki. Katyn er­dejében a nemj tközi Vörös Ke­reszt védelme latt lévő tábor­ban egyetlen srba tízezer len­gyel katonát t nettek. A Volga foíó mentén levő és önálló némt köztársaságot feloszlatták és 800,000 embert deportáltak Ázia legészakibb részébe, az örölös hideg hazájá­ba. Ezt Moszkb maga is beis­merte azzal, hlgy a száműzés megbízhatatlanig címén tör­tént. 1 Az 1944-ik évien ugyanezt tet­ték a krimeai ttár köztársaság 800,000 lakosává Valamennyit száműzték az és;aki jég birodal­mába, éhenhalára. A Kaukázus jegyei között le­vő Chechen kcjtársaság 600,000 lakosa nyomtalanul eltűnt. Sor­en fogyüaí. -.emi'l hir. Voltak és iból készült rjb sült mellé táoLa ellett ruthén ruthén, ugjln«ezett kis-orosz. Két püspökük: börtönben halt meg és valamé nyi papjuk fog­ságban van. j i Litvánia lakosságának 60, ,_____________1 )________________ Tajtékozó dühvei írnak a Párt lapjai, a Szabad Nép és a Nép­szava, azokról az “árulókról”, akik torkig vannak Moszkva kom­munista szolidaritásával s kizsákmányoló politikájával. Itt egy kis bokréta a két pártlap mérges szóvirágaiból: “Aljas féreg, bitang áruló, becstelen kém, undorító banda, álarcuktól megfosztott, szemétdombra való imperialista ügynökök, embernek álcázott szörnyetegek, aljas trockista akasztófavirágok . . “Akasztófavirág” — ez nem szóvirág. Ez fenyegetés. Ceg­lédről jelentik: “A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének it­teni fiókja lelkes szavakkal követeli, hogy akasszák fel azokat a bitangokat.” Budapesti jelentés: “A honvédség aktiva-értekezle­­tén a derék katonák ütemesen ordították, hogy kötelet a nya­kukra!” Ezek megrendelt tüntetések, vésztj ósiók. TÜCSÖK HÁBORÚ Az amerikai kormány tudományos alapon folytat irtóhadjá­ratot a sáskák, tücskök és más rovarok ellen. A földmivelésügyi minisztériumnak külön “sáskavészellenes” osztálya van, amely­nek vezérkara már elkészült a haditervekkel. Nyugaton és a Kö­zépnyugaton több mint egymillió akeros területen fogják kémiai anyagokkal telehinteni a mezőket, tarlókat, erdőket és a sáskák keltőhelyeit. Közel egy évtizede tanulmányozzák ezt a problé­mát és megállapították, hogy a legtöbb sáska Utahból jön, vala­mint Montana, Wyoming, Nevada és California államokból. A mormon tücsök egyike a legszívósabb fajtáknak, ez ellen különlegesen erős mérgeket kell használni. Egész légi armada in­dul a kártékony rovarok ellen, hogy a levegőből leszórt méreg­gel szabadítsák meg a farmereket a sáskáktól. Egyes helyeken olyan sűrűn élnek ezek a férgek, hogy mint valami élő szőnyeg haladnak előre 300-400 lábnyi területen. Ha ezek a sáskák és tücskök lerakják tojásaikat és kikelnek utódaik, az a következő ősszel sokmilliós kárt jelentene a farmereknek. Egymillió dollárba kerül a hadjárat és 30 repülőgép üzemben tartása. De megéri a befektetést. Egyházüldözés a német szovjetzónában Németország orosz zónájában megindult az egyház nyilt üldö­zése. Ott egyszerre folyik az el­nyomás a katolikus és a protes­táns egyház ellen. 21 protestáns és 17 katolikus papot bebörtö­nöztek. Mint Csehországban, ott is megalakult egy kommunista Katolikus Akció s ennek a ha­mis egyházi szervezetnek tagjai, kommunisták, Drezdában és Jé­nában mise közben berohantak a templomokba és botrányosan viselkedtek. Wilhelm Zaiser, az egyházi ügyek főfelügyelője, úgy nyilatkozott, hogy “van elég hely a koncentrációs táborok­ban a mennyei komédiások szá­mára.” És hozzátette, itt az ide­je, hogy Németország szovjetzó­nájában is legyen már egy Mind­­szenty eset. Lettország lakosságának 50 és Észtország lakosságának 50 szá­zaléka fel lett számolva. Tanult embert nem tűrtek meg élve, hogy ne izgassanak. Nincs megállása, a genocide tö­meggyilkosság ma is folyik. Ez alapon egyenesen felhábo­rító az, hogy Stalin embere, Pla­ton D. Morozov, követelte Páris­ban leglármásabban az efajta tömeg-gyilkosságok eltiltását. És a sokat hangoztatott kölcsö­nös megértés címén nem akadt az egyesült nemzetek delegátu­sai között senki, aki a nemzet­közi Vörös Kereszt intézmény megállapításait orra alá dörzsöl­te volna. Csodálkozva kérdezik egyre több és több irányból: — Meddig tűrik a szabad de­mokráciák, az igazi demokrá­ciák azt, hogy már nem is a há­tuk mögött, hanem szemtől­­szembe nevessenek gúnyosan az arcukba? Elfeledték a szabad nemze­tek, de főleg Amerika népe, Franklin Benjámin mondását: — A kényurak ellen való harc Isten szolgálatát j elenti. Nekem is kevés a dollárom Irla: JACK WILSON Az amerikai magyar olvasó közönség engem nem ismer, hí­remet se hallotta soha. Illendő tehát, hogy bemutatkozzam. Amerikai angol nyelvű újság­író vagyok, a Minneapolis Tri­bune washingtoni tudósítója, nős, két fiúval áldott vagy meg­vert, és szegény ember. SZEM ÉS OCSU Hajdanában, mikor még nem gép végezte a gabonák csép­­lését, a kiválasztásnak első műveletét kqvette a második, a gabo­na-garmada megtisztítása a szemetes elemektől. Ezt a fontos munkát szórásnak nevezték, mivel úgy tör­tént, hogy a garmadából lapátokkal szél irányába szórták fel a gabonát. A még szemetes tömegből a legértékesebb, a legsú­lyosabb rész, a “nehéz szem”, legkönnyebben küzdve a szél ere­jével, a szóró embertől legtávolabrra esett. Már közelebb hozzá a “második szem”, még közelebb a hitványabb elem, az ocsu, aztán a könnyű, magtakaró polyva és törek, végül pedig még a polyvából is letöredezett apró, szilánkos, szinte porszerü lanyó. Győrffy István, a magyar néprajzi tudomány kiváló képvi­selője szinte bánatosan mondja, hogy a gabona-tisztitás eme ősi szertartásának gyönyörű, régi fogalmait a néprajzi szótárak te­metőjébe küldi a gép. Kár . . . mert ha az emberi ügyesség és leleményesség ért­hető törekvéssel keresi is a munka verejtékét enyhítő módsze­reket, a mindnyájunk kenyerét biztositó paraszti erőfeszítés ősi formáinak legalább jelképes tanítását kellene emlékezetünkben elevenebben megőrizni. Hiszen a megszórt gabona annyi de annyi tanítással int fe­lénk, hogy viharosan változó korunk minden körülménye kö­zött is örök erkölcsi szabályokként alkalmazhatjuk őket. Meg­tanulhatjuk, hogy a cséplésből kikerült nyers garmada tömege mennyi minden selejtes elemmel van még tele. S bizony szél erejére van szükség ahhoz, hogy a tiszta szem —, saját súlyában bizakodva — különváljon. S láthatjuk, hogy még a szem sem egy­forma, mint semmi az áldott természetben. Van “első szem”, ami főleg a jövendőt biztositó vetés magjának alkalmas, van “második szem”, ami a napi táplálékot adja, van ocsu, ami már csak az apró jószág nevelésére való. De a törek, a polyva, sőt még a langó sem teljesen haszontalan, mert agyaggal elkeverve tapasztásra használható. Most, cséplés után — bizony okosan tennénk —, ha régi tanulságok, ősi képek és példák szerint, jól megszórnánk gabo­nánkat . . . Mindenféle gabonánkat . . . Hogy minden érték a maga helyére kerüljön. . . . A PRÍMÁS fürfangja A prímás ur, akiről szólani fogok, nem a cigánybanda élén húzta a vonót, hanem magyar földön a harmadik főur volt a korábbi időkben. Az első volt az apostoli király, a második a nádorispán és a harmadik Esztergom érseke, a “hasonló ranguak között első”, azaz Magyarország hercegprimása. Ma már csak prímása, mert a rangokat eltörölték. Simor János hercegprímás oldala mellett érseki titkár volt valamikor egy Csernoch János nevű fiatal pap, aki akkor ta­lán csak álmaiban gondolt arra, hogy valamikor saját maga lesz Simor utóda, Esztergom érseke, a katolikus egyház bibor­­noka és a magyar nemzetnek királyok koronázására egyedül jogosult primása. Kora ifjúságától kezdve erős dohányos volt Csernoch János, egyik szivart a másik után szívta, de bírta a sok füstöt erős természetével. A sok dohányzás azonban nem tetszett főpapjá­nak, Simo.r Jánosnak, aki egyszer valakitől egy valódi Havana ^^Waít Jcapott-ajándélíba, amelyet zsebébe rejtett és mikor dél -A Jó Pásztor Verses Krónikája Írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ KEDVES SZERKESZTŐ UR: szokott as ugy lenni, hogy a mából múltba szoktunk visszamenni. Mert lelkűnknek kevés a vérszegény jelen; mágnesként vonz a múlt s benne sok rejtelem. Hogy is volt, mint is volt, mikor még nsm éltünk? Mikor nem csalódtunk és nem is reméljünk? HAJ, BIZONY M,AGAMBAN is kérdeztem: Hogy is csüngtünk egykor az életgerezden? Hogy is volt, amikor nem élve is voltunk? Mikor véghetetlen múltban kóboroltunk? Hogy is szakadtunk le az élet-bokorról, mini mikor a szőlő álmodik a borról? HOGY IS VOLT, AMIKOR várur volt egy ősöm s volt sok cifra szolgám, igric hegedűsöm? A szavamra ... az, hogy: ur-ősöm szavára remegett a várnép s egész sziklavára . , .? Ugy emlékszem, sokszor harcoltunk keményen: ijjal, kelevézzel, vizen és kenyéren! VITÉZI ELET VOLT . . . sok kemény vitézzel; penna helyett kardot forgattunk a kézzel. Szivben szenvedélytől gyultak fel a fények, voltak nagy szerelmek, kalandos regéi yek. . . Kard, ki kard! Párvivás ellennel, 1 aráttal . . ." s óriások lettünk a küzdelmek által! . . . UJ KORSZAK JÖTT AZTÁN: ledőltek a várak — s ma már csak romja áll egy-egy ősi várnak. "Tudományos féreg" esett az uj korba; szárnyaszegett sasok, lehulltak a porba. Kard-kelevéz helyzeti könyvek, tudományok; megszelídültek, haj, a régi pogányok! V ... ÉS JÓMAGAM, ŐSÖK "iskolás" ut óda: Magam lettem igric, hegedűs azóta. Esendő Írója csenevész koromnak, énekes koldusa poéta soromnak. Várurak . . . Várősök . . . Kalandos s: erelmek — rám csak az emléke maradt mindezek nek . . . Tegnap este találtam ki, hogy hol szorítja Angliát a cipő. Ott, akefc­­ir 'Mik-jar-Nekem is kevés. Ezt különösen olyan ember érzi, mint én, aki­nek két Ha van és akik azt kö­vetelik, hogy vegyek egy tele­víziós készüléket lakásunk ré­szére. Mit tehettem volna? Azt, amit Anglia. Közgazdasági és pénz­ügyi értekezletre hivtam fiai­mat és bevezetésképpen elma­gyaráztam nekik, hogy mit je­lent az, mikor a magamfajta em­bernek, vagy Angliának, kevés a dollárja. Azt mondták a fiuk, hogy ez ugyan kellemetlen állapot és egyik oka az, hogy sok enniva­lót kellett vásárolnunk, ellen­ben a mészáros és a füszerkeres­­kedő nem vásároltak tőlem sem­mit. így elvitték a dollárjaimat, de nem adtak vissza belőle egyet sem. Azt zúgták továbbá a fiuk, hogy televíziós készüléket ed­dig senkitől nem vásároltunk, tehát nem is várhattuk senki­től, hogy valamit visszaadjon a pénzemből. Magyaráztam nekik, hogy ke­vés dollárja és televíziós gépe nem lehet egyszerre az ember­nek, de erre azt felelték, hogy inkább tartson tovább a dollá­rok hiánya, ellenben legyen te­levíziós gépünk. Ha egyik nincs, legyen legalább a másik. Javasoltam erre egy nagysze­rű tervet. Azt, hogy huzzuk szo­rosabbra . a nadrágszijjat. Együnk kevesebbet, feledjük a mozit és egyéb szórakozásokat, amíg újra több lesz a dollárunk. A fiuk erre azzal válaszoltak, hogy semmi kedvük az ilyen megszorításokhoz, ellenben an­nál nagyobb a kedvük egy tele­víziós készülék után. Mit tehettem volna? Takaré­kossági terveimet szép szóra nem akarták megérteni és elfo­gadni, tehát erőteljesebb eszkö­zökhöz nyúltam és elnadrágol­tam mindkettőt. Azóta nem me­rik a televíziót emlegetni, mert félnek, hogy a verésnek folyta­­\ tása következik. után a kertben sétálgatott titkárával, hirtelen megállt és meg­szólalt: — Csernoch fiam, szeretném ha tennél nekem egy Ígéretet. A füial titkár természetesen nagy készséggel felelte:-— Eminenciás uram kérhet tőlem bármit, biztosan megte­szem. Elmosolyodott Simor prímás, zsebébe nyúlt, előszedte a szivart és azt mondta: — Ehol van, fiam, egy valódi Havana szivar. ígérd meg ne­kem, hogy ez lesz az utolsó szivar, amelyet életedben szivni fogsz. Habozás nélkül válaszolt erre Csernoch: — Ugy legyen, amint prímás uram akarja. Másnap ismét a kertben sétált a prímás fiatal titkárával és megdöbbenve látta, hogy Csernoch ismét vígan dohányzik. Reá is szólt feddőleg: — Fiam, csak tegnap Ígérted meg, hogy többé nem szivarozol. Amire a maga éles és furfangos eszével válaszolt Csernoch: — Kegyelmes atyám, ehol a szivar, amelyet tegnap kaptam és megígértem, hogy ez lesz az a szivar, amelyet utoljára szívok el, akkor, mikor többé nem dohányzom. Ezt tehát nagy gonddal fogom őrizni addig, amig élek, mert én meg szoktam tartani ígé­reteimet. MEZTELEN HUSZÁR A KORZÓN Ezt a históriát tegnap este hallottam, azon melegében me­sélem. Szokott társaságunk ült együtt s vidéki városok korzóiról folyt a szó. Sose szerettem a szereplést — kezdte egy idősebb tag —, mégis azt hiszem, kevés ember keltett korzón akkora feltű­nést, mint ujonckoromban én. A kedves tiszaparti városban- vol­tam tüzér és egy szép napon lóusztatással egybekötött strando­lásra vezényeltek bennünket. Az ilyesmi katonáéknál ugy megy, hogy a fiuk levetkeznek, lóra pattannak, persze, csak nyereg nél­kül, aztán neki a viznek. Kezdő lovasok voltunk és ugyancsak fogódzkodnunk kellett, ha nem akartunk inni. Komoly baj természtesen nem lehetett, s nem is volt, amig ki nem jöttünk a vízből. Gyönyörű pejt kaptam, jóvérű, bolondos csikót, és ahogy a frissitő viz után megcsapta a langyos nyári levegő, elkezdett ám velem kocogni. Egy száll kötőfék volt minden szerszámzata, az is kicsúszott a kezemből és teljesen ura lett a helyzetnek. Előbb csak kocogott, aztán trappba csapott, majd vágtatni kezdett. Egy darabig még hallottam az utánam szálló parancsszavakat, de azután csak a lódobogás hallatszott. Mert akkor már repült, mint a fergeteg és én rémülten kapaszkodtam a sörényébe, mi­közben összes ruházatom egy csontkeretes szemüveg volt. Ir­tózatosan féltem, hogy a nyakam szegem, de végül is baleset nélkül úsztam meg a kalandot. A csikót sikerült a járókelőknek megfékezniök. — Na, de hogy függ össze a történet a korzóval? — kérdezte valaki a társaság tagjai közül. — Ja, nem mondtam? Hát csak annyiban, hogy a lovacskát a kedves tiszaparti város korzójának kellős közepén fogták meg. Éppen térzene volt. Kisjó Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom