A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)
1949-05-27 / 21. szám
PAGE 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR 1; (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office t736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 ELŐFIZETÉSI DIJAK: | SUBSCRIPTION RATES: Egy évre --------------------$4.00 One Year ............................$4.00 Fél évre .......................t.__ 2.00 Half Year .......................... 2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. EMLÉKEZZÜNK Május harmincadik napját a halottakról való megemlékezésnek szenteli a kegyelet. Régi hagyomány volt országunkban, hogy ezen a napon koszorút, virágot helyeztek a haza védlelmében elesettek sírjára szeretteik, tisztelőik. így eredetileg katonai gyászünnep jellegű volt Decoration Day. De az idők változnak s a régi latin mondás szerint az időkkel változunk mi is. A hadviselés modern fejlődése, szörnyű tömegirtó szerszámok feltalásása kellett, hogy ennek a régi mondásnak igazát százszorosán megújítsa. Elmúltak az idők, amikor túl a vizeken és a hegyeken katonák öldösték egymást — maguk sem tudták, miért * — és ugyanakkor odahaza, ahogyan régebben mondani szoktuk: a hinterlandban, az élet ment a maga megszokott utján s legfeljebb egy és más életszükségletben volt hiány. Varsó elpusztítása, London bombázása, Rotterdam felgyujtása óta már nem lehetett hinterlandról beszélni, eltűnt a választóvonal katonák és civilek közt. Ezekben a városokban több civil pusztult el, mint katona; nem csoda, hiszen a támadásnak éppen ez volt a célja Az atombomba sem egyenruhás japánokat vett célba, hanem civilek százezreit, intő, rettentő jelül, hogy a háború ma már más, mint egykor volt. Decoration Day, a katonák emléknapja, ma már általános, szomorú emléknap. A modern technika fejlődése oda vezetett, hogy háborúban éppen úgy mint békében a demokrácia, az egyenlőség elve érvényesül a holtak birodalmában. Éppen ezekben a napokban egy tragikus eset emlékeztetett erre. Amerika honvédelmi minisztere, civil ember, négy évvel a vészes háború után megdöbbentő körülmények közt életét vesztette. Civil volt csakugyan? Nem, a háború késői áldozata, volt. A háborúban megkövetelt emberfeletti munka ölte meg, de a halál csak évekkel azután jött érte. Kegyelettel emlékezzünk ezen a napon elköltözött szeretteinkről, akik a halotti ing minden külömbséget eltörlő egyenruhájában sorakozna!? az eltávozottak végtelen seregében. HOGY VAGY, ÖREGEM? Albert és Kázmér a pesti villamosmegállónál találkoznak. “Hogy vagy, öregem?” kérdi Albert. Kázmér gyanakodva körülnéz, mielőtt felelne erre a mélyértelmü kérdésre. Igaz, a szokásos semmitmondó választ is adhatná, hogy “köszönöm, öcsém, jól,” de... Hogy is mondta Horatius, a régi rómaiak nagy költője: “A büszke lovas mögött ott settenkedik a sanda gyanú...” ■»v Kázmér fürkésző tekintettel méri, vizsgálja a körülötte állókat. Hirtelenül elváltozik az arca színe, fakóra válik. Erőt vesz magán s hebegve-habogva megadja Albertnek a várva-várt feleletet: “Köszönöm kedves kérdéseket, nagyon jól vagyok. Pompásan érzem magam. Hála a demokráciának ... Minden jól van, nagyon megvagyok elégedve.” Aztán közelebb megy s Albertnek fülébe súgja: “Te marha, hát nem látod. . . Detektiv... Az ott, a félrecsapott barna kalapban ...” Albert meglepetten bámul hol barátjára, hol a félrecsapott barnakalapos idegenre. Kázmér szó nélkül odébbáll. A Körút sarkán Kázmér másik barátjával találkozik. “Hogy Vagy, öregem?” kérdi a barátja. Kázmér körülnéz, nincsen gyanús idegen a közelben. Nyomban megered sirámainak árja: “Hát megtörtént, amitől rettegtem. Ilinek még meg sem mondtam. Nem merem neki megmondani. Nem igazoltak. Kitettek a pártból. Kitettek az állásomból. Mit csináljak? Asszonnyal, két gyerekkel... Kivándorolni? Bolond beszéd. Mindenki kivándorlásról beszél, de nem gondolják meg, mit jelent az ... Útlevelet kérni? Ezzel csak még gyanusabbá teszi magát az ember és — Útlevelet nem kap. Itt élned kell... De miből?” Közeledik egy ismeretlen. Kalapja mélyen a szemébe huzva. Gyanús. Kázmér elpárolog. Csupa fül ez a Pest mostanság. Halkan kell beszélni, de hallgatni még jobb. AZ UJ KORMÁNYZÓ Németország uj kormányzót, polgári főmegbizottat kapott John J. McCloy személyében. Clay tábornok helyére került az uj kormányzó, aki ellenőrzője lesz majd a német kormánynak és a polgári közigazgatásnak. Hálátlan, kényes, nehéz feladatra szemelték ki McCloyt, aminthogy Clay tábornok szerepe sem volt éppen könnyű. Az eredményeket mindenki természetesnek találja, ha simán mennek a dolgok, senki sem csodálkozik, de ha nehézségek merülnek fel és bajok kezdődnek, a kormányzóé a felelősség és ő kapja a szemrehányásokat.- McCloy éveken át állott az International Bank of Reconstruction élén és hadügyi államtitkár volt. Mindkét poszton jól állotta meg a helyét. Washingtonban bizonyosra veszik, hogy uj feladatának is kifogástalanul, diplomatikus tapintattal és bölcsességgel fog eleget tenni. Vendéglátók, figyelem! Rémamier asszony mondta egyszer, hogy tapasztalata szerint két szó teljesen elég arra, hogy vendégei érezzék: iszivesen látja-e őket. Megérkezésükkor azt szokta mondani nekik: “Végre!” — távozásukkor pedig ezt: “Már?” a jó pás: rHE GOOD SHEPHERD LOVACSi VAG ÖKRÖCSKÉK FAKTOROK? GONDOS SÁNDOR Pár hét előtt kiváncsi voltam arra, hogy mi hasznosabb a földre: ha lovacskákkal, ökrökkel vagy traktorral művelik? Ennek a lapnak hasábjain fordultam tehát az amerikai magyar olvasó közönséghez, mondják meg nekem a maguk véleményét. Temérdek ugyanis az amerikai magyar, aki otthon földművelő volt és a dolgot .sokkal jobban érti. A Megváltó egyik legszebb példabeszéde a magvető felől szól. Elveti a magot (kézzel). Egyik mag kősziklára esik és felkapják az ég madarai. A másik mag kopár talajra hullik és nem csírázik ki. De a harmadik jó helyre jut, kikel és százszoros magot ad vissza. Az én kérdésem is ilyen szerencsés volt. Jó sok üveg boromba és erősebb italokba került, hogy az oktatáisomra siető olvasóik beszédének folyását felcsigázzam. De jöttek a levelek is, amelyek közül elsőnek özvegy Baranyai Józsefné mosta meg legjobban a fejemet. Azt irta az özvegy, hogy gyerekkorunkban együtt őrizük a kacsákat és libákat a Krajna patak partján. Sőt egyszer meg is cibáltam a haját. Olyan régen lehetett, hogy nem emlékszem reá, de most bocsánatot kérek érte. A levél ezt mondja: — Most is olyan léhütő vagy, mint kis korodban. Mit bánod te, hogy mi van a földdel! Abból nekem meg neked nincs többünk, mint az a kicsi, ami a sírunk lesz. Inkább arról Írnál hogy miért nem nevelik jobban a gyerekeket Isten pitében? Ezt a munkát én papjainkra bízom. Jó magam maradok a földi dolgok mellett. Gyereknevelésről beszéljenek iró-táísnőim, mint Fiilöp Ilona vagy Varga Éva. Azok értenek hozzá. Én még magamat se tud-i tarn neyelni, nem a má^ok gyám fékét: **— TM A sok között legkedvesebb nekem derék olvasónk, Puskás József, New Jersey állam New Brunswick városának határában élő farmer. Ha jól emlékszem, ez a Puskás korábban a VerjBvay Segély Egylet egyik igaiBátója, majd szervezője voltBnekem régi jó emberem, becsült alapos rázJ^B, amelyet itt adok nyilváric^Brra. írja Puskás Jó.-ka: —Br J ó Pásztor egyik szúrná,bin azt a kérdést vetette fel, logyan jobb a földet művelni géppel vagy a régi kézzel wem ott ekével, lovacska kkaljBBöoskékkel ? —^B i engem illet, nem tar- 1 ozo^Btízezer holdakkal rendell^B magyar farmerek-közé ..^Bem csak negyven akerepBran, amit a nagyok kétszerlégy birtoknak hívnak. Ali azt illeti, afajta föi<jesur, Aint otthon — a magunk ideBen — Eszterházy herceg, KarBsonyi gróf vagy akár a szatBári püspök volt, kevés vanBimerikában. Hirtel énében és M'jobban Szentkirályi KárolyBátyámra emlékszem, akinekBolorado államban, Greeley yáros határában 48 ezer a kei cskéj e volt. Az öreg ur a szabadságharc elbukása után keritt Amerikába, a harc alatt ezredes volt és hogyan jutott a nagy amerikai birtokhoz, azt neir|mpndta el nekem. Abba a teímraek földbe éppen csak annyi eke jutott, amennyi elég volt arra, hogy a jószágnak télirí lucernát termeljen rajta. Ápásik amerikai nagy birtokai magyar Utah állam déli csücskén élt vagy húszezer akei ura gyanánt, amiért nem cseréltem volna Ihusz holdat a Szamos partján. Annyi hegynek, fel, hegynek le földet ritkán láttam. Csupa kő volt az, de tele vasérccel, amiből valamikor nagy pénz lesz. Egyelőre jpy Mihály barátom birkáival vesződött. Nyolc .akér I' azon a talajon hozzá, ^Legy bárányból birka le^Lvégiil Michigan államban, City város határában Bfc^-bp’fi1 András bará- U(ÍÍ||fjf ^ ej^BBTerí mondhat; magáénak. D^Bz mind elsőrendű termőföld ! Míég hosszuszáru cirókot is termel rajta és télén saját gyái ában csináltat belőlük seprőt?' !A temesi sváboktól tanul-A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓAÉ GÁBOR BALSORSUNK PÜNKÖSDJÉN MIKOR LEHUNYT A NAP ; a lélek elfáradt, régi dicsőségnél nincsen nagyobb bánat. Mikor a sugárzás mind árnyokba sülyed, mikor a dicsőség bánatba kqvülhei; mikor a villámlás sötétségbe fullad, amikor az ország darabokra hullhat; amikor fuldoklunk szennyes árban úszva; mikor a gyalazat ránk kígyózik kúszva; mikor a remény, hogy győri an feltámadunk, biztatás csak, mellyel áltatjuk önmagunk: akkor bánatruhái ölt magáré lelkünk s érezzük, hogy régen más c>elédje lettünk ‘‘Istenek, itala" Megtalálták a méhserkészités ősi receptjét háttá meg a szinmagyar a jeles mondást: 1 — Kaparj kurta, neked is lesz. ' No, Varga András jóil ka- < part, mert ezer akerecskét sze- ; ral müvei. Sértésit, fejős tehe- ; met, száznál többet tart, de ökre, lova nincs. Ám menjünk tovább Puskás • József Írására. Cáfolni próbál- , gat, hogy .a magyar kis hold ezer négyszög öl. Hát nem égé- ' szén! Az bizony ezeregyszáz \ négyszög öl és a katasz'trális hold otthon pontosan ezerhatszáz négyszög öl. Az amerikai akér tehát valamivel nagyobb, mint a kis magyar hold és jóval kisebb, mint a magyar katasztrális hold. És abban is téved, hogy a magyar kis hold 12 métermázsa búzát ad, .azaz 1244 fonttal többet, mint az amerikai aber, De hát nem várhatom Puskás Józseftől, hogy ellene mondjon az amerikai és a magyar fö 1 dmüivedesügyi miniszterek jelentésének. Ezzel szemben aztán nagyon alapos Puskás József. Elmondja Írásában, hogy negyven amiérikai akert vett két lóval, négy tehénnel, háromszáz tojós tyúkkal. Hála Istennek: Puskás Jóska messze lakik tőlem. Tejet ugyanis nem iszom, mert nincsen benne szesz, tojáson nem élek, mert nem kedvelem. Ötven éves volt Puskás József, mikor felcsapott farmernek. Otthon is föjdturó volt. Neki feküdt a munkának akként, ahogy csak magyar ember képes réá és ma huszonnégy tehén, meg hatszáz tyuk adja a ' földnek azt, ami a földnek kell. : Trágyát. Megjött az esze, vagy elment — közben vett Puskás József egy ócska traktort. Egy- : előre csak szántásra, meg bo- - rónálásra használta. Kapálást, kaszálást, szenagyüjtést alo- ■ vacskákkal végzett, közben nTé;?" és uj traktort is vásárolt. Ezen az alapon tudatja velem ezt a megállapítását: — A föld meghozza a termést, akár lovakkal, akár traktorral művelik. A fő az, hogy jól kell megművelni és meg kell adni a talajnak azt, amit megkíván. Azt már gyerekkoromban megtanultam, hogy a föld csak kölcsön ad és vissza kell neki adni1 azt, ami nekijár. Ez bizony igaz, de imég mindig nem felel az én kérdésemre : — Lovacskákkal, ökröcskékkel kell-e a földet művelni vagy traktorral? Puskás József, aki a hetvenedik évét tapossa, arra oktat, hogy már nem bírná az ekét a földbe nyomni, de traktorral egész nap tud dolgozni. Ebben bizony nagyön igaza van. ! Hetven esztendőt jóval meghaladtam és magam se tudok ; már egész nap halászni vagy ] vadászni. Traktoron még bír- ; nám, de vizen járó traktor még nincs. Van azonban Puskás Sándor levelének egy utóirata is, ami valóságos gyöngyszem. Maga is Írja, hogy olyan kérdés ez, amelyre senki nem tud megfelelni. így hangzik: — Mennyi ideig bírja az amerikai áldott föld, (hogy gazdái évről-évre rabolják erejét gépekkel? Eljöhet az az idő, hogy beteljesül, amit New Brunswick állami farmjának egyik igazgatója mondott, hogy az amerikai földek egyszer terméketlenek lesznek. • : Ezt már látjuk a New England államokban, a felhagyott farmokban, ahol a föld még a vetőmagot se adja vissza, anynyira kimerült. Országszerte ez a rablógazdaság folyik. Kor- - mányim,k, Franklin Delano t Roosevelt óta, azzal próbálkozik, ibogy az ilyen kiuzsorázott farmokat régi termő állapotukba hozza vissza. Egyelőre kevés sikerrel. i Az én kérdésem lényegére : egyetlen helyesnek látszó feleletet kaptam, kaptam. Ennek a lapnak egyik derék olvasójától, Mohácsi Andrástól, aki eze- ' két irj a: — Rossz föld nincs, csak Az angol lapok részletesen beszámolnak egy felfedezésről, amely lázas izgalomba hozta a kedélyeket. Angliában uj italt fedeztek fel. Tulajdonképpen nem is felfedezésről van szó, hanem egy régi ital feltámasztásáról, vagy hogy pontosabban fejezzük ki magunkat: modernizálásáról. A szóbanforgó ital a méhser, ez a mézből főzött és erjesztett ital, amely valamikor, sok évszázaddal ezelőtt a kelta népek kedvenc itala volt, amelyet azonban azóta a tartalmasabb italok kiszorítottak helyéről és amely végül is teljesen feledésbe ment. Két esztendővel ezelőtt Cornwall megye kis falujában, Gulvalban a városháza Írásainak rendezése alkalmából megtalálták a méhser készítésének receptjét, amely még a 14. századból származott. A gulvaliak elkészítették a középkori utasítás alapján ,az italt, amelyről egykor a valesi bárdok azt énekelték, hogy az “Istenek itala” és nagyon meg voltak vele elégedve. A karcos whiskeyhez szokott torkok valóságos bársonyos simogatásrrak érezték a méhszer édességét. A igulvali italszakértök azután hozzáfogtak, hogy a méhsert a mai kor színvonalára emeljék, kijavították a régi receptet és alaposan fokozták az ital alkoholtartalmát. Végül is sikerült olyan italt előállitaniok, amelyet már nem méhsernek, hanem méhbornák neveznek. Ezzel azután a nyilvánosság elé léptek, nagy kóstolót rendeztek Gulvalban a városházán. Gulvalban már megalakult a Méhborfőzők Céhe is. A belügyminiszter már engedélyezte címerüket is, amely kék alapon két arany méhkast mutat. A gulvaliak azonban nemcsak az alkohol terén szakértők, hanem kifejlett üzleti érzékük is van és a méhbor 'bemutatójára meghivaták a legnagyobb amerikai importcégek képviselőit is, abban a reményben, hogy a mézből főzött nerrtes ital Amerikában is hasonló lelkesedést fog kelteni, mint Cornwallban és azt is remélik, hogy a szorgalmas angol méhek munkájának folyé konnyá tett aranya beváltható lesz ama dollárokra, amelyekre Angliának köztudomás szerint olyan nagy szüksége van. Vizet igyák a zsugori Burka Mátyás rettenetesen zsugori ember volt. Nem szeretett ö semmit, csak a pénzt, no meg a bort, de azt is legfőképpen akkor, ha ingyen adták. Burka komája, Molnár Józsi négyholdas gazda volt, maga gazdálkodott, de azért mégis ő hívta meg husvétra Burkát. Ném nagyon akart menni a fösvény. — Nfcm adhatnak azok valami jó ebédet — mondta Katinak, a feleségének. De azért csak elmegyek, mert hát egy kis potya mindig jó, — fejezte be morfondirozását Burka. 1 Molnár Józsiék tejfeles töltött káposztát, leveles mákos rétest adtak ebédre._Burkának azonban legjobban a bor Ízlett: Ahahajj! De jó, kis borocska — mondta elégedetten. — Hallod-e, komám, küldhetnél nekem ebből egy bekötött üvegbe valót. - , Elmúlt már nyolc-tiz nap a vendégjárás óta, amikor meg-' állt Molnár Józsi szekere Burkáék portája előtt. Leugrik Molnár a bakról és hozza befelé a bekötött üveget a kértöt)|^ter borral. Nagyon megörült ám Burka a bornak, hellyel Józsit, de aztán csak megnyúlt a képe, amikor az ember pénzt is kért érte. — Azt hittem ingyért adod — mondta Burka savanyu képpel, — komaságbul. De aztán, amikor meglátta Molnár elboruló tekintetét, hozzátette: — No jól van. Tudom, hogy neked sincs. Hát majd megadom. Pár nap múlva megadom. Csak hát engedj valamit az árából. Huszonöt forint temérdek pénz. Elég lesz érte húsz is. Molnár elment, a bor elfogyott, de a pénzt Burka még mindig nem adta meg a komának. — Jó van, jó van — mondta a legközelebbi hetivásárkor, kifizetem a húsz forintodat, de hozzál bort megint, mert nagyon jó volt, csak kevés volt. Hozd el már holnap. Kifizetem az egészet. Másnap arrajáriában elhozta Molnár a második bekötött üveget. Csendesen tette be maga mögött az ajtót. .— Ne haragudj Mátyás —- mondta, — de ezt már csak úgy hagyhatom itt, ha fizetsz. — Fösvény egy ember vagy te — mondta a zsugori Burka Molnárnak, — hát persze, hogy kifizetem. De csak az; előbbi öt litert. A húsz forintodat. Ezt az újat meg majd legközelebb. Aztán nyögve nyúlt bugyellárisába és nehezen kotorászta elő a pénzt. Mindegyik forintot még külön is megsimogatta az ujjahegyével, de hát végül is kifizette. Csak az első üveget, azért sem a huszonöt forintot, ami járt, hanem csak húszat. Molnár komótosan tette el a pénzt. — No Mátyás — mondta aztán, kínálj meg egy pohárkával hadd igyák az egészségedre, meg a gavallér természetedre. Burka megbontotta az üveget, töltött, aztán majd kiugrott a szeme a csodálkozástól. Az üvegből ugyanis tiszta folyadék bugyborékolt elő. — Te Józsi! Hiszen ... a múltkori vörös volt . . . • — Vörös ám! — mosolygott Molnár szeme. — Mert az búr volt ... Ez meg viz! Burka vörös lett, olyan vörös, mint a múltkori bor, amit nem akart megfizetni. Molnár felemelte poharát, koccintott Burka poharán: —- Egészségedre, komám — mondta jókedvűen kihajtva a pohár vizet, aztán ránézett Burka elképedt vörös arcára és ugy elkezdett nevetni, hogy a könnyei potyogtak.__________________ rossz gazda. Olyan, akinek büdös a munka. A föld munkát kiván. Télen csak ugy, mint nyáron. Ingyen gfemmit nem adnak az embernek. A öfld ®e-. A talaj munkát követel és mindegy neki hogy ökröcskék, lovacskák, vagy traktorok művelik. Sajnos, ez az, amit hetvenöt éves koromra én a földnek nem.tudo-k megadni. Két kezem munkáját. Elegendő nekem, hogy kést, villát meg boros poharat még mindig szájamhoz tudok emelni. Ha sokáig élek még, talán arra se leszek képes. ELMENT AZ ŐS KÁRPÁT, alment Erdélyország; Felvidéket, Bácskát szintén elkobozták. Elárult ellenség, barát és hatalmak; Bőven egyedül csak rabláncokat adtak. Átok van felettünk, ezer éve", átok; gyilkol az ellenség, ölnek a barátok. Árulók, vörösök egy húron pendülnek, nótát a agyarnak latrok hegedülnek. Bolsik, moszkoviiák egy táltól étkeznek s Magyarország ellen versengve vétkeznek. A vétket rímekbe mindhiába öntöm: egész Magyarország vörös-rm szka börtön. KÖZELEG A PÜNKÖSD. É< bői földre hullva várjuk üzenetét térdünkre borulva. Jöttök-e perelni égi tüzes nyelvek, hogy megtisztuljanak szennyes földi lelkek? P*ros Pünkösd napján üzenünk Te érted s igazságtevésért várjuk föle reiérted. Egy Pünkösdtől másig ugy fe !gyül a szemét, elfödi az ember égbe néző sz smét. Égi tüzes nyelvek szóljatok szent lánggal, örök harcbán állunk a földön egymással. Hivő leikeinknek nincs már maradása: elnyeli a bűnök szörnyű ác yflása.-!" -!• Ó, ha a bűnt. Pünkösd reggelére kelve, elhamvasztaná az egek tüzes nyelve! b. A SKÓT NEM TAGADJA MEG MAGÁT A skótok azért nem csináltatnak a temetőnek kerítést, mert aki benn van, az ugy sem tud kijönni, aki pedig kin van, ugy sem akar bemenni. ♦ A skótokkal ugy kedveltették meg az uszósportot, hogy bevezették a hidvámot. ❖ A skótok legkedveltebb önvédelmi eszköze a bumeráng — mert az mindig visszatér ahhoz, aki elhajította.
