A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)

1949-02-25 / 8. szám

PAGE 8. OLDAL a jó pásztor r] the good shepherd Öivenedvasárnapra EVANGÉLIUM t Szent Lukács 18. fej.. 31—43. rész Az időben magához vévé Jézus a tizenkettőt és mondá ne­kik: íme felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesednek mind, ami­ket megírtak a próféták az Emberfiáról. |Mert a pogányok ke­zébe adatik és megcsufolják, bántalmazzák, megköpdösik és mi­után megostorozták, megölik őt, de harmadnap föltámad. Azon­ban ők mitsem értének ezekből és ez az ige el volt rejtve előlük és nem értették a mondottakat. Lön pedig, midőn Jerikóhoz kö­zeledett, hogy egy vak ült az ut szélén, kéregetvén. S amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódék, micsoda az? Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! ... Az előlmenők pedig inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávid­nak fia, könyörülj rajtam! — Megállván tehát Jézus, parancsolá, hogy vezessék hozzá. Mikor azután közel jött, kérdé ő, mond­ván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pedig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá neki: Láss, a te hited meg­szabadított téged. És azonnal látott s követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, amely ezt látta, dicséretet mondott Istennek. SZENTBESZÉD A vak egyike a legszerencsétlenebb lényeknek, sőt mond­hatjuk, hogy Istennek legszánandóbb teremtménye . . . Nem lát­ja a nap világát, sem a csillagot, az eget, nem gyönyörködhet a természet bájos szinpompájában, nem szemlélheti Isten szám­talan teremtményeit, még azokat sem, akik őt szeretik. Neki soha sincs nappal, neki csak folytonos, szakadatlan éjszakája van! És mégis van ennél még sokkal kegyetlenebb sors is. A testi vakságnál sokkal borzasztóbb a lelki vakság ... Az olyan ember, aki nyitott testi szemekkel jár ugyan ebben a nagy vi­lágban, de nem látja lelki szemeivel a világ alkotóját, nem jut el eszével az ég és föld Urához. És akit a teremtmények nem vezetnek el a Teremtőhöz, a lelki vak sokkalta szerencsétlenebb és sajnálatra méltóbb, mint a testi vak. Aki küzd, fárad, él, de nem ismeri a küzdelem, a fáradság, az élet célját, akinek nincsen hite, nincsen reménye, nincsen Krisztusa, az az igazi vak, az jár a folytonos sötétségben, az örökös éjszakában, ha még olyan jól és messzire látnak is a testi szemei. Lelkes, hivő embereket, aminő az evangéliumi vak volt, most is látunk. Ők Krisztust követik és életnek minden utján; nemcsak a sima, hanem a göröngyös, nemcsak a rózsás, hanem a tövises utakon is, mert jól tudják a Szentirásból, hogy nincsen másban üdvösség, csak egyedül Krisztusban. De saj­nos, a lelkes tömeg mellett látunk az utszélen ma is vakokat, szegény, szerencsétlen koldusokat, kik nem látják Krisztust, vagy akiknek szivük távol áll Jézus Krisztustól. Vigyázzunk! Krisztus nem egyszer, de többször is elvonul mellettünk, az Istennek intő szózatát, hivó szavát többször is hallhatjuk . . . Tőlünk függ, hogy észrevesszük-e és felkiáltunk-e a vakkal: “Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Ne röstel­­jünk kiáltani, ne szégyeljük magunkat az emberek előtt; addig kiáltsunk, amig Krisztus bennünket is észrevesz és tőlünk is megkérdezi: “Mit akarsz, hogy cselekedjem neked?” Akkor pedig siessünk a felelettel: “Uram, hogy lássak! Igen, ‘én látni akarok, én nem akarok sötétségben botorkálni, én látni akarom az élet útját, én látni akarom életem célját és végét, én Hozzád kívánok eljutni, Krisztusom! . . És Jézus majd nekem is azt feleli: “Láss!” Lásd, a földön minden elmúlik s elmúlsz a földről te magad is; ne futkossál hát olyan eszeveszetten a földiek után, hanem keresd'az égieket, s soha el nem múló javakat. Mert hiúságok hiúsága s minden csak hiúság, amint azt már Salamon, a bölcs király mondotta, kivéve az Istent, és szolgálj neki itt a földön, hogy egykoron eljuthass az őt szeretők dicső országába. Hitéleti Rovat Názáreth fia a rádión (G. S.) A bethlehemi já­szol szülötte gyakran szerepel az amerikai rádión. Ha csak tehetem, meghallgatom az elő­adást. A sok közül leginkább az kapott meg, amelyet leg­utóbb Rev. Glendale Burton, Virginia állam Arlington vá­rosának, a nemzeti temető­­székhelyének egyik papja mondott. A beszéd hatása alatt elkértem annak eredeti szövegét és mindenki más gyö­nyörűségére hadd közölhessem azt magyar fordításban is. Ek­ként hangzik: A názáreti Jézus a legna­gyobb egyéniség, aki az em­beri tevékenység mezején megjelent és végezte a maga feladatát az élet színpadján. Nincs ember, aki jellemének mélységében, lelkének erejé­ben, érdeklődésének széleskö­rűségében, reánk gyakorolt hatásában valaha is megköze­lítette volna. Jézus a legkivá­lóbb egyéniség, aki valaha az birodalma felett, de nem tud­ta, hogy jön valaki, aki sok­kal nagyopbb országot épit, amely akkor is megmarad, mi­kor Róma fényes palotái rom­ba dőlnek és elporladnak. Jézus nem volt tábornok, mégis meghóctitotta a vilá­got — netn a fegyver erősza­kával, hajnem végtelen ember­baráti szferetetének jóságával. Nem spkat utazgatott, te­vékenységét Palesztinára kor­látozta, ámely mindössze 45 mérföld széles és 100 mérföld hosszú vlolt. Nem volt esz­köze arr^i, hogy nagyerejü propagandát folytasson. Nem volt vasútja, repülőgépe, gőz­hajója, újságja, rádiója, nyomdagépe, televiziójaj. Nem volt előkelő neve, vagyona vagy birtoka. Nem kapott kel­lő nevelésit, csak anyjától, meg a falucska kicsiny templomá­tól. Egyszerű, szegény embe­rek között élt és járt. Mikor meghalt, mástól kölcsönkért Végveszélyben a kínai egyház Kinából rossz hirek érkez­nék. A nemzetközi helyzet olyan, hogy a kommunista áramlatot nem lehet feltartóz­tatni. Tudva, hogy a kommunis­ták mindenáron le akarják rom­bolni a katolikus egyházat min­denütt, ahol erre módjuk van, attól kell tartani, hogy végve­szély fenyegeti a kínai katoli­kus egyházat. Kínában három és fél millió a katolikusok száma, akiket, il­letőleg már korábban családjai­kat a fáradhatatlan, minden ve­széllyel dacoló misszionáriusok téritettek meg. Hihetetlen ne­hézségek és akadályok ellenére hatalmas egyházi és népjóléti intézmények keletkeztek Kína földjén: egyházi hatóságokon kívül 170 kórház, 160 árvaház, 2700 iskola, azonkívül számta­lan missziós állomás, napközi otthon, üdülőhely, stb. Mind­ezek az intézmények most ve­szedelemben vannak. Mégis, a kínai katolikusok bi­zakodók. Azt mondják: a japán megszállást túléltük, túl fogjuk élni a kommunista uralmat is. Az “ellenállás” egyelőre főként ségitőakciókra szorítkozik. A nagy városokban e menekültek és a nélkülözők, éhezők megse­gítésére ideiglenes otthonokat rendeznek be s táplálják a sze­rencsétleneket. Shanghaiban, ahol az utolsó két hónapban 4700 ember éhenhalt és megfa­gyott, a Catholic Welfare Com­mittee nyújt otthont a hajlék­talanoknak. Urusszov orosz jé­­zsuita páter a Fülöp-szigeteken rendezett be ilyen hajlékot kí­nai menekülteknek — kivéve orosz állampolgárokat. Templomot akar építeni Veresegyház népe Veresegyház község katolikus hívei templomot szándékoznak építeni. De a jámbor szándék nem elég: pénz is kell, és a pénz mostanában ritka jószág a magyar falvakban. Ezért a ve­resegyháziak az amerikai kato-' likus magyar testvérek jószivü adományait kérik. A legkisebb adományt éppen olyan hálás köszönettel fogadja, mint a leg­nagyobbat, a Római Katolikus Plébánia Hivatal, Veresegyház, Pest megye, Hungary. A hegyi beszéd helyezték, mintha arra szük­ség lenne. Be vannak azok vésve milliók szivébe és két ezred óta adnak erőt, vigasz­talást emberi telkeknek. Jézus felette áll a világ leg­nagyobb Íróinak és költőinek. Bár nem volt költő, ezrével lelkesített költőket szebbnél­­szebb versek Írására. Jézus nem volt zenész, de olyan zenei óriásoknak, mint •Mozart, Mendelsohn, Han­del adott ihletett arra, hogy csodálatos himnuszokat írja­nak. Jézus nem volt festőművész vagy szobrász, de a föld leg­nagyobb képfaragói merítet­tek belőle lelkesedést csodála­tos alkotásokra. Jézus nem volt építész, vál­lalkozó vagy kőműves. Ennek dacára a legcsodálatosabb dolgot építette fel — az em­beri telkek jelemét. Megfog­ta Pétert, a halászt, és szen­tet csinált belőle. Megfogta Sault, és Pált csinált belőle. Jézus nem volt államférfi. Hivatalos állást, hatalmat so­ha nem keresett, de ennek da­cára megdönthetien királysá­got alapított, amelynek alkot­mánya a hegyi beszéd. Ennek az alkotmánynak elvei elsö­pörnek minden elnyomatást és zsarnokságot. Eddig a rádión mondott be­széd fordítása. Megkapó, szép, lélekemelő, de ember mondta. Milyen messze mö­götte marad annak, mikor Jé­zus szólalt meg és példázatot mondott a magvetőről, a szől­­lő munkásairól vagy a kirá­lyi mer^yegzőről! E^ber -azokat utolénvte soha nem tudja! Vaj hagyó vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté VI, 17. Mondá az Ur: Ha megbocsátjátok az embereknek az ő bű­neiket, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. Ha pedig meg nem bocsátjátok az emberek vétkeiket, a ti Atyátok sem bo­csátja meg nektek bűntetteiteket. Mikor pedig bőj töltök, ne legye­tek szomorúak, mint a képmutatók; mert meghervasztják orcái­kat, hogy bőj tölni láttassanak az emberektől. Bizony mondom nek­tek, hogy elvették jutalmokat.. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg fejedet és orcádat mosd meg, hogy ne láttassál bőj tölni az emberektől, hanem a te Atyádtól, ki rejtekben vagyon; és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked. Ne gyüjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és moly megemészti, és hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyüjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol sem a rozsda és moly meg ne emészti, és hol a tolvajok ki nem ássák s el nem lopják. Mert ahol kin­csetek vagyon, ott vagyon szivetek is. SZENTBESZÉD Elértük a nagybőjti időszakot. Nagynak nevezzük ezt a böj­töt nemcsak azért, mert a leghosszabb ideig tart, hanem azért is, mert keresztény hitünk legnagyobb és legfontosabb ünne­péhez, Jézus Krisztus dicsőséges feltámadásához vezet bennün­ket. A negyven nap az évnek a tized részét képezi és éppen ezért, mint régen az ószövetségben, az évben mindenből a tized­­részt Istennek ajánlották fel, úgy az újszövetségben az egyház parancsolja, hogy ezt a tizedet szenteljük. Különös módon lelki életünk tökéletesítésére. Az egyház a nagybőjti időszak alatt önmegtagadást követel tőlünk és meg akarja tisztítani lelkün­ket mindazon salaktól, ami a mindennapi életben reánk ragadt. MESE A PÓKRÓL emberi étet rögös útját ta­posta és aki olyan magaslatra tudott emelkedni. Jézus ma is az emberi élet központjában áll. A történel­met is két részre osztjuk ek­ként: Krisztus előtt és Krisz­tus után. Megrendül a képzeletünk, mikor elfogadjuk, hogy egy gyermek egy ismeretlen fa­lucska alamizsnaként könyör­­gött jászolában születhetett. Egy jelentéktelen kis ország­ban, amely kisebb, mint a mi Maryland államunk, és még­is ebből a nyomorult jászol­ból, ebből az ismeretlen falu­ból, ebből a parányi ország­ból jött valaki, akinek taní­tása az egész történelmet, megváltoztatta az egész embe­ri bölcsészetet, kormányokat sepert el, uj életet öntött a vallásba és átalakította J az egész emberiséget. Bár a nagy római biroda­lom által elnyomott tarto­mányban született, amely ka­tonaság vasökle alatt nyögött, szint© rabszolgasorban volt — mégis a Megváltó lett, aki telki szabadságot szerzett minden földi teremtés részére. Alacsony sorból való nő gyermekének született, a le­nézett Názáreth városából, amelyből “jöhet-e valami jó”? És még is forrása lett az em­beri jóságnak. Nevelő apja egy szerény ács volt, aki azonban nem földi házak csinálására taní­totta, de arra hogy palotát építsen mindnyájunk részér© a mennyeknek birodalmában. Mindössze harmáinhárom évig élt. Félreértett, de szere­tett és csodált e m b e jr volt. Rómában Cézár uralko­dott a világ leghatalmasabb sírhelyre temették. ' Utána nem maradt semmi, Csák egy be nem szegzett' palást, ame­lyet egyik hívétől kapott, aján­dékba, hogy. testét eltakar­hassa. Nem volt orvos, mégis meg­gyógyította a betegeket, va­kokat látókká tett, süketek füleit megnyitotta, megtisztí­totta a leprásokat és halotta­kat támasztott fel. Nem volt ügyvéd, de mégis ismerte a törvényeket, megmagyarázta azokat akként, hogy jól sza­bályozhassa az emberek köz­ti viszonyt. Az igazság kut­­forrása lett és elvei egyre mélyebb gyökeret vernek az emberiség telkében. Nem volt iró, nem irt könyveket, ver­seket, nem szerkesztett újsá­gokat. Az egyetlen mondását homokba irta, amelyet nyom­ban elhordott a szél. Levél nem maradt utána. Nem használt írógépet vagy töltőtollat, Egyetlen magairta sor nem maradt utána és mégis több könyvet Írtak fe­lőle, mint millió másokról. Az emberiség életét jobban befo­lyásolta, mint azóta és az­előtt az összes irók. Életének története 1,100 nyelvre van lefordítva, milliók és milliók olvassák, és ma is ez a világ legkelendőbb könyve. Nem volt szónok Jézus és mégis “úgy beszélt, mint so­ha más ember”. Beszédei na­gyon sok ezer szónoknak nyújtottak ékesszólásra tár­gyat. Gondolatai egyszerűek és világosak. Nagyon kevés jelzőt használ, de ennék da­cára minden egyes mondata tele van szépséggel és gondo­latokkal. Mondásait márvány­ba vésték, -templomok-"- abla­kára festették, oltárok felé Szép őszi délutánon, mikor a szél ökörnyálat úsztatott a leve­gőben, a nap bágyadt fénnyel sütött a kertekre és a fecskék téli utazásokon gondolkoztak, egyik fa tetején sovány, fiatal pók ült. Unatkozott. Elhatároz­ta, hogy elindul világot látni. Gyorsan szálat font, vékony fehér szálat és ügyesen leeresz­kedett rajta a fa csúcsáról a leg­alsó ágak világába. Nagyon tet­szett az, amit látott, sok légy és bogár zümmögött. Elhatároz­ta, hogy itt marad. Szépmintáju hálót szőtt, a fa tetejéről lecsüngő szál tartotta, sarkait pedig kifeszitette egy letört ág és a fa törzsének egyik kiálló dudorodása közé. Remek napok következtek: a hálóba egymásután akadtak be a legyek és a bogarak, a pók jóízűen elfogyasztotta őket és egyre kövérebb lett. Múlt az idő, a nap elbújt a felhők mögé, köd feküdt a ker­teken. Egy reggel a pók ásitoz­­va nézett körül, milyen szürke a levegő, nincs egyetlen légy sem, talán baj van a hálóval? Fürgén végigfutott a selyemszá­lak szövevényén; sehol sem ta­lált hibát; az egyik sarok a le­tört ágon, a másik a fakéreg du­­dorodásán feszült. Hanem ott fenn az a vékony szál ugyan mire való? Honnan jön egyál­talában? Lábujj hegyre állva vizsgálta a szálat, kutatta ere­­détét, de hiába nézett felfelé, a csillogó fehér szál eltűnt mesz­­sze fent a levegőben. A pók bosszúsan csóválta a fejét. A légylakomák dús nap­jai alatt, a jólét kényelmében megfeledkezett arról, hogy va­lamikor ő maga jött le a fa csú­csáról azon a szálon s hogy fé­nyes háló tanyája ezen az egy szálon függ. Az ostoba pók mindezt rég elfelejtette, s miután a szál ér­telmét jiem látta, mérgesen el­harapta. — Pokolba veled, sem­Nincs alkalmasabb idő, hogy számadást tegyünk telkiisme­retünkkel, mint a nagybőjti időszak. Bűnös hajlamainkat önma­gunkban hordjuk és hogy magunkba szálljunk és megismerjük gyarlóságainkat, arra rendelte az egyház a nagybőjti időszakot. Szemünk elé állítja a szenvedő Jézust és lemondást, önfegyel­mezést követel tőlünk és ezért akarja, hogy a böjti időszakban bizonyos eledelektől, zajos mulatságoktól tartsuk vissza magun­kat. Honnan van a böjt? Megvolt az már a pogány népeknél. A zsidó népnek Mózes böjtöt irt elő. Bőjtölt U r. Szent. János a pusztában, mielőtt tanított volna. Jézus^j^jj^váltó munkájá­hoz böjtofessel készült eiö és negyven napí^bojtoit, pedig nekr erre nem volt szüksége, ezt csak azért tette, hogy nekünk pél­dát adjon arra, hogyha Istentől valami kegyet akarunk kapni, bőj töljünk, mert Isten előtt az érdemszerü cselekedet. Látjuk az ószövetségből, hogy valahányszor az Isten nagy dolgot akart közölni a zsidó néppel, böjtöt kívánt. Jézus is jutalmat igér annak, aki bőjtöl, mikor mondja: “Te pedig, mikor bőjtölsz, kend meg fejedet és orcádat mosd meg, hogy ne látassál bőjtölni az emberétől, hanem a te Atyádtól ki rejtekben vagyon és Atyád, ki rejtekben vagyon, megfizet neked.” Az első keresztények a legszigorúbban megtartották a böjtöt és inkább készek voltak bárminő szenvedéseket is eltűr­ni, semhogy a böjtöt megszegték volna. így Eleázár történeté­ben olvassuk, hogy Antiochus római császár kényszeritette őt, hogy szegje meg a böjtöt, de ő inkább a vértanú halált válasz­totta. Tizenhatodik Lajos francia király, amikor fogságba esett, csupa gúnyból pénteki napokon csupa húsos eledeleket adtak neki enr)i, de ő csak egy pohár vizet ivott meg és azt mondta: íme ez az én ebédem. Szent Ambrus azt mondja: “Ha jó keresztény akarsz len­ni, úgy kell cselekedned, mint Jézus Krisztus, aki negyven na­pig bőjtölt, a magokat jó keresztény katolikusoknak vallók egy­általán nem tartják megukra nézve kötelezőnek a böjtöt és min­denféle kifogásokkal kivonják magukat a böjt alól. Sőt vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a szentirásban nincs sehol megírva, hogy bőjtölni kell, azt csak az egyház parancsolja. Jé­zus pedig mit mond? “Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki pedig titeket megyet, engem vet meg.” Aki tehát megveti az egyház parancsait, az Istent veti meg. Bőj töljünk, mert bőjtölt Jézus, Kér. Szent János, bőjtölt az első keresztény, bőj töltek a szentek, mert ezáltal tudták testi vágyaikat legyőzni, mert a böjt megfékezi a rossz testi kíván­ságokat és igy megóv a bűnbe való visszaeséstől. Bőjtöljünk, mert ezáltal engedelmességet tanúsítunk egyházunkkal szem­ben. Egy vallását megbecsülő kát. férfi a vendéglőben pénteki napon böjti eledeleket evett, mig a szomszéd asztalnál jóízűen falatozták a húst, sőt még őt kinevették. Tűrte egy darabig a gúnyolódást, de végre elfogyott a türelme, odament az asz­talhoz, kivett a tányérból egy darab húst és odadobta az asztal­nál ólálkodó kutyának azzal a mondással: “Nesze egyél, mert té­ged nem kötelez az egyház parancsa.” Bőjtöljünk, mert az nekünk hasznos és üdvös, mert ezáltal bűneinkért penitenciát tartunk és igy a megérdemelt büntetése­ket csökkentjük. Bőjtöljünk, mert ezáltal fogékonyabbá tesz­­szük magunkat az imára és az erények gyakorlatára és igy re­mélhetjük örök üdvösségünk elnyerését. Ferrei Szent Vince azt mondja: “A darvak, mielőtt ősszel idegen vidékre vándorolnak, már jóvval előbb mitsem esznek, hanem vidékre kaviccsal és vízzel élnek, hogy igy megsoványodva annál könnyebben repülhessenek. Hasonlólag a mi röptűnk Is­tenhez az égi haza felé a mértékletesség és a böjtölés által lesz előkészítve és megkönnyítve. mire sem kellesz! — kiáltotta. Ebben a percben a fényes há­ló leszakadt és lehullott a föld­re. Maga alá temette a rémült pókot, amely most az eséstől szédelegve igyekezett kibonta­kozni a magaszőtte háló reábo­ruló szövevénye közül. Emberek, akik önhitt gőgö­tökben elvágjátok a szálat, mely Krisztussal kötött össze benneneket, nem látjátok, hogy saját alkotásaitok romjai alá zuhantok Nélküle?

Next

/
Oldalképek
Tartalom