A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)

1949-02-11 / 6. szám

Á JŐ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Page 7. Oldal A lőcsei Fehér Asszony REGLNY (iio-ik folytatás) Írta, Jőhcii Mól* Julianna engedte ezt a hideg mérget a szivére csepegtetni. Szenvedett az anyjáért is, meg magáért is. — És el kellett vi­selnie, mert igaz volt, amit az öreg mondott: “Te kunkora bajuszos dali legény, azt ne hidd valahogy, hogy csak a te kedvedért csalják meg a deres szakállut! Éppen annyiszor csalják meg a te kunkora bajuszodat a deres szakál­lért. Gazdag az asszonysziv! Kétfelé osztva is elég kincs kitelik belőle. Ma nekem, holnap neked! Egyszer a majmon van a sor, másszor a medvén.” Igaz volt az öreg mondása. Julianna most a férje után vá­gyott, azt kivánta visszahódítani. Összehasonlítást tett a két férfi között, s ez nem ütött ki a titkosan imádott javára. Andrássy Istvánnak az egész jellemén a kedély uralkodott, a hangulat irányozta az egész életét. Egy nemes fellobbanás megdicsőitő hatása alatt tudott a hősköltemények vezéralakjául kimagasodni, egy másik kedélyhangulatban pedig lesülyedt a sybarita kéjmámor tunyaságába; — mikor a szabadság nem­tője csókolta meg, akkor félistenné alakult át, ha a szép mae­­nade ölelte meg, lett belőle szatir. Ennék sem maradt meg. Egy halott arcától jéggé fagyott, lángjai kialudtak, eldobott kardot, thyrsust, pán sipot a kezéből, eltemette magát a dohos könyvek közé; bucsujárójává szegődött egy múmiának, philo­­sophál, flagellálja magát és hajdani kedvesének erényes prédi­kációkat tart. — Most ilyen az uralkodó kedélyhangulatja. Ez is meddig tart igy? — Mikor a lőcsei kis rejtekszobában szög­­hajának egy fürtje össze volt fonva a szép asszony egy arany fürtjével, hej nem' bánta akkor, akárhány labanc muskétás-ezred lopózik is be azalatt a várba, akármi lesz hősi nagy híréből! és most, ni hogy elfeledte egyszerre philosoph elveit, ascetai ri­degségét, nem is kellett neki a harci trombitákat fújni az ab­laka alatt, elég volt egy tollsip, mely büszkesége alvó daemo­­nát felébreszté, hogy odadobja a keztyüt vakmerőén a császári udvarnak, és mindezt miért? Azért, hogy meg ne mozdítsák a helyéből azt az üvegfedelü koporsót, s le ne tapossák azokat a szegfüveket a német pattantyúsok. Most megint egy hős lett, de kinek a hőse? Egy tulvilági alaké, egy halotté. — Az ilyen férfialak nem lehet eszménykép. Mennyivel bámulatrakeltőbb az a másik alak, akit igy hi­­nak: “az én uram”. Az egész jellem abból az ércből van öntve, amin nem fog a rozsda. Mindig ugyanaz, aki volt; aki kimon­dott szavához sohasem hütelen. Gondolat, szó és tett ugyanaz mindig nála. A balsors meg nem alázza, a bukás el nem ejti. Hive marad még az elveszett ügynek is, amely eszményképe. Dacol a halállal, s a sötét jövővel. Mily állhatatosság! Mily igaz tiszta lélek! — ___________tla még ennek a bocsánatát is ki lehetne érdemelni! S aztán megosztani vele a viszontagságokkal teljes életpá­lyát! Együtt futni sötét erdőkön, sivatag pusztákon keresztül, ógy közös palásttal betakarva, sőt állni az álmai felett s lesni az üldözők közelgő dobaját, ott állni mellette, mikor harcol, s kilőtt fegyvereit ujratöltögetni, sebét bekötözni, ölében tovább vinni, vele együtt halni. Ez volt most a legújabb ábrándja. Ő rajta is éppen úgy a kedély uralkodott mindig; a hangulat vezette tetteit, mint annál a férfinál. Asszonynak megbocsátják ezt. Azt mondják: gyöngeség a neved. Julianna nem úgy tett, ahogy az apja mondá, hogy egész parádéval utazzék fel a Szepességre. Megmaradt az eddigi rend­szerénél. Volt egy gyékényes paraszt-szekere, megrakva szer­­csika-almával. Ez a Muraközben termett, ahol az idei fagy nem pusztított, annálfogva igen kelendő árucikk lehetett idefenn Ma­gyarországon. Ezzel járta be az egész vidéket. Maga volt a ko­csis, senkit sem hordott magával. Volt a szekerébe fogva két rossz dikhenc, amik csak úgy cammogva húzták a kisafát, azok­nak mindig rángatni kellett szájukban a zablát, hogy menje­nek, külömben félre tértek a mesgye szélére legelni, hanem a lógós tüzes fiatal paripa volt, aminek csak egy ostorlegyintés kellett, s aztán ragadta a szekeret, hegynek fel, vágtatva, ha ar­ra került a sor. Ilyen módon minden feltűnés nélkül bejárhatta a vakmerő' asszony az egész országot, csak azok előtt fedezte fel kilétét, akikhez az apjától levéllel küldve volt. így indult neki a szepesi útnak is. Teste, lelke hozzá volt edzve az ilyen ut kinfáradalmaihoz. Mint a legjobb, munkához szokott parasztasszony, maga látta el a lovait, ha valahol megszállt, s mindig künn hált a szeké­ren. Az utitarisznyából élelmezte magát. Mindenféle nemzetnek a nyelvén tudott beszélni, s ismerte a tájat: nem sokat kérde­zősködött. * * ^ | ü n Mkior hegynek fel haladt a szekere, leszállt az ülésből, s gyalog hajtotta a lovakat. Útközben az erdőn, mig a szekér az országúton haladt a csengős lovak nyomán, ő maga félretért a pázsitra s négy levelű lóherét keresett, ezt a sejtelemtől gyöt­­rött asszonyszivek gyógyító irfüvét. Aki négylevelü lóherét ta­lál útközben, annak a szive meggyógyul. Négylevelü lóherét gondolt; “ha te kockára teszed a feje-' det egyszer, én felteszem tízszer, ugye hogy csak méltó párod vagyok?” A Magas-Tátra már a háta mögött maradt: elérte Poprádot s ott megállt a szekerével a Húsz apó vendéglője előtt. Kívül állt meg az utcán, nem akart meghálni. Csak onnan a kapuból kiabált fel a veranda alatt ülő Húsz apóra, hogy nem vesz-e al­mát? Az meg onnan vissza. “Hogy adja?” — “Vékája két tallér.” — “Nagyon drága!” — “Csakhogy kapni! Slavoniából hozom.” — “Törődött lesz az már!” — “Kend is törődött már, azért mégis ember!” — “Nekem nincs már fogam, nem tudom megenni.” — “Nem is kend fogára való az, hanem az úri vendégeknek.” — “Jár is ide vendég ilyen késő ősszel.” — Bizonyosan most is van­nak, érzem a konyhából a tokányillatot.” E hangosan folytatott tereferére kinyílt a vendégház egyik abalakszárnya, s egy férfiarc tekintett .ki rajta. Julianna rögtön megismerte az urát. No vegyék kegyeimül szép szercsika-almát! Kiáltott fel rá a tenyerébe fogva egy párt abból a szép karminnal ponto­zott grünspanzöld gyümölcsből. — Hozzon fel az asszony hát egy vékával, hangzott az ab­lakból. Parancsolatjára. Azzal a vékát megtetézve almával, a fejére tette s úgy lép­kedett fel a veranda hágcsóin nagy hangosan vele. A vendégszoba ajtaja kitárult előtte, s az asszony szeren­csés jóestét kívánva, belépett. Ott várták. Együtt voltak valamennyien azok, kikkel a jégbarlangban találkozott. Regulájuk volt az összeesküvőknek, hogy kétszer egymásután soha azon helyre egymásnak találkozót ne adja­nak. — Beljebb, beljebb, szép menyecske! — kiabáltak a belépő asszonyra, s amint bezárult mögötte az ajtó, megindult a dé­­ván'kodás, amely közé, (vesztére, vagy akaratból) egy kackiás parasztmenyecske odapottyan az égből. Hangzik kacaj, csinta­lan szó, tiltakozó sikongatás, viháncolás vékony asszonyhangon, a borízű férfiröhej közé vegyülve; ha valaki a kulcslyukon hall­gatózik, hallhatja jól. De ezt a dévaj lármát nem a most érke­zett asszony élesztgeti. Komédia az csak kémkedők elámitására, az asszonyhangokat Pelargus hallatja, s a férfiak úgy kacagnak, hogy az arcuk meg sem mozdul hozzá. Maga az érkezett asz­­szony, a nagy mázos kályha mögé vonulva beszéli el ezalatt halk hangon, ami izeneteket az összeesküvők számára hozott. Korponay János veszi át a híreket, hátát a kályhának vetve, a borozó-asztalnál ül Fabriczius, s egy palatáblára jegyzi az el­mondott titkokat.. Ha rajtakapják, a nedves báránybőrsüveggel egy perc alatt letörülheti az egészet. Amig a többiek lármáznak, ők csendesen beszélgetnek együtt. A többiek csak az egyes neveket hallják. Vay, Ráday, Ocskay Sándor, Csajághy. Mindeniktől hozott izenetet a “vihar galamb­­ja.” Dicső munkát végzett! Elvetette azt a magot, amiből fegy­veres dandárok nőnek ki a földből. Derék egy asszony! Talán nem is igaz, amivel a lőcsei árulásról hírbe hozták. Most ez a szó hallik az asztal végéről, Fabriczius dörmögi a társaknak: — Andrássy István kizárta a labancot Krasznahorkából! — Vivát! ordít fel erre, magát elfeledve Kondorossy, s csak akkor veszi észre, hogy micsoda áruló szót szalasztott ki a szá­ján. De hirtelen feltalálja magát s hangos csókot cuppant Pe­largus arcára, s azt mondja neki: “Adj egy pofont, de csatta­­nóst!” Azt meg is kapja. Akkor aztán az egész társaság kiált­hatja a vivátot arra a pofonra, amit Andrássy István adott a labancnak- j — Ez olyan jó hir, hogy el se lehet hinni, dürmöjffi Pongrácz kuruc ezredes. — Ha mondott szónak nem hisznek kegyelmetek, olvassák írásban, mondá Julianna s elővonta a főkötőjébe rejtett leve­let, amit Andrássy István irt Ghéczy Zsigmondnak. Ő volt min­den levelek őrzője. A levél kézről-kézre járt; falták, úgy olvasták: “Vitézlő Garamszegi Ghéczy Zsigmond, alezredes urnák.” “Kedves jó öreg cimborám, vitéz bajnoktársam! Itt küldöm Te Neked, kedves leányod, nagyságos Korponay János, főtrázsamesterné asszonyságtól, ki szegény beteg fiacs­kámnak meggyógyitására orvosdoktort rekomendálni jó fel vala hozzám: a menny béli Isten áldja meg érette; ezt az Általad oly igen óhajtott levelét a magyar királynak, és erdélyi fejedelem­­nekö őrizd meg gondosan. Ellenben szívesen fogadom Te tőled, ha ama derék sugárágyut, amellyel biztattál, elküldenéd ne­kem ide Krasznahorkára: de lafféta nélkül és jól beburkolva, nehogy a labancok, akiknek ajtót mutatók, útközben elkapják. Maradok, a Te igaz hü baj társad és jóakaród: Báró Csik­­szentkirályi és Krasznahorkai Andrássy István, brigadéros ge­nerális, gömöri örökös főispán és Krasznahorka várkapitánya.” Ez bizony csalhatatlan bizonyítvány volt. Ahány mondás, annyi csapás. Azt lehetett hinni, hogy amit Zápolya Jánosról mond a le­vél, az II. Rákóczy Ferencre értetődik. Mindenki ismerte Andrássy írását, akik elolvasták a leve­let, mind megcsókolták utána a leirt nevét. — Hm! mondá magában Julianna. Itt ugyan osztják a csó­kokat, hát nekem jut-e vagy egy? Pelargus olvasta a levelet utoljára, ő adta azt vissza Kor­­ponaynénak. Azzal felkapott egy poharat az asztalról, s azt mondá: — No hát urak, nem valót mondtam-e? Hogy aki mind­ezt véghez vitte, ami asszonyunk oly igaz és tiszta, mint az an­gyalok a menyországban. Vivát a dicső asszony! A poharak összecsördültek s mindenki utána kiáltá: “Vivát a dicső asszony!” De Julianna nem ügyelt arra, ami a háta mögött történik, ő csak azt a némaságot leste, ami a férje ajkait halottá tette. Annak az arca nem mozdult meg. Fabriczius is csak a grifijét nyálazta, minélfogva az éppen nem fogott a palatábláján, mikor Írni akart vele. Julianna oly kérő, oly esdő tekintettel nézett az ura sze­mébe, hogy anak bizony e néma tekintetből is meg lehetett volna érteni szive legtitkosabb gondolatját, de hogy az arc még­sem akart meglágyulni, hát végre is kénytelen volt az asszony a szóhoz folyamodni. CSEKK JÖTT SANTA CLAUSTOL — Fred Johns det­roiti munkás tavaly több hónapon át betegség miatt munkaképtelen volt s ezért most, amikor kiderült a számításnál, hogy túlsók adót vontak le heti csekk­jeiből, az adóhivatal visszaküldte neki a iulfizetett összegekről kiállított csekket. Ez a csekk — ha hi­szik, ha nem — $300,085.70-re szólt. "Mi a csoda — több mint 300 ezer dollár jár nekem vissza?" — kér­dezte és az adóhivatal mindjárt megnyugtatta, hogy tévedés történt. Az a temérdek pénz véletlenül csú­szott a gépirókisasszony finomra hegyezett körmei alá. Ami visszajár, az mindössze $8.70. AZ ADÓSZEDŐ ÜZENETE Az adószedő, mint Santa Claus Egyszer egy évben az adó­szedő nekigyiirkőzik és, nem nagy kedvvel ugyan, de an­nál hatásosabban eljátsza- Santa Claus szerejét. Csek­ket küld a házhoz. Az a bizonyos pey-as-you­­go rendszer, amit a háború idején vezettek be, kénysze­­rkiriti az adószedőt erre a népszerű szerepére. A kere­sők legtöbbjei fizetést, mun­kabért kapnak és az ilyen jö­vedelemnek bizonyos százalé­kát a munkaadó mindjárt le­vonja a heti vagy havi csekk­ből és beszolgáltatja a kincs­tárnak. Az év leteltével aztán az adófizető -— az adószedő közreműködésével —‘- kiszá­mítja az évi adót s ha ekkor kiderül, hogy a levont adók nem fedezik az évi adót, utó­lag kell a kiilönbözetet megfi­zetni; ha ellenben túlsók volt a levonás, az adószedő csek­ket küld: visszatéríti a túl fi­zetett adót kamattal. Ebben az évben különösen sok csekket kell majd kiállí­tani az egyébként nem éppen bőkezű adószedőnek, mert a tavaly nyáron hozott adó­törvény némi adócsökkentést hozott azoknak, akik a Sza­badságot olvassák — és k'iadó­­sabb adókedvezményeket azoknak, akik a Wall Street Journalt olvassák. De máskülönben is, mint minden évben, sok a visszaté­ríteni való adó ebből az ókbői: A heti vagy havi levonások egy tabella szerint történnek, amely tabella összeállításánál az adóhivatal abból a feltevés­ből indult ki, hogy mindenki az egész éven át dolgozik és keres. Igen ám, de sokan az évnek csak egy részében dol­goztak s ennélfogva 1948 évi összkeresetük nem 52-szer any­­nyi, mint a hetibér, és nem 12- szer annyi, mint a havi fizetés. A kisebb jövedelemnek adó­kulcsa alacsonyabb lévén, az év végén kiderül, hogy túlsók adót vontak le. Harmadik oda annak, hogy ezidén sok “karácsonyi ajándé­kot” fog szétküldeni Március Idusa után az adószedő, a kö­vetkező : a legkisebb kerese­tűek, 675 dollár évi jövede­lemig, egyáltalán nem fizet­nek adót eztutal. Aki tehát 1948 folyamán 675 dollárnál kevesebbet keresett és mégis munkabéréből levontak adót, azt az utolsó centig visszakap­ja. De ne higyje senki, hogy az adószedő házról-házra fog járni és kutatni ilyen adó-nem­­fizetők után: mindenki csinál­jon adóbevallást, a 1040A for­muláról!, amelyet bármely pos­tahivatalban megkaphat* mert máskülönben nem kapja vissza rossz helyre betett adógara­sait. Negyedik és utolsó ok, az adóvisszatérítésekre az, hogy ezúttal először az Unió min­den államában — nem csak egyes államokban, mint eddig — a férj és feleség keresetét az adószedő papiroson és igaz­ságosan két teljesen egyenlő részre osztja és a fele-fele jö­vedelmek után veti ki az adót. Minthogy alacsony jövedelem­nek alacsonyabb az adókulcsa, ez a rendszer sok házaspár­nak (inkább gazdagoknak, mint szegényeknek . . .) adó­megtakarítást s esetleg vissza­térítést jelent. Ajánlatos tehát, hogy az asszony akkor is fér­jével közös adóbevallást csi­náljon, ha az egész 1948 év­ben nem kereső volt, hanem költő. Türelem! — üzeni az adó­szedő. Nem lehet mindenkit egy nap alatt kielégíteni. Egy hónap alatt sem lehet. Tavaly az adószedő összesen 31 millió adóalany cimére küldött aján­dékcsekket, aminek hivatalos neve refund, 1500 millió dollár összegben. Ezávben attól tart a botcsinálta Santa Claus, hogy két billió dollárt kell szélnek eresztenie. Mennyi pénz, és mind a másé! . . . Szóval, türelem, az ajándé­­kok kikészítése pár hónapot fog igénybevenni. Tavaly az utolsó mohikán júliusban ke­rült sorra, most talán augusz­tusi vakációra jön meg az utolsó csekk. (A szerencsések, akik 675 dollárnál kevesebb jövedelmet jelentenek be, már a közeli hetekben várhatják a csekket). Eggyel kevesebb magyar A pestvidéki törvényszék rögtönitélő tanácsa tárgyalta Bukovszki Béla 45 éves érdi gazdálkodó bűnügyét. Bukovsz­ki január 8-án rátámadt a nép­számláló biztosra, aki a rend­őrség segítségét vette igénybe. Mikor a rendőrök házába érkez­tek, Bukovszki az istállóba sza­ladt és az ajtóból az egyik rend­őrt hasbalőtte, aki sérüléseibe belehalt. A bíróság Bukovszkit halálra ítélte. Kivégezték. BACKUS Delicatessen Bor — Sör — Füstölt hús 2071 W. 65th St. AT. 8131 THE FAIR Ajándéktárgyak és régiségek Műtárgyakat és régi ékszereket vásárolunk 2850 West 25th St. — PR 6341 Nyitva este 10-ig Moravec Bakery Lakodalmakra, keresztelőkre a legfinomabb torták, sütemények. | fűszeráruk 11510 BUCKEYE ROAD Cleveland. Ohio MOSS FURNACE CO. GÁZ, OLAJ és UNIT HEATER Ellenőrzést Végzünk Szenes f uvnncek tisztítása, résétől ás a és javítása/. Automatikus vízmelegítők p;onrlozása. UJ BEÁLLÍTÁSOK Minden munkát garantálunk. Nappali és Éjjeli munka. Engedélyünk van és Bonc! alatt vagyunk FL 2296—3871 W. 40(h Pl. Cleveland, O. KATOLIKUS CÉG A 8ontb Norwalkl nunsrst TEMETKEZÉSÉT lecJnt&nvoeabb iroi ré«*l! 4. J. COLLIN* CO tnwtken é* Mntmss* North Main St., South Norwalk BÚTOROK ÉS LAKÁS­­BERENDEZÉSEK. VTCTROLÁK ÉS LEMEZEK Telefonasimt 747 Nagy tihHtel paplanokban, ■ elsőrendű blankeuekbe* b Havass György KÖZJEGYZŐ A Jó Pásztort is képviseli A & C FURNITURE Finishing and Repairing Cigarettával kiégetett darabokat pótolunk lakásán. « Képzett mesteremberek szakszerűen vég­zik el a munkát. Mérsékelt árak. Telefon: OL 2262 —- Este 6 után OL 1860 Ideal Beauty Shoppe Gépi éíM gépnélküli permanentek Rendes ár $7.50, most csak $4.95 Nyitva mindennap, továbbá ked­den, csütörtökön, pénteken este 2012 East 55th St. HE 3616 P. W. GOCKEL Gockel’s Leather Shop KOFFEREK és BŐRÁRUK 5726 Euclid Ave. HE 7148 Bőrárukat javítunk és moderni­zálunk DONLEY’S villanyos szerszámokat Villanyos szerszámokat kölcsön ad napokra, hetekre, hónapokra ERNEST F. DONLEY’S and SONS, Inc. 10203 Miles Dl 4422 MIT HOZ A HOLNAP? Holnapja olyan lesz, aminőnek előkészíti. Ha jól felkészül a hol­napra, az kellemes és hasznos lesz. Csak High Schoolt végzettek je­lentkezzenek a Comptometer Is­kolába. A diploma, amelyet egy Compto­meter Iskola ad kitanult diákjai­nak, megnyitja a holnap kapuját és sikerre visz a jövőben. Jöjjön vagy telefonáljon még ma! COMPTOMETER SCHOOE F. T. HESS, Manager 411 N. B. C. Building MAin 3520 West 25th Model & Magic Shop Ajándéktárgyak Játékszerek Üdvözlő kártyák Iskolai tanszerek Újdonságok Tréfacsinálók Model építési központ 3166 W. 25. St. SH 2656 JÓ ENNIVALÓK JÓ KISZOLGÁLÁS JÓ BOR — LIKŐRÖK BELLE GRILLE 808 PROSPECT A megpróbáltatások óráiban hívja vagy keresse meg az egyedüli daytoni magyar temetkezési rendezőt NAPPALI ÉS ÉJJELI AMBULANCE SERVICE MAGETTI FUNERAL HOME 324 N. Broadway Dayton, Ohio Telephone: ADams 2962

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom