A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)

1948-12-31 / 52. (53.) szám

PAGE 8. OLDAL A Jő PÁSZTOR -ItHE GOOD SHEPHERD Hitéleti Rovat MIÉRT MOZOG A? ASSISI MADONNA? A püspök kételkedik, a tudós csodát lát a szobor mozgásában Vizkereszi előlli vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 2, 33-40. És az ő atyja és anyja csodálkozának azon, amiket felőle mondtak. És megáldá őket Simeon és mondá Máriának, az anyjá­nak: “íme, tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben és jelül, melynek ellene mondanak, neked magadnak is tőr fogja átjárni lelkedet, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szivből a gon­dolatok. És vala egy Anna nevű próféta aszony, Fanuel leánya, Aser törzséből, ki igen előrehaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után s már nyolcvannégy éves öz­vegy volt és nem vált meg-a templomtól, böjtöléssel és imádság­gal szolgálván éjjel 'és nappal. Ez is ugyanazon órában odajővén, dicséré az Urat és szóla felőle mindazoknak, kik várják vala Izrael megváltását. És miután mindent elvégeztek az Ur törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekszik és erősödik vala, telve bölcsességgel és az Isten kegyelme vala rajta. SZENTBESZÉD Még füleinkbe cseng a karácsonyi 'ének, amely Istennek di­csőségét, a jóakaratu embereknek pedig békességet hirdet; még halljuk a bethlehemi pásztordalt, mely az Ur Krisztus jászolához szólít bennünket, még érezzük bensőnkben az ajándékozásnak, a szeretetnek édes melegét és kedves örömét, m'ég szinte látjuk magunk előtt a kisded Jézust pólyákba takarva és jászolba fek­tetve, és ime a mai szent evangélium azt mondja Krisztusról: “tétetett ez sokaknak romlására és föltámadására Izraelben.” • Hogyan, hát Krisztus nemcsak sokak föltámadására, hanem sokak romlására is van? Nincs itt valami bántó ellentmondás, valami erkölcsi lehetetlenség? Sajnos, nincs, mind ez, amit a mai szent evangélium mond, bármily különösen és szinte hihetetle­nül is hangzik, mindez keserű valóság, komor iggzság. Krisztus Urunk ugyanis, bár szeretetből jött e földre és üd­­vöziteni akart és akar ma is mindenkit, nemcsak kegyes Megvál­tónk, hanem egyben — szigorú biránk is... Mert ne gondoljuk, hogy Krisztus csupán azért született, hogy mi egyszer egy évben örvendezzünk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért tanított, hogy mi gyönyörködjünk tanaiban és azokat megbámuljuk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csakis azért szenvedett és halt meg, hogy mi csak siránkozzunk, hanem igenis, Krisztus azért szüle­tett a földnek, hogy mi megszülessünk lélekben az égnek; azért tanított, hogy tanítását elfogadjuk és kövessük; azíért szenvedett és halt meg, hogy mi is tudjunk Érté szenvedni, s ha kell, meg is halni. Annyira sivár és komor ez a kijelentés, hogy az ember el sem hinné, ha maga az élet meg nem magyarázná azt. De hát megmagyarázza. Gondoljunk csak a föld javaira! Isten azokat kétségtelenül az emberek javára adta és rendelte és mégis ugyebár mily sokaknak vannak romlására. Mennyi embert tesz jobbá és nemesebbé a pénz s mennyi embert tesz másként gonosszá. A természetnek erőit 'és törvényeit mennyi ember használja ki a maga javára, de másrészt mennyi ember fordítja azokat maga ellen, a maga kárára. A tűz, a viz, a két legerősebb elem, ugyebár mennyi hasznot hajt, de mennyi kárt okoz! Yves Congar, francia domini­­kus atya egy párisi tudományos folyóiratban foglalkozik a val­lásszabadság kérdésével az egy­ház és az állam közti kapcso­lat világában. Szerinte a kato­licizmus álláspontja ebben a kérdésben igy fogalmazható meg: A katolicizmus nem hajlan­dó a hatalomra hivatkozni és nem kívánja annak érveit igénybe venni a más vallásuak­­kal szemben ott sem, ahol erre a hatalomra hivatkozhatnék. De ragaszkodik a vallásszabad­ságnak a gondolatához ott is, ahol az államhatalom másvallá­­su többség kezében van, ahol tehát egy vele szemben álló ál­lamhatalom akarja kérdésessé tenni a vallás szabadságát. Maga XII. Pius pápa a Római Rotában 1946 október 6-án mon­dott beszédében a katolikusok erkölcsi kötelességévé tette a politikai, a polgári és a társa­dalmi türelmességet a másval­­lásuak iránt. Ezt a türelmessé­get tanította már századokkal ■ezelőtt, egy elfogult történet­­irós által sötétnek mondott kö­zépkorban Aquinoi Szent Ta­más, aki a zsidóvallásuak iránti türelmet tanította, mert elnyo­­másukkal nagyobb kárt okoz­nak, mint amennyit használha­tunk. Ez a keresztény türelmesség az Egyház által tanított igazsá­gok mélységes hitén alapszik és azon a meggyőződésen, hogy az isteni Bölcsesség még az Egy­ház számára veszélyesnek lát­szó folyamatokkal is a keresz­ténység nagy gondolatát moz­dítja elő. Az Egyesült Nemzetek embe­ri jogi bizottsága 1947 decembe­rében határozatban mondta ki a vallás és lelkiismereti szabad­ság védelmét. A vallás igazsá­gainak uralma az életben, ame­lyet a középkorban az állam­­hatalom befolyása és berendez­kedése garantált, ma- csak a hí­vek szabad bizonyságtételével biztosítható és valósítható meg. A katolikusok ezt a lelkiis­mereti szabadságot és a vallás szabadságát tehát olyan jognak tekintik, amelytől senki, sem­miféle címen és semmiféle ür­üggyel sem fosztható meg. Misszionáriusok A Society for the Propaga­tion of the Faith kimutatása szerint a világ minden részében 261,895 misszionárius működik. A múlt év február 11-én kü­lönös látomásban volt része Assisiben, Szent Ferenc városá­ban annak a zarándokseregnek, mely a Porcuiszkula bazilika előtt ájtatoskodott. A zarándo­kok közül többen, akik a bazi­lika portáljának boltozatán el­helyezett hatalmas Mária-szo­­borra nézve imádkoztak, való­sággal önkívületben kiáltozni kezdtek: “Nézzetek, a szobor mozog! A Madonna fejével elő­re hajol éS mintha integetne fe­lénk!” A zarándokok valamenyien felfelé néztek. Némelyek kije­lentették, ők is látják a szobor mozgásait, mások viszont azt mondták, nem látnak semmit. Azóta sok tiz- és tízezer hivő és jelentékeny számú hitetlen is eljött Assisibe, hogy megál­lapítsa: valóban mozog-e a szo­bor vagy csak káprázat, optikai csalódás áldozatai azok, akik a szobor mozgását látják vagy látni vélik. A kételkedő püspök átváltozása Mint egykor a lourdesi jele­nés esetében. Itt is a legfőbb kételkedő maga a püspök volt. Annyira nem hitt a csodában, hogy nyilatkozatot tett közzé az olasz sajtóban: “Amint tudo­mást szereztem az esetről, ki­jelentettem, hogy ítéletet csak akkor szabad nyilvánítani, ha illetékes személyek alaposan ta­nulmányozták az esetet. Leg­utóbb a fanói és assisi szeminá­riumokba® -fizikai professzo­rok megkímélték a jelenség utánzását I r módon, hogy egy fénylő tárjjjt vagy egy kisebb szobrot áll ,j>ttak napnyugta­kor kis égi Rámpák koszorújá­ba. Ott is Ayanazokat az ingó­ságokat éstyiték, mint a Ma­­donna-szobcrnál. Eszerint a mozgásokat látási csalódásnak kell tekinteni.” Ez volt a püspök rideg nyilat­kozata, de í;Z nem magyarázta meg annak jj hitelesen megálla­pított szajlos gyógyulásnak, megtérésnek az 0kát, amelyek Assisiben ;|>óta lejátszódtak. A nyilatkipzat után két-három nap múlva a püspök elment a Bazilikába !izzal a szándékkal, hogy az ott4ni szerzeteseket és pacokat Megkérje, korlátoz­zák a tömeaes zarándoklatokat, igyekezzen«1 lecsillapítani a hivő sere^^ragadtatását. Ezzel sz® jen más történt. A püspököt ÍMmagával ragadta a tömeg hanauiata) kételkedését eloszlatták L helyszínen látott csodás jelenségek. Ugyanezen a lelki átválto!záson esett át a fe­rencesek generálisa, aki ugyan­csak azért jc|tt Assisibe, hogy a szobor előtti tömegjelen etek­nek véget 'lessen. Azóta már egyikük sem tekinti látási csa­lódásnak a slobor mozgását. Az Egyház ennek ellenére nem foglalt i el hivatalos állás­pontot sem | a szobor mozgása, sem a súlyos betegségekből j történt gyógyulások, sem meg­térések ügyiben. UJESZTENDŐ Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ KÖZELEG AZ ÚJÉV üzenet az égből: mii hoz majd számunkra a nagy messzeségből? Vájjon az uj évben uljál hogyan rója életünk viharveri, hányatott hajója? Vár-e csendes sziget? Virágos part, remény? Vagy elveszünk éltünk viharvert tengerén? Világitó sugár villan-e az éjbe? Befut-e a gályánk biztos, csendes révbe? Felvirrad-e éltünk biztos menedéke? Háború virrad ránk, vagy az á'dott béke? Aggódó szivemet az égig emelem: Boldog uj esztendőt adj nekünk. Istenem! AZ IDŐ VÉN FÁJA újabb ágat hajlott s titkos kéz a fáról uj évet szakai toll. Levelek az ágon: szürke hétköznapok s mikor megszületnek, minden levél ragyog. Aztán sárga-zörgő avar lesz belőle, hull a levél s mi is megöregszünk föle. Hulló levél, tört ég: életünk jelképe. Mi is igy sodródunk viharba és szélbe. Miként hulló levél, meghempergiink sárban; miként letörött ág, sodródunk az árban. Aggódó szivemet az égig emelem: Boldog uj esztendőt adj végre. Istenem] MILYEN LESZ AZ ÚJÉV? Öröm? iSzánom-bánom? S milyen a háromszáz és hatvanöt lábnyom? Valóra vál-e majd egy-egy szép regényünk? Vagy mint gyertya lángja, úgy fogy el az éltünk? Zeng-e majd ajkunkon vidám, bo'dog élet. Vagy lassan kialszik az életszövétkek? Akármilyen lesz is, fedve fénnyel «árnnyal, Tiikos végzeiünk már fejünk feleli szárnyal. Milyen lesz az uj év? Nem tudjuM előre; nem lát a jövőbe se bölcs, se a dote. Aggódó szivemet az égig emelem: Boldog uj esztendőt adj nekünk, Istenem! HÖMPÖLYÖG AZ UJ ÉV: létünk uj folyója S rajta hánykolódik életünk hajój i. Fehér hab, szennyes hab, zugó hu'l im''äion. morajlik az őrvé-ny, fenyeget a zátc ny. Hogy küzdünk meg ennyi bajjal, mnyi vésszel? Megáld-e az Isten elég hittel, éssze ? Mert a hit iránytű, józan ész a kor: nány s szivünk a lobogó a főárbóc o|Bn. Zátonyra jutunk-e, avagy révbe emnk? Merre, hová sodor forró, bűnös vétünk? Merre, mikor köt ki életünk haj óla? Mindhiába kérdjük . . . Isten a tuc^Sja! Aggódó szivemet az égre emelem: Boldog uj esztendőt adj végre, 1st« nem! A két tonnás mozgó szobor p'"S' A fizikusok különböző kísér­leteket végeztek a helyszínen, különböző megvilágításba he­lyezték a szobrot, kísérleteztek akokkal az angyal-szobrokkal, amelyek a bazilika ugyanazon homlokzatán vannak elhelyez­ve. A mozgásokat azonban csak a Madonna-szobor végzi napon­ta különböző órákban. Éjjel még jobban észlelhetők a moz­gások, mert akkor fényszórók világiták meg a szobrot. A tudomány emberei szerint e jelenségek nem magyarázha­tók meg a tudomány mai állá­sa alapján. Mégpedig a követ­kező okokból: 1. A szobor önmagától képte­len mozogni. Gondosan meg­vizsgálták a szilárdságát. Egy szobor, mely két tonnát nyom s félig betonnal van töltve, nem tud mozogni. 2. A főkapuban és magában a bazilikában finom mechanikai s földrengésjelző műszereket he­lyeztek el. Ezek nem jelzik sem az építménynek, sem a talajnak mozgását akkor, amikor a szo­bor mozog. Egyelőre tehát vitában áll a két felfogás: természetes vagy természetfeletti jelenség-e az Assisi Madonna szobrának moz­gása. Egy biztos csak: a szobor mozog és igen nagy a száma az assisii gyógyulásoknak és meg­téréseknek. PANNONHALMA VEDOSZENTJE Szent Márton, a forrongó középkor egyik hatalmas alak­ja, a pannoniai Sabáriában született. Fiatalon lett keresz­ténnyé, majd katonának állt be a római hadseregbe, talán az utolsó hadseregek egyiké­be, amely az összeomló biro­dalom fölött még egyszer ma­gasra emeli az ősi aranysast. Ebben a vad, itéletidős kor­szakban, amelyben az antik világ egészen elmerül, Márton, a katona, kitűnik tisztaszivii­­ségével, jóságával és embersé­gével. Az idő vihara Francia­­országba sodorja. Poitiersben pappá szentelik, Genua mellett remeteségbe vonul, Ligugéban kolostort alapit, 372-ben pe­dig toursi püspökké választ­ják. Feljegyezték róla, hogy éle­te végéig szigorú szerzetesi szabályokat követve, önfelál­dozó támasza; erőssége volt megsanyargatott népének, — nemcsak példaadásával, ha­nem az igehirdetés erőteljeis­­ségével is. Ö lett a keresztény egység­nek a szimbóluma: a keresz­ténnyé teendő világ misszioná­riusainak patrónusa; azért van európaszerte annyi Sz. Már­tonról nevezett helység, mo­nostor és templom. Ezért a védője a montecassinoi apát­ságnak, mely az újvilág misz­­sziós-központja lett; amint a magyar hithirdetők centrumát: Pannónia Szent Begyét, Pan­nonhalmát is Szent Márton védelme alá helyezték. A hercegprímás második titkára elmenekült Főt. Párdányi Emil, Mind­­szenty hercegprímás második titkára, nem akarván dr. Zakár első titkár sorsára jutni, elhagy­ta az országot és Rómába uta­zott, hogy jelentést tegyen a a magyarországi katolikus egy­ház szomorú helyzetéről. Vizkereszi ünnepére EVANGÉLIUM Evangélium Szent Jánostól 1. r. 29—34. v. 3. szak. Azon időben látá János Jézust hozzájönni, és monda: íme az Isten Báránya! íme, ki elveszi a világ bűneit! Ez az, kiről mondottam: Utánam jő a férfiú, ki előttem lett; mert előbb vala nálamnál. És én nem ismertem őt; hanem hogy kijelentessék Izraelben, azért jöttem én vízzel keresztelni. És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam á Lelket leszállani, mint egy ga­lambot, mennyből, és rajta maradt. És én nem ismertem őt; hanem aki engem küldött vízzel keresztelni, az mondotta ne­kem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta maradni, az az, ki Szentiélekben keresztel. És én láttam és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia. SZENTBESZÉD Jézus, mint a szentirásban olvassuk, 30 éves korában a Jordán folyóhoz jött, hogy Keresztelő Szent János által meg­­kereszteltesse magát. Keresztelő Szent János ugyanis jóval nyil­vános fellépése előtt a pusztából, ahol eddigi életét szigorú böjt és imádság között töltötte, a Jordán folyóhoz jött. Ott tanított, hirdette az embereknek, hogy közöttük van már a Megváltó, kit ők még nem ismernek és kinek ő nem méltó még saruszijját sem megoldani. Intette az embereket bünbánatra és hogy te­gyék egyenessé az utat a Megváltó fogadására. Szavának nagy volt a hatása sokan hittek benne, követték az ő tanítását, és akik követői voltak, azokat megkeresztelte a Jordán vizében. Jézus előhírnöke volt ő és 'benne teljesült Malachiás próféta jövendölése: “íme elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színed előtt”. Jön a Jordán folyóhoz Jézus is. János látja messziről jönni Jézust és igy szól a körülötte álló népsokasághoz: “íme az Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit.” Pedig még nem ismerte Jé­zust, nem látta őt, de a Szentlélek felvilágosítja őt, hogy nyil­vánosan tegyen vallomást Jézusról, hogy ő az Istenfia. Jézus Jánoshoz jön, megáll előtte és kéri, hogy mint a töb­bi embereket, úgy őt is keresztelje meg. János, ki eddig bűn­bánó bűnösöket keresztelt, Jézus ezen kérelmének hallatára meg­zavarodik és annak a tudatában, hogy most előtte az Istenfia, a világ megváltója áll, azt mondja: “Uram, hiszen te küldtél engem, a te nevedben szólok miként merjem tehát kezemet fe­jed felé emelni, ki Uram teremtőm vagy, neked kellene engem gyarló embert megkeresztelni!” De Jézus bátorítja őt, sőt meg­parancsolja, hogy teljesítsd akaratát. János engedelmeskedik és 'mint engedelmes Szolga megkereszteli Urát. És midőn Jézus keresztelkedik, ime megnyílik az ég, a Szentlélek galamb ké­pében lebeg Jézus feje felett, az égből pedig az Atyaisten szó­zata hallatszott: “Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telik.” Dehát miértis kereszteltette meg magát Jézus? Azért, hogy jelezze nyilvános tanítói működésének megkezdését és hogy ez­által bemutassa magát az emberek előtt, hogy ő a küldött Mes­siás, kiben ezután hinni kell az emberiségnek, követni kell az ő tanítását, mert ő megkereszteltetése által megszüntette az ószö­­vetségi zsidó törvényt. Azért keresztelkedett meg Jézus, hogy ő, ki megalapítója az uj hitnek, a keresztény vallásnak, mintegy parancsul adja nekünk azf, hogy mi hitének követői és az általa megalapított egyháznak tagjai csak úgy lehetünk, ha őhozzá hasonlóan mi is megkeresztelkedünk. Kötelezővé tette a keresztséget, azért mon­dotta apostolainak: “El'menvén az egész világra, tanítsatok min­den nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak, Szent­lélek nevében.” A keresztséget tette első és legszükségesebb szentségnek. Azértis keresztelkedett meg Jézus, mint akárme­lyik bűnös a bünbánat jeléül, hogy példát adjon az alázatosságra, saját gyarló, bűnös voltunk megismerésére 'és hogy ezep aláza­tosságunk tudatában igyekezzünk hitünk parancsait teljesíteni és hogy tudtunkra adja, hogy amilyen szeplőtelen bűn nélküli ő, úgy a keresztségben megtisztul a lélek minden szennytől. A mai ünnep Isten jelenésének is neveztetik, mert Isten érzékelhető módon kinyilatkoztatta magát, hogy benne három személy van. Kinyilatkoztatta nekünk a Szentháromság titkát. Az emberi elme, bármennyire is képzett legyen, nem tudja azt megmagyarázni, azt hinnünk kell. Boldog emberiség, mely sa­ját szemével láthatta a Szentháromság titkát. Vizkereszt ünnepén az egyház vizet szentel annak az em­lékére, hogy valamint Jézus testének érintésével megszentelve a vizet, úgy az egyház imája által megszenteli a vizet, hogy annak használata szolgáljon testi és lelki megtisztulásunkra és minden rossz és kisértés elűzésére. Az egyház használja is a szenteltvizet. Ezzel '‘intjük meg a halottakat, ezzel szenteljük meg házainkat, templomainkat, ezzel hintjük meg azon tárgya­kat, melyeket Isten szolgálatára akarunk használni; ezzel vetünk keresztet, mikor a templomba lépünk, mert hisszük, hogy a szen­telt víznek engesztelő és tisztitó ereje van. Amerika katolikusai Az Egyesült Államok katoli­kus almanachjának adatai sze­rint az USA katolikusainak szá­ma egy > év alatt 800,000 főnyi növekedéssel felülhaladta a 26 milliót. A legnagyobb számú egyházmegye a brooklyni 1,153, 000 hivővei. A hierarchia 4 bí­borosból, 21 érsekből és 153 püs­pökből áll, a papok száma 41,747 a férfiszerezeteseké 7,335, az apácáké 141,083. A katolikus ok­tatást 6,779 pap, 372 iskola-test­vér, 79,952 szerzetes és 11,396 vi­lági tanár végzi. A plébániák száma a múlt év óta 229 növeke­déssel 14,905-re emelkedett, ugyanennyi templomon kívül van még 5,613 kápolna, 4,942 missziós állomás és 1,705 időle­ges misézőhelyiség. Ugyaneb­ben az évben 100 uj oktatási in­tézményt létesítettek, melyek­nek száma igy 11,239-re emel­kedett. Ebből 60 egyházmegyei szeminárium, 278 szerzetesi sze­minárium, 221 katolikus egye­tem és főiskola, 2,431 középisko­la és 8,248 elemi iskola, vala­mint 129 gyermekmenhely. A felekezeti türelmesség a katolikus egyház erkölcsi parancsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom