A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-06-25 / 159. szám

K ultúra 11 Hóka Ernő politikai főtanácsadó lett KIMAGASLÓ RANGON Nagy megtiszteltetés érte a New York-i magyarságot. Patrubányi Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke Hóka Ernőt, a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség, valamint a New York és Környéke Magyar Egyházak és Egyesületek Nagybizottságának elnökét felkérte és kinevezte világszövetség elnö­ki politikai főtanácsadójának. 2004. JÚNIUS 25.________________________________________ Fóldessy Dénes Hóka Ernő, aki 1950-től 1955-ig a magyarországi kommunista rendszer börtöneiben szenvedett, majd 56-ban vezetőként részt vett a forradalomban, 1957. óta él New Yorkban. A kinevező levél szövegben benne áll: az amerikai magyarság egyik legképzettebb és leg­mélyebb politikai ismeretekkel rendel­kező vezető személyisége. A kinevezés részét képezi azon törekvésnek, hogy a világszövetség, mint nem kormányzati szerv, New Yorkban az ENSZ köz­pont mellett működő képviseleti irodát nyisson. Hangsúlyos Hóka Ernőnek az említett nagybizottsági elnöki tiszte is, mivel a világszövetség régi tapasztalata, hogy a nem anyaországbeli magyarság egyik erős összetartó erejét az egyházak és az egyesületek jelentik. Világszövet­ségi elnöki tisztét ellenszolgáltatás nél­kül tölti be. Lapunk kulturális rovata ebből az al­kalomból készítette Hóka Ernővel az alábbi, - s az emigrációk életét mindig meghatározó - kulturális szempontú beszélgetést.- Az elmúlt negyvenhét év alatt hogy változott a New York-i magyarság ösz­­szetartó ereje?- Az 1950-től az addig nyugat-európai menekülttáborokban elhelyezett magya­rokat már szervezetten fogadták be az Egyesült Államokba is. Egzisztenciális talpra állásuk után gyorsan megalakultak a magyar egyesületek. Például az anya­nyelvű színházművészet kifejezetten fel­­virágzott. Volt néhány talpraesett ember, például maga a híres színész Jávor Pál vagy Mikó István, s nagy név volt közöt­tük Szüle Mihály. De akkor még tömeg­ben volt a magyar közönség. Mikor a magyarok annyira talpra álltak, hogy már részt vehettek az urbanizációban: házat építhettek maguknak, akkor a nagy közösségek széthullottak. A csak város­széleken megvehető telkek nagyon messzire kerültek egymástól. Bár az egyesületek s az egyházak fennmarad­tak, de a tömeg, szinte kiment alóluk, s máig nehezen tudnak összejárni. Min­den mai közönségprobléma vagy a va­sárnapon kívüli templomba járás problé­mája lényegében ebből a távolságból gyökerezik. Csak a ritka s nagy népi ösz­­szejövetelek jelentenek kivételt, melyek sorában a legnagyobb, s legrangosabb a New Jersey-i fesztivál, ahová egyszerre még mindig tízezer magyar is összejön.- Ön szerint mi van a Magyar Házzal New Yorkban?- Nem egyszerű kérdés, de elmon­dom a véleményemet dió héjban. A rendszerváltás után kezdett kialakulni, hogy a három tulajdonos mellé negye­diknek belép a magyar állam. Ezt azon­ban feleslegessé tette, hogy megalakult a Magyar Kulturális Intézet, amely vi­szont közel sem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. Programjai az elvár­­hatónál sokkal laposabbak, ha vannak. New York magyar nemzetiségei köré­ben nem tudott gyökeret verni, mintha kapcsolat-teremtési képtelenségben szenvedne. Hallani, hogy odahaza mind a kultúrpolitikai bal-, mind a jobboldal elégedetlen vele. Ráadásul, legalábbis elhelyezés tekintetében a fő­konzulátussal összekötött helyzetben van. Ugyanakkor nem érződik a kettő együttműködése. Holott a főkonzul igen jó szervező: létrehozott egy körül­belül háromszáz főnyi s kiváló fiatal ér­telmiségiekből álló, igazi közművelő­dési szervezetet, mely azonban elkülö­nül minden magyar közművelődési mozgolódástól. Nem tisztem fejtegetni viszont a tavaly már kormánylapokban is kritikusan pedzett furcsa kulturális intézeti jelenségeket, vagyis az érdek­­csoportokra helyezett tevékenységet. Összefoglalóan: New York magyar kulturális élete széttöredezett, s ebben nem lehet már arra a túlzó közhelyre hivatkozni, hogy mi magyarok széthú­­zóak vagyunk, hiszen a bomlás most már egyértelműen külső erők által szer­vezett, céltudatos bomlasztás. Tenni persze mindig lehet valamit ellene, de a sajtónyilvánosság előtt ne tárjuk fel a terveinket. (FD) KÖNYV Széttört zene (Sting) Az Európa Kiadó megjelentette Sting: Széttört zene című sikerkötetét, melyet ezúttal a világhírű muzsikus vallomásával mutatunk be:- Miután életem nagy részében, dal­szerző voltam, rövid, rímes versszak­okba sűrítettem gondolataimat és ér­zéseimet, s zenét írtam hozzájuk, so­sem jutott eszembe, hogy könyvet ír­jak. De amikor eljutottam a számve­tésre késztető ötvenéves korba, azt vettem észre, hogy most először ked­vem támadt hosszú prózai szövegeket írni, ami éppen annyira ösztönzőnek és izgalmasnak bizonyult, mint ami­lyen a dalszerzés volt valaha is.- És így kezdett formát ölteni a „Széttört zene”. Ez a könyv életem korai szakaszáról szól, a gyermekko­romról, a serdülő koromon át majd­nem egészen a Police-szal aratott sike­reim kezdetéig. Ezt a történetet na­gyon kevés ember ismeri.- Nem volt kedvem a hagyományos önéletrajzok szabálya szerint mindent elem elmesélni, ami valaha történt ve­lem. Ehelyett az vonzott, hogy meg­vizsgáljak bizonyos pontokat, egyes embereket, kapcsolatokat konkrét ese­ményeket, amelyek ma is nagy erővel rezonálnak bennem, miközben próbá­lom megérteni a gyereket, aki voltam és a felnőttet, aki vagyok.- Ugyanazzal a mániás és aprólékos gonddal tanulmányozom a Beatles-le­­mezeket, mint korábban Ridgers és Hammerstein zenéjét, csak most már gitárom is van. Van egy hangszerem, amelyen képes vagyok reprodukálni az akkordszerkezeteket és a riffek má­giáját, amikre a dalaik épülnek. És mi­csoda dalok, egyik a másik után, al­bumról albumra. Mindent megtanu­lom eljátszani, biztos vagyok benne, hogy csak kitartás kell hozzá és végül az is, ami elsőre kifog rajtam, feltártja előttem titkát. Újra és újra visszate­szem a lemezjátszó tűjét arra a részlet­re, amelyet nem tudok megfejteni, mint egy kasszafúró, aki addig babrál a zárral, amíg övé nem lesz a zsák­mány. .. Van valami szokatlan a meg­szállottságomban, van valami abban, hogy tudat alatt egyfolytában azt mondogatom magamban: így fogsz elmenekülni. így fogsz elmenekülni. A HÍD 11 Mindenhol külföldi, de sehol sem idegen (9.) Munkácsy Mihály Munkácsy Mihály 1844-ben született Munkácson. 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi volt a neve. Fes­tői hajlama már kiskorában meg­nyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-hen nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinas­nak adta. Mestere durvaságai, a fe­nyítések okozta testi-lelki nyomo­rúság egész életére és kedélyére ki­hatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagy­bátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. Megismerkedett Szamossy Elek festőművésszel, aki magához vette és rendszeresen kezdte rajzra, festé­szetre tanítani, s módot talált hiá­nyos műveltsége pótlására is. Ké­sőbb elválva Szamossytól, Geren­dásra költözött nagybátyjához. Itt készítette 1863-ban első festmé­nyét, a Levélolvasást (ismeretlen helyen). Ez év őszén Pestre jött, ek­kor vette fel a Munkácsy művész­nevet; Pesten festőbarátai tanácsa­ikkal támogatták, második művét, a Regélő honvédet (ismeretlen he­lyen) Than Mór át is festette. Egyik barátja, Ligeti Antal éveken át tá­mogatta festői pályája elindulásá­ban, közbenjárására a Képzőművé­szeti Társaság havi díjat folyósított Munkácsynak. Pártfogói 1865 ele­jén Bécsbe küldték Rahl mesterhez, akinek közbenjárására felvették a Képzőművészeti Akadémia előké­szítő osztályára. Bécsben festett Húsvéti locsolás (lengyel magántu­lajdon), című képe Rubens-hatáso­­kat tükröz. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom