A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-06-11 / 157. szám
2004. JÚNIUS 11. T udomány A HÍD 13 fii Újra- és újrafelfedezett Atlantisz RÉGI VILÁGOK FÉNYE Német régészek műholdfelvételek elemzése után úgy vélik, hogy megtalálták Atlantisz maradványait. A Spanyolország déli partjainál talált nyomok elhelyezkedése egybevág Platón leírásaival. Június 9. Dr. Rainer Kühne, a német Wuppertal Egyetem történésze szerint a mesés "sziget" pusztán a dél-spanyolországi partvonal darabkája volt, és valamikor Kr. e. 800 és 500 között szökőár pusztította el. A kutatók két téglalap alakú rajzolatot fedeztek fel a műholdfelvételeken, amelyek Cadiztól nem messze, a Marisma de Hinojos nevű sós-mocsaras területen találhatók. A téglalapokat szabályos, koncentrikus körök övezik. Platón görög filozófus (kb. Kr. e. 427-347) leírása szerint Atlantisz Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, eg}' kisebb szigetekből álló szigetcsoporttól délre. Platón szerint körülbelül 9000 évvel Szolón (Kr. e. kb. 640-559) előtt Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Platón egy ötstadionnyi (925 m) átmérőjű, számos kör alakú képződménynyel tagolt szigetről tudósít. Leírása szerint a körkörös formák egy részét víz, más részét föld alkotta. "A fényképeken éppen olyan koncentrikus köröket láthatunk, mint amelyekről a Kritiasz szerzője is beszámolt" - nyilatkozta dr. Kuehne, aki szerint a szabályos téglalap alakzat a filozófus leírásában szereplő Poszeidónnak szentelt ezüst, illetve neki és Kleitónnak szentelt arany templom körvonalait mutatja. "Később azonban hatalmas földrengések és vízáradások támadtak, egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt... Atlantisz szigete elmerült a tengerben". Platón elmondja, hogy a történet Kritiasztól származik, aki tízéves korában a 90 éves nagyapjától hallotta, akinek szintén a nagyapja mesélte. Az ükapa Szolón elbeszéléséből ismerte a történetet, aki Egyiptomban Szaisz papjaitól hallotta. Mindazonáltal a műholdfelvételeken látott és Platón által leírt méretek nem teljesen fedik egymást. Az előbbi valamivel nagyobb, amit a német régész egyrészt azzal magyaráz, hogy nem biztos, hogy ilyen hosszú idő távolából Platón a pontos méretek birtokában lehetett volna, másrészt pedig a korabeli hosszúságmértéknek, a stadionnak is több változata volt. Kuehnét egyébként megelőzte Werner Wickbolt, aki számtalan műholdfelvételt tanulmányozott át a Földközitenger vidékéről. Úgy véli, a most talált hely az egyetlen, amely megfelel Platón leírásainak. Wickbolt elképzelhetőnek tartja, hogy a görögök az egyiptomiaktól átvett történetben a partvonalra utaló szót tévesen fordították, és egy másik jelentését, a szigetet kezdték használni. Mindenesetere Kuehne szerint most a régészeken és a történészeken a sor, hogy elfogadják elméletét és neki lehessen állni az ásatásoknak. Platón volt az első, aki dialógusaiban először tett említést Atlantiszról: részletesen leírja a szigetet, annak ideális társadalmi berendezkedését, majd szörnyű pusztulását is. A XV. században, a felfedezések korában ismét felelevenítették, még Kolumbusznak is titkos vágya volt, hogy megtalálja. Százötven évvel Kolumbusz után a mexikói Don Carlos Seguenza - akit az első régészek között tartanak számon - Atlantisz után kutatva sok párhuzamot talált az azték és az ókori egyiptomi civilizációk között, de alig tudott valakit is meggyőzni arról, hogy az azték városoknak közük van Atlantiszhoz. A XVII. századi Angliában is felelevenedett a régi legenda: John Dee alkimista, filozófus és asztrológus megkísérelt kapcsolatba lépni Atlantisz "szellemeivel", míg Francis Bacon 1626- ban Új Atlantisz című művében - Platóm is felhasználva - egy utópisztikus emberi társadalom képét vázolta fel. Évszázadokkal később Jules Verne Atlantisz-vízióját regényben írta meg, s az 1870-ben megjelent Húszezer mérföldnyire a tenger alatt vagy ismertebb címén a Nemo kapitány sikere ismét a köztudatba hozta az elsüllyedt birodalom mítoszát. Két évtizeddel később az amerikai Ignatius Donelly egyszer s mindenkorra ki akarta deríteni az igazságot, s könyve, az Atlantisz, az Özönvíz előtti világ (1882) valóságos Atlantiszmániát teremtett. Heinrich Schliemann ekkora már feltárta Tróját, s az emberek már más szemmel kezdték nézni a mítoszokat, mint korábban: ha Homérosz alapján meg lehetett találni egy várost, akkor a Platón által leírtaknak is lehet valós alapja. A századvég-századelő spiritiszta hulláma is kapcsolatba hozható Atlantisszal, amint azt az Egyesült Államokba kivándorolt orosz Helena Petrovna Blavatsky szeánszai is bizonyították - de csak kevés számú beavatott részesülhetett abból a tudásból, amely Atlantisz szellemi hagyatékát is magában foglalta. Blavatsky az atlantisziakat az emberiség őseinek tartotta, és a faji felsőbbrendűség gondolatát összekapcsolta Atlantisszal - ez az elmélet nem sokkal később Németországban talált követőkre: a náci propagandisták már "tiszta atlantiszi fajról", árjákról beszéltek, akikhez az első emberi civilizáció megalapítása fűződik. Hitler 1933-as hatalomátvétele után kutatni kezdtek az emberiség korai korszakainak mitikus helyei és tárgyai után, Hitlernek ugyanis meggyőződése volt, hogy ezek segítségével olyan titkos tudásra és határtalan erőre tehetnek szert, amely legyőzhetetlenné teszi őket. A frigyláda, a Szent Grál, a Jézus testébe fúródó lándzsa mellett ilyen misztikus erőt tulajdonítottak Atlantisznak is, és a német régészek az eltűnt civilizáció keresésére indultak. Edmund Kiss 30-as években íródott Atlantisz-regényciklusa is nagy hatással volt a náci vezetőkre, nem utolsósorban azért, mert Kiss fantáziája összekapcsolta az "árja" atlantisziakat a germánokkal, akik csak a megfelelő vezetőre várnak, hogy újból megalapíthassák árja birodalmukat. A második világháború után Atlantisz és a náci Németország kapcsolata feledésbe merült, de az "elveszett birodalom" mítoszát immár Hollywood tartotta ébren: egymás után készültek az Atlantiszról szóló kalandfilmek és sorozatok. Aztán a hatvanas években egy régészeti felfedezés nyomán az Atlantisz-kérdés világszerte az újságok címoldalára került: Santorini szigetén egy ősi város nyomaira bukkantak, amelyet egy természeti katasztrófa pusztított el. A feltárás akkor a tudományos világot is megosztotta, de ma már leginkább csak Santorini lakói vannak meggyőződve arról, hogy szigetük volt Atlantisz - és ezt idegenforgalmuk fellendítésére alaposan fel is használják. Röviden más ingerekre adott adekvát választ a fejlődés meghatározott korai szakaszában sajátítható el. Hatvan gigabájt az ötcentis MEREVLEMEZEN Június 9. A Toshiba szerdán bemutatta legújabb miniatűr adattárolóját, amely mindössze 1,8 inch átmérőjű és hatvan gigabájtos. A tajvani Computexen kiállított merevlemez idén nyáron vagy kora ősszel jelenik meg a piacon. Bár az Apple Computer egyelőre nem jelentett be nagvobb kapacitású iPodot, a Cnet szerint könnyen elképzelhető, hogy a gyártó a Toshiba új eszközével növeli meg a népszerű zenelejátszó kapacitását, ami jelenleg negyven gigabájtos, és már így is tízezer szám tárolására képes. A két gyártó egyelőre nem kommentálta a Cnet felvetését. A Microsoft szabadalmaztatta A DUPLAKLIKKET Június 7. A redmondi szoftveróriás szabadalmaztatta a rövid, hosszú és dupla kattintást, amelyekkel különböző alkalmazásokat lehet elindítani. Az április 27-én elfogadott szabadalom a korlátozott képességű elektronikai eszközökre, például tenyérszámítógépekre és mobiltelefonokra vonatkozik. A szoftverszabadalmak ellenzői nevetségesnek tartják beadvány elfogadását, mert szerintük a Microsoft ötlete csöppet sem eredeti. Ha egy termékben ugyanarra a gombra különbözőképpen kattintva más-más szoftverfunkciót lehet elérni, a gyártót licencdíj megfizetésére vagy a termék módosítására kötelezheti a Microsoft az április 27-én elfogadott szabadalma alapján. A váratlan fordulat érzékenyen érintheti a mobilos operációs rendszert készítő brit Symbiant, valamint a kéziszámítógépeket és PDA szoftvereket gyártó kaliforniai PalmOne-t. Az online áruházat működtető Amazon például 1999-ben szabadalmaztatta az. egyetlen egérkattintással elintézhető vásárlást, ami hasonló kritikákat kapott, hiszen az ötlet csupán a szoftveres megvalósítása a régóta létező hitelkártyás fizetésnek, melynek során egyetlen kártyalehúzással lehet fizetni. Nincs magyarázat a fényesedó Sarkcsillagra Június 3. A Polaris csillag fénye körülbelül négynaponta kismértékben növekszik, majd csökken. Az ókori feljegyzéssekkel összevetve viszont kiderült, hogy az átlagos fényessége is többszöröse már a korábbinak. Julius Caesar kétezer éve állítólag kijelentette, hogy olyan állandó, mint a Sarkcsillag. Ez akkor nem volt több puszta hencegésnél, a Sarkcsillag viszont csillagászok szerint 250 százalékkal lett fényesebb az elmúlt két évezred alatt. A jelenségre egyelőre nincs magyarázat. "Nem szabadna ilyen gyorsan ilyen fényessé válnia. A Poláris nem viselkedik az elvásároknak megfelelően. Kicsit rémisztő ez az egész" - idézte az SMH.com.au híroldal Edward Guinan, a pennsylvaniai Milánóvá egyetem csillagászának szavait. A kutatók előtt nem titok, hogy a Sarkcsillag nem konstans, viszont ezzel rendszerint teljesen más jelenségre utalnak. A Polaris csillag fénye körülbelül négynapos ciklus mentén kismértékben növekszik, majd csökken.
