A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-01-23 / 137. szám

14 A HÍD Fórum 2004. JANUÁR 23. FO0UM A Hid fórumában közölt cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség álláspontja szerint a mr szent, a vélemény szabad”. PAPÍRGYŰJTÉS Tóth Tibor Albert Ezt a cikket figyelmébe ajánlom azoknak - a leendő áldozatoknak akik a zöldkártya és egyéb papírügyek ren­dezésének reményében, ügyvédhez szeretnének fordulni. A lehetőségek közül hagy ragadjam ki és mutassam be E. kiemelkedő teljesítményű munkáját, akinél jómagam is megpróbáltam a magam szerencséjét, szerencsétlen­ségemre. A jó hírű ügyvédek (-nek vélt) listájáról rá esett a választásom. Az első alkalommal szinte mindent elmondott - még azt is, ami nem igaz -, persze min­dezt tette ingyen, és még emlékszik is rád az elkövetkezendő alkalmakkor. Bár javára kell írnom, hogy valahol még a tájékoztatásért is pénzt kérnek. A sok pozitív tulajdonsága mellett, az ember olyannyira tud lelkesedni, hogy boldogan fizeti ki azt az 1500 dolláros díjat, melyet az első papírok kitöltéséért kér el, s amelyért annyi elismervényt ad egy darab papíron, hogy: megkaptam! Kezdődnek a problémák: A papírgyűjtés Már a kezdetekben mikor számon kértem, hogy mutasson legalább eg)' iktatószámot, hogy nyilvántartásba vet­tek, vagy valamit, hogy valaki átvette, vagy csak véletlenül is látta a papír­jaimat, abban a pillanatban az Éva nevű, magyarul alig beszélő speciális titkárnőjéhez küldött felvilágosításért. Természetesen ez a titkárnő soha nincs telefonközeiben, üzenetekre nem vála­szol, nem megtalálható, ugyanis soha nem tartózkodik az irodában, és szinte csak akkor volt elérhető számomra, amikor fizetnem kellett valamit. Ettől olyan speciális. Történt egyszer, hogy ez a tehetséges titkárnő felhívott. Mindjárt gondoltam, rossz számot tárcsázott, de végül is kiderült, hogy nem; engem keres. Tulajdonképpen két papírt kellett be­vinnem az irodába. Az egyiket már megtettem két évvel ezelőtt is, a mási­kat pedig nem volt képes elmagyarázni, még angolul sem, hogy mi is az, vagy legalább hogy kéne kinéznie, viszont annyit tudott róla, hogy a szpon­zoromtól kell kérnem. A fent említett okok miatt megkértem, hogy beszéljen ő az én pártfogómmal, hátha megértik egymást. A papírokat megkapta, és állítólag továbbították is a Department Of Labor címére. Belátom ez hiba volt. Alig, hogy másfél hónap eltelik, a speciális titkárnő újra jelentkezik. Azt hittem álmodom. Hihetetlen boldogság környékezett meg, mikor meghallottam fergeteges hangját az üzenetrögzítőn. És ez alkalommal még készült is. El tudta mondani, hogy mit akar. Tisztelt Olvasóink, a Fórum a vélemények, álláspontok rovata. Tárt karokkal fogadjuk ilyen jellegű írásaikat — legyenek azok ön­állóak, vag\’ a már megjelent szöve­gekkel szembeni fenntartásaiknak helvet adó írások. Tulajdonképpen ugyanazt kérte, amit másfél hónappal ezelőtt. De hogy csavarjunk egyet rajta, most megígérte az ügyvédemmel együtt, hogy ezek az utolsó papírok a Social Security szám beszerzéséig. Gyűlnek a gondok: Ügyvéd ez vagy gondnok? Ezekben a napokban, egv teljesen más ügyből kifolyólag kerestem meg dr. Hámori Pétert, aki volt olyan kedves, és minden előzetes nélkül rákérdezett jelenlegi státuszom és elért ered­ményeimre. Tulajdonképpen neki kö­szönhetem, hogy fény derült arra, amiről azt gondoltam, hogy velem nem eshet meg. Sőt, egy általa jól ismert, és megbízható! ügyvédhez tanácsolt el engem. Néhány nap múlva, pontosan 2004. január 6-a hűvös délutánján, “nagy boldogan” jelentem meg az ügyvéd irodájában. Itt derült ki, hogy E. pontos és gondos ügyintézésének köszönhetően a Department Of Labor lezárta a zöldkártyához folyamodó kérelmemet. Ok: Olyan papírokat kap­tak, amelyeknek az ég-világon semmi közük nem volt ahhoz, amit kértek tőlem. Ezért a DŐL úgy látja, hogy a szponzorom nem képes a megfelelő ira­tokat felmutatni. Kétségbeejtő! Termé­szetesen hiába kérem azoknak a papí­roknak a másolatát, melyek korábban postázásra kerültek, a válasz valahogy mindig elmaradt. A speciális titkárnő ismételten nem válaszol a telefonokra, és E. hosszas várakoztatás után vala­hogy mindig eltűnik. A két év alatt megvastagodott aktám átnézésekor az ügyvéd mind a papírjaim­ra, mind E. munkájára a “bullshit” és hasonló jelzőket használta, meg­kérdőjelezve ezzel mélyen - ugyan nem - tisztelt ügyvéd úr hitelességét és prak­­szisának komolyságát. Továbbá hamisak az olyan információkkal adott „kábító lövedékek”, hogy az illegális státuszba átlépő embereknek “csak” egy 1000 dol­láros büntetést kell kifizetniük az Immigration számára a zöldkártya kézbesítése előtt. Ez a törvény 2001. ápri­lisában a jelentkezésem előtt fél évvel már megszűnt. Aki illegálisan tartózkodik az országban, a jelenlegi törvények szerint nem kaphat többé legális státuszt. Akkor felteszem én a kérdést: vajon E. ügyvéd létére nem ismerte az akkor már fél éve meghozott rendkívül fontos törvényt, vagy szándékos feledékeny­­ségről van szó? Ha tudatában volt, akkor hogy volt képes arra, hogy ezzel a fél­retájékoztatással az akkor még legális stá­tuszom illegálissá változzon? És ha már lezárták az ügyemet, miért kért még mindig papírokat tőlem? Mire fel ez a színlelés? Az olvasó azt hiszem már kitalálta a választ. Summa summarum, a két év alatt lezajlott papírgyűjtési akció keretében elért eredmények fémjelzik E. és a ma­gyar jelentkezőkért felelős speciális és igen tehetséges titkárnő áldozatkész munkáját. Ezúton is hagy fejezzem ki - a valójában már nem létező - hálámat, és hagy mondjak köszönetét dr. Hámori Péternek, a segítségért. A kedves olvasónak pedig azt tanácsolom, jól válassza meg, a leendő ügyvédjét, főleg most, hogy valószínűleg néhány hónap múlva meghozhatják az idevonatkozó új törvényt. Nyílt levél Mandler Gábor úrnak Tévedni emberi dolog! Kedves Mandler Gábor, legutóbbi Hámorinak írt nyílt leveledbe néhány tévedés is bekerült. Azon a bizonyos sajtótájékoztatón magam is részt vettem, mivel az Amerikai- Magyar Panoráma részére készítettem tudósítást. Amikor Hámori Péterrel beszélget­tem, odajöttél hozzánk, én megkér­deztem, hogy az urak ismerik-e egy­mást. iMindketten egyszerre azt válas­zoltátok, hogy igen. Hámori Péter elis­merően nyilatkozott az Oázis magazin­ban megjelent fotóidról, említette még, hogy rajtad kívül szüléidét és testvére­det is ismeri, aki még fel is lépett zenekarával az általa vezetett Bnai Zion magyar klubban. Ezekután magatokra hagytalak tite­ket, így hogy tovább miről beszélget­tetek, nem tudom. Ezért gondolom, talán rosszul emlé­keztél, amikor Hámori Péternek címzett leveledben azt írtad, hogy azt sem tudtad, ki is az a Hámori úr, eddig nem volt hozzá szerencséd, személyesen még soha nem is beszéltél vele. Balogh Sándor A Híd szerkesztőségének megjegyzése: A témát a szerkesztőség e levél közlésével lezártnak tekinti, tekintve, hogy fórumunk célja személyes vélemények, de nem szemé­lvek ütköztetése; ugyanakkor szándékunkban az álláspontok, de nem az esetleges acsar­­kodások tükrözése áll. Ha már fórum: ÉLET EUrópában Segíteni az Európai Unióban szerencsét próbálni készülő, csatlakozó honfitársak­nak. Ez a cél vezeti a MagyarOnline.net, a Kárpát-medencén kívül élő magyarok internetes portáljának használóit, amikor hasznos és személyes tapasztalataikat megosztják az otthoniakkal. A Nyugaton élő magyarok külön rovatot indítottak ÉLET EUrópában címmel a MagyarOnline.net Fórumán. Az EU országaiban élő magyarság életét bemutató fórum napi találkozóhelye a világ különböző pontjain élő értelmiségieknek, üzletem­bereknek, diákoknak, nyugdíjasoknak. Megosztják tapasztalataikat - a jókat és a rosszakat - a Magyarországon élő honfitársakkal, s igyekeznek válaszolni az EU iránt érdeklődő hazai olvasók kérdéseire. Abból pedig máris van bőven. Ilyenekre kíván­csiak például a mostani látogatók: Mennyi a fizetése egy’ uniós tanárnak, orvosnak, számítógépes szakembernek? Melyik tagállamban keres legjobban egy mérnök? Hol a legjobbak az ingatlanárak? Melyik foglalkozási ág a legjövedelmezőbb ma Magyarországon, és mondjuk Belgiumban? Mit jelentenek az elmosódott határok, illetve a bekerülés a nyugati közösségbe munkánk, családunk, hagyományaink, nyelvünk szempontjából? Megváltozik-e egy' magyar kapcsolata egy más uniós országbeli polgáréval? Hogyan kell spanyol tortillát csinálni? Mennyi a belépő a Louvre-ba? Hogyan lehet ösztöndíjakat megpályázni az EU-n belül? Bárki bekapcsolódhat, kérdezhet a nyugaton élő magyaroktól. Kapcsolódó weblink: http^/wwwjüagyaronline.net/forum/viewforumj>hp?forum=60&470

Next

/
Oldalképek
Tartalom