A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-23 / 150. szám
10 a HÍD Kultúra 2004. ÁPRILIS 23. Röviden Határ Győző esszéje Határ Győző, az 1957. óta Londonban élő magyar író, a magyar irodalom kilencven esztendős nesztora az utóbbi hetekben az érdeklődés középpontjába került, mert egy esszélevélben keményen kifejtette ellenvéleményét a Magyar írók Szövetségéből kilépettekkel szemben. A máskülönben a szövetség tagságának töredékét kitevő eltávozottak hisztérikus agresszivitásáról írt Határ Győző nagyon keményen. Isten békéjére szólított fel mindenkit s kijelentette, hogy többet nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Rózewicz Budapesten Költészet napi fesztivál volt az elmúlt vasárnap a budapesti Ráday Könyvesboltban és a ferencvárosi önkormányzat házasságkötő termében. Bemutatták Az év versei című reprezentatív antológiát. Többek között Mezey Katalin, Oláh János, Szentmártoni János, Kondor Péter, Kiss Benedek, Barna T. Attila és Végh Attila művei szerepeltek a műsorban. Megjelent a Magyarországon a hatvanas évek óta élő legendának tartott Tadeusz Rózewicz, a kortárs lengyel líra és dráma nagy7 egyénisége is, aki a lengyel költészetben elsőként teremtette meg a szabad vers kultuszát. Erdély, A VILÁG PEREME A budapesti Iparművészeti Múzeumban megnyílt az erdélyi fotóművészek F4 Csoport nevű szervezetének tárlata. Muray Gábor, a Magyar Nemzetben így ír a kiállított fotókról: „Erdélyt nem illendő Tamási, Nyíró, Wass romantikájával összemosni többé. Mert elveszett, amit vásárra vittünk. Ez már nem a táncházak félhomálya. Nem a sáros utcáról behallatszó lódobogás, nem csak a fejkendős asszonyarc, pödrött bajsza alatt mosolygó góbé. Erdély nem nosztalgia. Erdély nem kereskedelmi portéka. Szenvedő, kisemmizet, agyonvert vidék. Ahol minden mozdulat utolsó, súlyos és megörökítendő.” A Sufniban A budapesti Sufni Színházban mutatták be Sáry László „félig komoly" operáját tizenkét képben, a szerző rendezésében. A dalokat a zeneszerző kísérte zongorán, az énekeket s a közjátékokat pedig maguk a színészek adták elő, rendhagyó hangszereken. Képünkön Tóth Anita, az egyik főszereplő. M Arany János pulóverben A SZELLEM MAGÁNYA5 Az amerikai olvasztótégely okozta anyanyelvi balálmenethez ritkán nyújt a művészet ilyen alkalmi időhúzó mentőövet, mint színészi és szerkesztő-rendező egyénisége révén most Bálint András nyújtott a budapesti Radnóti Színházban. Természetesen nemcsak a művész versmonaó nagysága, hanem költőválasztása okán is látatlanból meghívták New Yorkba. A színész ki is utazik és bemutatja az estet. Szemben az olvasztótégellyel. Földessy Dénes Kezdetben Arany János, alias Bálint András háttal ül a publikumnak, egy karosszékben, pulóverben - az otthonos, könnyedség öltözékében - s ijiielőtt szembefordulna, kicsit még csak hátrafordul a nagyérdemű felé. Rendben van, tudomásul vettük, hogy a költészet most otthonos, laza körülmények között jő el hozzánk, hiszen a költészet pulóverben is értékálló, hát még ha Arany János költészete. Legfeljebb a vershallgatás színházi illemszabályai oldódnak kissé, legalábbis a színpad felől ez árad a nézőtérre. Ez is feloldó hatású ötlet, mely költő és színész művészetét nem szobányi csendben és kiváló CD-körülmények között szólaltatja meg, hanem színházban, tehát közösségi élmény gyanánt. E társas élmény felemelőbb, mint a magánybeli műélvezet, amit a művészet hidegfejű elemzői, a csoportlélektan búvárai és művészetpszichológus kutatók is sokszor felmérték s leírták már. A Bálint András szerkesztette irodalmi est előbb önéletrajz: szavakkal felrajzolt nagyszalontai gyermekkor, mely a felnőttség nyomvonalán, s időrendjében megy tovább. Sajátossága, hogy nagyobb arányban szerepel benne próza, - sőt, néhány naplójegyzet, szerkesztői üzenet és papírszelet -, mint a költészet, s ezzel a költő gondolatai prózaibban, mondhatni kritikusabban szólalnak meg. Mindez nem csak arról a műsorválasztási, színészetlélektani megfontolásról árulkodik, hogy Bálint András most éppen annyi idős, mint Arany János volt, amikor az Oszikéket írta. Túl az alkotás lélektani időszerűségen, az est nagyobb mezőnyt fog be. Két újdonságot nyújt: Arany János humorát és a nyelvész Arany Jánost. Utóbbi vonatkozásban nemcsak a magyar nyelvet használni, azzal bánni remekül tudó, őserejű költőt, hanem a tudatos nyelvészt is. Élvezetesek a szolid stílusban kioktató, a kedves humorral telitalálat-kifejezések többesélyes megoldását ajánló írásai, amelyek igényes, határozott és világos határvonalat húznak a tehetség és a szerencsétlen álköltészet, álirodalom akarnoksága közé. A műsorban dermesztő, de nem oktalan Madách Imre nyelvészeti kivégzése. Arany János humorát Bálint András intellektuális színészegyéniségén átszűrve halljuk. A színész hangi karaktere és a költő gondolatai között szerencsés a találkozás az est mindössze egy órás és húsz perces idejében. Ez az időtartam talán a leghosszabb, amit egy színész hangjának kockáztatása nélkül megengedhet, hiszen egyedül van a színpadon, beszédével végig egyedül teremt élő Arany Jánost. Pulóverben, de szellemi eleganciával. Megszólaltatja és tovább őrzi a költő Arany János nyelvi lényegét: a sallangmentes sokszínűséget. Ha az ezeregy éjszaka dzsinjei egy nap felkapnák Magyarországot és elvinnék a távolabbi egekbe, úgyhogy a helyén nem maradna semmi más, csak Arany János tizenkét kötete, ezekből a mágikus könyvekből maradék nélkül ki lehetne olvasni a magyarság képét. (Szerb Antal) * Fő jellemvonása nem az, hogy népies. A maga világában átéli azt, amibe nyugati kortársai csak később kóstoltak bele: a szellem magányát. (Illyés Gyula) Lelke csupa seb, s a valóság minden érintése fájdalom már. Ez teszi költészetét modernné, dekadenssé. (Babits Mihály) * Soha nem találkoztam még költővel, aki a nyelvvel ily csodát művelt volna, ö maga a magyar nyelv. (Kosztolányi Dezső) E nagyszerű Arany-est értékelése azonban számunkra kényszerűen stílustörő: az irodalmi és színi kritika műfajából át kell váltanunk a kultúrpolitika, s a nemzetiségpolitika kritikájára. Ilyen költő és vele ekkora színész közös kitárulkozása, a műélvezet sugárzása mellett ugyanis, az emigráció végveszélyben lévő anyanyelvi kultúrájának életét hosszabbíthatja meg, bár meg nem mentheti. A megmentés sem teljesen lehetetlen, sem a hazai illetékesek, sem az itteni magyarság nem képes a sarkára állni, s kivívni bármilyen áron, hogy New York magyarságnak legyen egy mindennapos alapfokú magyarnyelvű jsko^íja.^VJég a spanyoloknak is van, nekünk nincs. E tekintetben mi, magyarok vagyunk az amerikai nemzetiségek táblázatán az egyetlen viszonylag nagyobb, ám anyanyelviig iskolátlan nép. Ezzel szemben például Lengyelország útlevéllel készen várja minden olyan amerikai lengyel világra jövetelét, akinek szülei már amerikai állampolgárok. Ez ugyanis nem csak nemzeti önérzet kérdése, hanem egyebek közt gazdasági haszon is Lengyelországnak: a világ legerősebb államában talán egymilliónyi, s mind angolul, mind lengyelül anyanyelvi színvonalon beszélő lengyel állhat óhazája rendelkezésére, s segítheti azt gazdasági, politikai avagy kulturális vonatkozásban. Bálint András Arany költészete című irodalmi estjének (irodalmi tanácsadó: Réz Pál, rendező Forgács Péter) művészeti értéke mellett ez a felismerés is a tanulsága. Elmaradhat a Cannes-i fesztivál? Tavaly a munkanélküli-segélyezési rendszerüket érintő reformok ellen tiltakozó francia szórakoztatóipari dolgozók meghiúsították az avignoni színházi fesztivált, most pedig azzal fenyegetőznek, hogy a május 12-én kezdődő 57. Cannes-i Filmfesztivál életét is megbénítják. Hogy nem a levegőbe beszélnek, azt a színházi Moliere-díjak átadásán bizonyították. A Moliere-díjak átadására színpadi világítás és hangosítás nélkül került sor a párizsi Theatre des Champs Elysees-ben, miután a technikai személyzet csatlakozott a színházat ellepő sztrájkolókhoz, akik a tervezett reform ellen tiltakoztak. A nézők távoztak, a szervezők azonban úgy döntöttek, hogy a "show-nak folytatódnia kell". Az új francia kultuszminiszter, Renaud Donnedieu de Vabres szintén tegnap megbeszélést folytatott kultúrpolitikusokkal, ám nem sikerült komoly áttörést elérni.
