A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-09 / 148. szám
2004. ÁPRILIS 9. Gyerekeknek A HÍD 21 Varga Erzsi Szuszimuszi, a lusta nyuszi és a hímes tojáserdő Szuszimuszi, a lusta nyuszi épp a másik oldalára fordult, amikor édesanyja felzavarta:- Szunyóka-muszóka, hasadra süt a nap, ki az ágyból álomszuszék! Rengeteg a megrendelésünk. A bóbitabereki, topsi-tapsi óvodások kívánsága, az hogy személyesen te színezd ki a tojásokat húsvétra. A tavalyinak osztatlan sikere volt.- Nem akarok napkeltétől napnyugtáig dolgozni! A múlt évben a sok ecset emelgetéstől izomlázas lett a tappancsom, egy hétig meg sem tudtam mozdítani. Legszívesebben locsolkodni mennék, még sohasem voltam. Oyan jó lenne a hímes tojásokat ide varázsolni!- Ejnye-bejnye, ne morgolódj! Egy évben csak egyszer van húsvét, az év többi napján azt csinálsz, amit akarsz. Gondolj arra, hogy a gyerekek menynyire fognak örülni! - csitítgatta édesanyja.- Legszívesebben elmennék hímes tojásfát szüretelni! - ábrándozott a lusta nyuszi.- Szuszimuszi-muszókám, te is elhiszed a rémmesét, amit a világlátott Bari Barni terjeszt, hogy a Húsvét szigeteken hímes tojásfák nőnek. Amióta a nyuszifülemet ismerem a tojásokat mindig mi festettük, szorgos munkával.- Márpedig én megkeresem azt a szigetet! Azzal elővette léggömb-gyűjteményét, nagypapa biciklipumpáját és az összes léggömböt felfújta. A padláson megtalálta muszi-mami óriás kosarát. Rákötötte a keményre fújt ballonokat és pompás léghajót készített. Zsebrevágta nagyapa térképét, iránytűjét és óvatosan a léghajóba mászott. Szerencsére a tavaszi szél vidám volt, fürge és játékos, könnyedén magasba emelte a kosarat. Egyre feljebb és messzebb röpítette. Néhány napi széllovaglás után a Húsvét-szigetekre fújta a Szuszimuszi nyuszi készítette léggömb hajót. Hosszú füle lekonyult a meglepetéstől, amikor földet ért. A hímestojásfa koronák úgy összehajoltak, hogy a kék égből semmit sem látott. Volt ott minden, piros tojásfa, írott tojásfa, képes tojásfa, sőt még elemes tv tojásfa is, amit csak be kellett kapcsolni, és percenként cserélődtek a hímes tojások a fa ágain. Szuszimuszi úgy telirakta a kosarát csoda tojásokkal, hogy neki már csak a kosár fülébe kapaszkodva jutott hely. Bizony a szél hiába erőlködött, nem bírta felemelni. Jónéhány tojást ki kellett dobni, mire el tudott indulni. Útközben a virgonc orkán, kán-kán táncot járva jött vele szembe. Bizony alaposan megcibálta a léghajót. A fergetegben egy csomó léggömb leszakadt. Szánta - bánta Szuszimuszi, de újabb tojásokat kellett kidobálnia, mert különben nem tudott volna tovább menni. így is olyan alacsonyan repült, hogy a fenyőerdő közé keveredett. Tűlevelek a megmaradt léggömböket kiszúrkálták. A kosár azon nyomban földre pottyant, szerencsére nyuszinak semmi baja nem történt, de a tojások mind összetörtek. Szuszimuszi egy napig szaladt, mire üres kézzel, fáradtan hazaért. Aggódó mamája azonnal ágyba dugta. Amikor felkelt, eszébe jutott a bóbitabereki óvodások megrendelése.- Jó lesz ha igyekszel, holnap lesz Húsvét reggele. A topsi-tapsi óvodások nagyon várják hímestojásaidat! - figyelmeztette édesanyja. Szuszimuszi elhatározta, hogy megfesti mindazokat a tojásokat, amit a Húsvét szigetekről nem tudott elhozni. Hajnalig dolgozott mire kész lett. Az óvodások még sohasem kaptak ilyen gyönyörű, díszes tojásokat. Marasztalták Szuszimuszit, locsolóverset mondtak neki és megöntözték kölnivízzel. Viszonzásul Szuszimuszi elmesélte Húsvét szigetek-i nagy kalandját. VÉGÉ Kufár Róza Locsolóvers Hajnali harmatban, Selyemfüves réten, Ezer virág friss illatát Kalapomba mértem. Rozmaringos hintón Repültem idáig, Kék nefelejcs, tulipános, Takaros házig. Van ennek a háznak Olyan virágszála, Kinek harmat rózsavíztől Kivirul orcája. Végb György Kleofás, a didergő kis tojás Volt egyszer egy kis tojás, úgy hívták, hogy Kleofás. Bimm-bamm, dáridom! Megvette egy nyuszika, nyuszilány volt: Zsuzsika. Bimm-bamm, dáridom! Megkérdezte Zsuzsika: "Kell-e neked szép ruha?" Bimm-bamm, dáridom! "Persze - mondta a tojásfázik ám a Kleofás!" Bimm-bamm, dáridom! Befestette Zsuzsika, a húsvéti nyuszika. Bimm-bamm, dáridom! Nem fázik már a tojás: A zöldbundás Kleofás! Bimm-bamm, dáridom! Ki fedezte fel a dinoszauruszokat? G^eorTManteft' altTioglalí< o zá síTszerint őrvosdofttór* Vétkes gyűjtője' volt az ásványoknak és a kövületeknek. 1820-ban feleségével néhány nagyméretű kőbe ágyazott fogat talált. Hosszas vizsgálódása után az volt a véleménye, hogy a fogak és a csontok egy óriás hüllő maradányai lehetnek. A lényt elnevezte Iguanodnak, ami leguánfogút jelent. Ásatásai, kutatásai eredményeként még további óriáshüllő maradványokat is talált. 1841-ig ezeknek az élőlényeknek még nem volt csoportnevük. Végül Sir Richard Owen ötlete alapján dinoszauruszoknak rettentő gyíkoknak nevezték el őket. Mi a gejzír? < Tűzhányók közelében láthatunk ilyeneket. A gejzír kráterében forr«- víz van, amely jó ideig teljesen nyugodtnak látszik, majd buborékok szállnak a felszínre, a víz forrni kezd, végül a víz és a gőz keveréke magasba emelkedik, bekövetkezik a kitörés. Később lecsendesedik, majd újra kitör. Vannak gejzírek, melyek szabályos időközönként működnek, de a legtöbbjüknél nem lehet előre kiszámítani a kitörést. Egyszer Mátyás király vadászatról tartott hazafelé az urakkal. Egy nádas mellett haladtak el, s látta a király, hogy nagyon lankadtak a nádak, szomjazták az esőt. Meg is jegyezte:- Hej, eső kellene már a nádra is, ahogy elnézem. Megmosolyogták az urak Mátyást.- Eelséges királyunk, ugyan miért kellene eső a nádra, mikor mind vízben áll? Mátyás csak hallgatott, de magában forralt valamit. Estére meghívta az urakat vacsorára, de mindegyikük lábáról lehúzatta a sarut, s a lábukat vizes dézsába lógatta. úgy ültek az asztal mellé. Volt aztán minden az asztalon, ami szem-szájnak ingere, csak éppen ital nem volt egy csepp sem. Megszomjaztak erősen az urak, de nem mertek szólni. Egyikük aztán nagy sokára megjegyezte:- Fenséges királyom, köszönettel vettük a vacsorát, a finom ennivalókat, de italról nem gondoskodtál, pedig majd kiszárad a torkunk. Azt mondja Mátyás huncutul:- Ejnye, ejnye, mindegyikőrök lába vízben áll, ti pedig szomjúságról beszéltek? Értették az urak, és elszégyellték magukat. Többet nem mosolyogták meg a királyt, bármilyen furcsát mondott. A megszomjazott urak
