A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-02 / 147. szám
2004. április 2. Tudomány ahíd 13 H Sikerrel tesztelték a korszakalkotó légjárművet LEVEGŐVEL HALAD Március 27-én a NASA sikerrel végezte el az X-43A jelzésű hiperszonikus gép tesztrepülését. Az esemény ahhoz hasonló előrelépést jelent a repülés történetében, mint amikor a propelleres gépek mellett megjelentek a lökhajtásos típusok. A 2001-es, első sikertelen első próbálkozás után 2004. március 27-én a NASA másodszor tesztelte az X-43A jelzésű, szuperszonikus torlósugár-hajtóművel működő repülőgépét, amelynek végső változata nem csupán a repülést forradalmasítaná, de űrrepülésre is alkalmas lenne. A teszt most teljes sikerrel zárult, s ez történelmi pillanat a repülésben: ez az első alkalom, hogy egy nem rakétával meghajtott repülőgép hiperszonikus (5 Mach, azaz a hangsebesség ötszöröse feletti) sebességet ért el. A rövid időre elért 7 machos sebességgel egyben sikerült megdönteni az X-15 rakétameghajtású repülőgép által még 1967-ben felállított, 6,7 machos sebességrekordot (az űrrepülőgépet itt nem vesszük tekintetbe). A tesztgépet szállító B52-es óriásbombázó a kaliforniai Edwardslégibázisról szállt fel március 27-én, közép-európai idő szerint 21 óra után. Körülbelül másfél órányi repülés után, 7000 méteres magasságban levált róla a szárnya alá erősített Pegazus szárnyas rakéta, majd pár másodperces szabadesés után működésbe lépett, hogy legalább 6 Mach sebességre gyorsítsa fel az orrára erősített, mindössze 3,7 méter hosszú, 1300 kilogrammos tesztrepülőgépet. A gép és a rakéta ezután szétvált, és bekapcsolt az X-43A saját hajtóműve, a torlósugár-hajtómű, amely a tervek szerint, kb. 10 másodpercig üzemelt. Ezután körülbelül 6 perces siklórepülés következett, majd a gép - a tervek szerint - a Csendes-óceánba zuhant. A gép lelke egy régóta megálmodott, de a megvalósítást tekintve forradalmian új műszaki megoldás, az ún. hangsebesség feletti torlósugár-hajtómű (supersonic combustion ramjet, rövidebben scramjet). A torlósugár-hajtómű eme változatában nem turbinák sűrítik össze a levegőt, mint a turbojet-motorok, illetve a másik, turbinás hajtóművel kiegészített verzió (ramjet) esetében. A hajtóműbe belépő és öszszenyomódó, szuperszonikus sebességű légáramlásba fecskendezik be az üzemanyagot (hidrogént), s a másodperc ezredrésze alatt elégetik (a ramjeteknél a levegő-bevezetés speciális kialakítású, amely lelassítja a levegőt). A turbinákat tartalmazó hajtóművekkel nem érhető el 3-4 Machnál nagyobb sebesség, mivel e fölött a lapátok túlmelegednek és károsodnak, s még a ramjet is csak körülbelül 6 Machra képes. A hiperszonikus sebességű levegőt beszívó motorok sokféle üzemanyaggal működnek. A folyékony hidrogén előnye, hogy felhasználás előtt hűti a motort. A scramjet-meghajtásban nemcsak a motor, hanem a jármű is részt vesz: a levegőt a jármű orrától a motorig a jármű törzse irányítja. Az égéstermékek kiáramlása a célszerűen kialakított fúvókákon keresztül hozza létre a tolóerőt és a megfelelő emelést. Az alul ható nagy nyomás ugyancsak emeli a gépet. A scramjet alapvető tulajdonsága, hogy a beszívott légköri levegőt is használja a meghajtásra: a levegő oxigénjének segítségével égeti el az üzemanyagot. Ez az űrrepülőgép-rendszertől, illetve a hordozórakétáktól is megkülönbözteti, amelyek hatalmas tartályokban szállítják üzemanyagukat (az oxidálószert). Ezzel jelentős tömegmegtakarítás válik lehetővé, ugyanakkor elvileg elérhető a Föld körüli pályára álláshoz szükséges sebesség (20- 25 Mach) is. A torlósugár-hajtómű azonban csak igen nagy sebességen, 6 Mach felett lép működésbe. Ezt a sebességet úgy érik el, hogy egy szárnyas Pegasus rakétát használnak a gyorsításhoz. A jelenlegi elképzelések szerint 2025 körül már felszállhat az első, ember irányította változat is, amelynek tömege mindössze negyede lesz az űrrepülőgép-rendszernek. A torlósugárhajtóművel működő gépek nem csupán az űrhajózás költségeit csökkentenék, de repülőgépként alkalmazva igazi forradalmat hoznának a légi közlekedésben is. (o) Röviden megjelenésnek már nincs akadálya. Mint a kínai szoftverszolgáltatások hazai "zászlóshajója" a Kingsoft több éve rivalizál már belföldön a Microsofttal az irodai szoftverek piacán. Most, hogy a Linux-fejlesztésben megszerezték több nagy gyártó (IBM, Intel, HP) támogatását is, elérkezetnek látják az időt, hogy megpróbálják megtörni a Windows alapú asztali gépek egyeduralmát a nyílt forráskódú operációs rendszerre írt alkalmazás elterjesztésével. Két holdja van a Földnek 2006-ig Bolygónkhoz csak egyetlen valódi Hold tartozik, de a csillagászok találtak egy látszólagos kísérőbolygót, amely gyakran megkerüli a Földet, miközben valójában a Nap körül kering. A most felfedezett "látszólagos hold" a 2003 YN107 névre keresztelt aszteroida, amely különleges mozgásának köszönhetően egyszerre képes a Nap és a Föld körül keringeni. Az aszteroida ugyanis a Földével szinte teljesen megegyező Nap körüli pályán halad, de nem nyílegyenesen, hanem spirálisan a pályavonal körül, azaz körülöttünk is kering. Az aszteroida a különleges alakú pályája miatt néha elmarad a Föld mögött, néha pedig előtte halad. A csillagászok szerint a "látszólagos hold" 1996 óta kering a Föld körül, és 2006-ig marad a közelünkben. Tutankhamon VÖRÖSBORT IVOTT Egy új, spanyol kutatók által kifejlesztett eljárárással a legrébibb bormaradványokból is megállapítható, hogy vörös volt-e az egykori ital. A kutatók most Tutankhamon 1922-ben feltárt sírjából származó hordókon mutatták be eredményeiket, melyek szerint a fáraó a vöröset kedvelte. Egy nemrégiben megjelent, spanyol kutatók által írt tanulmány szerint biztos, hogy a British Museumban és a kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött, Tutankhamon sírjától származó edényekben valaha vörösbor volt. "Az Újbirodalom idején a boroshordókra ráírták a nedű nevét, készítésének évét és helyét, sőt, még a termesztő nevét is - a bor típusát vagy színét azonban nem" - írják a kutatók tanulmányukban. Ez alól az i. e. 1333-ban trónra került, és kevesebb mint egy évtizedig uralkodó Tutankhamon hordói sem voltak kivételek. A hordókon, melyeket eredetileg a fáraót a túlvilágba kísérő kincsekként helyezték a sírba, tisztán olvasható a felirat: "5. év. Tutankhamon házának bora. Khaa-tól, a fő-borkereskedőtől." Atomok mennek A CHIPBEN A Müncheni Egyetem kutatói kifejlesztettek egy mikrochipet, amelyben elektronok helyett atomok mennek az áramkörökben. A Jakob Reichel professzor által vezetett kutatócsoport a lapkában Bose-Einstein kondenzátumot használ fel, amely akkor jön létre, amikor a részecskéket majdnem abszolút nulla fokra hűtik. A kondenzátum egyaránt képes hullámszerű és kvantumos viselkedésre, ezért a kutatók szerint elősegítheti a kvantumszámítógépek fejlesztését. A több ezer atomból álló Bose-Einstein kondenzátum a chip felszínén, apró mágneses mezők fölött lebeg. H Működő csontvelő őssejtekből SEGÍTŐ KLÓNOZÁS Embrionális őssejtekből sikerült újraépíteni a csontvelői vérképzést, olyan esetekben is, amikor a donor és a befogadó szervezetek genetikailag eltérőek voltak. Április 1. Richard Burt és kollégái (Rockefeller University, USA) egereken végezték el ígéretes kísérleteiket. Amennyiben emberben is működni fog az eljárás, megszűnik a csontvelő-átültetéseket jelenleg leginkább akadályozó probléma: a donor és a recipiens (befogadó) szervezet minél pontosabb genetikai egyezésének elérése. A kutatók egérembriókból nyerték ki az őssejteket, majd kikísérletezték az ún. növekedési faktoroknak azt a kombinációját, amelynek hatására a korlátlan potenciállal rendelkező embrionális őssejtekből a csontvelői-, illetve vérképző őssejtek vonala indult fejlődésnek (tehát ezek is őssejtek, de már egy bizonyos fejlődési irányban elkötelezett típusok). A kutatók arra is kidolgoztak egy eljárást, hogy az így kialakított .sejttenyészetekből hogyan lehet kiválogatni a kezeléshez legmegfelelőbb sejteket. A sejteket olvan egerekbe injektálták, amelyek csontvelői sejtvonalait korábban elpusztították. A kezelés hatására a csontvelői vérképzés helyreállt, beleértve az immunrendszerben főszerepet játszó fehérvérsejteket is. A vizsgálatok szerint a kezelés után a szervezet újra normális immunválaszt adott. Annak ellenére, hogy a donor és a befogadó szervezetek genetikailag nem egyeztek, nem történt meg a beinjektált sejtek kilökődése. Ez alátámasztja azokat a korábbi tapasztalatokat, miszerint az őssejteket kevésbé azonosítja idegenként az immunrendszer - bár ennek elméleti alapjai még nem teljesen tisztázottak. Ugyanakkor nem tapasztalták azt sem, hogy az őssejtekből kifejlődő új immunsejtek megtámadták volna a gazdaszervezetet.
