A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-04-02 / 147. szám

10 a HÍD Kultúra 2004. ÁPRILIS 2. Röviden ROSSZ HÍR A CSÁNGÓKNAK A Vatikánnak fontosabb a román katolikus egyház, mint a csángóügy - hangzott el Bu­dapesten a múlt héten a Teleki Alapítvány szervezésében rendezett nemzetközi tudo­mányos konferencián. A vatikáni diplomá­ciát azért bírálták, mert a "a román nemzet a belépő a Vatikán számára az ortodox világba." Vagyis az egyházi Róma érdeke, hogy a román államegyházzal jó kapcsola­tot ápoljanak. A régi Magyarország KÉPESLAPOKON - ÚJRAÍ Lapunk decemberi 12-i számában hosz­­szabb írásban méltattuk az Osiris Kiadó A régi Magyarország képeslapokon című remek albumát. Ebben az Osiris Kiadót az tavalyi év legjobb könyvkiadójának minősítettük. Véleményünket most igazol­ja, hogy ezt a művet annyira sokan vásárolták meg, hogy meg kellett jelentetni a második kiadását. A régi Magyarországot az elszakított területeket sokan akarják otthonukban tudni, egy szép albumban az unokáiknak is mutatgatni. Micsoda bál a Savoyban Eszenyi Enikő, aki egyre inkább rendező, mint színésznő - egyik múlt számunkban jelentettük, hogy' Washingtonban aratott sikert egy Brecht rendezésével - ezúttal klasszikus magyar operettet boncolt szét, mégpedig Abrahám Pál: Bál a Savoyban című nagyoperettjét. A Savoy ezúttal Nizzában van s a történet is, a rendezés is más, mint a megszokott. Mondhatni, tanul a pesti néző operettül, másképp. Ghymes és a gyerekek A híres Ghymes együttes régóta sokat tesz a gyerekek népzenei kultúrájáért. Ezúttal a Fővárosi Nagycirkusz porondján vasárnap délutánonként, négy órai kezdettel ját­szanak népdalfeldolgozásokat gyermek közönségnek. E mellett továbbra is járnak magyarországi és felvidéki falvakba, ugyancsak a gyerekek kedvéért szintén népzenei koncertet adni. Opera és irodalom Baranyi Ferenc író társult az operaház néhány művészével: Csavlek Etelkával, Csák Józseffel, Kálmándi Mihállyal, valamint a Pécsi Nemzeti Színház volt népszerű baritonjával és most a hazáról és a szabadságról szóló áriákat és kettősöket mutatnak be, Baranyi Ferenc pedig az iro­dalmi háttérre mutat rá közbeiktatott rövid előadásaiban. Meghalt Robert Merle Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle - jelentette be kedd este a francia író lánya. Merle műveivel nagy ismertségre és népszerűségre tett szert. A legnagyobb elis­merést, a Goncourt-díjat a II. világháború idején, hadifogságban szerzett élményein alapuló Két nap az élet (1949) hozta meg neki. A regényből Henri Verneuil készített filmet, Jean-Paul Belmondo főszereplésé­vel, 1964-ben. Az író számos művét magya­rul is kiadták, köztük a Maiéval, a Mestersé­gem a halál és az Állati elmék című kötete­ket. Merle tavaly augusztusban ünnepelte 95. születésnapját, a halál vasárnapra virra­dó éjjel érte Párizs környéki otthonában. London? Igen! New York? Nemi HÁROM KOPORSO A kulturális sajtónak nincs kesemyésebb feladata, mint amikor a nézőknek legfeljebb egy lapoldalnyi terjedelemben számolhat be arról, amit e nézők szemtől-szembe is láthatnának, élvezhetnének, a művészeti közélet nyelvén szólva: befogadhatnának magukba. Földessy Dénes A Három koporsó című szerelmi há­romszög dráma minap Kassán, vagyis a New York-ihoz hasonló nemzetiségi színjátszás életkörülményei között le­zajlott emlékezetes premier mégis erre kényszerít. Pedig a kortárs művészet, így a kortárs dráma bemutatása minden egészséges művészetpolitika kö­telessége. Nos, a szerzőt, a 37 éves, Szép Ernő-díjas Egressy Zoltán drámaírót a Londoni Magyar Kulturális Intézet im­már törzsvendégként fogadja, és ápolja, ismerteti rendkívül sajátos, modern drámaművé­szetét, mi pedig itt, a londoninál semmivel sem érdemtelenebb New York-i közönségnek csak a lapban beszélgethetünk a szer­zővel.- A drámaíró legelegánsabb bemutatkozása, ha felsorolja műveit!- Reviczky; Portugál; Sóska, sültkrumpli; Kék, kék, kék; Csimpi szülinapja (mese); Vesztett éden; 4X100 (ennek egyik, a székesfehérvári premi­erjéről A Híd is közölt kritikát); Három koporsó; Fafeye, a ten­ger ész (mese); Baleset.- Pillantsunk be egy mai ifjú dráma­szerző alkotó világába. A hagyományos alkotó folyamat szerint először van a koncepció, aztán a vázlat....- Az író általában tudja, mit akar, de az írás során sok minden önműködővé válhat. Legalábbis az én esetemben. A dráma szövegét tulajdonképpen nem is én írom, hanem az általam elképzelt szereplők mondják egymásnak. Ez azért van így, mert írás előtt nagyon pontosan kitalálom, kik a szereplőim. Ok aztán önálló életet kezdenek élni, miközben írok... Minden szereplő az alkata, és akkori pillanatnyi helyzete szerint beszél a másik figurával, eköz­ben alakul ki a dráma cselekménye. Egyszóval nekem a figurák kitalálása a legfontosabb feladatom. Persze az se árt, ha tudom, miről akarok írni...- Ha tehát volna is merev szerzői koncepció, a szereplők "megfúrhat­nák"?- Néha "megfúrják". A Sóska, sült­krumpli című darabom vége például más lett, mint amire előzetesen készül­tem. Úgy alakult a dialógus, hogy más lett a csattanó. De ez volt az életsze­rűbb. Nem szabad egy írónak ellenáll­nia, ha a szereplői elviszik valamerre. Ók tudják... Az már más kérdés, és egy kicsit a tudathasadás felé vinné az el­mélkedést, ha azt mondanám: termé­szetesen minden szereplő én vagyok.- Ezért olyan jók tehát az Egressy drámák dialógusai! Érdekes azonban a másik kérdés: ho­gyan lett ismert szerző Lon­donban?- Bogyay Katalin, a Londo­ni Magyar Intézet igazgatója és munkatársai figyelik a ma­gyarországi kulturális esemé­nyeket. Most, a Magyar Évad keretében rengeteg programot szerveznek, de én ezeken kívül is voltam vendég náluk nem­egyszer. A Portugál, a Kék, kék, kék és a Sóska-előadásai­mat is megismertették (an­golul) a londoni közönséggel. Hozzáteszem: nem csak ott élő magyarokkal, hanem an­golokkal is. Kitaláltak egy fel­olvasó színházi formulát, erre alkalmas darabokat válogat­tak. így kerültek ki - velem együtt - az írásaim. Nagyon jó élmények ezek nekem, ráadá­sul az ő tevékenységüknek kö­szönhetően a Sóskát bemutat­ja egy londoni színház. Ez a segítségük nélkül nem való­sulhatna meg.- Hogy jött össze ennyiszer a közön­ség?- Nem tudom, ez is szervezőmunka nyilván, mindenesetre eddig még min­den alkalommal megteltek a színházak. Megjelenés síléccel CHARIiE A CSÚCSON A mesés osztrák síparadicsom egyik "szent helyén" - merthogy a helység ne­ve Heiligenblut (Szentvér) - lapzártánk idején már negyven napja egyvégtében esett a hó, amikor Charlie így szólt: eny­­nyi már jó.- Egy januári sívakáción született meg ez az ötlet - mondta a Hídnak Charlie, az egyik legnépszerűbb magyar rockénekes, aki többek szerint baseball sapkában született, mert hajadonfővel ember még alig látta őt. - Kétszeres örö­met okozunk azoknak, akik sízni is sze­retnek, s közben az én együttesem kö­zönségének tagjai is: síkoncertet adunk. Megjelenés síléccel, én pedig a bandám­mal bemuzsikálom, beéneklem ezeket a hegyeket. Most tehát érvényes az olcsó poén: igazán magas hangot csak hegycsúcson lehet kiénekelni. Mert ugye a rockdal­nokok legmagasabb hangja a C-dur ská­lán számítva általában a Á-hang, na jól van, a H, olykor préselve, de mit lehes­sen tudni, mit hoznak ki egy énekesből az Alpok csúcsai, hát még a jó hangú Charlie-ból. Persze a mostani tizennégy méter magas hótömeg lavinát is okozhat. Ahogy Sütő András gyönyörűséges drámájában, az Advent a Hargitán-ban megírta: kiáltásra leomlik. A lavina szót hallani sem jó, Iám e dráma másfél évti­zeddel ezelőtti pesti bemutatóján a ro­mán nagykövetség emberei méregtől li­la szájszéllel álltak fel s húztak ki a néző­térről, mert e szót is a nagyrománság megsértésének vélték. Mindenesetre most Horváth Zoltán, a Hotel Heiligenblut magyar igazgatója lavina­szondát is rendelt, le is mérték, de asze­rint nincs vész, nincs lavina veszély. Ilyenkor, áprilisban az Alpokban még nagyban tart a síidény. Charlie-ék pedig e hó 12-én zendítenek rá. Az osztrák kocsmárosok rettentően sok hektó for­ralni való borral vonulnak ki a dalos kedvű magyar sízőkhöz. Vörös bor, fe­hér hóval, a heiligenbluti magyarözön­­ben, ez az osztrák zászlószín kombináció lesz az egyedüli echt Österreicher. Sok sikert, Charlie! (FD)

Next

/
Oldalképek
Tartalom