A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-03-19 / 145. szám
I 2004. MÁRCIUS 19. Irodalom A HÍD 25 IoS I' r I I 5To I g ? Nézd, elmondanám Néked, el én, Hogy a Mindenség Remegését egyszer meglelém, Egy szempárban, egy dalban, egy puszta kőben, Egy hófehér, liliom-színű ifjú nőben. Reggel volt, varjak és fürjek dalára keltem, Bár félálomban égtem, más, égi tájat szeltem, Szelídítettem háborgó szívemet, a fájót, Fejemre nyomtam képzeletnyi tarka csákót, És mosolyomba akkor belefért a Föld, Az összes szín, kék, fehér, csupa zöld, A pirosnak végtelennyi áradatja, Mi vérünk csókos voltát megmutatja. Vodkák naranccsal felkavartak, És átadtak egyszer csak furcsa kábulatnak: Hogy élek, és szeretek, s szerelmem nem titok, Hogy bennem élnek elképesztő bíborok, Mert nincs vége sohasem a képzeletnek, Mert nincsen az hogy Téged nem szeretnek, 1 liszen szeret az Ég is, a szürkés-kék, a tejfehér, Megölel a Nap, ez izzó húsú ős-ledér, És a fák is kacéran integetnek, suttogva némán, Letört gallyaik is szeretnek, ámbár bénán, S szeret a féreg is, mely földet ápol, Rád omlik szeretőként a langyos nyári zápor, És már nem rettegsz, lelked kitárod, Hangtalan játszod rajta zongorád, gitárod, S tudod hogy bál yan fent a mennyben, Ahogy ő mondta akkor régen, Nem volt hazugság, szép volt mint mesékben. S a prózai, hűvös világ részvétlen szava Ügy pattog le rólad mint egy mostoha Fémhúrból szőtt, kegyetlen-élú ostora, S Buddhává nő ki testedből a vágy, És nem csapda immár, hanem puha emlék az ágy, Sosem vagy egyedül, ölként ölel át a Lét, S csillagporral van felhintve az égi sötét. Hát így zengem diadalát a nyári magamnak, Elvetvén én-képeim mit mások megmutattak: A bolondot, bohócot, morcos arcot, Azt ki rég megunta már a meddő harcot, Akit befont halálos hálóval egy tarka pók, Akiben elszáradtak már a friss cipók, Kinek beadták: torz ő és gonosz már, Kire mostantól csupa-csupa rossz vár. Hát nem, barátok mellett végre megleltem magam, Az áttetsző Ideált kit hajkurásztam hasztalan, Az Ifjat, a Szépet, a Jót és Csendeset, Aki egy hangya sóhajába is beleremeg, Mert nem szégyellj hogy földrengés-jelzője Porszemre állítva működik, s mezője Nem hadaknak, s gépeknek tár utat, Merthogy az összes masszív-gyilkos indulat Kihullt belőle, búcsút mondva nékik, Szemei előtt ballagnak édes nénik, Nagymamák, kik felpörgetik szép lassan életük, S fonnak simogatás-pullovert, és a tűk Melyeket használnak, sosem sértenék Unokáik meztelen karját avagy puhácska lábfejét, így köszöntőm, eképpen üdvözlöm a reggelt, Es hálát adok Néki azért hogy most, itt megtelt Valóm a valóság iránti áhítattal, S dicsérem Istenem is földi kábulattal, Mely Égre törve vágyj a kifejezni A Munkát, amit hogyha befejezni Kéne- márpedig azt szinte sosem lehet, Hogy zengjenek milliónyi víg énekek, Hogy az emberi könny-áradat kiapadják, Hogy a Tisztesség szíveikben megtapadjék, Hogy suttogják-kiabálják, zengjék dalban, Vagy dobolják talpukkal, erőtlen-halkan: Békét akarnak, teljes, átfogó életet, Amelyben nem létezővé izzik el a gyűlölet, Hol csodákra százával lelnek napra-nap. Miután elillant lényeikből a terhes áldozat. S hogy nem álom ez, hogy nem csak képzelem, Arra itt van példaként önnön életem, Hiszen megjártam itt a Földön mennyet s poklokat, Nem egyszer megcsókolt ajkával égő kárhozat, De túléltem, s itt ülök, magamba szálltam, Feloldódva minden percben, életben, elmúlásban, És még egyszer köszönöm Atyámnak e földi létet: Értem Uram, Neked adom magam és azt hogy élek. Törésvonal Nagy Ábrahám (második rész) A piros cserepes őrház mögött állt egy deszkafalú, kátránypapírral lefedett tákolmány, a padlása illatos szénával volt megtömve. Mi ólnak használtuk, ott tartottuk kecskéinket. Hosszú, hófehér szőr borította testüket, a nap sugara bukfencet vetett hátukon. Gyönyörű példány volt mindkettő. Két nagyobbacska nővérem nyáron mindig fürösztötte, fésülte, cicomázta őket. Még szalagot is akasztottak a nyakukba. Legfőbb érdemük az volt, hogy kiváló tejelők voltak. Nekik köszönhettük, hogy tejben soha nem szenvedtünk hiányt. Még adtunk is el belőle. Egy régebbről kitermelt és lelakatolt homokbánya kitűnő legeltető helynek bizonyult, oda jártam velük a nyári hónapokban. Szerették nagyon azt a sok hitvány gazt ami ott nőtt. Más négylábú patás rokonaiknak nem fült volna rá a foga, de ők finomabb fúfélét el sem tudtak volna képzelni. Jóízűen csámcsogtak még a bokrok szúrós hegyét is megették. Estére már úgy megduzzadt a tőgyük, hogy csepegett ki a tej belőle. A lezárt bánya mindig csendes volt, más emberfia nem járt arra. Magasan az áttetsző kék légben pacsirták zengték dalaikat, valahol az akácosban rigó füttyentett. Kora tavasztól késő őszig kint a szabadban tartózkodtam, megszerettem a pásztor életet. Ott érlelődött meg bennem az elhatározás, hogyha felnövök kecskepásztor foglalkozás mellett maradok, főleg azért, hogy életemet a természet ölén, a szabadban töltsem el. Míg kecskéim a sziklás-meredek hegyoldalban a cserjékről csipegetik a parányi leveleket, szemem gyönyörködhet abban a szépben, amit egyedül a természet képes nyújtani az emberfiának. Egyszer megemlítettem szüleimnek a jövőmre vonatkozó elképzeléseimet. Kikacagtak. Apám azt mondta, hogy majd az iskola meghozza az eszed. Két év múlva álom-életemnek vége szakadt; iskolaköteles lettem. Ezentúl családunkban nem volt aki a kecskéknek a gondját viselje, el kellett adni őket. Sokat sírtam. Tavasszal meglátogatott bennünket egy pap rokonunk Csíkból. Apámtól elkérte az értesítőmet, akkor már harmadosztályos voltam. A szelíd tekintetű plébános forgatta a könyvecskét a kezében, lapozgatott benne, közben egy-egy pillantást vetett rám. Ültem a padlón éppen apám ünnepi csizmáját fényesítettem, vasárnapokon abban szokott a misére járni. Színjeles volt a bizonyítványom, de az engem nem nagyon izgatott. Állandóan az eladott kecskéim jártak az eszemben, azokra a derűs nyári napokra gondoltam, amit a homokbányában együtt töltöttem el velük. Közelemben állt a pap, megszólított: - Állj már fel a földről, beszédem van veled. Hüvelyk ujjával barackot nyomott a kobakomra, arcomat két tenyerébe fogta és a szememben fürkészve ezeket mondta: szó sincs róla! Nem leszel kecskepásztor! Folytatása következik ,Együtt az Úrért és egymásért!" fjST) New York-i Magyar VaÖjTlß/ Református Egyház A New York-i Első Magyar Református Egyház és i Cseh György Magyar nyelvű istentisztelet minden vasáresperes-lelkipásztor nap de. 11 órakor. szeretettel meghív mindenkit Bibliaróra csütörtök este 8 órakor. a vasárnaponként iyÉSSr' de. 11 órakor 2004. március 21., vasárnap: beszélgetés az kezdődő Istentiszteletére. új Jézus-filmről 344 East 69th Street, New York, 229 East 82nd Street, NY, NY 10021 NY, 10028, Telefon: (212) 734-5252 Telefon: 212-734-3139 www.ny69ref.org Az első Amerikai Magyar Televízió! A Hungarian American Television az alábbi földi sugárzásit adókon (UHF) illetve kábehatornákin fogható: WNYE 25 csatorna - New York, New Jersey, Connecticut - Szombat 16 óra DUNA TV Híradó - Szombat reggel 7 óra 50 perc Time Warner Cable 34 csatorna - Manhattan - Vasárnap 16 óra WLRN 36 est ma-Gnater \ liami (1 ijyvwocknl Kev-ig)- Kedd hajnali 1 óra WLRN 17 csatorna (UHF) - Dél-Florida (W. Palm Beach-töl Key-ig) HATV, P.O. Box 468, Radio City Station, New York, NY 10019 Tel/fáx: 1-718-275-1223 Kari Bardosh producer Baptista templom Mindenkit szeretettel várunk Istentiszteleteinkre! Csütörtök 7-9 Vasárnap 10-12 Lelkipásztor: Kulcsár Sándor Vasárnapi Istentisztelet után 1 órakor ebéd 225 East 80 St, NY 10021
