A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-03-19 / 145. szám
2004. MÁRCIUS 19. Gyerekeknek A HÍD 21 A tündérek ajándéka (első rész) Egy férfinak meghalt a felesége, és ott maradt elárvult kislányával együtt. Élt azonban a szomszédságukban egy özvegyasszony, annak is volt egy kisleánya, s a két gyermek mindig együtt játszott. Egy napon aztán az özvegyasszony így szólt az ember kislányához: - Mondd meg édesapádnak, hogy vegyen el engem feleségül, s én jó anyád leszek, majd meglátod! Minden reggel kalácsot kapsz. A kisleány addig-addig kérlelte az apját, míg az valóban feleségül vette a szom szédaszszonyt. A mostoha azonban csak az első néhány reggelen tartotta be ígéretét. Később a kislány már csak nyírfaveszszőt kapott CYERI reggelire, amit úgy kell érteni, hogy mindannyiszor megverte jó alaposan a nyírfavesszővel, valahányszor ; gyerek nem elégedett meg egy darab penészes kenyérrel vagy hideg ká sával. A saját édes lányának azonban mindig frissen sült foszlós kalács volt a reggelije. A szegény kislány sokat sírt, ha azonban panaszkodni mert az édesapjának, akkor még rosszabbul ment a sora, mert mostohája olyankor még jobban elverte, mihelyt az apja el ment dolgozni. Nem telt bele sok idő, a mostoha már végleg el akarta üldözni a kisleányt a háztól, mert úgy gondolta, hogy túl sokat eszik, és túl sokba kerül. Ezért aztán egyik reggel leküldte mostohaleányát a tóra, ahova a tündérek fürödni jártak. Oda pedig emberfiának tilos volt közelíteni. Az olyan vakmerőt, aki mégis látni akarta a tündéreket, lehúzták magukkal a mélybe, ahonnan soha többé vissza nem térhetett. A szegény kisleány azért csak bátran odament, és a vízitündérek nem bántották, mert látták, hogy valami nagy bánat nyomja a szívét. Inkább részvéttel kérdezték tőle, hogy kicsoda, és miért olyan nagyon szomorú. A kisleány őszintén elmondott mindent: hogyan kínozza őt a gonosz mostohája. _ Ä Ezt hallva, a tündérek szíve megesett rajta, s amikor szegényke éppen vizet merített a tóból, és el akart menni, szép új ruhába öltöztették, és útravalóul mindegyikük még áldást is mondott rá:- Amerre lépsz, fakadjanak virágok a lábad nyomában! - mondta az első.- Valahányszor megszólalsz, édes illat áradjon leheletedből! - szólt a második.- Mindennap, amikor mosakodol, aranyat találj a mosdótáladban! - tette hozzá a harmadik. A mostoha tágra nyílt szemmel bámult a kisleányra, mikor az hazaért, és egyáltalán nem örvendezett a jöttén. Mikor azonban még az ajándékokról is hallott, és hamarosan meg is győződött róla, hogy minden igaz, amit a kisleány mond, belesápadt az irigységbe, és így gondolkozott magában: Az én édeslányom ennél sokkal többet érdemelne! Másnap reggel szépen felöltöztette tulajdon leányát, és őt is elküldte a tóra vízért. A tündérek haragosan jöttek oda hozzá, hogy megkérdezzék, kicsoda és mit keres itt. A leány gőgösen viselkedett, eiőkelősködött, és hazudott. Azt mondta, hogy ő egy nemes kisasszony, és azt akarja, hogy neki még sokkal szebb ajándékot adjanak annál, amilyent a koldusleány kapott tőlük. Szavaira egyszeriben zavaros lett a tó vize, a tündérek pedig sárral dobálták a leányt úgy, hogy az sártól, víztől csapzottan futott haza. A tündérek még sorban átkot is mondtak rá:- Amerre mégy tövisek nőjenek, a lábad nyomán! - szólt az első.- Mikor megszöksz, bűzös lehelet áradjon a szádból! - mondta a második.- Valahányszor mosakodsz, csúf varangyos békát találj a mosdótáladban! - toldotta meg a harmadik. f Hazaérve a leány bömbölve mondta lel, hogyan járt, és felsorolta, milyen átkokat szórtak a fejére a tündérek. Mikor anyja meglátta ilyen állapotban, és meghallotta mindezt, egész dühét mostohaleányán töltötte ki. Ettől kezdve nem volt szegénykének egyetlen jó napja sem, elkergetni azonban nem akarta az arany miatt, amelyet minden reggel ő maga vett ki a kisleány mosdótálából, és félretett saját lányának. Folytatása következik Tudod-e? Miért szúrósak a kaktuszok? Leveleik szúrós tövisekké alakultak, mert ez kedvezőbb a száraz területeken élő növények számára. Így kisebb felületről kevesebb nedvességet kell elpárollogtatniuk, ez pedig például a sivatagban — ahol forrón tűz. a nap, és ritkán esik az eső — fontos számukra. A kaktuszok tüskéi egyedül vagy csoportosan ülnek a növény testén. Szúrásuk nem mérgező, de ha a tüske hegye a sebbe törik, gyakran okoz gyulladást. Nagy Johanna A huncut szellő futó patak, fürge halak horogra még nem akadtak. Lenge szellő, pajkos szellő, fehér pillangót kergető, Suhant felém, nevettem én, kis időre leült mellém. Amíg vártam s elméláztam, egy fa törzsén pihent hátam. Szellő pattant, pihét ragadt, meglengette orrom alatt.- Ejnye, szedte - teremtette! Kinek van tréfálni kedve? Ring a mező, hol libben ő, követi az illatfelhő.- Erdő, erdő sűrű erdő! Merre bujkál a kis szellő? Erre szalad lombok alatt. Hadd csípjem el a csintalant!- párás a völgy, - suttog a tölgy, - e huncuttal most ne törődj! Nem száll ma már szellő, madár, csendesen pihen a határ. Bölcs a vén fa s jó szándéka, elfeledem, csak kis tréfa. Varga Erzsi ^ A gólya Neves nevem Kelep Elek kéményekre telepedek. Gólyahírem sárgaréten jelzi néktek érkezésem. Amint az idő melegszik, a családom építkezik. Gyerekek szájtátva lesik, boglyas fészkem, hogy gyarapszik. Látod féllábon figyelek, ne ijedj meg, csak pihenek! Négy óráig is kibírom, nem fárad el hosszú lábom. Nejem Gólyacsőr Ibolya, temérdek a rigolyája: mikor tojásokra ráül, egyet kidob s megkönnyebbül. így fizeti ki a házbért, jó gazdánknak ott lakásért. A hideget nem állhatom, szeptembertől bizony fázom. Ideje már elindulni, bőröndömbe bepakolni. Családommal megyünk délre mlelni a napsütésbe. Egy kis házban öt kis szoba sorakozik szépen, öt kis ember bújik oda melegedni télen. (nALZS35í) Fehér pokróc egész földön, nem is szövik, az égből jön. Akkor melegebb, hideg van. vagyok leghidegebb, amikor meleg van Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne. (OHT.LI) Se hárfája, se gitárja, mégis szól a muzsikája. (MOSDni) de Fúr-farag, mégsem ács, kopog, mint a kalapács. Fák orvosa, doktora, 'őben az otthona. fiái istállóban fekete lovak piros szénát esznek. (3ANNICI DOHOD) Melyik út nem porzik sose? <infai) Szürke szárnyú nagy madár, szürke lesz a nagy határ, ha ősszel a főidre száll. Melyik kör lehet szögletes? (homhjl) (aivmhvh) (<30H) \jel-nappal mindig jár, mégis egy helyben áll. (VHO) Vízben élek, brekegek, ismertek-e, gyerekek? Szúnyoglábon élek, a gólyától félek. (vaaa) Vadonatúj, mégis lyukas, tnegfoltozzák, semmit sem ér. (V1IZS)