A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-03-19 / 145. szám
2004. MÁRCIUS 19. Kultúra ■ Művészeti és szórakoztató gondok (l.rész) REND NEW YORKBAN Fontos tudnivalókat közlünk mindazoknak, akik bármilyen jogosítvánnyal magyar állampolgárságú művészeket, illetve szórakoztatóipari énekeseket, zenészeket Dívnak meg New Yorkba, vagy bárhová az Egyesült Államok területére. A műsorszervezéssel rendszeresen vagy alkalmilag foglakozó egyének, vagy cégek (például üzletek, bárok, kultúrközpontok) tulajdonosai számára a jövőben rendkívül fontos lebet az alábbiak ismerete. Kiss Bence A magyar közigazgatásnak és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak törvényszabta feladata, a pénzügyi rend és a művészi színvonal fenntartása. Illetékesek most vizsgálják, mindez hogyan oldható meg külföldön. A kérdéskörről szóló sorozatban sokoldalú tájékoztatást közlünk. Néhány adat arról, hogy miért kerül sor erre a hivatalos figyelemre: A pénzügyi rend szempontjából azért, mert az ide érkező művészek, szórakoztatóipari énekesek és zenészek a műsoraikért kapott díjazásból nem fizetik a törvényesen előírt adót. Sem idekint, sem odahaza. Az úgynevezett kettős adózás magyarországi rendszere ugyanis bizonyos esetben lehetőséget nyújt arra, hogy ne odahaza, hanem itt fizessék be az adót, amely nem egyszer alacsonyabb összeg, mint otthon. Az esetek 90 százalékában azonban elkövetik az adócsalás bűncselekményét. Művésznek minősül a felsőfokú, tehát ,akadémiai vagy egyetemi diplomával, rendelkező színész, énekes, zenész, például az elmúlt évben New Yorkban szerepeltek közül Szilágyi Enikő, aki a Júlia című monodrámát vitte itt sikerre. A másik kategóriába tartozik az említett felsőfokú diplomával nem rendelkező előadó, mint például a legtöbb táncdalénekes. A becslések szerint csak Amerika északi felén, tehát az Egyesült Államokban Kanadában fellépő haknizó csoportok évente megközelítően háromnegyed milliárd forint adót csalnak el. Pontos adat azért nincsen, mert az, hogy kinek mennyi adót kell fizetnie, a többi jövedelmétől függ. Ezért az év közbeni fizetéskor, pénzfelvételkor csak adóelőleg fizetése kötelező, amit aztán az évi adóban kiegyenlítenek, nemegyszer vissza is adnak belőle. A művészi színvonal őrzése természetesen más kérdés, s nem az adóhatóság feladata. Sorozatunk első részében tájékoztatjuk olvasóinkat arról is, hogy a vendéglői szórakoztató műfajban a zenészek, énekesek fellépti díja mellett van egy úgynevezett jogdíj fizetési kötelezettség is. Ettől függ, hogy a dalszerzők s a dalszövegírók műveik után mennyi jogdíjat kapnak. A korábbi gyakorlat szerint a vendéglőkben, presszókban erre nem kellett figyelni, mert ez az Országos Szórakoztatózenei Központ feladata volt. E központ minden városban, minden fővárosi kerületben alkalmazott egy-egy nyugdíjas énektanárt, aki esténként be-betért egy sörre némely vendéglőbe és húzta a strigulát, hogy melyik dalt hányszor játsszák. Ha például az Omega Léna dalát kilencszer, ezzel szemben a Loksitól a Szól a rádiót csak négyszer, akkor - miután év végén a dalok striguláit az országos központban összegezték,- az Omega a Léna dalárét kétszer annyi jogdíjat kapott a következő évben, mint a Loksi az ő nótájáért. Most az is kérdés, hogy ezt a megoldást, idekint a magyar dalokra alkalmazzák-e majd s hogyan. Mindezeket a kérdéseket attól függően, hogy lapunk kulturális rovatában mikor mennyi hely lesz, hetente vagy kéthetente visszatérően tárgyaljuk. ■ Hiába hatalmas a magyar cédé-piac? KÉSEI TRAGÉDIÁINK Egy zeneszerző legnagyobb tragédiája, ha nem játszák, sőt, olykor nem is ismerik a műveit. Ennek egyik mai megfelelője, ha a zenetörténetünkben nemzeti óriás komponista alkotásai nem lelhetők fel a hatalmasra nőtt CD piacon sem. A New York-i magyar fókonzulátus és a helyi magyar ifjúsági egyesülés egyik tiszteletre méltó kultúra szervező tette a Bánk bán fűmnek és két alkotójának múlt heti bemutatója volt. Nem csak kimagasló sikerű esemény, hanem a nagyváros magyar lakosságának önbecsülését is a legtisztességesebb módon, értékkel erómtette. Most a kultúra terjesztés iránti elkötelezettséggel folytatjuk ezt a történetet. Nincs Erkel CD! De a magyar zenetörténet más klasszikus operaszerzőinek művei is hiánycikkek a CD-t árusító boltokban. Nem azért, mert elkapkodták, hiszen például az opera mindig az értőbb, vájt fülű közönség műfaja volt, s régen sem a magyar nóta, ma pedig nem a rockzene mennyiségében fogyott, illetve fogy el a hanglemeze. A kereskedelem meg sem rendeli. Mit mond erről Éliás Tibor lemezkiadó?- Nagy baj van a kultúrában. Három Erkel operát adtunk ki: az István királyt, a Báthory Máriát és az elmúlt karácsonykor a Brankovics Györgyöt. Hihetetlenül kevés fogyott el belőle, sőt, a vásárlók többsége nem is tud a létezésükről. Reklámra ugyanis nincs pénzünk. Az is enyhén szólva érdekes, hogy akár a televízióban, akár a rádióban bármelyik könyvkiadó nevét, például egy interjúban szóba hozzák, az nem jelent reklámot, tehát ingyen adásba kerül. Ha az én a lemezkiadómat bármilyen szövegkörnyezetben előhozzák, az már reklámnak minősül. Pedig erről semmi féle törvény, vagy más jogszabály nem rendelkezik.- Furcsa. Enyhén szólva!- Pedig szerintem az országnak nagy hasznára válna, s nem csak az országkép javára, hanem pénzügyileg is, ha minél több magyar zeneszerzőt adnánk ki. A Szerzői Jogvédő Hivatal, vagyis mostani nevében az Artisjus kimutatásából tudom, hogy évente és országosan húsz százalékkal csökken ennek a műfajnak a CD forgalma. Nagy veszélyben van a magyar klasszikus zene. Csak bizonyos köröknek sikerül támogatást szerezni, nekünk nem. Erkel operát kiadni, vagy Bartók Kodály, Liszt műveket, hát ehhez éppen csak csurran-cseppen a támogatás: szándékosan csak csorogtatják. Ez egyfajta cenzúrát jelent a zenemű kiadásban, mert a tőke csak a népszerű művekhez, magyarán csak a szórakoztató iparba áramlik, s nem a művészetbe.- Valóban létezik ön-mecenatúra?- Igen. Olykor én is élek vele, kényszerűségből. Könnyűzenét adok ki, ami keresettebb, s annak a bevételéből fedezem a komolyzenei művek kiadását. Hi-A HÍD 11 A 20 éves New York-i Magyar Színház ez úton hirdeti meg az ELNÖKI tisztségre való pályázatát. Az elnök feladatköre: 1. A magyar kultúra, színházi hagyományok ápolása, az ezzel kapcsolatos széleskörű szervezőmunka 2. Társadalmi- és sajtó-kapcsolatok ellátása és fejlesztése 3. A színházi produkciók anyagi és gazdasági feltételeinek nívós biztosítása 4. A New York-i Magyar Színház adminisztratív feladatainak folyamatos bonyolítása, beleértve a pénzügyi támogatások, szponzorizáció, valamint a művészeti mecenatúra legmagasabb szintű organizálását. A leendő elnök pozíciójára olyan elkötelezett, rugalmas gondolkodású személyiség jelentkezését várjuk, aki a magyar-amerikai drámakultúra érdekében felelősségteljes és hosszú távú missziót vállal. Feltétel: erkölcsi tisztaság, büntetlen előélet, művészeti és kulturális elhivatottság Kizáró ok: más színházi egyesületben, társadalmi körben vállalt vezető tisztség Az elnöki tisztségre pályázóktól az alábbi írásos anyagot várjuk: — részletes önéletrajz, pontos név, lakcím, elérhetőség, telefonszámok közlésével — tervezet a gazdasági működés, a produkciók finanszírozására — önálló koncepció és kreatív projekt A pályázatot a következő címre zárt borítékban kell küldeni: Hungarian Theatre, PO. BOX 20701, Cherokee Sta. New York, NY 10021 szén egy Erkel opera CD-jének megjelentetése legkevesebb tíz millió forintba kerül.- Pályázatokon részt vesz?- Mindig van ilyen célú pályázat, de érdekes módon nekem egytől-egyig visszajönnek a pályázataim: "Nem áll módunkban támogatni."- Mit hozhat e kérdésben az Európai Unió?- Nem tudom. ígéretet már kaptunk. Jó lenne, ha nem csak a klasszikusainkat, hanem az élő magyar komolyzenét is kiadhatnánk külföldre. Megérdemelnénk, hiszen annyi mindent kapott már a magyar zenekultúrából Európa, és a világ. (FD)