A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-03-12 / 144. szám

2004. MÁRCIUS 12. Irodalom A HÍD 25 Törésvonal Nagy Ábrahám (Első rész) A község életében eseményszámba menő tanévnyitóra számosán eljöttek; a diákok, szüleik, rokonaik kíséretében. A lakosság részéről szokatlan érdeklődés nyilvánult meg. Még olyanok is szorong­tak a tömegben, akiknek az intézményhez fűződő kapcsolataik a nulla ponton álltak. A nyugati országrészen, szőlődombok hajlatában meghúzódó településnek mos­­tanig csak alsó tagozatú osztályai voltak, az új közigazgatási felosztással rajoni székhellyé előléptetett község most rang­jához méltó, új művelődési intézménnyel — tízosztályos középiskolával — gyara­podott. A már hosszabb idő óta elárvult lakatlan kastélyépületre esett a választás, hogy otthont adjon a kultúrának; ezt ren­dezték be iskolának. Még a front elől el­menekült cseh grófé, aki azóta sem tért vissza. A kapcsolat velük megszakadt. Esedékes volt az elárvult kastélyépület to­vábbi sorsa felől meghozni a döntést. A termek új festést kaptak, a parkettákat fé­nyesre csiszolták, mindennel elkészültek a tanév kezdéséhez. Még a szükséges pa­dokat is beszerezték, ami nem kis fejtörést okozott a vidéki tanfelügyelőségnek. Java­részét a környékbeli iskolák pad-felesle­­géből kapták ajándékba. Borús volt az ég, az éjjel lehullott csa­padék még nem száradt fel teljesen. A ho­mokos udvaron itt-ott, tenyérnyi nagysá­gú helyeken ezüstösen csillogott a víz tük­re. A magnóliák levelein kövér esőcsep­pek szorongtak. A sebtiben ácsolt dobo­góra a Párt, a Néptanács küldöttei álltak fel, ők voltak az ünnepi szónokok. Mér­földkőnek nevezték a napot, új fejezetet nyitnak a település életében. Az enyém is az volt, mérföldkő a javából! Lám, hogy kibabrált velem a sors, nem hagyta, hogy Zágoni Dezsőből kecskepásztor legyen. Pedig én suttyó koromban annak készül­tem, mindenáron az szerettem volna len­ni. Az újonnan kinevezett igazgató, szám­tan szakos tanár (párttag) az udvaron be­mutatta a tanári kart, rendre felolvasta a tanárok nevét és azt is, hogy ki milyen szakos. Akinek elhangzott a neve, egy lé­pést kilépett, hogy láthatóvá tegye magát. Egy csukorékban álltunk a virágját elhul­latott magnólia bokor mellett. A tömeg rendre megtapsolta a bemutatott pedagó­gusokat. Zágoni Dezső, földrajz szakos, hangzott a nevem. Kiléptem a bolyból. A fel-fel éledő szél kavarta a falevelet az ud­varon, kopottas zöld lódén kabátomat elöl összefogtam magamon. Ebben húztam ki a négy évet az egyetemen, azóta jócskán megkopott, színe kifakult. Nem nézhet­tem ki valami előkelőén. Otthon, amikor a kapuban elváltunk szegény anyám mél­tatlankodott: „- Jaj fiam, borzasztóan néz ki rajtad az a kabát. Az első fizetésedből végy újat magadnak! Apám a MAV-nál volt alkalmazásban. Szolgálati őrházikóban laktunk a vasút mentén. Éjjel-nappal jöttek-mentek a vo­natok. Hol egy személy-vonat robogott el ablakunk alatt, hol egy lassan kígyózó te­­herárut szállító szerelvény. Érkezésüket a sínpárak recsegése jó előre jelezte. Erről tudtuk, hogy hamarosan vonat halad át az őrház előtt. Apám sietve tette a fejére a tá­nyérsapkáját, fogta a piros zászlócskát, hogy tisztelegjen az átrobogó vonatnak, így volt előírva a szolgálati szabályzatban, ő meg igyekezett betartani az utasítást, annak utolsó betűjéig. Nem szerette vol­na, hogy elmozdítsák hivatalából, kerese­téből népes családot kellett eltartania. Eh­hez az elfoglaltsághoz társult egy másik: naponta több kilométeres szakaszon a sín­párokat kellett ellenőrizze: nem mozdult e ki helyéből a talpfa, nincs-e törés, repe­dés a sínpárokon, a szegek helyükön van­nak-e. A vizitet rendesen a délelőtti órák­ban látta el. Egy hosszúnyelű kalapáccsal felszerelkezve indult útjára. Sokszor órák hosszat oda volt. Olyankor anyám nyug­talankodott. Kiállt a töltésre a sínpár közé és kézámyalta szemmel figyelt abba az irányba, amerre apám távozott... Folytatása következik karomba zárva Nagy Johanna szívem virága. Szívem virága Lassan az álom pillangó szárnyon, Az égi vándor könnyedén lengve búcsút int távol, virágok kelyhe száll szép szemedre. csukódik rendre. Míg az éj leple vigyáz a csendre, örömöm dalban tündéri álom dúdolom halkan, mosol vöd érzem, L,.lÜÍ visz röpke szárnyon. erőt ad nékem. Madár a lombban, te itt karomban Leszáll az este, aludj hát, drága csillagfény les be. szívem virága. Höcikét vásárolni küldik Nagy Johanna Szombaton ebéd után Höcike ket­tesben maradt édesanyjával. Édesapja beteglátogatásra ment, jól esett a vi­gasz a szenvedőnek, még a hozzátarto­zóknak is. A két fiútestvére újabb ha­lászkalandnak nézett elébe. Már rövidültek a nappalok. Ahogy az első bor kiforrt, elkezdődtek a lako­dalmak. Egy szép, hosszúhajú el­adólánynak az esküvőjére vol­tak hivatalosak. Höcike édesapja keresztelte, taní­totta és konfirmálta egy­kor és most fogja össze­adni őt választott jegye­sével. Erre az alkalomra készített a Höcike édes- § anyja egy szépen feldí­szített tortát. A krém­hez a porcukor kevés­nek bizonyult. Höcike kezébe jókora fémpénz került. Őt bízta meg édes­anyja, hogy ezért mind cuk- ^ rőt vegyen. Tudta jól, hogy hol van a bolt. Az odavezető hosz­­szú út felénél egy kis fahídon kellett átmennie. Nem tudja, mi történt, a pénz kicsúszott a kezéből. Ha ez a há­zak melletti poros járdán esik meg ve­le, felveszi és halad tovább. Igen ám, de éppen itt és éppen most pottyant le ez a sikamlós, kerek és ravasz fémda­rab, mintha meg akarta volna leckéz­tetni Höcikét, hogy tanulja meg egy életre, a pénzre nagyon kell vigyázni. A guruló pénz egy repedésen át a híd alatti sekély patak kavicsos medrében eltűnt. A megrémült kislány legug­golt, ugyanazon a nyíláson, ahol a pénz beesett, tágra nyílt szemmel les­­kelődört, de semmilyen fénylő dolgot nem vett észre. Kétségbeesve felállt, körülnézett, hátha valakinek errefele visz az útja és kisegíti őt ebből a rette­netes nagy bajból. A meredek parton nem mert a híd alá bújni, ott kígyók is meg­bújhatnak a bozótban. Szégyellte, hogy az ő el­ső komoly küldetése ilyen csúfos kudarccal jár, míg édesanyja tü­relmetlenül várja ott­hon őt a cukorral. Nem látott senkit. Mit tehetett, megfor­dult és pityeregve ha­zafele szedte apró lába­it. Nagyon bántotta, hogy nem tudta sikerrel teljesíteni azt, amivel meg­bízták, ráadásul a pénz is elve­szett. Kiszámíthatatlan véletlenek mindig előadódnak az életben. A tör­téntek ellenére Höcike kinyalhatta a maradék krémet az edényből és a la­kodalmi ünnepségről sem maradt le. Ez az esemény maradandó nyomot hagyott Höcikében. Azt sem felejtette el, amire tapasztalt és előrelátó édes­apja figyelmeztette három gyermekét: Addig vigyázzatok a pénzetekre és az egészségetekre, amíg van! „Együtt az Úrért és egymásért!" A New York-i Első Magyar Református Egyház és Cseh György rfi! tv esperes-lelkipásztor 'AMfej Í fcV szeretettel meghív mindenkit |JV a vasárnaponként Kr“" de. 11 órakor kezdődő Istentiszteletére. 344 East 69th Street, New York, NY 10021 Telefon: (212) 734-5252 www.ny69ref.org Az első Amerikai Magyar Televízió! A Hungarian American Television az alábbi földi su­gárzású átlókon (UHF) illetve kábelcsatornákon fogható: WNYE 25 csatorna - New York, New Jersey, Connecticut -Szomltat 16 óra DUNA TV Híradó - Smmbat reged 7 óra 50 perc Time Warner Cable 34 csatorna - Manhattan - Vasárnap 16 óra WLEN 3ócsMna-GreaEr Miami (Hoíyuwxtó KesA)- Kedd hajnali 1 óra WLRN 17 csatorna (UHF) - Dét-Florida (W Palm Ikach-től Key-ig) HATV, P.O. Box 468, Radio City Station, New York, NY 10019 Tel/fáx: 1-718-275-1223 Kari Bardosh producer New York-i Magyar Református Egyház Magyar nyelvű istentisztelet minden vasár­nap de. 11 órakor. 2004. március 14., vasárnap: böjti úrvacso­­rás istentisztelet, emlékezés március 15-re és gyülekezeti ebéd. 2004. március 21., vasárnap: beszélgetés az új Jézus-filmról 229 East 82nd Street, NY, NY, 10028, Tel: 212 734 3139 Telefon: 212-734-3139 Baptista templom Mindenkit szeretettel várunk Istentiszteleteinkre! Csütörtök 7-9 Vasárnap 10-12 Lelkipásztor: Kulcsár Sándor Vasárnapi Istentisztelet után 1 órakor ebéd 225 East 80 St, NY 10021

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom